Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-22 / 294. szám, szombat

Ilyen a szocialista ember A prágai Tatra Smíchov Vagongyár lakatos-ablakos üzemrészlegén 2 óra előtt öt perccel hangzott el a műszak végét jelző gongütés. A dolgozók a munkaasztalok mellől egy csoportba gyűltek s a délutániak is már „be­öltözve" melléjük húzódtak. — Megnyitom szokásos napi röpgyűlésünket. Voltam az igazgatónál a kö­szörű ügyében. A legrövidebb időn belül megkapjuk... Műhelyünkben meg­kezdődik a politechnikai oktatás. Hétfőn húsz és kedden is húsz diák jön ide, ne jelejtsünk el munkát készíteni számtikra... A népi Orosz nyelvtan­folyamra brigádunkból tizenegyen jelentkeztek. Hiányolom, hogy Ima nincs közöttük. Hol van Jana?... Gyere csak elő, ne bújj el ott hátul. Fiatal vagv- jó tejed van, beírlak a haladókhoz, jó?... A televízióban új program indul „A szocialista munkabrigád mozgalom szószéke" címmel. Az egész or­szágból öt brigádvezetőt választottak be ennek az adásnak a szerkesztő bi­zottságába. A prágai kerületet én képviselem. Ez azt jelenti elvtársak, hogy a rám eső feladatokat majd itt közösen megbeszéljük és a kollektíva tapasz­talatait fogom tolmácsolni... VLADIMÍR BURDA szavait a jelen­levő 37 ember figyelmesen hallgatja, én pedig közben körülnézek. A mű­helyben rend, tisztaság, a munkaasz­talok, polcok vidámzöld színűek, a fal világosdrapp, sok cserép virág, kis zászlócska teszi barátságossá, kellemessé a környezetet. A falon nagy betűkkel „Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni" jel­szó, előtte vörös brokát zászló, s rajta „Első szocialista munkabrigád­lakatosok-abiakosok" felirat. Burda Kredba elvtársnak adja át a szót, aki visszatér a köszörűre és kijelenti, hogy az máshol kihaszná­latlanul hever, itt meg nagy szük­ség lenne rá. Majd Chvosta Fran­tišek jelentkezik és kommentálja az újsághírt, mely szerint az éjszakai műszak dolgozóinak bére egységesen emelkedik és kiszámítja mennyit tesz ez ki egy hónapban. Egy fiatal fiú a brigád CSISZ tagjait figyelmezteti a másnapi taggyűlésre. Két óra tíz percet mutat az óra, a társaság szét­oszlik, a fele az öltözők felé indul, a többi munkához lat. TIZENÖTTŐL HATVANIG jóformán minden korosztály képviselve van a brigádban és a nők is. Harminchét ember, megannyi különböző jellem, érdeklődési kör. Íme az ország egyik leghíresebb s a prágai kerület leg­öregebb szocialista munkabrigádja. A brigádvezető hírneve vetekedik a neves színészek, sportolók népszerű­ségével. Bejárta az egész országot, tanácsaival segített új brigádokat alakítani, gazdag tapasztalatait mun­kások, értelmiségiek egyaránt gyü­mölcsöztetik. Vajon minek köszönhe­tik komoly és tartós sikereiket — erről beszélgettünk Burda elvtárssal. — Ha tudná mennyi bajunk volt például Janával — mesélte Burda. — Az iskolát rossz eredménnyel végez­te. A tanoncintézetbe nem akarták felvenni. Brigádunk elhatározta, hogy három ilyen „feketebárányt" felvesz, közülük a tizenötéves Jana okozta a legtöbb gondot. Cigarettázott, nem akart dolgozni, többször hazugságon fogtuk... Beszélgettünk szüleivel. Kiderült, hogy rossz családi körül­mények között nevelkedett. A szülők elváltak, az édesapja és a nevelő­anyja nem törődtek vele. A nagy­mamájánál élt, aki nem volt elég szigorú hozzá. Most az édesanyjá­nál és nevelőapjánál lakik, összefog­tunk érdekében. Állandó összekötte­tésben voltunk velük. Anélkül, hogy tudott volna róla, ellenőriztük min­den lépését. Lassan lassan kezdett megváltozni. Kisebb feladatokkal bíztuk meg, amikor csak lehetett megdicsértük őt. Láttuk, hogy ez serkentőleg hat rá. S egy éven be­lül sikerült jő munkássá, a kollek­tíva hasznos tagjává nevelni. Jana esete szemlélteti, mit értel­mez a brigád a szocialista módon élni gondolat alatt. Vladimír Burda véleménye szerint a szocialista mó­don dolgozni fogalma nem csupán azt jelenti, hogy a brigád a munká­jában a maximumot nyújtja, ami az adott körülmények közepette erejé­ből és képességéből telik. Szigorúan betartják a nyolc órás munkaidőt. Túlóra nem létezik náluk, pedig gyak­ran kell a fiatalok helyett is dolgoz­niok. Hat ipariskolásuk van a mű­helyben, akiknek különböző kedvez­ményben van részük, a terv azonban ezt nem veszi figyelembe. A mű­szakilag indokolt normák százszá­zalékos betartásával a tervet meny­nyiségben és minőségben rendsze­resen teljesítik. Jóval túlteljesítik az • önköltség csökkentésének tervét, másfél év alatt 134 000 koronát ta­karítottak meg. A BRIGÁD CÉLJÁT abban látják, hogy ahol csak lehet érvényesítik az • • • • • • • • • • • • A kelet-szlovákiai kerületben jelenleg 2100 kollektíva versenyez a szocialis­ta munkabrigád cím elnyeréséért. Ugya nakkor 130 kollektíva már megkapta e büszke címet. Ezek közé tartozik a sabi novi konzervgyár héttagú kollektívája is (képünkön), mely Oľga Malecká mérnök vezetésével kiváló munkát végez. A Nagy Október tiszteletére a kollektíva vállalta, hogy ez évi tervfeladatát de­cember 12-ig teljesíti. (J. Kočiš — ČTK — felv.) új technikát. Üjfajta ablakok készí­tésére összpontosították figyelmüket, s ha tervük sikerül, valóságos for­radalom lesz a vasúti és villamos ab­lakok gyártása terén. Kiküszöbölik a sok bajt okozó bonyolult mechaniz­must, nem lesz szükség sem fára, sem acélra, ami komoly megtakarí­tást jelent a népgazdaságnak, az üve­get üveglaminát fogja helyettesíteni. Novemberben megkezdik a mintada­rabok gyártását, utána rátérnek a sorozatgyártásra. Szeretnék lerövidí­teni az ötéves tervet és minél előbb rátérni a munkaidő csökkentésére. — Nézetem szerint — magyarázta elgondolkodva Burda elvtárs — a szocialista módon dolgozni és a szo­cialista módon élni fogalmát nem lehet különválasztani, a kettő szo­rosan összefügg. Vajon hová soroz­zam azt, hogy brigádunk tavaly húsz, idén már negyven diák politcehnikai foglalkoztatását vállalta? Olyan kedvvel, lelkesedéssel jártak közénk, hogy felajánlottuk ez idén kétszer annyian jöhetnek. A szocialista élet­mód már itt a műhelyben kezdődik. Magunk festettük ki a műhelyünket, magunk rendeztük be ezt a kis klub­helyiséget. (A műhelytől üvegfallal elválasztott, rádióval, függönnyel, modern csőbútorral berendezett he­lyiségben ülünk.) Azelőtt mindenki saját magának, saját magáért dolgo­zott. Most egymásért dolgozunk. Ha valamelyikünk nincs formában, rossz napja van, a többiek segítenek neki. Más a viszonyunk kolektívánk nő­tagjaihoz, mint azelőtt. Karácsony előtt például az üzem vezetőségének beleegyezésével szabadnapot adtunk nekik, a férfiak helyettük is dolgoz­tak és sok más apróságban juttatjuk kifejezésre irántuk érzett megbecsü­lésünket ... Brigádunkban 12 kom­munista van, 5 jelölt, 13 nő, 15 CSISZ-tag. Most igen nagy fába vág­tuk a fejszét. Megegyeztünk abban, hogy gyenge lábon állunk a gazda­sági kérdésekben. Az ökonómusok, ha valamilyen követelménnyel áll­tunk elő, akármikor két vállra fek­tettek. Hogyan tegyük meg észrevé­teleinket a tervvel, beruházással, béralappal kapcsolatos kérdésekben, ha nem értünk hozzá? Elhatároztuk, hogy a brigád részére egyéves öko­nómiai tanfolyamot szervezünk. — Nem szeretném, ha valaki is azt gondolná, hogy a kultúra nem érdekel bennünket. Nem ragaszko­dunk ahhoz, hogy közösen látogas­suk a kulturális intézményeket. Az egyiket az opera, a másikat az ope­rett, a harmadikat a hangverseny érdekli. S ahányan vagyunk, annyi felé lakunk. Miért kényszerítsük egymásra ízlésünket? Viszont átte­kintésünk van arról, ki hova jár, mert a brigád egyik tagja a műhely­tanács kulturális referense s nála rendeljük meg a jegyeket. Ha aztán együtt megyünk valahova, például múzeumba, kiállításra, gyerekeinket is magunkkal visszük s bizony meg­töltünk egy egész villamoskocsit. Gyakran hívunk meg magunk közé neves személyiségeket, akikkel be­szélgetéseket rendezünk. BURDA ELVTÁRS képes lenne órá­kig brigádjáról beszélni. És lenne is miről. Ennyi gazdag és hasznos ta­pasztalattal kevés ember rendelke­zik. Vladimír Burda nem tud és nem akar egy helyben topogni. Ujabb és újabb tervei elgondolkoztatják, ma­gával ragadják brigádját, hogy az­tán összefogva, összeforrva példát mutathassanak: ilyen a szocialista ember! KIS ÉVA l-l**tmf*ntn n irt n ír Zvolenben, a 1. G. Tajovský Színházban a napokban fclCHHPIi m megható ünnepségre került sor. A zvoleni járás diák­jai és pionírjai jelenlétében ajándékot adtak át Ján Dobrík 14 éves ipari tanulónak, aki a nyár folyamán önfeláldozó módon egy hároméves gyermeket mentett meg a vízbefulástól. Az ünnepségen az iskola- és kulturálisügyi mi­niszter karóraajándékán és a ' szülői tanács ajándékán kívül az SZNT és a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága kitüntetését is átadták az életmentő pio­nírnak. A képen: Kitüntetésként a CSISZ Szlovákiai Pionír Szervezete vörös zász­laja előtt fényképezték le a megkapó ünnepség ünnepeltjét. (F. Kocian felv. — CTK) Az EFSZ-ek kongresszus előtti vitaanyagához Az ötéves tervet négy év alatt Nagy munka lázában, az őszi szántás-vetés és betakarítás kellős közepén került e napokban nyil­vánosságra az V. országos szö­vetkezeti kongresszus első vita­anyaga. A Földművelésügyi Mi­nisztérium e lényegbevágó ki­adását a mezőgazdasági sajtó szövetkezeteink és állami gazda­ságaink nagy többségéhez már el is juttatta, ahol megelégedés­sel és örömmel fogadták „A z ötéves terv négy éven belüli teljesítéséért a mezőgazdaságban" címet viselő füzetet, mely a termelés szervezésének sokrétű kérdéseit, megoldásának lehetőségeit tárja hazánk dolgozói elé. Azok, akik már átolvasták és ta­nulmányozzák a kongresszusi anya­got meggyőződhettek, róla, hogy ez nemcsak kiindulópontja az új terme­lési folyamatok bevezetéséről szóló vitának, hanem egyúttal útmutatója ama intézkedések megtételének, me­lyek segítségével a gazdaság külön­böző szakaszain lényegesen fokoz­hatjuk a termelést. A segítség tehát a legjobbkor érkezett, hiszen a já­rási nemzeti bizottságok ezekben a napokban juttatják el a mezőgazda­sági üzemekhez a harmadik ötéves terv átdolgozott és pontossá tett irányelveit. Mindenekelőtt tudatosítanunk kell, hogy a harmadik ötéves terv felada­tai nem csupán papírra vetett szám­adatok összessége, hanem minden egyes tétel az eddiginél több gabo­nát, tejet, húst és egyéb fontos ter­mények termelését jelenti, mely a lakosság életszínvonalának emelését szolgálja. Ehhez természetesen már most meg kell teremtenünk a felté­Ttt Bystricany — csengett * fülembe az ügyeletes hang­ja, amikor magyarországi szak­társával telefonon közölte, hogy bekapcsolja a magasfeszültségű villanyáramot. A mozi vásznán elém tárult egy hatalmas villany­elosztó-telep sok-sok fehér por­celánszigetelővel és szerteága­zó vastag villanydróttal. S amed­dig csak a szem ellát... magas ­feszültségű távvezeték. Innen in­dul Magyarország felé. — Akkor színes- rövidfilmet vetítettek a moziban. Most, a valóságban is Bystri­iany-ban vagyunk. A HNB ta­nácsa ülésezik. A tárgysorozat egyetlen pontja az őszi mező­gazdasági munkák ideiében tör­ténő ellvégzésének biztosítása. Élénk vita támadt a valóságos helyzetről. — Tehát az EFSZ-nek öt pár lova van és még négy kocsis hiányzik hozzájuk — állapítja meg Ondrej Zeleník, az elnök. — Javaslatokat kérek az égető kérdés megoldására. A tanácstagok suttogva tár­gyalják a kérdést egymás kö­zött. Az egyik idősebb képvise­lő, Štefan Rybár, szót kér: — Az én meggyőződésem, hogy a mi fiaink a kőbányából újból segíthetnének a szövetkezeinek munkaidő után. amint azt a nyá­ron tették. Értenek a lovak­hoz ... — A traktorok közül hány üzemképes ez idő szerint? — A távvezetékek földjén A tanács segítsége legjobbkor érkezett kíváncsiskodik Vincent Vrtiel, a titkár. — Négy — felelt röviden az öreg zootechnikus, Huntier bá­csi, — de... .. .az egyik traktorosnak — amint hallottuk — nincs még meg a hajtási engedélye, a má­siktól pedig elvették, mert a kelleténél többet ivott — igaz csak „édeset" — s egyszeriben keskeny lett számára az ország­út. — Ne is szaporítsuk tovább a szót, feltétlenül igénybe kell venni a védnök ségi üzem se­gítségét — javasolta Štefan Bar­toS. A fichal Huntier bólintott, de továbbra is nyugtalan. Egy­re jobban mozgolódik a padon, végül is felemeli kezét, szót kér: — Én úgy gondolom, hogy a burgonya kiásása gyorsabban menne, ha valahol kölcsönözhet­nénk legalább egy „ördögöt". No, természetesen nem aféle pokolbeli ördögről van szó, mint az első pillanatban gondolhatnánk, hanem csak egyszerű burgonya­ekéről. Kaptak is még aznap a szomszéd faluból. Nem is egyet, hanem kettőt. A mezőgazdasági mesteriskola adta kölcsön néhány napra. Az élénk vita folyamán az is kiderült, hogy a helybeli szö­vetkezet elnöke miért nem vesz részt a tanácsülésen. — Szabadságon van — jelen­tette be Steinemann elvtárs, a gépesítő. Ezekre a szavakra röp­ke mosoly jelent meg a tanács­tagok arcán, és megcsóválták fejüket. — Hej, de jó lenne, ha a tanácsnak már nem ilyen szer­vezési kérdésekről kellene tár­gyalnia — sóhajt fel Vrtiel elv­társ. Ebben a mély sóhajban azonban benne van az is, hogy a dolgok menetét máskép is irá­nyíthatná a tízesztendős szövet­kezet vezetősége. Persze akkor más lehetne a tanácstagok be­számolója is, meg a vita is. Ttystriíanyban kétségkívül " sok a föld és kevés a munkaerő. A környéken szénbá­nyák vannak, meg vegyi ipari és villanyfejlesztő üzemek. Mind vonzza a dolgozókat. Csak keve­sen maradtak a mezőgazdaság­ban, ámde azért a mezőgazdaság is rendelkezik munkaerőtartalé ­kokkal ezekben a falvakban. S ha jó tömegpolitikai munkával megmutatják a még tehenkék­kel dolgozó „kisgazdáknak" a nagyüzemi gazdálkodáshoz vezető utat, semmi kétség, hogy itt is megváltozik a helyzet a mező­gazdaságban. Sok furcsaságot hallottunk ezen a tanácsülésen, amilyennel máshol már nem találkozunk, azonban a gépesítő bejelentése mégis a meglepetés erejével ha­tott ránk. Minden tanácstag érez­te, hogy az őszi mezei munkák idejében történő elvégzése ve­szélyben forog. Nem is származ­hat abból semmi jó, ha a szö­vetkezet elnöke ilyenkor szabad­ságon van. A tanács határozott... Más­nap BystriSanyban megvál­tozott a szövetkezet tagjainak mindennapi megszokott élete. Már a kora reggeli órákban, fé­nyes csizmában, zöld kalappal a fején, osztogatta az utasításokat Jozef Franc elvtárs, az EFSZ­elnök. Mire pedig a nap a lát­határ fölé emelkedett, már két „ördög" is dolgozott a krumpli­földeken. Még a délelőtt folya­mán földbe került a rozs egy hektár területen. Megélénkült az élet a réteken is. Gereblyézték a füvet a „kis­kocsisok" is, Hergerel Ľudovít és Čecho Milan, a két nyolca­dikos diák. A szövetkezeti is­tállóban mintha csak rájuk • vár­tak volna a lovak. Ugyan hogy is maradtak volna otthon éppen ők, amikor a bányászfiúk Nová­ky-ból — „a védnökök" — már reggeltől a mezőn dolgoztak. Boglyákba gyűjtötték a sarjút (az EFSZ-nek legalább 60 hek­tár rétje és legelője van) és zsákokba rakták a burgonyát. Mindenki tudta, a szövetkezet most a szeszélyes idővel ver­senyez, hogy a vetőmag jókor kerülhessen a földbe es a ter­mést még a rossz idők beállta előtt betakarítsa. Szóval, a ta­nácsülés után megélénkült az élet a szövetkezeti táblákon is. A tanács segítsége hathatós volt. Tfredmények? Olyanok, ami­* J lyeneket senki sem mert remélni. Agrotechnikai határidő­ben elvetették a rozsot 35 hek­tár területen, 16 hektáron pedig a takarmánykeverékeket. A bá­nyászfiúk segítségével 8 hektár­ról takarították be a burgonyát és 16 helyett 22 vagon kuko­rica került a silógödörbe. Kicsé­pelték a lóherét és 75 hektáron elvetették a búzát. S mire a vándormadarak végleg elhagyják a tájat, 101 hektáron elkészül a talaj a tavasziak alá. Idejekorán érkezett a ta­nács segítsége. Eredményes volt. BERKES JÓZSEF teleket, hogy folyamatosan biztosít­hassuk a termelés fokozását. A falvakon országszerte sokat be­széltek már a mezőgazdasági terme­lés fokozását elősegítő tartalékokról. A vitaanyag egyes fejezetei ezekre a rejtett tartalékokra ismét rámu­tatnak. Nem tartalmaz tehát különö­sebb újságot, sem csodaszereket, melyek helyettünk az ötéves tervet teljesítenék. Ha figyelembe vesszük elért eredményeinket, egykönnyen megállapíthatjuk, hogy az új munka­módszerek csakis akkor járhatnak sikerrel, h| pontosan betartjuk és ragaszkodunk az agro- és zootechni­ka alapelveihez, melyek ellen eddig a legtöbb esetben vétkeztünk. Nem kétséges, hogy a vitaanyag nagy figyelmet vált ki mezőgazdasági dolgozóink körében. Meggyőződé­sünk, hogy a szövetkezetek vezető­ségi és tagsági ülésein részletekben és mélyen elemzik majd a termelés fokozásának egyes problémáit s maguk a csoportok és külön-külön a szövetkezet tagjai kezdeményező javaslatokat tesznek a termelés to­vábbfejlesztésére. A széleskörű vita elindításának megkönnyítésére a nemzeti bizottsá­gok, a politikai és társadalmi szer­vezetek már most megteszik az elő­készületeket. A szakemberek és a mezőgazdasági iskolák növendékei ugyancsak belekapfcsolódnak a kam­pányba, a termelési szakaszon köz­vetlenül rámutatnak a gazdálkodás­ban levő tartalékok feltárására. Ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások egész sorának lehettünk szemtanúi a prerovi járásban, ahol az egyes me­zőgazdasági üzemek dolgozói ezen­kívül tapasztalataik kölcsönös kicse­rélésével járultak hozzá nagy cé­lunk eléréséhez. A kongresszus előtti vitaanyag el­ső célkitűzése rámutatni a hibák és a tartalékok feltárására, melyeket aztán további termelési kérdések megtárgyalása követ. A mezőgazda­ság valamennyi mukaszakaszán sokkal felelősségteljesebben kell elvégez­nünk a feladatokat, hogy a vitában felmerült javaslatok érvényesítésére jó talajt készítsünk elő. Ha ehhez irányítjuk a szövetkezeti tagoknak és az állami gazdaságok dolgozóinak kollektív és egyéni kötelezettségvál­lalásait és mindent elkövetünk telje­sítésük érdekében, akkor a követke­ző évben már sokkal nagyobb terme­lési eredményekkel dicsekedhetünk. Tagadhatatlan, megvannak a lehe­tőségeink, hogy az ötéves terv fel­adatait négy éven belül teljesíthes­sük. A legnagyobb és legértékesebb tartalék azonban a mezőgazdaság dolgozóinak kezdeményezésében, al­kotóerejében és lelkesedésében rej­lik, akik a termelés fokozására irá­nyuló intézkedéseket a munka külön­böző szakaszain megvalósítják. A fa­lun rendezett összejövetelek jő al­kalmat nyújtanak az egyének néze­teinek kifejtésére, a felmerülő hibák kiküszöbölésére. Éppen ezért ne úgy tekintsünk erre a fontos dokumen­tumra, csak mint a vitát elindító anyagra, hanem inkább szívleljük meg és fogadjuk el útmutatásul minden szövetkezetben, állami gaz­daságban a termelési problémák megvilágításához, (th). ÜJ SZÖ 5 * 1960, október

Next

/
Thumbnails
Contents