Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)
1960-09-14 / 256. szám, szerda
Őszi határjáráson SMX A Dvory nad Žitavou-i szövetkezet az ország második legnagyobb szövetkezete. Határa nyolc község mezsgyéjét érinti s több mint 4600 hektár termőföld foglal helyet benne, ahol rendkívül kedvező feltételei v.annak a gabona, cukorrépa, fűszerpaprika, a zöldség és az ipari növények termelésének. Hogy meggyőződjünk a szövetkezet méreteiről, azt hiszem elegendő, ha elmondom: több ezer vagon beállítására lenne szükség, hogy a szövetkezetesek ez évi terményeit elszállíthassák. Csupán gabonából a tervezett 446 vagon helyett közel 500 vagonnal termeltek. A 167 he ktáron most betakarításra kerülő cukorrépából legkevesebb 500 vagon ugyancsak megtelne. Bő terméssel kecsegtet a szövetkezet 150 hektárnyi kukoricája is, nem szólva a takarmányozás céljaira vetett 120 hektár viaszos-tejes érésű silókukoricáról, melyből eddig nem kevesebb, mint 1000 köbmétert tároltak a silógödrökben. MOST AZ A KÉRDÉS, hogyan birkóznak meg a szövetkezetesek ilyen földmennyiséggel, idejében elvégzik-e a munkákat? Erre nem lehet panasz — tájékoztattak a járási n.mzeti bizottságon —, hisz a járásban ez egyike ama szövetkezeteknek, melyek a legtöbb mezőgazdasági géppel rendelkeznek. - Nem állítottak valótlanságot a JNB-n — mondja Danis Pál brigádvezető, - több mint 30 erőgéppel és traktorral rendelkezünk, melyeket a szövetkezet gazdaságosan és tökéletesen ki is használ. - Mit jelent az, hogy gazdaságosan? - Hát a talajművelésre fordított kiadások csökkentését, melyek lényegesen kisebbek a traktorállomás munkájáért folyósított összegnél. Danis Pál olajos blúzának mellzsebéből egy vaskos noteszt húz elő és szaporán lapozgat jegyzeteiben, hogy állítását bebizonyíthassa. - No tessék. — mutat a notesz lapján végzett számitgatásokra —• tavaly a traktorok teljesítménye 6717 normálhektár volt, ez idén 11711 hektárra emelkedett. A múlt évihez viszonyítva, amikor 197,5 hektár megművelése esett egy-egy traktorra, a folyó esztendőben már 266,76 hektáron kellett elvégezni egy-egy traktornak a munkát. Míg a traktorállomással dolgoztattunk, az egy hektárra eső üzemanyagfogyasztás 40,5 litert tett ki. Mbst, hogy saját gépeinkkel végezzük a munkát, az üzemanyagfogyasztást már tavaly 23,7 literre sikerült leszállítanunk. Amint az előjelek mutatják, az idei esztendő szintén sikeres lesz és jobban kihasználjuk a gépeket, mint annak idején a traktorállomáson. Gépek nélkül bizony nem sokra mennénk a* Szövetkezetben. Nagyon helyes, hogy az erőgépeket és a kerekes traktorokat két váltásban üzemeltetik. A brigádvezetönek nincs több ideje a beszélgetésre, hívják a műhelybe, ahol a tálajműveléshez szükséges szerszámokat javítják. Helyette Szaíay Márton, az ellenőrző bizottság elnöke veszi át a szót és egyúttal határnézésre hív a lovasfogatú bricskán. - Laci, irány a középdűlő — mondja a kocsisnak s a könnyű testű paripák úgy száguldanak velünk a mezei utakon, akár a gyorsvonat. Az első szlovákiai komló (ČTK) — Szlovákia 12 szövetkezetében és két állami gazdasági részlegén taVaíy ősszel 36 hektáron honosították meg a komlót. E napokban van folyamatban termésének betakarítása, valamint szárítása. Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a kiválasztott körzetekben — mint a Vág és Nyitra folyók mentén és a trebišovi járásban — ezen igényes ipari növénynek hozama és jövedelme révén nagy jövője van. Például a trebaticei szövetkezet 3 hektárról 23 mázsa szárított komlót adott el. A szövetkezetek és az állami gazdaságok ez évben a komlótelepeket további 50 hektárral bővítik, s a harmadik ötéves terv végére a kcmlóüítetvények területe Szlovákiában eléri a 400 hektárt. AMERRE A SZEM ELLÁT hatalmas tábla felszántott földek, zöldellő alávetések, kukoricások díszítik a határt. Kísérőm szaporán magyarázgat. így megtudom, hogy a szövetkezet egyik legtermékenyebb dűlőjében kocsikázunk. Jó félórai vágtatás után találtunk rá az első traktorosra. Az ekék nyomán a friss szántás ezüstösen veri vissza a nap sugarait. Olyan fekete itt a föld, minha korommal szórták volna be. Mikla Sándor fiatal traktoros ugrik le egy DT-ről. Megtisztítja az ekék kormányát, hogy egyenletesebben fordítsák a földet, ellenőrzi a tartályban az üzemanyagot és a motorban az olaj állását. Közben pedig egyet-mást elmond munkájáról: — Szép a szántás, mert elég nedves a talaj. — Mennyi a napi teljesítménye? — Reggel 6-tól este 7-ig 9 hektár a középszántásban. Ez az első műszak. Este Rozsnyó Lajos vált fel, aki reggelig 10 hektáron forgatja meg a földet. Nem tarthatjuk fel munkájában a traktorost, mert az idő sürget, igyekezni kell a szántással. Eddig csak 250 hektárt végeztek el, holott 1200 hektárt készül ősziekkel bevetni a szövetkezet. Márton bácsi azonban a traktoros helyett is beszél. Elmondja, hogy két és fél hét alatt hat lánctalpas traktor befejezi a középszántást és áttérnek a mélyszántásra. A KERESZTDŰLŐBEN hatalmas por, két szaporán dolgozó cséplőgép s néhány ember fogad bennünket. A heremagot csépelik. A gép körül hatalmas - Pavlík Béla gépkezelő szerint - vagy 250 hektáros heretábla terjeszkedik, melyen sűrű boglyákban és renden még nagyon sok magnak való hever. — Pedig már egy hete, hogy csépelünk — mentegetőzik a porlepte gépkezelő, - de úgy látom, még legalább egy hónapig eltart a cséplés. — Bárcsak tovább is tartana — szól közbe mosolyogva Kuszy Ferenc, a másik gép idősebb kezelője, — hiszen ebből jó pénz csorog a zsákokba. Hektáronként legalább három mázsás magterméssel számolunk. Szalay Márton zsebéből papiros és ceruza kerül elő, s számolásba kezd. Ha a 250 hektárról csak 600 mázsa magot nyernek, melynek kilogrammját 40 koronáért értékesíthetik, akkor is busás jövedelem folyik be a szövetkezet pénztárába. MIRE A KERTÉSZETBE értünk, a nap már éppen hogy csak el nem bújt a távoli dombok mögé. A paprikaszedő asszonyok, akik vagy kétszáz ládát szedtek tele a húsos cecei és tölteni való paprikával haza ballagtak. — Ám a leányok még itt vannak - vigasztal Mackó Ferenc kertész, a zöldséges csoport vezetője és befelé invitál a palotának is beillő, virággal és egyéb jövedelmező palántákkal teli ültetett üvegházba. A lányok vidám csevegése a 38 áron épült üvegház csaknem valamennyi helyiségét betölti. Van is minek örülniük, hiszen a kertészet az évi pénzügyi tervet — 220 000 korona bevételt — már hetekkel ezelőtt teljesítette. Ez annyit jelent, hogy a még kint levő zöldség értékesítéséből legalább 200 000 koronával teljesíthetik túl a bevételeket. Ám a lányok nem a munkáról beszélgetnek. Arról vitatkoznak, hogy miért is nem neveztek be korábban a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért indított versenybe. De ami késik, nem múlik, s a mai munka utáni szabad idejüket a brigád megszervezésére használják fel. A névsor már elkészült. Muk Marika, a helyi CSISZ-szervezet elnöké a pontosság kedvéért a neveket még egyszer felolvassa, hadd válasszák ki a legalkalmasabbat közülük a munkabrigád vezetőjének. A választás egyhangúlag Godor Ilonkára esik. Ferenc bácsi, a kertész, akinek az idő már deresre festette haját, nem győzi dicsérni a lányokat. — Külön-külön egyiket sem dicsérhetem. Olyan ez a 17-tagű csoport, mintha testvérek lennének. A legtöbben már több éve dolgoznak a kertészetben. A cím elnyeréséért versenyző másik csoport a szövetkezet tyúkfarmján tevékenykedik. Tagjai még júniusban beneveztek a versenybe. Kovács Mária, Takács Magda, Németh Ilona és a többiek mind azon igyekeznek, hogy a munkaszakaszukon elért legjobb eredményeikkel hozzájáruljanak a következő ötéves terv négy éven belüli teljesítéséhez. Kötelezettségvállalásukat, mely' szerint minden tojótól 130 tojást nyernek évente és ezzel több mint 30 ezerrel toldják meg a tojástermelést, máris kielégítően teljesítik. Pálinkás Zsuzsi, a versenyző brigád vezetője, büszke társaira, akiknek a keze alól a 12-hetes csirkék 1,20 kilogramm súlyban kerülnek jó pénzért eladásra. A HATÁR MEGSZEMLÉLÉSE után az elnökkel, Muk József elvtárssal közösen hánytuk-vetettük meg a látottakat az őszi munkák végzésénél. Mondom az elnöknek, mily nagy kiterjedésű a határuk, fél napig kocsikáztunk benne, de talán még a felét sem jártuk be. — Fél nap - mosolyodik el a megállapításán — kevés idő az egész határ megtekintésére. Ehhez legalább egy egész nap szükséges.^ A nagy határ és a szövetkezet hatalmas állattenyésztése bizony az irányítással szemben is nagy igényeket támaszt, amibe az elnök az évek hosszú sora után jól belegyakorolta magát. Most is pontos áttekintést nyújt a szövetkezet gazdálkodásáról, az őszi munkák állásáról. — Hat mezei munkacsoportunk igen szép teljesítménnyel dolgozik. A gépeket arányosan és esetenként szükség szerint osztjuk el a csoportok között, teljesítményüket naponta ellenőrizzük Az elnök persze nem egyedül irányítja a gazdaságot, részt vesznek ebben a csoportvezetők is, akik a termelési tapasztalatok mellett a mezőgazdasági iskola elvégzése után kellő szakismerettel rendelkeznek. Pekarik József mérnök, zootechniku s az állattenyésztés fejlesztésében nyújt nagy segítséget. Az utánpótlásról ugyancsak gondoskodott a szövetkezet, hiszen hat fiatalt taníttat a különböző irányzatú mezőgaz dasági szakiskolákon. A FIATALOK érzik, hogy meg becsülik őket s ezért szívesen választják életpályául a mezőgazdaságot. Sokan dolgoznak már most is a szövetkezetben. Jövőre azonban még több fiatallal lehet számolni mert a szövetkezet rátér az új díjazási rendszerre, s teljesítménynormák alapján, a prémium bevezetésével jutalmazzák majd az elvégzett munkát. Szombath Ambrus Mezőgazdaságunk a következő évben ismét egy újabb, korszerű, sorközi megmunkáló sarabológéphez jut a roudnicei gépgyár dolgozóinak jóvoltából. A saraboló automatikusan, tranzisztoros relé irányításával pontosan működik. Naponta 8 hektár cukorrépa sorközi megművelését teszi lehetővé. . (Jelínková felv.) Az amerikai átlagember tragédiája Arthur Miller: AZ ÜGYNÖK HALÁLA Ez a dráma — Willi Loman, a kereskedelmi ügynök tragédiája. Harmincegynéhány éve hűségesen szolgálja cégét, nap-nap után százkilométereket fut be gépkocsiján elválaszthatatlan terhével, az árumintákat tartalmazó két bőrönddel. Évtizedek óta törleszti a házhitelt, roskadozik a részletfizetés terhe alatt s áltatja önmagát, feleségét és két fiát. Egy életen át azt hirdeti, azt próbálja elhitetni önmagával is, hogy a siker, a révbefutás titka a jó megjelenés és fellépés, az emberek megnyerése, s osztályrésze végül a teljes elnyüttség, a betegség, a halálos fáradtság, a kliensek, az állás, sőt a hazugság légkörében nevelt és a nyers valóságra ráhibázó Biff fiának elvesztése. Nem viselheti el a legnagyobb csapást, önmaga megbecsülésének elvesztését s ez a felismerés végül is a halálba kergeti. Ez a dráma - Biff tragédiája. Nagy sportreménýségként indul, fiatal, erős, tízezrek tapsolják meg a pályán. Apja úgy nevelte, hogy ez a lényeg, ez az út vezet az érvényesüléshez. S amikor Biff sportkarrierjét derékbatöri az, hogy bukott tanulóként nem jut el az egyetemre, s nagyot csalódik istenített apjában, - nem találja meg a helyét az életben. Üzletben és farmon dolgozik, egyik helyről a másikra vándorol, a lopástól sem riad vissza, és kénytelen rádöbbenni, az amerikai pénzhajszában nem ér többet, mint amennyit megkeres: óránként egy sovány dollárt. így csap át apja iránti szeretete a kiégett, megcsalt ember gyűlöletébe. Ez a dráma - Happy, a másik fiú tragédiája. Jő megjelenésű szépfiú, felületes és felelőtlen szoknyavadász s az élet „titkának" megfejtését egy jó „partiban" keresi. Sivár élet veszi körül s bár nem merül el az okok keresésében, nem érti meg, miért történik minden úgy, ahogy történik, s bár kifelé boldognak tűnik - ő sem tud rátalálni az élet értelméhez vezető útra, ő is csak áltatja magát. Ez a dráma — Linda, a feleség és az anya tragédiája. Szereti Willyt és hisz álmaiban. Támogatja, segíti az utolsó pillanatig s fiaival is szembeszáll férje pártján. Erős asszony még akkor is. amikor az aggódás, a robot küzdelmes évei aláásták erejét. így jut el élete kiúttalanságának záróakkordjáig, de talán a felismerésig is, a Wilíy Lomant búcsúztató fájdalmas requiemig, amikor először szakad fel belőle az évek óta elfojtott zokogás. Ez a dráma — az amerikai kispolgári világ, az amerikai átlagember tragédiája. Miller mementója messzehangzó szó: nem, az amerikai élet nyers valóságában az álmodozás nem vezet sikerhez! De Miller nemcsak a vágyálmokat, a tűnő délibábot kergetőket ítél' el, hanem az embertelenül sivár és kegyetlen Karel Höger (Wilíy Loman) és Vladimír Raž (Biff) a dráma egyik jelenetében. (J. Herec felv.) amerikai életmódot is. Ez a darab fő eszmei erőssége. Gyengéje viszont az, hogy Miller nem ad darabjával világos, pozitív választ, mi az igazán emberi élet elérésének az útjamódja, hogyan találhat rá az amerikai ember a boldogságra, a sikerre, az élet értelmére. De ne kívánjunk ily sokat, hiszen Miller haladó szellemű, de nem kommunista drámaíró, hiszen Miller nem nálunk, hanem a „boszorkányüldözés szabad világában" él. A Prágai Nemzeti Színház előadása Jaromír Pleskot kiváló rendezésében a színészi játék magasiskolája, ritkaságszámba menő megrázó élmény volt. Nemcsak a rendkívül nehéz főszerepben remeklő Karel Högerre, erre a kiemelkedően nagy cseh színészre vonatkozik ez, hanem a többiekre is, elsősorban Blanka Waleskára (Linda), Vladimír Ražra (Biff), Vladimír Brabecre (Happy), Miloš Nesvadbára (Bemard) és František Kreuzmanra (Charley). Forró köszönet jár a prágai művészeknek ezért a feledhetetlen estéért. Gáíy Iván Az állattenyésztés se kullogjon — A fene egye meg a csavarját, éppen most kellett eltörnie — bajlódnak az emberek a holicei szövetkezet telepén a pótkocsi körül. Csakhogy az az „éppen most" mindig rosszkor van, mert mikor ne lenne szükség pótkocsira. A gabona betakarítása után a trágyahordás került sorra. Ki tudja, mennyi jutott rá, míg a 65 hektár cukorrépeföldet 400 mázsájával meghordták, hányszor feszültek a rúgók és koptatták a csavart. No, de szóra sem érdemes, néhány markos ember nekifeszül, s máris a levegőbe emeli. Támaszték kerül alá és következhet a javítás. Míg elkészül, ügyesebben tér a többi traktoros, hogy a silózó kombájn ne álljon, mert 70 hektárról kell betakarítani a silókukoricát, nem szabad hátráltatni a munkát. Meg aztán az időjárás is szeszélyes, rosszra fordulhat. Minden jól megy, szinte „kezük alatt ég a munka", állíthatjuk a holiceiek növénytermesztési csoportjáról. Nemcsak a silózás körül szorgoskodnak, a burgonyaföldön vagy húszan rakják zsákokba a gép által felszínre szőrt termést. Akárcsak a repce vetése, a középszántás is már a múlté. Nem túlzás, de sok lenne mindazt felsorolni, ami a növénytermesztésben a dolgozók érdemeit hirdeti. A szervezésben sincs hiba. Ha valamilyen termény a kedvezőtlen időjárás miatt nem vált be, idejekorán más, hasonló, vagy hasznosabb növénnyel pótolták — a kiszántott árpa helyett például kukoricát vetettek el —, de termelési tervüket minden körülmények között teljesítik. Sőt, bevételüket néhány ezer koronával túllépik, ahogy azt az augusztus 31-én kelt jegyzőkönyv bizonyítja. Az előre meghatározott 22 koronás munkaegység értékét azonban mégsem érhetik el. De ha az állattenyésztésben dolgozók teljes mértékben kihasználnák az adott lehetőségeket, minden bizonnyal a Dunajská Streda-i járásban az élre törnének. Nem mondhatjuk, hogy e szakaszon — egyik évről a másikra — ne lenne bizonyos termelési növekedés, de a szövetkezet sokkal többre képes! Csak rejtett tartalékait fedné fel — melyekből bőven akad —, mindjárt több sertéshúst, tejet és tojást küldhetne a piacra, vagyis éppen azokat a termékeket, amelyek a lemaradást okozzák. Vegyük csak sorjába őket. Érdemes foglalkozni velük. A témát az előbb emiitett jegyzőkönyv adja. A szövetkezet — lehetőségéhez mérten — úgy tervezett, hogy az év folyamán 1200 mázsa sertéshúst" ad el. Eddig csak 361 mázsa húst értékesítettek s az év végéig még további 545 má2sa húst adnak el a közellátásnak. A felvásárlási terv teljesítéséhez hiányzó mennyiséget csak abban az esetben tudja az EFSZ kitermelni, ha a napi súlygyarapodás darabárként túlhaladja a 45 dekás határértéket. Ez pedig fogas kérdés, hiszen a téli hónapokban mindössze napi 28 dekát szedtek magukra a sertések, pedig takarmány volt elegendő. Lehetne növelni a napi súlygyarapodást, ha a zootechnikus nem a malacok egyik ólból a másikba való áttelepítésével bíbelődne, hanem a takarmányok tápértékét tanulmányozná és olyan keveréket állitana össze, melyben a keményítő- és fehérjetartalom arányosan adagolható. Az erre vonatkozó szakkönyvek a szövet' kezet irodájában megtalálhatók. „Kezük alatt ég a munka", ezzel jellemeztük a növény termesztöket. A beketfai telepen a szarvasmarhaállománynál dolgozók sem teketóriáznak sokat. Egykettőre készek a munkával, de ez nem nagy eredménnyel kecsegtet. Csak kétszer fejnek naponta, sőt a burjúkat sem Szoptatják többször.. Hiányolható az is, hogy a TBC-s tehenektől nincsenek elkülönítve az újszülött borjúk, amit a körzeti állatorvos is kifogásolt. Ha ezt jóvátennék. nagymértékben hozzájárulnának az egészséges állatállomány kialakításához. Mindenekelőtt odaadóbb munkával, a Jó és bőséges takarmányozás mellett tovább növekedne a tehenenkénti na- • pi hatliteres tejhozam is. Reméljük, hogy az állattenyésztésben dolgozók harcot indítanak a fogyatékosságok ellen s a jövőben, akárcsak a növénytermesztők, megállják helyüket, ami mindannyiuk jobb létének záloga. Benyus József Űj gép a mezőgazdaságban (CTK) A Motor nemzeti vállalat dolgozói Vodňanyban, Dél-Csehországban, új motoros kapálógépet szerkesztenek, amelyet a zöldségtermelésben, a gyümölcstermesztésben és hasonló mezőgazdasági ágazatokban használnak. De jó beválik az új gép az üvegházakban és a melegágyakban is. A maga nemében ez az első Csehszlovákiában szerkesztett kapálógép, amely könnyen irányítható, úgyhogy nők is kezelhetik. A gép szélességben és magasságban beállítható, ami lehetővé teszi, hogy akármilyen testi magassággal rendelekzö dolgozó kezelni tudja. Az első elkészült mintapéldánnyal végzett próbák jó eredményt hoztak. X J Ť J SZÓ 5 * 1960. szeptember 14.
