Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-03 / 245. szám, szombat

// fe „ 1111 re n g e r p a r t la h r fit i-i k a tengerbe. CSEHSZLOVÁKIA r jellegzetes kontinentális ország: nincsen tengere. Bár Európa szívé- > ben fekszik, és így, hazánkon keresztül vezet számos közép-európai fő közlekedési vonal, a tenger hiánya érezhető tényező annál is inkább, mert Csehszlovákia fejlett iparral és így fejlett külkereskedelemmel rendelkezik. Azt pedig mindenki tudja, hogy a világkereskedelem korában tömegárut versenyképes módon csak tengeri úton lehet messzi országokba, idegen világrészekbe szállítani. Ezért már a burzsoá Csehszlovák Köztársaság minden irányban kereste a legrövidebb, a leggyorsabb és a legolcsóbb összeköttetést a tengeri kikötőkkel. A legtermészetesebb útvonal az Elba folyó volt, amely az Északi-tenger legnagyobb kikötőjénél, Hamburgnál ömlik De ezzel az útvonallal versenyre feltek a napy észak-adriai kikötök, Trieszt, és Fiume, amelyek felé az ún. Adria-köteléki díjszabásban aránylag olcsón jutott el vasúton a csehszlovák áru Ausztrián vagy Magyarországon keresztül. A harmadik versenytárs a balti német és lengyel kikötők voltak: Stettin, ahol a hazánk területén eredő Odera folyó torkollik a tengerbe és a lengyelek új kikötője, Gdynia. Ehhez a három tengerhez hozzávehetjük negyediknek a Duna—Fekete-tenger útvonalat. A Szlovákia déli határai mentén folyó Duna olcsó szállítási lehetőséget nyújtott a fekete-tengeri román átrakodó kikötök: Galac és Braila felé. Aszerint, milyen áruról volt szó, és az milyen világtáj felé irányult, érvényesült a négy tenger kikötőinek vereenyharcában az egyik vagy a másik szállítási irány. A második világháború eredményeképpen alapvetően megváltozott az említett országoknak társadalmi jellege és ez kihatott természetesen Csehszlovákia külkereskedelmének alakulására, a szállítási irányokra is. Manapság külkereskedelmünknek már háromnegyed része irányul a népi demokratikus államok, illetve, sőt elsősorban, a Szovjetunió felé. Ily módon az adriai kikötők és Hamburg vesztettek jelentőségükből, míg a dunai útvonal, de főleg az új lengyel kikötők: Szczeczin, Gdynia és Gdánszk egyre nagyobb hányadát vonzzák maguk felé külkereskedelmi áruforgalmunknak. A HÄROM NAGY BALTI KIKÖTÖT a bekerített fasiszta hadseregek 1944-ben a végsőkig védelmezték és utolsó erőfeszítésükkel jóformán teljesen elpusztították. Nemcsak a hajódat süllyesztették el lehetőleg úgy, hogy a kikötők bejáratát hosszú időre elzárják, hanem felrobbantották a mólókat, tönkretették a darukat és raktárhelyiségeket, a vasúti csatlakozó vágányokat — egyszóval mindent, ami nélkülözhetetlen a korszerű tengeri kikötök üzemeltetéséhez. Legtöbbet talán az ősi Ha»za-város, Gdánszk — az egykori Dancig — szenvedett. A város épületeinek 80 százalékát tönkretették a németek, míg a kikötőben, a három ottani hajóépítőműhelyben a pusztítás jóformán 100 százalékos volt. A kikötő-berendezések a Visztula-folyóA sangháji népi irodalmi kiadó megjelentette egy sangháji műkedvelő munkásírő-kollektíva elbeszéléseinek gyűjteményét. A kötetben közzétett 22 elbeszélést több száz mű közül választották ki. A megjelent elbeszélések nagy figyelmet keltettek az irodalmi körökben is. A sangháji kiadó több ilyen kötet megjelenését vette tervi*-. Konsztantyin Szimonov Élők és holtak című új regénye a második műve annak a katonai témájú könyvciklusnak, amely a Bajtársak című könyvvel indult meg. Az új mű nem folytatása az előzőnek, habár annak több hőse ebben Is szerepel. A regényt a Známja című folyóirat közölte. -M fi _ ÉfPlLKlSM •ftis&M*-,^ nwiÄJSS í csehszlovák tengeri haio a yujnim kikölubt-n, kelet-ázsiai útja elótt. nak a városon keresztül húzódó ága mentén vagy 20 kilométeren terültek el, amelynek déli oldalán a tulajdonképpeni város, északi oldalán pedig a második világháború történelmében oly nagy nevezetességre szert tevő Westerplatte nevű félsziget fekszik. Míg 1938-ban Dancig német, tehát náci befolyás alatt álló, ún. szabad város volt, addig a Westerplatten lengyel őrség védelmezte a város felé vezető utakat, így érthető, hogy 1939. szeptember 1-én reggel 5 óra 55 perckor, — amint a'zt Hitler a' megdöbbent világ fülébe bömbölte — a Westerplatte megtámadásával indult meg a második világháború, illetve, ahogyan a pusztításnak ez a megszállottja mondotta: „Ettől a perctől kezdve a német csapatok visszalőnek" — bár köztudomásúan senki a világon nem lőtt rájuk. Ma a Westerplatten, amelyet a borzalmas túlerővel szemben két héten keresztül az utolsó emberig hősiesen védtek a lengyel katonák, nyírfák és bükkök között díszes síremlék örökíti meg a második viláaháború halottjainak az emlékét. A gdanszki kikötő minden létesítménye már üzemképes állapotban van, A három hajógyárat egyetlen hatalmas üzemmé vonták egybe, amely 10 — 20 ezer tonnás tengeri hajókat, 30 ezer tonnás tartályhajókat, travvlereknek nevezett halászhajókat és egyéb tengeri járművet épít. De maga Gdánszk városa is feltámadt poraiból. Szinte megható, hogy a Jengyei munkásosztály annyi vesztesége ellenére eszközöket fordított a középkori városnak eredeti alakjában való, tehát igen drága felépítésére. Így újra feltámadt az Európa-szerte ismert Lange Markt, a „hosszú piac", újra teljes fényében ragyog a helyreállított városháza előtt a híres Triton-szobor, megújították a hanza-kikötő jellegzetes, jórészt fából épült ősi raktárházát. Gdánszkot a másik nagy lengyel kikötővel, Gdyniával elektromos gyorsvasút köti.össze a tengerpart mentén. A 25 kilométeres távolságot villák, nyaralók, tengeri fürdőhelyek szakadatlan sora szegélyezi. Félúton fekszik Sopot, a világhírű balti-tengeri fürdőhely. A NEGYEDMILLIÓS GDYNIA nagyon sokban emlékeztet a mi Gottwaldovunkra, az egykori Zlínre. A lengyelek 1922-ben egy kis halászfalu helyén kezdték meg építését, miután rövid tengerpartjukon a párizsi békék jóvoltából egyetlen használható kikötőhöz sem jutottak. Ez a különben dicséretes városépítő és kikötő-létesítő törekvés azonban teljesen magán viselte a kapitalista vállalkozás minden jellegzetességét. A háború elsősorban a kikötőt viselte meg olyannyira, hogy helyrehozatala hosszú éveket vett igénybe. Ma már nagyobb, mint valaha és forgalma is már régen meghaladja a háború előtt elért legmagasabb színvonalat. A menekülő németek a kikötő szűk bejáratában egyik legnagyobb csatacirkálójukat elsüllyesztették és így hosszú időre elzárták a kikötő bejáratát. Mindennek ma már nyoma sincsen. A hat medencéből álló kikötőben a tengeri hajók végeláthatatlan sora rakodik. Az ún. csehszlovák móló mentén látogatásunk idején éppen a Kladno nevü hajónk horgonyzott A 13 ezer tonnás, legkorszerűbb berendezésű Kladnót Japánban építették csehszlovák számlára és az elmúlt esztendő óta teljesít szolgálatot a kelet-ázsiai vizek és a „hazai" kikötő, Gdynia között. Kapitánya, Frey Jakab, a csehszlovák tengeri kereskedelmi flotta legrégibb, hosszú járatú hajók vezetésére feljogosított tisztje. A hajó négy hónap alatt teszi meg az utat a balti és a kelet-ázsiai Kikötők között, odafelé elsősorban gépeket és más termelőeszközt szállítva, míg visszafelé főleg nyersanyagokat, érceket hozva. Gdynia egyben a lengyel tengeri halászat egyik fő támaszpontja. Innen indulnak ki az egész konzervgyárral rendelkező nagy, 5 — 10 ezer tonnás anyahajók, amelyek kint a szabad tengeren azon frissiben feldolgozzák a napi halászzsákmányt. Innen indulnak ki egy ilyen anyahajó kíséretében az előbb említet trawlerek, amelyek mozgékonyságukkal, de a legviharosabb tengerjárásnak is ellenálló alakjukkal és berendezésükkel alkalmasak arra, hogy akár az Északi-Jegestenger legviharosabb vizein is hetekig, akár hónapokig is a nyílt tengeren halászhassanak. A harmadik, egyben a legnagyobb forgalmú és csehszlovák vonatkozásban is legfontosabb kikötő az Odera folyó torkolatánál levő Szczeczin. Korszerű, túlnyomórészt teljesen új, sok millió tonna teljesítőképességű kikötőberendezéseivel, mólóival, raktáraival, a daruk egész erdejével, beláthatatlan kiterjedésű vasúti rendező-pályaudvaraival nemcsak Lengyelország legnagyobb kikötője, de egyben a csehszlovák áru fontos kilépőhelye a föld számos tengertvli országa felé. MINT LÄTJUK, a csehszlovák külkereskedelemben a lengyel kikötők ragadták magukhoz a vezető szerepet. A lengyel kikötők nagy kapacitásukkal, korszerű berendezésükkel az ott megforduló és a világ minden tája felé kifutó hajók nagy számával lehetővé teszik, hogy Csehszlovákia, mint tengerrel nem rendelkező szárazföldi ország, semmiképp se érezze földrajzi helyzetének ezt a hátrányát. Mondanunk sem kell, hogy ennek múlhatatlan feltétele az a körülmény, hogy Lengyelország is népi demokratikus állam, hogy ott is a dolgozó nép az uralkodó, amely önzetlenül, a kölcsönös előnyök alapján rendelkezésünkre bocsátja tengeri kikötőit. Sz. L. ^IRODALOMRÓL-KÖNYVEKRttóMelentyev: Mi volt — Holnap? A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, valamint a Budapesti Móra Ferenc Könyvkiadó közös gondozásában nemrég megjelent, a „Mi volt — Holnap?" című mű, melynek szerzője Melentyev szovjet író. A „Mi volt — Holnap?" egy nagy•szerűen megírt fantasztikus gyermekregény. írója, a tudomány és technika mai állásából — tekintetbe véve várható fejlődésüket — indult ki s visz el bennünket 50 évvel előbbre. Vaszja Golubjov és Szasa Milnyikov, a két hatodikos diák 1955 márciusában mammutfog keresésére indul a szibériai örök fagy birodalmába. A fogra szükség van, mert Vaszja, az „Ügyes kezek" elnevezésű műszaki kör vezetője gyűjteményes múzeumot akar berendezni az iskola épületében. Vaszja és Szasa sítalpaikon útnak indulnak és eltévednek. Vaszja egy hóval betakart gödörbe esik. A két gyerek minden ügyességére, leleményességére szükség van, hogy Vaszja még a közelgő hóvihar előtt kikerüljön a gödörből.-Ez azonban nem sikerül. Megegyeznek, hogy Szasa segítségért megy. A magára maradt Vaszját a gödör fenekén csak egy gondolat foglalkoztatja, hogy el ne aludjon, mert megfagyna. Erős akar maradni, de fáradt, hideg van, elalszik, megfagy és csak 2005-ben ébred fel, amikorra a tudomány és a technika teljesen megváltoztatta Szibéria éghajlatát. Melentyev fantasztikus gyermekregényében olyasmire vállalkozott, ami nem könnyű feladat a XX. század Verne Gyuláinak. Ha a mai kor fantasztikus-regényírója a jövő technikai csodáiról akar írni, más szempontokból kell kiindulnia, mint Verne elődeinek vagy kortársainak. A tudomány és a technika fejlődése olyan magas fokon áll, hogy szinte nem múlik el nap, hogy valami csodával, felfedezéssel, találmánnyal bámulatba ne ejtse a világot. A mai fantasztikus regény egyik követelménye, hogy a tudomány és a technika reális fejlődési lehetőségeiből induljon ki. Tehát a ma Vernéjének alaposan kell ismernie a tudomány és a technika eddigi eredményeit és fejlődési lehetőségeit, ha ízelítőt akar adni a jövőből, hogy miképpen is fog élni az emberiség, ha a nukleáris energiát békés célokra — nem háború előkészítéséle — fordítják. Ma már az olvasó nem elégszik meg annyival, hogy képzeletében 50 -Í00 évet előre ugorjon: azt is tudni akarja, hogyan valósította meg az ember ezeket a dolgokat. Röviden: napjainkban a fantasztikus regények íróinak arra kell törekedniük, hogy műveikkel ne csak szórakoztassanak, hanem gondolkozásra is késztessék és lelkesítsék az embert, utat mutassanak s meggyőzzenek arról, hogy mindaz, amit művükben megírtak, valóra válhat. Ezt a követelményt nagyszerűen oldja meg Melentyev, amiből látni, hogy regényével elsősorban nemcsak szórakoztatni akar, hanem megakarja mutatni, mire képes a tudomány, a technika, az emberi alkotóképesség. Bátran, állíthatjuk, azt is sikerült elérnie, hogy gondolkozásra késztesse az olvasót. Melentyev, miután hősét 50 évig tartó alvás után életre kelti, bátran indítja útjára, hogy szétnézzen a megváltozott világban. Vaszja felfedező útja során lépten-nyomon a technika csodálatos vívmányaiba ütközik Buksival együtt, mint például: atom- és elektromos meghajtású autók, amelyek üvegre emlékeztető masszával bevont — széles utakon robognak óriási sebességgel, vagy az atommeghajtású útburkológép, amely önműködően készíti az említett utakat. De Melentyev nem elégszik meg ennyivel, hanem az olvasóval megismerteti mindazokat a nehézségeket is, amelyeket az embernek le kell küzdenie, ha a tudományt és a technikát a jövőben teljes mértékben a szolgálatába akarja állítani. Arra utal ezzel, hogy társadalmunk emberének legfontosabb feladata, hogy állandóan mélyítse a tudását, "hogy a tudományt és a technikát még jobban a szolgálatába állíthassa. Melentyev könyvében a jövőnek, a tudomány ragyogó vívmányainak ismertetése mellett azt is érzékelteti, honnét jött az ember, és hová juthat el, ha nem lesz háború. A mindenki számára hasznos és tanulságos könyvet Nikodémusz Elli fordította. A műszaki kifejezések világosak, érthetők. A könyv stílusa fordulatos, játékos derűvel, humorral. A „Mi volt - Holnap" olyan fantasztikus regény, amellyel az író sok kellemes percet szerez minden olvasójának. KEZES JÓZSEF PahtaiBoris: PROTOKOLL'CSILLAR NICSAK Gabi.

1 Zeke az utca túlsó oldalán megpillantotta a fiát. Átvágott az úttesten, füttyentett neki, de a füttyét elnyelte a villamos csengése. Meggyorsította lépteit, még két-három lépés és eléri'. Már ott lépdel mögötte, már emeli a kezét, hogy a vállára csapjon. Ám abban a pillanatbah megakad a szeme Jurikon, Gabi barátján, aki olyan figyelemmel hallgatja Gabit, még így hátulról is látni... Nyaka, tarkója szinte megfeszül a nagy figyelemtől. Mit tud neki Gabi... mert ő tartja szóval ... Jurik csak bólogat, néha felnyerít... Gabi meg beszél tovább, a kis dugó! Csakugyan olyan, mint egy kis dugó, melyet az utcai forgatag ide-oda dobál. Itt megszűnik „drága fiam" lenni, itt már csak Zeke Gábor vagy „egy fiú a második gimnáziumból", vagy még az sem! „Egy fiú az utcán". Lássuk, milyen az a fiú az utcán, akit a barátja, az a nagy lógó olyan odaadással hallgat. Kicsit csámpás . . . Határozottan csámpás. A kezével sem tud mit kezdeni. Csinosnak egyáltalán nem nevezhető, állapítja meg Zeke, mert fékezni akarja büszkeségét. „Az a fiú az utcán" ugyanis valami roppant érdekeset mesélhet, mert a nagy lógó barátja hátraszegi a fejét, s csak rázza, rázza, mintha nem tudna hova lenni az ámulattól. Ügy látszik, jó előadó az a kis csámpás, ha ennyire leköti a másikat. Jó előadó, jó megfigyelő. Mindig arra oktatta, hogy ne csak a dolgok felületét lássa, hanem azt is, ami mögöttük van. Ha úgy nézi, mint egy idegent, csak az tűnik fel neki, hogy élénk, mozgékony kamasz, akinek megvan a képessége magához ragadni a figyelmet s ez már valami! Hallani kellene, mit mond . .. mit magyaráz olyan hévvel, gondolja Zeke és óvatosan mögéjük kerül, előretolja az ajkát, mint mikor egy jó falatot készül bekapni... — ... úgy hívom, hogy protokollcsillár - mondja Gabi. - Jó, mi? Protokoll-csillár - mondja magában Zeke. Jól kezdődik... — ... Mert mindig aszerint gyújtják fel az égőket... és annyit... folytatja Gabi már az utcáról meg tudom állapítani... csak felnézek az ablakra és rögtön megmondom neked... Fogadsz velem? Megmondom az égők számából, hogy fontos muki van-e nálunk. Zeke elvörösödik. „Muki" ... Miféle kifejezés ez?! Miféle tiszteletlen, útszéli kifejezés ... és hogy mer ... Jurik persze röhög. Mért is gyújtanák fel valamenyi égőt? Vannak bizonyos takarékossági szempontok. Nem úszhat mindig fényárban a lakás! Fényárban ... Erről a mukizásról le kell szoknia. - Ha lerctről azt látom, hogy egy árva körte ég, tudom, hogy szegény rokon van nálunk, akinek anuám odaadia az előző napról maradt rizskochot. Ha négy égőt gyújtanak meg, apám valamelyik kollegája jött látogatóba feleségestül. A négy égőhöz fekete, konyak és szendvics jár vihoa Gabi. — Megennék mosf egy szalámis zsemlét. Jó vastagon vágva a szalámit. Uinyi vastagon. . \ Mit adnak a moziban? — Megállnak a hirdetőoszlop előtt, a plakátokat böngészgetik. - Is? - kérdi Jurik. - Mit és? - A csillárról beszélj! - Vacsoravendéaeknek meggyújtjuk az összes körtéket. De kit hívunk meg vacsorára? Akinek jobban megy. mint nekünk. HALLATT.AN - gondolja Zeke. Honnan veszi ezeket a Protokollcsillár". Micsoda hülyeség'. Hogy tud ilyet kitalálni? Ahelyett, hogy az iskolán járna az esze, vagy a szakkörökön! Már modellező szakkörük is van .. . Na, maid előveszi! - De vannak megtévesztő dolgok is - emeli fel mutáló hangiát Góbi - Például? - kérdi Jurek - Például, amikor apa meg akarja mutatni bizonyos személyeknek, hogy azért, mert ö főosztályvezető, éppolyan szerényen él, mint előadó kúrában, nem szállt a fejébe a gőz' Ezért csak két körtét gyújt meg Ehhez a világításhoz tea meg keksz való. Es van agitációs célt szolgá-ó világításunk. Nyolc körtéből áll, és azt jelenti: azt csak elismered kartársam, hogy egyre emelkedik az életszínvonalunk! Ilyenkor sóssútemény is van, meg torta ... Zeke sarkonfordul és sietős léptekkel ellenkező irányba tart. Ha még egy percig hallgatná Gabit... Zsebkendövei törölgeti az arcát. Micsoda zagyvaságokat fecsegett össze! Arcátlan kölyök! Nyugalom, nyugalom — csitítia magát. Próbáljuk úgy felfogni a dolgot, mintha valóban egy idegen fiút hallgatott ki véletlenül. ..Egy tiút az utcán"... Micsoda nagpszáiú alak lesz ebből — gondolná. őszintén sainfilva a szüleit, akik bizonyára uouanoluan gondosan nevelték a fiukat, ahogyan ő nevelte Gabit. Vigyáztak minden tévésére. F.tifirtak a szülői értekezletre. Megértő. baráti hanaon beszéltek vele. Fölényes kis pimasz! Meaéri a nértzét! Persze, az ember önkéntelenül arra gondol. .. k ét s ° aki mii felmerül benne ...- na igen ... milyen lehet 9 környezete annak a fiúnak . . . Mit lót maoa körül. .. Mégsem haauhatia sző nélkül, hogy iluen tiszteletlenül nyilatkozzék a szüleiről. Nőiön meg. fiatalember, mutassa meg, mit tud. aztán maid beszélünk egyről-másról. Mindenesetre cinveszi Gabit, határozta el. Aztán mégse vette elő Mindenről beszélt vele. csak évnen . arról" nem. Vnllia be. hoav kihalton'

f a? Ezekben a navokban Zeke kínosan ügyelt rá. hogy a csillár állandóan néov lánaaal égien. Állandóan . .. F.av idn múlva Gnhi mealenődve vettp észre, hogy a díszes üueacstllár helyén kovácsoltvasból készült lámva függ, négy éaövel. mely egyetlen kattintásra eavszerre gyullad ki. Semmi szabályozás ... Gabi csodálkozva bámult rá. A szála szögletét összepréseli, mintha mosolyt lapítana szét. Gabi a csillárt nézi. Zeke meg Gabit. - .4 másik csillár divatiamúlt volt már - ielenti ki gyorsan Zeke Túladtam raita. S MERT Gabi nem felel, erélyesen rászól: - Mi az? Valami kifogásod van ellene?'. ©J SZÖ 6 * 1960. szeptember 3.