Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)
1960-09-13 / 255. szám, kedd
Santa Fétől — Stará Túráig Harminchárom év után újra itthon A Stará Turá-i Finommechanikai Műszergyár portáján vagyunk. Magas, borotvált arcú, idősebb férfitől kérik a személyazonnossági igazolványt. Kis könyvecskét nyújt át, melyet a portás ide-oda forgat, sillabizálja a nevet és engem kér fel, hogy segítsek neki. A látogató megszólal: — Argentínából jöttem. Engedélyt kaptam a gyár meglátogatására. Idősebb lányom, aki nem vándorolt ki velem - a lubinai EFSZ elnökének felesége — szintén itt dolgozik az üzemben. Ő sok szépet mesélt a gyárról, szeretnék róla személyesen meggyőződni: Bemutatkozik. Kiderül, hogy honfitársunk, 53 évvel ezelőtt vándorolt ki Argentínába. Santa Fében lakik. Három évtized után először látogatott el szülőföldjére. A munkanélküliség és nyomor kergette ki tengeren túlra ... — Nem mondom, nincs rossz dolgom, valamire vittem, de nagyon gyötör a honvágy. Egy hónapra jöttem, de már három hónapra hoszszabbitottam meg az ittartózkodásomat. Sokat láttam már Csehszlovákiából. Voltam a gyönyörű Spartakiádon, meglátogattam a nagyobb városokat, de leginkább szűkebb hazámnak, szülőfalumnak és környékének hatalmas fejlődése lepett meg. Még ezt a gyárat szeretném megnézni, hogy odahaza elmondhassam, mi mindent gyártanak itt, — mondja argentínai vendégünk. Hát bizony harminc évvel ezelőtt nehéz volt az élet a Javorina alatti községekben. A keskeny, sovány földsávokon nem termett annyi, hogy mindenki jóllakhasson. Az első köztársaság idején alig volt munkalehetőség. A nyomor kikergette a családfenntartókat Franciaországba, Belgiumba, az USÁ-ba, Argentínába. Abban a reményben hagyták el szülőföldjüket, hogy később, ha majd pénzt takarítanak meg, visszatérnek. így álmodoztak és reménykedtek. A legtöbbjük soha sem tért vissza, mert a Chaco mocsarak lápjaiban, Pennsylvánia gyáraiban, Franciaország bányáiban pusztultak el. Kevesen szereztek annyi pénzt, hogy megvehessék a hajójegyet az óhazába. Földink még jól emlékszik azokra az időkre, amikor Nové Mesto nad Váhom környékén a legjobb földek a Jesenský, Szokolőczy, Horváth, Beneš földbirtokos-családok és a kulákok, spekulánsok, uzsorások kezén voltak. És a földművesek véres verejtékkel megkeresett pénzét a kocsmárosok, papok, jegyzők, bankok és biztosító intézetek vitték el. Az 1933-1938-as években csupán a Nové Mesto-i járásban 355 végrehajtást eszközöltek s ebből 208at kisgazdáknál. üöldink ámulatba esett, amikor A megmutatták neki az új üzemeket. A volt Nové Mesto-i járásban az_ Obal, Palma, Hydrostav, Viliam Široký Ruhaüzem, Drevona, Prema, légtechnikai üzem. gépjavító-műhely stb. létesült. A nagybirtokosok földjeit szétosztották és a nadrágszíj-földecskék nagyrésze eltűnt. Sok EFSZ-t, mint a Bzince pod Pavorinou-i, Stará Turá-i, Nové Mesto nad Váhom-i, čachticei szövetkezeteket kitüntették. Csak az utolsó években csaknem 3000 családi ház épült a környéken. Stará Túrán lakótelep, kereskedelmi központ, szép stadion létesült a legkorszerűbb tornateremmel. Mindenütt bevezették a villanyt. A község " büszkesége a Pihenés és Kultúra Parkja a dubníki völgyzárógátnál, ahol a „Prema" alkalmazottjainak üzemi klubja van. Az ifjúságnak és felnőtt munkásoknak iti^ egyaránt lehetőségük nyílik szórakozásra, úszhatnak, evezhetnek, horgászhatnak és a közeli erdőkben, hegyekben a turista sportnak is hódolhatnak. Ezenkívül az üzemi klub mellett működő vadászegyesület keretében a vadászsportot is űzhetik. Beszélgetésünk folyamán szőba került Stará Tura távlati terve is. Csak néhány akciót ragadunk ki belőle: a községbe 1966-ig gázt vezetnek be, ez évben befejezik a vízvezetéket, 1962-ben az új postaépületet, az új nyolcéves középiskolát, a stadion lelátóit, 1963-ig felépítenek 240 lakásegységet, ebből 136 szövetkezeti lakást, tüzoltószertárt, új egészségügyi központot, óvodát, új utakat stb. Nagyon szépek ezek a távlati tervek. Barátunk lélekzetvisszafojtva hallgatta az adatokat és csak úgy mellesleg megjegyezte, hogy bizony az ő argentíniai lakóhelyén néhány évtized alatt sem építettek fel annyit, sőt mi több, eddig náluk vidéken csak döngölt agyagutat ismertek, s csupán ez idén kaptak egy kisebb szakaszon betonutat. T etelepedtünk a dubníki tó partjára, ahol elnézegettük a horgászokat, a fehér hattyúkat, a vitorlás csónakokat, és észre se vettük, amikor a nap utolsó sugarai tükröződtek vissza a csaknem három kilométer hosszú tó vizében. — Megígérem, otthon majd elmesélem az igazságot, amit itthon, a szocialista Csehszlovákiában láttam, - mondotta Santa Fé-i barátunk búcsúzóul. GHEK IMRE Figyelemre méltó kiállítás A prágai Klement Gottwald Automobil Üzemek indítványára figyelemre méltó kiállítás nyílt meg a prágai Magyar Kultúra helyiségeiben. A szovjet Moszkvics, a német Wartburg, a magyar Csepel és a csehszlovák Praga gyárak fényképészköreiben tömörülő amatőr fényképészek legsikerültebb fényképeiből „A nemzetek közötti békéért és barátságért" jelszó jegyében közös kiállítást rendeztek. A négy üzem ötven-ötven képpel szerepel a kiállításon s túlzás nélkül állithat juk, felveszik a hivatásos fényképészek felvételeivel is a versenyt. A témák kiválasztása, a fényképek kidolgozása a szerzők kitűnő meglátásáról, fejlett művészi érzékéről tanúskodik, és kik ezek a szerzők? Valamennyien a gyárak alkalmazottai. munkások, technikusok, mérnökök, hivatalnokok, akiket egyazon gondolat vezérelt — fényképen bemutatni munkahelyüket, hazájukat, munkatársaikat, megörökíteni a munkával telt hétköznapok és a pihenés, sportolás legérdekesebb pillanatait. A Klement Gottwald Gyár fényképészkörének kezdeményezéséből született kiállítás a prágaiak körében igen kedvező visszhangra talált. Naponta 400—500 ember tekinti meg a kiállítást. Minden látogató szavazólapot kap, amelyen feltünteti, hogy a négy üzem négy csoportba rendezett fényképanyagából mely képek tetszenek nekik a legjobban és megokolja, miért. A Magyar Kultúra a legtöbb szavazatot kapott négy fénykép szerzőjének ajándékkal kedveskedik. A kiállítás Prágából Moszkvába vándorol, onnan Budapestre majd Eisenachba. A négy országban megvalósuló kiállítás a fényképészkörök tagjai lelkes szorgalmának jutalma. íelvételeik híven visszatükrözik a találóan választott: „A nemzetek közötti békéért és barátságért" jelszót. —va— A prágai színészek nagy napja Josef Topol Az ő napjuk című drámájának előadása a bratislavai Hviezdoslav Színházban Fiatal, alig huszonötéves drámaíró, Josef Topol Az ő napjuk című müvével mutatkozott be vasárnap este elsőízben a Prágai Nemzeti Színház Bratislavában vendégszereplő drámai együttese. Ezzel is mintegy dokumentálni akarta, hogy a művészet ezen ágazatában is várva várjuk, türelmesen és türelmetlenül keressük az új hangot, az űj meglátását és hiteles, művészi formába öntését. Topol drámájának gyújtópontjában sürgetően megválaszolandó mai kérdés áll: mivel magyarázhatjuk ifjúságunk egy részének borúlátását, magába zárkőzottságát, önzését, felületességét, sőt cinizmusát? Örömmel könyvelhetjük el, hogy a szerző nem törekszik elsematizált feleletet adni, összetettségében látja a felvetett problémát, nem vádolja egyoldalúan és általánosítva sem az idősebb nemzedéket, a szülőket, sem a zsákutcából kiutat kereső fiatalokat, nem ölti magára a mindenek fölött álló, hidegen elemző döntőbíró talárját, hanem együtt érez hőseivel, velük együtt küzd, keresi a választ. Elvitathatatlan az is, hogy ismeri a fiatalok gondolatés érzésvilágát, jól eltalált párbeszédekkel, néhány kitűnően megszerkesztett drámai helyzettel, a kispolgári jellemvonások biztos vonalú karikírozásával életteljes, valós légkört teremt. Mégsem tarthatjuk művét nagy mai drámának. Elsősorban azért nem, mert Topol ugyan jól eltalálja fiatal hőseinek jellemét azon a ponton, ahol bekapcsolódnak a darab cselekményébe, ezzel szemben viszont távolról sem eléggé meggyőző ott, ahol válaszolnia kellene, ahol az okok keresésének pozitív eredménybe kellene torkollnia. Mivel magyarázható ez? Nézetem szerint főleg azzal, hogy a szerző nem érte még el a filozófiai elmélyültségnek azt a fokát, amely lehetővé teszi a bonyolult életjelenségekre kicsengésében világos, egyértelmű és tegyük hozzá, társadalmunk szemszögéből felmért magyarázat megadását. S mivel ez nincs egészen így, úgy 'érezzük, hogy a fiatalok félresiklásának művészi megokolásában kevés az új elem, a szerző a fiatalok és az idősebbek nemzedéke közötti konfliktusokban csak ritkán hibáz rá azokra a mozzanatokra, amelyek egyesegyedül és kizárólag a mai embert jellemzik. Ennek ellenére az előadás élményt jelentett. Minek köszönhetö ez? Nagy része van a sikerben Otomar Krejča rendezésének, amelynek fő erénye, hogy az egyenetlen értékű szövegkönyvből kiegyensúlyozott, zárt egységbe fogott, realitásával lenyűgöző és néhány jelenetében magával sodró erejű előadást varázsolt. Kitűnő segítőtársakra lelt az ország első színpadának mesteri színészi gárdájában, amely minden túlzás nélkül tökéletes színészi játékkal lepte meg közönségünket. Bátran mondhatjuk, hogy ez az együttes tavalyi vendégszereplése óta is nagy lépést tett előre. Ez a legjobban a fiatalok teljesítményén mérhető le. Az, amit Ludék Munzartdl (Pavel) és Marié Tomášovától (Irena) láttunk — nem jellemezhető másként, mint a tehetség és a felkészültség szilárd alapján nyugvó érett színészi játéknak. De nagyszerű volt Miloš Nedbal kispolgári lelkületű karrierista igazgatötanítója, Bohuš Záhorský meleg színekkel megrajzolt tanfelügyelője, Ladislav Pešek régi vágású főorvosa és az igazgatótanító lezüllött testvérének a szerző által hiányosan, jobban mondva homályosan jellemzett figurája, Jaroslav Marvan alakításában. A többi szereplő is tudása legjavát nyúj1 totta és Josef Slobodának a polyek-i rán kihasználására épülő, a darab" ritmusát fokozó színterén játékával kivívta közönségünk elismerését, szűnni nem akaró tapsviharát. A prágai színészek fellépésük első napján — megérdemelten — rendkívül forró sikert arattak és így felvillanyozott érdeklődéssel várjuk a második előadást, A. Miller, a haladó szellemű amerikai drámaíró Az ügynök halála című művének bemutatóját. G ály Ivá n Besszarábiában 1913-ban összesen négy könyvet adtak kl ötezer példányban. Moldva népének irodalma a szovjet hatalom alatt virágzásnak indult. 1951-1959 között a köztársaságban' 6462 könyvet adtak ki, évente átlag hatmillió példányban. A hétéves terv évei alatt tízezer könyvet bocsátanak ki, közel százmillió példányszámban. A moszkvai Lenin Könyvtárban tnoídvai könyvkiállítást rendeztek. hogy abbahagyja a Szovjetunióval folytatott tárgyalásait. A Szovjetuniót fenyegető veszélyt fokozta az is, hogy a Szovjetuniónak egy távol-keleti japán agressziótól is kellett tartania. Ilyeténképpen rendkívül kedvezőtlen helyzet alakult ki. A Szovjetuniót teljes politikai elszigeteltség közepette háború fenyegette, mégpedig két fronton: Nyugaton és a Távol-Keleten. Ilyen körülmények között a szovjet kormány és a párt 1939 augusztusában kénytelen volt Németországgal megnemtámadási szerződést kötni, melyet a német kormány javasolt, hogy elkerülje a két fronton való harcot. A szovjet kormány saját népének és a szocializmus ügye nemzetközi érdekeinek tartozott azzal, hogy meghiúsítsa a kapitalista kormányok mesterkedéseit, amelyek arra irányultak, hogy kapitalista egységfrontot létesítsenek a Szovjetunió ellen. Ez volt tehát a szovjet-német megnemtámadási szerződés megkötésének háttere. A PÄRT ÉS A KORMÁNY már akkor számba vette, hogy a Németországgal kötött szerződés segítségére lesz ugyan a Szovjetuniónak abban, hogy bizonyos időre elhalassza a hitleristákkal való háborút, de semmiképp sem volt feltehető, hogy a hitleristák sokáig megtartják vállalt kötelezettségeiket. Ezért a párt tevékenysége arra irányult, hogy erre az eshetőségre előkészítse az országot. Ilyen körülmények között robbant Jci 1939-ben a hitleri Németország és az angol-francia imperializmus közötti háború, amely eredetileg mindkét fél részéről imperialista háború volt, mert mindkét fél imperialista célokat követett. Azonban a helyzet úgy alakult, hogy Angliának és Franciaországnak a fasiszta támadás áldozatául esett összes népekkel közös ellensége lett a német fasizmus. Ezért a népek aktív közreműködésével Angliának és Franciaországnak a hitleri Németország ellen vívott háborúja idők folyamán megváltoztatta jellegét. Egybeolvadt a szabadságszerető népeknek a fasiszta agresszió elleni háborújával, és felszabadító jelleget öltött. A háború felszabadító jellege még inkább fotozódott a Szovjetunió hadbalépésével. A tankönyv részletesen tárgyalja a Nagy Honvédő Háború időszakát. 1941. június 22-én a fasiszta Németország hadüzenet nélkül, sőt anélkül, hogy bármilyen követeléssel lépett volna fel, rátámadt a Szovjetunióra, hogy megdöntse a szovjet rendet. A német fasiszta betolakodók úgy képzelték, hogy rövid idő alatt szétverik a vörös hadsereg fő erejét, lerombolják a Szovjetunió legfontosabb ipari központjait, megbénítják a szovjet nép ellenállását, másfél-két hónap alatt elfoglalják a Szovjetunió területét egészen az Uraiig, s még a tél beállta előtt győzelmesen befejezik a háborút. Ez a kalandor jellegű háborús terv a Szovjetuniót szörnyű veszéllyel fenyegette. A szovjet állam életében a Nagy Honvédő Háború súlyos időszaka kezdődött. Kiváltképpen súlyosak voltak az első háborús hónapok, amikor a vörös hadsereg jelentős veszteségeket szenvedett, s a fasiszta hadsereg túlereje elől kénytelen volt az ország belsejébe viszsza vonulni. A tankönyv felteszi a kérdést, miképpen történhetett ez. Ügy magyarázza, hogy a Szovjetunió felkészült ugyan a hadviselésre, mégis a háború elején a fasiszta Németország a Szovjetunióval szemben egész sor előnnyel rendelkezett, s ezek okozták a hadműveleteknek a vörös hadseregre nézve kedvezőtlen alakulását. Melyek voltak ezek az előnyök? Németország akkor támadt rá » Szovjetunióra, amikor már majdnem egész NyugatEurópát gazdasági erőforrásaival egyetemben hatalmába kerítette, és ezért Németország hadiipara a háború elején erósebb volt a Szovjetunióénál. A fasiszta Németország akkor támadta meg a Szovjetuniót, amikor Európában szárazföldi csapatainak hadműveleteit már beszüntette, s csupán a tengeren, meg a levegőben viselt hadat Anglia ellen. Ez lehetővé tette, hogy szárazföldi csapatainak és légi haderejének túlnyomó részét a Szovjetunió ellen vesse be. Németország a Szovjetunió megtámadása előtt a Szovjetunió nyugati határai mentén óriási inváziós hadsereget összpontosított és vonultatott fel, amely majdnem két évi tapasztalattal rendelkezett a modern hadviselésben. A vörös hadsereget nem összpontosították a határokon, nem voltak kellő tapasztalatai a modern hadviselésben. Üj technikával való felszerelése sem fejeződött még be. Végül óriási súllyal esett latba, hogy Németország rajtaütésszerűén támadta meg a Szovjetuniót, noha ez a támadás nem egészen váratlanul érte a Szovjetuniót. Amikor már óriási német fasiszta erőket összpontosítottak a Szovjetunió nyugati határain, a szovjet kormány is tett bizonyos óvóintézkedéseket az esetleges ellenséges behatolás visszaverésére. De már a háború legelső napjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy ezek az intézkedések elégtelenek voltak az ellenséges hadsereg óriási nyomásának visszaverésére. Azonban a kezdeti előnyökhöz jutott német fasiszta hadsereg végül mégsem kerülhette el teljes leveretését, amit a hős szovjet nép az SZKP vezetésével ért el. A párt volt a Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezésének szervezője. AZ SZKP TÖRTÉNETÉNEK ÜJ KIADÁSA a valóságnak megfelelően tárgyalja Sztálin szerepét és tevékenységét. Megállapítja: „Mint kiváló teoretikus és szervező élére állt a trockisták, a jobboldali opportunisták, a burzsoá nacionalisták elleni harcnak, a kapitalista környezet mesterkedése elleni küzdelemnek. Sztálinnak nagy érdemel voltak nemcsak a szocializmus szovjetunióbeli győzelmének biztosításában, hanem a nemzetközi kommunista és felszabadító mozgalom fejlesztésében is. Ezzel természetesen nagy tekintélyre és népszerűségre tett szert. De az idők folyamán már neki tulajdonították mindazokat a, győzelmeket, amelyeket a' szovjetország a párt vezetésével kivívott. így fokozatosan kialakult a Sztálin körüli személyi kultusz..." Nagy érdeklődésre tarthat számot az SZKP XX. és XXI. kongresszusáról szóló rész, mert hiszen e kongresszusok határozatai és megállapításai világtörténelmi jelentőségűek, és az emberi társadalom új történelmi időszakának kezdetét jelentik, mely békés- verseny útján fogja eldönteni a szocializmus, illetve a kommunizmus győzelmét. A XX. KONGRESSZUS MEGÁLLAPÍTOTTA: a jelenkor fő vonása az, hogy a szocializmus kilépett egy ország keretei közül és világrendszerré vált. Ez pedig új feltételeket teremtett a belső és a nemzetközi kérdések megoldására. A kongresszus kifejtette, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok, mint két egymással ellentétes világtábor tagjai békésen élhetnek egymás mellett oly módon, hogy a gazdasági és a kulturális építés területén versengenek egymással, de ideológiai téren nem szűnik meg közöttük a harc. A kongresszus arra a következtetésre jutott, hogy a mostani nemzetközi viszonyok között megvan a reális lehetőség a háborúk elhárítására, mert kialakult a szocializmus hatalmas tábora, valamennyi országban erősödik az egész népet magával ragadó békemozgalom, és a szocialista országok mellett más békeszerető államok is vannak. A kongresszus továbbá arra a megállapításra jutott, hogy a világban végbement gyökeres változások, a hatalmas szocialista tábor léte és megszilárdulása, vonzóerejének növekedése, a munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak fejlődése, a tőkés rendszer gyengülése új, kedvezőbb helyzetet teremtett ahhoz, hogy azokban az országokban, amelyekben még a tőkés rendszer uralkodik, a szocializmus békés úton győzzön. A kongresszus kitűzte azt a célt, hogy a békés gazdasági verseny talaján folytatni kell a harcot a Szovjetunió legfőbb gazdasági feladatának megoldásáért: hogy a Szovjetunió az egy lakosra eső termelés tekintetében történelmileg legrövidebb idö alatt utolérje és túlszárnyalja a legfejlettebb tőkés országokat. Az SZKP XX. kongresszusa nagy jelentőségű történelmi esemény volt, új szakaszt nyitott a párt életében, a szovjetország fejlődésében és a nemzetközi kommunista munkásmozgalomban. A kongresszus tudományosan értékelte a mai történelmi helyzet új jelenségeit, példát mutatott a marxizmus-leninizmus továbbfejlesztésére, s egyben új következtetésekkel és tételekkel gazdagította a forradalmi elméletet. EZT KÖVETŐEN FOLYT LE AZ SZKP XXI. KONGRESSZUSA 1959ben, amely már a kommunizmus építőinek kongresszusa volt. Rendkívül fontos időszakban ült össze, amikor a szovjetország a szocializmus győzelme alapján fejlődésének új szakaszába - a kommunista társadalom általánosan kibontakozó építésének szakaszába lépett. A kongresszus a szovjet nép nagy győzelmét összegezve büszkén megállapította, hogy a Szovjetunióban, amely az emberiség számára utat tört a szocializmushoz, olyan színvonalra emelkedtek a termelőerők, a szocialista termelési viszonyok és a kulturális fejlettség, mely lehetővé teszi, hogy széles fronton kibontakoztassák a kommunizmus építését. Ebben az időszakban gyakorlatilag meg kell oldani a Szovjetunió történelmi feladatát: utói kell érni és túl kell szárnyalni a legfejlettebb tőkés országokat az egy főre eső termelésben. Az SZKP XXI. kongresszusának, a Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési tervének óriási nemzetközi jelentősége van, mert a hétéves terv sikeres megvalósításával a szovjet -nép még jobban megszilárdítja a Szovjetunió és a szocialista tábor pozícióit, s ez tovább növeli a béke erőit és gyengíti a háborús erőket. A hétéves 'terv végére a világ gazdasági erőviszonyai döntően eltolódnak a szocializmus javára. Biztosítva lesz a szocialista világrendszer fölénye a kapitalista világrendszerrel szemben az anyagi javak termelésében. A Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési tervének teljesítése és túlteljesítése, valamint a népi demokratikus országok gazdaságfejlesztési terveinek teljesítése eredményeképpen a szocialista világrendszer a hétéves időszak végére a világ ipari termelésének több mint a felét fogja szolgáltatni, noha a szocialista országokban a föld lakosságának körülbelUI csupán egyharmada él. Ez újabb bizonyítéka lesz a szocialista rendszer fölényének a tőkés rendszerrel szemben. A két kongresszus által kifejtett tételek elméleti és gyakorlati jelentősége az SZKP és valamennyi marxista-leninista testvérpárt tevékenysége szempontjából óriási. AZ SZKP TÖRTÉNETÉBŐL sok tanulságot meríthetünk. Elsősorban azt, hogy a munkásosztály csak akkor arathat győzelmet, ha a kommunista párt mint új típusú párt vezeti. Ezért szüntelenül növelni kell a párt szerepét a szocializmus, a kommunizmus építésében. Az SZKP gazdag tapasztalatai arra tanítanak, hogy a párt azért ért el történelmi jelentőségű sikereket a szocializmus győzelméért vívott harcban és azért tett szert óriási tekintélyre a Szovjetunió és a külföldi országok néptömegei előtt, mert elméletében és gyakorlatában mindenkor a proletár nemzetköziség elve vezérelte. Az SZKP a proletár nemzetköziség elvét védelmezve teljesítette és teljesíti a nemzetközi proletariátus iránti kötelességét. Az SZKP programját, stratégiáját és taktikáját, egész gyakorlati tevékenységét a proletár nemzetköziség szelleme hatja át. Az SZKP története és a párt vezetésével aratott nagy győzelmek szemléletesen bizonyítják a kommunizmus eszméinek legyőzhetetlen erejét és történelmi hivatását - a szocializmusnak, a kommunizmusnak győzelemre juttatását, s ebben az SZKP példamutatásul szolgál az egész világ forradalmi munkásságának. Dr. BALOGH D. ÁRPÁD X J Ť J SZÓ 5 * 1960. szeptember 14.
