Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-14 / 286. szám, péntek

Legyen független minden gyarmat, legyen szabad minden nép! (Folytatás az L oldalról.) E „civilizáció" következtében számos gyarmaton, például Kongóban, mintegy felére csökkent a lakosság száma. Mindenki tudja, hogyan irtották ki Ausztrália őslakosságát. — Az imént felszólalt Menzies úr ne feledkezzék meg erről. Ugyanaz történt az Amerikai Egyesült Államokban is, ahol kiirtották a bennszülött indián lakosságát és maradványait rezervációkba szorították. Bár az amerikai négerek a rabszolgarendszer felszámolása után végül mégiscsak szabadságot nyertek, ma megkülönböztetésnek vannak kitéve és alapvető jogaikat a minimumra korlátozták. ,Sok amerikai államban a néger gyerekek nem járhatnak közös iskolába a fehérekkel. A négerek nem járhatnak olyan szállodákba, ahol fehérek laknak, nem járhatnak színházakba, vendéglökbe. Itt látják annak a „civilizációnak" igazi arcát, melyet az imperialista hatalmak annyira dicsőítenek. íme ez a civilizáció, melyet a népek akarata ellenére erőszakkal kényszerítenek rájuk! A gyarmatosítók csapatokat, ágyúkat, gépfegyvereket küldtek, a csapatok után pedig misszionáriusok mentek kereszttel a kezükben. Macmillan úr nemrégen virágos szavakkal írta le azt a jótéteményt, melyben Anglia a gyarmati népeket részesíti. De mit ír az angol sajtó a gyarmatok való helyzetéről? Forrongás van Kenyában, Rhodéziában és más gyarmatokon. A gyarmatosítók erősítéseket kénytelenek küldeni Rhodéziába. De milyen erősítéseket? Talán gabonát, gyógyszert, orvosokat, tanítókat? Nem, csapatokat, gépfegyvereket, lőszert, töltényeket. Küldjetek több töltényt! — követelik a jótevő gyarmatosítók. Igen, ma már nem lehet imádsággal elkendőzni a lemeztelenített gyarmati fosztogatást. A népek, melyekbe a gyarmatosítók „civilizációt" igyekeznek oltani, tudják, hogy ez az „injekció" testvéreik életébe kerUIt. Le kell rántani a leplet a gyarmatosítókról, le kell leplezni azoknak az arculatát, akik betegségeket, nyomort, éhséget és halált vittek a leigázott országba. Nem szabad megengedni a gyarmatosítóknak, hogy továbbra is „segítségnyújtásról", civilizálásról" s arról hangoztatott hamis frázisokkal fedezzék magukat, hogy a gyarmati népek állítólag még nem érettek az önkormányzatra. Mindez a rabszolgakereskedők és rabszolgatartók fecsegése. Nem, ők nem civilizációt akarnak beoltani az emberekbe: továbbra is felhasználni igyekeznek a gyarmati népek olcsó munkáját, továbbra is kizsákmányolni ezeknek az országoknak gazdagságát, nyerészkedni és meghízni az elnyomott népek kifosztásén. A népek tudnak uralkodni országaikon, csak a lehetőséget kell megadni nekik. Ha az ENSZ nem fogadja el a gyarmati rendszer felszámolására tett javaslatokat, a gyarmati országok népei számára ném lesz más kiút, mint hogy fegyvert fogjanak. Ha nem adják meg függetlenségi jogaikat, a politikai és társadalmi rendszer tetszésszerinti megválasztásának jogát, azt a jogot, hogy úgy rendezzék be országuk életét, ahogy akarják, akkor harcban vívják ki maguknak ezt a jogot. Már megmondtam és újra elismétlem: a szovjet nép azok pártján van, akik a gyarmati elnyomás alóli felszabadulásért, a szabadságért és függetlenségért küzdenek. Sok szó esett itt a kongói helyzetről, az ENSZ-nek arról a kötelességéről, hogy segítse a kongói népet függetlenségi harcában. De mi történt ez ideig? Amikor az ENSZ beavatkozott a kongói helyzetbe, Hammarskjöld főtitkár mindent megtett, hogy segítse a gyarmatosítókat. Eljárásával szétbomlasztotta a törvényes kormány normális tevékenységét s megfosztotta a közlekedési és távösszeköttetési eszközök felhasználásának lehetőségétől. Az imperialista gyarmatosítók kiszemelték Mobutut, pénzt adtak neki és a kongói nép többi renegátjának és árulójának, megvesztegették a hadsereget, hogy segítségével folytassák a gyarmati fosztogatást. A kongói nép azonban nem teszi le a fegyvert. A kongói kormány Lumumba úr vezetésével a nép akaratára, a törvényesen megválasztott parlament akaratára támaszkodva mindent megtesz, hogy megvédje az ország függetlenségét és épségét. Ez a kongói nép akarata! Az élet megcáfolta a belga gyarmatosítók hazugságait, hogy állítólag a nők, a gyermekek és az aggok védelmében tértek vissza Kongóba. Valójában senkit sem fenyegetett veszély. A gyarmatosítók azért tértek vissza, mert látták, hogy a Kongó függetlenségének kikiáltása alapján létrejött új parlament és új kormány maga akarja irányítani az országot és a nép érdekében maga akar rendelkezni kincseível, hogy nemcsak névleges, hanem valóságos függetlenséget akar. A történelem sok tanulságos példával szolgál ilyen esetekre. Oroszországban is volt olyan idő, amikor széltébenhosszában ropogott-recsegett a jobbágyrendszer és a parasztok lázadozni kezdtek a gyűlölt jobbágytartó földbirtokos-rendszer elnyomása ellen. Az előrelátó földbirtokosok akkor úgy vélekedtek: felülről kell felszabadítani a jobbágyokat, mert különben kivívják szabadságukat, még hozzá alulról. Bizonyos mértékben ez vonatkozik ma a gyarmati hatalmakra is. Ha a gyarmatosítók nem teljesítik a gyarmati és függő országok népeinek törvényes követeléseit, e népek erőszakkal vívják ki szabadságukat. S ez igazságos lesz. Mert csak azt veszik el, ami joggal megilleti őket. Azok, akik ellenzik a gyarmati rendszer felszámolásának megvitatásét s kormányfők részvételével a közgyűlés plenáris ülésén, ezzel rövidlátó politikájukat és terveik tartalmatlanságát bizonyítják be. A gyarmatosítók hiába reménykednek abban, hogy sikerül majd megálütaniok az elnyomott népek nagy fúggetlenségi és szabadságmozgalmát. A világtörténelem egész alakulása kikényszeríti a korhadt gyarmati rendszer felszámolását. E rendszer végső bukása csupán idő kérdése. Az ENSZ nem térhet ki e kérdés megoldása elől, ha hű akar lenni alapokmányéhoz. Ezért a szovjet küldöttség felszólítja az összes államokat, egyezzenek meg a gyarmati rendszer felszámolására teendő intézkedésekről, éspedig úgy, hogy e törvényszerű és feltartóztathatatlan történelmi folyamat békésen folyjék le s garantálva legyen a nemzetközi biztonság. A függetlenségüket nemrégen visszanyert afrikai és ázsiai országok képviselőihöz fordulunk. Azt akarjuk, hogy érezzék át felelősségüket a jelen történelmi pillanatban, amikor fellángol a gyarmati népek szabadságharca. Tisztelt küldöttek, a függetlenségüket kivívott és egyenjogú feltételekkel az ENSZ-be belépett országok képviselői! Hány évszázadon át sajtolták ki a gyarmatosítók az önök verejtékét és vérét, mióta zsákmányolták ki kíméletlenül népeiket és nyomtak el minden élőlényt országaikban? Most, miután már nem folytathatják önöknél a fosztogatás, az erőszak és a gyilkosság politikáját, jótevőiknek adják ki magukat. Játsszák a nagylelkű keresztényeket, sőt még az elnyomást és a gyarmaturalmat is hajlandók lennének elítélni. Azt mondják, hogy gyarmati rendszerükkel csupán feltételeket teremtettek arra, hogy az önök országai felkészüljenek a függetlenségre és az önkormányzatra. Ez azonban a tudatos haramiák hazugsága. Most azt akarják, hogy bűntetteiknek nyoma vesszen az évszázadokon át elnyomott népek emlékezetében, Ezért kerülgetik önöket, fogadásokat rendeznek és jóleső beszédeket mondanak. De, hogy helyesen értsenek: Óriási tapasztalataink vannak és jól ismerjük az elnyomó imperialisták és gyarmatosítók ravaszságát és fogásait. Mindezt azért teszik, hogy a maguk pártjára állítsák önöket, hogy önök, a nemrégen még gyarmati sorban levő országok képviselői ma a gyarmatosítók támaszai legyenek, hogy segítsenek küzdeni a gyarmati rendszer fenntartásáért. Azokban az országokban pedig, melyek már kivívták függetlenségüket, olyan feltételeket igyekeznek teremteni, hogy a gyarmatosítók kihasználva ezeknek az országoknak gazdasági elmaradottságát, tovább fosztogassák a népet! Ne feledjék, hogy afrikai testvéreik sorsa sokban önöktől függ. A gyarmatosítók éppen az önök útján akarnak piszkos dolgot cselekedni: meg akarják hiúsítani az öszszes gyarmati népek felszabadításáról szóló nyilatkozat elfogadását. Az önök kezével akarják szorosabbra húzni a hurkot a gyarmati népek nyakán és elnyomni e népeket. Ezért a szovjet kormány felszólítja önöket, fejezzék ki akaratukat, mutassák meg, hogy nemcsak saját érdekeiket, nemcsak népeik és államaik érdekeit tudják védelmezni, hanem most, függetlenségük kivívása után gondolnak a még gyarmati rabságban sínylődőkre Is. Van-e oka félni országainknak a gyarmatosítók erejétől? Az igazság mellettünk van! Az erők fölénye mellettünk szól. Ha önök aktívan támogatni fogják a gyarmati elnyomás ellen küzdő országokat, többségben leszünk. Mutassák meg hősiességüket és akaratukat, emeljék fel szavukat a gyarmatosítók ellen, bárhogyan is leplezik magukat. A nép ellenőrzi azoknak lelkiismeretét, akik e teremben ülnek. A nép előbb vagy utóbb választ kér és megkérdi, hogyan szavazott képviselője az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A gyarmati rabság azonnali és teljes megszüntetését, valamennyi nép szabadságát követelte-e, avagy ingadozott? Felszólítjuk önöket, fogjanak öszsze a gyarmatosítók elleni harcban. A népek akarata vessen örökre véget a gyarmati rendszernek, nyerjék vissza függetlenségüket az öszszes gyarmatok, legyen minden nép szabad.' A gyarmaturalom felszámolása óriási jelentőségű lenne a nemzetközi feszültség enyhülése szempontjából. A háború utáni időszak fegyveres viszályai és háborúi, mint az indonéziai, az indokínai, az algériai háború, az Egyiptom elleni agresszió, a libanoni és jordániai külföldi beavatkozás, az összeesküvés Szíria és Irak ellen éppen azért törtek ki, mert a gyarmatosító imperialisták el akarták nyomni a felszabadító mozgalmat, meg akarták akadályozni az ázsiai, afrikai és latinamerikai országok nemzeti fejlődését. A Kongói Köztársaság ellen nemrégen indított intervenció elmérgesítette a nemzetközi helyzetet, veszélyeztette Afrika és az egész világ békéjét. Ezért mondjuk, hogy a gyarmati rendszer teljes felszámolásának kérdése jelentős mértékben a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésének és megszilárdításának a kérdése. A szovjet küldöttség e kérdést megvitatás végett az ENSZ legnépesebb képviseleti szerve, a közgyűlés plenáris ülése elé terjesztette. Nagyon világos, hogy ezt éppen ezen a fórumon, csúcsszinten, a kormányfők részvételével kell megvitatni. A gyarmati rendszer felszámolásának megvitatása közvetlenül az ENSZ-tagállamok kormányfőinek és külügyminisztereinek részvételével tartott plenáris üléseken igen nagy tekintélyt kölcsönöz a vitának, és a lehető legkedvezőbb feltételeket teremti meg e kérdés sikeres megoldására az ENSZ keretében. Köszönöm figyelmüket. (A szovjet küldöttség vezetőjének beszédét nagy figyelemmel hallgatták és tapssal jutalmazták.) * * * Hruscsov elvtárs beszéde után Ormsby-Gore angol államminiszter szólalt fel. Képmutatóan úgy állította be az angol kormányt, hogy a gyarmati népek örök védelmezője és „jótevője". Azon a nézeten volt, hogy a szovjet küldöttséget tatán jószándék vezérelte a gyarmati rendszer felszámolására vonatkozó határozati javaslatának előterjesztésében, ám ennek tüzetesebb megvizsgálása szerinte azt bizonyítja, hogy ebben kimondottan a szovjet küldöttség propagandaérdekei érvényesülnek. E kérdés tárgyilagos megvitatása, amit természetesen a legnagyobb gyarmati hatalmak egyikének képviselője sem tudott elutasítani, állítólag csak a közgyűlés politikai bizottságában lehetséges. A jugoszláv küldött nagyon rövid beszédben szorgalmazta, hogy a javasolt kérdést a közgyűlés plénuma vitassa meg. Ezután V. Dávid csehszlovák külügyminiszter szólalt fel. Václav Dávid beszéde Dávid miniszter beszéde bevezető részében rámutatott, hogy a nyugati küldöttségek éppen a legfontosabb kérdésekről folytatott tárgyalás jelentőségét igyekeznek lebecsülni. A gyarmati országoknak a függetlenségről adandó nyilatkozata nagy jelentőségéből következik, hogy a kérdést a közgyűlés plénuma tárgyalja meg. A legutóbbi események azt bizonyítják, hogy a gyartnaturalom, mint milliók legbrutálisabb elnyomásának és korlátlan kizsákmányolásának formája feltartóztathatatlanul bomladozik. Ám nem kerülhető meg az a tény, hogy még milliók gyarmati elnyomatásban élnek, ami összeegyeztethetetlen az ENSZ alapokmányának elveivel. Megengedhetetlen, hogy századunk második felében, amikor az ember meghódítja a világűrt és az emberiség gyors léptekkel halad civilizációs küldetésének tetőfoka felé, földünkön bármelyik népet, vagy csak egy törzset is gyarmati sorsban tartsanak, összeegyeztethetetlen az ENSZ nemes céljaival, hogy elhallgassuk: egyes tagállamok még mindig gyarmati uralomban tartják a világ különböző részeit. Ha arról beszélünk, hogy növelni kell az ENSZ tekintélyét a világ közvéleménye szemében, akkor ennek az az egyik útja, hogy az ENSZ hatékonyan hozzájáruljon a gyarmaturalom végleges felszámolásához. Ezért visszautasítjuk azok törekvését, akik az ügyrendi bizottságon keresztülvitték, hogy a gyarmaturalom megszüntetéséről szőlő nyilatkozatot bizottságban tárgyalják le. Meggyőződésünk, hogy a még gyarmati rabságban tengődő népek előbb-utóbb felszabadulnak. De miért bízzuk ösztönszerűségre ezt a folyamatot? Tétlenül nézzük, hogyan hoznak súlyos áldozatokat a leigázott népek szabadságharcukban és hogyan fosztogatják kincseiket a gyarmatosítók? Az ENSZ köteles lerövidíteni a még gyarmati sorban levő népek szenvedését és ezért a szovjet kormány javasolta tárgyat felelősségteljesen a plénumon kell megtárgyalni. Dávid miniszter ezután arra az „érvre" válaszolt, vajon annyira fejlettek-e egyes gyarmati népek, hogy maguk tudjanak uralkodni? Ezt az érvet utoljára Kongó esetében használták fel. Visszautasítjuk ezt a hazugságot, mely durván sérti a gyarmati népek nemzeti érzését, büszkeségét. Megértjük, hogy a gyarmatosítók nem'szívesen távoznak. Tudják, mit veszítenek el. De mit lehet tenni. Az anyaországoknak meg kell tanulniok a maguk és nem mások munkájából élni. A csehszlovák küldött a továbbiakban hangoztatta, hogy gyakorlati tapasztalatok igazolják: a volt gyarmati államok teljesen életképesek, ha elnyerik szabadságukat és segítségben részesülnek, ha védelmezik őket a gyarmaturalom újabb körmönfont formáival szemben. Minél hamarabb távoznak a gyarmatosítók, annál gyorsabban szilárdulnak meg ezek az országok. Dávid miniszter a továbbiakban kiemelte, hogy a világ békéjének és biztonságának érdekei is megkövetelik a gyarmaturalom végleges felszámolását. Ezzel kapcsolatban utalt az algériai háborúra, s más példákat hozott fel, melyek azt bizonyítják, hogy a gyarmaturalom felszámolása az egész világ népeinek érdeke és jelentős lépés a békeharcban. Valamennyi békeszerető és szabad állam kötelessége, hogy minden eszközzel támogassa az elnyomott gyarmati népek függetlenségi harcát különösen ott, ahol a gyarmati hatalmak fegyverek segítségével igyekeznek fenntartani uralmukat. A kongói események újra azt bizonyítják, hogy a gyarmati iga lerázásáért küzdő népek fegyveres elnyomására irányuló kísérletek óriási viszály kitörésével és beláthatatlan következményekkel fenyegetnek. Ézzel kapcsolatban említést tett az ENSZ apparátusának gyalázatos kongói szerepléséről, mivel nyíltan a kongói nép érdekei és törvényes kormánya ellen lépett fel. Dávid miniszter beszéde végén hangoztatta: a csehszlovák kormány és nép teljes rokonszenvvel kíséri a felszabadító harcot. Kormányunk úgy véli, hogy a közgyűlés kötelessége azonnal gyakorlati lépéseket tenni, hogy a még gyarmaturalom alatt élő népek haladéktalanul elnyerjék szabadságukat és függetlenségüket. A csehszlovák küldöttség jogosnak tartja azt a követelést, hogy a gyarmati rendszer felszámolásáról szóló nyilatkozatot, mint a közgyűlés időszakának egyik legkomolyabb pontját a plénum vitassa meg. * * » A csehszlovák küldött után a ghánai köztársaság képviselője hangoztatta a gyarmaturalom felszámolásának elkerülhetetlenségét és kiemelte, hogy ezt éppen az ENSZ segítheti elő. A szovjet határozati javaslat megvitatásának legjobb színhelye a közgyűlés plénuma. Az új-zélandi küldött beszédében az ENSZ alapokmányának formális rendelkezésére hivatkozott és ellenezte a gyarmati rendszer felszámolásénak a közgyűlés plénumán történő megvitatását. A bolgár küldött kiemelte az idei ülésszak rendkívül nagy jelentőségét, amelyet főként a három szovjet javaslat növelt. A guineai küldött megcáfolta az angol küldöttnek azt az állítását, hogy a gyarmaturalom felszámolásának követelése merő propaganda és rámutatott arra, hogy ez a követelés a gyarmati országokban és a volt gyarmati területeken is élő és égető kérdés. Hangoztatta, hogy a világ országainak szabadsága oszthatatlan, mint ahogy oszthatatlan a népeknek az a joga is, hogy maguk uralkodjanak országaikon. A líbiai küldött igen erőteljesen követelte a szovjet javaslat megvitatását a plénumon és teljes mértékben támogatta a szovjet javaslatot. A volt Francia-Kongó területének kikiáltott Kongó Köztársaság és Irak küldötte is a szovjet küldöttség javaslatának a plénumon történő megvitatását támogatta. Boland, a közgyűlés elnöke a „rendteremtés" ürügyével többször félbeszakította a kongói küldött beszédét, mert elítélte a gyarmaturalmat. Boland ezzel is bebizonyította, hogy a nyugati imperialisták és a gyarmatosítók engedelmes eszköze. Ez különösen akkor tűnt ki, amikor félreérthetetlenül pártolta a nyugati nagyhatalmak küldötteinek provokációit így például, amikor a Fülöp-szigetek kiildötte felszólalásában sértően nyilatkozott a kelet-európai országokról és ezeket a gyarmati igazgatás alatt álló országokhoz hasonlította, Mezincescu román küldött a tárgyhoz térve szólt, felszólította az elnököt, utasítsa rendre a Fülöp-szigeti küldöttet, hogy a tárgyhoz tartsa magát, azaz a gyarmaturalom felszámolásának kérdésénél maradjon. Boland azonban elutasította a román küldött tiltakozását az ellen, hogy a Fülöp-szigetek küldötte „szovjet gyarmatnak" minősítette Romániát és „igazoltnak" vette ezt a provokációt. Miután az elnök másodszor sem volt hajlandó rendreutasítani a Fülöp-szigeti küldöttet, Hruscsov elvtárs a kérdés lényegéhez kért szót. Hruscsov elvtárs hozzászólása Tisztelt küldött urak! Tiltakozom az itt ülésező államok képviselőivel szemben alkalmazott megkülönböztetés ellen. Miért szakította félbe a közgyűlés elnöke a kongói küldöttet? Hisz csak arra a táviratra hivatkozott, melyet még mindig gyarmati elnyomás alatt sínylődő testvéreitől kapott. De az elnök félbeszakította őt és kijelentette, hogy ez érdemleges tárgyalást igénylő kérdés, itt pedig állítólag csak ügyrendi kérdésekről tárgyalnak. De miért nem szakítja félbe az elnök, aki nyilván rokonszenvezik a gyarmati kormánnyal, az amerikai imperializmus itt felszólaló talpnyaIóját, aki korántsem ügyrendi kérdésekkel foglalkozik? Igazságos ez? Bizony nagyon igazságtalan! Uraim! Elnök úr! Se nem az isten, sem nem az önök kegyelméből élünk itt a földön, hanem a Szovjetunió nagy népe és a függetlenségükért küzdő népek erejének és elméjének köszönhetjük létünket. (Taps.) Önöknek nem sikerül elhallgattatni a nézeteket, az igazság hangját, mely hallatszik és hallatszani fog a jövőben is. Halál a gyarmati rabságra! Le vele! El kell temetni, minél mélyebbre, annál jobb! (Taps.) * * * A közgyűlés elnöke ezután még kétszer volt kénytelen meginteni a Fülöp-szigeti küldöttet, hogy a tárgynál maradjon és hagyjon fel a vitatott kérdéssel egyáltalán össze nem függő sértő támadásaival. A Fülöp-szigeti küldött azzal a kijelentéssel fejezte be erősen népámító jellegű beszédét, hogy amenynyiben a szovjet javaslat célja valóban a gyarmati országok függetlenségének megadása, küldöttsége amellett fog szavazni, hogy e kérdést a közgyűlés plénuma vitassa meg. Az etiópiai küldött rámutatott, hogy a szovjet küldöttség javaslata egyike az ENSZ történelme folyamán benyújtott legkomolyabb javaslatoknak és ezért a közgyűlés plénumának kell azt megtárgyalnia. A Nigériai Államszövetség küldötte szintén bejelentette, küldöttsége amellett fog szavazni, hogy a gyarmati rendszer felszámolásának kérdését a közgyűlés plénuma tárgyalja meg. Hasonlóképpen nyilatkozott Krisna Menőn indiai hadügyminiszter és Raul Roa kubai külügyminiszter is. A közgyűlés elnöke a továbbiakban ismét az angol ktildöttség vezetőjének adta meg a szót, aki a válaszjoggal élve igyekezett meggyőzni a közgyűlést, hogy ha a határozati javaslatot a politikai bizottság fogja tárgyalni, akkor sem csökken e kérdés jelentősége, amit „természetesen senki sem von kétségbe". Az angol küldött fogadkozott, hogy amennyiben az ENSZ közgyűlése úgy dönt, hogy e kérdést a politikai bizottság előzetes tárgyalása nélkül közvetlenül a plenáris ülésen vitatják meg, az angol küldöttség minden erejével hozzájárul e kérdés tárgyilagos megvitatásához. Utána a marokkói küldött az előtte felszólaló küldötttek többségéhez hasonlóan amellett foglalt állást, hogy a plénum tárgyalja a szovjet javaslatot. A Ciprusi Köztársaság küldötte* is hasonlóképpen nyilatkozott, viszont a kolumbiai küldött azt javasolta, hogy a kérdést előzetesen a politikai bizottság vitassa meg. Beszéde után Hruscsov elvtárs válaszjogával élve ismét felszólalt. Hruscsov elvtárs válaszbeszéde Elnök úr! Küldött urak! Már előre örülök annak, hogy a közgyűlés — mint remélem — elhatározza, hogy a gyarmati rendszer teljes felszámolásának kérdését a közgyűlés plenáris ülésén vitassák meg. Ha e reményem nem teljesül, és ha a gyűlés nem úgy fog szavazni, hogy e kérdést a közgyűlés plénuma vitassa meg, nemcsak én leszek szomorú — ez egyáltalán nem lényeges —, hanem szomorúak lesznek azok az embermilliók, amelyek még mindig gyarmati rabságban sínylődve felszabadulásukat várják. Uraim! Rendkívüli örömömnek más oka is van. Az ugyanis, hogv az előttem felszólaló angol küldött élesen bírálta álláspontomat. Nagyon elégedett vagyok, ha a gyarmatosítók a gyarmati rendszer ellenségének tartanak. Nagy kitüntetés ez számomra és büszke vagyok rá. (Taps.) Nagyon tetszenek nekem Bebelnek, a német munkások szociáldemokrata vezetőjének szavai. Ő így gondolkodott: Ha a burzsoázia dicsér téged, gondold meg, milyen ostobaságot követtél el, amiért dicsér. Ha a burzsoázia szidalmaz, ez azt jelenti, hogy híven szolgálod a munkásosztályt és a proletariátust. Ha a gyarmatosítók most szidnak, büszke vagyok rá, mert ez azt jelenti, hogy híven szolgálom a függetlenségükért, szabadságukért küzdő népeket (taps). Felszólalt itt Anglia képviselője. Jobb lett volna, ha akár egy falusi gazdag paraszttól tanult volna. Amikor ugyanis hazánkban még megvolt a termelőeszközök magántulajdona, a gazdag parasztok így viselkedtek — bizonyára minden országban: amikor felvettek munkába egy mezőgazdasági munkást, az első nap jóllakatták. Azután könyörtelenül kizsákmányolták, kiszipolyozták, de amikor a mezőgazdasági munkás idénye lejárt, újra jól megtömték, hogy legyen valamilyen jó emléke kizsákmányolójára, aki őt annyira kiszipolyozta. Az angol gyarmatosítók, Küldött úr, vért és verítéket facsartak (Folytatás a 4. oldalon)' »»«r 14.