Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-17 / 259. szám, szombat

• c tünk. t A Szlovák Filharmónia bratislavai koncerttermében csehszlovákiai ven­dégkörútján csütörtökön este tartot­ta meg első hangversenyét a Japán Rádiótársaság 120 tagú szimfonikus zenekara. A zenekar Hiroyuki Iwaki karmester, vezénylésével kiváló elő­adást nyújtott és elnyerte a bratisla­vai közönség tetszését. Képünkön Hi­royuki Iwaki, a 120 tagú zenekar karnagya. • (S. Petráš - ČTK felvétele) AZ ÉSZAKI-SARK ÉVENTE 15 CM-REL TOLÓDIK EL Grönland fe­lé - állapították meg a sarkvidéki kutatócsoportok. IFJÚSÁGI SZÍNDARABOT ÍR L. AŠKE­NÄZY, amelyet az ostravai Bezruč Ifjú­sági Színház mutat be. SZAGOSFILMET FORGATNAK SPA­NYOLORSZÁGBAN. A film nézői párfőm, dohányfüst, puskapor, portói bor, cso­koládélikőr, piritottkenyér, kávé, banán és cipőkrém szagát érezhetik majd. DRÓTKÖTÉLPÁLYÁT ÉPÍTENEK ÁZ ELBRUSZRA a Szovjetunióban. Az alsó állomás 2300 m, a végállo­más 4200 m magasságban épül. A drótkötélpályán közlekedő fülké­ben 30 utas fér el. A fülkéket rádió és telefon köti össze az állomások­kal. A hét kilométeres hegyi útvo­nalon 25-30 percig tart az út. FENNÁLLÁSÁNAK 90. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI szeptember 24-én a modrai pe­dagóglkus iskola. Az ünnepélyen részt vesznek az iskola volt tanítói és vég­zett növendékei is. 10 TELEVÍZIÓS TÁRSASÁG KAPOTT ENGEDÉLYT Japánban színes televíziós adások megindítására. Az Egyesült Álla­mok és Kuba után Japán a világ harma­dik országa, ahol a rendszeres színes te­levíziós adásokat megkezdték. MAJDNEM 80 MÉTER HOSSZÚ ALUMÍNIUM HlD építését kezdték meg a Szovjetunióban. A híd Moszk­va közelében az Ozerna folyót sze­li át. Az alumíniumból készült híd háromszor olyan könnyű lesz, mint­ha acélból készülne, ami lehetővé te­szi, hogy könnyebb vasbeton-pillére­ket alkalmazzanak. STEINBACH NYUGATNÉMET VÁROSBAN egy amerikai teherautó összeütközött egy személygépkocsival. A balesetnek négy halálos áldozata volt. 65 ÖSZl ÉS TÉLI MODELLEL HA­ZÁNKBA ÉRKEZIK Lipcséből a „Len­gyel Divat". 10 napos csehszlovákiai tur­néja során bemutatja a legújabb vonalú kabátokat, kosztümöket és ruhákat, ame­lyek a legmerészebb igényeket is kielé­gítik. A LVOVI OPERA ÉS BALETT­SZlNHÁZ bemutatta J. Mejtus szov­jet zeneszerző új operáját az „El­lopott boldogság"-ot. A librettót I. Frank ukrán író drámája alapján M. Rilszkij írta. ÖSSZEÜTKÖZÖTT KÉT AMERIKAI LÖKHAJTÁSOS BOMBÁZÓ repülőgép az Atlanti-óceán felett, 350 tengeri mér­földre az ír partoktól. Az egyik gép a tengerbe zuhant, a másik törött szárny­nyal érte el a legközelebbi repülőteret. GYORS TEMPÓBAN EMELKEDIK A TEHERGÉPKOCSI-FORGALOM a Bolgár Népköztársaságban. 1949-ben teherautókkal összesen 5 947 000 ton­nát szállítottak, 1959-ben már 30 289 000 tonnát. A lefutott tonna­kilométerek száma 132 579 000-rőI 612 858 000-re emelkedett. A SZOVJETUNIÓ ISKOLARENDSZERÉ­RŐL és a nemzetiségek kultúrájának fejlődéséről két dokumentumfilmet for­gatnak szovjet és amerikai filmesek. Ez­zel egyidejűleg szovjet szakemberek utaztak az Egyesült Államokba, ahol az amerikai nép életéből készítenek két fil­met. OJ ZSEBLÁMPÁK GYÁRTÁSÁT KEZD­TÉK MEG Svájcban. Az elem 10 évig is eltart, ha ugyanis kimerül, bármelyik konnektorba be lehet kapcsolni és meg­tölteni. A FOTOTECHNA N. V. DOLGOZÓI Hradec Královéban megoldották a szilonanyagra történő fekete-fehér fényképezés problémáját. Ezek a fényképek napfénynél képszerúen hatnak, sötétben pedig diapozitívként lehet átvilágítani őket. Negyven éves a Rudé právo, di­cső pártunk központi lapja. Törté­nete: a párt története. Fejlődése: a párt fejlődése. Volt idő a mun­kanélküliség, a pénztelenség ide­jén, hogy csak tizenkétezer pél­dányban jelent meg. Jelenlegi hét­köznapi átlag példányszáma meg­haladja a kilencszázezret. A München előtti burzsoá köz­társaság húsz évéből tizennyolc évig jelent meg a Rudé právo. Kevesen élnek már a „hőskor" szerkesztőiből és munkatársaiból. Közülük két elvtárssal beszélget­N ehéz volt az élete annak a proletárgyereknek, aki az első világháború idején került tanoncsor­ba. A Tábor városbeli Šedivýék Pepikjét először a kazánmester mellé adták i t inasnak, de a mester bevonult. Pár < hónapig lakatosnak tanult, de a laka­| tosmesterre is kedve szottyant a < Központi Hatalmak hadi gépezetének. . [ Így hát szabónak kellett tanulnia eqy • t „ágyútölteléknek" se kívánatos kis­iparosnál. Munka közben gondolko­dott. Tollat fogott a kezébe. Megszü­-' lettek az első írások a párt helvi ! E lapja, a Rudý Tábor számára a drá­• igaság, a munkanélküliség ellen. A párt első években kevés tollforgató emberrel rendelkezett. A fiatal Sedi­'' vý, ahogy az ifjúsági mozgalomból • 1923-ban bekerült a pártba, „eddigi sikeres újságírói múltja alapján" a ^ sajtóban kezdett tevékenykedni. A tábori, České Budéjovice-i, Hradec Králové-i pártlapokat szerkesztette. Emlékezik az öreg harcos. A Rudé právo-beli dolgozószobájában beszél­I getünk." Akinek ilyen rengeteg sok 1 ( emléke van, az bizony szívesen önti ki a szivét. — 1934 januárjában kerültem a ijRudé právo szerkesztőségébe — mondja Šedivý elvtárs. - A lehető t legszerényebb feltételek között dol­goztunk. Kis fizetésünket is apró • č részletekben kaptuk... Sokszor a nyomdászok kölcsönöztek pár koro­nát ebédre, feketére... A karlini ! t házban, ahol a Rudé právo készült, az első emeleten volt a lap (és a többi kommunista újság) szerkesz­ti tősége, a második emeleten pedig a Központi Bizottság titkársága. I Amikor Gottwald elvtárs Prágában ; | tartózkodott, naponta elkérte az ol­f dalak levonatait és mindig volt egy­két jó tanácsa, megjegyzése. Kopec­• < ký, Šverma elvtársak, amikor a Rudé • t právo főszerkesztői voltak, délelőt­tönként mindig bementek Klemához (így becézték Gottwald elvtársat) és kikérték tanácsát a lap összeál­E' Régi emlékek lításához. Gottwald elvtárs nemcsak vezércikket írt a lapba, hanem jó­formán naponta érdemlegesen bele­szólt a Rudé právo irányításába, jó­vá hagyta az elvi jelentőségű kéz­iratokat és egész szerkesztőségi gár­dát nevelt a lap köré. Ma is büsz­kén soroljuk Gottwald elvtársat a Rudé právo szerkesztői közé. A cseh­szlovák újságírók 1948-ban megtar­tott első kongresszusához intézett levelében Gottwald elvtárs meg is Irta: az asztalosmesterség után az újságírás a második hivatásom... vek óta kizárólag éjszakai szol­gálatot tart a Rudé právo tördelőtermében Ladislav Vacek elv­társ, az éjszakai műszak vezetője. A szociáldemokraták nyomdájában csak azért tűrték a kommunista nyomdászt, mert kiváló gépszedők­ben akkoriban is hiány mutatkozott. Mikor azután a párt 1927-ben Kar­línban saját nyomdához jutott, Trou­sil elvtárs Vacekot is magával vitte. Ma is büszke arra, hogy ő volt a Ru­dé právo nyomdájának első kvalifi­kált alkalmazottja, ö rendezte be a gépszedőműhelyt, ő készítette elő az új gépeket. Itt dolgozott Vacek elv­társ 1938. október 20-ig, a CSKP és a kommunista sajtó hivatalos betil­tásáig. — Egyike vagyok az utolsó mohi­kánoknak a Rudé právo nyomdász­gárdájából — emlékezik az „éjsza­kai bagoly", ahogy társai tréfásan nevezik. — Életem legkedvesebb em­léke a Rudé právo karlini nyomdá­jában töltött idő. Kifogástalan elv­társi kollektívát alkottunk. Jól em­lékszem, milyen elvtársi, baráti vi­szony volt a szedők és a szerkesztők között. Az egész ház egy családot alkotott. A kormány perzekúclós in­tézkedései, a sorozatos lapelkobzá­sok, betiltások, kolportázsmegvonás miatt gyakran a mi fizetésünk se volt együtt. Megértéssel voltunk a párt nehéz pénzügyi helyzete iránt és sokszor magunk mentünk ki az utcákra, különösen ha rendkívüli ki­adás azonnali terjesztésére volt szük­ség és árusítottuk a lapot. A fiata­labb nemzedék el sem tudja képzel­ni, milyen nehézségekkel járt a Ru­dé právo kiadása. Ezek a nehézségek elsősorban politikai, de pénzügyi és technikai természetűek is voltak. Az egész szerkesztőségnek csak két írógépe volt. A szerkesztők a kéz­iratokat többnyire tollal írták. Fu­čík is tollal írta kéziratait, csak né­ha, kivételesen fordult elő, hogy néhány mondatot, egy-két rövid be­kezdést rögtön gépbe diktált a sze­dőnek. — Nem hagyhatom megemlítés nélkül a következő esetet: Bizalmas jelentést kaptunk, hogy a fasiszta diákok be akarnak törni a nyom­dánkba. Mozgósítottuk a közeli Žiž­kov és Libeň kommunistáit. Kivonult a rendőrség is. Verekedésre, közel­harcra került a sor. Végül a rend­őrök és a fasiszták megfutamodtak. Az összetartás mindig erőt és egy­séget jelentett. égyven év harca, negyven év igaza győzedelmeskedett. A munkásosztály 1920 decemberében elszenvedett vereségétől, a kommu­nista párt megalakulásától a pártnak a München előtti köztársaságban ve­zetett súlyos harcain, a véres meg­szálláson át a szovjet hadsereg di­cső felszabadításáig, a februári ese­ményekig és végül a szocialista tár­sadalom megteremtéséig töretlen a Rudé právo útja: Csehszlovákia Kommunista Pártjának központi saj­tószerve, szavának mindennapos tol­mácsolója, legjobb harcostársa, dol­gozó népünk, a milliós tömegek kedvenc, mindennapos olvasmánya. Szily Imre Ne Galantán megnyílt a marxizmus-leninizmus esti egyetemének magyar tagozata A CSKP politikai irodájának hatá­rozata értelmében Galántán tegnap ünnepélyes keretek között megnyi­tották a Bratislavában működő mar­xizmus-leninizmus esti egyetemének magyar tagozatát. A járási pártbi­zottság tanácstermében 95 hallgató foglalt helyet, akiket Horská elv­társnő, az esti pártegyetem igaz­gatója üdvözölt. A hároméves tan­folyam népgazdaságunk különböző szakaszain, az EFSZ-ekben, az ipar­ban stb, nagyon fontos szerepet tölt majd be. A marxista tanok és a tu­dományos világszemlélet elsajítátása nagyban elősegíti a hallgatók poli­tikai fejlődését. (tlj) Megjelent a Pártélet legújabb száma A Pártélet 17. számában a vezércikk a műszaki fejlesztés jelentőségéről, le­hetőségéről és módjáról számol be. Fran­tišek Vališ, a tábori járási pártbizottság vezető titkára cikkében azokról a kerü­leti és járási pártfunkcionáriusokról ir, akik a párt megbízásából a területi át­szervezéssel kapcsolatban mentek falura dolgozni, ahol tudásukkal és tapaszta­lataikkal elősegítik, hogy a falusi párt-, szervezetek a HNB-k és EFSZ-ek megbir­kózzanak fokozott feladataikkal. A Pártr élet közli a CSKP KB határozatát a szo­cialista munkaverseny fejlesztéséről a me­zőgazdaságban, amelynek fő célja az öt­éves terv határidő előtti teljesítése. A „Soron levő feladatok" című rovat az őszi munkákkal foglalkozik. A következő írás a pártszervezetek figyelmét a CSISZ év­záró taggyűléseire hívja fel. Igen tanul­ságos a Pártélet legújabb számában meg­indított ankét, amelyben a pártfunkcioná­riusok a helyi pártbizottságok új mun­kafeltételek között végzett munkájáról írnak. Bohumil Prouza „A mezőgazdaság irányítása az új területi felosztás vi­szonyai között" címmel időszerű elméleti, politikai és gazdasági kérdésekről Ir. Jövő héten Nitrán, Dunajská Stredán, Galántán és másutt a járási pártbi­zottságok plénumüléseken foglalkoznak munkatervükkel, megbeszélik a CSKP or­szágos konferenciájának határozatából, a harmadik ötéves tervből eredő fő felada­tokat. Számukra különösen tanulságos a „Kezdeményezések és tapasztalatok" ro­vatban közölt cikk a mosti járási pártbi­zottság munkatervéről. A Pártélet a to­vábbiakban a munkaidő lerövidítésével, a propagandisták munkájával, a sajtó jelentőségével, a propaganda és szer­vezőmunka kapcsolatával foglalkozik. (d) Lebontottak egy régi lánchidat A Vltava folyó České Budéjovicétől i Prágáig tartó közel 200 kilométeres J | középső szakaszán az évmilliók alatt J mélyen berágta magát a Közép-cseh­i országi Fennsík tömegébe. Ily módon < 1 partjai majdnem mindenütt 50—100 J | méter magasak, amit természetesen j i nehéz áthidalni. A legismertebb Vltava-híd Podolsko ] község mellett volt a folyó középső) folyásán. A közel 100 esztendős lánc- I hidat azonban ma már hiába keres- j nők. Lebontását éppen a napokban fe­jezték be. A híd lebontása nem azért vált ] szükségessé, mintha anyaga vagy szer - ( i kezete már elavult volna. Ellenkezőleg. < A lebontásnál minden egyes darabot J gondosan megjelöltek és a százéves I lánchidat a Vltava folyó más helyén) I újra összeszerelik, hogy tovább szol- i gálja eredeti hivatását. A legrégibb csehországi lánchíd le­I szerelése alig két hónapot vett igény- j i be és azt a Klement Gottwald Vítko- ' | vicei Vasmű dolgozói hajtották végre. ] (-e-c) Sz. Sztrumilin akadémikus: Gondolatok a jövendőről Az Oktyabr című szovjet fo­lyóiratban jelent meg Sz. Sztru­milin Lenin-díjas akadémikus „Gondolatok a jövendőről" cí­mű cikke, amelyet kivonatosan közlünk. A kommunizmus osztály nélküli társadalom, amely megteremti az anyagi és szellemi javak határtalan bőségének feltételeit. Ebben a tár­sadalomban valósul meg a történe­lem során először a kommunizmus nagy elve. mindenki képességei sze­rint, mindenkinek szükségletei sze­rint. A kommunizmus jellegzetes voná­sai közismert módon már első sza­kaszában, a szocializmusban is jelen vannak, Most, amikor országunk a kommunista társadalom széleskörű építésének korszakába lépett, szük­ségessé válik, hogy a teljes kommu­nizmus e megkülönböztető minőségi vonásait fokozatosan kifejlesszük. Társadalmi ellátás Amikor a legközelebbi évtizedekre kidolgozzuk a népgazdaság fejlődé­sének hipotéziseit, nemcsak a ter­melés feltételeit kell számításba vennünk, hanem a termelés eredmé­nyei szétosztásának elvét is. Arra gondolok, hogy a fogyasztási alapok elosztásának egyéni és társa­dalmi formája között megváltozik az arány. Ez azt jelenti, hogy amellett, hogy tovább növekszik a dolgozók munkájuk mennyisége és minősége szerinti egyéni fizetése, mind na­gyobb jelentőségre tesznek szert a társadalmi fogyasztási alapok. A közszükségleti cikkek árának csökkentése, különböző lakó- és középületek építése, egészségügy, közoktatás, társadalombiztosítás — ezek a társadalmi fogyasztási alapok, amelyeket a szükségletek szerint osztanak el, ezek jelentik a kommu­nizmus legjobban látható csiráit. A számítások azt bizonyítják, hogy a lakosságot érintő adók megszün­tetésétől függetlenül már a hétéves terv végén teljességgel megvalósít­ható, hogy a gyermekek valamennyi iskolában, óvodában ingyen reggelit kapjanak. Az étkezőkben, büfékben, vendég­lőkben az árakat a felére, 1970-re pedig negyedére lehet csökkenteni. 1975-re valamennyi dolgozó ingye­nes ebédet kaphat a közétkeztetési intézményekben. Újabb öt év múlva, 1980-ban teljességgel be lehet ve­zetni az ingyenes étkeztetést, s min­denkit ingyenesen lehet ellátni ruhá­val és cipővel. Az ország távlati fejlesztési tervé­ben fontos helyet tölt be a lakás­hiány felszámolásának problémája. Minden családnak önálló lakást kell kapnia, s ha számításba vesszük, hogy egy-egy család átlagosan 3—4 személyből áll, az ilyen lakás alap­területe mintegy 45 négyzetméter kell hogy legyen. Ilyen norma mellett a városi lakosság számára, amely 1959 elején százmillió főt tett ki, 1200 millió négyzetméter lakóterü­letre van szükség. 1958 végén össze­sen 781 millió négyzetméter volt a városi lakóterület. A hétéves tervben még 15 millió lakás készül, összesen 660 millió négyzetméter alapterület­tel. De ha számításba vesszük, hogy ebben az időben a városi lakossáa mintegy 15 millió fővel nőtt, még bi­zonyos időre van szükség, hogy tel­jesen kielégíthessük a városi lakos­ság lakásigényét. Sajnos, a falun rosszabbul áll a helyzet. 1959-ben a falusi lakótér együtt­véve 430 millió négyzetméter volt, a falusi lakosság száma ugyanakkor 107 millió főt tett ki. A hatéves terv előírja, hogy a fal­vakban 7 millió lakóházat kell épí­teni. De még ézzel a bővítéssel is a falu lakótér tekintetében messze el­marad a város mögött. Ezért az el­következő években maximális erőfe­szítéseket kell tenni, hogy a falut a városi élet színvonalára emeljék. Munkaidő A kommunizmus azonban nemcsak a gazdaság magas fejlettségi fokát jelenti, hanem maguknak az embe­reknek olyan fejlődését, amely biz­tosítja számukra az élet teljességét a jövő társadalma valamennyi egyé­ni és társadalmi lehetőségének alko­tó megnyilvánulásában. Ezért már most, abban az időszak­ban, amikor az ország a kommuniz­mus széleskörű építésének korsza­kába lépett, rendkívül nagy aktua­litása van annak, hogy a Szovjetunió­ban már a legközelebbi jövőben meg­valósuljon a legrövidebb munkanap, amely a társadalom kommunista szervezésének egyik . legfontosabb jellemvonása. Felvetődhet az a veszély, hogy a munkanap csökkentése bizonyos mér­tékben fékezi a munka termelékeny­ségének évi növekedését. Ez a ve­szély azonban nem megalapozott. A valóságban ugyanis a munkanap hetedik és nyolcadik óráját szünte­tik meg, azokat az órákat, amikor a munka termelékenysége jelentős mértékben csökken. így a munkaidő 25 százalékos megrövidítése, számí­tások szerint, a munka effektivitását mindössze 6 százalékkal csökkenti. A megrövidített munkanapot önma­gában természetesen nem lehet a kommunista társadalom céljának te­kinteni. Ez csupán a célravezető út, és a végső feladatok elérésének alapvető feltétele, ezzel együtt olyan útjelző, amelyről — az anyagi terme­léshez szükséges munkanap csökken­tésének mértékében — megítélhet­jük, milyen mértékben közeledünk célunkhoz. Ez a cél nem lehet sem a munka magas termelékenysége, sem a legrövidebb munkanap, sem az anyagi javak korlátlan bősége — bár a kommunizmus fogalmára gondolva, mindezt beleértjük. A kommunizmus céljának azt tekintjUk, hogy magát az embert szabadítsuk fel minden külső korláttól, teljességgel kifej­lesszük legjobb hajlamait, olyan tár­sadalmat szervezzünk meg, amelyben az egész emberiség szabadon, korlát­lanul, harmonikusan kifejlesztheti alkotó képességeit. A képességek harmonikus kifejlesztése A szovjet embereket nagymérték­ben vonzza mindaz, ami a szocialis­ta kultúrához hozza közel őket, s amely kineveli az eljövendő kommu­nizmus érlelődő csíráit. Minden kapitalista országhoz mér­ten hasonlíthatatlanul könnyebben hozzáférhető számukra az ingyenes közép- és főiskola, de tanulnak egy­mástól a munkában, tanulnak az-esti iskolákban, a levelező főiskolákon, s a termelésnek és tudománynak ez az összeegyeztetése már jelenleg is rendkívül értékes és gyümölcsöző. Az ilyen aktív tanulás valamennyi lehetősége azonban teljes mértékben úgy valósul meg, ha olyan mérték­ben csökken a termelés terén a mun­kanap, hogy az agy legalább annyit dolgozhat szabadon, mint a láb és a kéz. A kommunizmushoz vezető úton az ember valamennyi képességének har­monikus kifejlesztése szempontjából megbocsáthatatlan lenne, ha csupán a szellemi kultúra keretei közé szo­rítkoznánk. Már a régi Rómában tudták, hogy csak ép testben van ép lélek és a Szovjetunióban a munká­sok öntevékeny testnevelése sok mil­lió, átlagon felüli képességű spor­tolót hoz felszínre. A kommunizmus körülményei kö­zött a napi tevékenység megoszlását minden valószínűség szerint bizonyos fokig így képzelhetjük el: a fizikai szükségletek kielégítése, az alvás és X J Ť J SZÓ 4 * 1960. szeptember 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents