Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-19 / 291. szám, szerda

Ezt mi építjük Ä TERCHOVAI VÖLGYBEN, ahol két nagy hegy lába összeér, fekszik Varín község. Nezabudská Lúčkával, mellyel az idén egyesült, közel 3500 lakost, több mint 500 családot számlál. A vidék arról nevezetes, hogy valamikor itt éltek a legendás hírű hegyi legények, vezérükkel, Jánošíkkal. Az emberek a szívükben, meg legendákban őrzik Jánošíknak és harcos társainak emlékét, akik a gazdagoktól elvették zsarolással szerzett vagyonukat és a nyomorgó népnek osztották széjjel. Tizenöt évvel ezelőtt a jánošíki hagyományok folytatódtak. A szovjet hadsereg, a kommunista párt lehetetlenné tette az addig kiváltságosán élő osztályoknak, hogy továbbra is élősködjenek a dolgozó népen. Később, amikor Varínban megalakult a szövetkezet, a falu parasztsága bebizonyította, hogy a terchovai földben nem a szikár föld okozta a nyomort, hanem a földesurak, a földbirtokosok és a kapitalisták. Az olyan faluban, amelytől messze volt az iskola, az orvos és a jólét, a lakosság mindent megtesz azért, hogy kihasználják azokat a nagy lehetőségeket, melyeket szocialista rendszerünk ad. A „Z"-akcióra a varíniak merész célkitűzésekkel és lelkes társadalmi munkával válaszoltak. A falu fejlesztése érdekében már nagyon sokat tettek. — Amikor a faluban valamit fel akar a lakosság építeni, az az első lépés, hogy összeírjuk a felajánlásokat, ki, hány munkaórát, munkanapot vállal a közös célkitűzés megvalósítására, — magyarázta Emil Cvacho, a HNB elnöke, amikor az új tizenegyéves középiskola mellett épülő emeletes politechnikai műhely építését néztük. Itt is hasonló volt a kezdet. A pártszervezet gyűlésein, a nemzeti bizottságon, az iskola szülői közösségében, a tömegszervezetekben, mindenütt arról beszéltek, hogy az új iskola mellé műhelyt kellene építeni, hogy a gyerekek jobban felkészüljenek az életre. AZ ISKOLÁBAN a tanítók elmondták, hogy az előző tanévben a 11. osztály tanulói a mészégető-üzem műhelyébe jártak gyakorlati oktatásra. Az üzem példás dolgozói — František Sporná lakatosmester és Jozef Staner villanyszerelő — tanították a gyerekeket. Azonban bármennyire is kezére járt az üzem az iskolának, nem voltak kielégítő feltételek a politechnikai nevelésre. Az üzemnek, amely a közeljövőben jelentősen kibővül, érdeke, hogy a varíni iskolában olyan fiatalok nevelődjenek, akik mielőtt alkalmazásba mennek, nagyjából ismerjék és kedveljék munkájukat. Olyan nagy műhelyben, mint amilyet Varín község lakossága épít önsegéllyel, és melyet a legkorszerűbb fémmegmunkáló-gépekkel akarnak berendezni, nem lesz nehéz megszerettetni a tanulókkal a fizikai munkát. Az épület nagyjából már felépült, rövidesen a tetőt fogják rakni. — Csak az építkezési anyaggal ne lenne baj — panaszkodik František Pavlíček kőműves. — Felkutatjuk a helyi forrásokat, azonban időbe telik, míg a szükséges dolgokat beszerezzük. Ezzel az ilyen munkánál számolni kell. František Pavlíček mutatja a nagyrészt féltéglákból épített, de szilárdan álló falat, a felemás tetőcserepet, mellyel, ha nem akarják elrontani a szép épület külalakját, valamit tenniük kell. De beszél a helyi üzemekről is, amelyek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a lakosság még ebben az évben felépíthesse az iskolai műhelyt. A mészégető-üzem kőművest és segédmunkást adott az építkezéshez. A fafeldolgozó-üzem dolgozói brigádmunkával szállítják a szükséges homokot és építkezési anyagot. A lakosság 15 000 órát ajánlott fel a műhely építésére, ami családonként körülbelül 50 órát tesz ki. A VARlNHOZ CSATOLT Nezabudská Lúčkán iskolát építenek önsegéllyel. Eddig egy tantermes iskolájuk volt, de ezután öttantermes lesz. Az üzemi munkások, akiknek gyermekei ebbe az iskolába járnak, szabadságuk alatt is az iskola építésén dolgoztak. Az építkezésen (ugyanúgy a mezőgazdasági munkában) versengés folyik a tömegszervezetek között, hogy melyik szervezet nyújt több segítséget. A HNB elnöke részt vesz a verseny értékelésén, de nem tudja megmondani, melyik szervezet a jobb, a CSISZ, a CSSZBSZ, a HESZ, vagy a tűzoltók. Valamennyi szervezet tagjai derekasan kiveszik részüket a munkából. A két falu egyesítése hozta magával, hogy két építkezés folyik önsegéllyel a községben. De már arról beszélget a lakosság, hogy mit építenek azután. A járási nemzeti bizottság beleegyezett, hogy sporttelepet építsenek. Még ebben az évben körülkerítik a kiszemelt területet és futballpályát létesítenek, mert a régit áradáskor vastagon beborította kaviccsal a Vág. Jövőre felépítik a strandot, a teniszpályát, a röplabda pályát és mindazt, amire egy nagy sportpályán szükség van. A kultúrházat, amit annyira nélkülöz a falu népe, az állam építi fel. De a lakosság ezt sem fogja ölbetett kezekkel nézni. Az alapokat társadalmi munkával rakják le. És ha az építkezésen szükség lesz segítő kézre, abból mindig akad elég a faluFrantišek Pavlíček kőműves keze nyomán gyorsan emelkedik a fal, mert a brigádosok szaporán hordják az építkezési anyagot. i ban. Különösen kulturális célokra szívesen áldozzák fel szabad idejüket a község lakói. A népi együtteseknek nagy hagyománya van a faluban. A kerületi versenyeken mindig a rajeci népi együttessel vetélkedtek az első helyért. Énekkaruk 30 éve létesült. Ezenkívül színjátszó, népművészeti és tánccsoportjuk van. Ha kultúrházuk lesz, bizonyára még tevékenyebbek lesznek. A régi rendszer dolgozók iránti mostoha viszonya nyomot hagyott a falun. A szövetkezetben is hiányoznak a gazdasági épületek. A szövetkezeti tagok ezért nemcsak a kulturális építkezéseken dolgoznak, hanem önsegéllyel silógödröket és istállókat építenek. Négyszáz sertés részére — a terv szerint — a jövő év márciusáig kellene felépíteni az ólakat, de olyan jól megy a munka, hogy az év végéig meglesznek. Az épülő 700 köbméteres silógödörnek negyedrészét már használhatják. A közeljövőben 178 férőhelyes marhaistállót építenek. ÉPÜL, SZÉPÜL A FALU. Ha olyan emberek érkeznek Varínba, akik csak a felszabadulás előtti években jártak erre, csodálkoznak. Ha néhány év múlva újból eljönnének, még jobban csodálkozhatnának. Az új iskolák, az iskolai műhely, a nagy kultúrház, a szép sportpálya, a szövetkezet új gazdasági épületei megváltoztatják a falu arculatát. S ha majd a községből valaki kalauzolni fogja az idegent, valószínűleg olyan büszkén ejti majd ki: „Ezt mi építettük!" mint amilyen büszkén a helyi nemzeti bizottság elnöke mondta a falu lakossága nevében: „Ezt mi építjük!" DRÄBEK VIKTOR | Az ember sokoldalú fejlődéséről | A Csehszlovák Tudományos és Politikai Ismereteket | Terjesztő Társaság új feladatai • Rövidesen összeül | a társaság szlovákiai konferenciája • A „Természet | és társadalom' címen új magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztő folyóirat indul ^ A CSKP országos konferenciájá- munista nevelés elmélyítése a szoknak történelmi jelentőségű határo- cialista korszak embere jellegzetes ^zata, szocialista köztársaságunk új vonásainak kifejlesztése céljából. E i alkotmánya és a harmadik ötéves nevelőmunkát elsősorban az ifjúság i terv társadalmunk további gyors fej- körében fogja elmélyíteni. Az új ^lődésének, a kommunizmusba való feladatok teljesítésére jó feltéte^ átmenet feltételei biztosításának, a leket teremtett a társaság szerve^ marxizmus-leninizmus nagy eszmé- zetének terület; átépítése, amely ^nyei megvalósításának reális alapját megerősítette a kerületi és járási ^ képezik. Fejlett szocialista társa- szerveket. Ily körülmények között ^dalműnk építésének e korszakában most meg kell találni az ismeret^ elsőrendű kötelességünk biztosítani terjesztés azon formáit, amelyek a ^ a dolgozó ember sokoldalú fejlődé- legcélravezetőbbeknek bizonyulnak, ^sét, fejleszteni műveltségét, hogy Az előadások minősége, hatékony^ munka — és szabad indeí

&t célsze- sága és számszerűsége magasabb ^rűen használja fel; egyszóval gon- szintre kerül, hogy a társaság elő^ doskodnunk kell népünk kommunis- adói elsősorban az üzemekben és ^ ta neveléséről. E téren a Csehszlo- falvakon működjenek és a magyar^vák Tudományos és Politikai Isme- . lakta járásokban külön kiképzett elő^ reteket Terjesztő Társaságra, amely adói csoportok tevékenykedjenek. ^ immár nyolc év óta minden erejével Bővül a népi egyetemek, falusi és b arra törekszik, hogy a CSKP által üzemi akadémiák és politechnikuma reá bízott feladatokat teljesítse, mok hálózata. ^ további nagy feladatok várnak. Nagy súlyt fektet a társaság az ^ A legfontosabbakat a társaság előadók szakképzettségének növelé^múlt évi II. kongresszusa tűzte ki. sére. E célból a főiskolák levelező ^Most arról van sző, hogy teljesl- tagozatainak mintájára új tanfolyaotpciiV nvnrcabh íitomhon óc S^lrmó- mnlí tfi7HnHnot- már a iíiwa 6\r oln^ sek megvitatására ül össze e na- iratok száma és példányszáma. Ja^ pókban a társaság szlovákiai kon- nuár 1-vel „Természet és társada^ferenciája. A társaság működésé- lom" címen új magyar nyelvű tudo^ nek fő célját abban látja, hogy a mányos ismeretterjesztő folyóirat ^marxi-lenini világnézetet népeink indul. Bővíti a társaság együttműkö^többsége magáévá tegye, hogy a bur- dését a televízióval, rádióval és ^ zsoá ideológia maradványéi a tár- a filmmel. Megsokszorozzuk a nép^ sadalom és a természetre vonat- szerű kiállítások, népi csillagvizsfckozó hamis nézetek fokozatosan el- gálók és planetáriumok számát és a fc tűnjenek. múzeumokat, könyvtárakat, valamint % A társaság ezért politikai, nevelő a technika házait nagyobb mérték^és tudományos népszerűsítő tevé- ben használjuk fel az ismeretter^ kenységét úgy kívánja emelni, hogy jesztés céljaira, fannak tartalma mindenkor megfc- E nagy feladatok elvégzésének ^ leljen azon politikai céloknak, me- alapvető feltétele az, hogy a tár^ lyeket pártunk kitűz, és hogy a po- saság önkéntes és egyre növekvő ^ litikai és kulturális nevelő befolyás tagsága még nagyobb lelkesedéssel hegysége biztosítva legyen. végezze munkáját azzal a meggyőző^ A társaság működésének fő iránya déssel, hogy hazánk dolgozó értel^ ezért a következő lesz: a dolgozók miségének kitüntető kötelessége a ^ politikai és szaknevelésének eme- szocializmus és kommunizmus nagy ^ lése, a tudományos világnézet ter- eszméinek megvalósításában részt ^jesztése, pártunk politikájának ma- venni. igyarázata és megvalósítása, a koni- v. M. s W/////////////////^^^ Sliť 600 Honfitársunk Szokatlan kinézésű, javakorabeli férjire lettem figyelmes a holešovi repülőtéren. Talán nem is annyira egyszerű, vidékies külseje, mint inkább idegenes hangsúlya, szomorú tekintete keltette fel bennem az érdeklődést. Öreg anyókát tartott átölelve, miközben a körülötte álló...ehhez is érteni kell G

yalogszerrel indultam Szlovákia épülő vasszíve bočiari építkezési részlege felé. A Veľká Ida-i állomásról hamarjában háromfelé is küldtek volna, hisz a Kohómű 700 hektárt felölelő területének mai „tagoltsága" — a Saca — Hanisko — Veľká Ida-i háromszögben — végeredményben ezt a testesedő új fogalmat jelöli már. Három kilométerrel biztattak, de testvérek között is vagy öt volt. Csak a rónán messzire kérkedő hatalmas épületkolosszusok serkentik a tűnő idővel lemaradozó százmétereket, s a gépek egyre erősödő ütemes zenéje példázza: néhány hónapja már óriásházakat terem itt a föld. Szinte elfárad az ember, ahogy a már korábban termelésre fogott üzemrésztől a HRONSŤAV-építkezésekig jut. Raktárak, hatalmas műhelyek és a munkásszálló tarkítják a sort; távolabb pedig a daruk és betonoszlopok égnek meredő sűrűjében, barakkszerú- megoldásban, egy befejezését váró épület — a bočiari építőrészleg főhadiszállása szerénykedik. — Ides mérnököt keresse, ő az építkezés vezetője — mondja kedves egyszerűséggel a szakma egyik nőtagja. — Itt a szomszéd irodában megtalálja. A vezetőmérnök személyében harminc évét húszegynéhánynak hazudtoló fiatalembert találok. Megjelenése amolyan fürge, örökmozgó egyéniségről árulkodik, akiknek elve a pontosság s a legkisebb rendellenesség >s bosszantja, öt év tapasztalatához most a komoly felelősségtudat járul. Ott kell lennie — szinte egyidőben — a nagy kiterjedésű munkahely sok pontján. Embereket irányítani, tanáccsal ellátni s a tervteljesítés lelkiismeretszavaként serkenteni. Az építőmunkások — ácsok, kőművesek, betonozok, — ki közelebbről, ki távolabbról került ide. Kényelmes munkásszállásban laknak itt is, Šacán is. Munka után szórakozásra is akad idő, a hét vége pedig a hazakészülődésé. Persze, nem könnyű élet ez. Helytállást parancsol, tiszteletet és emberséget érdemel, aki vállalja a kenyérért meg magáért az építkezésért. — Bárcsak még többen lennénk — mondja panaszosan az építésvezető. S

ahogy a tervekről, emberekről beszél, nemcsak azt tudom meg, hogy a Keletszlovákiai Vasmű népgazdaságunk második fémkohászati bázisává válik, hanem az építkezés mai tényeit is: munkásokat — főleg szakmunkásokat — keresnek, hisz csak az ő részlegükön mintegy 50 ember hiányzik. Májustól küzdenek munkaerőhiánnyal s bár a tervet pénzértékben teljesítik, ténylegesen lemaradás mutatkozik. Az ok legtöbbször szervezési fogyatékosság: elkésve jutnak az építkezési kellékekhez, épületelemekhez. — Szeptember, október folyamán kellene készen lennünk a PREFÄ-val, előreláthatólag azonban 4—5 hónapos a késés. Pedig az ipari ág e legfiatalabb termelési szakaszára — az épületelemek gyártására — nem kis feladat hárul. Jövőbeli feladat is! Ahhoz pedig, hogy a HRONSTAV összüzemi vállalása, — az idei terv december 16-ra való teljesítése — valóság legyen, minden erőt mozgósítani kell. A szeptember eleji 80,2 százalékos teljesítés - összüzemi méretben — komoly figyelmeztető. S most, amikor a kerületi pártbizottság az építkezés pártszervezetének 300 — 400 kommunistával való megerősítését tűzte ki, a kerület járásainak pártbizottságain is múlik, hogy a legjobb, legderekasabb szakembereket küldjék az építkezésre. - A HYDROSTAV komoly versenytárs — vallották a bočiariak. — Jobb munkafeltételeket biztosít — ideértve a szállítási problémákat is — s bizony nagyon sokan átálltak tőlünk.' Talán nem érdektelen ez a megjegyzés, mint ahogy az ebből eredő következtetés sem az: emberek építik a hatalmas épületkolosszusokat; emberek, akik nemcsak munkakedvüket hozták, de igényeiket is. S ezzel is számolni kell! — Kevesen vagyunk s mindent nem csinálhatunk — mondja Šmotlák Dezider elvtárs, a pártszervezet elnöke, ahogy a kommunisták felől kérdezősködöm. Szocialista munkaverseny?! A HYDROSTAV- és a HRONSTAV-vállalat között megindult. S bár Bočiáron is szerveztek már rövidebb időtartamút — jutalmat is kaptak —, annak ellenére azonban, hogy állandó munkáskollektívával is rendelkeznek, szélesebb körben nem terjedt el. A pártszervezet is csak a kerületi pártbizottság közbenjárására kezdte meg — szeptember közepén — a munkaverseny és a szocialista munkabrigádok szervezését. F

ellebbezünk a šasai tényekre. A földmozgatás januárban 58ezer köbméter volt. Márciusban 152 ezer, májusban pedig 203 ezer köbméter. A közösség döntése júniustól már 220 ezret irányzott elő. És a teljesítés? Tíz ezerrel toldották meg! A negyedév legjobbja: Ján Milták bágeros és bátyja, Michal volt. A jutalom: nagyképernyős távolbalátó — készülék. Csak egy példa a sok közül. ... És ha a számok nyitját keressük, csak egy lehet: a munkaverseny. Egész évre vonatkoztatva: az egymillió hétszázezer kcbméter előirányzatot — előreláthatólag 2 millió 200 ezerre növelik. A többlet — a népgazdaság egy jó kezdeményezésadta részesedése. De Bočiáron másról is szó van. Nemcsak a tervteljesítés, a munka mindenki előtt elismert becsülete a tét, de a nevelés is. Mint mondták, nagy számban vannak — cigányszármazású munkások. Tehát olyan ember, akiknek á múlt csak koldustarisznyát, lenézést osztogatott. Most, . hogy a munkaalkalom előttük is szélesre tárta az érvényesülés, a felemelkedés kapuját, a növekvő jólétük mellett műveltségük gyarapítása is felelősségünk. Popík Sándor segédmunkás 160 százalékos tervteljesítése munkaigyekezetről, odaadásról tanúskodik. A kádernevelés, a szakmunkáshiány szinte önkéntelenül is felveti a kérdésmegoldást, keresni a módot, hogy a közösség életbölcsességet, emberséget gazdagító tényén túl a szakma szűkebb berkei is kinyílhassanak az arra érdemesek és fogékonyak előtt. A

z építőmunkásokat sok jő intézkedés segíti. Fedelet, otthont nyújt a szakmakövetőknek, az örök társtalanoknak társaságot, a fiataloknak közösségi nevelést, a kultúrára éhezőknek könyvet, mozit, televíziót. Azt azonban nem lehet intézkedésbe foglalni, hogy egy percre se menjünk el nemtörődömséggel az emberek mellett. A formák, módok, a dolgok mikéntje kimeríthetetlen. Alkotó, építő emberek szívvel-lélekkel való hozzáállását igényli... Ehhez is érteni kell... És sohasem szabad elfelejteni, hogy az „óriásházaknak" is ember az építője. FÖNOD ZOLTÁN kat, nyilván hozzátartozóit tartotta szó-, val. — Gyorsan elrepült az az egy hónap, de láthattalak benneteket és főleg a mamát... — csuklik el a hangja. Amikor a repülőgépben Ján Hrdlička mellettem helyet foglalt, még nem tudtam, hogy New Yorki lakos, aki harminc évi távollét után először látogatta meg hazáját. Csak azt látom, hogy izgatottan integet az ablakon, mintha félszívét hagyná itt. — Örökre elbúcsúztam édesanyámtól — szakad a sóhaj Ján Hrdličkából, miközben egy tolakodó könnycseppet marzsql szét zsebkendőjével. — Nehéz volt a válás — vallja be. — Sohasem látom viszont szegénykét, hiszen már 75 éves. Elmondja, hogy a harmincas években mint kitanult lakatos sok sorstársához hasonlóan ő is munkanélküli volt. Nem akart szülei, testvérei terhére lenni, elenni előlük a falatot. Elhatározta, szerencsét próbál az újviágban, — Családot alapítottam. Jöttek a gyerekek és velük a mindennapi gondok. Életünk nem volt rózsásnak mondható, gyakran voltam állás nélkül, vagy gürcöltem éhbérért. Mégis az elmúlt harminc év alatt annyira gyökeret vert második hazájában, gyermekei, sőt unokái is vannak már, hogy egyelőre nehéz volna tőlük elszakadnia. — Pedig nagyon tetszik nekem az itteni élet — szövi tovább gondolatait Ján Hrdlička és elmeséli, milyen elégedetten élnek hozzátartozói Holešovon. Édesanyja nyugdíjas, az egyik bátyja a vasútnál vqn vezető állásban, a másik sem panaszkodhatik, kőművesmester. Majd hirtelen másra tereli a szót mintha vigasztalná magát. — Nincs kizárva, hogy feleségemmel, aki szintén idevalósi, több honfitársamhoz hasonlóan mégiscsak hazatérek megpihenni. Ide húz a szivem. Ugyanúgy mint azoké, akik már döntöttek, megtették a nagy lépést és viszszajöttek. Vannak közöttük ismerőseim, barátaim, velük is találkoztam idehaza. Hogtj_ elégedettek-e? Jól megy a soruk, mint mindenkinek, aki bekapcsolódott az itteni életbe. Második hazájukra már alig gondolnak. Minek is gondolnának? Nem térnek vissza többé az idők, amikor a munkásnak, proletárnak a távol idegenben kellett megélhetést keresnie, mert szülőhazájában nem tudott jóllakni. Amióta dolgozó népünk kommunista pártunk vezetésével új társadalmi rendet épít, senki nem gondol többé kivándorlásra, senki nem hagyja el hazáját, szeretteit. Azok pedig, akik a nehéz időkben kivándorlásra kényszerültek, egyre nagyobb számban jönnek vissza az óhazába. Jöjjön haza mielőbb Ján Hrdlička is, hazája tárt karokkal várja. KARDOS MÁRÍA £jj SZÓ 5 * 1960> október 11.