Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-01 / 243. szám, csütörtök

Finnország örömmel várja \ nagy vendégét HELSINKI (ČTK) A FINN KÖZ­VÉLEMÉNY NAGY ÉRDEKLŐDÉS­SEL VÁRJA HRUSCSOV LÁTOGATÁ­SÁT, MELYRE KEKKONEN ELNÖK HATVANADIK SZÜLETÉSNAPJA AL­KALMÁBÓL KERÜL SOR. A finn lapok többsége egyetért abban, hogy a szovjet kormányfő látogatása megerősíti a két ország jó viszonyát és hozzájárul kapcsola­taik további szilárdulásához és ki­bontakozásához. „Meggyőződésünk, hogy a szovjet miniszterelnök láto­gatása a jó szomszédi kapcsolatok további szilárdulását fogja eredmé­nyezni", írja a Päivän Sanomat. Egy másik lap, a Hirun Sanomat ugyan­akkor megállapítja: „Az utóbbi idő­ben eredményesen fejlődtek a szov­jet-finn kapcsolatok, ami mindkét or­szágnak kedvezett. Az Ilkka megjegyzi, hogy a szom­szédos nagyhatalom miniszterelnöké­nek látogatása rendkívül nagy meg­tiszteltetés és a bizalomra épülő jó­szomszédi kapcsolatok bizonyítéka. A Päivän Sanomat hangsúlyozza, hogy a társadalmi rendszerek kü­lönbözősége sem gátolta a jóbaráti kapcsolatok kialakulását Finnország és a Szovjetunió között, bár Finn­országban mindig akadtak kalando­rok, akik mindent megtettek zavará­sukra. Kétségtelen, hogy a finnek túlnyomó többsége nemcsak szavak­kal, hanem tettekkel is őszintén óhajtja a szovjet barátság politiká­ját és a baráti és kölcsönös segély­nyújtási szerződés szellemében sem­leges politikát akar folytatni. Ä belgák nem vonták ki minden katonájukat Kongóból New York (ČTK) - Az amerikai sajtó híreiből kitűnik, hogy Ham­marskjöldnek, az ENSZ főtitkárá­nak állítása ellenére a belgák nem hajtották végre egységeik teljes ki­vonását a kitűzött határidőben. A belgák az erre vonatkozó intézke­dést úgy magyarázzák, hogy az el­vonulás kizárólag a katonai személy­zetre vonatkozik. A „New York Ti­mes" közlése szerint a „műszaki személyzetet" továbbra ls a katan­gai és a dél-kongói támaszponto­kon akarják hagyni. 3500 személyről van szó. A belgák ezenkívül pontosabban meg nem határozott számú kato­natisztet akarnak hagyni Kongóban, akiknek az a rendeltetésük, hogy ki­képezzék a katangai Csőmbe áruló­rendszer katonai rendőrségét. A bel­gák személyzetet tartanak a kato­nai támaszpontokon annak ellenére, hogy a kongói központi kormány nem ismerte el és nem hagyta jóvá a belga támaszpontokról s-óló szerző­dést, amelyet a belgák igyekeztek rákényszeríteni Kongóra független­sége kihirdetésekor. Leopoldville (ČTK) - A Congo leopoldvillei napilap keddi számában a belga katonák állítólagos kivonu­lásáról szóló cikkében a többi kö­zött azt írja, hogy „Gheysen tábor­nok eltávozott, azonban a belga ej­tőernyősök maradtak." (Gheysen tá­bornok volt a kongói belga egysé­gek főparancsnoka.) A napilap szerint a belga katonák j csupán levetették a belga hadsereg egyenruháját és „a katangai had­sereg" tisztjeiként Kongóban ma­radtak. „A Biztonsági Tanács hatá­rozata nem javasolt ilyen eljárást — hangsúlyozza a napilap és hozzá­fűzi: — Belgiumnak őszintén kelle­ne eljárnia és nem volna szabad még bonyolultabbá tennie a helyze­tet. Belgiumnak ki kell vonnia ej­tőernyőseit!" Lumumba visszatért Leopoldvillébe Leopoldville (ČTK) — Patrice Lumum­ba, kongói miniszterelnök néhány napos stanleyvillei látogatása után kedden este visszatért Leopoldvillebe. A repülőtérről egyenesen a kongói nemzeti hadsereg ve­zérkarának épületébe sietett. A kongói miniszterelnök megbízottja az újságírók előtt kijelentette, hogy a keleti tartomány kormányának keddi ülésén, amelyen Lumumba is részt vett, intézke­déseket fogadtak el a tartomány lakos­ságának gazdasági mozgósítására. A bel­ga gyarmatosítókról elnevezett stanley­villei utcák nevét megváltoztatták. Stan* leyvllle főutcáját „Függetlenség útjának nevezik." A gazdasági élet felújítására irányelve­ket adtak ki termelési szövetkezetek és vállalatok alakítására, a belga vállalkozók távozása után munkanélkül maradt egyé­nek azonnali alkalmazására stb. A megbí­zott egyúttal közölte, hogy a legköze­lebbi napokban több mint 100 kongói személy utazik Európába, hogy megismer­kedjék a távösszeköttet*s és a közigaz­gatás kérdéseivel. Az ENSZ Csombeval Kamina belga támaszpontról tárgyal Elisabethville (ČTK) — A nyugati hír­ügynökségek jelentése szerint Elisabeth­villében e napokban tárgyalások folynak iz ENSZ képviselői és Csőmbe bábkor­mánya közöf a katangai, kaminai belga katonai támoszpont sorsáról. A Franc® Presse hírügynökség szerint Csőmbe ha­tározottan Követeli, hogy ezt a támasz­pontot „semlegesítsék" vagyis más szó­val, hogy az ENSZ ne engedje meg a kongói központi kormány hadseregének a támaszpont használatát. Csőmbe azzal fenyegetőzik, hogy a támaszpontot hasz­navehetetlenné teszi, hogyha követelmé­nyének nem tesznek eleget. Az ENSZ képviselőinek ismételt tár­gyalása Csombeval, a katangai „állam" önkinevezte miniszterelnökével ellenkezik a Biztonsági Tanács határozatával, amely kimondotta a Kongói Köztársaság területi sérthetetlenségét. Jogi szempontból a csombeval folytatott tárgyalást egyálta­A lengyel állami gazdaságok a szocialista nagyüzemi termelés iskolái Varsó (ČTK) - A lengyel állami gazdaságok évről évre sikeresebben gazdálkodnak: ez évben már 300 000 zloty tiszta nyereségre számítanak. Az elmúlt gazdasági év, amely 1960. június 30-án ért véget, 9 vajdaság állami gazdaságaiban aktív mérleggel zárult. A lengyel állami gazdaságok ked­vező eredményeit főképpen a nö­vénytermelés fejlesztése és az ál­latállomány növelése segítette elő. A múlt évben az előző évhez viszo­nyítva a gabona hektárhozama 0,7 métermázsával, a repce hektárhoza­ma 6 métermázsával és a burgonya hektárhozama 18 métermázsával emelkedett. Az egy főre eső munkatermelé­kenység 40 %-kal növekedett. Ián nem lehet Indokolni, mert a Konpói Köztársiság alaptörvénye nem engedi meg ,> tartomány elszakadását a köztársaság­tól. Csőmbe részint azért ragaszkodik a kaminai támaszponthoz, mert fél Lu­mumba haderejétől, részint azért, mert igényt támaszt a belgák elvonulása utan a támaszponton maradt vagyonra. Az USA durván beavatkozik Kuba belügyeibe A. A. Gromikonak, a Szovjetunió külügyminiszterének nyilatkozata — Moszkva (TASZSZ) — Andrej Gromlko, a Szovjetunió külügyminisztere 3. Christian Herternek, az USA államtil kárának az Amerikai Államok Szervezete — tagállamai külügyminiszterei augusztus 25-i értekezletén elhangzott beszédét — az USÁ-nak Kuba belügyeibe való durva beavatkozása bizonyítékának minősí­~ tette. Andrej Gromiko az USA államtitkárá­nak ezen beszédével kapcsolatos nyilatko­zatában megállapította, hogy az amerikai államok értekezletén jóváhagyott határo­zat, amelyben visszatükröződnek bizonyos körök imperialista szándékai és a kis országok szuverén jogainak figyelmen kí­vül hagyása, az Amerikai Egyesült Álla­mok durva és közvetlen nyomásának kö­vetkezménye. Herter úr beszédéből arra lehet követ­keztetni, hogy az USA kormányköreit el­sősorban az a tény hozza ki a sodrukból, hogy Kuba, a latin-amerikai országok egyike felszabadult az USA befolyása alól és hogy Kuba inost nem halad a Washington által kijelölt úton, hanem a maga útján tör előre. Andrej Gromiko megállapította, hogy a» USA államtitkára beszédében támadta Ku­ba forradalmi kormányát és támadásait a Szovjetunió külpolitikájáról kitalált ha­zugságokkal fűszerezte. Herter államtit­kár nem tudott megemlíteni egyetlen bi­zonyítékot sem s ezért egyszerűen szi­dalmakkal határos „erős" szavakat alkal­mazott. Az USA kormánykörei nyilvánvalóan arra törekszenek, hogy a latin-amerikai országokat elszigeteljék a világ más ré­szeitől. Az Amerikai Egyesült Államok az ENSZ alapokmányával ellentétben mindenképpen arra törekedik, hogy kizárólag saját mér­legelése alapján megtorló akciókat foga­natosítson az engedelmes latin-amerikai országokkal szemben az Amerikai Álla­mok Szervezete útján, amely szervezetben az USA a hangadó. A latin-amerikai államok ellen alkal­mazott durva erőszak és a nyugati fél­teke egyes államainak más államok elleni akciói Herter szavai szerint egyáltalán nem érintik az amerikai világrész hatá­rain kívül fekvő államokat. Ha ez való­ban fgy van, állapítja meg Andrej Gro­miko, úgy ezen logika alapján az ' államtitkárának arra a megállapításra kel­lene jutnia, hogy az Amerikai EgyesUlt Államoknak semmi keresnivalója sincs Európában, és hogy nem kellene törődnie az európai ügyekkel. Senki sem beszélhet a Szovjetunió be­avatkozásáról a latin-amerikai országok belügyeibe - Kubát sem kivéve — anél­kül, hogy ne kerüljön ellenkezésbe a tényekkel. A Szovjetuniónak sem Kuba szigetén, sem más latin-amerikai ország­ban nincsenek katonai támaszpontjai, bankjai, üzemei és ültetvényei. Amikor a Szovjetunió felemeli szavát egyik vagy másik ország védelmére, csu­pán arra törekszik, hogy ne csak sza­vakkal, hanem tettekkel Is tartsák tisz­teletben az ENSZ alapokmányának elveit, mégpedig tekintet nélkUl arra, hogy ez az ország közel, vagy messze van 9 Szovjetuniótól. A szovjet—kubai kapcsolatokról szőtt koholmányok nem változtathatják meg ezen kapcsolatok baráti jellegét, amelye­ket a két ország nemzeteinek és a vi­lágbékének érdekében továbbra Is fejlesz­teni és szilárdítani fogunk. Hivatalos amerikai személyiségek azt a gazdasági támogatást, amelyet a Szov­jetunió minden politikai vagy más felté­tel nélkUl nyújt Kubának, Kuba belügyei­be való beavatkozásnak minősítik. E kér­désben csupán azon állam kormánya és népe dönthet, amely e segítséget kérte. A Szovjetunió és Kuba közötti kapcso­latok — amint Gromiko hangsúlyozta — az egyenjogú baráti együttműködésen ala­pulnak. Gh. Gheorqhiu-Dej vezeti a román ENSZ-küldöttséget a közgyűlésre Bukarest (ČTK) — A Román Népköz­társaság Nagy Nemzetgyűlésének augusz­tus 31-i ülésén Ion Gheorghe Maurer, a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnöke beszédében hangsúlyozta a Román Nép­köztársaság békeszerető politikáját. Be­szédében kijelentette, hogy az ENSZ Közgyűlése ülésének nagy jel;ntőségére való tekintettel, amelyen a leszerelés kér­déseit fogják tárgyalni, a Román Népköz­társaság kormánya és a nagy nemzet­gyűlés elnöksége Gheorghe Gheorghlu­Dejt javasolja a román küldöttség veze­tőjévé. A Román Népköztársaság Nagy Nem­zetgyűlése ezt a javaslatot kitörő lelke­sedéssel elfogadta. Nehru örömmel fogadja a kormányfők résztvételét az ENSZ Közgyűlésén Delhi (ČTK) — Nehru indiai minisz­terelnök a parlament augusztus 31-i ülé­sén kijelentette, hogy az Indiai kortná" 1 örömmel fogadja a nagyhatalmak egyes kormányfőinek azon szándékát, hogy sze­mélyesen vesznek részt az ENSZ közgyű­lésének legközelebbi ülésszakán. Nehru kifejezte azt a reményét, hogy a kor­mányfők személyes részvétele hozzá * " majd a leszerelési tárgyalások terén be­állott holtpont áthidalásához. A kubai küldöttség a San José-i értekezleten leleplezte az észak-amerikai imperializmust IMPERIALISTA BÉRENCEK LE AKARTÁK LŐNI A KUBAI KÜLDÖTTSÉG REPÜLŐGÉPÉT HAVANNA (ČTK) - AUGUSZTUS 30-ÁN TÉRT VISSZA HAVANNÁBA RAUL ROA KUBAI KÜLÜGYMINISZ­TER ÉS A KUBAI KÜLDÖTTSÉG TÖB­BI TAGJA, AKIK RÉSZT VETTEK A KÜLÜGYMINISZTEREK SAN JOSÉ-I ÉRTEKEZLETÉN. HAVANNA LAKOS­SÁGA LELKES FOGADTATÁSBAN RÉ­SZESÍTETTE A KÜLDÖTTSÉGET. Az elnöki palota előtt rendezett gyűlésen Fidél Castro, a kubai kor­mány miniszterelnöke és Raul Roa külügyminiszter beszélt. Fidél Castro közölte, hogy a kubai küldöttségnek San Jóséból más repülőgépen kellett elutaznia, mint ahogy tervezték, mert a costaricai hatóságok megtud­ták, hogy Raul Roa és kísérete el­len merényletet terveztek. Fidél Castro szavai szerint az észak-ame­rikai titkosszolgálattal együttdolgo­zó nemzetközi gangszterek le akar­ták lőni a kubai küldöttséget szállító repülőgépet. A gangszterek erre a célra két repülőgépet készítettek elő Fam Van Dong: Fő feladat — az ország békés egyesítése Hanoi (ČTK) — Fam Van Dong mi­niszterelnök a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának közeledő IS. évfordulója alkalmából nyilatkozott a Vietnam Hangja rádióállomásnak. Mél­tatta az ország sikereit és kiemelte, hogy a vietnami nép a fegyverszünet megkötése — 1954 óta — lényegében befejezte a nemezti demokratikus forra­dalmat. Létrejött a proletárdiktatúra és d gazdasági, politikai és kulturális élet minden terén megkezdődtek a szocia­lista átalakulások, melyek lényegében már az idén, az év végén befejeződnek E sikerek záloga a vietnami nép hősles harca és alkotómunkája, a Vietnami Dolgozók Pártjának helyes vezetése volt A vietnami nép győzelme a marxizmus­leninzmus győzelme. A nép előtt álló egyik legnagyobb fel­adat az ország békés egyesítése. A viel i ami nép kész küzdeni az amerikai ag­resszorok és a Ngo Dinh Diem-kllk­uralmának megdöntéséért, s békés úton kivívni az egységes és demokratikus ál­lam megalakulását. Guatemalában és csupán a costaricai ellenforradalmi ügynökök utasítására vártak, akiknek közölniök kellett volna velük a kubai küldöttség el­utazásának pontos idejét, Raul Roa kubai külügyminiszter beszédében hangsúlyozta, hogy a ku­bai küldöttség a San José-i értekez­leten ismét leleplezte az észak-ame­rikai imperializmust és súlyos csa­pást mért rá. Raul Roa rámutatott továbbá arra is, Kuba tudja, hol van­nak igazi barátai és nincs szándéká­ban róluk lemondani. „Mindig hűek maradunk barátainkhoz - jelentet­te ki Raul Roa. - Ezért újítottuk fel a diplomáciai, kulturális és ke­reskedelmi kapcsolatokat a Szovjet­unióval és a szocialista országokkal. E kapcsolatokat továbbra is fenntart­juk a Monroe-doktrina, az Amerikai Államok Szervezete, az USA külügy­minisztériuma, az észak-amerikai kő­olajmonopóliumok, Eisenhower elnök és Herter államtitkár akarata elle­nére." Raul Roa egyúttal kijelentette, hogy egész Latin-Amerika síkraszáll az „észak-amerikai impérium" ellen. Iránban beszüntetik a parlamenti választásokat Teherán (ČTK) - Sarif Etnani, Irán új miniszterelnöke augusztus 31-én utasítást adott, hogy azonnal szüntessék be a parlamenti választá­sokat azokban a választási körze­tekben, ahol eddig még nem fe­jezték be. Mint ismeretes, a már egy hónapja tartó parlamenti válasz­tások során kirobbant botrányok és csalások okozták a reakciós Ekbal­kormány lemondását. ASa n José-i értekezlet és a képmutatás A z amerikai államok 19 képvi­" selője hétfőn San Jóséban olyan nyilatkozatot Irt alá, mely magán viseli az amerikai diplomá­cia. minden jegyét. A nyilatkozat aláírásával befejeződött az Ame­rikai Államok Szervezetének kül­ügyminiszteri értekezlete, mely a nyilatkozatban elítélte rejtélyes mó­don megfogalmazott „szovjet-kínai beavatkozást" a nyugati félteke ügyeibe. Ugyanakkor Herter ameri­kai külügyminiszter és más felszóla­lók beszédéből kitűnt, hogy a „be­avatkozás" alatt Kuba és a szocia­lista országok gazdasági kapcsolatai­nak felvételét, valamint azt a szov­jet ígéretet értik, hogy ha az észak­amerikai imperialisták fegyveresen támadnának Kubára, a Szovjetunió megsegíti az országot. Herter magyarázata nem nevez­hető másnak mint képmutatásnak. Cinikusan hangzik, amikor az ame­rikai külügyminiszter Kuba és a Szovjetunió egyenjogú kapcsolatait és a támadó ellen önzetlenül felkí­nált segítséget „beavatkozásnak" nevezi. Az USA külpolitikai gyakor­latában ugyanis csak olyan „segít­séget" ismer, amely az ész-' -ameri­kai monopóliumoknak adott kon­cessziókhoz, sőt amerikai katonai tömbben való részvételhez van köt­ve. Ami pedig a beavatkozást illeti: a latin-amerikai országokban elég gyakran jutottak uralomra az USA segítségével gyűlölt diktátorok, az észak-amerikai monopolisták embe­rei, nem is szólva a guatemalai nyílt beavatkozásról 1954-ben. l^Tgy tűnik, hogy az USA sem hitt nagyon „érveinek" meg­győző erejében. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 600 milliós újabb dollár­segítséggel kellett kecsegtetnie La­tin-Amerikát, persze azzal a felté­tellel, hogy csak azok az országok részesülnek belőle, amelyek sem gaz­daságilag, sem politikailag nem fog­ják támogatni Kubát. Jellemző, hogy az USÁ-nak leginkább az argentin küldött járt kedvében. Az argentin kormány ugyanis az utóbbi időben kétségbeesetten igyekszik gazdasági segítséget felhajtani. Az amerikai államok közelgő bogotai értekezlete is az USA malmára hajtotta a vizet. Herter érveinek mégsem volt nagy foganatja, bár igyekezett elhitetni a latin-amerikai országok küldötteivel, hogy Kuba és a szocialista tábor kapcsolataiból kifolyólag „a nemzet­közi kommunizmus közvetlenül- ve­szélyezteti az amerikai földrészt". Aláírták a nyilatkozatot, amely el­ítéli azt, amit az USA „szovjet be­avatkozásnak" nevez. Ezt még egyes amerikai országok is az USA nagyon kétes győzelmének tartják. A Wa­shington Post azt irta, hogy az USA tulajdonképpen majdnem vereséget szenvedett, mert nem fogadták el előterjesztett javaslatait. Kompro­misszumos megoldásra kellett lép­nie, ugyanakkor nézeteltérések me­rültek fel az USA és szomszédai között. A jóváhagyott nyilatkozat szöve­ge azt bizonyltja, hogy az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszteri értekezlete nem léphetett fel nyíltan . Kuba ellen. A külügyminiszterek akarva-nem akar­va kénytelenek voltak tekintetbe venni, hogy a latin-amerikai népek felette rokonszenveznek a forra­dalmi kubai néppel. Ezért a küldöt­tek szempontjából elfogadhatóbb volt a vélt „szovjet-kínai beavat­kozás" elítélése, már csak azért is, mert egyes kormányok évek óta a „kommunizmus rémével" próbálták elriasztani népeiket a szociális ha­ladásért és a dolláruralomtől való felszabadulásért folytatott harctól. Egyes küldöttek az értekezleten bi­zonyára tudták, hogy engedékeny­ségük a dollárimperialisták nyomá­sával szemben otthon a közvélemény ellenállásába ütközik. Arcaya vene­zuelai külügyminiszter vonakodott aláírni az eléje tóit förmedvényt. Ezért gyorsan visszarendelték, és engedékenyebb egyénnel váltották fel. A perui külügyminiszter már lemondott. A San José-i értekezlet tehát nem úgy sült el, ahogyan azt az USA eredetileg remélte. Washing­ton szívesebben venné, ha kollektív szankciókat szentesítenének Kuba el­len. A nyilatkozat azonban így ís veszélyezteti a békét és a latin­amerikai népek függetlenségét. Minden arra vall, hogy az USA azt várja a nyilatkozattól, hogy az Ame­rikai Államok Szervezete majd szen­tesíti az USA kubai beavatkozását. Emlékezzünk rá, hogy 1954-ben már a caracasi konferencián hasonló nyilatkozatot fogadtak el a „nemzet­közi kommunizmus" ellen. Akkor Arbenz guatemalai elnök demokrati­kus rendszere ellen irányult az éle. Négy hónappal később az USA nyílt katonai beavatkozásra vetemedett Guatemalával szemben és megdön­tötte Arbenz kormányát. A San José-i nyilatkozat azonban mégsem tesz jó szolgálatot az USA­nak. Az egész világ újra meggyőző­dött az Egyesült Államok képmuta­tásáról, arról, hogy mindig mást akár hibáztatni abban, amit évek óta maga követ el. A népek figyelmét azonban nem lehet kijátszani ilyen áttetsző szemfényvesztéssel. Az em­beriség éppen elég tapasztalatot szerzett, sem hogy elfelejtse az amerikai imperializmus gaztetteit. M. K. ÜJ SZÓ 3 * 1960. szeptember 1.

Next

/
Thumbnails
Contents