Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-22 / 294. szám, szombat

Ilyen a szocialista ember A prágai Tatra Smíchov Vagongyár lakatos-ablakos üzemrészlegén 2 óra előtt öt perccel hangzott el a műszak végét jelző gongütés. A dolgozók a munkaasztalok mellől egy csoportba gyűltek s a délutániak is már „beöltözve" melléjük húzódtak. — Megnyitom szokásos napi röpgyűlésünket. Voltam az igazgatónál a köszörű ügyében. A legrövidebb időn belül megkapjuk... Műhelyünkben megkezdődik a politechnikai oktatás. Hétfőn húsz és kedden is húsz diák jön ide, ne jelejtsünk el munkát készíteni számtikra... A népi Orosz nyelvtanfolyamra brigádunkból tizenegyen jelentkeztek. Hiányolom, hogy Ima nincs közöttük. Hol van Jana?... Gyere csak elő, ne bújj el ott hátul. Fiatal vagv- jó tejed van, beírlak a haladókhoz, jó?... A televízióban új program indul „A szocialista munkabrigád mozgalom szószéke" címmel. Az egész országból öt brigádvezetőt választottak be ennek az adásnak a szerkesztő bizottságába. A prágai kerületet én képviselem. Ez azt jelenti elvtársak, hogy a rám eső feladatokat majd itt közösen megbeszéljük és a kollektíva tapasztalatait fogom tolmácsolni... VLADIMÍR BURDA szavait a jelenlevő 37 ember figyelmesen hallgatja, én pedig közben körülnézek. A műhelyben rend, tisztaság, a munkaasztalok, polcok vidámzöld színűek, a fal világosdrapp, sok cserép virág, kis zászlócska teszi barátságossá, kellemessé a környezetet. A falon nagy betűkkel „Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni" jelszó, előtte vörös brokát zászló, s rajta „Első szocialista munkabrigádlakatosok-abiakosok" felirat. Burda Kredba elvtársnak adja át a szót, aki visszatér a köszörűre és kijelenti, hogy az máshol kihasználatlanul hever, itt meg nagy szükség lenne rá. Majd Chvosta František jelentkezik és kommentálja az újsághírt, mely szerint az éjszakai műszak dolgozóinak bére egységesen emelkedik és kiszámítja mennyit tesz ez ki egy hónapban. Egy fiatal fiú a brigád CSISZ tagjait figyelmezteti a másnapi taggyűlésre. Két óra tíz percet mutat az óra, a társaság szétoszlik, a fele az öltözők felé indul, a többi munkához lat. TIZENÖTTŐL HATVANIG jóformán minden korosztály képviselve van a brigádban és a nők is. Harminchét ember, megannyi különböző jellem, érdeklődési kör. Íme az ország egyik leghíresebb s a prágai kerület legöregebb szocialista munkabrigádja. A brigádvezető hírneve vetekedik a neves színészek, sportolók népszerűségével. Bejárta az egész országot, tanácsaival segített új brigádokat alakítani, gazdag tapasztalatait munkások, értelmiségiek egyaránt gyümölcsöztetik. Vajon minek köszönhetik komoly és tartós sikereiket — erről beszélgettünk Burda elvtárssal. — Ha tudná mennyi bajunk volt például Janával — mesélte Burda. — Az iskolát rossz eredménnyel végezte. A tanoncintézetbe nem akarták felvenni. Brigádunk elhatározta, hogy három ilyen „feketebárányt" felvesz, közülük a tizenötéves Jana okozta a legtöbb gondot. Cigarettázott, nem akart dolgozni, többször hazugságon fogtuk... Beszélgettünk szüleivel. Kiderült, hogy rossz családi körülmények között nevelkedett. A szülők elváltak, az édesapja és a nevelőanyja nem törődtek vele. A nagymamájánál élt, aki nem volt elég szigorú hozzá. Most az édesanyjánál és nevelőapjánál lakik, összefogtunk érdekében. Állandó összeköttetésben voltunk velük. Anélkül, hogy tudott volna róla, ellenőriztük minden lépését. Lassan lassan kezdett megváltozni. Kisebb feladatokkal bíztuk meg, amikor csak lehetett megdicsértük őt. Láttuk, hogy ez serkentőleg hat rá. S egy éven belül sikerült jő munkássá, a kollektíva hasznos tagjává nevelni. Jana esete szemlélteti, mit értelmez a brigád a szocialista módon élni gondolat alatt. Vladimír Burda véleménye szerint a szocialista módon dolgozni fogalma nem csupán azt jelenti, hogy a brigád a munkájában a maximumot nyújtja, ami az adott körülmények közepette erejéből és képességéből telik. Szigorúan betartják a nyolc órás munkaidőt. Túlóra nem létezik náluk, pedig gyakran kell a fiatalok helyett is dolgozniok. Hat ipariskolásuk van a műhelyben, akiknek különböző kedvezményben van részük, a terv azonban ezt nem veszi figyelembe. A műszakilag indokolt normák százszázalékos betartásával a tervet menynyiségben és minőségben rendszeresen teljesítik. Jóval túlteljesítik az • önköltség csökkentésének tervét, másfél év alatt 134 000 koronát takarítottak meg. A BRIGÁD CÉLJÁT abban látják, hogy ahol csak lehet érvényesítik az • • • • • • • • • • • • A kelet-szlovákiai kerületben jelenleg 2100 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Ugya nakkor 130 kollektíva már megkapta e büszke címet. Ezek közé tartozik a sabi novi konzervgyár héttagú kollektívája is (képünkön), mely Oľga Malecká mérnök vezetésével kiváló munkát végez. A Nagy Október tiszteletére a kollektíva vállalta, hogy ez évi tervfeladatát december 12-ig teljesíti. (J. Kočiš — ČTK — felv.) új technikát. Üjfajta ablakok készítésére összpontosították figyelmüket, s ha tervük sikerül, valóságos forradalom lesz a vasúti és villamos ablakok gyártása terén. Kiküszöbölik a sok bajt okozó bonyolult mechanizmust, nem lesz szükség sem fára, sem acélra, ami komoly megtakarítást jelent a népgazdaságnak, az üveget üveglaminát fogja helyettesíteni. Novemberben megkezdik a mintadarabok gyártását, utána rátérnek a sorozatgyártásra. Szeretnék lerövidíteni az ötéves tervet és minél előbb rátérni a munkaidő csökkentésére. — Nézetem szerint — magyarázta elgondolkodva Burda elvtárs — a szocialista módon dolgozni és a szocialista módon élni fogalmát nem lehet különválasztani, a kettő szorosan összefügg. Vajon hová sorozzam azt, hogy brigádunk tavaly húsz, idén már negyven diák politcehnikai foglalkoztatását vállalta? Olyan kedvvel, lelkesedéssel jártak közénk, hogy felajánlottuk ez idén kétszer annyian jöhetnek. A szocialista életmód már itt a műhelyben kezdődik. Magunk festettük ki a műhelyünket, magunk rendeztük be ezt a kis klubhelyiséget. (A műhelytől üvegfallal elválasztott, rádióval, függönnyel, modern csőbútorral berendezett helyiségben ülünk.) Azelőtt mindenki saját magának, saját magáért dolgozott. Most egymásért dolgozunk. Ha valamelyikünk nincs formában, rossz napja van, a többiek segítenek neki. Más a viszonyunk kolektívánk nőtagjaihoz, mint azelőtt. Karácsony előtt például az üzem vezetőségének beleegyezésével szabadnapot adtunk nekik, a férfiak helyettük is dolgoztak és sok más apróságban juttatjuk kifejezésre irántuk érzett megbecsülésünket ... Brigádunkban 12 kommunista van, 5 jelölt, 13 nő, 15 CSISZ-tag. Most igen nagy fába vágtuk a fejszét. Megegyeztünk abban, hogy gyenge lábon állunk a gazdasági kérdésekben. Az ökonómusok, ha valamilyen követelménnyel álltunk elő, akármikor két vállra fektettek. Hogyan tegyük meg észrevételeinket a tervvel, beruházással, béralappal kapcsolatos kérdésekben, ha nem értünk hozzá? Elhatároztuk, hogy a brigád részére egyéves ökonómiai tanfolyamot szervezünk. — Nem szeretném, ha valaki is azt gondolná, hogy a kultúra nem érdekel bennünket. Nem ragaszkodunk ahhoz, hogy közösen látogassuk a kulturális intézményeket. Az egyiket az opera, a másikat az operett, a harmadikat a hangverseny érdekli. S ahányan vagyunk, annyi felé lakunk. Miért kényszerítsük egymásra ízlésünket? Viszont áttekintésünk van arról, ki hova jár, mert a brigád egyik tagja a műhelytanács kulturális referense s nála rendeljük meg a jegyeket. Ha aztán együtt megyünk valahova, például múzeumba, kiállításra, gyerekeinket is magunkkal visszük s bizony megtöltünk egy egész villamoskocsit. Gyakran hívunk meg magunk közé neves személyiségeket, akikkel beszélgetéseket rendezünk. BURDA ELVTÁRS képes lenne órákig brigádjáról beszélni. És lenne is miről. Ennyi gazdag és hasznos tapasztalattal kevés ember rendelkezik. Vladimír Burda nem tud és nem akar egy helyben topogni. Ujabb és újabb tervei elgondolkoztatják, magával ragadják brigádját, hogy aztán összefogva, összeforrva példát mutathassanak: ilyen a szocialista ember! KIS ÉVA l-l**tmf*ntn n irt n ír Zvolenben, a 1. G. Tajovský Színházban a napokban fclCHHPIi

m megható ünnepségre került sor. A zvoleni járás diákjai és pionírjai jelenlétében ajándékot adtak át Ján Dobrík 14 éves ipari tanulónak, aki a nyár folyamán önfeláldozó módon egy hároméves gyermeket mentett meg a vízbefulástól. Az ünnepségen az iskola- és kulturálisügyi miniszter karóraajándékán és a ' szülői tanács ajándékán kívül az SZNT és a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága kitüntetését is átadták az életmentő pionírnak. A képen: Kitüntetésként a CSISZ Szlovákiai Pionír Szervezete vörös zászlaja előtt fényképezték le a megkapó ünnepség ünnepeltjét. (F. Kocian felv. — CTK) Az EFSZ-ek kongresszus előtti vitaanyagához Az ötéves tervet négy év alatt Nagy munka lázában, az őszi szántás-vetés és betakarítás kellős közepén került e napokban nyilvánosságra az V. országos szövetkezeti kongresszus első vitaanyaga. A Földművelésügyi Minisztérium e lényegbevágó kiadását a mezőgazdasági sajtó szövetkezeteink és állami gazdaságaink nagy többségéhez már el is juttatta, ahol megelégedéssel és örömmel fogadták „A z ötéves terv négy éven belüli teljesítéséért a mezőgazdaságban" címet viselő füzetet, mely a termelés szervezésének sokrétű kérdéseit, megoldásának lehetőségeit tárja hazánk dolgozói elé. Azok, akik már átolvasták és tanulmányozzák a kongresszusi anyagot meggyőződhettek, róla, hogy ez nemcsak kiindulópontja az új termelési folyamatok bevezetéséről szóló vitának, hanem egyúttal útmutatója ama intézkedések megtételének, melyek segítségével a gazdaság különböző szakaszain lényegesen fokozhatjuk a termelést. A segítség tehát a legjobbkor érkezett, hiszen a járási nemzeti bizottságok ezekben a napokban juttatják el a mezőgazdasági üzemekhez a harmadik ötéves terv átdolgozott és pontossá tett irányelveit. Mindenekelőtt tudatosítanunk kell, hogy a harmadik ötéves terv feladatai nem csupán papírra vetett számadatok összessége, hanem minden egyes tétel az eddiginél több gabonát, tejet, húst és egyéb fontos termények termelését jelenti, mely a lakosság életszínvonalának emelését szolgálja. Ehhez természetesen már most meg kell teremtenünk a feltéTtt Bystricany — csengett * fülembe az ügyeletes hangja, amikor magyarországi szaktársával telefonon közölte, hogy bekapcsolja a magasfeszültségű villanyáramot. A mozi vásznán elém tárult egy hatalmas villanyelosztó-telep sok-sok fehér porcelánszigetelővel és szerteágazó vastag villanydróttal. S ameddig csak a szem ellát... magas feszültségű távvezeték. Innen indul Magyarország felé. — Akkor színes- rövidfilmet vetítettek a moziban. Most, a valóságban is Bystriiany-ban vagyunk. A HNB tanácsa ülésezik. A tárgysorozat egyetlen pontja az őszi mezőgazdasági munkák ideiében történő ellvégzésének biztosítása. Élénk vita támadt a valóságos helyzetről. — Tehát az EFSZ-nek öt pár lova van és még négy kocsis hiányzik hozzájuk — állapítja meg Ondrej Zeleník, az elnök. — Javaslatokat kérek az égető kérdés megoldására. A tanácstagok suttogva tárgyalják a kérdést egymás között. Az egyik idősebb képviselő, Štefan Rybár, szót kér: — Az én meggyőződésem, hogy a mi fiaink a kőbányából újból segíthetnének a szövetkezeinek munkaidő után. amint azt a nyáron tették. Értenek a lovakhoz ... — A traktorok közül hány üzemképes ez idő szerint? — A távvezetékek földjén A tanács segítsége legjobbkor érkezett kíváncsiskodik Vincent Vrtiel, a titkár. — Négy — felelt röviden az öreg zootechnikus, Huntier bácsi, — de... .. .az egyik traktorosnak — amint hallottuk — nincs még meg a hajtási engedélye, a másiktól pedig elvették, mert a kelleténél többet ivott — igaz csak „édeset" — s egyszeriben keskeny lett számára az országút. — Ne is szaporítsuk tovább a szót, feltétlenül igénybe kell venni a védnök ségi üzem segítségét — javasolta Štefan BartoS. A fichal Huntier bólintott, de továbbra is nyugtalan. Egyre jobban mozgolódik a padon, végül is felemeli kezét, szót kér: — Én úgy gondolom, hogy a burgonya kiásása gyorsabban menne, ha valahol kölcsönözhetnénk legalább egy „ördögöt". No, természetesen nem aféle pokolbeli ördögről van szó, mint az első pillanatban gondolhatnánk, hanem csak egyszerű burgonyaekéről. Kaptak is még aznap a szomszéd faluból. Nem is egyet, hanem kettőt. A mezőgazdasági mesteriskola adta kölcsön néhány napra. Az élénk vita folyamán az is kiderült, hogy a helybeli szövetkezet elnöke miért nem vesz részt a tanácsülésen. — Szabadságon van — jelentette be Steinemann elvtárs, a gépesítő. Ezekre a szavakra röpke mosoly jelent meg a tanácstagok arcán, és megcsóválták fejüket. — Hej, de jó lenne, ha a tanácsnak már nem ilyen szervezési kérdésekről kellene tárgyalnia — sóhajt fel Vrtiel elvtárs. Ebben a mély sóhajban azonban benne van az is, hogy a dolgok menetét máskép is irányíthatná a tízesztendős szövetkezet vezetősége. Persze akkor más lehetne a tanácstagok beszámolója is, meg a vita is. Ttystriíanyban kétségkívül " sok a föld és kevés a munkaerő. A környéken szénbányák vannak, meg vegyi ipari és villanyfejlesztő üzemek. Mind vonzza a dolgozókat. Csak kevesen maradtak a mezőgazdaságban, ámde azért a mezőgazdaság is rendelkezik munkaerőtartalé kokkal ezekben a falvakban. S ha jó tömegpolitikai munkával megmutatják a még tehenkékkel dolgozó „kisgazdáknak" a nagyüzemi gazdálkodáshoz vezető utat, semmi kétség, hogy itt is megváltozik a helyzet a mezőgazdaságban. Sok furcsaságot hallottunk ezen a tanácsülésen, amilyennel máshol már nem találkozunk, azonban a gépesítő bejelentése mégis a meglepetés erejével hatott ránk. Minden tanácstag érezte, hogy az őszi mezei munkák idejében történő elvégzése veszélyben forog. Nem is származhat abból semmi jó, ha a szövetkezet elnöke ilyenkor szabadságon van. A tanács határozott... Másnap BystriSanyban megváltozott a szövetkezet tagjainak mindennapi megszokott élete. Már a kora reggeli órákban, fényes csizmában, zöld kalappal a fején, osztogatta az utasításokat Jozef Franc elvtárs, az EFSZelnök. Mire pedig a nap a láthatár fölé emelkedett, már két „ördög" is dolgozott a krumpliföldeken. Még a délelőtt folyamán földbe került a rozs egy hektár területen. Megélénkült az élet a réteken is. Gereblyézték a füvet a „kiskocsisok" is, Hergerel Ľudovít és Čecho Milan, a két nyolcadikos diák. A szövetkezeti istállóban mintha csak rájuk • vártak volna a lovak. Ugyan hogy is maradtak volna otthon éppen ők, amikor a bányászfiúk Nováky-ból — „a védnökök" — már reggeltől a mezőn dolgoztak. Boglyákba gyűjtötték a sarjút (az EFSZ-nek legalább 60 hektár rétje és legelője van) és zsákokba rakták a burgonyát. Mindenki tudta, a szövetkezet most a szeszélyes idővel versenyez, hogy a vetőmag jókor kerülhessen a földbe es a termést még a rossz idők beállta előtt betakarítsa. Szóval, a tanácsülés után megélénkült az élet a szövetkezeti táblákon is. A tanács segítsége hathatós volt. Tfredmények? Olyanok, ami*

J lyeneket senki sem mert remélni. Agrotechnikai határidőben elvetették a rozsot 35 hektár területen, 16 hektáron pedig a takarmánykeverékeket. A bányászfiúk segítségével 8 hektárról takarították be a burgonyát és 16 helyett 22 vagon kukorica került a silógödörbe. Kicsépelték a lóherét és 75 hektáron elvetették a búzát. S mire a vándormadarak végleg elhagyják a tájat, 101 hektáron elkészül a talaj a tavasziak alá. Idejekorán érkezett a tanács segítsége. Eredményes volt. BERKES JÓZSEF teleket, hogy folyamatosan biztosíthassuk a termelés fokozását. A falvakon országszerte sokat beszéltek már a mezőgazdasági termelés fokozását elősegítő tartalékokról. A vitaanyag egyes fejezetei ezekre a rejtett tartalékokra ismét rámutatnak. Nem tartalmaz tehát különösebb újságot, sem csodaszereket, melyek helyettünk az ötéves tervet teljesítenék. Ha figyelembe vesszük elért eredményeinket, egykönnyen megállapíthatjuk, hogy az új munkamódszerek csakis akkor járhatnak sikerrel, h| pontosan betartjuk és ragaszkodunk az agro- és zootechnika alapelveihez, melyek ellen eddig a legtöbb esetben vétkeztünk. Nem kétséges, hogy a vitaanyag nagy figyelmet vált ki mezőgazdasági dolgozóink körében. Meggyőződésünk, hogy a szövetkezetek vezetőségi és tagsági ülésein részletekben és mélyen elemzik majd a termelés fokozásának egyes problémáit s maguk a csoportok és külön-külön a szövetkezet tagjai kezdeményező javaslatokat tesznek a termelés továbbfejlesztésére. A széleskörű vita elindításának megkönnyítésére a nemzeti bizottságok, a politikai és társadalmi szervezetek már most megteszik az előkészületeket. A szakemberek és a mezőgazdasági iskolák növendékei ugyancsak belekapfcsolódnak a kampányba, a termelési szakaszon közvetlenül rámutatnak a gazdálkodásban levő tartalékok feltárására. Ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások egész sorának lehettünk szemtanúi a prerovi járásban, ahol az egyes mezőgazdasági üzemek dolgozói ezenkívül tapasztalataik kölcsönös kicserélésével járultak hozzá nagy célunk eléréséhez. A kongresszus előtti vitaanyag első célkitűzése rámutatni a hibák és a tartalékok feltárására, melyeket aztán további termelési kérdések megtárgyalása követ. A mezőgazdaság valamennyi mukaszakaszán sokkal felelősségteljesebben kell elvégeznünk a feladatokat, hogy a vitában felmerült javaslatok érvényesítésére jó talajt készítsünk elő. Ha ehhez irányítjuk a szövetkezeti tagoknak és az állami gazdaságok dolgozóinak kollektív és egyéni kötelezettségvállalásait és mindent elkövetünk teljesítésük érdekében, akkor a következő évben már sokkal nagyobb termelési eredményekkel dicsekedhetünk. Tagadhatatlan, megvannak a lehetőségeink, hogy az ötéves terv feladatait négy éven belül teljesíthessük. A legnagyobb és legértékesebb tartalék azonban a mezőgazdaság dolgozóinak kezdeményezésében, alkotóerejében és lelkesedésében rejlik, akik a termelés fokozására irányuló intézkedéseket a munka különböző szakaszain megvalósítják. A falun rendezett összejövetelek jő alkalmat nyújtanak az egyének nézeteinek kifejtésére, a felmerülő hibák kiküszöbölésére. Éppen ezért ne úgy tekintsünk erre a fontos dokumentumra, csak mint a vitát elindító anyagra, hanem inkább szívleljük meg és fogadjuk el útmutatásul minden szövetkezetben, állami gazdaságban a termelési problémák megvilágításához, (th). ÜJ SZÖ 5 * 1960, október