Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-04 / 246. szám, vasárnap

Közlemény a kormány üléséről ' '(ČTK) - A kormány 1960. szep­tember 2-1 ülésén megtárgyalta az Állami Tervbizottság jelentését a népgazdaságfejlesztési állami terv ez évi teljesítéséről. Megállapította, hogy a tervet egészben véve sikeresen teljesítik, sőt számos fontos szaka­szon túl is szárnyalják, úgy hogy a termelés növekedésének üteme gyor­sabb, mint ahogy az 1960. évi terv kitűzte. A kormány hangsúlyozta, hogy to­vábbra is állandó figyelmet kell szen­telni valamennyi vállalatban a mun­katermelékenység tervszerű növe­lésének. A foglalkoztatottság gyor­sabb növekedését egyes ágazatokban, fel kell használni a termelés meg­felelő növelésére ott, ahol ez a be­ruházási építkezés, valamint a kivi­tel szempontjából fontos. A mezőgazdasági termelés fejlődése 1960 első felében azt mutatja, hogy a mezőgazdaságban az idén valamivel jobb eredményeket érnek el, mint a múlt évek­ben. A kormány foglalkozott az aratási munkákkal és a mezőgazdasági termények felvásárlásával s hangsúlyozta, hogy egyes, a rossz időjárástól sújtott kerüle­tekben az aratás gyors befejezésére kell törekedni, hogy idejében megkezdhessék a vetést és az őszi munkákat. A gabona­felvásárlásnál gondoskodni kell arról,, hogy a mezőgazdasági üzemek kötelezett­ségeiket necsak általában, hanem az egyes fajtákban, főként a kenyérgabo­nából is teljesítsék. A népgazdaságfejlesztési terv teljesí­téséről szóló beszámolóval együtt a kor­mány megtárgyalta az idei év eddigi idő­szakának pénzügyi gazdálkodásáról szó­ló beszámolót is. A kormány továbbá részletesen foglal­kozott a beruházási építkezés tervének teljesítésével és megállapította, hogy a legfontosabb szakaszon vagyis a központi­lag irányított építés szakaszán több ko­moly fogyatékosság mutatkozik, me­lyeknek fő okai a késői, gyakran nem teljes és rossz tervezési dokumentáció­ban, a rossz munkaszervezésben és az építőanyagok nem folyamatos szállításá­ban rejlik. A kormány hangsúlyozta, hogy a jelen­legi fogyatékosságok kiküszöbölése érde­kében lényegesen meg kell javulnia a be­ruházó és szállító vállalatok, valamint a minisztériumok közötti együttműködésnek. A kormány továbbá megtárgyalta az Állami Tervbizottság beszámolóját a de­centralizált építkezés fő irányzatairól és a decentralizált beruházások irányzatáról, valamint anyagi és a pénzeszközökkel va­ló biztosításáról. * * * Áz ülés további részében a kor­mány megtárgyalta a mezőgazdasá­gi beruházási építkezések javaslatát. Az 1961-1965-ös években beruházá­si építkezés útján 707 ezer fejőste­hén, 1518 000 növendékmarha, 1 mil­lió 774 ezer sertés, és 275 000 anya­sertés számára kell istállót építe­nünk. * * • A Technikafejlesztési Állami Bi­zottság és a Mezőgazdasági Minisz­térum javaslatára a kormány határo­zatot hagyott jóvá az állati eredetű, fehérjetartalmú takarmányfélék ter­melésének lényeges növelésére. A kormány megtárgyalta a CSKP Központi Bizottságának és a kor­mánynak az EFSZ-ek és többi szo­cialista mezőgazdasági üzem funk­cionáriusainak oktatásáról szóló ha­tározatának teljesítésével kapcsola­tos beszámolót, valamint a mezőgaz­dasági ifjúság oktatására létesíten­dő szaktanulóhelyek kérdését. Az új tanulmányi formák sikeres megkez­dése érdekében a kormány a nem­zeti bizottságok feladatává tette, hogy a hallgatók kiválasztásánál el­sősorban a szocialista mezőgazdasági termelő üzemek bevált funkcionáriu­sait vegyék tekintetbe és a kiválasz­tást gyorsan végezzék el. A kormány az ülés további részében foglalkozott a jubileumi községfejlesztési akció eredményeivel, valamint a fürdők és üdülők közötti verseny ez év első felében elért eredményeivel. Hazánk la­kosai a jubileumi évben a városok és községek fejlesztésére, valamint a mező­gazdaság megsegítésére 104 millió bri­gádóra ledolgozására vállaltak kötelezett­séget. Az idei év első felében e kötele­zettségüket már 93 százalékra teljesítet­ték. Az Állami Statisztikai Hivatal ja­vaslatára a kormány az ülés végén jóváhagyta a nyilvántartás és számí­tási munkák gépesítésének 1961 — 1965-ös évekre szóló tervét. A kelet-szlovákiai kerület teljesítette ía felvásárlás tervét (ČTK) - Szeptember 3-án ! í szombaton 13 órakor 12 nappal i | a kormá' által kitűzött határidő j , előtt a Kelet-szlovákiai kerület I 1101,2 százalékra teljesítette a ga­' bonafelvásárlás tervét. E sikeres) i eredményt a kelet-szlovákiai ke- j | rület mezőgazdasági dolgozói le­i vélben tudatták a CSKP Központi j 1 Bizottságával és az SZLKP Köz­i ponti Bizottságával. Szeptember 3-án 10 órakor az! J észak-morvaországi kerUlet is tel- <; jesítette a gabonabeadás tervét. 1 MOMOOOOMOMOOOOQOOOOOCv Minden eszközzel és minden erőnkkel támogatjuk a nemzetek közötti békés együttélés gondolatát (Folytatás az 1. oldalról) éves tervet. Az eddigi eredmények alapján az év végéig a második öt­éves terv 54 százalékos növekedést tételezett fel. Ez mintegy tízmil­liárd korona értékű terméket jelent terven felül. Dolgozóink — a mun­kásosztály, a szövetkezeti paraszt­ság és értelmiségünk — erőfeszíté­sének és munkájának gazdag gyü­mölcsei megtérülnek az egész tár­sadalom, valamennyi egyén javára. Társadalmunk mind a gazdasági fej­lődését, mind a kultúra emelkedését tekintve napról napra gazdagabbá válik. Megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy hazánkban minden egyes ember műveltsége, kultúrája tovább­ra is hallatlan mértékben növeked­jék. Ennek a fejlődésnek szilárd alap­ját elsősorban a gazdaság fejlesz­tésében elért eredmények képezik. Amint már mondottam, az iparban teljesítettük a második ötéves ter­vet és új értékeket hozunk létre terven felül. A mezőgazdaságban is az elmúlt időszakban megteremtet­tük a termelés lényeges növelésének döntő előfeltételeit. A mezőgazda­sági terület 87 százalékán szocialis­ta mezőgazdasági üzemek gazdálkod­nak. Megerősítettük mezőgazdasá­gunk népi és műszaki alapját, szö­vetkezeteseink és az állami gazdasá­gok dolgozói számos értékes tapasz­talatot nyertek a szocialista mező­gazdasági nagyüzemi termelés szer­vezése terén. Különösen fontos té­nyező itt a kezdeményezés kibonta­kozása, aminek falvainkon vagyunk tanúi. Az idei terv feladatainak túl­szárnyalására irányuló törekvés je­lentős lépéssel előrevisz kitűzött cé­lunk felé: a harmadik ötéves terv négy év alatt történő teljesítéséhez a mezőgazdasági termelésben úgy, hogy a mezőgazdaság az eddiginél nagyobb részben járuljon hozzá a nemzeti jövedelem kialakításához és az életszínvonal tervezett emelé­sének biztosításához. Nemzeti jövedelmünk az 1955-ös évhez viszonyítva az idén 37 száza­lékkal növekszik. Dolgozóink élet­színvonala az egy lakosra eső reál­jövedelemben kifejezve 1955-höz vi­szonyítva 27 százalékkal emelkedett, az egyéni fogyasztás pedig több mint egyharmadával lesz nagyobb. A nép- | lárd erkölcsi és politikai egységéből, Á nyugatnémet militaristák agresszív katonai hatalom megteremtésére törekednek (Folytatás az 1. oldalról) hogy a nyugatnémet hadsereget csak egyes atom- és rakétafegyver­fajtákkal szerelték fel, hanem köve­telik, hogy a nyugatnémet hadsereg minden ilyen fegyverfajtát megkap­jon s a NATO keretében szabad ke­zet kapjon esetleges bevetésükre. Ezt bizonyítja többek között az emlékiratnak az a követelése, hogy „a szövetségi hadseregnek ugyanaz­zal a hatékony fegyverzettel kell rendelkeznie, mint a szövetséges véderőknek" (tehát az NSZK többi NATO szövetségesének), s hogy „a szövetségi hadsereget a háborús vi­szály minden formájára fel kell fegy­verezni." Jellemző, hogy ezeknek az agresz­szív követelményeknek kinyilatkoz­tatásával a hitleri hadjáratokért fe­lelős s ma ismét a nyugatnémet hadsereg vezérkarában összpontosí­tott náci tábornokokat bízták meg. A nyugatnémet hadsereg vezérkara lényegében ugyanaz a vezérkar, ame­lyet a fasiszta Németország veresé­ge után a nagyhatalmak egyöntetű döntése alapján mint bűnös szerve­zetet fel kellett volna oszlatni. Elég megjegyezni, hogy a kérdéses „ok­mány" egyik aláírója, Ruge, a ha­gyományos német militarizmus kép­viselője már Vilmos császárt szol­gálta, s Lengyelország megtámadá­sával szerzett „érdemeiért" és az olaszországi „Sonderstábban" kifej­tett tevékenységéért Hitler kitün­tette és altengernagyi rangra emelte s ezt a rangot ma is viseli. Az em­lékirat kiadása világosan bizonyltja, hogy a német vezérkar a Bundes­wehrben és az NSZK politikai éle­tében újra a háborús kalandok szer­vezőinek hírhedt szerepét tölti be, melyet a német imperializmus ag­resszív politikájában mindenkor is játszott. Az a tény, hogy Adenauer kancel­lár és hadügyminisztere, Strauss jó­váhagyta az emlékiratot, azt bizo­nyítja, hogy nem a volt náci tábor­nokok önálló fellépéséről van szó. Mint a kormánykörök többször han­goztatták, az emlékirat tartalma tel­jes mértékben megfelel a bonni kor­mány katonai, politikai irányzatá­nak. Tekintettel erre, az emlékirat az NSZK agresszív katonai-politikai kormánykörei támadó követeléseinek hivatalos ultimátumjellegű bejelen­tésével ér fel. A német militaristák Nyugat-Né­metország felfegyverzése során kü­lönféle szemfényvesztő üzelmekkel próbálták megtéveszteni a világ köz­véleményét. Előbb azt hangoztatták, hogy Nyugat-Németországnak egyál­talán nincs hadserege. Adenauer kancellár 1949-ben sző szerint ezt mondotta: „A közvéleménynek egy­szer s mindenkorra meg kell magya­rázni, hogy elvből ellene vagyok a Szövetségi Köztársaság újra felfegy­verzésének és az új német hadsereg létesítésének." Strauss hadügymi­niszter ugyanakkor ezt a kijelentést tette: „Száradjon le a keze annak, aki még egyszer fegyverhez akar nyúlni." Később, amikor már folyt a Bun­deswehr építése, azt állították, hogy sohasem fognak törekedni az atom­fegyver megszerzésére. Adenauer 1957 júliusában kiéli választási be­szédében kijelentette: „Nem aka­runk atomfegyvert. Nem is tudjuk megfizetni. Különben is céltudatosan elvetjük a Bundeswehr atomfelfegy­verzését." A bonni kormánykörök — miután megszerezték a gazdasági fölényt Nyugat-Európában és fontos katonai pozíciókra tettek szert a NATO-ban, s miután a nyugati ha­talmak hibájából, amihez nem kis mértékben a szövetségi kormány is hozzájárult, meghiúsult a csúcsér­tekezlet — az atomháborús előkészü­letek programjának nyílt kihirdeté­sével tetőzik be a hazugságok és képmutatás politikáját. A bonni militaristák politikájukban híven Hitler nyomdokain haladnak, ők is antikommunizmussal álcázzák tevékenységüket és azzal okolják meg a Bundeswehr atomfelfegyverzé­sének követelését, hogy védekezni kell „a szocialista államok részéről várható állítólagos támadás veszé­lyével szemben," Az európai népek újra meggyőződ­nek róla, hogy a német militarizmus útja a háború előkészítéséhez min­dig ugyanaz volt, Vilmos császár alatt csakúgy, mint Hitler, vagy most Adenauer idején és hogy a német militarizmus ma újra veszélyezteti Európát és a világot. Ezért nagyon természetes, hogy a Bundeswehr vezérkarának emlékirata viharos felháborodást váltott ki a világ és Nyugat-Németország közvé­leményében és fokozta az NSZK NATO-szövetségeseinek növekvő bi­zalmatlanságát. A nyugat-európai népek aggodal­mai jogosak és érthetők. Az európai népek még jól emlékeznek a német militarizmus múltban elkövetett bor­zalmas tetteire. Ezért azt várták, hogy a második világháború után örökre kiirtják a német militariz­must. Most viszont kezdik tudato­sítani, hogy a nyugati országok kor­mányköreinek fogadkozásai ellenére a német militarizmus újra feni a fogát és követelményeket diktál. Az emlékirat véglegesen megcáfolta a hivatalos nyugati propagandának Nyugat-Németország vélt békés és demokratikus fejlődéséről terjesz­tett állításait és a nyugati nagyha­talmak színlelését, hogy a NATO keretében „ellenőrzik" az NSZK fegyverkezését, amivel a világ ag­gódó közvéleményét akarták meg­nyugtatni. Ha a Bundeswehr vezér­karának emlékirata megállapítja, hogy „a NATO-tagság lehetővé te­szi, hogy a Bundeswehr alaposan kibővítse harci és segédeszközeit és biztosítsa befolyását a hadviselés térségére és módjára", ez azt jelen­ti, hogy a NATO eszköz Bonn szá­mára, hogy a tagállamok területét saját agresszív terveinek megvalósí­tására használja fel s hogy az NSZK ura legyen Nyugat-Európának. Az a tény, hogy 15 évvel a német imperializmus által kirobbantott má­sodik világháború befejezése után a volt náci tábornokok ma vakmerően előállhatnak egy új háború előkészí­tésének programjával, a nyugati nagyhatalmak, elsősorban az USA gazdaságban dolgozók átlagbérei és fizetése a második ötéves terv alatt 12,6 százalékkal növekedett, és az idei év második negyedében 1337 koronát tett ki. Az ipari dolgozók átlagbére és fizetése 11,2 százalék­kal emelkedett és az idei év második negyedében 1415 koronát tett ki. A parasztok bevétele tavaly 12 százalékkal volt nagyobb, mint 1955­ben és az idei évben feltételezzük, hogy a szövetkezeti parasztok jöve­delme tovább emelkedik. Az egész lakosság számára teljes mértékben biztosítjuk az egészségügyi gondos­kodást és valamennyi gyermeknek ingyenes tanszereket nyújtunk. Naponta lépten-nyomon meggyő­ződhetünk arról, hogy dolgozóink élete egyre jobb, boldogabb és gaz­dagabb. Ezen az úton haladunk és fogunk haladni továbbra is, hogy megteremtsük a gazdag szocialista társadalmat. Most nemcsak a kér­dés anyagi oldalára gondolok, hanem a kultúra és műveltség, egyszóval az egész élet gazdagságára. Amikor ma joggal állíthatjuk, hogy népünk túlnyomó többsége dolgozik és elégedett, tudatában van a mun­kájából eredő sikereknek, ugyanak­kor egy pillanatra sem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy ezeket a sikereket csak azért érhettük el, és érhetjük el majd a jövőben is, mert bennünket lépésről lépésre szi­lárdan és bölcsen vezet Csehszlová­kia Kommunista Pártja. Pártunk társadalmunk irányításában és veze­tésében a marxizmus-leninizmus ta­naiból indul ki és annak elveit kö­vetkezetesen alkalmazva hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság feltételei között. Másodszor szem előtt kell tarta­nunk, hogy társadalmunk sokoldalú fejlődése és köztársaságunk mai vi­lághelyzete a szocialista táborhoz való tartozásunkból, a Szovjetunió­hoz fűződő szilárd barátságunkból és szövetségünkből ered, amely szá­munkra politikai és gazdasági tá­maszt és biztosítékot jelent hazánk továbbfejlődésében is. Harmadszor azok az eredmények, amelyeket elértünk, dolgozó népünk­nek Csehszlovákia Kommunista Párt­jába vetett szilárd bizalmából, né­pünk politikai .öntudatosságáből, szi­politikájának a következménye, mi­vel kormánykörei a szocialista álla­mok ellen szeretnék fordítani a né­met militarizmus ütőerejét. Ezek a körök nyilván megfeledkeznek arról, hogy a második világháború előtt a német militarizmussal szemben foly­tatott hasonló politika elsősorban a nyugat-európai államok ellen fordult. Egyszersmind tudatosíthatnák ezek a körök, hogy a szocialista tábor ereje előre kizárja a német milita­risták agresszív keleti tervei sike­rének minden reményét. Ám veszély rejlik abban, hogy a német milita­rizmus háborús viszályt robbanthat­na ki, mely nem maradna helyhez kötött háború, ahogyan a bonni pro­paganda bizonygatja, hanem vala­mennyi nép belesodródna. A nyugatnémet vezérkar emlék­irata az NSZK fokozódó militarizá­lódásának és annak újabb riasztó megnyilvánulása, hogy a nyugatnémet militaristák és revansisták erős, ag­reszív katonai hatalom haladéktalan megteremtésére törekednek. Ez fo­kozza azt a veszélyt, melyet újra a német militarizmus jelent Közép­Európában és az egész világon és amelyre a szocialista államok már nemegyszer felhívták a figyelmet. A nyugati hatalmak árulása foly­tán a hitleri fasizmus egyik első ál­dozatává vált Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság külügyminisztériu­ma — miután Csehszlovákia népe még mindig jól emlékszik a náci megszállás borzalmaira — újra fel­emeli intő szavát a világbékét komo­lyan fenyegető nyugatnémet milita­rizmus növekvő veszélye ellen. Az európai népek érdeke, hogy gátat vessenek a német militaristák és revansisták terjeszkedéseinek és hogy létrejöjjenek Közép-Európa bé­kés fejlődésének feltételei. A csehszlovák kormány — mint már ismételten kijelentette — a szovjet kormány javaslatának meg­felelően a mindkét német állammal megkötendő békeszerződésben látja a szükséges alapvetá lépést ezen az úton. A Bundeswehr tábornokainak arcátlan fellépése még jobban iga­zolja egy ilyen lépés sürgősségét és helyességét. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság a maga részéről erejétől tel­hetően mindent megtesz, hogy előse­gítse e feladat sikeres teljesítését. abból az elszánt akaratból és meg­győződésből fakadnak, hogy munká­jával felépíti a szocialista és a kom­munista társadalmat. Ez a mérlege társadalmunk jelen­legi helyzetének, amelyből kiindulva megállapítjuk új, a szocialista tár­sadalom fejlesztésével összefüggő igényes feladatokat, amelyekkel megteremtjük a kommunista társa­dalomba való átmenet feltételeit. Ha ilyen nagy távlatok állnak előt­tünk, természetes, hogy feltesszük a kérdést, milyen módon érjük el, és mily feltételekkel kell rendel­keznünk e távlatok eléréséhez? El­sőrendű és alapvető feltétel: harcol­ni a békéért, küzdeni azért, hogy az emberiség megmeneküljön a há­ború borzalmaitól. Ezért minden esz­közzel és erőnkkel támogatjuk a nemzetek közötti békés megértés gondolatát, a békés verseny politiká­ját, szilárdan állunk a Szovjetunió leszerelési javaslatai mellett, és tá­mogatjuk olyan világhelyzet megte­rgmtésére irányuló törekvését, ami­kor az államok közötti ellentéteket nem háborúval, hanem kizárólag köl­csönös tárgyalásokkal fogják meg­oldani. Amikor a békés erőkről beszélünk, elsősorban az egész szocialista tá­borra gondolunk a világ első szo­cialista országával, a Szovjetunióval az élén, amely a békéért és a bé­kés együttélésért vívott harc élén áll. A szovjet emberek népgazda­ságuk fejlesztésében elért nagy si­kere, a tudomány és a technika te­rén aratott világtörténelmi sikerei a legjelentősebb hozzájárulás a bé­ke és a szocializmus ügyéhez. A békéért tevékenyen harcolnak a világ többi országainak milliói is, s minden erejüket latba vetik a há­ború megakadályozásáért. A béke frontját erősítik a gyar­mati járom alól felszabadult álla­mok is, amelyeknek népe országuk politikai és gazdasági függetlensé­gére törekszik. Ezek az államok, amelyeknek száma szüntelenül gya­rapszik, semleges politikát folytat­nak, mert tudatában vannak annak, hogy csupán békében fejlődhetnek gazdasági és kulturális téren egy­aránt. Igen, a világ mozgásban van. Az imperialista-ellenes, a gyarmati rendszer-ellenes és a háborút ellenző erők napról napra jobban fölénybe kerülnek. A béke frontja kiszélesedik, az imperialista hábo­rús erők gyengülnek. Abszolvens elvtársak, amikor önök előtt hangsúlyozom a békés együtt­élés politikájának és a békeharc­nak nagy sikereit, amikor arról be­szélek, hogy minden erőnket és esz­közünket latba vetjük a béke fenn­tartása érdekében, ugyanakkor nem feledkezünk meg védelmünkről sem, nem feledkezünk meg hazánk biz­tosításáról mindazokkal szemben, akik politikájukban még mindig a háborús agresszióra számítanak. Ezért építjük és szilárdítjuk hadse­regünket és felszereljük korszerű technikával. Ezért törekszünk arra, hogy a tisztikar egyre nagyobb po­litikai és szakképzettségre tegyen szert. Ezért törekszünk arra, hogy az egész tisztikar a jól szervezett hadsereg és a hadseregben végzett jó politikai nevelés záloga legyen, hogy fegyveres erőink katonái a megfelelő harci és politikai színvo­nalon álljanak. Hazánk védelme ezt megköveteli. A szocialista hazánk biz­tonságával összefüggő igényes fel­adatokat csupán Csehszlovákia Kom­munista Pártja iránt odaadó tisztek teljesíthetik, akik forradalmi ta­nainkat elsajátították és azok he­lyességéről, a béke és a szocializmus végső győzelméről mélységesen meggyőződtek. A parancsnokok mun­kasikerei a katonákkal szemben ta­núsított politikai magatartásuktól függ. Ezért a szakképzettséggel el­választhatatlan összefüggésben kato­náink gyakorlati tevékenységében a pártszervek és -szervezetek, valamint a fegyveres erők minden egyes párt­tagjának magas munkaszínvonalával kapcsolatos politikai nevelést kell látnunk. Ezért szocialista hadseregünk pa­rancsnokának legfontosabb tulajdon­sága, hogy kezdeményező és erélyes legyen, hogy döntéseiben és egész tevékenysége folyamán teljes mér­tékben felhasználja a katonák kez­deményezését és aktivitását. Abszolvens elvtársak, hisszük, hogy felelős funkciójuk­ban becsülettel megállják helyüket. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, továbbá a köztársaság kormánya nevében és a saját nevemben is sok sikert kívá­nok önöknek hazánk védelmét és biztonságát szolgáló munkájukban, , tJJ SZÓ 2 "fr 196 0- szeptember 2.

Next

/
Thumbnails
Contents