Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-24 / 235. szám, szerda

Parasztságunk számára az ösz egyúttal a mélyszántást is jelenti. A Roudnice nad Labem-i Agrostroj naponta százával szállítja az ekéket az ország különböző szövetkezeteibe. (Jelínková felv.) Szeretik gyártmányaikat bizonyítja az is. hogy az első félévi tervet 103,2 százalékra teljesítették, és az önköltség sem ért el magasabb szintet a tervezettnél. Mind a hármas számú, mind a másik két üzemben jó hagyománya van a szocialista munkaversenynek. A hármas számú üzemben a munkások 70 százaléka kapcsolódott be. A festőrészlegen két kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért. Az újítómozgalom is élénk. Az év elejétől már 10 értékes javaslatot nyújtottak be a dolgozók. A legértékesebbet Strnad és ifj. Vrchotý elvtársak, amely szerint a befestett és zománcozott edényeket új eljárás alkalmazásával szárítják a kemencékben. A Sfinx nemzeti vállalat műszakifejlesztési kérdésekkel foglalkozó részlege hosszabb kísérletezés után az elmúlt napokban új hidraulikus formázógépet szerkesztett. Segítségével olyan alakú edényt formázhatnak, amilyenre éppen szükségük van, miközben csak a formázófejet cserélik ki minden műveletnél. Ez a gép egyedüli a maga nemében hazánkban. A múlt hét folyamán ki is próbálták, s a kísérleti üzemeltetés bevált. A gép gyártását jövőre kezdik n>eg. A hidraulikus formázógép előnye; hogy idömeÜakarltás mellett teljesen kiküszöböli a nehéz kétkezi munkát. Kezelése igen. egyszerű és könnyű. A gép termelésbe történő bevezetésével az üzem évente több mint 60 000 koronát takarit majd meg. Kezes József České Budéjovicétől néhány kilométerre délre van a Sfinx nemzeti vállalat három edényzománcozó üzeme. A hármassal jelzett gyár kapujánál szállunk le az autóbuszról. — Rosszkor jöttek — mondja a portás -, mert üzemi szabadság van ... De mégsem. Az üzem nem kong az ürességtől, itt-ott látni embereket az udvaron. Ezek az emberek vagy már előbb vették ki szabadságukat, vagy az üzemi szabadság idején is bejárnak. A gyárban takarítás, meszelés, egyéb munkálatok és egyes munkahelyek átalakítása van folyamatban. Meszes kannával, létrával, deszkákkal, bádoglemezzel járó-kelő emberek közt találjuk Oto Reitmajer termelési vezetőt és František Strnad préskezelőtt, az üzemi bizottság elnökét. A beszélgetés könnyen indul. A vállalat több mint 400 különféle nagyságú és formájú edény zománcozását végzi, amelyeket a kapitalista piacra szállítunk. A legna. gyobb megrendelést Brit DélnyugatAfrikából kapja az üzem. Lehetetlen volna felsorolni, mi minden szerepel a megrendelésben. Reitmajer elvtárs szavai szerint az üzem termékei a külföldi piacon, de főleg Afrikában igen keresettek. Miért'? Azért, mert üzem dolgozói az e világrészbe küldött edényeket az illető ország kultúrhagyományainak megfelelően készítik mind a forma, festés, mind a díszítés tekintetében. Az üzem dolgozói igyekeznek eleget tenni a sok megrendelésnek. Ezt A BRIGÁDVEZETŐ T smerkedésképpen csak annyit, * hogy Páňovce, melyről ez az írás szál, a košicei járásban jekszik. Három oldalról hegy koszorúzza a falut, csupán egy oldalról szabad a bejárás. A szövetkezet közel ezer hektáron gazdálkodik. Az istállókat a domboldal lankás részén a falu fölött építették, itt helyezték el a szövetkezet irodáját is. Ezt nem hivalkodás ból tették, hanem a hosszú évek alatt szerzett tapasztalataik alapján jelölték ki itt gazdasági udvaruk helyét. Ügy is mondhatnám, a víz elöl szorultak a domboldalra. És hogy jól tették, ezt az idei év igazolja a legjobban. Tóth Imre szövetkezeti elnök szerint az idei nyáron alig múlt el nap eső nélkül. Ezt a látogató saját bőrén, illetve lábbelijén is tapasztalhatja, mert még itt „fönt" is marasztaló a sár. A völgyben pedig bokáig ér a víz. Az irodában ki is fakad az elnök, szidja az időjárást, a szenteket, meg ami éppen a nyelvére akad. Nem minden ok nélkül teszi, hiszen a „nyavalyás idő" a jó termésből alaposan vámot vett. A könyvelő azonban kiegészítésképpen még hozzáfűzi: - A beadási kötelezettségünket azonban elsők között teljesítettük. Az elnök meg így folytatja: - Szeretnénk, ha megdicsérnék a košicei Ryba nemzeti vállalatot, amely egyébként a mi védnökségi üzemünk és egy álló héten keresztül 15 tagból álló csoportjuk segített nekünk. Vasárnap meg kívülük a helybeli ipari munkások is segítettek. - És a szövetkezet tagsága? A könyvelő válaszol: - Azok sem nézték a napot. Az elnök. - Már aki nem ... Az igazság az, hogy bár az idő sürget, a falu lakosainak, illetve a szövetkezet tagjainak - bár kis része - előtérbe helyezte az ünnepet. Tétlenül nézték, hogy a munkások, akik egész héten becsületesen eleget tettek kötelességüknek, most ő helyettük is dolgozzanak. Nincs ez rendjén és ezen a pátiovceieknek változtatniok kell. A

szövetkezet döntő többsége azonban becsületesen helytállt. Ľudovít Dtibinský csoportja sem ünnepelt. Magának a „csoportvezetőnek", aki egyébként tanító, sem volt közel három hete ünnepnapja. Az ó példáját követték a fiatalok is. Most is, hogy holléte iránt érdeklődöm, az elnök így válaszol: - Ha beszélni akar vele, csakis a tarlón találhatja. Bokáig érő vízben vergődünk el a megadott dűlőre. A domboldalon mérgesen pöfögve dolgozik a traktor. Nyomában fiatal lányok rakják keresztekbe a kévéket. Maga a „csoportvezető" is ott van közöttük. Egyszerű munkásruhát visel. Balonsapkája ezüstösen ösz hajat takar. Arca mélyen barázdált, szeme szürkéskék. Kísérőm még útközben tudomásomra hozta, hogy a tanító már ötvennyolc éves. Amikor elkészül a megkezdett kereszt, a „csoportvezető" azt mondja: - Nem volt mire várni. Meg aztán legjobb agitáció a személyes példa. A kommunista tanító mutasson példát. „Éppen Nagyboldogasszony napján történt, hogy csoportom tagjai jobb szerettek volna ünnepelni, de amikor megláttak munkásruhában, valamennyien velem tartottak. Nem nyerhet csatát az a hadsereg, amelyiknek nincs példaadó vezére. Ezt gyakoratból mondom..." Egy kis időre elhallgat, helyesebben mondva a lányoknak ad utasítást, majd így folytatja: - Lehet, hogy hallott Kukorelli őrnagyról. Az ő partizán alakulatában harcoltam. Ő is példát mutatott, a harcban is, a magánéletben is. Mélyen ülő kék szeme egy másodpercig a távolba mered. Gondolatban talán már a Prešov melletti Petrovcén jár. Lehet, hogy éppen parancsnokára emlékezik, vagy a repülőtérre, amelyet szinte éjjel-nappal építettek, hogy idejében kész legyen, vagy talán a szörnyű tüzet látja, mely négy községet pusztított el, köztük Petrovcét is, ahol életének 15 esztendejét töltötte. A

mikor újból megszólal, szava nyugodt, megfontolt: - Az ember csodákra képes, ha van előtte cél. Akkor szabadságot akartunk. Ma a szabad ember kenyerét kell megmenteni. Sz. I. Hogyan készítjük elő a gyermeket az iskolára ľ nosak az uralkodó osztály érdekeivel. 2. A revizionisták az állami beavatkozásokat kapitalistaellenes intézkedéseknek tüntetik fel, amelyek állítólag „nyomást" gyakorolnak a kapitalizmusra és „államosítását" jelentik. A jugoszláv revizionisták szerint például a burzsoá állam intézkedései áthatolnak „a tőljfs társadalmi rendszer résein", és így a kapitalizmus kebelén belül alakulnak ki az új szocialista rendszer elemei. A jelenkori kapitalizmus revizionista elképzeléséből következik annak az elméletnek az új változata, amely szerint „a kapitalizmus automatikusan átnőhet a szocializmusba, mégpedig szocialista forradalom nélkül". A jugoszláv szerzők egyenesen arról beszélnek, hogy az államkapitalizmus - így nevezik a revizionisták a jelenkori kapitalizmust — „egyre inkább, fokozatosan és különböző úton-módon megváltoztatja nemcsak formáját, hanem, tulajdonképpeni társadalmi tartalmát is". Ez — s ismét szó szerint idézünk — többé-kevésbé a kapitalizmusból a szocializmusba vivő átmenet sajátos útja és formája. (M. Perovics: Politicska ekonomija, Beográd, 1958). Hasonló nézeteket vallanak az olasz, amerikai és más revizionisták is. Érdekes ezzel kapcsolatban rámutatni arra, milyen kevéssé eredetiek ezek az újkori revizionisták. Ugyanilyen nézetekkel, gyakran szó szerint megegyező fogalmazásban találkozunk a jobboldali szocialisták kiadványaiban is. Az úgynevezett Szocialista Internacionálé 1951. évi programja például szó szerint azt mondja, hogy „sok országban már megvetették a szocializmus alapjait", s ezzel kapcsolatban természetesen a nyugat-európai tőkés államokra gondol. Az angol Munkáspárt egyik vezető teoretikusa odáig ment, hogy azt írta: „Anglia 1951ben lényegében megszűnt tőkés ország lenni." A TŐKÉS ÁLLAMNAK a népgazdaság terén eszközölt különféle beavatkozásai, elsősorban egyes vállalatok vagy egész iparágak államosítása olyan jelenségek, amelyeknek semmi közük a szocializmushoz. Az államosítás és más, a háború utáni időszakban végrehajtott intézkedések semminemű „nyomást" sem gyakoroltak a kapitalizmusra, és lényegében mit sem változtattak rajta. Az állami beavatkozások revizionista értékelése szöges ellentétben áll a valósággal, szöges ellentétben áll azzal az értékeléssel, amelyet Lenin tett a burzsoá állam nemzetgazdasági beavatkozásainak jelentőségéről és szerepéről. Lenin ezekben a beavatkozásokban „a szocializmus teljes, legteljesebb anyagi előkészítését" látta. Ez azt jelenti, csupán a szocializmus anyagi előkészítését, nem pedig magát a szocializmust. Éppen itt van a határvonal egyfelől a marxisták, másfelől a revizionisták és reformisták között. A marxisták a burzsoá államnak gazdasági téren végrehajtott beavatkozásaiban annak igazolását látják, hogy a társadalom megérett a szocializmusra, hogy Lenin szavaival élve, a jelenkori kapitalizmus valamennyi ablakából a szocializmus néz reánk. A marxisták számára ez a szocializmusba való átmenet közelségének, megvalósíthatóságának, halaszthatatlanságának igazolása. A revizionisták (a jobboldali szocialisták hasonlón) ezekben az intézkedésekben viszont nem a szocializmus előkészítését, hanem megvalósítását látják. Ez pedig alapvető különbség. Lenin ezzel kapcsolatban rámutatott az állami monopolista kapitalizmusnak és a szocializmusnak nemcsak közelségére, hanem különbözőségére is. Szó szerint azt mondja, hogy „a szocializmus nem más, mint állami kapitalista monopólium, amelyet átalakították, hogy az egész népet szolgálja, és ezért megszűnt kapitalista monopólium lenni." A revizionisták éppen ezt a gondolatot nem veszik tudomásul. MIBEN REJLIK a jelenkori kapi-iij talizmus jellegét kiforgató revizio-li; nista nézetek veszélyessége? Első-!!! sorban abban, hogy hamis képetil; festenek a jelenkori kapitalizmus;;; további fejlődésének távlatairól, sljl ezzel megtéveszthetik a munkás-;;! osztályt. Elképzelésükkel helytele-;;; nül befolyásolják a munkásosztályt;!!: szerintük a burzsoázia megszűnik!;; uralkodó osztály lenni, és helyére;!! új réteg, az állami bürokrácia lép,!!! amely állítólag mindazokat a funk-ÍÍ! ciókat gyakorolja, amelyek valamikor;;; a tőkéseket illették meg. A revi-!!! zionista elméletekből következik;;; ugyanakkor, . hogy ténylegesen ta-üi gadják a munkásosztály és a mar-!!j xista párt vezető szerepét az osz-iji tályharcban. Ez abból az állitásbólj;! következik, hogy maga a kapitaliz-:!! mus fejlődése hozza létre a szocia-!!! lista formáció a „jövendő gazdasági;;; szerkezet csíráit", mégpedig harc!;; nélkül, egyszerűen azért, mert a|;i kapitalisták átadták gazdasági funk-!!i cióikat az államnak és önként le-ül lépnek a történelem színpadáról. ;;; A revizionisták egész koncepciója;!! végeredményben arra szolgál, hogy!;! eltöröljék a különbséget a kapitaliz-!;; mus és a szocializmus között, mivel!!; az államnak a társadalom fölött!!; gyakorolt szerepe, önállósodásának;;: folyamata nemcsak a tőkés orszá-jii gokban. hanem a szocializmusban isii! bekövetkezik. jü A REVIZIONISTÁK ' ideológiai of-| fenzivájának célkitűzése a múltban!;'; és a jelenben egyaránt az, hogy;;; megtévesszék elsősorban a tőkés ijí országok munkásait a jelenkori ka- jjj pitalizmus tulajdonképpeni lényegé-l!j nek, a kapitalizmus és a szocializ-iji mus közötti különbségnek a kérdé-j;i sében. Bár a revizionizmussal foly-;ü tátott harc nem tekinthető befeje-jjj zettnek, már ma leszögezhetjük,!;! hogy a revizionizmusnak nem si-lj! került és nem is sikerül elérnie;;! célját. LUDÉK URBAN, docens, « gazdasági tudományok kandidátusa^ A nyári szünidő végének közeledtével egyre gyakrabban halljuk az iskolaévet emlegetni. Örömteli légkörben készítik elő az új tantermeket, az iskolákat, összegyűjtik és készenlétbe helyezik a tankönyveket és tanszereket, amelyeket az idén már díjtalanul kapnak a tanulók. De vajon gondoltak-e a szülők arra is, hogy magát a gyermeket is elő kell készíteni az iskolára? Az iskolában töltött első napok, főként az elsősök számára — kész kalandot jelentenek, hisz annyit hallottak már erről az új, ismeretlen világról, ahol a tanulók megtanulnak írni és olvasni, mint a felnőttek s ahol annyi mindent nem szabad és viszont annyi mindent meg kell tenni. Ezért nem csoda, hogy örülnek a kicsinyek, hisz odamennek, ahová már idősebb' pajtásaik régebben járnak, de nem csoda az sem, hogy ebbe az örömbe néha bizonytalanság, sőt az ismeretlen környezettől való félelem is vegyül: Vajon minderre már előkészltették-e a gyermeket? Nem szabad megfeledkezni arről a szülőknek, hogy minél jobban egyengetik a gyermek első lépéseit az iskolába, annál sikeresebben fog haladni mindjárt kezdettől fogva. A JO EGÉSZSÉG - A SIKER ALAPJA! A tanulóknak egészségesen kell az iskolát megkezdenie. Ezért helyes, ha - még mielőtt iskolába kezdene járni, — megvizsgálja az orvos a fogait. Igaz, hogy az év kezdetén, valamennyi tanulót megvizsgálja az iskolaorvos, de jobb az egészségében mutatkozö fogyatékosságokat és hibás fogait még a szünidőben megjavítani, hogy emiatt az iskolai munka kezdetén ne kelljen időt vesztenie. A gyermekeket még iskolás koruk előtt beoltották tüdőbaj, diftéria, gyermekbénulás, himlő és más betegségek ellen. Helyes, ha a szülők ellenőrzik, vajon gyermekük megkapta-e valamennyi oltást, s az fel van-e tüntetve az oltási bizonyítványban. A szülőknek máris gondoskodniok kell róla, hogy gyermekük eleget aludjon, naponta 10—12 órát, jól szellőzött helyiségben. így aztán a kisdiák nem lesz fáradt és elég ereje lesz az iskolai munkák elvégzésére. A KÜLSŐ IS FONTOS Mikor a gyermek iskolába megy, gondot kell fordítania külsejére is. Meg kell tanítani a gyermekeket, hogy egyedül, jól tudjanak kezet, arcot mosni, megfésülködni és hogy zsebkendőjüket ne csak akkor használják, ha náthásak, hanem ha köhögnek, vagy ha tüsszentenek. A gyermek iskolai ruhája, cipője legyen egyszerű, és praktikus, de emellett tetszetős, hogy szívesen hordja. A tanuló, aki tud magáról gondoskodni, nemcsak önbizalmat nyer, hanem kivívja tanulőtársai elismerését is. Ezért, ha a gyermeket már otthon megszoktatjuk, hogy törődjön külsejével, ez nagy előnyére válik az iskolában is. Nagyon helyes, ha a szülők a gyermekre apró feladatokat bíznak a háztartásban. így azután iskolai kötelességeinek teljesítéséhez is megfelelő önbizalommal fog hozzá. A gyermek tiszta, értelmes beszéde iskolái sikereinek alapját képezi. Ezért nagy bűn a gyermek ellen, ha ebben az irányban felkészületlenül engedik iskolába. A gyermek elsősorban otthon tanul beszélni, ezért beszéljünk vele mindig szabatosan, helyesen. Kiskorától tanítsuk meg arra, hogy gondolatait egész mondatokban, nem pedig egyes szavakkal fejezze ki. Elvben csak helyes kifejezéseket, a tárgyak helyes elnevezését használjuk. Igen hasznos, ha a gyermek meg tudja mondani teljes nevét és címét. — Lehet, hogy a sajátos, gyermekes beszédmód, güggyögés tetszik némelyik mamának otthon, de az iskolában, pajtásai között a kisgyermeknek sok nehézséget, fájó gúnyt okoz. Igen fontos az is, hogy a gyermek nemcsak az iskolában, hanem másutt is megférjen a többiekkel, be tudjon illeszkedni a környezetbe. Ezért a szülők neveljék gyermeküket arra, hogy megbarátkozzék környezetével, nyújtsanak elég lehetőséget, hogy más gyermekekkel érintkezhessen és játszhasson. AZ ISKOLÁS GYERMEK SZELLEMI HIGIÉNIÁJA A jől nevelt gyermek, aki megtalálta az őt mégillető helyet a családi körben és társai között a játékban, könnyen alkalmazkodik az iskolai élethez. Gondoljanak a szülők arra, hogy gyermeküknek semmi esetre sem nyújtanak segítséget azzal, ha a tanulásban vagy az iskolai fegyelem betartásában mutatkozó kezdeti nehézségek során védelmezőjeként lépnek fel a tanítóval és általában az iskolával szemben. Ha a szülőnek komoly oka van feltételezni, hogy az iskolában nincs minden rendben, mondja meg ezt nyíltan, közvetlenül az iskolában — de sohasem a gyermek előtt. Némelyik gyermek az iskola látogatása kezdetén egyszerre nagyon fontosnak érzi magát. Egészen önállóan akar eljárni és az otthoni bizalmas kapcsolatot iskolatársaival való pajtási kapcsolatokkal akarja helyettesíteni. Emellett új tapasztalatait nagy titokként őrzi. A szülők kérdezősködésükkel vagy kíváncsiskodásukkal csak rontják a helyzetet - a kisdiák annál inkább igyekszik életét a családon kívül élni. Ezért ebben az időszakban a szülőnek okosan figyelnie kell, hogy gyermeke milyen társaságban mozog és tapintatosan, észrevétlenül kell irányítania őt. Az iskolái és a hazai környezet befolyása azután hamarosan természetes úton, egyensúlyba kerül és a gyermek maga jön azzal, hogy beszámoljon iskolai tapasztalatairól, űj játékairól, hogy elénekelje az új dalocskát', amit az iskolában tanult. A szülőnek ebben buzdítania kell gyermekét, de ugyanakkor ne féljen kijavítani az esetleges hibákat, gyermekének ez csak javára válik. Nagyon fontos, hogy a szülő, azután is, hogy gyermeke iskolába kerül, vezető szerepet játsszon a gyermek jellemének fejlesztésében. Ezért nagyon fontos, hogy szorosan együttműködjék az iskolával. Sohasem szabad megengedni, hogy a gyermek mást halljon az iskolában, mint otthon. Ugyanakkor a szülőnek alá kell támasztania az iskola tekintélyét. Ez egyúttal saját szülői tekintélyének megszilárdulásához vezet és elősegíti a gyermek helyes nevelését. Mudr. Milan Cilek. JJJ SZÖ 5 * 1960. augusztus 25,