Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-23 / 295. szám, vasárnap

Äz ENSZ-közgyűlés bizottságaiban ÜGYVITELI ÉS KÖLTSÉGVETÉSI BIZOTTSÁG i Ä csehszlovák küldött élesen bírálta a költségvetést NEW YORK (ČTK) - MIROSLAV NACVALAČ, A CSEHSZLOVÁK ENSZ­KÜLDÖTTSÉG KÉPVISELŐJE AZ ÜGYVITELI ÉS KÖLTSÉGVETÉSI BI­ZOTTSÁGBAN BIRÄLTA AZ ENSZ ELŐTERJESZTETT JÖVŐ ÉVI KÖLT­SÉGVETÉSÉT. KÜLDÖTTÜNK HAN­GOZTATTA, HOGY A SZERVEZET KÖLTSÉGVETÉSE ÉVRŐL ÉVRE NÖ­VEKSZIK, ÉS BÁR HAMMARSKJÖLD ÁLLANDÓAN ÍGÉRGETI „STABILIZÁ­LÓDÁSÁT", A KÖLTSÉGVETÉS AZ 1952-ÉVI 48 MILLIÖ DOLLÄRRÔL A JÖVŐRE ELŐIRÁNYZOTT 68 MIL­LIÓ DOLLÁRRA NÖVEKEDETT. A csehszlovák küldött szembe­szállt azokkal a törekvésekkel, hogy a közgyűlés adminisztratív és költ­ségvetési bizottságát bélyegzőgép­pé tegyék, mely helybenhagyja a titkárság költségvetési kiadásait. Küldöttünk hangoztatta, fontos, hogy a bizottság szigorúan ellen­őrizze a főtitkárt. Ennek fontossága különösen szembetűnik akkor, ha nézzük, mely államoknak van döntő befolyásuk a titkárságra, s mely ál­lamok érdekeit szolgálja a főtitkár és titkársága. A 18 altitkárl tisztségből az USA és szövetségesei 11-et töltenek be, egyet a csangkajsekista küldött; a szocialista országoknak egy altitkári helyük sincs és a semleges orszá-t gok is csak négyet töltenek be. Határozottan meg kell változtatni ezt a rendellenes állapotot a tit­kárságon, lényegesen növelni kell a szocialista és semleges országok képviseletét a titkárság valamennyi részében. A csehszlovák küldött beszéde be­Lemondott az osztrák kormány Bécs (ČTK) - Raab osztrák kan­cellár Pittermann alkancellár kísé­retében szombaton délelőtt látoga­tást tett Schärf osztrák szövetségi köztársasági elnöknél és beadta a kormány lemondását, amit azzal okolt meg, hogy az osztrák alkotmány értelmében a kormány a koalíciós pártok közötti egyenetlenség miatt nem terjesztheti elő az 1961. évi ál­lami költségvetés tervezetét az al­kotmányban megjelölt határidőben parlament elé jóváhagyás végett. Schärf köztársasági elnök még nem erősítette meg a kormány le­mondását és felkérte Raab kancel­lárt, hogy az új állami költségve­tés összeállításának fontosságára való tekintettel maradjon a helyén és törekedjék a megegyezésre. AZ AMERIKAI haditengerészet 2000 gyalogosa október 21-én partraszállási gyakorlatokat végzett törökországi parto­kon. Az USA 6. flottája e célból 11 ejtő­ernyős egységet szállított egy Izmir vá­rosától 50 kilométernyire eső helyre. GH. GHEORGHIU-DEJ, az ENSZ köz­gyűlésének XV. ülésszakán részt vett ro­mán küldöttség vezetője New Yorkból Bukarestbe visszatérve Bécsben félbesza­kította útját és látogatást tett Július Raab osztrák szövetségi kancellárnál. AMERIKAI illetékes hivatalok közlése szerint állandóan csökken az USA arany­fedezete. Az aranyfedezet csak a leg­utóbbi héten 33 millió dollár értékű mennyiséggel csökkent és jelenlegi ér­téke 18 581 millió dollár. MONTGOMERY, Nagy-Britannia mar­sallja október 21-én kijelentette, hogy a jövő évben ismét meglátogatja a Kínai Népköztársaságot. BOLZANÓBAN pénteken délelőtt mint­egy 300 olasz diák tiltakozott az osztrák kormány Dél-Tirolban folytatott politi­kája ellen. A MADRIDI hadbíróság október 20-án halálra ítélte Alejandro Navarrát és Anasztasió Merinát, a spanyol polgárhá­ború volt harcosait. A MAGDEBURG melletti Barbyban ok­tóber első felében 762 nyugat-németor­szági lako's kért tartózkodási engedélyt a Német Demokratikus Köztársaságtól. A SZOVJETUNIÓ külügyminiszterének meghívására Szibériában időző külföldi diplomaták csoportja pénteken a Bajkál­tóhoz látogatott. A külföldi vendégek es­te Jrkutszkba tértek vissza, ahol Alek­szartder Gricenko, az irkutszki területi tanács végrehajtó bizottságának elnöke vacsorát adott tiszteletükre. AZ ARAB-TENGER vizein Karacsi kö­zelében október 25-én kezdődnek a CEN­TO agresszív katonai tömb haditengeré­szeti egységeinek hadgyakorlatai, ame­lyeken az USA, Nagy-Britannia, Pakisztán és Irán 36 hadihajója s különféle katonai alakulatainak több mint 10 000 főnyi le­génysége és tisztje vesz részt. ANGLIÁBAN az angol királynő jelenlé­tében ünnepélyes külsőségek között bo­csátották vízre Nagy-Britannia első atom­meghajtású tengeralattjáróját. Az ame­rikai tervek szerint készült tengeralatt­járó súlya 3500 tonna s 77 tengerész és 11 tiszt teljesít rajta szolgálatot. fejező részében további kérdésekkel foglalkozott. Olyan szervek, amilyen az ENSZ magyarországi megbízottja, szöges ellentétben állnak az ENSZ küldetésével és csupán ellenséges­kedést szítanak a népek között. Ezért itt világosan kijelentem — mondotta M. Nacvalač — hogy Cseh­szlovákia nem vesz részt a hideg­háború hasonló lovagjainak pénze­lésében, tekintet nélkül arra, milyen formában veszik be a rájuk for­dított kiadásokat az ENSZ költség­vetésébe. Ugyanehhez a kategóriá­hoz tartoznak az ENSZ koreai misz­sziójára és Laosz tevékenységére forditott kiadások is. Függetlenül attól, milyen elvi ál­láspontra helyezkedünk az ENSZ magyarországi megbízottjára fordí­tott kiadásokkal kapcsolatban, meg kell rökönyödnünk annak láttán, hogy a tevékenységével kapcsolatos kiadások az ügykörére, a napidí­jakra és útiköltségekre előirány­zott tételekből állnak. Nem tudjuk, minek alapján fizet ki ilyen díjat a főtitkár Munró úrnak. Az ENSZ törvényes határozataiban nyomát sem látjuk ennek. A főtitkárt csu­pán felférték, adja meg a szüksé­ges eszközöket Munro úr támoga­tására. Mi semmi esetre se szán­dékozunk jutalmazni a hidegháború lovagjait. A vitában felszólalt még Cuccs ausztráliai küldött, aki szintén bí­rálta a költségvetés növekedését. Kijelentette, hogy a kongói operá­ció 1960-ban 60 millió dollárba, jö­vőre pedig talán 100 millió dollárba is belekerül. Andoni albán küldött, a további felszólaló küldöttsége nevében meg­tagadta a hozzájárulást a hideghá­ború lovagjainak és akcióinak külön pénzeléséhez. A további vitában az amerikai és a ' szovjet küldött je­lentkezett felszólalásra. SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS BIZOTTSÁG Elítélték a faji megkülönböztetést New York (ČTK) - Az ENSZ közgyűlésének szociális és kulturá­lis bizottsága és az emberi jogok bizottsága pénteki ülésén jóváhagy­ta a faji és nemzetiségi gyűlöletet el­ítélő csehszlovák határozati javas­latot. A csehszlovák küldöttség saját múltbeli tapasztalatai, főként a fa­siszta megszállás idején szerzett ta­pasztalatai alapján nem utolsó sor­ban azért terjesztette elő javasla­tát, mert ma újra náci és revan­sista irányzatok ütik fel a fejüket Nyugat-Németországban. A határozati javaslatot 78 szava­zattal 3 küldöttség tartózkodása mellett — jóváhagyták. Ellene sen­ki sem szavazott. A szavazástól a Dél-Afrikai Unió, Etiópia küldötte és a csangkajsekista küldött tar­tózkodott. A bizottság a fejlődő országokban a nők helyzetének javulását köve­telő további határozati javaslatot is egyöntetűen elfogadta. Ezt a hatá­rozati javaslatot Afganisztán, Gö­rögország, Libéria, Marokkó, Nigé­ria, Pakisztán és Tunézia terjesz­tette elő. POLITIKAI BIZOTTSÁG A leszerelési vita New York (ČTK) - A közgyűlés politikai bizottsága pénteken idő­számításunk szerint 20.23 órakor kezdte meg délutáni ülését. Dél­előtt nem ülésezett. Napirenden a leszerelés szerepelt, melyhez több­nyire a szocialista államok képvise­lői szóltak hozzá. A délutáni ülésen felszólalt az olasz küldött. Martino olasz külügyminiszter az ülés egyetlen szónoka volt. Beszé­dében igyekezett védelmezni a nyu­gati hatalmak taktikáját, mellyel ta­vasszal elodázták a kérdés megol­dását a leszerelési tizes bizottság­ban. Beszéde túlnyomó részében az ellenőrzéssel foglalkozott és a kér­dés „bonyolultságára" utalva pró­bálta igazolni azt az állítását, hogy a leszerelés technikai szempontból nem valósítható meg négy éven belül. Támogatta az angol javasla­tot is, mely arra számít, hogy ha az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kérdésében folyta­tott alapvető politikai tárgyalások Tháttérbe szorulnak vagy megsza­kadnak, a szakértői csoport veszi át a tárgyalásokat. Martino kijelentet­te, hogy Olaszország egyetértene néhány semleges ország felvételé­vel a tízes bizottságba. Az olasz küldött beszéde után a politikai bizottság vitáját hétfőre halasztották. Az elnöklő Karel Kúr­ka bejelentette, hogy hétfőn csak egy ülést tartanak, időszámításunk szerint 15.30 órai kezdettel, mivel csak három küldött, a jugoszláv, az az indiai és az ukrán küldött jelent­kezett felszólalásra. Kedden Albá­nia, Anglia és Brazília küldöttei 1 óhajtanak felszólalni. AZ ENSZ SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS BIZOTTSÁGÁNAK csoportja a tárgyalás anyagát tanulmányozza az ülés megnyitása előtt. A képen balról jobbra: Mironova (Szovjetunió), Leflerová (Csehszlovákia), Bon­dareva (Ukrán SZSZK) és Cserkaszova (Belorussz SZSZK). ENSZ foto A szovjet küldöttség nyilatkozata a kongói he'yzetről New York (ČTK) - Mint tudjuk, a szovjet kormány javaslatára az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakának napirendjére tűzték a Kongói Köz­társaság helyzetének megvitatását. Ezért fontos, hogy az ENSZ vala­mennyi tagja világos képet alkos­son e kérdésről. A főtitkár október 17-én a köz­gyűlés plénumán nyilatkozatot tett a kongói események további alaku­lásáról. főként až ENSZ kongói te­vékenységéről. E nyilatkozat, sajnos, nem ad vi­lágos képet a Kongói Köztársaság­ban uralkodó tényleges helyzetről. Egy szóval sem említi, hogyan or­vosolja az ENSZ-csapatok parancs­noksága és személyesen az ENSZ fő­titkára a Kongóban elkövetett ko­moly hibákat, melyek miatt sok ál­lam bírálta őket, köztük olyanok is, amelyek a Biztonsági Tanács hatá­rozata alapján kiküldték csapataikat Kongóba. Egy szóval sem említi, hogyan teljesítik most a gyakorlat­ban a Biztonsági Tanács július 14-i, 22-i és augusztus 9-i határozatait. A Biztonsági Tanács említett ha­tározataiban világosan elrendelte, hogy az ENSZ katonai és minden egyéb segítségét a Kongói Köztár­saság törvényes kormányának kell megadni, és hogy az ENSZ kongói intézkedéseit a törvényes kongói kormánnyal szorosan együttműköd­ve és beleegyezésével kell végre­hajtani. A főtitkár azonban tovább­ra is figyelmen kívül hagyja a Biz­tonsági Tanács irányelvét. Ügyesen elkerüli a kongói törvényes kor­mány szóba hozását, s újra azt han­goztatja, hogy támogatni kell bizo­nyos ismeretlen erőket, melyek­kel az ENSZ-nek „egyettműködnie, tanácskoznia" kell. Miért beszélt a főtitkár oly homá­lyosan a kongói helyzetről és az ENSZ kongói eljárásáról? Miért nem beszélt konkrétan a Biztonsági Tanács világos irányelveinek teljesítéséről, melyek alap­ján a belga csapatokat ki kell vonni a Kongói Köztársaság területéről és segít­séget keli adni a Kongói Köztársaság törvényes kormányának függetlensége megszilárdításában és területi épsége megőrzésében. Könnyű a válasz. Nézzük csak meg, mi történik Kongóban. Az értesülésekből arra következtethe­tünk, hogy még mindig nem fejeződött be a belga csapatok és a katonai sze­mélyzet kivonása Kongó földjéről. Sőt, egyre több olyan hír kering, hogy újabb belga gyarmatosítók térnek vissza Kon­góba és az ENSZ zászlaja alatt a nyu­gati hatalmak képviselői is bevonulnak. Kongóba. Méltán feltételezhetjük tehát, hogy folytatják a Biztonsági Tanács kongói határozata nyílt szabotálásának politiká­ját. Most az is világos, hogy egyes ál­lamok a Biztonsági Tanács július 14-i, 22-i és augusztus 9-i határozata el­lenére is saját zsákmányoló érdekeik elérésére használják fel a közgyűlés rendkívüli bizottságának Kongóra vonat­kozó határozatát, amire már a szovjet küldöttség is figyelmeztetett. Ezzel „ma­gyarázható", hogy a kongói helyzet nem rendeződik, sőt tovább rosszabbodik és veszélyezteti a világbékét és a népek biztonságát. Mindez újra bizonyítja, hogy a szov­jet kormány helyesen értékelte a kon­gói helyzetet. Szembe kell néznünk az Igazsággal. A kongói feszUItség góca, nem csupán helyi viszály. Az a kérdés, garantálva lesznek-e a kongói nép bé­kés alkotómunkájának és független lété­nek feltételei, — egész Afrika, az egész világ szempontjából óriási jelentőségű. Ha az ENSZ legfelső szerve, a közgyű­lés nem tudja megoldani a kongói hely­zetet a béke, a biztonság és a kongói nép érdekében, ezzel csak tehetetlen­ségét árulja el. A béke megköveteli az afrikai tűzfészek felszámolását. A történelem kerekét nem lehet megállítani N em minden államférfi térhe­tett vissza New York-ból, az ENSZ XV. közgyűléséről olyan dia­dalmasan, mint Nyikita Hruscsov, a szovjet küldöttség vezetője, mint a szocialista országok vezető képvise­lői, mint néhány semleges ország ál­lamfője. Nem mindenki állhatott oda hazája népe elé, a dolgozó emberek elé és nem adhatott oly büszke számvetést tevékenységéről, mint Hruscsov elvtárs tette csütörtökön a luzsnyiki sportpalotában és egy héttel ezelőtt Novotný elvtárs a prágai kongresszusi palotában. Hruscsov elvtárs beszédében újra részletesen elemezte és indokolta a szovjet küldöttség álláspontját a je­lenlegi nemzetközi helyzet legjelen­tősebb problémáivá' kapcsolatban, legyen az a leszerelés, a ayarmati rendszer felszámolása, vagy az ENSZ szervezeti felépítésében szük­ségessé vált változások kérdése. A tizenkétezer ember lelkes helyeslése a luzsnyiki sportpalotában az egész szovjet nép egyetértését, fejezte ki s megmutatta, hogy a szovjet kor­mány politikája a legteljesebb össz­hangban áll a nép érdekeivel és vá­gyaival. Nehezen képzelhető el, hogy vala­mi hasonló az ún. „szabad világban" is megtörténjék. Próbálna csak Mac­millan odaállni mondjuk a német imperializmus okozta háború borzal­mait jól ismerő Coventry egyszerű dolgozói elé és megismételni a nyu­gatnémet revansizmust és milita­rizmust tisztára mosni akaró „vé­dőbeszédét". Ugyancsak nem ismé­telhetné meg személyes biztonsága veszélyeztetése nélkül például Ke­nya angol gyarmat bennszülöttei előtt sem tirádáját „a gyarmatosí­tók istennek tetsző küldetéséről". Hruscsov elvtárs beszédének szá­munkra örvendetes és kifejező vo­nása az a hit és optimizmus, amely­lyel kiutat igyekszik találni a jelen­legi bonyolult és feszült nemzetközi helyzetből. Beszéde mélyrehatóan, marxista módon elemzi a haladás és béke erőinek harcát a háború erői ellen, bizonyítja, hogy a gyarapodó, erősödő új törvényszerűen győzedel­meskedik az elhaló, gyengülő régi felett. A míg a burzsoázia az egyedüli uralkodó erő volt, kedve szerint áraszthatta el a világot rá­galmaival, amelyekben a kommunis­tákat romboló erőnek bélyegezhet­te. Amint azonban a kommunisták a nép, az ország élére álltak, a rágal­mazóknak a torkán akadt a szó. Mi­vé vált a Szovjetunió negyvenhá­rom év alatt! Micsoda változásokat hozott hazánkban az utóbbi tizenöt esztendő! A kommunisták, akikről azt hangoztatták, hogy csak kiabál­ni tudnak az utcán, ma az ENSZ emelvényéről szólnak és egyre na­gyobb megértésre találnak a világ népeinél. A kommunisták, akikről azt mondták, hogy legfeljebb az ab­lakokat képesek beverni, ma a vi­lágűrbe bocsátják a legtökéletesebb rakétákat és egyre-másra cáfolják meg sikereikkel az amerikai tech­nika magasabbrendüségéről költött meséket. Amikor ma a feszültség csök­kentéséért, a leszerelésért, a különféle társadalmi rendszerek békés együttéléséért küzdünk, ak­kor ezt nem félelemből tesz­szük. Munkásaink, technikusaink, és tudósaink jól gondoskodtak szo­cialista táborunk biztonságáról. Ha­tározottan kijelentjük, hogy nem akarunk háborút, de ugyanilyen ha­tározottsággal valljuk, hogy meg­semmisítő csapást mérünk az ag­resszorra, ha más kiút nem lesz. S ez a -csapás olyan lesz, hogy boly­gónkon egyszer s mindenkorra meg­szünteti az imperializmust. Ezt a határozottságunkat, amely teljesen jogosult. Nyugaton nagy előszeretettel félremagyarázzák s visszaélnek vele. Azt mondják „fe­nyegetőzünk" vagy „C6ak alkalom­ra várunk". Mindez természetesen aljas rágalom és szemenszedett ha­zugság. A békés együttélés nem taktikai manőver részünkről, ha­nem alapvető elv. Azt a nézetet valljuk, hogy bűntettet követnénk el az emberiségen, ha ma, a borzalmas pusztító eszközök korában nem a békés megoldás módját keresnénk. Hruscsov elvtárs beszédében újra hangsúlyozta, hogy a szocialista ál­lamok a békés együttélés rendíthe­tetlen hívei. Méghozzá akkor is, amikor erőink nagyobbak ellenfe­leink erőinél, akkor is, amikor úgy tűnhetnék, hogy a szocializmus és kapitalizmus viszályát háborúval le­hetne a javunkra eldönteni. Elveinkkel szöges ellentétben áll a háborús borzalmak előidézése. Mi hiszünk ügyünk felette igazságos voltában, s abban, hogy aktív segít­ségünkkel győzedelmeskedni fog há­ború nélkül is. Azt valljuk, hogy a támadó háború nem lehet a törté­nelem mozgató ereje. A m'arxisták­leninisták mindig elítélték a „forra­dalom kivitelét", mindig azt vallot­ták, hogy a szocializmusba való át­térés az egyes országokon belül fo­lyó osztályharc eredménye. Annál inkább valljuk ezt ma, az atomkor­szakban, amikor a háborús politiká­ért túl nagy árat kellene fizetnie az emberiségnek. ~^Tem vagyunk álmodozók, nem becsüljük le az imperialistá­kat. Tudjuk, hogy a háborúk az osz­tályok keletkezésével jöttek létre, s csak az osztályok elhalásával múlik el teljesen veszélyük. Ha ma ennek ellenére lehetőségét látjuk a hábo­rúk elkerülésének, akkor ez nem hiú ábrándokon alapuló következte­tés, hanem a világban uralkodó erő­viszonyok józan elemzéséből eredő tudat. Tudjuk, a szocializmus és bé­ke erői ma túlsúlyban vannak. Nem ringatjuk azonban illúziókban ma­gunkat, nem feltételezzük, hogy az imperialisták pálmaággal jönnek elénk, és más gondjuk sem lesz mint békében élni velünk. Az új erőviszonyok azonban, amelyekben a döntő szerep a szocialista országok gazdasági és erkölcsi erejének jut, rájuk kényszeríthetik a békés együttélést. „Ma a helyzet olyan", — mondotta Hruscsov elvtárs — „hogy a szocia­lista világrendszer országai sem­mivel sem gyengébbek az Egyesült Államok - vezette katonai tömbök, a NATO, SEÁTO, és CENTO országai­nál. Ma soha nem látott eszközök állnak a szocialista országok rendel­kezésére, amelyekkel oda hathatunk, vagy ha úgy akarják, kényszerít­hetjük őket, hogy leszereljenek". Nyugatnak hozzá kell szoknia ah­hoz, hogy az imperialisták tervez­nek, de a népek végeznek. Hisszük, hogy a népek képesek lesznek ke­resztülhúzni az imperialisták bűnös terveit. A történelem kerekét nem lehet megállítani. A szovjet kül­döttség ENSZ-ben tanúsított maga­tartásának nemcsak 12 000 moszkvai dolgozó tapsolt, hanem minden be­csületes, békeszerető ember szerte az egész világon. A' problémák, ame­lyek megoldása egyre sürgetőbb — a világ minden népét nyugtalanít­ják. Ez különösen a leszerelés kér­désére érvényes. Az általános és teljes leszerelésért folyó harc alól senki sem vonhatja ki magát. Ez most a legfontosabb. Hruscsov elv­társ ezt a gondolatot - nem elő­ször — a moszkvai nagygyűlésen a következőképpen fogalmazta meg: „A világháború elkerülhető, ha min­den nemzet kitartóan harcolni fog a békéért, az általános és teljes le­szerelésért, minden harci eszköz megsemmisítéséért." JJJ SZÖ '151 * 1960, október 22.

Next

/
Thumbnails
Contents