Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-02 / 304. szám, szerda

Hazánkban a legtöbb csokoládé-figurát az Olomouci Zora Csokoládégyár készíti. Az idén több ezer kiló karácsonyi cukorkát exportált az üzem 50 országba. A hazai piacon ugyanakkor 25 százalékkal bővíti a karácsonyi cukorkák választékát. Képünkön Ružena Jabűrková és Marié Vysoudilová a csokoládé-figurák csomagolása közben. December 20-ig teljesítik az évi tervet Hozzájárulnak a lakáskultúra színvonalának emeléséhez A prágai üzemek dolgozói Novotný élvtársnak az ENSZ üléséről tartott beszámolójára egységes felajánlással válaszoltak: December 23-ig teljesítik az ez évi tervet. A cseh és morva területek kerámiai készítményeket előállító és nyersanyagokat termelő tizenegy nemzeti vállalatát és több mint száz üzemét irányító prágai Szakmai Egyesülés a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulója tiszteletére e felajánlást még három nappal lerövidítette. Kötelezettséget vállalt, hogy a tervet december 20-ig teljesíti. Népgazdaságunk több ágazatát érinti ez a felajánlás, nevezetesen az építőipart, kohóipart, vegyi ipart, gépipart, mezőgazdaságot, mert a többi között biztosítja az év végéig terven felül 25 000 négyzetméter burkolatkő, 17 000 tonna kerámiai anyag, 10 000 tonna öntvényhomok, 100 000 tonna trágyázáshoz szükséges travertín homok gyártását. 2 300 000 korona értékű kerámiai termékkel és nyersanyaggal szárnyalják túl az export-tervet. A második ötéves tervet ily sikeresen befejező vállalatcsoport a harmadik ötéves terv fokozott feladatai elé bátran tekint. Az egész szakma nagy beruházás előtt áll. Több mint egymilliárdot fordítanak új üzemek építésére, új gépek beszerzésére, a régi gépek modernizálására. A feltételezett technikai fejlesztés 3150 munkás munkáját fogja megtakarítani, az építkezés 2813 munkásét. Miért oly fontos, hogy a harmadik ötéves terv végéig például burkolócsempéből két és félmillió négyzetméterrel, burkolatkőből kétmillió négyzetméterrel emeljük a termelést? - tette fel a kérdést Ferdinand Fencl igazgató és rögtön válaszolt is rá. — A napokban országos vita indul a lakáskérdésről. A dolgozók joggal bírálják az új lakások kivitelezését. A kielégítően csempézett fürdőszoba, konyha hozzátartozik a lakáskultúra emeléséhez. Egy átlagos méretű lakáshoz körülbelül 30 négyzetméter csempe szükséges, a jelenleg épített lakásokra legfeljebb 15 négyzetméter esik. Konyha, fürdőszoba padlózatát borító kőből egy lakásra körülbelül 20 négyzetméter kellene, most azonban 4 négyzetméter jut. A kereskedelem, élelmiszeripar is sokkal több csempét akar. Mennyivel egyszerűbb volna az élelmiszerboltok tisztántartása, ha a falakat csempével borítanák. Huszonkilenc színárnyalatban gyártunk tetszetős és jó minőségű csempét, s a harmadik ötéves terv folyamán annyit akarunk gyártani, hogy teljes mértékben kielégítsük mind a belföldi, mind a külföldi piacot. K. É. Szlovákiában 11 év alaft 700 ezer ember tanult az orosz nye I vtanfo lyamoko n A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség már 12. éve rendezi a népi orosz nyelvtanfolyamokat, melyek nemcsak közkedveltek, de tömegalapját nézve, nem találhatunk időszakot, amikor valamilyen idegen nyelv tanulása iránt ilyen nagy lett volna az érdeklődés. Az első évfolyam 1949-ben indult 3870 körrel, s összesen 81795 hallgatóval. Az elmúlt 11 év alatt a tevékenyen dolgozó körök száma Szlovákiában meghaladta a 43 000-et, a hallgatók száma pedig megközelíti a 700 000-et. Dolgozóink számára az orosz nyelv ma már szinte nélkülözhetetlen. Hisz a szovjet kultúra, tudomány és technika erőteljes élretörése, — világviszonylatban — a nyelvtudás révén százezrek alkotó munkájának hatékony segítője lehet. Ugyanakkor a felszabadult emberi munka bőséges tapasztalatait egy nyelv sem tükrözheti úgy, mint az orosz nyelv. A tapasztalatok átvételének gazdag forrásaként szolgálnak mind a napi, mind az időszaki szovjet lapok. Erről beszéltek a szovjet sajtó terjesztői a CSSZBSZ által folyó év májusában rendezett konferencián. Andrej Potocký, a Keletszlovákiai Gépgyárak mérnöke elmondta, hogy iizemük munkásai baráti kapcsolatokat létesítettek a krasznodari légsűrítőt gyártó üzem dolgozóival, s így a munkások mindegyike élénk érdeklődést tanúsított az orosz nyelvtudás iránt. Mindegyikük arra törekedett, hogy a krasznodari látogatásuk a termelési gyakorlat és a tapasztalatok önálló — tolmács nélküli — elsajátítását eredményezze. Több felszólaló pedig arról beszélt a sajtóterjesztők konferenciáján, hogy a szovjet szaklapok mennyiben segítették üzemüket, munkahelyüket az egyes gyártási eljárások tökéletesítésében vagy magában a tervezésben. Az orosz nyelv elterjedése hazánkban, valamint a nyelvtanfolyamok tapasztalatai új ösztönzést adnak a most nyíló 12. évfolyam még sikeresebb munkájára. A népi orosz nyelvtanfolyamokkal szemben támasztott igények erősen megnövekedtek, s ma már nemcsak a nyelvi alapok lerakásáról van szó, hanem a szakmaszükségletek és a hallgatók érdeklődésének kielégítéséről is. Ennek érdekében az idei évfolyamban hétféle tanfolyamtípussal indul. Ezek az alábbiak: az orosz nyelv alaptanfolyama, szaktanfolyama, a haladók tanfolyama, levelezési tanfolyam, az orosz nyelvbarátok köre (első. második és harmadik fok), orosz nyelvklub és az orosz nyelv esti iskolája. A tanfolyamok sokfélesége nemcsak kielégíti az érdeklődők igényelt, hanem további gazdag tapasztalatokkal is felfegyverzi a hallgatókat. — d — k u 1 r ú n zt A bratislavai Üj Színpadon e napokban nagy sikgrrel mutatták be Vratislav Blažek „Túl boldog karácsonyest" című darabját, amelynek egyik jelenetét ábrázolja J. Herec felvétele. Ezeréves irodalmi kapcsolatok A bratislavai Lenin Múzeum épületének földszintjén és első emeletén rendezték meg „A csehek és a szlovákok ezeréves irodalmi kapcsolatainak közös gyökerei" című kiállítást. E kiállítás a martini Matica Slovenská, a strahovi Nemzeti Irodalmi Könyvtár és a prágai Nemzeti Múzeum közös műve. Szocialista köztársaságunk minden tájáról 42 irattárból hozták ide az eredetiben és fotókópiákban kiállított anyagot. A kiállítás célja a cseh és szlovák írók és gondolkodók közös útjának, közös érdekeinek és közös kapcsolatainak ismertetése a Nagy Morva Birodalom idejétől napjainkig. A kiállítás bátran nevezhető a szlovákok és csehek kultúrája és kulturális kapcsolatai egyetemének. Levelek, könyvek, képek, újságok, rajzok, a képek kísérő szövegei és magyarázatok mutatták be a múlt és a jelen irodalmi áramlatait és személyiségeit. A kiállítás tartalma bizonyítja békepolitikánkat, a nemzetek közötti békés egymás mellett élés ég együttműködés politikáját. Ez az alkotó politika a régi társadalmi rendszer, a burzsoázia és a kapitalizmus ellen küzd, új, igazi értékeket tár elő, amelyeket a kiállítás kiemelt. J. K. Négy bemutató a barátsági hónapban A csehszlovák-szovjet barátsági hónap ünnepi akcióihoz a prágai Nemzeti Színház színpadai is méltóan hozzájárulnak. Négy darabot mutatnak be a klasszikus orosz és a jelenkori szovjet szerzők műveiből. Zdenék Chalabala nemzeti művész vezényli Muszorgszkij Borisz Godunov című operájának újonnan betanult előadásait, Arbuzov Irkutszki történetét a Tyl Színház mutatja be. Tolsztoj Élő halott című klasszikus drámája 1911 óta most kerül ismét színre. A balettegyüttes Prokofjev Kővirág c. balettjének bemutatásával ünnepli a barátsági hónapot. —7a. Lengyel könyvkiállítás Bratislavában A Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia útjáh az utóbbi években eredményesen fejlődik a népi demokratikus országok közötti tudományos együttműködés. A Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozói tanulmányi látogatáson voltak a Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában és a Német Demokratikus Köztársaságban, hogy közelebbről megismerkedjenek a kiadott tudományos művekkel és kicseréljék tapasztalataikat az ottani tudományos dolgozókkal. Őszinte testvéri együttműködésről tanúskodik a lengyel tudományos könyvkiállítás, amelyet Bratislavában a Száraz Vámon a Városi Művelődési Házban rendeztek. Több mint 500 tudományos mű bizonyította, hogy a lengyel tudósok a második világháborúban elszenvedétt súlyos veszteségek ellenére is figyelemre méltó munkát végeznek. A kiállított könyvek között nemcsak magas igényű müveket, hanem népszerű tudományos munkákat is láttunk, amelyek kifejezően visszatükrözik a testvéri lengyel népnek a tudományos és a technikai haladás . terén kifejtett törekvéseit. (E. 5.) A békés együttélés és az osztályharc Napjainkban — érthetően — százmilliókat foglalkoztat a béke és a háború kérdése. A rakétatechnika és az atomenergia korában a béke megőrzésének és biztosításának feladata valóban az egész emberiség legfőbb gondjává válik. S mivel a két rendszer békés egymás mellett élése tény és szükségszerűség, helyes értelmezése csak a marxista-leninista osztályelmélet alapján lehetséges. Ugyanis az egymás mellett élés nem más, mint a harc békés eszközökkel való folytatása, az osztályharc egyik formája, melyet a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka szült. Az egymás mellett élés feltételezi, hogy az államközi kapcsolatok terén a harci eszközök sorából töröljük a háborút és helyébe a, társadalmi rendszerek versengését iktatjuk. Lenin már az Októberi Forradalom utáni első években rámutatott arra, hogy szükségszerűleg be fog következni egy olyan időszak, „amikor szocialista és kapitalista államok fognak egymás mellett létezni". (Lenin Művei, 30. kötet, 23. oldal.) „A legegyszerűbben kifejezve ez azt jelenti — állapította meg Hruscsov elvtárs —, hogy elvetjük a háborút, mint a vitás kérdések megoldásának eszközét. Ez azonban korántsem meríti ki a békés egymás mellett élés fogalmát. A meg nem támadásra vonatkozó kötelezettségen kívül ez a fogalom valamennyi állam olyan irányú kötelezettségét is feltételezi, hogy semmilyen formában és semmilyen ürüggyel nem sértik meg egymás területi integritását és szuverenitását. A békés egymás mellett élés elve lemondás arról, hogy beavatkozzunk más országok belügyeibe azok államrendjének vagy életformájának megváltoztatása végett, vagy bármilyen más indítékból. A békés egymás mellett élés doktrínája azt is megköveteli, hogy az országok politikai, gazdasági kapcsolatai a felek teljes egyenjogúságán és a kölcsönös előnyökön alapuljanak." A békés egymás mellett élés azonban nem jelent lemondást a szocializmusról A kommunisták abból a tényből indulnak ki, hogy a szocializmus világméretű győzelméhez nincs szükség háborúra. A társadalmi' rendszerek versenyében az győz majd, amelyik a legtöbb jót adja a népeknek: igazi politikai szabadságot és egyenjogúságot, az anyagi és szellemi szükségletek legteljesebb kielégítését. Ilyen rendszer a szocializmus, a kommunizmus. A békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítása azonban ma még távolról sem vált a szocialista és a kapitalista országok közti viszony alapjává, amennyiben a reakciós burzsoázia, amely korántsincs meggyőződve arról, hogy a békés verseny a kapitalizmusra nézve kedvező kimenetelű lesz, állandóan akadályokat gördít a békés egymás mellett élés elveinek érvényesülése elé. Példaként elég, ha a szocialista országoknak az egyes ázsiai vagy afrikai országokkal, vagy az USA és az NSZK-val való viszonyára mutatunk rá. A békés egymás mellett élés ugyanis nem jelenti egyszerűen azt, hogy bár a két állam pillanatnyilag nem visel háborút egymással, de állandóan fennáll a nyílt háború veszélye. A probléma lényege megtalálni a gyakorlati utat a nemzetközi viszonyok normalizálásához, — s ez az út az osztályharcon keresztül vezet. A kizsákmányoló osztályok rétegei ellen vezetett harcról van szó, akik a fegyverkezés révén busás hSsznot vágnak zsebre, s egyéni érdekük „diktálja", hogy az együttélést foggal-körömmel ellenezzék. Lábuk alatt azonban egyre mozog a talaj, erről győznek meg a Japánban, Dél-Kóreában, Törökországban és Olaszországban a közelmúltban lejátszódott események. Igaz, a monopolisták fellépése sem egységes. A közhangulat, a tömegnyomás enyhítésére engedményeket kénytelenek tenni, s ugyanakkor — osztályuk belső ellentétéből fakadóan — némelyek felismerik azt a veszélyt, amelyet a fegyverkezési hajsza rejteget. Nyugaton ma már egyre nő azok száma, akik bár egyáltalán nem állnak szemben a kapitalizmussal, kezdik megérteni, hogy a békét nem a szocialista országok, hanem az imperialista körök agresszív politikája fenyegeti. Wright Mills amerikai szociológus „A harmadik világháború okai" című könyvében a washingtoni oligarchia háború felé „sodródását és háborús törekvéseit" bírálva írja: „Az egyetlen reális katonai álláspont az, hogy az ellenség a háború, nem pedig Oroszország." A dolgozó osztályok, a békeszerető hazafias elemek körében világszerte sikeresen rendeződnek azok az erők, melyek a monopolista érdekekkel szemben a békét védelmezik. Ugyanakkor a szocialista világrendszer ma világszerte óriási mértékben befolyásolja az események menetét. Minden ereje megvan ahhoz, hogy a békeszerető politikát folytató, nem szocialista államokkal és az imperialista országok békeharcosaival vállvetve csírájában elfojtsa az új háború tüzét. Kudarcot vallott az imperialista propaganda-gépezet, s napról napra többen ismerik fel a tényt, — a szocializmus erejét, s azt, hogy a háborút kikapcsolni csak harc árán, a tömegek harca árán lehetséges. Az osztályharc és az együttélés Az osztályharcot illetően Lenin tovább fejlesztette Marx elméletét a kommunista párt vezette munkásosztály harcáról. Ennek az osztályharcnak — tartalmát tekintve — kettős jellemzője van: szocialista és demokratikus. A szocialista tartalom a marxisták számára azt a harcot jelenti, melyet a munkásosztály a szövetségeseivel vezet helyzete javulásáért a kapitalizmusban a szocialista forradalom előkészítése és megvalósítása, valamint a szocializmus felépítése érdekében. Az osztályharc demokratikus tartalmát illetőleg a feudalizmus és a kapitalizmus maradványai és megnyilvánulásai elleni harcot értjük, mely még nem jelenti a tőkés társadalomnak, mint társadalmi rendnek a megdöntését. (Ide sorolhatjuk a fasizmus elleni, valamint a függetlenségért és a békéért vívott harcot.) Az osztályharc ilyen megnyilvánulása nemcsak a két rendszer között, hanem ezen belül is hat. A békés együttélés megvalósítása érdekében a szocialista országok és a békeerők a harc különböző formáit választják. A kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok kiterjesztése, a nemzetközi jog tiszteletben tartása éppúgy idetartozik, mint az atomfegyverek elleni harc, a leszerelés kérdése, vagy a hidegháborús politika elleni — ideológiai — harc mind az ENSZ-ben, mind pedig az államfők egymás közti kapcsolatában. A békés egymás mellett élés érdekében az imperialisták ellen folytatott harc az osztályharc demokratikus jellegét meríti ki. Az ideológiai harc területén az együttélést illetően például a munkásosztálynak és pártjának olyan támogatói is vannak, akik maguk nem marxisták, azonban harcolnak a „háború szélén táncolás" politikája ellen, az együttélésért. Erre a tényre mutatnak rá a tudósok, művészek, ifjúság stb. nemzetközi találkozói, melyek egyben azt is igazolják, hogy a különböző világnézet nem zárja ki az együttélés lehetőségét. Azonban a békés együttélés érdekében és a háborús erők ellen kifejtett közös harc nem jelenti az osztályharc feladását. Az osztályharc nemcsak a hidegháborúk és ennek hordozói elleni harcot jelenti, de egyes jellemzői az együttélés idején is megmaradnak. Mert az osztályharc alatt a marxizmus — országhatáron belül vagy kívül — nemcsak ezt vagy amazt a formát érti, hanem ezek kölcsönhatását az osztályok között, akár erőszakos vagy békés úton, legális vagy illegális körülmények között, a gyakorlat és az elmélet stb. területén. A békés együttélést illetően már nem egy jó kapcsolat teremtődött. Európában Finnországot, Ausztriát s másokat említhetünk, jóllehet akadnak erők ezekben az országokban, melyek ellenzik -ezt a kapcsolatot. Támogatást ezek az erők elsősorban az USÁ-tól és az NSZK-tól kapnak. Esetük azonban azt igazolja, hogy a békés együttélés harcát ott is folytatni kell, ahol már többé-kevésbé eredményeket értek el. Az együttélés és az osztályharc a békés versengésben nem zárja ki, hanem feltételezi a különféle társadalmi rendszerű országok együttműködését a kereskedelem, természettudomány, egészségügy stb. területén. A nem szocialista országoknak nyújtott segítség támogatja az illető országokat az imperializmus és a gyarmatosítók elleni harcban. Azonban ezek az esetek sem homályosíthatják el azt a tényt, hogy akár szocialista, akár kapitalista országról legyen szó, az osztályharc elve ilyen (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZÖ 5 * 1960. november 2.