Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-08 / 280. szám, szombat

SZIOVÁKIA ÄIÚÄ PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1960. október 8. szombat' 50 fillér XIII. évfolyam, 280. szám G. Dej elvtársak beszéde Q Kína ENSZ-jogainak helyreállítását követeljük Világ proletárjai egyesüljetek t AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK XV. ÜLÉSSZAKA 1 Kínai Népköztársaság nélkül az ENSZ nem lehet egyetemes szervezet Folytatják az általános vitát 9 W. Gomulka és Ez is az életszínvona'hoz tartozik t Szocialista hazánkban a kommu- j törődnek a biztonságos munka fel­nista párt vezetésével a társada- i tételeinek megteremtésével, akkor lom minden törekvése arra irá- • minden igyekezetünk hiábavaló fá­nyul, hogy egyre jobb életfeltétele­ket, magasabb életszínvonalat biz­tosítsunk az emberek számára. Ezt az igyekezetet az eltelt másfél évtized során valóban gazdag eredmények koronázták s ma jogos büszkeséggel mondhatjuk el, hogy dolgozó népünk szorgos építőmun­kája nyomán az életszínvonal te­kintetében a világon a legelső he­lyek egyikét foglaljuk el. A lakosság . életszínvonala szá­mos tényezőből tevődik össze. Ál­talánosan ismert, hogy az élelmi­szerek és közszükségleti cikkek fogyasztása, a szolgáltatások, a lakásszínvonal, a kulturális igé­nyek kielégítése, az üdültetés, szo­ciális és egészségügyi gondosko­dás, az iskoláztatás helyzete azok a fő mércék, amelyek való képet adnak az életszínvonal helyzetéről. Az életszínvonal fontos részét ké­pezi azonban a környezet, amely­ben élünk és amelyben dolgozunk, vagyis a lakás és a munkahely is. Sajnos, az utóbbit gyakran nem Vesszük tekintetbe és a munkahe­lyet sokszor csak a kereset forrá­sának tekintjük, amelynek külseje mintha nem is számítana. Pedig a hét 46 óráján keresztül itt tölt­jük életünket, s ha ez az idő a jövőben fokozatosan le is rövidül majd, ennek ellenére arra kell tö­rekednünk, hogy a munkaidőt a lehető legkellemesebb, legrendezet­tebb környezetben töltsük le. Hi­szen aligha kételkedik valaki ab­ban, hogy ilyen körülmények kö­zött jobban megy a munka is, s ami mindennél fontosabb, csök­kentjük a balesetek előfordulásá­nak lehetőségét. A biztonságos és egészséges munkahely megteremtése az a fő cél, amelyre az esztétikai szem­pontok mellett elősorban töreke­dünk. Pártunk és kormányunk nagy gondot fordít erre s évről évre növeli az e célra fordított anyagi eszközöket, melyek több százmillió koronát tesznek ki. Egyre tökéletesítjük a munkabiz­tonsági és higiéniai előírásokat és a baleset ellen védő eszközök elő­állítását. Az új üzemek építési ter­vének jóváhagyásakor a legnagyobb figyelmet szenteljük a munkabiz­tonság magas színvonala követel­ményének betartására. Mindez vég­ső soron hozzájárul a helyzet szüntelen javulásához, a balesetek számának csökkenéséhez. Azonban ezen a téren még távolról sem ér­jük el a kívánatos és az erre irá­nyuló gondoskodás nagyságának megfelelő eredményeket. A biztonságos, egészséges és szép munkakörnyezet megteremté­sére a jövőben az eddiginél még nagyobb határozottsággal és kö­vetkezetességgel kell törekednünk. Ezt a tényt kiváltképpen most, az öt évre szóló és a jövő évi kol­lektív szerződések kidolgozásánál kell szem előtt tartani és ügyelni arra, hogy minden erre vonatkozó helyes javaslat helyet kapjon a kollektív szerződésben s fokoza­tosan megvalósuljon a gyakorlat­ban. Szocialista államunk következe­tes gondot fordít a munkabizton­ság szüntelen fokozására. Bátran állíthatjuk azonban, hogy mindezen nagy gondoskodás mellett is a si­ker elsősorban az embereken, ma­gukon a dolgozókon múlik. Hiába vannak meg a legtökéletesebb vé­dőeszközök, ha a dolgozók nem használják őket, ha meggondolat­lanul megkerülik a biztonsági elő­írásokat. Ha a vezetők mindezek felett elnéznek és ők maguk sem radság lesz. Ezt a tényt a munka­biztonság fokozásáért vívott harc­ban állandóan szem előtt kell tartani s a pártszervezetek vezeté­sével a szakszervezet nevelő mun­kájának döntő részben erre kell irányulnia. Hiszen e téren az el­ért eredmények mellett még sok hiba és visszásság fordul elő, mely a dolgozók testi épségét, egészsé­gét, sőt életét VFszélyezteti. A pártszervezeteknek, a szak­szervezeteknek és az üzemek ve­zetőségének oda kell hatniok, hogy a dolgozók tömegesen vegyenek részt a biztonságos munka, a ren­dezett és kellemes munkakörnye­zet megteremtésében. Hogy mind­ez milyen szép eredményekkel jár, azt számtalan példa bizo..yítja. így például széleskörűen bekapcsolód­t k a dolgozók az úgynevezett munkabiztonsági járőrök tevékeny­ségébe mindenütt, ahol ezt meg­szervezték. A nyugat-szlovákiai kerületben főleg az élelmiszer- és közszükségleti ipari üzemekben értek el jó eredményeket a biz­tonsági járőrök. A piešťanyi Figa­ró-üzemben a járőrök féléves te­vékenysége során egyetlen baleset sem történt. A bratislavai Nem­zetközi Nőnap-üzemben a munka­biztonsági járőrök az észlelt rend­ellenességekről jegyzőkönyvet ve­zetnek, s a szakszervezeti funkcio­náriusok ennek alapján hetenként ellenőrzik a feltárt hibák eltávo­lítását. Jó eredménnyel működnek a munkabiztonsági járőrök a koši­cei vasúti körzetben is. A szocia­lista munkabrigádok mindjobban kiterjedő mozgalma is sokat ígér a biztonságos, higiénikus és ren­dezett munkakörnyezet kialakítá­sában. A košicei rendezőp-Myaudvat építésén dolgozó Ján Šimoňák szo­cialista munkabrigád címért ver­senyző csoportja tevékenységének egyik kritériuma a munkabiztonság fokozása. Hasonlóképpen más mun­kacsoportok kötelezettségvállalá­saiban is egyre jelentősebb szerep jut az erre irányuló törekvésnek. A biztonságos, egészséges és szép munkakörnyezet megteremtésére, a nép életszínvonala ezen fontos tényezőjének állandó javítására pártunk egyre nagyobb gondot fordít, és az ezzel kapcsolatos kérdéseket mindjobban a dolgozók érdeklődésének középpontjába ál­lítja. Nem kétséges, hogy a dol­gozók alkotó részvételével ezen a téren is egyre szebb sikerek koro­názzák majd igyekezetünket. (ČTK) - Az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakának október 6-i dél­utáni ülésén folytatták az általá­nos vitát, amely időszámításunk szerint 20 óra 29 perckor kez­dődött. Az első szónok Stephan Tchichelle, Kongó Köztársaság (a • volt Francia Kongó) miniszterel­nökének helyettese volt. Tchichelle beszédében követelte, ismerjék el Angola portugál gyarmat lakosságának önrendelkezési jogát. Tchichelle leírta a portugál kor­mánynak Portugália afrikai gyarma­tain folytatott politikáját, amelyek az inkvizíció politikájaként jellem­zett. Angolában börtönbe vetik a bé­kés eszméket hirdető személyeket, elkobozzák a rádiókészülékeket, hogy lehetetlenné tegyék idegen leadó-ál­lomások közvetítésének meghallgatá­sát, a lakosságot reakciós tisztvise­lők üldözik stb. A volt Francia Kongó képviselője azonban elárulta, hogy a kolonializ­mus bérence, amikor dicsőítette a francia és az angol kormány „nagy­lelkűségét", amelyet az afrikai or­szágok iránt tanúsít. Ködös és el­vont érveléssel igyekezett távolma­radni számos afrikai állam függet­lenségi törekvésétől. A Kongóban (a volt Belga Kongóban) uralkodó hely­zettel kapcsolatban kifejezte Ham­marskjöldnek, az ENSZ főtitkárának tevékenységébe vetett teljes bizal­mát. (Folytatás a 3. oldalon) N. SZ. HRUSCSOV Glen Cove-ban fogadta K. Belkaszemot, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnökhe lyettesét. (ČTK TASZSZ RádióképJ' Közlemény Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának üléséről (ČTK) — Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1960. október 6-án és 7-én Bratislavában ülést tartott. Az SZLKP Központi Bizottsága megtárgyalta a népgazdaságfejlesztési harmadik ötéves terv feladatainak biztosítását Szlovákiában tekintet­tel az ipar és a mezőgazdaság műszaki fejlesz­tésére és a beruházási építkezés feladatainak teljesítésére. A beszámolót Pavol Majling elv­társ, az SZLKP KB irodájának tagja tartotta. Az SZLKP Központi Bizottsága ugyancsak foglalkozott az őszi munkák és a vasúti közle­kedés helyzetével. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozta, hogy egész pártunk éš valamennyi döl* gozónk elsőrendű feladata ma veszteség nélkül befejezni az őszi munkákat, határozottan meg­oldani és kiküszöbölni a vasúti közlekedésben mutatkozó fogyatékosságokat. Az ülésen részt vett Otakar Šimúnek elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja, aki fel-, szólalt a vitában. A vita után, melyben 24 elvtárs vett részt, az SZLKP Központi Bizottsága a megtárgyalt kérdésekkel kapcsolatban határozatot hagyott jóvá. Az ülés az Internacionálé hangjaival ért véget. A CUKORRÉPA SZÁLLÍTÁSÁT a védnökségi üzemek is szorgalmazzák Répatermesztésünk történetében még nem volt olyan gazdag termés­hozamot ígérő év, mint az idei. Ezt bizonyítják azoknak a mezőgazdasági üzemeknek feredményei, amelyek vé­geztek a cukorrépa betakarításával. Csak néhány példát említsünk. \ Bajéi Állami Gazdaságban e napokban kezdték meg a szemeskukorica betakarítását 455 hektáron. Az átlagos hektárhozam 36 métermázsa. Aňa­lán Virágh János és Rémes István szovjet kombájnnal gyűjti be a termést. (K. Cich felv.) A trnavai járás Opoji Egységes Földművesszövetkezete október 5-ig 87 vagon cukorrépa szállításával 102,6 százalékra teljesítette eladási tervét. De még további 62 vagonnal szállí­tanak a cukorgyárba. Ezek szerint a 34 hektáron termesztett cukorré­pa átlagosan 450 mázsát hozott. A bratislavai járásban a prievozi szövetkezetesek viszont 480 MÄZSÄS TERMÉSHOZAMOT ÉRTEK EL HEKTÁRONKÉNT. Szép eredményt mutat a galántai járásban a Dolné Saliby-i szövetkezet is, amely 160 hektáron termel cu­korrépát és 400 mázsás átlagos ter­méshozamot ért el. Tekintettel a szép terméshozamok­ra, minden mezőgazdasági üzem jel­szava legyen, hogy a cukorrépát no­vember 7-ig be kell takarítani, mert ellenkező esetben nagy veszteségek adódhatnak. Mind a kiszáradás, mind a reggeli fagyok hatására veszít ér­tékéből. A cukorrépa elszállításában nagy akadályt jelenthet a szállító­eszközök hiánya is. Például a trebi­šovi szövetkezetben azért kell lassí­tani a kiszántás menetét, mert a rendelkezésre álló szállító eszközök nem bizonyulnak elégnek. A 240 hektáron termesztett cukorrépájuk hozamát HEKTÁRONKÉNT 600 MÁZSÁRA BECSÜLIK, aminek bizony az elszállítása nem kis feladat elé állítja a tagságot. Többek között a lovas fogatok is jó szolgálatot tehetnek a cukorrépa' szállításában, mint ahogy Gerényi László levelezünk írása is bizonyít­ja. Azt írja Kovács Lászlóról, a perbeníki állami gazdaság dolgozó­járól, hogy 8 nap alatt 5 km távol­ságra 10 vagon cukorrépát szállított el, s a többi kocsisra sem lehet pa­nasz. Mindenesetre a szövetkezetek kér­jék a védnökségi üzemek segítségét, használják fel a teherforgalmi vál­lalatok kocsijait és minden más szál­lító eszközt, hogy A CUKORRÉPA MINÉL ELŐBB A GYÁRBA KERÜLJÖN. Az elszállítás egyenletes meneté­nek biztosítása céljából előnyös, ha a mezőgazdasági üzemek a rosszabb utak mentéről a termést az ország­utak közelében tárolják. így még esős idő alkalmával is lehetséges a gyárak cukorrépával való ellátása, mert a répára nagy szükségük van. A sládkovičovói és šuranyi cukorgyá­rak kivételével a többi gyárnak csak 5 — 6 napra való készlete van. Annál inkább szükséges minden szállító eszköz igénybevétele, mert a cukorrépa mellett a burgonyaszál­lítás is jelentős vontató eszközt vesz igénybe. S hogy e téren nagy segít­séggel szolgálhatnak a védnökségi üzemek, ezt bizonyítja a martini J. V. Sztálin Üzem példája, melynek alkalmazottai öt szövetkezet fölött vállalták a védnökséget, s nemcsak a burgonya szedésében segítenek, hanem elszállításában is. (us)'

Next

/
Thumbnails
Contents