Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)
1960-09-28 / 270. szám, szerda
Itt az ideje, hogy biztos, szilárd alapot adjunk a békének Elnök úr, küldött urak! Mindnyájan, akik e teremben ülünk, kétségkívül megértjük a közgyűlés idei ülésszakának fontosságát. A Szovjetunió kezdeményezése alapján számos ország elhatározta, hogy legfelsőbb képviselőit elküldi az ülés- , , szakra. A Csehszlovák Szocialista h o9Y kizárjuk az eroszakos módszereket az államok viszályainak megölAntonín Novotný elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén Köztársaság kormánya teljes mértékben támogatta az államfők, vagy kormányfők részvételének gondolatát. Eljöttünk, mert a népek sürgetőn követelik, hogy tegyünk igazán hatékony intézkedéseket a béke és a békés együttélés biztosítására. A népek békés együttélése biztosításának hathatós elősegítése — ez az ENSZ legfőbb küldetése. Éppen ezért most rendkívül komolyan kell megkezdeni a tárgyalásokat, s határozottan vissza kell utasítani minden olyan kísérletet, amely ellentmond a békés megértésnek. A világ jelenlegi központi problémája: feltétlenül biztosítani kell, hogy a népek tartós békében élhessenek és felvirágzásuk érdekében békés alkotómunkát végezhessenek. Egyre nyilvánvalóbb a békés együttélésnek és annak szükségessége, dásából. Ezt elsősorban az emberiség társadalmi fejlődésének elért foka követeli meg. Megkövetelik továbbá azok a korszakjelző változások, melyek a háború után általában a technikában és különösen a haditechnikában bekövetkeztek. Olyan jellegű változások ezek, hogy ma már minden agresszív terv vagy szándék, a háború elhárítására irányuló fennkölt törekvés meghiúsítását célzó minden egyes kísérlet bűnössé válik. Ogy véljük, hogy napjainkban egy pillanatig sem törődhetünk bele a fennálló helyzetbe és abba, hogy még mindig nem szűnt meg a romboló háború veszélye. Nem húnyhatunk szemet egyetlen akció fölött sem, mely meghiúsíja az egyenjogú tárgyalást, megakadályozza a vitás kérdések ésszerű megoldását és kiélezi a feszültséget. A jóakarat - a sikeres tárgyalások főfeltétele Természetesen tudjuk, hogy a tartós béke útjának keresése nem könynyű dolog, bonyolult és nehéz feladat. A fegyver- és hadseregmentes világ megteremtése, a békés megértés útjának keresése, új viszony teremtése a népek között teljesen új probléma, mely az előző időkben soha sem merült fel ilyen sürgetően a népei? °!őtt. Nem lehet rajta csodálkozni, iy az emberiség nagy nehézségek árán halad megoldása felé. A tartós béke útjainak keresésében bárminő siker fő feltétele azoknak jóakarata, akik a háborúról és békéről döntenek. Az emberek túlnyomó többsége határozottan a béke híve s azt akarja, hogy zárják ki a háborúkat, mint a viszályok megoldásának módszerét. Ez már önmagában is nagy dolog. Tehát minden felelős államférfi, akire a világ népei rábízták sorsuk irányítását, köteles tettekkel bizonyítani békeakaratát. Eddig még sok tény azt bizonyítja, hogy nagy akadályok állnak az eredményes tárgyalások és a megegyezés útjában. Persze egyesek ott látják az akadályokat, ahol valójában nincsenek. Az egyes országok állami, vagy társadalmi rendszerének különbözősége határozottan nem tekinthető a békés együttélés akadályának. Elvégre minden nép belügye, hogyan rendezi be életét. Minden nemzet sérthetetlen jogának tartjuk, hogy megtarthassa, vagy megváltoztathassa állami és társadalmi rendszerét, függetlenül attól, tetszik-e ez vagy sem valakinek külföldön. A történelmi fejlődés döntő válaszútra vitte a népeket: vagy megmaradnak a régi társadalmi rendszer, a kapitalizmus eddigi útján, vagy más útra térnek: az új társadalmi rendszer, a szocializmus útjára. Egymilliárd ember ezt az utat választotta és sikerrel halad előre rajta, bebizonyítva a szocializmus nagy előnyeit. Sok nép még a régi úton tart. De lehet-e ez ok arra, hogy az emberiséget atomkatasztrófába sodorják? Mély meggyőződésünk, hogy nem. Az eddigi fejlődés azt igazolja, hogy a két társadalmi rendszer, a szocialista és a tőkés rendszer békében élhet és versenyezhet egymással. Más kiút nincs is, ha meg akarjuk védeni az emberiséget a világégéstől. Ezért el kell ismerni a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének és versenyének szükségességét. Hazánk népe és kormánya őszintén óhajtja, hogy a közgyűlés mostani ülésszaka elősegítse a béke további szilárdítására vezető út felszabadítását és az államok békés együttélését gátló akadályok elhárítását. Az erők világviszonyában bekövetkezett ismert változások következtében és a népek aktív béketörekvésének eredményeképpen néhány évvel ezelőtt sikerült elindítani a nemzetközi feszültség enyhülésének fokozatos folyamatát. Ilyen légkör kell a fő nemzetközi kérdések eredményes megvitatásához és megoldásához. Hazánk is részt vett e kedvező folyamat kibontakoztatásában. A csehszlovák külpolitika alapvető irányvonala a népek békés együttélése és baráti együttműködése, amit egész népünk támogat. Népünk akaratának megfelelően a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új alkotmánya az idén lerögzítette a béke és a békés együttélés elveit. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének fórumán támogatjuk a többi államok, főként a Szovjetunió összes konstruktív békejavaslatait. Csehszlovákia a békés együttműködés szellemében kölcsönösen kedvező baráti kapcsolatokat tart fenn valamennyi földrész számos, különböző társadalmi rendszerű államával. Hazánknak létérdeke a békés építés és a normális nemzetközi kapcsolatok megteremtése, s ezért az elmúlt időszakban örömmel fogadtuk a Nyugat és Kelet valamennyi tárgyalását. Örömmel fogadtuk, hogy a Szovjetunió, továbbá Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország kormányfői tanácskozásain megerősítették az erőszakos módszerek kizárását a nemzetközi viszályok megoldásából. Reménykedve vártuk a négy nagyhatalom kormányfőinek párizsi találkozóját májusban, mely kedvezőbb körülmények közepette igen nagy esemény lehetett volna. Más államok szuverenitásának tiszteletben tartására kell kényszeríteni az USÁ-t Köztudomású, hogy a világimperializmus agresszív erői megnehezítik a tárgyalásokat, támogatják a lázas fegyverkezést és a világ különböző részein őrzik a feszültség gócalt. A párizsi értekezlet előestéjén különösen elítélendő provokációkat követtek el. Népünk nem tudta megérteni, hogy az Amerikai Egyesült Államok éppen a kormányfői találkozó előkészítésének idején, sőt a megnyitása előtti utolsó napokban kémrepülőt küldött a Szovjetunió légiterébe, hogy ugyanakkor megrendezte az úgynevezett „rab nemzetek hetét", mely vérig sértette a szocialista országok népét, ugyancsak akkor további két évre meghosszabbította a szocialista országok elleni korlátozó intézkedéseket, s végül már közvetlenül Párizsból elrendelte csapatainak készültségét. Miféle tárgyalás lett volna ez, milyen légkörben folyt voina le? Kétségtelenül az volt a célja, hogy kidomborítsa az erőpolitikát, azaz Amerika erejét, kialakítsa az összpontosított fenyegetés és nyomás légkörét. Aki persze így gondolkodott, nyilvánvalóan átaludta korunkat s nem döbbent rá, hogy a másik fél sem most került ki a pólyából, hogy nem gyullad be. Hisz az is köztudomású, hogy ez a fél - a Szovjetunió — fejlett gazdasággal, tudománnyal és technikával rendelkező ország. A történelemből, főként Németország imperialista-militarista politikájának történetéből — Nagy Frigyes idejétől Bismarckig és Hitlerig jól ismerjük az erőszakkal fenyegetőzés politikáját. Még nem mondhatjuk meg mi lesz a jövőben, mert nem tudjuk, mi lesz a sorsa reményteljes tanítványuknak, Adenauernek. A párizsi találkozó ilyetén kezeléséből természetesen csak arra következtethetünk, a másik fél azzal a szilárd szándékkal ment tárgyalni, hogy megtorpédózza a tárgyalásokat. A közgyűlés és szervei kétségtelenül még foglalkoznak majd különféle szempontból ezekkel az eseményekkel és következményeikkel. A szovjet kormány kezdeményezésére a jelenlegi Ülésszak megtárgyalja a következő napirendi pontot: „A világbéke veszélyeztetése, amit az Amerikai Egyesült Államoknak a a Szovjetunió ellen elkövetett agreszszív cselekményei idéztek elő." Teljes mértékben helyeseljük e pont megvitatását, s küldöttségünk arra is rámutat, hogy az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság katonai repülőgépei évek óta rendszeresen megsértik Csehszlovákia légiterét. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya kulcsfontosságú kérdésnek tartja a nemzetközi jog általánosan elismert alapelveinek és az ENSZ alapokmánya tételeinek szigorú tiszteletben tartását. Más körülmények között furcsának tűnhetnék, hogy 15 évvel az ENSZ megalakulása után figyelmeztetnünk kell az ENSZ alapokmányára. Pedig mégis megtörtént, hogy az Egyesült Államok kormánya legfelső képviselői útján, köztük az elnök — a Szovjetunió területe felettt lelőtt amerikai kémrepülő Incidensével kapcsolatban — kijelentette: nem érzi kötelességének, hogy tiszteletben tartsa más államok szuverenitását és saját belátása szerint akarja kezelni ezt az ügyet. Az országok szuverenitásának tiszteletben tartása azonban a nemzetközi jog alapja és az ENSZ alapokmányának fő követelménye. Szerencsére nem élünk abban a korban, amikor a világ hatalmasságai jogfosztott gyarmatokká tették egész földrészeket. A XX. század második felében élünk, amikor a békeszerető népeknek megfelelő eszközeik vannak szuverenitásuk törvényes védelmére és az agresszió elhárítására. Az egyedüli alapelv, melynek alapján ma egyáltalán tárgyalni lehet: a teljes jogi egyenlőség. Ez a nemzetközi kapcsolatok egyik elemi és általánosan elismert elve. Ezért a jelenlegi ülésszak egyik fő feladatának tartjuk annak elérését, hogy az Egyesült Államok kormánya tiszteletben tartsa a nemzetközi jogszabályokat és ezzel hozzájáruljon a hasznos tárgyalások elengedhetetlen feltételeinek helyreállításához. A közgyűlésnek ez irányban erőteljes kezdeményezést kell tanúsítania, hogy bebizonyítsa hűségét az alapokmányhoz és teljesítse kötelességét az emberiséggel szemben. Midőn ma a nemzetközi jog alapelveiről és az egyszerű tisztesség szabályairól beszélek — melyek nélkül rendes nemzetközi kapcsolatok nem létezhetnek - nem hallgathatom el az Egyesült Államok kormányának felháborító döntését, hogy még New Yorkban is, az ENSZ székhelyén korlátozza Nyikita Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és néhány más államférfinak mozgási szabadságát. A csehszlovák küldöttség nevében a leghatározottabban tiltakozom az Egyesült Államok kormányának eljárása ellen, mellyel megmutatta, hogy nincs meg a jóakarata a megértés útjainak kereséséhez, ugyanakkor durván megszegte kötelezettségeit az ENSZ-szel szemben. A szláv nemzeteknek és sok más népnek ősrégi szokása, hogy baráti nyíltsággal és tisztelettel fogadja a vendégeket és látogatókat. Mindenkinek megadjuk a tiszteletet független attól, milyen a viszonya hozzánk. Nem tudom, az a „baráti" fogadtatás, melyben részesítettek bennünket, vagy az irántunk tanúsított „udvariasság" fejezi-e ki az agyondícsőített amerikai „szabadságot és demokráciát". Lehet, hogy e tekintetben lemaradtunk és nem tudjuk megérteni a „szabad barátságnak" ezt a modern, irántunk tanúsított formáját. Mindenesetre mély benyomást gyakorolt ránk. Ennek a nálunk durvaságnak és neveletlenségnek nevezett' „barátságnak" szelleméről majd otthon fogunk beszélni. Azt hiszem a sértésnek minden határát felülmúlja az, hogy Csehszlovákia USA-beli nagykövetét még a repülőtérre sem engedik ki, hogy fogadhassa a küldöttséget, melyet az a köztársasági elnök vezet, akit itt ő képvisel. Felháborító, hogy erről a rendőri szervek döntöttek. Ügy véljük, hogy olyan körülmények közepette, amikor az ENSZ tagállamainak szabad képviselői nehézségekbe ütköznek munkájukban, s amikor tartózkodásukról gyakran a rendőri szervek döntenek, komoly formában felmerül annak kérdése, célszerű-e továbbra is, hogy e fontos világszervezet székhelye is az Egyesült Államok területén legyen. A szovjet küldöttséggel egyetemben úgy véljük, hogy ilyen körülmények közepette legjobb lenne más országba áthelyezni az ENSZ székhelyét és tevékenységét. Az amerikai államférfiak számos kijelentése bizonyítja, mennyire fontos, hogy valamennyi állam és elsősorban az Egyesült Államok kormánya világosan színt valljon, híve-e a békés együttélésnek. Dillon helyettes államtitkár úr például 1960. április 20-án, tehát röviddel a párizsi kormányfői értekezlet előtt kijelentette: „Dobjuk ócskavasba a múló és kényelmetlen együttélés elvét." Dillon úrnak és azoknak, akiknek nézeteit képviseli, kényelmetlen az együttélés, azaz a békés együttélés. Ügy véljük-e tehát, hogy az ENSZ egész tevékenysége is kényelmetlen nekik —, hisz az ENSZ a békés együttélésre törekszik —, miután így bírálja el erőfeszítését és egyöntetűen elfogadott határozatait? Ha nem akarják a békés együttélést, akkor hát mit akarnak? Háborút? Hisz mind azt állítják: nem akarunk háborút. Mi is mondjuk, hogy nem akarunk háborút és a békéért küzdünk. Az USA és más országok említett tényezőinek címére kijelentjük: ha nem akartok háborút, keressük hát a megértés lehetőségeit. Persze verjétek kl fejetekből államviszonyaink megváltoztatását, a szocializmus leverését és elpusztítását. A szocializmus ma sok száz millió ember gondolkodását és meggyőződését fejezi ki és ezeket a százmilliókat semmiféle erőpolitika nem tudja félreállítani és elsöpörni a föld színéről. De mi ma a helyzet? Csehszlovákia más államokkal egyetemben már évek óta céltáblája az Egyesült Államok kormányköreinek, melyek állandóan beavatkoznak belügyeibe. Beavatkozásukat az a meddő óhajuk sugallja, hogy megváltoztassák viszonyainkat és visszaállítsák a tőkés társadalmi rendszert, melyet népünk öntudatosan elvetett. Az Egyesült Államok kormánya időnként nyíltan hirdeti ezt a célt, sok millió dollárt fordít elérésére, támogatja az ellenünk irányuló különféle ellenséges kampányokat, mint pl. a már említett kihívó jellegű „rab nemzetek hetét" stb. Ezeknek a politikusoknak címére kijelentem: egyszer már meg kell értenetek, hogy annak a szabadságnak fogalmát, melyet oly fennhangon hirdettek, és amelyet saját mértékkel mértek, népünk ma már nem tudja megérteni és egyáltalán nem tudja elfogadni. A mi szabadságunkat más szempontokból, az egész szocialista társadalom fejlődése s így az ember teljes mértékű fejlődése szempontjából mérjük, s ezen már nem nyilvánul meg a tőkés társadalom ragadozó jellege. Szeretnék még egy jellegzetes példát említeni: 1960. május 9-én, tehát akkor, amikor az Egyesült Államok jókívánatát fejezte ki a csehszlovák államünnep alkalmából, abból az alkalomból, hogy hazánk 15 éve szabadult fel a hitleri megszállás alól, Herter, amerikai külügyminiszter egy sajtóértekezleten fontosnak tartotta, hogy aljas rágalmakkal megengedhetetlenül beavatkozzék belügyeinkbe. Emeljük fel szavunkat a gyarmaturalom minden formája ellen A nemzeti szuverenitás lebecsülésének politikája az utóbbi időben a gyarmati rabságból felszabadult néhány új, állam ellen szőtt összeesküvésben is szemléltetően megnyilvánult. Kongó példája jellemző arra, ahogyan a gyarmatosítók elképzelik hajdani gyarmataik, a mostani új államok politikai és gazdasági szabadságát. A felszabadult Kongói Köztársaságot, mely demokratikus úton létrehozta a parlamentet és a kormányt már önálló életének kezdetén durva támadás érte. Amikor a gyarmatosítók látták, hogy a kongói nép és képviselői komolyan veszik a kivívott függetlenséget, és végleg füstbe mennek a gyarmatosítók kiváltságai, melyeket valaha a múltban durva erőszakkal csikartak ki, elhatározták, hogy újra erőszakot alkalmaznak. Anélkül, hogy tekintettel lettek volna a „szabadság" és a „demokrácia" annyiszor kinyilatkoztatott elveire és a jóváhagyott egyezményekre, katonai támadást szerveztek az újszülött független ország ellen, hogy megtartsák politikai és gazdasági pozícióikat, hogy a külföldi monopóliumok kezében maradjon a döntő hatalom Kongóban. Sőt a helyzet oda fajult, hogy az ENSZ és apparátusa képviselői úgy hajtották végre a Biztonsági Tanács helyes határozatát, hogy nem az ENSZ segítségét kérő kormányt támogatták, hanem ellene léptek fel. Az ENSZ-szervek valójában lehetetlenné tették a törvényes Lumumbakormány és a kongói parlament tevékenységét. Támogatták a gyarmatosítókkal egy húron pendülő szeparatista csoportokat és így valójában előkészítették Kongó politikai és gazdasági életének megbénulását és egységének felbomlását. A törvényes kormány az ENSZ erőinek foglya lett és így képtelen irányítani az országot. Ezek cáfolhatatlan tények. E tények hatása alatt senki sem bújhat ki felelőssége alól, aki részt vett előidézésükben. Ezért egyetértünk a ghanai köztársasági elnök és a szovjet miniszterelnök e kérdésben kifejtett nézeteivel. Az ENSZ szervei útján azonnal köteles gondoskodni arról, hogy Kongóban helyreállítsák a törvényes Lumumba-kormány és a törvényes parlament tevékenységének szabadságát. Biztosítani kell Kongó népének szuverén és sérthetetlen jogát, hogy szabadon döntsön országa sorsáról és mentesüljön az imperializmus és a gyarmaturalom bárminő befolyásától. Szeretnék rámutatni egy másik esetre is. Tanúi vagyunk annak, milyen eszközökben nem válogató nyomást gyakorolnak egy hős népre, mely elhatározta: véget vet annak, hogy az idegen monopóliumok szipolyozzák ki hazáját, s kivívja hazája teljes szabadságát és függetlenségét. Kuba népére gondolok, mely hősies harcával elűzte az országból Batista diktátort és cinkosait s megszabadult az amerikai monopóliumoktól is, melyek kíméletlenül kizsákmányolták Kuba kincseit és nyomorba döntötték népét. Azok a kísérletek, hogy térdre kényszerítsék a kubai népet, felforgassák az ország gazdaságát, lehetetlenné tegyék Fidél Castro kormányának tevékenységét és visszavessék Kubát az amerikai monopóliumok karmai közé, kudarcra vannak ítélve. E kísérletek még jobban leleplezik az imperializmus ragadozó jellegét, melyet a „szabadságról" és a „demokráciáról" ezerszer elismételt frázisokkal sem lehet leplezni. A kubai nép hősies harca a latin-amerikai népek felszabadító küzdeimének dicső történelmi fejezete. Csehszlovákia népe rokonszenvezik e küzdelemmel, mint ahogy szívélyes viszonyban van minden néppel, mely az elnyomók és a gyarmatosítók ellen küzd. A lehető legnagyobb sikereket kívánjuk a kubai népnek és kormányának hazájuk felvirágoztatására és nemzeti függetlenségük megszilárdítására tett erőfeszítésükben. Ezek az akciók és még továbbiak, melyek egyes államok szuverenitása ellen irányulnak — bármely imperialista állam is az elkövetőjük — együttjárnak azzal a politikával, amelyet a leghatározottabban el kell ítélni. Itt a legfőbb ideje annak, hogy véget vessünk a még folyó gyarmati háborúknak, mindenekelőtt az algériai nép ellen évek óta folyó véres és igazságtalan háborúnak. Az algériai és a francia nép érdeke, hogy véget vessen a vérontásnak. A békeszerető Indonézia kormányának Nyugat-Irián kérdésében képviselt helyes és igazságos álláspontját is támogatjuk. Meggyőződésünk, hogy már véglegesen le kell számolni az egész gyarmati rendszerrel és szélesre kell tárni a szabadság kapuját minden nép előtt. Ezért feltétlenül támogatjuk a gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségéről szóló nyilatkozattervezetet, melyet a Szovjetunió küldöttsége terjesztett ülésszakunk elé. Megragadom az alkalmat arra, hogy újra üdvözöljem a gyarmati rabiga alól felszabadult vagy felszabaduló népeket. Csehszlovákia kormánya és népe nevében teljes győzelmet kívánok nekik, kívánom, hogy a lehető legnagyobb sikereket érjék el országaik fejlődésében, rokonszenvünkről és támogatásunkról biztosítom őket. Tudjuk, hogy a függetlenség elnyerése, bár jelentós, de mégis csak az első lépés az új államok jövőbeni fejlődésében. A gyarmati hatalmak igyekeznek megnehezíteni az új államok önálló útját és mindjárt kezdetben különféle egyenlőtlen szerződésekkel, különféle politikai és katonai kötelezettségeket akarnak rájuk kényszeríteni. Ellene vagyunk a gyarmaturalom valamennyi formájának, régi vagy új formájának, mely akadályozza a szabadság és a függetlenség útját választó népek alkotó fellendülését. Szilárdan állunk, az új államok mellett, melyek lerázták a gyarmaturalom rabigaját. Ügy véljük, minden nép kötelessége segíteni ezeket az államokat, hogy elfoglalhassák megillető helyüket a világban, kötelességük megakadályozni minden beavatkozást belügyeikbe, ami veszélyezteti a világbékét és biztonságot. Ezeket az új államokat elsősorban gazdaságilag kell! segíteni úgy, hogy ezzel ténylegesen hozzájáruljunk gazdasági és kulturális fejlődésükhöz. Segíteni kell nyersanyag-fejtésük fejlesztésében és a nyersanyag-feldolgozó üzemek építésében. Segíteni kell mezőgazdaságuk fejlesztésében, a művelődés terjesztésében, az iskolák, kórházak, stb. építésében. Mihaszna lenne az olyan „segítségnek", mely továbbra is a monopóliumoknak hajtana hasznot és más formában meghoszszabbítaná az ország kiszipolyozását és népének nyomorát. Az imperialista és gyarmatosító köröknek — akár tetszik ez nekik, akár nem — bele kell nyugodniok abba, hogy az újonnan felszabadult népek birtokukba veszik hazájuk természeti és anyagi kincseit és saját javukra használják fel őket. Csehszlovákia elsőrendű feladatának tekinti, hogy önzetlen segítséget nyújtson az új államoknak és a gazdaságilag gyengén fejlett összes országoknak. Az egyenjogúság elvei alapján és mindennemű politikai feltételtől függetlenül már évek óta segítséget nyújtunk sok államnak. A kölcsönösen előnyös együttműködés alapján tartós barátság jött létre a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az újonnan függetlenné vált államok népei között, s ez a barátság a béke támasza. Az új államok megsegítésének és nemzetközi helyzetének rendkívül nagy jelentőséget tulajdonltunk, s ezért az ENSZ közgyűlésének ülésszaka elé tervezetet terjesztettünk, amely maximális támogatást irányoz elő az újonnan megalakult államoknak függetlenségük megszilárdításában. Meggyőződésünk, hogy tervezetünket a közgyűlés támogatni fogja. (Folytatás a 4. oldalon) X J Ť J SZÓ 601 * 196 0. szeptember 14.
