Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-09 / 189. szám, szombat

A CSKP országos konferenciájának vitája a

*************

*

*****

*

**

***

**

**

***

* Viliam Široký elvtárs felszólalása Az új szocialista alkotmány tervelete, amelyről országos konferenciánkon tárgyalunk, lerögzíti azt a történelmi tényt, hogy köztársaságunk szocialista állam. Lenin lángelméjének mérhetetlen érdeme, hogy a II. Internacionálé opportunistáitól eltérően a munkásmozgalom figyelmét az állam és az államhatalom kérdésére irányította, mint a szocialista forradalom győzelme, valamint a szocialista és kommunista társadalom felépítésének egyik döntő kérdésére. Pártunk mindig következetesen igazodott az államról szóló marxilenini tanokhoz, és ezért népünket céltudatosan, biztosan vezethette a népi demokratikus rendszer megteremtésétől a Győzelmes Februáron át egészen a mai időkig, amely új szakaszt jelent szocialista államiságunk fejlődésében. Államunk építésének ez az új szakasza újabb problémákat vet fel, amelyek hazánkban még nemrégen csak elméleti mérlegelések tárgyát képezték, most pedig egyre inkább a mindennapos- konkrét politikánk kérdéseivé válnak. Most kell tisztáznunk, hogy szocialista államunk milyen irányban fog hatni további társadalmi fejlődésünkre, vagyis más szavakkal, melyek lesznek az állam feladatai az országépítésben. E kérdésre válaszolva a kommunista pártnak az állammal szemben betöltött vezető szerepéből kell kiindulnunk. A szocialista és kommunista társadalom építésének vezető társadalmi ereje csupán a munkásosztály szervezett élcsapata, vagyis a marxizmus-leninizmus tanításához igazodó munkásosztály pártja lehet. Hazánk történelmi fejlődése, valamint a szocialista tábor valamennyi országának fejlődése megerősíti azt, hogy az állam szerepét a párt vezető szerepe, annak politikája, irányító és szervező tevékenysége határozza meg. A párt, az állam és az állami szervek útján biztosítja az uralkodó munkásosztály legfontosabb feladatainak teljesítését. Minél gyökeresebbek a társadalmi átalakulások, minél nagyobb célokat tűz kl a társadalom maga elé, annál jobban növekszik a pártnak, mint a társadalmi fejlődés fő szervező és ihlető erejének a szerepe. A párt politikája megvalósításának egyik legfontosabb eszköze a mai időszakban is a szocialista állam lesz, mint társadalmunk politikai szervezete. Az átmeneti időszakban, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet folyamán a szocialista társadalom kialakulásáról volt szó. Gazdasági téren a szocialista termelési viszonyok bővítésének és megszilárdításénak kérdése, valamint a szocializmus anyagi-műszaki alapjának kiépítése állott előtérben. Politikaieszmei téren pedig el kellett nyomni az ellenséges osztály ellenállását és harcolni kellett a burzsoá ideológia, a kispolgári ösztönösség, a kapitalizmus csökevényei ellen az emberek cselekedeteiben és gondolkodásában. Ez az időszak már a múlté és beértünk a fejlett szocialista társadalom időszakába. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy teljesen felszámoltuk a burzsoá csökevényeket és burzsoá ideológiát. Továbbra is rendszeresen és következetesen harcolni kell ellenük. Ennek ellenére azonban új problémák merülnek fel, sőt most még jobban kidomborodnak. A fejlett szocialista társadalom fejlesztésének kérdései mellett felmerül a tervszerű és tudatos anyagi és szellemi erőgyűjtés folyamata, felkészülés a kommunizmusba való áttérésre. Ezek a problémák határozták meg és a további fejlődés során még fokozottabb mértékben meghatározzák a szocialista állam szerepét. Ebből a szempontból kétségtelenül a legjelentősebb kérdés a szocialista demokrácia további fejlesztése. Ismeretes, hogy a szocialista demokráciát nem fogjuk fel valamilyen merev, változtathatatlan állapotnak, amelyet a lakosok jogainak és kötelességeinek az alkotmányban foglalt összessége határoz meg. Bennük csupán az alapot látjuk, amelyen a szocialista demokrácia fejlődik. A szocialista demokrácia igazi mértéke azonban a lakosság tevékeny részvétele az állam igazgatásában, a népgazdaság és kultúra irányításában, egész társadalmunk fejlődésében. A lakosság eme részvételének intenzitása a dolgozók anyagi feltételeitől, a termelési folyamat szervezésétől, a szocialista öntudatosság fokától, valamint a pártunk által szervezett óriási politikaiideológiai munka eredményeitől függ. A szocialista társadalom fejlődése során tehát a dolgozók minél szélesebb tömegei kapcsolódnak be a közéletben való közvetlen mindennapos tevékenységbe. Ezért a szocialista demokrácia fejlődését mély társadalmi folyamatként értelmezzük, amely hosszú történelmi fejlődés után következményeiben a szocialista államiságtól, a jövő kommunista önkormányzatba vezet. Az egyre mélyülő demokratizmus tehát nem csupán a szocialista társadalom fejlődésének következménye, hanem olyan nélkülözhetetlen feltétel, amely nélkül nem biztosíthatjuk sem a termelőerők fejlődését, sem pedig a szocialista társadalom fejlődése többi feladatának teljesítését. Ezért pártunk XI. kongresszusa alapvető feladatként domborította ki a dolgozók fokozott részvételét a népgazdaság irányításában és az állam igazgatásában. E feladatot igen sikeresen teljesítjük. A dolgozók egyre szélesebbkörű közvetlen részvétele és tevékenysége társadalmi életünk minden terén a legkülönbözőbb formákban és módon érvényesül. Pártunk maga következetesen érvényesíti azt a lenini módszert, hogy a további fejlődés valamennyi alapvető kérdését megtanácskozza a dolgozók legszélesebb tömegeivel. Ennek példája az új alkotmánytervezetről folyó országos vita és a harmadik ötéves terv javaslatának megtárgyalása. Dolgozóink milliói így közvetlenül tevékenyen és alkotó módon részt vettek társadalmi fejlődésünk alapvető dokumentumainak kidolgozásában. Nem kétséges, hogy köztársaságunk már ma az egész kapitalista világ dolgozóinak az új, összehasonlíthatatlanul magasabb típusú demokrácia — a szocialista demokrácia ragyogó példáját szolgáltatja. Ezen a téren önkéntelenül adódik az összehasonlítás. Japánban is nemrégen tárgyaltak egy alapvető fontosságú állami dokumentumról — az amerikai-japán „biztonsági szerződésről". Ez a tárgyalás szintén a japán nép milliós tömegeinek nagyfokú aktivitása közepette zajlott le. A nép azonban a barikád másik oldalán állott, s a szerződés ellen harcolt. A nép ellenállása oly erős volt, hogy a kormánynak a nyílt erőszakon és terroron kívül egyenesen összeesküvő módszerekhez kellett folyamodnia. Hogy elérje a parlament jóváhagyását, erőszakkal távolította el az ellenzéki képviselőket a parlament épületéből. És a ratifikálás végső eljárása egyenesen összeesküvő módon folyt le. Hogy a nép ne szerezzen tudomást róla, a javaslatot titokban küldték meg a minisztereknek. A miniszterelnök titkon, a hátsó ajtón hagyta el az épületet, hogy megmeneküljön a nép haragjától. A ratifikációs iratok kicserélésének napját, óráját és helyét a legnagyobb titokban tartották, hogy a felháborodott nép ezt a szégyenteljes aktust ne hiúsítsa meg. Ez a példa szemléltetően mutatja a burzsoá demokrácia hazug és népellenes voltát. De semmiképpen sem kivételes vagy egyedülálló eset a lényegét illetőleg. Szocialista demokráciánk célját, a nép tevékeny részvételét az alapvető gazdasági problémák megoldásában szemlélteti a következő példa: még jól emlékszünk arra, hogy a múltban a bérrendszerben levő fogyatékosságok kiküszöbölésére irányuló kísérleteink sikertelenek voltak. Ezért a bérrendszer átépítéséhez új módon fogtunk hozzá. Valamennyi javaslatot a dolgozók széleskörű részvételével készítettük elő. A díjazás kidolgozott alapelveit széles körben megbírálták a termelési értekezleteken és az üzemi gyűléseken, s csupán akkor léptették életbe, miután az üzem dolgozóinak egész kollektívája jóváhagyta őket. Az eredmény nemcsak a bérrendszer sikeres átépítésében nyilvánult meg, hanem abban is, hogy erősen megnövekedett a dolgozók érdeklődése a termelés és munkatermelékenység kérdései iránt, sokkal mélyebben és konkrétabban tudatosították az egyéni és társadalmi érdekek közötti összefüggést, ugyanakkor fokozódott a dolgozók tevékeny részvétele a termelés valamennyi kérdésének megoldásában. A bérrendszer átépítése így nagy iskolává vált, amelyben a dolgozók tömegei sajátították el a végzett munka minősége, mennyisége és társadalmi jelentősége szerint történő díjazás szocialista elvét. S ami a legjelentősebb és találóan megvilágítja a szocialista demokrácia lényegét, a dolgozók maguk váltak ezen elvek kezdeményezőivé és megvalósítóivá, maguk éreztek felelősséget helyes megvalósításukért. Láthatjuk azt is, hogy mily befolyást gyakorol a dolgozók részvétele a népgazdaság irányításában a vállalatok és üzemek vezető dolgozóinak munkamódszereire is. Még nemrégen elsősorban arra törekedtek — és a jó dolgozókra góndolok — hogy az egész kollektíva aktív erőfeszítést tegyen a feladatok teljesítésére és túlszárnyalására. Ma már számos vállalatunkban és üzemünkben a munkások, technikusok és a többi alkalmazott tevékenyen részt vesznek nemcsak a tervfeladatok teljesítésében, hanem egyidejűleg a termelés, a pénzügyi gazdálkodás, a műszaki fejlesztés stb. kérdéseinek megoldásában is. Tapasztalataikkal és kezdeményezésükkel segítséget nyújtanak a munkatermelékenység növelése, az anyagmegtakarítás, az önköltség csökkentése stb. lehetőségeinek megteremtésében. Egyben természetesen megbírálják az üzemek vezetőségeinek intézkedéseit és követelményeket támasztanak az irányítás színvonala iránt. Ilyen üzemekben már nem elegendő, hogy a vezetőség megállja helyét a felettes szervek előtt. Ugyanakkor meg kell állnia a helyét saját öntudatos dolgozói előtt Is, és olyan munkastílust kell választania, hogy teljes mértékben támaszkodhassék a kollektív tapasztalatokra. Kétségtelen, hogy a következő időszakban a szocialista demokráciának még nagyobb intenzitással kell tovább fejlődnie. Milyen további feladatok állanak előttünk a szocialista demokrácia fejlesztése során? Elsősorban a dolgozók részvételének továbbfejlesztésére és elmélyítésére törekszünk a népgazdaság irányításában és az állam igazgatásában. Az állami és gazdasági szerveknek lehetővé kell tenniök, hogy teljesen kibontakozzék a dolgozók alkotó kezdeményezése. Széles alapokon szervezett politikai, ideológiai és gazdasági neveléssel kell biztosítania azt, hogy a dolgozók elsajátítsák gazdasági, politikai és kulturális fejlődésünk bonyolult problémáit. Tovább növekszik majd a társadalmi szervezetek, főleg a FSZM szerepe azon funkciók teljesítésében, amelyeket még az állami szervek látnak el. Ez főként az emberről való gondoskodás feladataira vonatkozik. A szocialista demokrácia fejlesztésének fő tényezői ma a nemzeti bizottságok, amint részletesen indokolták a pártdokumentumok. Társadalmunk továbbfejlődése szempontjából nagy jelentőségű a nemzeti bizottságoknak, mint s legtömegesebb társadalmi szervezeteknek előtérbe helyezése. Ebben a jellegükben szemléletesen megmutatkozik a szocialista állam alapvetően új jellege is. A nemzeti bizottságok tehát mint az államhatalom és az államigazgatás szervei egyúttal társadalmi szervezetek is. Ez azt jelenti, hogy a lakosság szerepe nem ér véget a nemzeti bizottságok megválasztásával. A nemzeti bizottságok egész tevékenysége továbbra is és folytonosan valamennyi dolgozó ügyét képezik, akik tevékenyen részt vesznek a nemzeti bizottságok munkájában. Ez annyit jelent, hogy a nemzeti bizottságok tevékenységében egyre jobban érvényesülniök kell a társadalmi szervezetek azon módszereinek, amelyek a lakosság meggyőzésén alapulnak és a társadalmi feladatok megoldását szolgálják. Ezért bővült a választott szervek jogköre, ezért létesültek határozati jogkörrel rendelkező albizottságok. Ezért fognak a választott szervek nemcsak határozatokat hozni, hanem a határozatokat mindennapos szoros együttműködésben a lakossággal végre is hajtják. Minél sikeresebben érvényesítik az új munkamódszereket a nemzeti bizottságok, mint a legtömegesebb társadalmi szervezetek, annál jobban támaszkodhatnak a dolgozók önkéntességéből, öntudatából fakadó fegyelmére, annál gyorsabban küzdjük le az irányítás adminisztratív formáit. Hangsúlyozni kell azonban a kérdés másik oldalát is. A nemzeti bizottságok mint a legtömegesebb társadalmi szervezetek az államhatalom és igazgatás szervei maradnak és teljes felelősséget viselnek saját körzetük gazdasági és kulturális fejlődéséért, munkájukban az országos érdekekből és szükségletekből kell kiindulniok és azokért következetesen kell küzdeniök akkor is, ha az az indokolatlan helyi érdekbe ütközik is. Az új munkamódszerek meghonosítására irányuló törekvésnek, a választott szervek fokozott szerepének, az albizottságok tevékenységének, a széles aktívával végzett munkának, mindmind arra kell vezetnie, hogy fokozódjék a párt- és kormányhatározatok, az állami tervfeladatok idejekorán való és pontos teljesítésére irányuló törekvés és emelkedjék az irányítás színvonala, rugalmassága és konkrétsága. A társadalmi szervezetek módszerének alkalmazását nem értelmezhetjük úgy, hogy engedékenyebbek legyünk a központi szervek által kitűzött feladatok és a saját határozatok teljesítése dolgában. Az ilyen engedékenység egészségtelen jelenség minden társadalmi szervezetnél és így nem lehet helye a nemzeti bizottságok, választott szerveinek és albizottságainak munkájában sem. A szocialista demokrácia fejlődése a demokratikus centralizmus további megszilárdulásának alapján valósul meg. Ezért az állam és állami szervek továbbra is fontos szerepet fognak játszani a társadalom fejlődésében, melyet tovább kell tökéletesítenünk. Néha azt az ellenvetést teszik, hogy ez az irányvonal ellenkezik a társadalmi fejlődésnek a kommunizmus felé tartó irányvonalával és azt állítják, hogy az állam és az állami szervek szerepének fokozatos gyengítésére kellene törekedni. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, — és a Szovjetunió tapasztalatai ezt teljesen alátámasztják, hogy a valóságban a kommunista önkormányzat építésének útja nem az állam gyengítésén, hanem annak tökéletesítésén át vezet. Ez a tökéletesítés mindenekelőtt az állam gazdasági-szervező tevékenységének még teljesebb és sokoldalúbb fejlesztésére vonatkozik. Hogy e kérdés jelentőségét megértsük, elegendő a harmadik ötéves terv feladatait figyelembe vennünk, amelyek konferenciánk napirendjén, szerepelnek. Az ipari és mezőgazdasági, valamint a népgazdaság többi ága termelőerőinek tervezett fejlesztése bonyolult gazdasági és műszaki kérdések megoldását tételezi fel. Nyilvánvaló, hogy e feladatok teljesítése újabb nagyobb igényeket támaszt az állam gazdasági szervezőtevékenysége, a központi irányítás színvonala, valamennyi irányító szerv színvonala iránt. Nagyon igényes feladatok várnak az államra a kulturális nevelőmunka fejlesztése terén is. A kulturális forradalomban nagy szerep hárul az iskolákra, a kulturális intézményekre és a népművelési berendezésekre. Emelni kell irányításuk színvonalát a marxi-lenini világnézet szellemében, amint ez a fejlett szocialista társadalom kibontakozásának szükségleteiből következik. Ezzel szemben láthatóan leszűkül államunk elnyomó szerepe a belső ellenséges erőket illetőleg, melyeknek társadalmunkban már nincs táptalajuk. De semmiképp sem csökken éberségünk az imperialista kém- és kártevő szervezetekkel szemben. Szocialista államunk szerepe tovább növekszik a nemzetközi munkamegosztás elmélyülésével, a szocialista világrendszer keretében, amely egyre nagyobb hatással lesz gazdaságunk tervszerű arányos fejlődésére. Az elméleti dolgozókra bízom a kérdés megoldását, vajon az államnak e szerepe a szocialista állam gazdasági szervező funkciójának részét képezi-e, vagy pedig a szocialista világrendszer fennállásából eredő új önálló funkcióról van-e szó. Nem kétséges, hogy a proletár nemzetköziség alapelveihez következetesen igazodó köztársaságunk minden erejéből hozzájárul a szocialista államok közti testvéri együttműködésnek és kölcsönös segítségnek elmélyítéséhez és megszilárdításához, a szocialista világrendszer hatalmának, erejének, egységének és felzárkózottságának további megszilárdításához. Nyilvánvaló, hogy azt a feladatot, miszerint el kell érnünk a szocialista tábor abszolút anyagi fölényét a kapitalista rendszer felett, nem oldhatjuk meg a szocialista államok döntő szerepe nélkül a gazdasági fejlődés ütemének . meggyorsítására irányuló törekvésben. A nagy Szovjetunió oldalán, a többi szocialista állammal együtt köztársaságunk minden téren hozzájárul a szocialista tábor biztonságának és sérthetetlenségének további szilárdításához a külső imperialista ellenség merényleteivel szemben. Hogy a fejlett szocialista társadalom további kibontakozásának folyamata nem nyilvánul meg az állam és állami szervek szerepének leszűkülésében, hanem ellenkezőleg megköveteli azok tökéletesítését, nem jelenti azt, hogy semmi téren sém jut kifejezésre. Kifejezésre jut az állami szervek munkájának tartalmában és módszereiben, azok összetételében, valamint abban, hogyan növekszik majd a dolgozók részvétele az irányításban, amely egyre újabb és újabb formákat ölt. Nézzük csak a nemzeti bizottságok új szervezetét. Munkájukban törvényszerűen megnyilvánulnak a jövő kommunista önkormányzat elemei. Megváltozik a többi állami szerv jellege is, amelyeknek mentesülniök kell a bürokratizmus minden csökevényétől, és egész munkájukat a dolgozókkal való szoros kapcsolatra kell alapozniok. Az állami szervek kölcsönös kapcsolatait egyre kevésbé határozzák meg az adminisztratív felsőbbség és alárendeltség kapcsolatai. Ezeket a kapcsolatokat egyre jobban a kölcsönös elvtársi együttműködés, a társadalomnak a párt vezetésével történő fejlesztésében való öntudatos részvétel, valamint a társadalmi érdekeknek a részleges érdekek fölé helyezése határozza meg. Az állami szerveknek ez a fejlődése semmiképp sem jelenti azt, hogy csökken társadalmunk sj^rvezettsége vagy a központi irányítás hatékonysága. Ellenkezőleg, a népgazdaság fejlődése gyors ütemének biztosítása és szocialista társadalmunk fejlesztése feladatainak teljesítése még nagyobb szervezettséget, még hatékonyabb központi irányítást követel meg. Megváltoznak és a jövőben is változni fognak azok a módszerek és eszközök amelyekkel el akarjuk érni társadalmunk szervezettségének és a központi irányítás hatékonyságának magas színvonalát. Az állam szerepének helyes értelmezése ma, amikor a szocialista társadalom fejlődésének új szakasza előtt állunk, nagy gyakorlati és elméleti jelentőségű. Ismeretes pl. hogy a jugoszláv revizionisták Hogyan forgatják ki Lenin tanítását az állam elhalásáról, hogyan indokolják ezzel revizionista politikájukat. Az állam elhalása nevében tagadják az állam gazdasáoi-szervező funkcióját és az ösztön.<sség erős elemeit hagyják érvényesülni a népgazdaság fejlődésében. Ez csupán logikus következménye annak, hogy már előzőleg gondoskodtak arról, hogy náluk elhaljon a marxi-lenini típusú párt, amelyet valamilyen népnevelési szervezetté változtattak. Igaz, a valóságban nem vesszük észre Jugoszláviában az állam elhalásának semmilyen jelét, de ezzel szemben láthatjuk a szocialista államiság és a népgazdaság tervszerű irányítása gyengülésének és elkorcsulásának erős jeleit, valamint azt, hogy egyre jobban függnek az imperialista államok hiteleitől és ajándékaitól. Az ún. munkás önkormányzat sem vezetett a demokrácia fejlődéséhez, hanem a spekuláció, a konkurenciaharc erősödését és az árak emelkedését idézte elő. Pártunk szilárd marxi-lenini irányvonala az állam építésében teljes mértékben bevált. A népgazdaság és a kultúra fejlődésének eredményeivel együtt nagy sikereket értünk el a szocialista demokrácia fejlesztésében. Egész népünk szilárdan tömörült pártunk köré, és erkölcsi politikai egysége szocialista államunk erejének megingathatatlan alapja. Az állam építésében épp úgy, mint egész tevékenységünkben a Szovjetunió tapasztalataiból merítettünk és fogunk továbbra is meríteni, amely óriási lendülettel valósltja meg a kommunizmus kibontakozó építését és az egész emberiségnek megmutatja az előre vezető utat. 4 Szovjetunió nagyarányú kommunista építésének hatása alatt és a Szovjetunió önzetlen segítségével, népünk újabb nagy alkotó lendülete, erőfeszítései eredményeként a

z a távlat nyílik előttünk, hogy a Szovjetunióval együtt érjük el a kommunizmus magaslatait. E tävlat jegyében fogjuk továbbfejleszteni szocialista demokráciánkat. (Viharos taps.), (Folytatás a 8. oldalon) IJJ SZÖ 3 SS 1960. július 11,