Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-24 / 266. szám, szombat

Paul Helien: Kislány virágvázával (J. Herec reprodukciója) A drezdai állami gyűjtemény tu­lajdonát képező, Manet-tól Matis­se-ig terjedő művekben a 19. sz. má­sodik felének Franciaországa eleve­nedik meg. A polgárság korának zömében polgári szr'^ 1" '" mt :ze­te ez, amelyből azonban visszatart­hatatlanul csendül fel a politikai és képzőművészeti forradalom hangja. Párizsban a fény városában, tob­zódik a gazdagság. Am a peremke­rületek sötét szegénységét riasztó gondok kisérik. Corot metszetein még békésen bontogatják lenge lomb­jaikat a fák a finom fényben. Manet robusztus egészségű természetszem­léletével eredeti látásmódjával már új korszakot nyit. De nem csupán grafikai sorozatával áll a kommunár­dok mellé, hanem 1870-ben velük is harcol. Az új művészeti irány, az impresszionizmus merőben különbö­zik a régi s megszokott stílustól. A hivatalos akadémikus szellemű kri­tika igyekszik lehetetlenné tenni s a nyárspolgárok kigúnyolják. — Pedig bátor kiállás ez, forradalomnak is nevezhetjük az új nemzedék harcát, mikor kitör a mesterséges világitású műtermekből a szabadba s a fénytől átitatott levegőben megrészegül a természettől, melyet új szemmel, reálisan néz. Meglátja a főváros ha­tárain túl a réteket s a munkásokat. Pissarro festőiségre való tekintet nélkül a népi motívumokat keresi. Földszagú mezői sajátos yarázst le­helnek. ő az egyetlen az impresszio­nisták közt, aki ennyire odaadóan tanulmányozza a földet és a parasz­tot. Gauguin dacosan hátat fordít a polgárságnak s a trópikus szigetek őstermészetének képbe foglalója (Martinique-i pásztor). Renoir a bol­dogság festője. Hajlékony vonásokkal rögzíti asszonyok és gyermekek alakját. Degast a tér és mozgás ér­dekli. Pszichikai realizmussal idézi például táncosnők fegyelmezett moz­dulatait. Kőrajzai munkásnők jó megfigyelője. Toulouse-Lautrec a színház világa mellett szemügyre ve­szi az utcai gesztenyeárust és ve­vőit. Carriere barnás tónusú karcain az anya-gyermek viszony költői han­gon csendül ki. A posztimpresszionista Cézanne a jövő festészetének előfutára, a dél­francia táj és népének nagyszerű tükrözője. Kifejezett társadalombí­rálat, sőt vád jellemzi Forain finom vonású szókimondj rajzait (Bírósági tárgyalás után, Sztrájk). Steinlein is világosan látja s nem kendőzi el a szociális visszásságokat (Beteg gyer­mek, Mosónők). Míg Vlauminckot a természet és falu egyszerűsége ih­leti, — Maillolt és Odilon-Reďont a női test harmonikus- formái. Matisse célja örömet nyújtani képeivel az emberiségnek. Ezt tiszta, ragyogó, derűlátó színeivel éri el, a fehér-fe­kete művészetben meg igaz esztéti­kai gyönyörűségét adó figurális raj­zaival. Erőteljes záró akkordként hangzik fel Bourdelle, a szobrász szava, né­hány mesterein mintázott, megren­dítő kifejezésú fejben, a Haldoklóban s az Elesettek emlékére készült váz­latban. Bárkány Jenőné J. Herec felvételén A. Dankowská, a Varsói Állami Opera magánénekes­nője, aki Bratislavában vendégszere­pel, s ma este az Aida címszerepét énekli a Nemzeti Színházban • A* * ** ***** **** ****** ************************** *****-* A művészi szövetségek tevékeny­ségükből nem tudták még teljesen kiküszöbölni az elszigetelődést, a szindikalista, érdekszervezeti törek­véseket és nem találták meg az or­szágos feladatok teljesítéséhez szük­séges leghatásosabb formákat sem. A művészi szövetségek helyes gya­korlata elősegíti azt, hogy elsősor­ban az élenjáró kommunista művé­szek álljanak azoknak a művészi mozgalmaknak első soraiba, melye­ket a párt támogat. A kulturális élet párt általi irányításának jelen­tős eszköze a Szocialista Kultúra Bizottsága, mely a Központi Bizott­ság aktívájának része és' egyik tá­masza a kulturális politika elvei megvalósításában. A művészet 1945-1960 közötti fejlődése bizonyltja a kritika és a művészettudomány gyenge munká­ját. Ennek a helyzetnek az okai egyrészt objektívek (a marxista bí­rálat és esztétika a megszállás alatt pótolhatatlan veszteséget szenved­tek), másrészt szubjektívak (a fia­tal nemzedék elégtelen szakmai és politikai felkészültsége 1945 máju­sa után). A bírálat és az esztétika ezért leginkább a vulgarizálás és a sematizmus veszélyének voltak ki­téve, majd 1956 után a másik vég­letbe estek — azaz iiberalista és részben revizionista törekvések há­lójába kerUItek. A z alkotó művészek szövetsé­gein és a művészi kritikán kívül még a kulturális-politikai in­tézmények egész sora létezik, ame­lyek segítségével a párt biztosíthat­ja a kulturális politika egységét. Ilyenek a kiadó- és a könyvterjesz­tő vállalatok, részben a rádió és a televízió, valamint a színházak dra­maturgiája, a filmelosztás, kiállítá­sok, koncertek rendezése stb. A könyvkiadás kiadási tervébe bele kell sorolni azokat a műveket, amelyek a haladó világirodalomhoz tartoznak. „Amikor kiadjuk a de­mokratikus és a nemzetközi munkás­mozgalom internacionális kultúrájá­nak jelszavát, minden nemzeti kul­túrának csupán demokratikus és szo­cialista elemeit vesszük át" — mondja Lenin. (Művei 20. kötet. 9. old.) Nem mondható azonban, hogy ez a jelsző behatolt volna minden kiadóvállalat munkájába. Többnél észlelhető volt, hogy bírálat nélkül néhány ún. divatos szerző művét terjesztette, míg a szocialista tábor hozzánk legközelebb álló irodalma ol­vasóink számára ismeretlen maradt. A CSKP XI. kongresszusának alap­elvei szerint a többi kulturális intéz­ménynek is kommunista szellemben kell dolgoznia. A filmdisztribúció az utolsó években kétségkívül néhány sikert könyvelt el. Az egyes nem­zeti filmprodukciők közötti arányos­ság megközelítette mennyiségi szem­pontból kulturális politikánk igényeit. Vannak azonban helytelen nézetek, hogy a jó film a filmelosztó válla­lat fáradozása nélkül is megtalálja az utat a nézőhöz. Nagyfokú véletlenszerűség, szét­forgácsoltság és gyenge eszmeiség jellemzi a kiállítási tevékenységet. A köztársaságunk kulturális köz­pontjaiban rendezett kiállítások nem elegendőek. További feladat az üze­mekben és a szövetkezetekben ván­dorkiállítások céltudatos rendezése; nemcsak eredeti képek, de jó rep­rodukciók kiállítása is. A szocializmus elősegítette a művé­szet nagymérvű fejlődését. A mű­vészet mindinkább az ember természe­tes szükségletei közé tartozik. Nemcsak életünket szépíti, hanem elősegíti a szo­cialista korszak embere politikai-erkölcsi arcélének formálását is. Mi kommunisták nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hová fejlődik a művészet és az irodalom. Fejlődését tudatosan, értel­mesen kell irányítanunk. A CSKP Lenin örökének szellemében érvényesíti az iro­dalomban és a művészetben vezető sze­repét, nem dekrétumok kiadásával és parancsolással, hanem a kommunista esz­mék és a szocialista realizmus alkotó módszere alapelveinek megvalósításával. A becsületes művészek gondolkodása és szíve elnyeréséért folytatott eszmei harc­ban a párt nemcsak a társadalom ob­jektív érdekeit, hanem a művészek elő­nyeit is szem előtt tartja. A Nová mysl alapján JOBB MINT a BMV és a Fiat Amikor a Záporozsec mintájú szovjet jet kis személygépkocsi főkonstruk­tőrje a Kremlben bemutatta mű­vét, az ukrajnai Kommunár autógyár­ban már megkezdték a Záporozsec kocsik sorozatgyártását. A Kremlben Hruscsov és Brezsnyev elvtársak be­ültek az új autóba és sétautat tettek. Utána nagy elismeréssel nyilatkoztak az ukrán konstruktőrök munkájáról. A Záporozsec a legkisebb szovjet gépkocsi. A nyugat-európai autógyár­tásban jelentősen képviselt autók (Fiat 600, Renault 4CV, BMW, Volks­wagen, Austin 800) csoportjához tar­tozik. Ezeknek igen nagy szerepük volt abban, hogy a legszélesebb nép­tömegek körében is bővült az autó­tulajdonosok száma. A Záporozsec is kimondottan népi szükségletre ké­szült és csakhamar feltűnik majd a Szovjetunió útvonalain. Bár a legkisebb autók csoportjához tartozik, ez még nem jelenti azt, hogy a konstruktőrök mellőzték a motor teljesítőképességének, az uta­sok kényelmének és a karosszéria esztetikus megoldásának kérdését azért, hogy minden áron a legolcsóbb kivitelű legyen müvük. Ellenkezőleg, a különböző feltételek mellett ren­dezett összehasonlító próbák során a Záporozsec könnyedén leküzdötte az akadályokat, viszont a Fiat 600 és a nyugatnémet BMW időközben fel­mondták a szolgálatot. A Záporozsec teljesen új, eredeti szerkezetű motorja 22 lóerős és hát­só elhelyezésű. A szokásos léghűtéssel szemben egészen más eljárást alkal­maztak: a hengerekről elszivattyúz­zák a forró levegőt és ennek helyébe állandóan hideg levegő áramlik. A ZÁPOROZSEC NAGY ELŐNYEI: 9 meglepően csekély a súlya, mind­össze 600 kg, • elenyésző a benzinfogyasztása: 100 kilométerenként 5 és fél liter, • 100 kilométeres óránkénti m- má­lis sebességet fejt ki. Motorját a Szovjetunió különböző éghajlati övezeteihez alkalmazták. Ez különösen északon válik be, mert 20 fokos fagyban is előzetes melegítés nélkül startolhat a kocsi. 1960 végéig még 20 ezer darabot gyártanak le a Záporozsec autóból, jövőre pedig teljes ütemben folytat­ják gyártását. A kisűrtartalmú, a szó szoros értelmében „népi autó" gyár­tása a Szovjetunióban, — amiről már nálunk is régóta szó van - azt bizo­nyítja, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a szovjet kormány nagy gondot fordít a szovjet lakos­ság életszínvonalának emelésével kap­csolatban állandóan fokozódó igények kielégítésére. Az ember útja a távoli holygókrm (TÁ<SZS2) ­Pjotr Iszakov, a biológiai tudo­mányok kandi­dátusa. a koz­mikus orvostu­domány ismert szakértője, fel­tételezi. hoav az ember idő­vel mikrooraa­nizmusokkal felszerelt koz­mikus laborató­riumokat iuttat a naprendszer határaira, sőt. a szomszédos csillagrendsze­rekbe is. Isza­kov véleménve szerint e célra kisebb, vi­szonylag egy­szerű berende­zésű rakéták is felhasználha­tók. Iszakov naqv jelentőséget tulajdonít az így szerezhető tudománvos adatoknak, minthogy ma az egyik fő fel­adat: meaálla­pítani, hogyan változtatják a hosszabb koz­mikus sugárzás hatására tulai­donságaikat a mikroorganiz­musok. Naavon fontos megtud­ni, hogy az em­ber szervezeté­ben és bőrén élő bizonvos védőréteget ké­pező mikroor­ganizmusok nem válnak-e az ember „ba­rátaiból" ször­nyű betegsége­ket előidéző gonosz ellen­séggé. iszakov szerint az ember útja a távoli bolygókra mindaddig nem tekinthető megoldottnak, amíg nem ismerik a világűrben létező min­denfajta sugárzás közvetlen és későbbi következményeit. A második szovjet űrhajó időnként 106 röntgen intenzitású övezet be került. Bebizonyosodott, hogy a kisugárzott elektronokat még vé­kony anyagok is jól magukba szívják, és ezáltal a sugárhatás elvisel­hető, veszélytelen dózisokra csökkenthető. LAKÓHÁZ - FELFÜGGESZTETT FALAKKAL A lakásépítés meggyor­sítására és olcsóbbá téte­lére már sok módszert dolgoztak ki. Az eddigi törekvéseket az. jellemez­te, hogy a házat alkotó épületelemek méreteit igyekeztek egyre növelni, hogy az építőtevékenység ipari jellegűvé váljon, független legyen az idő­járástól, ami által jelen­tősen meggyorsítható. Az ezzel kapcsolatos szállítá­si feladatok megoldását azonban — különösen a városokban — akadályoz­zák a szűknek bizonyult utcák, a villamosvezeté­kek stb. A Szovjetunióban egy új gondolat született. Eszerint nem az építőele­mek méretének növelésé­vel, hanem az építőanya­gok tökéletesebb kihasz­nálásával kellene megva­lósítani azt, hogy az épü­letek könnyebbek, az építkezés pedig gazdasá­gosabb legyen. Épületeink teherhordó szerkezetei ugyanis túlméretezettek. Ez egyrészt abból ered, hogy a felhasznált anya­gokat az esetleges anyag­hibákra tekintettel, biz­tonsági okokból, jelentő­sen „vastagabbra" kell méretezni, mint amennyi a tényleges Igénybevétel­hez szükséges. Másrészt az igénybevétel módja olyan, hogy az az egyes anyagok sajátosságai szempontjából nem a leggazdaságosabb. Az épületekbe beépített anyagoknak nyomásnak, húzásnak, illetve hajlítás­nak kell ellenállniuk. A hagyományos módon, tég­lából, kőből épített há­zak falai például nyomó igénybevételt szenvednek, a nagypaneles és a blok­kos építési mód szerint épültek is valamennyi függőleges fal anyaga nyomott; az ily módon igénybe vett elemek az épület szerkezetének mintegy 70-75 százalékát felfüg­gesztett fa! alapozás^megtámasztás A felfüggesztett falú lakóház szerkezeti elve minden egyes építőelem „nyomja" az alatta levőt. A födémek gerendái le­hajlanak a saját súlyuk és a rájuk nehezedő terhe­lés hatására, tehát haj­lítódnak, a felfüggesztett épületelemekben pedig húzó feszültségek kelet­keznek. A hagyományos épüle­tekben — s e tekintet­ben ezek közé tartoznak alkotják, s csupán a födé­mek hajlítottak. Ahol vas­betont alkalmaznak, a be­ton feladata általában a nyomó, míg a vasé a húzó igénybevételek felvétele. De ma már egyre több olyan nagy szilárdságú anyagot állítanak elő, amelyek akkor a legki­használtabbak, ha nem nyomó, hanem húzó igény­bevételt kell kiállniuk. Az új szovjet elgondo­lás ezt a kôrtilménýť hasznosítja. Lényege az, hogy az épület terhét nem az összes felmenő fal, ha­nem csak az annak köze­pén elhelyezkedő, a lép­csőházat körülvevő falak (faltartók) viselik. Alapo­zást is csak e falak alá kell készíteni. A tetőn —: e központi „magra" tá­maszkodva — 4 átlós konzol nyúlik az épület sarkai felé. E konzol-ge­rendák végeire függesztik fel 20-30 mm átmérőjű acélkábeleken az emelet­közi födémek sarkait. E födémrészekre pedig a falak kerülnek. Tehát az épületben a teherviselés az eddiginek éppen a for­dítottja. Ily módon a külső falak „húzottak", s ennek meg­felelően könnyű anyagok­bői (műanyag stb.) ' ké­szíthetők. Ez a bátor elgondolás, amely a moszkvai építés­ügyi vállalat főmérnöké­től, V. P. Lagutyenkótól származik, nemcsak azért nagý jelentőségű, mert az így épült ház a kisebb anyagszükséglet követ­keztében számottevően olcsóbb, hanem azért is, mert e házak felépítése meggyorsul. Az ehhez az új lakásépítési módhoz szükséges elemek gyártá­sát már az idén megkez­dik a Szovjetunióban. (Sztrojityelsztvo i Ar­hityektura Moszkvi) X J Ť J SZÓ 8 * 1960. szeptember 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents