Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-27 / 299. szám, csütörtök

VEZETŐSÉGI ÜLÉSEN A

sűrű cigarettafüst karikázva gomolyog a szövetkerít tágas irodahelyiségében. A hangulat azonban mégsem a nehéz levegő miatt nyomasztó - ezt megszokták már a svodini szövetkezet vezetőségének tagjai — inkább az őszi munkák mielőbbi befejezésének problémái és a velükjáró gondok teremtenek most parázs vitát a vezetőségi üléseken. Csermák Borisz, a szövetkezet népszerű, agilis elnöke a jó gazda gondosságával szaporán jegyezget, számolgat az előtte fekvő árkuson. Mély barázdákat szánt göndör hajában, fejét meg-megvakarja, mielőtt a felvetett kérdésekben állást foglalna. — Elvtársak — fordul a jelenlevőkhöz — tudjátok-e, hogy még több mint 2 millió korona értékű termény fekszik kint a földeken ? Ha nem igyekezünk a répa meg a kukorica betakarításával, bizony az időjárás gazdag vámot vehet egész évi munkánk eredményéből... Pillanatnyi szünet után nagy mozgólódás, morajlás támadt a teremben. Több nehéz, munkában megedzett kar lendült a magasba, a felvetett kérdéshez azonban Fazekas János agronómus szól hozzá elsőnek. — Azt hiszem — érződik ki hangjából a határozottság — nem kell borúlátással tekintenünk az előttünk álló munkák elvégzése elé. Mióta helyben veszik át a cukorrépát a betakarítás üteme is meggyorsult, nagyobb erőt összpontosíthatunk a szántás-vetés elvégzésére. Leckó Imre csóválja a fejét, mozgolódásából kiérezni, nem elégedett a válasszal s hozzászólásában ezt bátran és nyíltan kifejezésre is juttatja: — Nem szabad elbízni magunkat — szól kissé ingerülten. - A répabetakarítás csak az érem egyik oldala. Mi lesz azonban a búzával, melyből a tervezett 500 hektár helyett 600 hektár területet kell bevetnünk? A szántás lassan halad és ezért egy kicsit sem dicsekedhetünk a vetés eredményeivel. Gyorsabbá kellene tenni a szántást, hogy a munkát folyamatossabbá tehessük. Kínt eleredt az eső, mely az utca porát egyhamar mély sártengerré viltoztatta. Az ablaküvegről befolyó vIZstigarakból arra lehetett következtetni, hogy az esti zápor napokkal visszaveti a munkát. — No tessék - veti közbe Krajcár Ferenc és fürkészve néz ki az abiakon — ez az eső azt jelenti, hogy a felszántott talajon a gépeket srm alkalmazhatjuk. Azt javaslom, hogy a műtrágyát szórjuk kézzel, míg a vetőgéppel rá lehet menni a földekre. A szállítással kapcsolatban az a nézetem, hogy ne várjunk csak a traktorokra, a tehergépkocsira, Kapcsoljuk be a fogatokat is, lényegesen meggyorsíthatjuk a munkát. Minél tovább folyik a vita annál mélyebben ér részletesebben bontakoznak ki az őszi tennivalók meggyorsításának lehetőségei. Rövidesen a határozat is megszületik: az erőgépeket két váltásban kell üzemeltetni. — A kedvező napok minden alkalmas percét kihasználjuk, hogy a kapásnövények betakarításával egyidőben a szántást-vetést is meggyorsíthassuk — szól közbe határozottan S

:ndler András, az első munkacsoport vezetője. Míg a vezetőségi ülésen elhangzottakat, a vita lényegét Spek László a jegyzőkönyv lapjaira veti, az elnök felkéri a kör-velőt, számol; n be a szövetkezet gazdálkodásának háromnegyedévi eredményeiről, pénzügy' helyzetéről. — Az állattenyésztésből - hallgatják figyelmesen a számadatokat - év végéig 5,400 000 koronát terveztünk, október elsejéig azonban Jobban használ juk ki a gépeket ;;; A rožňavai járásbeli Dlhá Ves-I szö:|| vetkezetesek igazán megszívlelhetnék :!.; az efféle jó tanácsot. Hogy miért? Hát azért, mert például az aratás ideül jén ott is kévekötő gépekkel arattak, ||| ahol azok kaszája elcsúszott a földül re lapult gabona felett. Ellenben most ::: a cukorrépa és a burgonya kiásásához II: ásót és kapát használnak. Pedig ezekül hez a munkákhoz is vannak gépeik, Üj csak éppen a múlt évben szerzett Ül „betegségük" -óta kijavitatlanul tétlen::: kednek. III Az ócskavas-gyűjtő vállalat sem Ül használja ki a lehetőségeket. Ezt ab:|: ból következtetem, hogy nagyon sok Ül helyen ott hevernek a termelésből Ül kiselejtezett gépek s ezek semmi köIII rülmén.vek között sem szolgálják a Ül faluszépltést. Valamit tehát tenni kelül lene. Gustáv Kopáček, Dlhá Ves nincs ok a borúlátásra, mert a vezetőség a tagsággal egyetemben megteremtette a pénzügyi terv teljesítéséne? sikeres feltételeit, s nehezebb körülmények között is biztosltja a munkák menetét. «a — Nem árt ezért — fut végig a mosoly Csermák Borisz arcán — ha kicsit keményebben is állást foglalunk a termelés és a terv teljesítésének kérdéseihez, hadd érezze ki és lássa a tagság, jól gazdái' " • és törődünk a közösség vagyonával. — Lenne még egy két bejelenteni valóm — kér ismét szót az ellenőrző bizottság elnöke. — Elvtársak, az állattenyésztési csoport tagjai és vezetői megfeledkíztek az istállók és a férőhelyek fertőtlenítéséről, pedig egy kis fáradsággal már régen elvégezhették volna A másik dolog: úton útfélen nem győzőm hallgatni, de saját magam is tapasztaltam, hogy a magtárban nagy a rendetlenség, Így vigyázunk hát mindnyájunk vagyonára? A raktárnok elpirul, a zootechnikus is keresi a szavakat a magyarázatra. — Itt nincs helye a kibeszélésnek — veti feléjük ingerülten Koncser Józsefné, akit kiállásáért és szavahihetőségéért a vezetőség egyik erősségének tekintenek. — A következő vezetőségi ülésen — fordul a jelenlevőkhöz — kérjük számoljanak be, hogy pótolták mulasztásukat. Svodini viszonylatban kemény és súiyos kijelentések ezek, de helytállók és mind a vezetőség, mind a tagság megszívleli, senki sem haragszik meg értük. Nagyon jól tudják, hogy a múlt időkben elburjánzott sógorság-komaság, lazaság mennyire visszavetette a fejlődésben közös gazdaságukat. A csorbát azonban kiköszörülik, és most az őszi munkák gyors elvégzésével a kapásnövények betakarításával már a jövő szebb távlatait biztosítják. Szombath Ambrus Ä harmadik ötéves terv feladatairól 3,700 000 koronát bevételeztünk. A növénytermelésben tervezett 5 900 000 korona bevételből eddig 3 500 000 korona folyt be a közös pénztárába. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk - mondja befejezésül nyomatékosabban a könyvelő — hogy 15 ezerrel a munkaegységszükségletet is túlléptük, de ellenértékét az elvégzett munkával nem támasztottuk a'á. Hol a hiba? Mely munkaszakaszon mutatkozik lemaradás? Ez és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják a vezetőséget. — Azt hiszem — töri meg a csendet Árva József raktárnok — az állattenyésztésben nagy lehetőségeink vannak a mulasztások behozására. — Én úgy számoltam, elvtársak böngészi jegyzeteit Trencsík György, az ellenőrző bizottság elnöke — rövidesen eladhatunk 1050 hízót a közellátásnak. Jó lenne azonban Kunyík Balázs sertéstenyésztő csoportját egy kicsit megszorítani, etessenek célszerűbben, hogy a terv teljesítéséhez hiányzó húsmennyiséget mielőbb leszállíthassuk. Gallo zootechnikus fülét bántják a megjegyzések, ő azonban senkitől sem zavartatva jegyezget, számolgatja a lehetőségeket, hogy kielégítő és elfogadható választ adjon" a vezetőség tagjainak érveléseire. — Nem tudom honnan ered az idegesség és" bizonytalanság — érződik ki hangjából a sértődöttség — hiszen tudják mindnyájan a 4000-es sertésállományunk kezességet nyújt a terv teljesítéséhez. A hízóban most vannak 30 — 40 kilogrammos példányok is, melyek jó etetéssel decemberig sokat szedhetnek fel magukra. Ez viszont azt is jelenti, hogy számításon felül !s több mázsa sertéshúst értékesíthetünk. Az elnök közbeszőlása, elvi magyarázata nyomán feloldódott a vezetőségi ülés eddig feszült légköre. Dehát valójában Vessünk minéi több takarmányt Az utóbbi években annak a nem örvendetes ténynek voltunk tanúi, hogy földművesszövetkezeteinknek nem volt elég saját termésű takarmányuk. E tény nemcsak arról tanúskodott, hogy a szövetkezetek nem a legjobban, legcélszerűbben gazdálkodnak a földalappal, hanem első sorban az állatállomány hasznosságának lassú ütemű fejlődésében jutott kifejezésre. A felvásárlás és tervezés mai rendszere, a mezőgazdasági termények egységes árai minden szövetkezetünkben a rentabilitás, jövedelmezőség kérdését helyezték előtérbe. A rentabilitás elve — minél többet és minél olcsóbban termelünk, annál többet nyerünk — mindenekelőtt azt követeli meg, hogy változtassunk a földalappal való gazdálkodásunkon, mégpedig úgy, hogy minden mezőgazdasági üzem elegendő jó minőségű és saját termelésű takarmányt biztosítson. Csupán ily módon válik lehetővé a harmadik ötéves terv igényes feladatainak határidő előtti teljesítése. LÉNYEGESEN BŐVÍTENÜNK KELL A SZÁNTÓTERÜLETEKET Hol vegyük hozzá a földet? — halljuk manapság gyakran. Erre a kérdésre a párt és a kormány határozatai adnak kimerítő választ: legkevesebb 150 ezer hektár rétet és legelőt használjunk fel a szántóterület kibővítésére és csupán olyan terményfajtákat vessünk, melyek a legbővebb termést ígérik. Mily lehetőségeket rejt magában a párt ^s a kormány tanácsa, azt a vavrišovi EFSZ példájával világítjuk meg, melyben több mint 200 hektár szántónak alkalmas rét és legelő van. A szövetkezeti tagok tapasztalatai szerint az a rét, melyen jó termés esetén 10—12 mázsa széna termett, felszántás után 28 mázsa árpát adott hektáronként. Mivel az újra megművelt föld három évig mentes volt a beadástól, a múltban csak húsz hektáronként szántották fel a A nagy tudós követői 1855. október 27-én született Iván Vlagyimirovics Micsurin, a p<-iy szovjet tudós, biológvs. Nemh'ába kapta a „termész et átalakítója" rievet. A gyakorlati kutatás eredményeire alapozott tanítása új korszakot nyitott a növényhonosítás terén. A Szovjetunióban és hazánkban is számtalan követője akadt. Csaknem minden iskola mellett működik az ifjú micsurinisták köre. S micsurinistáink kutató és kísérleti munkájukban már eddig is nem egy sikert értek el. Alig két évvel ezelőtt alakult meg Horná Potóňban a „kis szövetkezet". Földterülete nem haladta meg a fél hektárt sem. Azért rendes vezetősége, elnöke is volt — a kis szövetkezet tagsága, a helybeli iskola pionírjai, tanulói nyilvános gyűlésen választották. Akkoriban sokan mosolyogtak e szokatlan intézményen. Gyerekek és szövetkezet? Igen. Ezek a gyerekek nagyon komolyan vették szövetkezetüket. A tanító elvtársak és a „nagy szövetkezet" Segítségével kilencszakaszos vetésforgót vezettek be. Megalakították munkacsoportjaikat és szorgosan munkálkodtak gazdaságukban. Ha kellett, elmentek a szövetkezetbe lovakat kölcsönözni és szántottak. A szövetkezet úgy rájuk merte bízni a lovikat, mintha csak saját munkásainak adná. De a szövetkezet is számíthatott a pionírok segítségére, ha szorgos kézre volt szükség. Igy kölcsönösen fejlődött a nagy és a kis szövetkezet. Mert hát a gyerekek is kitettek ám magukért. Sok panasz hangzott el a burgonyahozamoX illetően. A kis szövetkezet vállalkozott új fajták kikísérletezésére. Egy tátraaljai fajtából sikerült 100 gumót beszerezniök. Nagy gonddal, szeretettel készítették elő a talajt és gondozták a növényeket. Az eredmény nem is maradt el. A kísérletet a következő évben megismételték — újra jó eredménnyel. Kétszer, két és félszer nagyobb a hektárhozamuk, mint az EFSZ-ben. Megvárják a következő évi kísérlet eredményét és az egységes földművesszövetkezet áttér e burgonyafajta termesztésére. Lám, a gyerekek... Az idén a kis szövetkezet meggyarapodott. Fél hektár helyett tíz hektáron kezdték meg a gazdálkodást! A szőke, göndör hajú kilencedikes Sokl Laci immár tekintélynek örvendő szőve tiezeti gyermekelnök. Persze, ez a hirtelen gyarapodás gonddal jár. De hát segítenek a „nagyok". A két szövetkezet megegyezett. Példás I az együttműködés. HB^iSRi •HP* sm : |H . «ÍÍ%;;5 : .5'W íiíK-S; ŠS A „kis szövetkezet" vezetősége, középen Molnár Géza elvtárssal, az iskola igazgatójával és Soki Lacival, a szövetkezet elnökével. Erről Kalina Vidor tanító elvtárs így nyilatkozik: — A helyi egységes földművesszövetkezet minden támogatást megad. Tőlük kaptuk a földet és ők adják a gépi munkát is. Komolyan veszik gyermekeink munkáját. Ez érthető. A szövetkezetben már most se hiányoznak a fiatalok. A jövőben még kevésbé fognak hiányozni. Hisz a gyermekeknek iskolai tanulmányaik mellett vérükbe szívódik a föld szeretete is. Az iskola kísérleti földjén elsajátítják a földművelés elemeit. A tíz hekFolyik a talajelökészítés. tár földet hat parcellára osztották. » Ezeken kukoricát, cukorrépát, árpát, búzát és alávetéssel takarmányféléket termesztenek. A régi félhektáron gyümölcsöst létesítenek, azt befüvesítik és itt tavaszra farmot alakítanak ötven libával és száz tyúkkal. Ez még csak a kezdet... A termelési tervnek és a tananyagnak megfelelően munkacsoportokat alakítanak. A hatodik osztály első félévi anyagában például állattan szerepel. Amennyiben a munkacsoportok jobbára a rajok keretén belül alakulnak, úgy a hatodikosok, az első félév folyamán az állattenyésztési csoportban fognak dolgozni Az iskola mellett működő szövetkezet szerződést kötött a heltfi EFSZ-szel: a gépi munkát és vetőmagot az EFSZ adja. A növényápolást a kis szövetkezetesek biztosítják, amiért az EF$Z kifizeti az erre tervezett munkaegységet. — Átmeneti megoldás — magyarázza Kalina elvtárs. — Később a termés az iskolai szövetkezeté lesz és ebből fizetjük ki a gépi munkát. A gyerekek tanulnak, ismerkednek a szövetkezet, a földművelés problémáival. Nem lépnek készületlenül az életbe . . . Később a termelési terveken túl nagyarányú kísérletezéssel is foglalkoznak majd. Lehet, ők lesznek az elkövetkező évek nagy hektárhozamainak úttörői. Így lépnek nagy tanítójuk, Micsurin nyomdokaiba. réteket, majd ismét füvesítették őket. Nos, ha ma, amikor a régi felvásárlási rendszer megszűnt, a 200 hektárt kitevő valamennyi rétet felszántanák, mit nyernének az eddigi — többnyire nem a legjobb minőségű — 2400 mázsa széna helyett? Ha csupán 25 mázsa árpatermést érnének el hektáronként, 5000 mázsa árpát vagy legkevesebb 10 000 mázsa herét takarítanának be. Ha e mennyiségeket takarmányegységekre számítjuk át, kiderül, hogy a csekélyhozamú rétekről és legelőkről 1248 mázsa takarmányeovsé^et n"—

'"k- Ha ban a szóban forgó területet árpával vetnék be, 6350 mázsa takarmányegységet, ha herével vetnék be, legkevesebb 15 200 mázsa takarmányegységet nverhetnének. Ha tehát az említett 150 ezer hektár csekélyhozamú rétet és legelőt mondjuk herével vetnők be, annyi takarmányt nyernénk, mely 390 millió takarmányegységnek felel meg. Átszámítva e mennyiséget pl. a kitermelt tejre, arra az eredményre jutunk, hogy az eddigi termelésnél kb. 140 millió literrel több tej, vagy árpával való bevetés esetén kb. 600 ezer mázsával több sertéshús volna kitermelhető. Érdemes ugye elgondolkozni a párt és a kormány .okos tanácsa felett! S ha a szövetkezetek mindenütt ceruzával a kézben győződnek meg a csekélyhozamú rétek és legelők felszántásának előnyeiről, a munkák jelentős részét már ez idén elvégezhetik, ami nagymértékben hozzájárulna már a jövő esztendőben a takarmányalap kibővítéséhez. Az első lépés volna ez ahhoz, hogy önellátók legyünk a takarmányokban. CSAK Jő MINŐSÉGŰ, NAGYTERMELÉKENYSÉGÜ FAJTÁKAT TERMESSZÜNK Azokon a lehetőségeken kívül, melyeket a csekélyhozamú rétek és legelők szántófölddé változtatása jelent, a takarmányalap biztosításának további lehetőségeivel is rendelkeznek földműveseink. E lehetőségek egyszerű szervezési intézkedésből állnak — abból, hogy az egyes vidékek részére körzetesített, legtermékenyebb fajtákat termesszünk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy íly módon a hektárhozamok az eddig termesztett fajtákkal szemben átlagban 12 százalékkal növelhetők. Az új fajták termelékenyebbek s ugyanolyan időráfordítás mellett nagyobb termést nyújtanak. A kukoricának fajtaközti keresztezéssel kitermelt vetőmagja a nem keresztezettel összehasonlítva 10—15 százalékkal, a származéksoros keresztezéssel kitermelt vetőmag 20—25 százalékkal nagyobb hozamot ad. Az pedig, hogy 1963-ban a búza, árpa és kukorica új fajtáinak vetőmagját fogjuk alkalmazni, a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia számításai szerint annyit jelent, hogy az 1961—64 években csupán az új fajták felhasználása révén 2360 tonnával nagyobb termést érünk el búzában, árpában és kukoricában. E növekedés az 1965 évre tervezett termés 35 százalékának felel meg. * A takarmányokban észlelhető hiány a csekélyhozamú rétek és legelők felszántása s a magasabb hektárhozamokat biztosító új terményfajták bevezetése után megszűnik probléma lenni. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy az istállótrágya szakszerűbb gondozásával, a műtrágyák adagolásának növelésével, a szántóterület gondosabb gyomtalanításával, valamint a takarmánygabonának s a többéves takarmánynövényeknek a vetésforgóba való fokozottabb besorolásával a hektárhozamok újabb nagymérvű fokozását érhetjük el, akkor bizonyos, hogy a szövetkezetekben nemcsak megszűnik a takarmányhiány, hanem lehetővé válik az is, hogy EFSZ-eink megfelelő — legkevesebb 1,5 millió tonna zabegység értékű — tartalékokat termeljenek ki. • — Nincs elegendő takarmányunk, ezért nem növelhetjük a jószág állományát és hasznosságát, a talaj termékenységét meg azért nem fokozhatjuk, mert nincs elegendő istállótrágyánk — ezt a nem ritkán hallható panaszt könnyű orvosolni, mint ahogy orvosolták a štúrovói, most Nové Zámky járásbeli ľubái EFSZ és számos más szövetkezet tagjai. iS mi szükséges ehhez? Semmi más, mint az, hogy figyelmesen áttanulmányozzuk és a gyakorlatban megvalósítsuk a párt s a kormány határozatait. Ezt már ez idén az őszi szántásnál is megtehetjük, ha a régi és az új szántóterület minél nagyobb részét bőven termő terményfajták—ilk— kai vetjük be. Arnošt Bak ÚJ SZÖ 27 + 1960. október 26.