Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)
1960-10-20 / 292. szám, csütörtök
Falusi életképek T elkes Mihály csoportvezető -'-'gondterhelt arccal robogott be Mopedján a szövetkezet udvarára. Motoros paripáját az ámbitus falához támasztva szótlanul lépte át az iroda küszöbét. Bent a szűk helyiségben a vezetőség néhány tagja, társai üdvözölték, akik már hosszabb ideje várakoztak a szokásos napi munkamegbeszélés megkezdésére. Miska szótlanul letelepedett a fal mellett nyújtózkodó lócára, elfelhősödött arccal szaporán lapozgatott jegyzeteiben. — No Miska — élcelődtek vele társai — úgy látszik ma reggel is ballábbal keltél fel. — Ugyan már hagyjatok fel a csipkelődéssel — szólt ingerülten — hisz ki se látszom a sok munkából. A fűszerpaprika szedésének gondjai foglalkoztatják a csoportvezetőt. Sok van még belőle az ültetvényeken. Holnap azonban a helyi középiskola tanulói fognak segíteni a szedésben — Miskával ezt persze még nem közölték — nyilván ez a magyarázata komorságának. A szűk iroda ismét elcsendesedett, az ablaküvegen átszűrődő napsugarak fényében röpködő legyek zümmögését is meg lehetett hallani. Valóban a dolgos, munkában bővelkedő nyár után ezernyi gonddal köszöntött be az ősz Sellcére is sokszínű, gyümölcsöt érlelő napjaival. A szövetkezet tagjai és a falu minden épkézláb embere — akárcsak aratáskor - most is mind kint dolgozik a földeken; szedik az utolsó dohányt, fűzik a fűszerpaprikát, — melyből a közös bevételének csaknem egytizede származik, — törik a kukoricát, traktorvontatású és lovaskocsikon szállítják a cukorrépát. A munka semmivel sem kevesebb, mint nyáron volt. A sok tevésbőlvevésből arra lehet következtetni, a falu készül a télre, s mielőtt beállnának a hidegek, a kapásnövényeket be kell takarítani, földbe kell tenni a jövő évi kenyér magját, amivel bizony most nem tanácsos késlekedni. A Vágmenti dűlőben is a munka " zajától hangos a táj, traktorok berregése, vetőgépek zakatolása messzire hallatszik. Igyekezni kell a munkával, mert a beálló őszi esők mégjobban megnehezítik a szántásvetést, a földekről lekerülő termények elszállítását. Már magából a dűlőn kirajzolódó képből meg lehet állapítani Vancsík József csoportjának tagjait, traktorosait nem szükséges nógatni a munkában. Az alacsonytermetű és a szinte örökkémozgő Józsi bácsi csoportvezetőt szintén a határban találtuk; az egyik parcelláról a kender szárát gyűjtötte rakásokba. — Talán felügyel a traktorosokra? —• hangzik kérdésünk. — Nem kell azokra felügyelni, — feleli határozottan, — mindegyik tudja kötelességét. Azért rekedtem kint a földeken, mert várom míg megérkezik a fogatos, aki a vetéstől felmaradó zsákokat hazaszállítja. Holnap már a következő parcellán kezdjük meg a búza vetését... Vancsík József szavaiból kiérződik, elsők szeretnének lenni az őszi Juhász János vincellér nem nagyon elégedett az idei terméssel, ám a szőlőre mégsem fizetett rá a szövetkezet. munkák befejezéséért folytatott versenyben, s ez a tudat a csoport valamennyi tagját áthatja. A kicsit nyirkos talajon autónk — nem szokta meg még a dűlőutakat — lassan halad a szövetkezet nagykiterjedésű határában. A sík rónán messzire nyúlnak a földek, kilométerek választják el egyik dűlőt a másiktól. így is azonban még naplemente előtt érkezünk a közös több mint húsz hektárt kitevő szőlőjébe. Az apró tömöttfürtű olaszrizling, a sűrűszemű sötétvörös szentlőrinci éretten lapul a karó derekán. Még annyi időnk sem volt, hogy jól körülnézzünk, Tamaskovics Mihály szőlőcsősz puskával a hátán ránkköszöntött. — Látjuk, jól vigyáz a közös vagyonára — derültünk mindnyájan éberségén. — Nem lopnak mifelénk — feleli és hangjából kiérződik a mentegetőzés. — Kerüljenek közelebb a szüretelőkhöz — invitál a találkozás pillanatai feloldódása után. A szövetkezet „szoknyás" csoportjának tagjai hajlongnak vödörrel kezükben a tág szőlősorok között. Fiatal lányok, tréfáskedvű menyecskék, van mit hallgatni tőlük Juhász János vincellérnek, a három idősebb férfinek, akik hátukon a puttonyt cipelik. — Akkor megy jól a munka — mentegetőzik a vincellér — ha vidámak a szüretelők. •A fehérnép közül különösen Rudicky Erzsinek és Gál Jolinak mozog gyorsan a keze, de a nyelve még A szőlőtőke sűrű lombja közül Rudicky Erzsinek csak mosolygó arca látszik ki. A másik oldalon Gál Ilonka szaporán szedi vödörbe a kövér fürtöket. Gál. L. felv.) A fó szervezés eredménnyel jár Ipeľské Predmostien a vetéssel már végeztek. Csak azt fájlalják a szövetkezetesek, hogy önhibájukon kívül — a cserevetőmag kései érkezése miatt — nem lettek elsők az őszi vetési versenyben. De még így is agrotechnikai határidőben végezték el a vetést. A mélyszántást is jól szervezte meg a szövetkezet. A szomszédos Sečiankyból segítségül hívott traktoros lehetővé tette a kétműszakos szántást. A sečiankyi szövetkezet baromfitenyészetében betegség miatt úgyszólván az egész állományt ki kellett selejtezni, ami nagy gondot okozott a szövetkezetnek, mert a tojáseladás tervteljesítése veszélyeztetve volt. De megoldották. A tagok abraktakarmány ellenében 41587 tojást adtak el a szövetkezet nevében s remélhető, hogy az év végéig a hátralevő 8 ezret is eladják. A radzovceiek példájára ez év nyarán a szomszédos belinai szövetkezet is áttért az automatikus sertésetetésre. Az új módszer náluk is jól bevált, többek között napi 4 munkaegység megtakarításával jár. CSL) sebesebben. Egy cseppet sem takarékoskodnak a csípős megjegyzésekkel: — Ki vagyunk mi a vízből magukkal — vetik a körülállók közé. Az egyik dereshajú bácsi felmordul. — Mi bajotok már megint? — Maguk csak az időt húzzák, a többiek meg tétlenül csak hallgatnak, mikor leszünk így kész a szürettel ? A puttonyosok — tudják, hogy a fehérnéppel nem érdemes nyelvelni — szaporán hordják a termést a présházhoz, mert a pince tárt ajtókkal várja az édes szőlő levét. A pince „gyomrában" még vidámabb a hangulat, több mint 100 hektoliter must erjed a kontárokon sorakozó hordókban. — Hová teszik a többi szőlőt, hisz a hordók egytől-egyig már színültig megteltek? - tréfálkozunk Zelenka Ferenc bácsival, a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnökével. — Nem is akarunk az egész szőlőből bort csinálni — válaszolja — a többit eladjuk, merthát nemcsak borra, pénzre is szüksége van a szövetkezetnek. Eddig — derült ki a beszélgetés folyamán — több mint 300 mázsát szállítottak a nitrai borfeldolgozó üzembe, amiből busás jövedelem futott be a közös pénztárába. Közben tejhez hasonló, frissen habzó újbor kerül a kancsóba, a jó termés örömére, a szövetkezetesek egészségére együtt ürítjük poharainkat. Tj 1 stébe hajlik az idő, lassan sfirű ködfátyol ereszkedik a falura. Az emberek hazafelé tartanak a határból, de az épülőfélben levő kultúrházon még most is vígan folyik a munka. Gábor Lajos mester, az építkezés vezetője örül, hogy ma is jóval magasabbra emelhették a falakat. — Mikor lesz készen a kultúrház? — Az elsősorban az anyagtól függ - válaszolja széttárt kezekkel — ha az armírozáshoz rövidesen leszállítanák a vasanyagot, jövő év tavaszán az épületet átadhatnánk rendeltetésének. Az építkezés munkásai is körénk sereglettek, velünk együtt szövik a kultúrház további építési munkáinak kérdéseit. — Szívesen jönnek a faluból építeni? — Szorgalomban nincs hiány — felelik többen. — Én tízszer is eljönnék egymásután — szó! közbe Réső Lajos. — Társadalmi munkára tehát szintén nem kell nógatni a falubelieket? — De nem ám! — büszkélkedik a munkavezető. - Hiszen ez idén 5700 óra társadalmi munkát végeztek el az építkezésen! Rudinsky Menyhért öreg kőműves, aki 75. életévét tapossa szintén letette a vakolókanalat és érdeklődéssel hallgatja hasznos eszmecserénket, már a harmadik hete foglalatoskodik megszakítás nélkül az építkezésen. Jól megy a munka Menyhért bácsi? — fordulunk hozzá kérdéssel. — A fiatalokkal már nem nagyon bírom a versenyt, — magyarázza csendesen. — de lassan eldolgozgatok. Hadd emlegesse meg a következő nemzedék, hogy mily hasznos művet létesítettek az öregek ... Fiatalok, öregek egyaránt, kint a földeken, a közhasznú létesítmények építésénél résztvállalnak a munkából, mert tudják, ezzel jobblétük és kulturáltabb életük alapjait teremtik meg. Szombath Ambrus A Kyjovi Moravia üveggyár a harmadik ötéves tervben a termelést, főleg a befőttes üvegek gyártását kétharmadával és a munka termelékenységét 45,3 százalékkal növeli. A fokozott feladatokat az üzem dolgozói nagyrészt az új technológia és gépesítés segítségével érik el. Képünkön Alois Zmélík gépész, az SPB 1 jelzésű kompót-üvegeket gyártó automatagép működését ellenőrzi. (Emil Bican — ČXK — felvétele) Lengyel művészek vendégszereplése A Szlovák Filharmónia sikeres lengyelországi hangversenykörútja után most a kattowicei Állami Filharmónia látogatott el Bratislavába. A Panstwowa Filharmónia Slaska négy estén vendégszerepelt nálunk. Első két felléptükön az úgyrtevezett „üzemi hangversenyek" közönsége üdvözölte kedves lengyel vendégeinket, éspedig a „Keringőtől a szimfóniáig" című ciklus e havi koncertjein. A két meleg sikerű est kiemelkedő helyet foglal ei az üzemi hangversenyek sorában. Ezek a havonta ismétlődő zenei estek nagy feladatot töltenek be: kezdetben könnyű és könnyen érthető, majd egyre komolyabb szimfonikus kompozíciók előadásáva 1 a dolgozók széles tömegeit vezetik " be a komoly zene világába, s ezzel a hasznos munkával kezdetét veszi az új hangversenylátogató közönség rendszeres nevelése. Lengyel vendégművészeink további vendégszereplése a Szlovák- Filharmónia októberi bérletsorozatának keretében zajlott le. A Panstwowa Filharmónia Slaska, amelynek feltűnően sok fiatal tagja van, nagyon frissen, értelmesen tolmácsol, atmoszférát teremtve. Játékuk hajlékony és szépen kidolgozott, bár nem mindig találtuk meg az egybeolvadó színek tökéletes összhangját. Karmesterük, Karol Stryja kitűnően ért a zenekarhoz és nagy áttekintéssel, alapos szakmai tudással párosult muzikalitással irányítja a kezére bízott együttest. Harmonikus, kiegyensúlyozott és amellett kifejező mozdulatokkal viszi át akaratát a zenekarra. Műsoruk első számában lengyel zeneszerző művét hallottuk. Bolesiaw Szabelszki (született 1896-ban) IV. szimfóniáját pregnáns ritmusok és modern zenekari hanghatások jellemzik. A hallgató a feladott problémákkal első hallásra nem tud elkészülni, nem képes összefüggően követni a mű gondolatmenetét és érzelmi tartalmát, inkább színfoltokat érzékel, feszülő hangulati ellentéteket, gondolatok kaleidoszkopszerű felvillanását. De egy bizonyos: a mű forrása a mai ember életritmusa. . Ezután Ravel Spanyol rapszódiája került előadásra. A lazán összefűződő táncos jellegű szvitet vendégeink jó értelemben vett természetességgel adták elő, a kifinomult hatásokra beállított és mégis forró élettől lüktető pompás, színes zenei anyag élt a kezük alatt. A hangulatképek spanyol koloritjára és egyben Ravelre is nagyon jellemző a motívumok, ritmusok konok ismétlődése. A műsor hatásos zárótömbje Berlioz Fantasztikus szimfóniája volt. A „kolosszális fülemüle", ahogy Heine a francia zeneköltőt elnevezte, legmerészebb és legjelentékenyebb program-szimfóniájában roppant áradású zenei nyelvezettel, izzó szenvedéllyel öntötte zenébe élete viharos szerelmét és keserű csalódását. A lengyel művészek tolmácsolásában a mű bonyolult programja szépen érvényre jutott. Előadásmódjuk érzékeltette a „Bál" tétel táncos forgatagát, a tájképet festő „Falusi jelenet" poézisét. Nem tévesztette el hatását a „Menet a vesztőhelyre" címet viselő negyedik tétel hátborzongató, vad indulatú játéka és hatásos fokozással játszódott le az alvilág ünnepség, a „Boszorkányszombat", Jellemző a közönségsikerre, hogy ven* dégeink három ráadással toldották mej amúgyis elég hosszú műsorukat. HAVAS MÁRTÍ ittriH Karol Stryja, a Lengyel Állami Filharmóni" karmestere autogramot ad. (J. Herec felvétele.) » A lacsonyan jár már a nap. Meleg sugarainak az esőt hozó felhők egyre gyakrabban állják útját. Az élénkülő szél is csak felhőket tornyosít a láthatárra. Azonban Széles András, a Luőeneci Állami Gazdaság fejőgulyása nem torpan meg ennek láttára. Subáját a nyakába akasztja s csak úgy, mint nyáron, teheneit kihajtja a legelőre. Korát meghazudtoló fiatalsággal sürög körülöttük. Pedig már a hatvanhatodikat gyúrja. Ki mondhatná meg, hányadszor járja körül a gulyát hat éves korától, hányadszor pirítja nyársonsültjét, mert még mindig kedvelt eledele a szalonna. A foga bírja. A pipát is csak úgy szokásból tartja, mert így iránymutatónak is szolgálhat, de ha a kezekre szükség van, a csutora a fogak közé kerül. Biztos helyen van az ott. Az alacsony termetű emberke erősen nagbartúA fejögulyás tott arcába, mint ellentét ékelődik be az ezüstszínű bajusz. Szemének szúrós tekintete, testének gyors mozgása láttára az idegen azt vélhetné, hogy a szigorúság, az idegesség példaképével áll szemben. Azonban az állatokkal való bánásmód a látszat csalódásáról győz meg. Délután, úgy négy tájban átázva jön meg a tehenekkel. De nem kapkod, hogy minél előbb hátat fordítson az istállónak. Minden munkára szépen rendjében sor kerül. S ahogy 6 megszokta a rendet, ugyanúgy állatai is. Egy „Odább" szavára a tehén tudja, hová álljon, melyik oldalról kerül alá alom, vagy merről kapja a vályúba a répalevelet. Mikor megtelt a vályú, Széles bácsi még egyet-kettőt húz pipájából, majd köténye alá csúsztatja. Kezet mos és neki kezd a fejésnek. Csobog a tej, s az őszülő 'gulyás alig fejez be egy-egy mondókát — mert szívesen beszél — megtelik a sajtár a friss habzó tejjel. A 12 tehéntől 126 liter tejet fej ki naponta, pedig egy meddő közülük, kettő meg borjas. A gyerekkortól tehenek körül foglalatoskodó mester érti a csínját, milyen módon és mikor növelheti a tejhozamot. Náluk most van rá a legjobb alkalom. Közel a legelő. A tehenek nem fáradnak el. Mindennap kimegy velük. Még a vizes here legeltetésétől sem fél. Tudja, mennyit engedhet belőle a teheneknek, hogy ne fújódjanak fel. De éhesen nem jönnek haza. Jól kell őket tartani, 'mert a tej már egy rossz legeltetés után is megcsappan. Ezt pedig nem engedheti meg, mert e hónapban annyi tejet akar kifejni, hogy az egész évre előirányozott mennyiséget kiegészítse. A teheneknek járó 18 kiló abraktakarmányt sem osztja szét egyenletesen, mert ha a nagyobb hasznosságú teheneknek több darát ad, jobb fejésátlagot ér el. Hja, a jószágnak meg kell adni a magáét. Csak úgy várhatunk tőle.... Széles bácsi az utolsó sajtár tartalmát is a tejeskannába önti. A tejhozam nem csappant, jól végezte napi feladatát. A tehenek legtöbbje, már lepihent. Kérődznek csendesen. Gazdájuk még egyszer körülnéz, nem talál-e rendellenességet valamelyiknél. Bajuszát megnyugvóan kétoldalra simítja, előhúzza eldugott pipáját és füstfelhőket hagyva maga után a jól elvégzett munka érzetével haza veszi útját. (bj) JJJ SZÖ '5 * 1960, október 22.