Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-29 / 301. szám, szombat

N kommunista bástya Jozef Vagaň és csoportja — a szocialista munkabrigád büszke címé­nek boldog viselői. íme, az új Handlová! Előszó 1940. november 1. - mindenszen­tek. Handlová utcáin sorkatonaság, csendőrség, tankok, páncélos kocsik cirkálnak. Nem, nem ellenség veszé­lyezteti a városkát. Dehogyis'. Csu­pán a nagyobb karéj kenyeret kö­vetelő, sztrájkoló bányászokat akar­ták fegyverek zörejével, tankok dü­börgésével megriasztani, munkára bírni. Tankok, páncélos autók bányászok ellen! Akik a katonákat ide küldték, na­gyon féltek. Ismerték a bányászököl keménységét. Ettől rettegett Tiso fasiszta kormánya. Ezért rendelték el a kijárási tilalmat is. 1940 mindenszentekén így Handlo­vá temetőjének sírhantjain nem ég­tek gyertyák... Ezen a napon érkezett haza Hand­lovára szüleihez rokoni látogatásról a tízéves Božena LíSková is. S mily nagy volt a riadalma, amikor édes­anyját, Emília Líčkovát nem találta otthon. - Elvitték a csendőrök! - közöl­te keserűen édesapja. Csendőrök? Szörnyűség! Az ő édes­anyját ? Igen. De hagyjuk most magára a Zsenge gyereket. Fáj, tudjuk nagyon fáj e nyers, könyörtelen valóság. Ab­ban a világban azonban nagyon so­kan érezték ezt a fájdalmat. Ám ne vágjunk az események elé­be... Wir kommen! — Jövünk! Handlová Szlovákia legnagyobb szénbányája volt és ma is az. Az ide sereglett munkások százai, ezrei számára biztosított legalább szűkös megélhetést. Mert hát a kenyérből itt sem jutott nagy darab azoknak, akik a föld gyomrából verejtékes munkával, sokszor éhbérért hozták fel az értékes szenet. Az osztrák tőkést és magyar nemest hiába vál­totta fel a cseh, majd a német ban­kár, akik egyaránt nagy, milliós nye­reséget vágtak zsebre. A handlovai bányászok továbbra is nyomorogtak. Az itt dolgozó bányászok szociális helyzete rosszabb volt, mint a többi bányákban. A bánya gazdái az olcsó ostravai és az észak-csehországi szénnel úgy igyekeztek felvenni a versenyt, hogy a munkások bérét csökkentették. Ezek után nem is csoda, hogy a kommunista párt meg­alakulása után a bányászok több mint kilencven százaléka a párt és a vörös szakszervezetek soraiban tö­mörültek. A München előtti köztár­saságban pedig Handlovát „kommu­nista bástyának" nevezte el a bur­zsoázia. Nem véletlenül... A handlovai bányászok mindig hí­ven követték a párt szavát, bér­harcaikban és jogaik védelmében egyaránt. A fasizmus uralomrajutása sem érte váratlanul a handlovai bá­nyászokat. A kommunisták idejében rendezték soraikat és felkészültek az egyenlőtlen harcra. Ebben a nehéz küzdelemben a szlovák, cseh, német és magyar bányászok mindig test­vérként védelmezték ezt a „bástyát". Az illegális párt már 1939. május elsején elárasztotta a városkát röp­lapokkal, falragaszokkal, amelyek vésztjóslóan hirdették: Wir kommen! — Jövünk! A handlovai bányászok ezt az ígé­retüket be is váltották ... Tuka nem-mel válaszol A szlovák fasiszta kormány áruló politikájának gazdasági következ­ményei csakhamar éreztették hatá­sukat. A közszükséqleti cikkek árá­nak rohamos emelkedése a bányá­szok amúgyis szűkös anyagi helyze­tét csak rontotta. A szakszervezetek keretén belül, a kommunisták irányí­tásával szervezett bérharc 1940 már­ciUKáKam némi Kikért eredményezett: a bányászoknak elismertek 8—10 százalékos drágasági pótlékot. De mit jelentett 'ez az állandóan rosz­szabbodó gazdasági helyzetben. A kommunisták irányításával a szak­szervezeti vezetőket arra kényszerí­tették, hogy kérelmeikkel és szemé­lyes közbenjárásukkal kényszerítsék a kormányt béremelésre. Ebben a kérdésben a kormányé volt a döntő szó. A kormány azonban nem a bá­nyászok érdekeit védte. Dehogyis! Tuka miniszterelnök a kérelmekre mindig azt a választ adta, hogy a béremelés a szén árának emelését eredményezné, a szén meg úgyis drága. A valóság? A hadiipar fellendülése eredménye­képpen a handlovai bányák tulajdo­nosainak nyeresége csupán 1939-ben meghaladta a kilencven millió koro­nát! Michal Cachovan mérnb'k a fiatalo­kat tanítja. Az utánpótlás készül nagyszerű hivatására. Egyetlen mázsa szén kitermelése (beleszámítva már a vagonba rakást is) öt koronát tett ki. Eladási ára elérte a 18 koronát. Egy bányász át­lag nyolc mázsát termelt ki egy műszak alatt. Ezért a mennyiségért a tőkés 144 koronát kapott, míg a bányász bére 30—35 korona között mozgott. így tehát egyetlen műszak alatt egy bányász száz koronányi hasznot hozott a tulajdonosoknak. Nem kétséges, hogy Tukáék a bá­nyatulajdonosok hasznát védték. Az utolsó küldöttség október 22-én járt a kormánynál. Újra csak üres kézzel tért vissza. A kormány kép­viselői elutasították a munkások jo­gos követeléseit. Az események ezután gyors for­dulatot vettek. Sztrájk Október 29-én az áruló szakszer­vezeti vezetők minden kísérlete el­lenére is egybehívták a taggyűlést. Itt Bona, Weiss és Esterházy elvtár­sak kijelentették, hopy a szakszer­vezeti vezetők elvesztették a mun­kások bizalmát és sztrájkra szólí­tották fel a bányászokat. A burzsoázia fizetett kiszolgálói, a fasiszta szervezetek tagjai megkí­sérelték az „ököl jogán" gátat vetni az eseményeknek. Megkapták a mél­tó választ — ugyancsak az ököl jo­gán. Az államrendőrség ezen a napon telefonon jelentette központjának, hogy másnap Handlován sztrájk kez­dődik. Az illetékesek újabb kísérletet tettek. Október 30-án reggel megje­lent a bányában Sadloň politikai megbízott, hogy a munkások gyűlé­sén megpróbálja a lehetetlent: meg­akadályozni a sztrájk kitörését. S amikor az éjjeli és délutáni műsza­kosok délelőtti gyűlésén a sztrájk törvényellenes voltáról akart szóno­kolni, a bányászok kifütyülték. Ezen a gyűlésen született meg a döntés: Délután négyre össze kell hívni az üzemi gyűlést, ott döntenek a to­vábbi teendőkről. A délutáni műszakosok már nem is léptek munkába: gyűlésre men­tek. Ezzel a sztrájk lényegében már el is kezdődött s ezt a gyűlésen már csak szentesítették. A tőkések lakájai, talpnyalói még egy utolsó kísérletet tettek: ugyan­csak négy órára külön gyűlést hív­tak össze a szlovákok és külön a németek részére. Nemzetiségi viszá­lyok árán akarták a bányászok egy­ségét megbontani. Már ez sem sikerült... A fasiszta szakszervezeti vezetők egy táviratot lobogtatva ijesztgették a gyűlés szervezőit; „Aki sztrájkol, megkárosítja a szlovák és a német nemzeti érdekeket, amiért kizárják a munkából és megbüntetik." Esterházy bányász kitépte kezük­ből a táviratot. — Ez hamis! Nincs rajta postabé­lyegző se! A délutáni gyűlés viharosan is kezdődött. A „hivatalos személyek" kísérletei, hogy a munkások lelkére beszéljenek, kudarccal végződtek. Egyikük se fejezhette be beszédét. Majd Schramko és Esterházy elv­társak emelkedtek szólásra. Felszólalásuk után a bányászok egyöntetűen döntöttek: sztrájkolnak, amíg követeléseiket nem teljesítik. A sztrájk megkezdődött. Amikor tankok fedezik a miniszter futását Handlovára karhatalmi erősítés, 72 csendőr érkezett. Az éjszaka folya­mán elhurcolták Schramko és Ester­házy elvtársakat. Este nyolc órától kijárási tilalmat rendeltek el. A sztrájk második napján azután a kormány más módszert javasolt. Mert Mach miniszter Bratislavából irányította a sztrájk elleni akciót. A bánya igazgatóságának munkatár­sai egyenként meglátogatták a mun­kásokat és rá akarták őket beszélni, lépjenek munkába. Minden hiába. Mach miniszter a telefonon adott utasítások sikertelensége után sze­mélyesen ment el Handlovára. Nem, nem érkezett egyedül. Csendőrökből és gárdistákból alakult erős egység, kísérte. Ha netalán mégse használ a szép szó, kéznél a karhatalom ... A főtéren gyülekezett Handlová lakossága. Kíváncsiak voltak, mit húz elő tarsolyából a hírhedt fa­siszta vezér. Mach azonban nem mondott újat. A német győzelmekről, az új Euró­páról beszélt, amelynek megterem­téséhez a szlovák dolgozóknak, te­hát a handlovai bányászoknak is — becsületes, szorgalmas munkájukkal kell hozzájárulniok. A béremelés? Ugyan kérem, hisz ez a nagy törté­nelmi események mellett elenyésző kicsiség. Ezt majd megoldjuk... Mire jó az elégedetlenkedés? Mondja meg mindenki, mit akar és megkap­ja. A munkásokat, főleg feleségeiket nem kellett sokáig kérni. — Férjeink keveset keresnek. Bér­emelés helyett meg csendőröket, ka­tonákat küldenek ránk! — kiáltotta az első sorokban álló Emília Líčková, a tízéves Boženka édesanyja, akinek férje szintén a bányában dolgozott. Mach miniszter kék-vörös színt játszott a dühtől. De mosolyt erő­szakolt arcára. — Látom, maga bátor asszony. No csak, jöjjön ide az emelvényre, itt mondja el, mit akar. Emelvény? Körülötte a csendőrök hada. Lieková elvtársnőnek nem is maradt sok ideje a gondolkozásra, mert a bányászok hatalmas gyűrűt alkottak körülötte ,és maga se tudta miképp, elvegyült a tömeg kellős kö­zepén. Mach kínos kísérletet tett. — A sztrájk nem kis dolog. S ki vállalná érte a felelősséget? — Mi! Mi mindannyian! — har­sogta a tömeg. Mach idegei felmondták a szol­gálatot. — Biztosíthatom magukat — üvöl­tötte magán kívül öklével hadonász­va —, hogy itt megindul a munka. Csak az a kérdés, ki fog itt dolgozni. Arról biztosíthatom magukat, hogy maguk is dolgozni fognak, csak az a kérdés hogyan. Mint a szabad nemzet fiai-e, vagy rabszolgák mód­jára, akik nem becsülték szabadsá­gukat Tovább nem folytathatta. A bá­nyászok tiltakozása beléfojtotta a szót. A miniszter dicstelenül, tankok fedezetében távozott. A harc tovább folyik A sztrájk tovább tartott. A csendőrök újabb erősítést kap­tak — Mach beváltotta ígéretét. Az éjszaka folyamán újabb bányászokat hurcoltak el. Köztük Líčkovát is. így leánya, Boženka, mindenszentek napján már nem találhatta otthon édesanyját. Amikor Emília Líčková szuronyos kísérettel belépett a csendőrlakta­nyára, ott a fal felé fordulva tizen­kilenc férfi állt megbilincselve. A sztrájk résztvevői, ö volt az egyet­len asszony. — Ahá, régi ismerős! — üdvözölte őt az ügyeletes csendőr. — Talán té ... tévedés — hebegte ő meglepetten. — Nem, nem tévedés. Ogy-e maga ragasztotta azokat az uszító plaká­tokat is? És ott állt a pénztár előtt férje fizetését követelve? Igen, ez igaz. Nem is tagadta. — Ismerem én a kuncsaftjaimat... A pribék később bevallotta, hogy két elülső aranyfogáról ismerte fel Líčkovát. A tizenkilenc férfit és egyetlen nőt másnap Ilavára hurcolták. Líč­ková csak nyolc hét után láthatta viszont kisleányát... Beváltott igéret A sztrájkot letörték. A túlerő, a terror győzedelmeskedett. A bebör­tönzöttek száma harminchétre nőtt. De a bányászok se kerültek ki vesz­tesként ebből az összecsapásból: 20— 30 százalékos béremelést értek el! Ennek ellenére a harc nem szűnt meg. A kommunista bástya továbbra is szilárdan állt. Számos szabotázs­akció, a termelés állandó csökkenté­se tanúskodik a kommunisták fárad­hatatlan munkájáról. S amikor ütött a leszámolás órája, a handlovai bá­nyászok beváltották a fasisztáknak 1939. május elsején adott ígéretüket. 1944. augusztus 31-én Handlován a forradalmi nemzeti bizottság vette át a hatalmat és kikiáltotta a szabad Csehszlovák Köztársaságot. A kom­munisták sokéves munkája gyü­mölccsé érlelődött. A bányászok húsz napon át védték a várost. Ezután az utolsó próbatétel következett. A ges­tapo csaknem ezer handlovait hur­colt el és kínzott meg bosszúkép­pen. A történelem kerekét azonban a kínzókamrák és a tömegsírok se tud­ták megállítani. A handlovai bányá­szok százai harcoltak tovább parti­zán-egységekben, míglen a szovjet hadsereg meg nem hozta e kommu­nista bástya védőinek végső szabad­ságát. Utószó Handlová húsz év után. A nehéz harcok színhelye az építő­munka zajától hangos. Handlová ma is Szlovákia legnagyobb szénbányája. A közeli Cígel község mellett 415 milliós befektetéssel 1962-ben kezdik meg a fejtést. A szén - szocialista iparunk egyik éltető eleme. De nem pihennek a régi harcok hősei sem. A bányában dolgozik Ig­nác Líčko, Michal Schnírer, Emília Lieková és a többiek is. Boženka Líčková már anya - Emília Líčko­vá nagymama. S a bánya felett fény­lő vörös csillagot büszkén mutathat­ja unokájának, a hétéves Karcsiká­nak. — Látod, azt mi emeltük olyan magasra. A szabadság, a győzelem, a mun­ka fénylő vörös csillagát... ZS1LKA LÁSZLÓ Előkészületek a barátság hónapjára A LEV1CE1 JÁRÁS CSSZBSZ szerveze* teiben javában folynak az évzárógyülések. A szervezetek csaknem jele már érté­kelte egy év munkáját, a többiekben pedig ezekben a napokban kerül erre sor. Ezenkívül azonban megtárgyalják a jövő terveit is. Elsősorban a barátság hónapja előkészületeit, lefolyását. Azon fáradoznak, hogy ez minél jobban si­kerüljön, s így teljesíthessék a barát­sági hónap fő célját: a dolgozók közt végzett politikai és nevelőmunkához való hatékony hozzájárulást. A „Testvéri egységben a szovjet nép­pel, előre a békéért, szocialista hazánk felvirágoztatásáért!" jelszó jegyében zaj­lanak le az idei ünnepsegek. A szerve­zetek java részében megbeszéléseket szerveznek olyan dolgozókkal, akik már jártak a Szovjetunióban, s így „saját" forrásból nyújthatják a tapasztalatokat Ezenkívül azonban a könyvekről és a film­ről sem feledkeznek meg. íarnán pél­dául Solohov: Oj barázdát szánt az eke című könyvéről irodalmi vitaestet ren­deznek, Hulvinkán pedig tervbe vették a szovjet film estjét A közös filmlátb­gatást aztán megbeszéléssel kötik össze. A CSSZBSZ JÁRÁSI TITKÁRSÁGA az előadásokat a helyi szervezetek követel­ményei szerint rendezi. Az előadások közt szép számmal szerepelnek nemcsak a Szovjetunió építőmunkájáról, s béke­harcáról szóló előadások, de a földmű­veseket érintő szovjet tapasztalatok, va­lamint a szovjet kultúra, tudomány és technika nagyszerű eredményei is. Szá­mítanak rá, hogy a járási vezetőség mel­lett működő 19-tagú esztrádegyüttes több faluba ellátogat a barátság hónapja alatt. A járásban javában folyik a népi orosz nyelvtanfolyamok szervezése. A terve­zett 60 kör helyett eddig már 63-at tartanak nyilván, s a szervezés még tart. Az említetteken kívül a járási székhe­lyen kiállítást rendeznek szovjet gyárt­mányú ipar- és közszükségleti cikkek­ből. Több helyütt pedig kérdés-felelet estet rendeznek. A BARÁTSÁGI HÓNAP munkájába be­kapcsolódnak a tömegszervezetek is. A CSISZ például „A Szovjetunió útban a kommunizmushoz" címmel tart előadás­sorozatot, s megbeszéléseket rendez az Októberi Forradalom résztvevőivel. A szakszervezetek a szovjet szakszerveze­tek tapasztalataival foglalkoznak majd, valamint a hétéves tervben kitűzött fel­adatokkal. Ezek kapcsán beszélnek majd a harmadik ötéves terv négy év alatt való teljesítéséről s azokról a feladatok­ról, amelyek a szakszervezetre hárulnak. (-d-) Handlová új városrésze korszerű lakásokkal, széles utcákkal. (ČTK felvételei) Megjelent a Pártélet legújabb száma A Pártélet októberi számának vezér-. cikke a CSKP Központi Bizottságának közelmúltban hozott határozata alapján pártunk megalapítása 40. évfordulója megünneplésének előkészületeivel fog­lalkozik. Részletes cikk elemzi az EFSZ­ek V. kongresszusát megelőző feladato­kat. Zd. Pülek: Az államosítástól a har­madik ötéves tervhez címmel a nehéz­és a kulcsipar 15. évfordulójával, vala­mint a további távlatokkal foglalkozik. A mezőgazdasági termelés feladatairól a Gondosan készítsük elő a harmadik öt­éves tervet a mezőgazdaságban címmel Ján Havelka, a CSKP KB mezőgazdasági és begyűjtési osztályának vezetője írt cikket. Az NDK, Lengyelország, Szovjet­unió és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság közös nyilatkozatát indokló tények­kel a „Hiúsítsuk meg a nyugatnémet re­vansizmus cselszövéseit" című cikkben találkozhatunk. A továbbiakban a folyóirat beszédváz­latot közöl az Októberi Forradalom 43. évfordulójára. A Dokumentumok-rovat közli az SZLKP KB október 6—7-i ülé­sének határozatát. A „Soron levő fel­adatok" -ban a csehszlovák-szovjet ba­rátsági hónap előkészületeiről s néhány megjegyzésről olvashatunk. A Propagan­disták és a népnevelők segítségére — rovat A szocialista társadalom és to­vábbi fejlődése hazánkban címmel a CSKP országos konferenciája tanulmányozásá­hoz közöl anyagot, melyben elemzi a ter­melési viszonyainkban és a társadalom­ban végbement változásokat, valamint a kommunizmusba való átmenet egyes kérdéseit. Az Időszerű elméleti, politikai és gaz­dasági kérdések rovatban Ví. Uafík tol­lából terjedelmes cikk jelent meg A szak­szervezetek és dolgozóink részvétele a termelés irányításában címmel. A Kez­deményezések és tapasztalatok, valamint az SZKP tapasztalatából rovatban több hasznos, párt- és közérdekű cikket ol­vashatunk. -F­Eredményes munka A lovosicei talajjavító szövetkezet eredményesen kezdte meg működé­sét. Eddig a vrbičanyi és želecho­vicei szövetkezet határában 50 hek­tár vizenyős talajt csapoltak le. Év végéig a további szövetkezetben még 317 hektár föld víztelenítési mun­káit akarják befejezni. A tervezett munkálatoknak nemcsak a víz elve­zetése szempontjából lesz nagy je­lentőségük, mert az épülő csator­narendszer 2500 hektár föld öntözé­sét teszi majd lehetővé és ezzel a litomérici járásba megteremtik a feltételeket a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez. k ÜJ SZÖ 5 + 1960. október 27,

Next

/
Thumbnails
Contents