Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-20 / 262. szám, kedd

A velencei botrány Emberekről és brigádokról A SZOCIALISTA MUNKABRIGÁD CÍMÉRT VERSENYZŐ KOLLEKTÍ­VÁKRÓL MAR SOKAT ÍRTUNK, OL­VASTUNK ÉS HALLOTTUNK. NEM SZÜKSÉGES, HOGY ÜJRA ISMERTES­SÜK, MI IS A SZOCIALISTA MUNKA­BRIGÁD, MUTASSUNK RÁ INKÁBB EMBERFORMÁLÓ NAGY EREJÉRE. Tavaly a Jcomárnói Steiner Gábor­ról elnevezett hajógyár mellett léte­sült ipari tanoncotthonban mester­séget kitanult harmadéves növendé­kekkel együtt kapta kézhez hajóla­katos szakmáról szóló segédlevelét B. László is. Laci ekkor tovább is tanulhatott volna, de nem akart. Ö, mint mondotta, dolgozni, szórakozni sportolni akart... A rövid szünidő eltelte után Laci munkához látott. Néhány napig nem is volt vele baj. Minden jól ment, amikor... elővette öt régi betegsége, a lumpolás, nemtörődömség, a mun­kából való kimaradás. A munkaidő alatt csavarogni kezdett. A kapott munkát nem végezte el. Afféle lógós lett belőle. Munkatársai eleinte csak figyelték, majd figyelmeztették. Ké­sőbb aztán komolyabban beszéltek vele. De ez sem fogott rajta. Tovább lumpolt, munkába rendszertelenül járt, s ha el is ment, nem akaródzott neki dolgozni. Az eredmény: új mun­kahely, hátha ez_ segít. De nem se­gített. Laci a regi máradt. Ezután újabb munkahely: Laci ismét a r-gi. így ment ez egy ideig. Végül már az egész üzem ismerte. „Partiba" senki sem akarta befogadni, mert mindenkinek csak a munkáját ren­desen végző emberre volt szüksége. B. László helyzete bizony reményte­lennek látszott... De mégsem... 'Ä segítséget, a megoldást az üzemi bizottság talál­ta meg. - Hogyan? - kérdeztük Pekarik 'József elvtárstól, az üzemi bizottság egyik tagjától. Pekarik elvtárs elmondta. 'Az üzemi bizottság levelet küldött B. László szüleinek, amelyben k'érték őket, látogassanak el a hajógyárba, így történt, hogy egy szép napon Laci apja megjelent az üzemi bizott­ságon. Tudatták vele, hogy miért hi­vatták. Apja elszomorodott, bántotta a dolog. Lacit is behívták az irodá­ba. Előbb az apja beszélt vele, majd az üzemi bizottság tagjai. Laci végül megfogadta, hogy megjavul. Apja ha­zament, Laci pedig... A hajógyár famegmunkáló-részle­gén dolgozik Mátyus András öttagú szocialista munkabrigádja... Az előbbi törtenet kezdetén négytagú munkacsoport volt. Vezetőjüket, Má­tyus Andrást egy szép napon az üzemi bizottság hívatta. Beszéltek vele, kérték, vegye be csoportjába B. Lász­lót. Persze a csoport tagjai hallani sem akartak róla. Még hogy ők dol­gozzanak egy munkakerülőre? Inkább kilépnek a partiból! Már-már úgy volt, hogy szétesik a parti, amikor mégis másképp döntöttek. Lászlót jelvették. A csoport tagjai azonmód meghányták-vet ették maguk közt a dolgot. Az eredmény: versenyezni kezdtek a szocialista munkabrigád büszke cím elnyeréséért. Egyik cél­kitűzésüket B. László átvenelése ké­pezte ... Laci Mátyus brigádjában eleinte mindenhogyan érezte magát, csak jól nem. Természetesen, nem ment mind­járt minden úgy, mint a karikacsa­pás. Lacinál - ígérete ellenére is — előfordultak még kisebb kilengések. A közösség tagjai azonban kitartot­tak. Hisz most már nemcsak Laci­ról volt szó. hanem az ő becsüle­tükről is. Minden oldalról segítették. Eleinte egyéni munkát nem bíztak rá, együtt dolgoztak. Elvitték mozi­ba, színházba... míg végre Laci meg­szokta környezetét, munkatársait. Be­látta, hogy ezek az emberek jót akarnak neki. Már rábíztak kisebb önálló munkát is. Idejében elvégezte, s ami a fő, jól is... És ma? Meg sem ismerné az ember. B. László bizony alapjában megváltozott. Ma az üzem CSISZ-szervezete által kitüntetett legjobb CSISZ-tag és ha­jóépítő. Büszke erre ő, munkatársai, j szülei és az egész üzem. 1 KEZES JÓZSEF A hőerőmű pernyéjéből építőanyag (CTK) - Észak­Csehországban a Trut­nov melletti poŕíčíi hő­erőműben, amely má­sodik gtáves tervünk egyik legnagyobb ener­getikai alkotása, jelen­tős problémát jelent az igen nagy mennyiség­ben előálló hamu és pernye lekötése és felhasználása. Most — lengyel dokumentáció alapján, ahol a köny­nyített építőanyagok ipara igen magas fokon áll — felépül egy új üzem, amely a pernyé­ből értékes építkezési anyagot gyárt. Az üzem aránylag gyorsan, leg­később 1962 végéig megkezdi működését, A pernyéből mész .és agyag hozzákeverésé­vel évente 90 ezer köb­méter előgyártott épü­letelemet lehet majd előállítani. I? f í, ' ,< ^yAJ^S ; > I ' < , ' * * ' * W ,/> " rj í ' >'t í X' " ; V, (<•-'.. iV A KOMMUNISTA SAJTÓ 40. ÉVFORDULÓJÁRA EMLÉKEZÜNK A MÜNCHENI DÖNTÉS után Szlo­vákiában a Hlinka-féle fasiszták ke­rültek uralomra a reakciós pártok segítségével. Az árulás és a fasiz­mus eme időszakában a szlovák kom­munisták előtt a nemzeti és szo­ciális felszabadulásért vívott illegá­lis harc nehéz feladata állott. A dolgozó tömegeknek a fasizmus elleni harcra, az új népi Csehszlo­vák Köztársaság megteremtéséért vívott küzdelemre való megterve­zésében fontos szerepet játszott az il­legális kommunista sajtó. Az illegális sajtó vizsgálatánál és * értékelésénél abból kell kiindulni, hogy a fasiszta terror, a jogtalan­ság, az alapvető demokratikus sza­badságjogok megsértésének feltéte­lei között megjelent illegális sajtó­ról van szó. A kommunista sajtót éppúgy, mint a haladó demokratikus szervezetek sajtóját már 1938 október elején betiltották. Szlovákiában csu­pán a gleichschaltolt ludáksajtó je­lent meg. A fasiszta terror a kommunista pártot nem tudta elhallgattatni. A kommunista párt volt az egyedüli politikai párt, amely a klerofasiszta kormány kezdetétől fogva az illegális sajtó útján szólott a szlovák nem­zethez. A periodikus sajtó megjelenteté­sének megszervezése természetes bi­zonyos időt igényelt t— mindenek­előtt ki kellett építeni a párt illegá­lis szervezeti hálózatát, amelyre e sajtó támaszkodhatott. A KOMMUNISTA PÁRT azonban mindjárt illegalitásba való vonulása után nyomtatott szóval fordult a néphez. Röplapokat, plakátokat, kü­lönféle alkalmakból felhívásokat és közleményeket adott ki, kommentál­ták és magyarázták a fontos külpo­litikai és belpolitikai eseményeket, a néptömegeket a nemzeti felszaba­dító harc feladatai felé irányítot­ták. Ebben az időszakban e kiadvá­nyok az illegális újság szerepét töl­tötték be. Az első fontos dokumentum, ame­lyet a párt Szlovákiában szervezeti átépítése idején adott ki „A szlovák A szép választókhoz" című, nyomdában ké­szült röplap, amelyben a kommunis­ta párt a fasiszta szlovák parlamen­ti választásokat mint a ludákok csa­lását leleplezi. 1939 legjelentősebb sajtóterméké­nek „A párton belüli szervezet és az ideológiai kampány irányelvei" cí­mű kiadványt tekinthetjük (1939 ok­tóber), amikor is befejeződik a párt átépítésének időszaka és megkezdő­dik a fasiszta kormány nacionális és szociális demagógiája elleni te­vékenység megszervezése. Amikor kiépült a párt illegális szervezeti hálózata Szlovákiában, az SZLKP KB első periodikus illegális folyóiratként a Hlas fudut jelenteti meg, amelynek első száma 1939 de­cemberében látott napvilágot, 1940 januári dátummal 5000 példányszám­ban. A lap az 1940 —1942-es évek­ben rendszeresen megjelent havon­ként egyszer, az 1943 —1944-es idő­szaleban pedig rendszertelenül jelent meg a párt felelős funkcionáriusai­nak bebörtönzése következtében, fő­ként pedig azért, mert a Központi Bizottság akkori vezetőit, G. Husák és L. Novomestský nem szenteltek a sajtónak figyelmet, lebecsülték szer­vező funkcióját éppen abban az idő­ben, amikor a nemzet körében foko­zódott a tömeges ellenállás és a fegyveres harc előkészítése. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés alatt a Hlas ľudu nem jelent meg, hanem kiad­ták a Pravdát, mint az SZLKP KB lapját. Amikor a felkelőket vissza­szorították a hegyekbe, a Hlas ľudu újból megjelent 1945 januárjában az SZLKP munkabizottságának irányítá­sa alatt, amely Petrov őrnagy „Ha­lál a fasizmusra" partizánbrigádja mellett alakult meg. A Hlas Tudut letartóztatásáig Ru­dolf Strechaj elvtárs szedte és ®r Nemrégen fejeződött be a ve­X lencei nemzetközi filmfesztivál. í« Már a filmszemle előzményei is $ botrányosak voltak, a koronát S azonban feltette a fesztiváli zsli­§8 ri döntése. Olvasóink részleté­ig sebb tájékozása érdekében kivo­X, natosan ismertetjük. J. Opavský­mi nak a Rudé právoban megjelent fe cikkét. A velencei filmfesztivál ariszto­kratikus jellegű, a kevésbé fej­lett kinematografiák itt nem szere­peltethetik műveiket. Ez idén csak 14 filmet tekinthetett meg a fesz­tivál, úgyszintén arisztokratikus kö­zönsége. Olaszországban nemrégen majdnem kormányválságot idézett elő Fellini Édes élet című, bombaképp ható filmje, amely lesújtó kritikája az olasz „felső tízezernek". Ekkoriban már készültek a velencei filmfesz­tiválra és nem csoda, hogy szerve­zői attól rettegtek, nehogy valami hasonló bekövetkezzék itt, a lagúnák, a dózsek városában. Az igazgatóság élére dr. Emilio Lonero került, a leg­reakciósabb katolikus jobboldal kép­viselője, a közvélemény nyomására azonban kénytelen volt rendkívül reakciós elképzeléseit megváltoztat­ni, a liberalizmus köntösébe burko­lózni. a zsűrit demokratikusabb ösz­szetételűvé tenni, sőt a versenybe felvenni négy olyan olasz filmet is, amely éles társadalombírálatot tar­talmaz. Kénytelen-kelletlen tette meg ezt a lépést, hogy tisztségében megmaradhasson, megnyugtassa az erős olasz baloldalt, s hogy a fesz­tivált ne sújtsa a művészek általá­nos bojkottálása. Eleinte nem is volt semmi hiba. Minden ment a maga rendjén s mód­ján, ahogy ez az ilyen polgári film­fesztiválokon szokásos. Talán csak az átlagon felüli mü hiányzott, amely joggal pályázhatott volna az Arany Oroszlánra, a fesztivál nagydíjára. A filmszemle kezdetén mutatták be Fehér galamb című filmünket. A nemes, humanista, de túlságosan általános gondolat filmszerű, bonyo­lultan szimbolikus kifejezése komoly figyelmet és vitákat keltett. A kriti­ka felismerte a fiatal Vláčil rende­ző tehetségét, és elismeréssel mél­tatta Curík kitűnő kameráját is. Különben is Velencében filmgyártá­sunknak igen jó a neve. így például a versenyen kívül bemutatott Fenn­költ princípium, valamint a Rómeó, Júlia és a sötétség című filmünk nagy sikert aratott. A szovjet filmgyártást a verseny­ben ezúttal gyengébb mű képvisel­i te. A Leningrádi égbolt c. film nagy I téma a háborús Leningrád hőseiről, és boldog nyomtatta először Caohticén, azután Martinban. A következő években Szlovákia különböző községeiben nyomtatták. Megjelent levonógépen sokszorosítva is. A lap néhányszáz példányát tartalmazó csomagokat az egyes körzetek számára az SZLKP KB futára Žilinába, a központi elosz­tóba vitte, ahonnan azután a körzeti futárok szállították a járásokba. A HLAS ĽUDU hü képet ad pár­tunk politikájáról Szlovákiában az il­legalitás idején. A párt vezetősége egyúttal a lap szerkesztősége is volt, mert itt vitatták meg az ösz­szes kiadandó cikkeket. A Hlas ľu­du a körzeti pártsajtóval együtt a klerofasiszta . hazugságtengerben az egyedüli igaz szó volt népünk szá­mára hazánk földjén. A Hlas ľudu a pártban végzett szervező funkcióján kívül politikai nevelő feladatot teljesített a nép körében, szívós munkájával a demok­ratikus gondolkodású embereket megnyerte a harc végső céljának: megsemmisíteni a német fasizmust és a hazai klérofasiszta rendszert, s a Szovjetunió, valamint a többi haladó nemzet segítségével megte­remteni az új Csehszlovákiát. Egy további, egész Szlovákiában megjelenő kommunista lap volt a Boľševická zástava. Kéthetente megjelenő lapként 1940 elejétől je­lent meg gépírásos és a hlohoveci járás szükségletei szerint sokszoro­sított formában Lev Hanzel szer­kesztésében; 1940 októberében a párt szlovákiai havi folyóirata lett a káderek marxista-leninista okta­tásának céljaira. 1941 nyaráig levo­nógépen sokszorosítva 500 példány­számban jelent meg, azután pedig kiadóinak üldöztetése miatt meg­szűnt. A folyóirat sikeresen magya­a feldolgozás azonban nem nagyon sikeres. A lengyel filmgyártást Alexander Ford filmje képviselte, egy nagy történelmi freskó időszerű, ma is érvényes mondanivalóval, amelynek éle a nyugatnémet milita­risták támadó szándékai ellen irá­nyul. A cselekmény azonban nehéz­kesen bontakozik ki és hiányos az alakok jellemzése is. A Dicsőség harsonái című eszmeileg zavaros és felületes angol film a katonai er­kölcsöt akarja szilárdítani békés időkben, s amikor hősei e céljukat nem érik el, az egyik öngyilkos lesz, a másik pedig ideggyógyintézetbe kerül. Csak a fesztivál utolsó napjaiban éltünk meg egy-két, több szóra ér­demes művet Az első közülük Ca­yatt francia rendező, Üt a Rajnán ke­resztül című filmje volt. Sok vita folyt körülötte az olasz sajtóban, de nem eszmei-művészi értéke, hanem problematikus filozófiája miatt. Bár­mennyire is nemes lehetett a ren­dező elképzelése, müvének kicsen­gése reakciós. A film be akarja bi­zonyítani, nem létezik más szabad­ság, csak az ember érzéseinek, lel­kivilágának szabadsága, amely fel­lelhető államhatároktól függetlenül. A mü egyik hőse, egy egyszerű fran­cia ember, a szabadság ilyen érzé­sére Németországban talál rá, ahol a háború idején hadifogolyként dol­gozik! A film egyes jelenetei an­gyalokként írják le a múlt hitleris­táit. Ez az alkotás ugyan nem mond­ja ki, hogy a boldogságnak és a szabadságnak ez a bemutatott hona a mai adenauerl Németország, de így is napnál világosabb, hogy szégyentelenül milyen politikát nép­szerűsít. A velencei filmfesztivál utolsó napján került műsorra az olasz Visconti filmje, rázta a dialektikus és történelmi materializmus alapvető kérdéseit és fő fogalmait, a nemzetközi és bel­politikai helyzetre alkalmazva őket. A TÖBBI ILLEGÁLIS FOLYÖIRAT Szlovákia egyes körzeteiben és já­rásaiban jelent meg. A legtevéke­nyebb közülük a bratislavai körzet volt, amelyben Szabó elvtárs, a kör­zeti párttitkárnak, a bratislavai kör­zeti iroda tagjának vezetésével a következő folyóiratok jelentek meg: Kladivo, Hammer, Hlas dediny és Zprávy KTK. A Kladivo —i amelyet az 1940—i 1941-es években a bratislavai üze­mek munkásai számára adtak ki, a többi körzeti laphoz viszonyítva a legjobban szerkesztett, rugalmas és főként konkrét, az élettel szoros kapcsolatban álló lap volt. Trenčínben megjelent az Iskra, Ružomberokban a Považské zvesti, Handlován pedig a Bratstvo. Mind­ezek a körzeti lapok aránylag rövid időn át jelentek meg szerkesztőik üldöztetése következtében. A nemzeti felszabadító harc fej­lődésének időszakában sajtónknak az volt a célja, hogy mindenekelőtt a lakosság nem kommunista rétegeit nyerje meg az aktív ellenállás szá­mára. Az illegális sajtó eme csoportjá­ból kivált az illegális Pravda, amely csupán a szervezett tagoknak volt szánva. 1943 tavaszán jelent meg először Horný Liptovban. 1943 vé­gén számos partizáncsoport saját fo­lyóiratot adott ki, melyek pozitív szerepet játszottak a felkelés elő­készítésében. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitö­rése után a lapok a felkelés külön­böző járásaiban a kommunisták ve­amelynek címe Rocco és fivérei Len­dületes, nagy mü ez, amely magával sodró módon ecseteli egy szegény olasz család, az anya és öt fia sorsát, akik az apa halála után a nyomorúságos déli vidékről feljönnek Milánóba, hogy mun­kára találjanak. Mindegyikük a maga módján lép be ebbe az életbe, tragikus vereségeket szenved és gyöz, élet-ha­lálharcot folytat s végül felismeri a fe­gyelmezett munka jelentőségét, amely az egyszerű embert megtanítja kötelessé­geire és jogaira. Világos volt, hogy ez a film a leg­többet mondó, a versenyben sincsen párja. Az olasz élet nyers, tragikus áb­rázolásával hasonló visszhangot keltett, mint nemrégen az Édes élet. De a töb­bi három olasz film is olyan témát dol­goz fel, amely kellemetlen a burzsoázia számára. A fesztivál rendezői a legjob­ban azt szerették volna, ha ezek a fil­mek valamelyik lagúna mélyére kerültek volna és nem a fesztivál! mózgóba. A köz­vélemény nyomására nem tudták azonban megakadályozni e filmek lépergetését s ezért a zsűri volt kénytelen „menteni a menthetőt". Ebben nagy segítségé­re voltak elsősorban a vatikáni egyházi körök. így történt azután, hogy a Nagy­díjat nem Visconti filmje kapta meg, hanem a reakciós francia mü. A velen­cei fesztiváli moziban viharos jelenetek játszódtak le az eredmény kihirdetése után. Felzúgott a füttykoncert, a kö­zönség lábdobogá&sal, kiáltozással fejezte ki nemtetszését, sőt szóhoz jutottak az öklök is. Ugyanakkor Szergej Bondar­csuk szovjet színész és rendező, a zsűri tagja, nyilvánosan bejelentette, hogy nem ért egyet a zsűri döntésével, élesen til­takozik ellene. "Az olasz sajtóban Is a felháborodás szellemétől áthatott cikke­ket olvashattunk ezzel kapcsolatban. A nagy művészi tettet, az igazsá­got azonbán ilyen döntéssel sem le­het elnyomni. Erről tanúskodik már az a tény is, hogy a fesztivál ren­dezői kénytelenek voltak bemutat­ni a merész és haladó mondanivaló­jú olasz filmeket B napokban fe« jezik be Bratisla­vában a süket né •< ma gyermekek ré m szére épülő új mo­dern nyolcéves középiskolát. Až iskolában jól fel­szerelt internátus várja a tanulókat. Képünk a befeje• zés előtt álló mo• dern épületet mu­tatja. (M. Slosiariková - ČTK felv.) zette nemzeti bizottságok lapjaként jelentek meg. Ezek közé tartoztak már a felkelés első napjaiban a mi­kulási Ütök, a martini Národnie no­viny, a ružomberoki Vpred, a prie­vidzai Povstanie. A felkelők jelentős lapja volt az Ütök című, röplap for­májában megjelenő napilap, amelyet a harmaneci kommunisták csoport­ja 1944. augusztus 31-től adott ki. A HARCOLÓ FELKELŐK vezető napilapja az SZLKP központi szerve, a Pravda volt, amely a felkelők lap* jai közül a legcéltudatosabban buz­dított fegyveres harcra és mozgó­sította a hátország népét a front támogatására, állást foglalt a fel­kelés alapvető kérdéseihez és küz­dött az új köztársaság népi demok­ratikus elveiért, a felkelő tömegek akaratának és vágyainak megfele­lően. Amikor a felkelést visszaszorítot­ták a hegyekbe, a Pravda mellett —i mely a partizán mozgalom fő vezér­kara irányításával jelent meg —i számos partizánbrigád is kiadott fo­lyóiratokat, így pl. a Pomstiteľ, Mor ho! Partizán c. lapokat. 1945. január 18 -a és február 23-a .között napon­ta megjelent a Zvesti mint a „III. Partizáncsoport 3. osztagának lap­ja". A lap egyúttal megjelent magyar nyelven is, az egyik fele Híradó, másik fele Hírek címmel. A Pravda, a Hlas ľudu és a partizánok eme időszakban kiadott többi lapjai azt bizonyították, hogy a Szlovák Nem­zeti Felkelés középpontjának, Ban­ská Bystricának megszállásával a felkelés nem ért véget, mert nem győzték le a nép harci erejét. Azt bizonyították, hogy a harc tovább folyik, mint partizán-háború a kom­munista párt vezetésével. AZ SZLKP ILLEGÁLIS SAJTÓJA a nemzeti felszabadító mozgalom időszakában a dolgozók szabadsá­gáért, köztársaságunk nemzetei szebb, biztonságosabb, örömtelibb és boldog életéért vívott nagy harcá­nak fontos eszköze volt. ANNA KOCISKÄ ÍJJ SZÖ 5 * 196 a szeptember 20.

Next

/
Thumbnails
Contents