Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-30 / 241. szám, kedd

AZ ÚJ SZÓ A katonák megállták a helyüket Vasárnap volt az idei nyár egyik leg­forróbb napja. Zsúfolva voltak a stran­dok és a kirándulóhelyek. A kánikula elöl menekülve a bntislavaiak ezrei ke­resték fel az egyik leglátogatottabb ki­ránduló-helyet, Železná Studienkát. Alexy felv. • A VOLGÁN ÉPÜLŐ SZTÁLINGRÁDI VlZIERŐMÜ kapacitása már megha­ladja a 2 millió kilowattot. A SEADRAGON, ATOMMEGHAJTÁSÚ AME­RIKAI TENGERALATTJÁRÓ elérte az Északi-sarkot. A hajó kapitánya közöl­te, hogy az északi sarkvidéken süt a nap és a homéro mindössze mínusz 4 fokot mutat. NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS a gottwaldovi ,,1961-es divat"-kiállítás iránt. A kiál­lítást az első napokban már több mint 10 ezer látogató tekintette meg. A BYTHOSTI ELKRA ÜZEMBEN mi­niatűr tranzisztoros rádiók gyártását kezdték meg. A Kolibri elnevezésű rádió a zsebben hordható, nagyon könnyű, elemre is működik, de az áramkörbe is bekapcsolható. AZ EGYIK LONDONI GYERMEKKÓR­HÁZBAN beszélő agyat szerkesztettek. A készülék hangjeleket ad, amivel fel­hívja a sebész figyelmét a beteg álla­potában bekövetkező veszélyes változá­sokra, s ezzel biztonságosabbá teszi a műtéteket. OLOMOUC BAN RENDEZIK MEG a kak­tusztenyésztők V. országos kongresszu­sát. A kongresszus résztvevői számára a Smetana-kertben kertészeti kiállítást ren­deztek. 40 EZER FILMELŐADÁST TARTOT­TAK a prágai mozik az elmúlt fél évben, amelyeket több mint 11 millió néző tekintett meg. MĹNUSZ 88,3 FOKOT MÉRTEK augusz­tus 24-én a Déli-sark Vosztok nevű ku­tatóállomásán. Ilyen nagy hideget még eddig nem eszleltek a Földön. 29 100 000 LAKOSA VAN LENGYEL­ORSZÁGNAK — a Lengyel Állami Sta­tisztikai Hivatal jelentése szerint. Ezen­kívül 8 millió lengyel él szétszóródva a világ 100 országábun. TÖBB MINT 200 EZER KORONÁT takarítottak meg az újító ifjak a bratislavai Tesla Üzemben. CHILÉBEN SANTIAGÓTÓL DÉLRE 540 kilométer távolságban 14 földlökésből ál­ló földrengéssorozatot észleltek. TORNÁDÓ DÜHÖNGÖTT Texas ameri­kai államban. Három személy súlyos sé­rülést szenvedett. Az anyagi kár is nagy. NEMRÉGEN EGY IZGATOTT ANGOL KERESTE FEL a düsseldorfi angol konzulátust és bejelentette, hogy el­vesztette útlevelét. Az adatok fel­vételénél kiderült, hogy meglátogatta a kölni cirkuszt, ahol az elefánt ki­húzta és felfalta az útlevelet. RÖVID CSEH NYELVTANFOLYAMOT RENDEZETT augusztusban a Japán­Csehszlovák Társaság Oszakában. A tan­folyamon 42 személy vesz részt, főleg ta­nárok, főiskolai hallgatók és kereskedel­mi vállalatok dolgozói. VISSZA AKARNAK TÉRNI HAZÁJUK­BA a Nyugat-Németországból Kanadába kivándorolt munkások, mert ott sem ta­láltak alkalmazást. BELKA ÉS SZTRELKA SZEREPEL a moszkvai mozik híradóműsorában. A híradó a négylábú asztronautákat a súlytalanság állapotában és étkezés közben mutatja be. A BOLGÁR ÍRÓSZÖVETSÉG KEZDEMÉ­NYEZÉSÉRE ezentúl minden év október 1-én fogják Bulgáriában a költészet nap­ját ünnepelni. Az idén október I-én a költéfzet napjának ünnepségeit Kaloferá­ban, Hrista Botev legnagyobb bolgár költő szülővárosában tartják meg. A BANSKÁ ŠTIAVN1CA-1 PLETA ÜZEM nagyon sok szép kötöttárut szállít kül­földre. Az üzem idei újdonsága a vilá­gos színű pamutból készült rakott kö­tött szoknya. Az ősszel megkezdik a vé­kony fonálból készült kötöttruhák gyár­tását is. A Pletu Üzem a külföldi piac mellett a prágai Dom módy-ba és a bratislavai Dunaj áruházba is szállít. EGYRE TÖBBEN KERÜLNEK AZ ADÓ­SOK BÖRTÉNÉBE Angliában. A foglyok legtöbbje részletfizetési kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A hatóságok a helyzet enyhítésére új börtönépítési programba kezdtek. A múlt hónapban kiáradt Vág több falut veszélyeztetett. Csak sú­lyosbította a helyzetet, hogy aratási idő volt, így a szövetkezeti tagok va­gyona, dolgozó népünk kenyere for­gott veszélyben. A mentési munkála­tokból katonáink is becsülettel ki­vették részüket. Pelikán tiszt ala­kulatának katonái is bekapcsolódtak a mentési munkálatokba. Az egyik csoport Hornák tiszt vezetésével Kolárovon segített a veszély elhárí­tásában. Egész héten éjjel-nappal hordták a homok zsákokat, men­il tették a gabonát és a bútorokat. II Egy másik csoport Štúrovo közelé­:jl ben dolgozott, ahol a víz néhány fa­li lut akart a közlekedési vonaltól el­Nagyobb gondot 1 a hús szállítására! jjj Hosszú évek óta ugyanabban a hen­jjj tesüzletben szerzem be családom hús­jjj szükségletét. A kiszolgálással többé-ke­1 vésbé meg voltam elégedve, hisz nem tar­jjj tozom a szőrszálhasogató emberek közé. IIIA legutóbbi alkalommal azonban első ijj osztályú árért fekete, piszkos, minősé­jjj gen aluli húst kaptam. Az árut vissza­III vittem Kazik Imre üzletvezetőnek, akinek Ijj megállapítása szerint a hús szállítás köz­jjj ben ment tönkre. A húst ugyanis Ko­III márnóból Zemianská Olčára nyitott te­li; herautón szállítják s ez alkalommal meg­jj: ázott, majd erős napsütés érte. Az eset |:j tisztázására Döme Lajos elvtársat, a helyi |jj Jednota-ellenőrt is odahívtam, hogy meg­III gyződjék róla, jogos a panaszom. III Véleményem szerint a Komárnói Jed­í{: nota húsüzem' vezetősége nagyobb gon­|jj dot fordíthatna a hentesáruk szállítására. III Forró László, Zemianská Olča. ;; Űj lakótelep épül A komárnói HNB ez év januárjában nyilvánosságra hozott tervében többek között « Ill-as lakótelep felépítése is szerepel a kórház és a Gázgyár közötti területen. Régi kiöregedett házak kerülnek itt le­bontásra, hogy helyükön újak épüljenek. A buldózer hatalmas földtömegeket tolva maga előtt egyengeti a talajt. Horváth Bandi bácsi, — aki bontási munkála­toknál dolgozik —, nevetve mondja, hogy ezer kubikos egy hónap alatt sem vég­zett volna annyit, mint ez a buldózer 4—5 nap alatt. A gépek elvégzik az ember helyett a munka nehezét. Az itt épülő új út mintegy 100 méter­rel röviditi meg az állomáshoz vezető utat. ugyanakkor hárem úgyneveztt ha­lálkanyart kiküszöböl. Az új lakótelepen 426 összkomfortos la­kás épül. Az új utca egyik oldalá* sze­gélyező épülettömbben 108 lakásegység lesz. A többi lakóház patkőalakban fog­ja körült a középre tervezett parkot és a központi fűtőházat. Ugyanis valamnnyi lakás fűtését egy központi fűtőház fogja szolgáltatni. Az építkezést Sedlár Zoltán építésvezető és Hercz mérnök irányítja. Keszegh Éliás és több mint 10 tagú munkacsoportja biztosra ígéri, hogy a III. számú lakótelep határidőre elkeszül. Holczer László, Komárno vágni. A katonák jól felépített híd­dal mentették meg a lakosságát. De nemcsak az elemi csapások al­kalmával segítik katonáink a lakos­ságot, bekapcsolódtak a talajjavítási munkálatokba is. Az utóbbi időben a zászlóaljak szocialista munkaver­senyre léptek a talajjavítási munkák területén. Kopek tiszt egysége vezet a versenyben, az ö katonái végezték a legtöbbet, 929 órát dolgoztak le a talajjavítási munkáknál. Nagy Géza hadnagy, ÚJ UTAKON Veľké és Maié Trakany községek kö­zött e hó derekán a vályoggödör felé tartó buldózer zúgása zavarta meg a csendet. A buldózer segítségével a 40 ár területen elterülő 4—5 méter mély vá­lyoggödröt rövid idő alatt kétezer sze­mély befogadására alkalmas szabadtéri színpaddá változtatják a két falu lakosai. A terveket a két helvi nemzeti bizott­ság jó előre megtárgyalta és közösen végezték az előkészítési munkákat is. A két község lakossága egyhangúlag ajánlotta tel erejét a mü építéséhez. Az első közös lépést a két Trakany életében további követi. Már elhatároz­ták ugyanis, hogy a szabadtéri színpad környékét ugyancsak közös munkával parkosítják. Még ez évben korcsolyapá­lyát. gyermekjátszóteret és tekepályát építenek együttes erővel. Fiilep Sándor, Veiké Trakany. • • • • • • • • KOMLÖ- SZÜRET. H uszonkét éves korá­ban kezdte pályafu­tását színházi és irodalmi kritikusként. Eleinte mint szimbolista költő adta ki első verses kötetét, majd az első világháború idején szerzett szörnyű frontélményei következtében felismerte az imperializmus ember­irtó mivoltát s így szenvedélyes for­radalmi íróvá és a háború, valamint a fasizmus elleni harcossá fejlődött. Negyvenegy éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. Mint egyszerű Jcatona a fronton, a lövész­HENRI BARBUSSE (1885. V. 17.—1935. VIII. 30.) eszmélt arra, hogy költészetével nem tiqlja eléggé kifejezni mondanivaló­ja s azért a regényhez nyúlt. Meg­írta a Pokol és Örök láncok c. re­gényeit. Francé, Gorkij es Lenin nagyra ér­tékelték „A tűz" című regényét, me­lyet éppen most adtak ki újból, Leon Moussinac és Barbusse volt titkár­árkokban és kórházakban előbb azt j nőjének, Anette Vidulnak megjegyzé­hitte, hogy a franciák és szövetsé­geseik a német imperializmus és feu­dalizmus ellen, a népek felszabadítá­sáért harcolnak. A háborúban szerzett tapasztalatok után csakhamar rájött arra, hogy még a szövetségesek győ­zelme után is szükség lesz harcolni a munkásosztály felszabadításáért. 1915-ben füzetbe írt naplója könyvvé bővült, melyet a nagy tömegek meg­értettek. Kifejezte benne, ahogy a né­pek csordamódra hagyták magukat a vágóhídra vinni, abból a célból, hogy valamelyik dinasztia tagja be­lekerüljön a történelembe és a gaz­dagok jó üzleteket csináljanak. Éles szavakkal bírálta a tőkés társadalom fonákságait, amivel bebizonyította azt, hogy megtalálta a helyes utat és hogy honfitársai, Victor Hugó, Anatole Francé, Emilé Zola hozzájuk méltó harcitársat nyertek benne. Rá­seivel, aki eddig még ismeretlen ok mányokat fűzött hozzá. A Haladó Könyvek Barátainak Klubja közös ünnepi összejövetelén Jacques Duclos, a francia munkásosztály egyik vezére elnökölt. Beszédében kifejtette, ô is Barbussenek köszönheti, hogy meg­találta az utat a kommunizmushoz. Számtalan katonának »A tűz« című re. gény igazi kinyilatkoztatást jelentett. Ebben a könyvben mindegyikünk megtalálta önmagát és segített ne­künk az »újnak csíráit felismerni" — mondotta Duclos. Barbusse annak ellenére, hogy a lövészárkokban gyógyíthatatlan tüdő­bajt szerzett, lankadatlanul tovább dolgozott. Az Egykori Köztársasági Frontharcosok Szövetsége alapítótag­ja. Részt vett az 1920-ban tartott genfi kongresszuson. Többször járt a Szovjetunióban és felemel­te szavát a Szovjetunió el­leni intervenció ellen. Be­számolt a szocialista épU tésról és azt írta még 1927­ben, hogy a későbbi időkben az embereket aszerint fogják majd megítélni, hogyan értették meg a Szovjetuniót. A kommunista pártba 1923-ban lépett, amikor a Központi Bizottság minden tagját letartóztat­ták. Belépési nyilatkozatára a követ­kezőket írta: „Azért, hogy eszméiket elsajátítottam, osztozkodnom kell velük a veszélyben is, ami ennek kö­vetkeztében rám hárul." Henri Barbusse fáradságot nem kí­mélve Európában és Dél-Amerikában, mindenütt a világ újrarendezéséért folyó harcba vetette magát és fényes példával szolgált a békeharc arcvo­nalán. Amikor 1935. augusztus 30-án Moszkvából megérkezett a szomorú hír, hogy 8 óra 55 perckor hosszabb betegség után ott kiszenvedett, a szovjet és francia fővárosok mély gyászba borulták. Három napig járul­tak ravatalához a moszkvaiak és a gyászoló Párizs szomorúan vette át szeretett fiát. Abból i a mozgalomból, melynek egyik alapítója és előharcosa volt, ma már világhatalom lett és védi ir-vi­lágbékét. Kár, hogy Barbusse nem érte meg a szocializmus nagy győ­zelmét, melyet úgy ihajtott. a-t. jjj Ősi időkben az emberek meg III akarták ismerni a környező világ je­li; lenségeit, melyeket az emberi cse­jjj lekvéshez hasonlóan magyarázlak, III magukhoz hasonlították a környező jjj világot. A vademberek nem ismertek jjj minőségi különbséget az élő és élet­Ili telen természet között. Az egész jj: természet élőnek tűnt szemükben. Ili Miután megfigyelték, hogy körülöt­jjj tük minden mozog, változik, emberi jj; tulajdonságokkal, vonásokkal ruház­lljták fel a tárgyakat, megszemélyesí­ti tették az élettelen tárgyakat. A ter­jjj mészeti tárgyak megszemélyesítése T folytán minden tárgyban és jelen­I ségben élőlények tevékenységét jj; látták. III A tárgyak, a természet emberi Ijj tulajdonságokkal és képességekkel jj; való felruházását antropomorfizmus­|j| nak nevezzük (görögül: antroposz ­jjj ember, morfé — alak, forma.) Az jjj antik világ embereinek antropomor­Ijj fikus elképzelései abban nyilvánultak jj; meg, hogy azt hitték, a természet­•I; nek, a tárgyaknak is emberi jelle­Ijj gük van és emberek módjára visel­jjj kednek. A folyó egyszer nyugodt, jjj szelíd, jó, máskor meg felbőszül, jjj tombol, kiont, elárasztja a partokat, II; elsodorja az emberi hajlékokat, meg­I: fosztja az embereket zsákmányuk­ul tói. Az ég is lehet jó, de lehet rossz ijj is, esőt, jégverést, villámokat zú­Ijl díthat az emberek nyakába, jjj Az emberek megszemélyesítve a III természet erőit igyekeztek hatni rá­jjl juk, s úgy fordultak hozzájuk, mint jjj emberhez hasonló lényekhez. Mivel a jj; természet erői erősebbek voltak az jj! ősembernél (a hideg, vagy a per­ij zselő nap, szél, eső, árvíz, halfogás, i vadnövények termése stb.) s az em­; ber tőlük függött, az emberek igye­; keztek kibékíteni ezeket az erőket, ; hogy kedvezzenek nekik. Igyekeztek : maguk felé hajlítani azokat a termé­MIÉRT KELETKEZETT A VALLÁS? szeti erőket, amelyektől életük füg­gött, s kérték őket, hogy legyenek hozzájuk jók és kegyesek. Az em­berek — mivel nem ismerték a je­lenségek okait — malasztért fordul­tak a természet erőihez, dicsőítették őket és alakoskodtak, ajándékokat (áldozatokat) hoztak, hogy elnyerjék tetszésüket. A régi világ embereinek nem vol­tak pontos és világos ismereteik, s ezért véletlen megfigyeléseikből és a tényekből a legképtelenebb és leg­fantasztikusabb következtetéseket vonták le. Ha például farkast látott lefutni a völgybe, amelyből nemso­kára egy idegen ember tűnt elő, arra a fantasztikus következtetésre ju­tott, hogy a farkas emberré válto­zott. így alakultak ki az ősemberek fantasztikus elképzelései a farkas­emberekről, állatokká: farkassá, disznóvá, macskává stb. változó em­berekről. A vademberek igen hiszékenyek voltak. Egyes ősközösségek és tör­zsek úgy vélték, hogy egyes álla­toktól vagy növényektől származnak. A vallás egyik legősibb formája a totemizmus volt. A totemizmus a nemzetség vagy a faj elődjének tar­tott állat vagy növény tisztelete. Az ember és az állatok rokonságáról vélt totemista elképzelésekben a ké­sőbbi törzsközösség alapját képező vérségi-rokonsági kapcsolatok tükrö­ződtek fantasztikusan. A totemista elképzelések később vallási hitté és állattiszteletté fejlődtek. A törzs­közösség, mely a kengurutól vezette le származását, szent állatnak kezd­te tartani a kengurut. Rendszerint isteni, természetfölötti tulajdonsá­gokkal, az emberek életét befolyá­soló képességekkel ruházták fel azo­kat az állatokat, amelyek a legfon­tosabb szerepet játszották a népek gazdasági életében. Ezért ábrázolták egyes halászattal foglalkozó népfajok isteneiket hal képében. Az egyik új­zélandi törzs a következő hitregét őrizte meg a Föld keletkezéséről: A Föld az óceánban halászó Maci isten horgára akadt. A csendes-óceá­ni Fidzsi-szigetiek szentnek tartot­ták a megélhetésüket biztosító kó­kuszpálmát (étel, ruházat, építő­anyag). A totemizmus megnyilvánulása volt az is, hogy az északi erdők (tajgák) lakói szent állatnak tartották a med­vét, az északi tengerpart lakói pedig a rozmárt. Tudjuk, hogy az ókori Egyiptomban Apiszt, a homlokán fe­hér csillaggal megjelölt fekete bikát tisztelték. Az ózsidó vallási hitből eredő to­temista csökevény volt az is a ke­reszténységben, hogy Jézus Krisztust áldozati bárány képében ábrázolták istenként. Egyesek kérdik: Hogyan váltakoz­tak a történelemben a vallás egyes formái? Melyik a legősibb vallás, melyből a többi vallás fejlődött? Helytelen dolog így feltenni a kér­dést, feltételezni azt, hogy a vallási eszmék más vallási eszmékből fej­lődnek ki, helytelen dolog figyelmen kívül hagyni a vallási eszmék anyagi, társadalmi-gazdasági alapját. A történelmi materializmus azt ta­nítja, hogy a vallás az emberek tár­sadalmi létének visszatükröződése, a történelmileg meghatározott társa­dalmi alap, társadalmi felépítményé­nek a része. Ezért bármelyik vallás magyarázatát, a vallási formák vál­tozásának magyarázatát a társadalom szociális-gazdasági alapja fejlődésé­nek történelmében kell keresni. Ennek a társadalmi alapnak fantasz­tikus visszatükröződése a vallás. A vallások nem egymásból fejlőd­nek, nem az eszmék önálló fejlődé­sének, egymásba olvadásának útján alakulnak ki. Elsősorban bizonyos társadalmi-gazdasági viszonyok hatá­sára, fordított tükörképükként kelet­keznek. Ezért valamely nemzet tár­sadalmi-gazdasági fejlődésének álta­lános folyamatát kell elsősorban ta­nulmányoznunk, hogy megértsük val­lásának fejlődését. A történelmi materializmus kiemeli a társadalmi-gazdasági alap szerepét a vallás fejlődésében és ugyanakkor a vallási ideológia fejlődésének bi­zonyos viszonylagos önállóságát, a vallási hit és szertartások folyama­tos fejlődését is tekintetbe veszi. A keresztény vallás például sokat átvett az előző zsidó vallásból és más vallásokból, a zsidó vallás vi­szont az óbabilóniai vallás és más vallások elemeit tartalmazza. A vallás az emberek társadalmi­gazdasági létének fantasztikus ferde tükörképekéntí keletkezik, és ezért a társadalmi tudat más formái, a társadalmi felépítmény más elemei, főként a politikai eszmék és intéz­mények is hatnak rá. A vallás is kihathat a társadalmi tudat többi formájára, főként a művészetre, az erkölcsre stb. A. Pavjolkin rGoszpolizdat 1960.) {JJ SZÖ 420 * 1960. augusztus 27.

Next

/
Thumbnails
Contents