Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-12 / 284. szám, szerda

Ä világbéke megszilárdításáért a Szovjetunió minden ésszerú lépésre kész New York (XASZSZ) - A Szovjetunió Minisztertanácsának sajtócsoportja jelenti: Október 9-én New York-i időszámítás szerint 21 órakor, amikor Moszkvában már derengeni kezdett, Nyikita Szergejevics Hruscsov megkezdte beszédét az Amerikai Televízióban. Az amerikaiak milliói már jóval előbb tudták, hogy a szovjet kormányfő beszédet mond és sok televízió- és rádiótársaság kérte Nyikita Szergejevics Hruscsov beszédének átvételét. A beszédet egyidőben az USA hat legnagyobb városában közvetítették. Nyikita Hruscsov beszédét később további 50 csatornán és 200 rádióállomáson fogják közvetíteni. Ezenkívül az Ausztráliai, a Kanadai és az Angol Rádió is kérte a beszéd átvételét. Hruscsov elvtárs televíziós interjúja New Yorkban Nyikita Szergejevics Hruscsov Dávid Susskinddal, az egyik legismertebb amerikai rádiókommentátorral folytatott párbeszéd formájában mondta el nyilatkozatát. Amikor üdvözölték egymást, az amerikai rádiókommentátor a következő kérdést tette fel: Amikor álomra hajtja a fejét, érzi, hogy az emberiség sorsa jelentős mértékben öntől, viselkedésétől, hangulatától függ. Mondja, nyugodtan tud aludni ennek tudatában? HRUSCSOV: Én mindig nyugodtan alszom. SUSSKIND: S nem érzi az óriási felelősséget a még meg nem született nemzedékkel szemben? HRUSCSOV: Megmondom, minden törekvésünkkel azon vagyunk, hogy ne legyen háború. Hazánk békés építést folytat, ön is megnézhetné, mi mindent csinálunk. SUSSKIND: Ez hő vágyam, különösen azt szeretném megnézni, hogyan szervezték meg a távösszeköttetést? Mai beszédét mindenki figyelemmel követi. Sokan azt hiszik, hogy nem fog válaszolni a kérdésekre, de én nem tartok ettől. HRUSCSOV: A kérdésektől függ. Minden okos kérdésre válaszolok. SUSSKIND: Yes, ez. nálunk annyit jelent, igen, jól van. Ha pedig azt akarjuk mondani, hogy nagyon jól, azt mondjuk okey. HRUSCSOV: Azon a nézeten vagyok, hogy a kérdéseket és a válaszokat is úgy fogjuk idomítani, hogy a Szovjetunió és Amerika, a világ valamennyi országa viszonyának javulását szolgálják. Ha olyan kérdések merülnek fel, melyek megszegik ezt az elvet, nem fogok rájuk válaszolni. Lehet, hogy nem válaszolok közvetlenül minden kérdésre, kitérni azonban nem fogok a válaszok elől, s ön bizonyára kimerítő választ kap kérdéseire. SUSSKIND: Még az adás megkezdése előtt biztosítom önt, Hruscsov úr, hogy sok ember gondolatában megforduló kérdéseket fogok intézni önhöz. HRUSCSOV: Kérem, kérdezzen úgy, hogy kérdései viszonyunk javulását szolgálják. SUSSKIND: Ismétlem, van egy jó szavunk: „Yes", ami annyit jelent, igen. HRUSCSOV: Én is az igent akarom hallani öntől. SUSSKIND: Megfoghatatlan, hogy olyan kedélyes ember, mint ön, másokban háborús félelmet tud kelteni. Azt tanultuk, hogy a humor a legjobb tulajdonság. HRUSCSOV: Helyes. Ha félelmet keltek önben, akkor ez azt jelenti, hogy ön rosszat gondol rólam és hazámról. SUSSKIND: Most itt nem kelt félelmet, de félelmet kelt például az ENSZ-ben, amikor beszédeit mondja. Ha itt maradhatnánk, teljesen biztos lenne a béke. HRUSCSOV: Téved. SUSSKIND: Hruscsov úr, Macmillan angol miniszterelnök az ENSZ közgyűlésén mondott beszédében sző szerint ezeket mondotta: A közvélemény torkig van a különféle jelszavakkal és felhívásokkal és most sokan e felhívások és jelszavak megismétlése nélkül akarják megismerni a valódi helyzetet. A mi embereinknek, hazánk népének érdeke, hogy az igazságnak megfelelően és objektívan értesüljenek. Azért szerveztük meg ezt a beszélgetést, hogy jól értesülhessenek. Most pedig feltenném az első kérdést: ön bizonyára saját észrevételeiből és a hazánk hivatalos képviselőitől kapott jelentésekből tudja, hogy népünk hisz a békében, persze a tisztességes békében. Valószínűleg azt is tudja, hogy hazánk kormányát a nép választja és teljes mértékben felelős a népnek. Miért terjeszti akkor azt a tévhitet, hogy az amerikai népnek, mely békeszerető és valóban békeszerető szándékai vannak, imperialista kormánya van, mely csal és szítja a háború tüzét? Tény az — s ezt ön kétségtelenül tudja —, hogy az amerikai nép és az amerikai kormány — köztársaságpárti vagy demokratapárti kormány — egységet alkot, s ez a kormány nem követ szűk érdekeket, nem akarja megsérteni más ország szuverenitását, vagy kiterjeszteni területét más ország rovására. HRUSCSOV: A feltett kérdés nem egyszerű és bármilyen választ ad is rá az ember, ez UrUgyiil szolgálhat helytelen következtetésekre, helytelen magyarázatra. Ám igyekszem úgy válaszolni önnek, hogy ne térjek el a dolog lényegétől. Ami államaink rendszerét és kormányainkat illeti, nincs mit hozzáfűznöm ahhoz, amit ön a saját kormányáról és rendszerükről mondott. Az önök kormánya ismert állami intézményeknek felel. Ezzel kapcsolatban meg szeretném mondani, hogy ön bizoyára rosszul ismeri a mi rendszerünket, a szovjet államrendszert. A mi rendszerünk a legdemokratikusabb. A mi államunkat választott emberek irányítják, akik mind közvetlenül felelnek népUnknek. A mi törvényhozó és végrehajtó szerveinkbe dolgozó embereket — munkásokat, parasztokat és értelmiségieket választanak. Példaként említhetem magam. Munkás» vagyok, apám is munkás volt, a nagyapám paíraszt volt. Kora ifjúságom óta dolgoztam. Munkásságomért, azért, hogy igyekeztem hasznára lenni a társadalomnak és a népnek, vezető funkciókba javasoltak. Most azonban nem szeretnék arról vitatkozni, melyik kormány a reprezentatívabb és melyik rendszer a demokratikusabb. Ha ugyanis erről fogunk vitatkozni, dicsérni fogom államunkat és alkotmányunkat, ön viszont a saját államát, s ez kedvem ellenére lenne, mert csak kiéleznénk a vitát. Mi a magunk rendszerében akarunk és fogunk élni, és ön is éljen a magáéban. Önnek az önök rendszere tetszik, ez az ön dolga, nekünk viszont a mi rendszerünk tetszik, s ezért ne akadályozzanak bennünket, hogy a magunk módján éljünk úgy, ahogyan népünk akarja. SUSSKIND: Nagyon sajnálom, hogy nem értem, amit mond. HRUSCSOV: A tolmács majd lefordítjaSUSSKIND: Hruscsov úr, elnézését kérem, s szeretném megjegyezni, hogy kérdésemre még nem válaszolt egészen. Nem akarjuk itt összehasonlítani a rendszereket és a kormányokat. Csak azt szeretném* kérdezni; miért tesz oly szigorúan különbséget népünk és kormányunk között? Ön azt mondja, hogy az amerikai nép békeszerető, de az USA kormánya háborút szít. Meg kell mondanom, hogy kormányunk egész népünk érzelmeit és nézeteit fejezi ki. Hazánk népe és kormánya egységes. Hazánk népe és kormánya békeszerető és csak egy cél — a tisztességes béke elérésére törekszik HRUSCSOV: Kissé siet. Kérdésének csupán az első részére válaszoltam, a másikra még nem. Arra most válaszolok. Előbb azonban fordítsák le azt, amit már mondottam, azután majd válaszolok a kérdés másik részére is. Ne siessen. Ön ugyan tele van fiatalos lendülettel, én azonban már nem vagyok fiatalember, bár ennek ellenére a válaszokban összemérem erőmet önnel. Csak nyugalom. Ön a fiatalságával szeretne engem letromfolni. így hát ön mégis csak azt akarja, hogy a kormányukról vitatkozzam. Én azonban úgy vélem, hogy nem volna jó, hogyha hagynám magam bevonni e vitába, mivel az • önök kormányáról van szó. Éppen ezért az amerikai nép legyen a bírálója. Ha most véleményt mondanék róla, beavatkoznék az amerikai nép ügyébe. Ezt nem szeretném, mert valaki félreérthetne. De azért valamit mondok önnek. Mi azt mondjuk, hogy kormányunk, tehát a Szovjetunió kormánya, melynek élén a minisztertanács elnöki tisztségében állok, a világ legbékcszeretőbb kormánya. Ön viszont azt állítja — és én el is hiszem, hogy az amerikai nép egyaránt békeszerető. De vajon azt jelenti-e ez, hogy az önök kormánya is békeszerető? Ezt kérdem tehát öntől. Tavaly kormányuk vendége voltam. Nagy megelégedéssel fogadtam el Eisenhower elnök meghívását. A legjobb szándékkal, azzal az óhajjal jöttem az Egyesült Államokba, hogy felveszem a személyes kapcsolatokat az elnökkel. Bár már előtte is találkoztam vele, szerettem volna felújítani ismeretségünket. Látogatásom célja nemzeteink és kormányaink viszonya megjavulásának elősegítése volt. Személyesen fel akartam venni a baráti kapcsolatokat elnökükkel. Nagyon szépen elbeszélgettünk. Az elnök úr ezt tudja. Amikor egyszer együtt üldögéltünk és kávézgattunk, így szólított meg: My friend. Nem ismertem e szavakat. Az elnök azt mondotta, kér engem, hogy tanuljam meg őket, azt jelentik: barátom. Helyeseltem és „barátomnak — my friendnek" szólítottam az elnököt. Ügy búcsúztunk el, hogy minden tiszteletet megadtunk egymásnak, és amikor hazaérkeztem, elmondottam népemnek, olyan körülmények vannak kialakulóban, amelyek lehetővé teszik a szovjet-amerikai jó viszonyt. Ez a mi embereink, a szovjet kormány és a nép vágya. Ezért ha jó viszonyban lesz Amerika a Szovjetunióval, ez azt fogja jelenteni, hogy béke lesz köztünk és az egész világon. De mit tett azután az önök 'kormánya? Még mielőtt találkoztunk volna Párizsban, hazánk légiterébe küldte az U-2 típusú kémrepülőt. Az önök kormánya ezután másodszor is kémrepülöt küldött ki, — az RB-17-et, de ezt is lelőttük. Hangoztattuk, hogy ez nem szép dolog s elvégre nem festhet így a barátság. Képzeljék el, mit szólna az amerikai nép ahhoz, ha szovjet gép repülne Amerika fölé, New York és Washington fölé. Mi történne? Önök azt gondolnák, hogy Hruscsov eljött hozzánk látogatóba és elfogadta tőlünk a kenyeret és a sót, szép szavakat mondott, azután kémrepülőt küldött hozzánk. Hogyan néznének erre, mint jó, vagy rossz cselekedetre? Mi megértettük, hogy az amerikai kormány nem őszinte, mert az agresszív repülőgép kiküldése egyáltalán nem szolgálja kapcsolataink javulását, nem szolgálják a békét, hanem ellenkezőleg, a szenvedélyek felszítására és a kapcsolatok kiélezésére vezet. Az ilyen berepülések folytatása háborúra vezethet. ítélje meg ön, ki akarja a békét és a jó viszonyt, s ki nem, ki élezi cselekedeteivel a helyzetet és taszítja a világot a háború szélére. Ezt nemcsak önnek, hanem összes hallgatóimnak válaszolom. A társadalom ítélőszéke előtt állunk: most. Mi becsületesen baráti szavunkat adtuk és semmiben sem szegjük meg, semmi rosszat nem teszünk Amerikánaik. önök azonban kémrepülőket küldtek hozzánk. SUSSKIND: Hruscsov úr, az U-2 repülőútja hozzátartozik ahhoz az intenzív tevékenységhez, melyet mind az ön kormánya, mind az USA kormánya fejt ki. Hozzátartozik ahhoz a tevékenységhez, melynek célja adatok gyűjtése országaink biztosítása érdekében. Véleményem szerint a mondottakra legjobb válasz az a körülmény, hogy az USA elnöke parancsot adott a berepülések beszüntetésére. Borítsunk fátylat a múltra, ne akarjuk életre kelteni a döglött gebét. Azt hiszem. a Szovjetunió a nemzetközi kapcsolatok javulása érdekében azt tehetné, a legjobban, hogy egyrészt hagyja feledésbe merülni az U-2 incidensét, ne szítsa fel, másrészt az RB-47 incidensének kérdésében adja beleegyezését nemzetközi döntőbíróság létesítéséhez, amit az USA kormánya szorgalmaz. HRUSCSOV: Ön tudja, hogy bármenynyire is kiéleződik a viszony, idővel tompul az élessége. Bárhogyan is háborog a tenger, előbb vagy utóbb lecsillapszik. Minden vihart csend követ. Valószínűen az U-2 esetében is így lesz. Ön azonban helytelenül fogja fel a kérdést. Helyes, hogy az elnök beszüntette a berepüléseket. De tényleg így történt-e? A valóságban nem. Erről sok mindent tudnék mondani önnek. Az lenne a legjobb, hogyha az U-2 és az RB-47 típusú repülőgépeket egyáltalán nem küldték volna fölénk. Ön a döglött lóhoz hasonlította az U-2-t. Nem, ez nem döglött gebe. Ha az önök kúmrepülői hazánk fölé fognak repülni, mi lelőjük a gépeket, és kitörhet a háború. Ha meg merik sérteni szuverenitásunkat és behatolnak hazánk légiterébe, kénytelenek leszünk megtorló intézkedésekkel válaszolni, ön bizonyára egyetért velem, hogy ennek háborús viszály íze van. Az RB-47-es repülőgép azután repült be, hogy az elnök bejelentette a rcpülőutak beszüntetését. Ez tehát inkább a repülőutak megismétlése, mint beszüntetése volt. Még valamit mondok önnek. A katonai •vagy felderítő szervek további kémrepülöt szándékoztak hozzánk küldeni, még mielőtt elutaztam volna a közgyűlés ülésszakára. Mi azonban értesültünk róla és Thompson úrnak, az önök moszkvai nagykövetének megmondtam: Újabb kémrepülöt készülnek kiküldeni légiterünkbe. Mi tudunk róla. 25 ezer méter magasságban akarják fölénk küldeni. Felkészültünk rá és figyelmeztetjük önöket, ha kiküldik, nem éppen a legjobb következmények származnak belőle. A repülőgép nem indult el útjára. Azt hiszem, hogy az USA kormánya lemondta útját. Egyben egyetértek önnel. Ne szítsuk fel a szenvedélyeket e kérdésben. Most azt kívánja, hogy az RH-47 esetében egyezzünk bele egy nemzetközi döntőbíróság létesítésébe. Ebbe nem egyezünk bele. Ön azt akarja, hogy államunk belső kérdéseiről valamilyen nemzetközi bíró döntsön. A legjobb döntés e kérdésben: Ne küldjünk egymáshoz kémrepülőket. Mire jó ez? Barátkozzunk és ne ártsunk egymásnak, ne sértsük mis országok szuverenitását. SUSSKIND: Az RB-47-es repülőgép esete nem belügyi kérdés. Ön azt állítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok megsértette a Szovjetunió szuverenitását. Mi ezt tagadjuk. Tehát vitás kérdésről van szó a két állam kapcsolataiban. Talán az Egyesült Nemzetek Szervezete neim az a fórum, mely hivatva van nemzetközi döntőbíróként szolgálni? Talán az, hogy ön elutasítja e kérdés megvitatását az említet nemzetközi fórumon, nem az ön makacsságát bizonyítja a hidegháborús politikában? HRUSCSOV: Ejnye, ejnye! Ugyan, mit nem mond, kedves uram! önök kiküldték az U-2-t és azután letagadták, hogy kiküldték. Kijelentették, hogy nem küldték ki. Amikor azonban konkrét bizonyítékokat terjesztettünk elő, amikor megmutattuk a pilótát és megmondtuk, hogy a repülőgépet Szverdlovszk közelében lőttük le, akkor azután beismerték a repülőgép felderítő útját. Nemcsak beismerték, de még hangoztatták is, hogy az önök joga, hogy a jövőben is kémrepülőket küldjenek ki. Nos, a mi égboltunkon feltűnt az RB-47-es repülőgép. Természetesen lelőttük. Legjobb lett volna betartani, azt a jó elvet, melyről Gribojedov orosz író Az ész bajjal jár című darabjában írt: „Nem volna talán jobb meszebbfekvő sarkot választani ilyen sétákra?" Az amerikai repülőgép útjairól is szeretném ugyanezt megismételni: Nem volna jobb határainktól távolabb eső útvonalakat választani a repülés céljára? Hasznosabb lenne és nem történnének vir szályok, nem ártana kapcsolatainknak. Elvégre mi önökkel békében és barátságban akarunk élni. SUSSKIND: E válaszban van bizonyos haladás. HRUSCSOV: Igen, a mi válaszainkban mindig haladás van. SUSSKIND: De úgy tűnik, hogy csak ma. HRUSCSOV: No, még egy percnyi türelmet. Ön azt javasolta, hogy az ENSZ legyen a döntőbíró az RB-47-es repülőgép esetében. Láttuk, hogy a bíráskodásnak milyen jó példáját mutatta az ENSZ Kongóban. De mi nem vagyunk Kongó. Mi Szovjetunió vagyunk. Ezért követeljük, hogy tartsák tiszteletben szuverenitásunkat. Ha nem fogják tiszteletben tartani, mi magunk is meg tudjuk védelmezni. SUSSKIND: Érzem, hogy az ön mosolya mögött hajthatatlan vasakarat rejlik. HRUSCSOV: A logika és az igazság van mögötte. SUSSKIND: Ezért beszélünk tehát más nyelven. HRUSCSOV: Szerintem a logika angolul épp úgy hangzik, mint oroszul. SUSSKIND: Ügy vélem, észrevette az ENSZ konaói tevékenységének nagyszerű illusztrálását. HRUSCSOV: Nem akarok visszatérni e kérdéshez. Részletesen beszéltem róla az ENSZ közgyűlésén és most nem akarom fölöslegesen elvenni a "tisztelt hallgatók idejét. Aki ismerni akarja álláspontunkat e kérdésben, visszatérhet beszédemhez, melyet egy amerikai lap is közölt. SUSSKIND: Engedje meg, hogy feltegyek egy kérdést, melyre igent vagy nemet szeretnék hallani. Hajlandó-e ön a szovjet-amerikai viszony megjavulása érdekében nemzetközi döntőbíróság elé terjeszteni az RB-47 incidensét? Hruscsov: Nem. SUSSKIND: Beszélgetésünk eleién megtanítottam önt ves — iqen szóra. HRUSCSOV: örömmel ismétlem meg, ha megfelelő kérdést tesz fel. Ha kijelentenék, hogy megszűnnek berepülni a Szovjetunió légiterébe, megszűnnek viszályokat provokálni, azt válaszolnám — rendben van. SUSSKIND: Beszüntettük a berepüléseket. HRUSCSOV: Engedje meg, hogy megszorítsam a kezét. Ha beszüntették a repülöutakat és ha az elnök az ön kijelentése szerint fog eljárni, az nagyon jó lesz és azt válaszolom — yes! SUSSKIND: Időmegtakarítás céljából talán jobb lenne, ha mindjárt lefordítanák a kérdéseket. HRUSCSOV: Az önök amerikai technikája kullog: Jöjjön el hozzánk és mi majd berendezzük úgy, hogy az orosszal párhuzamosan azonnal meglegyen a fordítás. SUSSKIND: Eisenhower elnök az ENSZ közgyűlésén mondott beszédében kijelentette: Ügy véljük, hogy éppen olyan szép, ha minden embernek joga van dönteni önrendelkezéséről, mint ahogy az itt képviselt országoknak joguk van meggyőződésük szerint szavazni a közgyűlésen. Ezért szeretnék látni egy olyan világméretű népszavazást, melynek alkalmával a világ minden embere titkos szavazás keretében szabadon válaszolhatna erre a kérdésre: „Akarja-e az önrendelkezési jogot?" Gomulka a közgyűlésen mondott beszédében támogatta Eisenhower elnök javaslatát és kijelentette: ,,Híve vagyok annak az eszmének, hogy megtudjuk, miként vélekedik a világ minden népe azokról a problémákról, amelyek a legszorosabban összefüggnek azzal a jogukkal, hogy igazgathassák országukat és dönthessenek sorsáról." Egyetértene-e ön világnépszavazás rendezésével az ENSZ védnöksége alatt, melynek keretében valamennyi nép válaszolna, mi a nézete az önrendelkezésről, a békéről és a leszerelésről. HRUSCSOV: Ez jó kérdés. De mondja, kérem, hány éves ön? . SUSSKIND: Harminckilenc. HRUSCSOV: Fiatal. Önnél idősebb gyermekeim is vannak. Ügy látszik, rosszul ismeri a történelmet. Amikor végrehajtottuk az Októberi Forradalmat, Amerika, Anglia, Franciaország és Japán katonai csapatokat küldött hazánkba. Polgárháborút és intervenciót kén.yszerítettek ránk. Ez általános népszavazás volt arról, milyen rendszert akarnak hazánk népei. Harcoltunk, tehát négy évig kérdeztük a népet. A fehérgárdisták, a cári tábornokok megszállták Szibériát, Ukrajnát és Belorusziát, közeledtek Tulához és már 150 kilométernyire voltak Moszkvától. De az orosz, ukrán és belorusz nép, a Szovjetunió népei tengerbe hányták a beavatkozó amerikaiakat, angolokat, franciákat és németeket. Kisepertünk minden szennyet és megmondtuk: „Hazánkban kivívjuk a szocializmust!" A szocializmus most nagyon jól fejlődik nálunk. Az önök elnöke azzal a kérdéssel, melyet hazánk népeihez akar intézni, kissé elkésett. Ezt a kérdést Wilson, az Amerikai Egyesült Államok elnöke már 1918ban feltette. A fasiszták 1941-ben hitszegően megtámadtak cinket, háborút indítottak a Szovjetunió eBan. Szétvertük, kiüztük őket és megtisztítottuk a szovjetországot a hódítóktól. Népünk most eredményesen építi a kommunizmust. Ha megtudja érteni a szívével, hogy mi a szocializmus és a kommunizmus, akkor senki sem szakíthatja el önt tőle, ragaszkodni fog hozzá, mint a jó ételhez. A kommunizmus tanítása a legnemesebb tanítás! Ha pedig valaki olyan népszavazást akar ránk kényszeríteni, mint amilyent már két ízben átéltünk, akkor sem hátrálunk meg. Mindenkit elsöprünk! Hazánk szent és sérthetetlen és csak népeinknek, a Szovjetunió nemzeteinek van joguk igazgatni országukat. Önöknek is elismerjük ezt a jogát. Mi nem avatkozunk az önök ügyeibe. Éljenek, ahogy akarnak, de ne avatkozzanak a mi ügyeinkbe! Ügy fogunk élni, ahogy akarunk. Miért ütik az orrukat a mi dolgainkba. Ki kéri önöket erre? Talán kevés dolguk van Amerikában? SUSSKIND: A közmondás szerint fölöslegesen ugat a Holdra. Ismerjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetét... HRUSCSOV (félbeszakítja): Talán önöknél megszokták, hogy beszélgetés közben ilyen kifejezéseket használjanak, mint „Holdra ugatni"? Nálunk ezt illetlenségnek tartják. Apja lehetnék önnek. Illetlenség így beszélni velem, fiatalember! Kellemes külsejű, de nem valami illedelmesen fejezi ki magát. Nem engedem meg, hogy így viselkedjék velem szemben. Nem ugatni jöttem! A világ legnagyobb szocialista állama minisztertanácsának elnöke vagyok, és legyen oly kedves, viselkedjék tisztességesen, ha pedig nem akar, akkor ne hívjon beszélgetésre. Az illendőséget be kell tartani, már nagyon megszokta, hogy mindenkibe belekössön és mindenkit zaklasson. Mi azonban nem vagyunk olyan állam, hogy zaklatni hagyjuk magunkat. SUSSKIND: Nem azt javasoljuk, hogy a Szovjetunióban rendezzenek ilyen szavazást, de az a nézetünk, hogy a keleteurópai országokban helyén lenne a népszavazás megrendezése, hogy népeik szabadon véleményt mondhassanak az önrendelkezési jogról. Mint tudjuk, ezek az országok szovjet befolyás alatt állnak. Az a véleményünk, hogy nem helyén való az Októberi Forradalomra hivatkozni. Most 1960-ban élünk. Olyan szabad népszavazásról van szó a keleteurópai, afrikai és ázsiai országokban, melyben egyetlen hatalom csapatai sem avatkoznának be. HRUSCSOV: Tehát nem a Szovjetunióban gondolja megtartani a népszavazást. SUSSKIND: Nem. HRUSCSOV: De az európai országokra gondol. SUSSKIND: Az ázsiai, afrikai és latinamerikai országokra gondolok, valamenynyi országra — a mi két országunk kivételével. HRUSCSOV: Ezek az országok szuverének, törvényes kormányaik vannak. A szóban forgó országok és népeinek ügye, hogy rendezzenek-e ilyen szavazást vagy sem. Nekünk ehhez semmi közünk. Ön rossz címre fordult. Ami pedig a „leigázást" illeti, nem válaszolok önnek. Ez egy olyan piszkos dolog, amit már régen ki kellett volna vernie a fejéből, már régóta másképpen kellett volna tájékozódnia, tudnia kellett volna úgy értelmezni a történelmet, ahogyan azt most a népek írják. Különben a jelent illetően maradi nézetű ember lesz önből. SUSSKIND: Ön most éppen azt mondta, hogy ez olyan piszkos dolog, amit ki kell verni az ember fejéből. Mondja, illedelmes dolog így beszélni? HRUSCSOV: Lehet a szavakat helyesen és helytelenül értelmezni. Abban, azonban amit mondottam, nincs semmi sértő. Ha sértőnek találja ezt a kifejezést, hajlandó vagvok visszavonni ezt a „piszkot" és eltakarítani. SUSSKIND: Csodálatra méltó lenne öntől. (Szünetet jeleznek. Susskind bocsánatot kér Hruscsovtól. Azt állítja, hogy a használt kifejezés nem sértő jelentőségű. Hruscsov azt válaszolja, hogy az amerikaiak, akik ilyen kifejezéseket szoktak használni, bizonyára nyers emberek. SUSSKIND: Nem volt szándékom megsérteni önt, de „verje ki a piszkot a fejéből" kifejezés sem volt helyes. HRUSCSOV: És az ön kifejezése „holdra ugatni". Használhatnak-e kulturált emberek ilyen szavakat beszélgetés közben? SUSSKIND: Nálunk használatos ez a kifejezés. HRUSCSOV: Mindennek megvan a maga értelme. Éppen ezért teljesen megengedhetetlennek tartom. (Vége a szünetnek.) SUSSKIND: Az ENSZ tevékenységéről tájékoztató újságírókkal tartott találkozóján, október 7-én ön azt mondta, Hruscsov úr, hogy e nemzetközi szervezet, azaz az ENSZ keretén túl is védelmezni fogja országa érdekeit, hogy erejére fog támaszkodni, ami viszont a kapssolatok kiéleződéséhez, sőt háborúhoz vezethet. Az ön javaslata az ENSZ keretén kívüli cselekvésre, az ön igyekezete, hogy kikényszerítse a nyugat-berlini kérdés megoldását az atomháború rendkívüli veszélyét idézhetné elő. Ügy véli-e ön, hogy a nyugat-berlini kérdés megoldása, a német békeszerződés megkötése és az ön javaslata az ENSZ átszervezésére megéri az atomháborút, melyben a népek szemben találnák magukat a rombolással ? (Folytatás az 5. oldalon) ÜJ SZÖ '4 * 1960, október 12.