Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-23 / 265. szám, péntek

Hogyan segít a pártszervezet? A ki a Kubra-Trenčíni Gép­gyár régi bejáratát keresi, nehezen találna rá. Mindenütt új épületek nőttek ki a földből, nagy az átalakulás, a gyár úgy bővül, ter­jeszkedik, mintha vezényelni akarná a környék fejlődésének ütemét. Az új főbejáraton át teherautók dübö­rögnek. A portásfülkénél vérpezsdítő, vidám dallam árad a hangszóróból. Ritmusára élénkebben szaporázzák lépéseiket az üzemrészlegek felé igyekvő dolgozók. Az egyik frissen kiragasztott plakát előtt azonban lassulnak a léptek, sokan meg is áll­nak. Ez olvasható a színes feliraton: A legapróbb javaslat is érték. Az üzem dolgozói minden eszköz­zel küzdenek a második ötéves terv feladatainak túlteljesítéséért. Mél­tóan akarják kezdeni a harmadik ötéves tervet. Eddig 20 esztergagé­pet készítettek az idén terven fe­lül. Szívósan harcolnak gyártmányaik minőségének javításáért, a gyártási idő rövidítéséért, az önköltségek csökkentéséért. Az újítómozgalomnak ebben a gyárban mély gyökerei vannak. Ha­vonta 60—65 újítási javaslatot nyúj­tanak be a dolgozók s ennek jelen­tős részét be is vezetik. Az újítások­ból eredő megtakarítás összege 871413 koronát tesz ki az idtr. Ez bizonyítja, hogy valóban kincseket ér a dolgozók kezdeményezése. Most, a jövő évi terv előkészítése tüzé­ben különösen nagy jelentősége van minden újnak, ami csak egy lépés­sel is előbbre viheti, megkönnyíthe­ti a munkát, növelheti a munkater­melékenységet. Utunk először az esz'-.igapad al­katrészkészítő részleg csarnokába vezetett, ahol igazán tudják, mily drága jószág a gép, a jó szerszám. Vannak itt olyan kollektívák, ame­lyek évente ezreket takarítanak meg gondos bánásmóddal, figyelmes munkával. — Az üzemi pártbizottság elég gyakran foglalkozik velünk, jegyzi meg Ján Črvenanský elvtárs, az üzemrészleg pártszervezetének elnö­ke; - úgy látszik van értelme... Ez persze nem azt jelenti, hogy a munkaversenyben az utolsók között kullogunk. De a plenáris ülés előtt, amikor az üzemi pártbizottság be­számolója készül, azért mégis van egy kis izgalom. Mindjárt számba vesszük a részleg ügyes-bajos dol­gait, amelyre inkább az ügyes szó jellemző, mint a bajos. Sorolta is ennek a részlegnek je­lentős eredményeit. — Az első félévben több mint 33 ezer koronával csökkentettük az önköltséget. A harmadik negyedév­ről ugyan még nincsenek adataink, de az előzetes számítások szerint most sem kell szégyenkeznünk, s ami a legfontosabb, a kapkodás, a hóvégi hajrá már nem jellemzője a termelésnek. A pártszervezet bizottsága már ** az év elején gondoskodott arról, hogy a kommunisták minden területen megfelelő arányban legye­nek elosztva, így mindenüvé eljuthat a párt szava s ugyanakkor minden műhelyben, munkacsoportban meg­hallgatják a pártonkívüliek vélemé­nyét is erről-arról. A pártbizottság jól tudja, hogy az egészüzemi teen­dők elvégzésére történő mozgósítás mellett mennyire fontos az üzem­részleg problémáinak alapos isme­rete, azok jó megoldása. Ezért he­lyez nagy súlyt arra, hogy nemcsak a pártszervezet hallassa szavát, ha­nem a pártonkívüliek szava is el­jusson a pártszervezetbe, s valóban jól kamatozzék a kommunisták ne­velőmunkája, kezdeményezése". — Az eredményekért meg kellett dolgoznunk — mondja Alexander Čecho elvtárs, a pártcsoport bizal­mija, akivel az esztergapad sebes­ségváltó fogaskerekeinek illesztése közben beszélgettünk. Többek között elmondta, hogy javítani való még van. Eddig például a termelékenység növelésének főképp olyan eszközeit vették igénybe, mint a meglevő gé­pek korszerűsítése, új nagyobb tel­jesítményű gépek üzembehelyezése, rejtett, kapacitástartalékok feltárása, stb. Csak kisebb mértékben törődtek pl. az időveszteségek okaival. Pedig nincs üzemrészleg, de még műhely sem, ahol kisebb-nagyobb időveszte­ség ne keletkeznék naponta, műszaki vagy szervezési hibából. Sajnos, na­gyon sokszor előfordul, hogy ilyen vagy olyan okból állni kényszerül a munkás, pedig visszatartaná még az óra mutatóját is, amely a semmitte­véssel eltöltött perceket, esetleg órákat mutatja. A pártszervezet, a pártcsoportok tagjai voltak azok, akik felhívták az üzem gazdasági vezetőit a tar­talékokra, amelyeket nem is nevez­hetünk rejtetteknek, hiszen ott van­nak mindnyájuk előtt, naponta hagy­ják elfutni az értékes perceket. Bi­zony ezen sürgősen változtatni kell! Tovább mentünk. A másik mű­helyben Rudolf Kucián elvtárssal, géplakatossal, huszonegytagú munka­közösség vezetőjével találkoztunk. Ők már megszerezték a szocialista munkabrigád címet. Az ö véleménye az, hogy sokat segít Erich Seiffert újító, a Német Demokratikus Köz­társaság kiváló géplakatosa munka­módszerének bevezetése az anyagra, szerszámra, szállításra várás meg­szüntetésével kapcsolatban. A párt­szervezet javaslatára bevezették az állásidő okainak nyilvántartását. Az új módszer iránt már a többiek is érdeklődnek, hogy elterjeszthessék az üzem valamennyi részlegében, műhelyében. A párttagságnak si­került olyan légkört kialakítani pár­tonkívüli társaik között, hogy ők is szívesen fognak ceruzát a kezükbe és írják, mikor mennyi kiesés volt. és mi okozta az állási időt. Pavel Poláš vasesztergályos füzetében ol­vashattuk, hogy 120 percig állt a gépe, mert nincs univerzális kulcsa a gép beállításához. Jozef Blažek könyvecskéje szerint 45 percig várt az esztergakés köszörülésére. Štefan Daško egy marógépen dolgozik és még egy gépet kér, hogy a munka­időt jobban kihasználhassa, hogv több alkatrészt gyárthasson. Hasonló jegyzeteket találtunk mások füzeté­ben is. A munkanap fényképezésének ez a módszere már a kezdet kezde­tén igen jó hatású, nemcsak a mun­kaszervezés, anyag- és szerszámellá­tás megjavítását segíti elő, hanem a mesterek felelősségérzetének szem­pontjából is hasznos. Nyilvánvaló, hogy a jó munka nö­veli a pártszervezetek tekintélyét a pártonkívüliek között. Nemcsak a gépállások szűnnek meg, az em­Épül az új óvoda A gbelcei vasútállomás mellett hatalmas építkezés folyik. A köhalmazok nap­ról-napra fogynak, de ezzel egyidejűleg mind magasabbra emelkednek a gyermek­óvoda alapjai. Az állami költségvetésből 320 ezer koronát kapott a község erre a célra. Az épület értéke viszont félmillió koronát tesz majd ki. Az építkezés a „Z" akció keretében történik. A brigádmunkák lelkes .szervezői Gajdošík és Szil­va elvtárs, a HNB titkára és elnöke. Amellett maguk is részt vesznek a közvetlen munkában. A lakosság is megérdemel minden dicséretet, hiszen naponta 15—20 ember szorgoskodik az építkezésnél. Az építkezésen ez ideig már több mint 4000 órát dolgoztak a brigádosok. Tervük az, hogy még ebben az évben födél alá kerüljön az épület. A képen a brigádosok egy csoportja látható, ahogy betont kevernek az épület alapozásához. (Tamás) berek is nőnek öntudatban és talán ez a legnagyobb eredmény. Nagyon fontos eredményként könyveli el a pártszervezet azt is, hogy az üzem­részleg dolgozóinak túlnyomó része fiatal és igen sokoldalúan képezi magát. A szakmai műveltség elsajá­títása és a termeléssel, a gazdálko­dással összefüggő más kérdések megismerése a részleg munkásainak egyik fő törekvése. A politikai kép­zettség és a kulturális előrehaladás i zétben" dolgozik,' az unoka a trak Négy nemzedékről . Verőfényes őszelői délután. Loksa János kertjében az árnyas gyümölcs ­fák alatt kellemes a beszélgetés. Négy nemzedékkel ülök együtt egy asztalnál és sörözgetés közben be­szélgetünk. * * * - Jani bácsi, mi volt a legfőbb gondja fiatal korában? Az öreg Loksa nyolcvannégy éves, fia ötvenöt', unokája harmincegy, dédunokája tizenegy. Fia a szövetke­iránt is jelentősen megnőtt az ér­deklődésük. \ véleményeket és tapasztala­** tokát összegezve az a dolog lényege, hogy a géplakatosok, eszter­gályosok, marósok és a többi dol­gozók mind nagyobb érdeklődést ta­núsítanak s nagyobb felelősséget éreznek a közügyek és általában az üzem jövő évi tervének előkészítése iránt. A pártszervezet nagyon fontos feladatának tartja, hogy fellépjen az. olyan szemlélet ellen, amely a sike­reken felbuzdulva lebecsüli az em­berek alkotó tevékenységét, kezde­ményező készségét. Minden gazdasá­gi vezetőt arra ösztönöz, hogy a termelési feladatokat a dolgozókkal együtt, az ő bevonásukkal oldják meg. Több munkás elmondta még azt is, hogy ha kellő és őszinte ma­gyarázattal szolgálnak, megértik, hogy a vezetőnek nemet is kell mondania. Ez semmiképpen sem csökkenti a kölcsönös megbecsülést, az összeforrottságot. — A gazdasági vezető ereje leg­inkább abban van, hogy a műszaki dolgozó és a munkás között nincs éles választó vonal. Együtt törjük a fejünket a tennivalókon, a következő évi terv előkészítésén, együtt mun­kálkodunk a közös érdekekért ­mondta Ľudovít Gábris elvtárs, a pártbizottság tagja, az üzemrészleg vezetője. Ilyen tehát a Kubra-Trenčíni K. J. Vorošilov Gépgyárban a műszakiak és a munkások együttműködése. S ha közösen oldják meg a még hát­ralevő problémákat is, akkor nem lesz hiba a. harmadik ötéves terv első évének sikeres megkezdésében. Erdősi Ede torállomás igazgatója, a dédunoka még tanul. Az öreg, zömök ember — a kérdést nem érti. Pipáját tömködi. - Mire törekedett legjobban éle­tében? - Hogy a mindennapi kenyere meglegyen a családnak. - Mivel kereste a kenyeret? - Birka őrzésével. - Hány éves korában kezdett dol­gozni? - Kilenc voltam. - Es a fia? Az ötvenöt éves ifj. Loksa János felel: - Tízéves koromban már napszám­ba jártam aratni. - És az unoka? - Tizenegy, de még nem dolgozik, tanul. A gyerek nevet. Az a fajta, amely­nek nemcsak a szája szöglete, arca, de a szeme is nevet. * * * - Hány órát dolgozott Loksa bá­csi régen naponta? Dédapa feltolja kalapját a homlokára. - Hajaj. Csend. - Vehet dologidőben nyugodtan tizenhatot. - És az unokája? - Naponta 7-9 órát. - Es a dédunoka? Öregapó: - Semennyit. Mert ma egészen természetes, hogy egy gyerek tizenegy éves korában csak tanul. - Hány értelmiségi embert ismer­tek régen? A legidősebb, Loksa János bácsi felel: - Jegyzőt, orvost, tanítót. - Találkoztak néha? — Az utcán, llyformán: - Aláza­tos szolgája. * * * — Öregapám fő gondja a lakásépí­tés - meséli később a fiú. — A fundamentum már kész, de nem tudjuk tovább építeni, mert„ nincs szakember. Most mindenki a szövetkezetben dolgozik... * * * A Loksa-család elégedett. Nem kell félniük, hogy holnap nem lesz mit enniük. Az öreg nyugdíjba vonult, kapja a szociális segélyt. Pár évvel ezelőtt ö volt a bacskai szövetkezet juhgondozója. Búcsúzáskor sóhajtva a kővetkező­ket mondotta: — Nehéz volt az életem, de köny­nyü lesz a tizenöt dédunokámé. Még szeretnék egy pár évig közöttük élni. ILLÉS BERTALAN l&é&rMeKl Londonban és Hágában rövidesen színre kerül Bartók A kékszakállú herceg vára című operája. * * * Indiában az elmúlt évben 310 filmet forgattak. A bombayi filmstúdióban 128, a madrasi stúdióban pedig 137 játékfilm készült el. • * * „Solohov zenésze" — Ivan Dzer­zsinszkij ismert szovjet zeneszerző —, aki eddig a Csendes Don, az Üj barázdát szánt az eke című Solohov­regényekből írt operáival szerepelt a szovjet operaszínpadokon, — most fejezte be új operáját, az Emberi sors-ot. Ivan Dzerzsinszkij a Szov­jetszkaja Kultúra című lapnak adott nyilatkozatában elmondja, hogy na­gyon szereti Solohov regényalakjait, és amint elolvasta a Pravdában a no­vellát, rögtön hozzálátott Andrej Szo­kolov figurájának zenei megformálá­sához. Az új opera ott kezdődik, ami­kor Andrej Szokolov fogságba esik. Az operát Borisz Pokrivszkij rende­zésében a Bolsoj Tyeatr tűzte mű­sorára. GottwaMovi különlegesség Még azok sem hisznek a szemük­nek, akik az ehhez a kísérleti ma­gasépítéshez. szükséges paneleket ké­szítették és emelődaruval tíz eme­letnyi magasságba húzták föl. A ké­telkedés, bizalmatlanság emberi tu­lajdonság. És hát valljuk be, nehezen is hihető, hogy egy emelet építése nem tart tovább egy hétnél. Most azonban minden tisztázódott. A gott­waldovi Sztálin úton találjuk ezt a köztársaságunkban és talán egész Közép-Európában első .és a maga nemében egyedülálló épületet. Az építkezésnél Josef Smetana, az Egyesített Építkezési Nemzeti Vál­lalatok mellett működő kutató inté­zet fiatal mérnöke fogad. Elmondja, hogy ezzel az építkezéssel elsősor­ban azt akárták bebizonyítani, hogy a magasépítést nem feltétlenül kell klasszikus monolit módjára végezni, mert panelekből is megvalósítható." Az is bebizonyosodott, hogy olyan emelőberendezés előállítása sem le­hetetlen, amely a paneleket ily nagy magasságba emeli. Végül pedig nem lényegtelen a megállapítás, hogy a legelőnyösebb a panelek előállítása magán az építkezésen, hogy ne kell­jen drága pénzen a gyárból szállí­tani. A jelen esetben ezáltal 8000 kg betonvas megtakarításáról van szó, amely a 20 cm vastagságú pa­nelek védelmére szolgált volna, hogy a szállításnál meg ne sérüljenek, így a paneleket már csak a leg­szükségesebb horgokkal kellett el­látni. — Egy lakásegys^hez szükséges panelek a gyárból 15 km távolságra való szállítása 3000 koronába kerül. Ez a „házi" gyártelep pedig nem egészen félmillió koronába került és mégis egy év alatt 240 lakás szá­mára képes paneleket gyártani. Könnyen kiszámítható, milyen meg­takarítást jelent ez népgazdaságunk­nak — mondja Smetana elvtárs. A karcsú, égnek meredő, pontos szerkezetű emelődaru előtt állok, melyet kizárólag ehhez az építke­zéshez készítettek próbaként. — Valóban elbírja az öt tonnát? — kérdem még mindig hitetlenked­ve. A mérnök elneveti magát, majd "Imondja, hogy nem csodálja bizal­matlanságomat. Az emberek nehezen zokták meg a tényt, hogy ez az acélcsövekből előállított újszerű emelődaru sokkal többet bír el, mint elképzelhető. Lemegyünk a ház alagsorába. Oda, ahol a paneleket gyártják. Egyetlen nap leforgása alatt 24 panel készül itt. Az egyes műszakokban mindösz­sze 13 ember dolgozik. Többre nincs is szükség, mert a munka legna­gyobb része gépesített. — Ebben a magasépítkezésben „csak" 64 lakás van — mutat Sme­tana elvtárs az udvarra érve a fel­hőkarcolóra. — Persze egyelőre kí­sérletről van szó. Ha beválik ez az építkezési mód, akkor kibővítjük az üzemet és az egész lakótelephez szükséges paneleket itt fogjuk gyár­tani. A lakótelep felépítése után pedig szétszedjük és ott rendezzük be ismét az üzemet, ahol szükség lesz rá. Nem rossz ez az ötlet, mely Sme­tana és Hofman nevű munkatársa agyában született. Ladislav Peca a malenovicei pa­nelgyár technológusa. Ide, erre a kísérleti építkezésre úgy került, hogy átmenetileg vállalta a munkát a pa­neleknél, de azután „ittmaradt". Jó természete van. Tud lelkesedni az újért, és a többieket is megnyeri eszméinek. így pl. széltében-hosszá­ban az a meggyőződés járta, hogy a betongyártás csak a hagyományosan jól ismert módon történhetik. Peca elvtárs ösztökélésére azonban új technológiai eljárást — gyorspárolást vezettek be erre a munkára. Általa aránylag kis területen nagy teljesít­ményeket értek el, anélkül, hogy a panelek minősége romlott volna: Nem is engedhetnénk meg magunknak ezt a fényűűzést, hiszen eddig még se­hol sem voltak olyan megterhelés­nek kitéve, mint itt ezen az épít­kezésen — mondja. — Jó és értékes tapasztalatokra tettem szert — foly­tatja — majd felhasználom panel­gyárunkban Malenovicén. Ha már itt vagyok, gondolom, meg­mászom azt a tíz emeletet. A lakók­nak egyszerűbb dolga lesz, hiszen két felvonóra számítanak. Ütközben bekukkantok az egyes jövendőbeli lakásokba is, amelyek egyelőre még igen szellősek. Az egy-két- és há­romszobás lakásokat úgy tervezték, hogy necsak a mai kor követelmé­nyeinek feleljenek meg, de a jövő­ben is, amikor a lakáskultúra még magasabb színvonalú lesz, minden igényt kielégítsenek. A harmincnyolc négyzetméteres kétszobás lakásokban pl. négy sze­mély kényelmesen ellakhat. A búto­rokat beépítik, a falak pedig el­mozdíthatók lesznek, így azután egy centiméternyi hely sem vész kárba és minden család legjobb belátása szerint osztja el és bútorozza be la­kását. Ha nem szereti a hálószobát, nappalit rendez be magának, ha nagynak tartja a gyerekszobát,' ket­téosztja a rendelkezésére álló szoba­fallal. Az elmozdítható falak azt is lehetővé teszik, hogy több bútor férjen be a lakásba. A tíz négyzetméteres konyhában acéllemezből készült beépített bútor lesz, konyhaszekrény az edények számára, konyhaasztal mosogatóval és gáztűzhellyel. Lesz elég hely arra is, hogy az étkezőasztalt és széke­ket legyen hová tenni. Az elmarad­hatatlan jégszekrény, helyéről sem feledkeztek meg. Akinek pedig telik majd önműködő edénymosogatóra és szárítóra, nyugodtan beköltözhet eb­be a házba, lesz hol elhelyeznie a konyhában. A tetőről igen szép a kilátás. Ki is használják ezt az építészek és ezért a manzárdlakásokban a képző­művészek számára műtermekről gondoskodnak. Hát a földszinten mi lesz? Üzlet­helyiségek és kulturális központ, amely nemcsak az épület lakóit, ha­nem az egész városnegyedet szol­gálni fogja. A földszint egyik szár­nyán ezenkívül még vendéglő és cukrászda, az első emeleten pedig klubhelyiségek és kávéház lesz. A földszint másik szárnyán ruhatá­rak és ugyanezen az oldalon az el­ső emeleten lévő hatalmas termet esztrád-műsorok céljaira szánták. Az alagsorban mi más lehetne, mint mo­zi hatszáz látogató számára? Az ud­varon szökőkút gondoskodik majd a kulturális központ látogatói jó hangulatának kiegészítéséről. Az épület hátsó oldalát autópark és garázsok céljaira szánták. — Idejében elkészülnek az építke­zési munkákkal? - kérdem Sme­tana elvtársat. Vállat von, majd így válaszol: ­Eddig betartottuk a tervet, hiszen látja, hogy a paneleket felhúztuk, teteje is van az épületnek már. Jó a kollektívánk, nincs okunk kétel­kedni adott szavukban. Kardos Márta X J Ť J SZÓ 5 * 1960. szeptember 14.

Next

/
Thumbnails
Contents