Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-25 / 297. szám, kedd

A nemzetek béké s együttélése és együttműködése — külpolitikánk vezéreive (Folytatás a 2. oldalról) hogy a nyugatnémet militaristák most már idegen segítség nélkül is gyárthassanak atomfegyvert. Ez to­vábbi bizonyítéka annak, mily keve­set érnek a párizsi szerződések azon cikkelyei, melyek megtiltották, hogy Nyugat-Németország atom-, biológiai és vegyi fegyvert, tehát többnyire támadójellegű fegyvert gyárthasson. Ezzel kapcsolatban meg kell em­lítenünk a Franciaország és a Né­met Szövetség; Köztársaság katonai együttműködéséről folytatott titkos tárgyalásokat, melyek eredménye­képpen egyezményt szándékoznak kötni nyugatnémet katonai támasz­pontok franciaországi létesítéséről, ami lehetővé teszi, hogy a Bundes­wehr különböző alakulatai Francia­országban nyerhessenek kiképzést. El tudjuk képzelni, milyen érzéssel fo­gadja ezt az „együttműködést" a francia nép, melynek még frissen él emlékeze­tében Oradour és a második világháború idején megszállt Franciaországban dü­höngő véres náci terror számtalan áldo­zata. A francia és más nyugati kormánykö­rök, úgylátszik, nem tanultak a múltból és nagyon hamar elfeledték, hogy a né­met imperializmus támadása végül is tá­mogatói ellen irányult. Újra találkozunk a Chamberlain-politi­ka különféle változataival. Ma ismét haj­landók meghátrálni a német imperia­listák agresszív politikája elől és segíteni őket. Macmillan angol miniszterelnök a köz­gyűlésen szembehelyezkedett azzal, hogy megvádoltuk a nyugatnémet militarizmust és revansismust. Bennünket vádolt azzal, hogy reakciós szempontokat követünk, amikor nem a megbékélés útját követ­jük, hanem vádaskodunk. Furcsán hang­zott az angol miniszterelnök felszólalá­sa, bár eddig még csak ö támogatta egyedül felszólalásában a nyugatnémet militarizmust és revanslzmust az ENSZ plénumán. Megadtuk a választ Macmillan úrnak és megmondtuk, hogy felszólalása meglep minket. Kár, hogy az angol mi­niszterelnök felszólalásában nem talált szót arra, hogy legalább a konzervatív párt értekezletén mondott beszéde szel­lemében támogassa a békés megértés eszmélyét. Mi azonban nem fogjuk tétlenül nézni a nyugat-németországi veszélyes fejle­ményeket. Az egyre nagyobb arányokat öltő revansista cselekmények ösztönzője az NSZK kormánya. Az utóbbi időben egyre gyakrabban él vissza Nyugat-Ber­lin területével, veszélyes revansista pro­vokációk rendezésével. Itt tartják a kü­lönféle honfitársak szövetségeinek össze­jöveteleit. Azonkívül, hogy a revansisták hazánk és az NDK határán kihívó jellegű cselekményeket követnek el, a bonni kö­rök a nyugat-berlini helyzet kiélezésére törekednek. A nyugatnémet kormánykörök, amerikai védnökeik és mindazok, akik őket támogatják, azon fára­doznak, hogy elhitessék a világgal: A Német Szövetségi Köztársaság de­mokratikus állam, melynek fejlődése egyáltalán nem veszélyezteti a bé­két. Ugyanakkor bizonyítani próbál­ják, hogy a Nyugat a NATO útján teljes mértékben ellenőrizi Nyugat­Németország hadierőinek növekedé­sét és a bonni militaristák tevé­kenységét. Ezzel meddő ábrándokat keltenek a nyugatnémet militarizmus „ártalmatlanságáról", s egyes körök hisznek ebben a mesében, még azok­ban az országokban is, melyekre a német militarizmus a múlt háború­ban súlyos csapásokat mért. A német kérdés megoldása és a német militarizmus megfékezése a nemcsak Eu­rópát, hanem az egész világot veszélyez­tető háborús feszültség és veszély gócá­nak felszámolását jelenti. Ezzel a tartós béke útjából elhárulna az egyik legna­gyobb akadály. A Német Demokratikus Köztársaság szilárd egységben velünk útját állja a német militaristák támadó terveinek. Az NDK népének az új és boldog élet épí­tésében aratott sikerei Németország va­lamennyi haladó hazafias erejét támogat­ják a német kérdés békés megoldására Irányuló törekvésükben. A leghatásosabb lépés erre a béke­szerződés megkötése mindkét német ál­lammal úgy, ahogyan a Szovjetunió kor­mánya többször javasolta. így párhuza­mosan a nyugat-berlini kérdés is meg­oldódnék. A békeszerződés megkötését és a nyugat-berlini kérdés megoldását nem lehet a végtelenségig elődázni. Az eddigi helyzet további fennállása nyugta­lanságot szül, kiélezi az európai feszült­séget, következményeivel pedig segíti a nyugat-németországi militarista erüket. Üjra ismételjük, ha a nyugati hatalmak és a bonni kormány ellenkezése miatt nem jön létre a békeszerződés a két német állammal, más országokkal egye­temben nekilátunk az egyetlen ésszerű megoldásnak: megkötjük a békeszerző­dést a német nép igazi képviselőjével, a Né­met Demokratikus Köztársasággal. (Taps.) Örökre meg kell szüntetni a gyarmati rabszolgaságot Elvtársak! A Szovjetunió milliók érdekeinek és akaratának megfelelően az ENSZ­közgyűlés idei ülésszakán javasla­tot terjesztett elő a gyarmati rend­szer végleges felszámolására és a világ népei igazán szabad fejlődé­sét elősegítő feltételek megterem­tésére. Követelését „a gyarmati or­szágoknak és népeknek adandó füg­getlenségről szóló nyilatkozatterve­zetbe" foglalta. A nemzeti felszabadító harc csa­pásai alatt menthetetlenül omlado­zik a gyarmati rendszer, mely év­századokon át embertelen szenve­dést, elnyomást és kizsákmányolást okozott Afrika, Ázsia és Latin-Ame­rika millióinak, másrészt viszont óriási profitot jelentett a gyarmat­tartóknak. Most eljött az ideje an­nak, hogy örökre felszámoljuk a gyarmaturalom maradványait és sza­badságot adjunk a népeknek. Egyidejűleg rá kell bírni az ENSZ-t az alapokmány rendelkezéseinek be­tartására, hogy támogassa a gyar­maturalom felszámolását és az újon­nan alakuló független államok fej­lődését. Az a valóság ugyanis, hogy az ENSZ-szervek, főként a titkár­ság és a főtitkár, de a Gyámsági Tanács és más szervek is éppen az ellenkezőjét teszik, mindenképpen igyekeznek megmenteni a gyarmat­tartók pozícióit. Valamennyi küldöttség egyhangú beleegyezése alapján az általános vitában folyt éles harc után a köz­gyűlés napirendjének plénumára tűz­ték a szovjet javaslat megvitatá­sát. Ez a Szovjetunió, és a javas­latát fenntartás nélkül támogatók nagy győzelmét, és azoknak az im­perialista országoknak vereségét je­lenti, melyeknek küldöttségei a köz­gyűlésben meg akarták akadályozni a gyarmati országoknak és népek­nek adandó függetlenségről szóló nyilatkozat-tervezet megvitatását. A nyugati nagyhatalmak és más nyugati országok képviselői eleinte megpróbáltak szembehelyezkedni a gyarmaturalom maradványainak fel­számolására tett javaslattal. Védel­mükbe vették a gyarmaturalmat és úgy festették le, mint a „civilizá­ciós folyamatot", mint ha a leigá­zott országok népét a szabadságra és önállóságra tanítanák, s a végén még a haladás fáklyavivőinek ne­vezték a gyarmatosítókat. Persze az ázsiai és afrikai orszá­gok küldöttei beszédeikben kipellen­gérezték a gyarmati rendszert, számtalan tényt hoztak fel annak bizonyítására, hogyan zsákmányolta ki a gyarmaturalom népeiket, s még ma is a gyarmati rendszerben élő tízmilliókat, milyen embertelen vi­szonyok között éltek és élnek még ma is. A gyarmati rendszer védelmezői a bizonyítékok terhe alatt kényte­lenek voltak taktikát változtatni. Bi­zonygatni próbálták, hogy a gyar­maturalom ma már halott, nem is létezik. Azt a régi elméletet hirdet­ték, hogy a gyarmatok tulajdonkép­pen ma már nem is gyarmatok, ha­nem az anyaországgal egyenlő jo­gokat élvező „tengerentúli" tarto­mányok. Ezzel szemben provokálni akartak azzal az állítással, hogy a szocialista országok szerintük gyar­mati viszonyban állnak a Szovjet­unióval szemben. Kísérleteik mit sem tudnak változtatni azon a va­lóságon, hogy sok országban még mindig dühöng a gyarmati terror, hogy semmibe veszik a legelemibb emberi jogokat, hogy faji-üldözés, kíméletlen kizsákmányolás lett ott úrrá. Cáfolhatatlan tény, hogy Afri­kában, Ázsiában és Latin-Ameriká­ban még 70 millió ember nyögi a gyarmattartók igáját, amire a nemrégen Dél-Rhodésiában kitört tömegvérengzések újra felhívták a világ figyelmét. Éppen úgy, az sem változtat semmit a valóságon, hogy a szocialista országok szabad és független országok, hogy önállóak és kölcsönös viszonyuk is egyenjo­gú, melyet a testvéri barátság, köl­csönös segítség és együttműködés szelleme hat át. Éppen azért, mert a szocialista országok és a Szov­jetunió viszonya ilyen elvekre épül, éppen ezért napról napra erősödik a szocialista tábor, erősödik minden szocialista ország. Ezért gazdagabb a mi gazdasági és kulturális éle­tünk, ezért magasabb a mi életszín­vonalunk. Gyarmattartó urak, a gyarmatura­lom elveiből kiindulva az önök el­képzelése szerint nagyon szegény országnak kellene lennünk olyannak, mint amilyenek azok az országok, amelyek nemrégen szabadultak fel az önök igája alól, és amelyeknek a tíz és száz éves gyarhriaturalom után a semmiből kell kezdeniük. Viszont önök éppen azért gazdagok, mert ezeknek az országoknak népe önökre dolgozott, és a természeti kincsek az önök kezében voltak. És mi mégsem vagyunk ilyen szegé­nyek. Ipari termelésünk ma négyszerese az 1937. évinek. Népgazdaságunk jó ered­ményei az emberi munka valamennyi sza­kaszán kedvezően tükröződnek. Évről év­re emelkedik az életszínvonal, fokozódik a nép műveltsége. A gyarmattartóknak sincs olyan társadalombiztosításuk, mint nekünk. Hazánk nemcsak gazdasági téren erős: erejét a dolgozó nép politikai meg­győződése és egysége is <dja. Saját munkánkkal, a Szovjetunióval folytatott baráti együttműködésünkkel, barátainkkal és szövetségeseinkkel, a szocialista országokkal folytatott együtt­működéssel biztosítottuk ezt t fejlődést. Még soha sehol, különösen Nyugaton nem kértünk kölcsönt fejlődésünk elérésére. Nem csináltunk, és ma sem csinálunk adósságokat. Ellenkezőleg, amennyiben ma adósságokat töriesztünk, akkor azt a régi burzsoá köztársaság nyugati szö­vetségeseinek fizetjük, mert ő kért köl­csönt tőlük, akik őt 1938-ban cserben­hagyták. Ez a valóság, s mi tudunk és igyekszünk is segíteni és segítünk is az elmaradott országoknak, hogy gyorsabban iparosithassák országukat. Ezt egy gyarmati Igában sinylődö or­szág, a régi vagy új típusú gyarmati uralom jármát nyögő ország, — ahogyan önök hangoztatják — nem tudná elérni. Éppen ezért a különféle „rab nemzetek hetei" és a „felszabadításunkra" szőtt tervek nem mások, mint naiv álmok, dur­va beavatkozás belügyeinkbe. Dolgozó népünk boldog, hogy megsza­badult az önök „szabadságától", mely az önök országaiban s a még uralmuk alatt álló országokban milliókat kárhoztat nyo­morra, faji elnyomatásra, elmaradottságra és babonás hitre. Egyszer s mindenkorra bele kell törődniök abba, hogy egy nép, melynek 65 százalékát a munkásosztály, éspedig a társadalmi fejlődés évtizedei­ben tapasztalt, megérett munkásosztály, továbbá a haladó parasztság és értelmi­ség erős rétege képezi, örökre búcsút mondott a kapitalizmusnak és az önök felfogása szerinti úgynevezett szabad de­mokráciának. (Viharos taps.) Ez a nép nem feledkezett meg azokról a tapaszta­latokról, melyeket az önök 1938-as poli­tikájával szerzett. Ez késztette népünket többek között szilárd politikai egységének megteremtésére. Tudják meg, hogy még a kényeztetett és babusgatott Bundeswehr segítségével sem érnek el változást, hiába számítanak rá, mint Európa csendőrére, vagy a mi felfogásunk és tapasztalatunk szerint gestapójára. Ha tovább is így fogják babusgatni és nevelni, azt hiszem, önök érzik meg legelőbb gestapomódsze­reit. Mi nem! Ezért ha a Nyugat gyarmatosítással vádolja a Szovjetuniót, kérem alkalmazza ő is a szociálist^ országok fejlődését elő­segítő formákat a gazdaságilag elmara­dott országokkal szemben. Meggyőződé­sem, hogy ezek az országok igen nagy lelkesedéssel fogadnák a nyugati nagy­hatalmaktól a gyarmaturalomnak ezt a formáját. Persze akkor a kapitalizmus megszűnnék kapitalizmus lenni, mivel a kapitalizmus lényege, nemcsak az egyén, hanem egész népek kizsákmányolása. A gyakorlat már régen megdön­tötte azt az „elméletet", hogy egyes népek képtelenek az önállóan kor­mányzásra. A függetlenség, a gazda­sági építés és a kulturális fejlődés útjára lépett szárr volt gyarmati ország szemléltető példái igazolják, hogy a felszabadult népek gyorsan kiküszöbölik a gyarmati uralom kö­vetkezményeit és eredményesen igazgatják államaikat. Végül az ENSZ-közgyűlésén az Amerikai Egyesült Államok igyekezett meg­menteni a szovjet javaslat ellenzői­nek tarthatatlan helyzetét. Mint az újkori gyarmaturalom fő képviselője azzal próbálta elkendőzni a szovjet javaslat lényegét, hogy egyoldalúan a volt gyarmatoknak nyújtott pénzügyi segítséget emelte ki, ugyanakkor mellékvágányra akarta terelni az új államok politikai és gazdasági füg­getlenségében és szilárdításában fel­tételek nélkül megadott igazi támo­gatást. Nálunk persze senki sem ké­telkedik benne, milyen célokat követ az USA a különben is elenyésző dollársegítség felkínálásával. Természetesen az újonnan alakult független országoknak segítségre van szükségük. Ám e . segítség mögött nem szabad megbújniuk új gyarma­tosító céloknak, nem szabad e segít­séggel leplezni azokat a kísérleteket, melyeknek célja mindjárt kezdetben egyenlőtlen szerződésekkel, vagy más politikai és katonai diktátumok­kal bilincsbe verni az új államokat. A gyarmati országoknak és népek­nek adandó függetlenségről szóló nyilatkozattervezet egyaránt a gyar­maturalom régi és új formái ellen irányul. Követeli, hogy az új függet­len államok a gyarmati rabság kö­vetkezményeinek mielőbbi kiküszöbö­lése érdekében segítséget kapjanak, hogy népük saját ipart létesíthessen és fejleszthessen, a maga javára használhassa fel természeti kincseit, gyorsan leküzdhesse gazdaságának egyoldalúságát, hogy fejleszthesse mezőgazdasági termelését és megte­remtse a műveltség, a kultúra gyara­podásához és az egészségi gondosko­dáshoz szükséges feltételeket. A szocialista tábor országai éppen e szempontból igyekeznek tényleg segíteni, amit Afrika, Ázsia és La­tin-Amerika több államának képvi­selői az ENSZ közgyűlésén mondott beszédeikben kiemeltek és nagyra becsültek. Mint már mondottam, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság is haté­konyan támogatja a gyarmati ural­mat lerázó népeket. Külpolitikánk egyik fő elve a gyarmaturalom el­leni harc és az elmaradott országok megsegítése. Az ENSZ-közgyűlés XV. üléssza­kán résztvevő küldöttségünk tevé­kenységében ez az irányvonal nem­csak abban érvényesült, hogy a Vi­tában és a szavazáskor fenntartás nélkül támogattuk a szovjet nyilat­kozattervezetet, hanem saját javas­latot terjesztettünk elő a gyarmat­uralom végső felszámolására. Ez a javaslat az újonnan alakult államok erőfeszítésének meximális támogatá­sára és függetlenségének megszilár­dítására tett felhívás volt. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság küldöttsége ennek az irányvo­nalnak szellemében működött és mű­ködik az ENSZ valamennyi szervé­ben, melyeknek tevékenységében kül­dötteink részt vesznek. Készségünket és elszántságunkat tolmácsoltuk ezen államok képvise lőinek, akikkel mint a csehszlovák küldöttség résztvevője a közgyűlésen különböző alkalmakkor találkozhat­tam és beszélgethettem, hogy haj­landók vagyunk őket támogatni. Ba­ráti beszélgetéseink során bebizo­nyosodott, hogy együttműködésünk az új független államokkal mindkét félnek kedvez, és eredménye Cseh­szlovákia és az említett államok né­pének barátsága, az a barátság, mely hozzájárul a világbéke megőrzésé­hez és megszilárdításához. E meg­beszélések során egyes magasrangú képviselőket látogatásra hívtunk meg, hogy tovább ápoljuk baráti kapcsolatainkat. Mindkét fél szem­pontjából alkalmas időben hazánk népe vendégül láthatja Fidél Cast­rót, a Kubai Köztársaság miniszter­elnökét, Nkrumah, Ghanai Köztársa­sági elnököt, Nasszert, az EAK el­nökét, Sihanuk herceget, a kambodzai kormányfőt és más államférfiakat. (Taps.) Népünk őszintén és szívélye­sen fogadja majd őket. Lehetővé tesszük, hogy megismerjék szocialis­ta hazánkat és népünknek, a fejlett szocialista társadalom építőinek gaz­dag munkaeredményeit. Mi is meg­hívást kaptunk több baráti ország meglátogatására, amit hálásan elfo­gadtunk. Ügy vélem, hogy országaink kölcsönös megismerése és megbe­széléseink elősegíthetik a barátság ápolását és a békés együttélés poli­tikáját. Képviselő elvtársak! Csehszlovákia kormánya és népe nevében már az ENSZ szónoki emel­vényéről üdvözöltem azokat a népe­ket, amelyek eljutottak szabadságuk és függetlenségük küszöbére és fel­szabadultak a gyarmati rabság alól. Engedjék meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szónoki emelvényéről is baráti üdvözletünket tolmácsoljam nekik és sok sikert kí­vánjak országaik szabadságának és függetlenségének megszilárdítására irányuló törekvésükben és országuk fejlesztésében. (Hosszantartó taps.) A szocializmus felvirágzása - korszakunk jellegzetes vonása Elvtársak! A szocializmus és a kommunizmus győzelmes előrehaladása, a gyarmati rendszer egyre gyorsabb bomlása, újabb és újabb népek felszabadulása az imperialista kizsákmányolás alól új erőviszonyokat teremtett a vilá­gon. Ez a folyamat 43 évvel ezelőtt az oroszországi Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomban a munkások és parasztok győzelmével kezdődött. Attól a pillanattól kezdve a kizsák­mányoltak és leigázottak tekintete, a Szovjetunióra, a szocializmusra sze­geződik, mely reménységükké, har­cuk és jövő életük példájává vált. A szovjet dolgozóknak a kommuniz­mus építésében és a népi demokrati­kus országok dolgozóinak a szocia­lizmus építésében elért sokasodó si­kereivel együtt fokozódik az elnyo­mottak és leigázottak öntudata és elszántsága is a szabadságért, a de­mokráciáért és a függetlenségükért vívott harcukban. Az utóbbi időben világszerte ki­alakult a Szovjetunió vezette széles antiimperialista front. Ez az erő, mely a szabadságot, függetlenséget és békét akaró dolgozók vágyaira épül, a nemzetközi fejlődés egyre befolyásosabb tényezője, mely vissza­tükrözi a társadalmi haladás javára világszerte változó erőviszonyt. Korunk jellegzetes vonása a tár­sadalom olyan óriási előrehaladása és fellendülése, a munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség al­kotóerőinek a szocializmusban elért felvirágzása, amilyet az emberiség történelmében még sohasem ismer­tek, a kapitalizmusból az új, jobb és tökéletesebb, kizsákmányolást nem ismerő társadalomba való áttérés a világ népei százmillióinak program­jává vált. Senki és semmi sem tudja meg­állítani ezt a folyamatot, senki sem tudja elhallgattatni az elnyo­mott népek hangját, vágyát, a bé­kéért, a jobb életért vívott harcát. Ebből indult ki a Szovjetunió, ami­kor az ENSZ apparátusa és szervei munkájának egyoldalúságát bírálta. Ezek már nem felelnek meg a meg­változott világhelyzetnek. Az ENSZ apparátusa és szervei még mindig eszközül szolgálnak a nyugati nagy­hatalmak, a tőkés álamcsoport cél­jainak érvényesítésére és elérésére. Ennek legfrissebb tanúbizonyoságát nyújtja az ENSZ apparátusának és Hammarskjöld főtitkárnak kongói eljárása. Teljes súllyal a Szovjetunió álláspontja mellé álltunk: eljött az az Idő, amikor az új helyzetnek megfelelő ENSZ-szer­veket lehet és kell is létesíteni, a fő­titkárt, mint egyént háromtagú titkár­sággal kell felváltani. Amellett vagyunk, hogy a titkárság az ENSZ-ben képviselt három államcsoport éspedig a szocialista, a tőkés és a semleges államesoport kép­viselőiből álljon. Ily módon megszűnnék az egyoldalúság, mely a tőkés tömböt képviselő mai főtitkár eljárását jellemzi, és helyette a kollektív elbírálás és dön­tés érvényesülne. Tekintetbe vennék az államcsoportok és külön valamennyi ál­lam érdekeit, és az ENSZ cégére alatt nem ismétlődhetnének meg a főtitkár egyoldalú lépései, melyekkel az USA és a tőkés nagyhatalmak érdekét szolgálja. Ezek az indítványok és javaslatok bősi és meglepően gyűlöletes kampány cél­pontját képezték az USA és szövetsége­sei különböző köreinek részéről. Mást nem is várhattunk volná. Hisz a szovjet kül­döttségnek az a javaslata, hogy végre kell hajtani a szükséges változásokat az ENSZ titkárságában, azzal fenyeget, hogy a jövőben lehetetlenné válik a nyugati hatalmak mai gyakorlata, az, hogy a fő­titkár és titkársága a nyugati hatalmak cinkosainak szerepét töltse be. Az ENSZ alapokmánya értelmében a szervezet olyan központként alakult meg, melynek feladata összhangba hozni a vi­lág népeinek a béke és a biztonság megőrzésére irányuló törekvéseit. Az ENSZ annak eszköze legyen, hogy a nemzetközi kapcsolatok kérdéseit a bé­kés együttélés elvei alapján oldja meg. Persze az ENSZ végrehajtó apparátusa szervezeti felépítésének is alkalmazkod­nia kell ehhez. Az ENSZ tárgyalása bebizonyította, hogy nemcsak a szocialista országok, hanem sok más ország, mindenek előtt a független ázsiai és afrikai ál­lamok is meg vannak győződve az ENSZ apparátusának és személyzeté­nek felépítésében eszközlendő vál­tozások égető fontosságáról. * * * Képviselő elvtársak! A Szovjetunió küldöttségének nemcsak a szocialista országok kül­, döttségei, hanem sok más küldöttség által is támogatott követelése: tár­sadalmi rendszerétől függetlenül va­lamennyi állam legyen tagja az ENSZ-nek — sok harci összecsapást idézett elő a béke, a haladás és a reakció erői között az ENSZ-ben. A szovjet küldöttség ezzel kap­csolatba javaslatot tett a Kínai Nép­köztársaság törvényes ENSZ jogainak visszaállítására és a Mongol Népköz­társaság felvételére az ENSZ-be. A Kínai Népköztársaság a világ egyik legnagyobb országa. A világgazda­ságban évről évre növekszik része, mely ma már meghaladja sok ENSZ­ben képviselt tőkés ország részará­nyát és rövid időn belül egyes tőkés hatalmak részarányát is túlszárnyal­ja. A Kínai Népköztársaság nélkül egyetlen komolyabb nemzetközi kér­dést sem lehetne megoldani. A Kí­nai Népköztársaság képviselete nél­kül az ENSZ sem tudja betölteni azt a küldetését, amit a világ népei elvár­nak tőle. Az, aki akadályozza a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jo­gainak visszaadását, nyilvánvalóan arra törekszik, hogy kizárja egy nagy szocialista áilam — a Kínai Népköztársaság képviselőjét a nem­zetközi problémák eldöntéséből. Az Amerikai Egyesült Államok ENSZ-képviselői e kérdés vitájában nem átallották megrágalmazni a Kí­nai Népköztársaságot, a Szovjetuniót és a többi szocialista országot. A nyomás valamennyi formáját alkal­mazták azokra a főként semleges küldöttségekre, amelyek a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jo­gainak helyreállítását követelték. Üjra előhozakodtak a „két Kína" régi elméletével, és buzgólkodásukat azzal tetézték, hogy ki akarták kény­szeríteni az ENSZ-től: a Kínai Nép­köztársaság felvételét ahhoz a fel­tételhez fűzik, hogy értsen egyet az ENSZ az "amerikai külpolitikával és rendelje alá magát az amerikai im­perialisták agresszív világuralmi ter­veinek. Az ENSZ közgyűlésének XV. ülés­szakán még sok küldöttség engedett a nyomásnak. A Kínai Népköztársa­ság. törvényes ENSZ jogainak helyre­állításáról megejtett szavazás azon­ban megmutatta, hogy az USA üzel­mei e kérdésben egyre kedvezőtle­nebb eredményekre vezetnek. Az Egyesült Államokat a Kínai Népköz­társaság ENSZ jogainak helyreállí­tása elleni hadakozásában előbb­utóbb vereség éri. Azt hiszem, az (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 4 * 196°- Október 23.

Next

/
Thumbnails
Contents