Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-07 / 187. szám, csütörtök

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája (Folytatás az 1 oldalról) ségük és üzemeltetési tulajdonságaik egyre tökéletesebbek. A népgazdaság átépítése és kiépítése, mely a szocializmus anyagi bázisának megteremtésére irányul, s amelyet az első ötéves terv idején kezdtünk el s intenzív ütemben főként a második ötéves terv éveiben folytattunk, a gépipar gyors fejlődésére megkövetelte egy hatalmas kohászati bázis biztosítását. Ennek ellenére a kohóban termelés gyors növekedése az elmúlt években nem tudta kielégítően fedezni a népgazdaság fémszükségletét, különösen egyes fémanyag fajtákban. A meglevő kohóipari üzemek kiépítésének befejezésével és újak építésével megteremtjük a népgazdaság jövőbeni jobb fémellátásának feltételeit. Különösen az Ostrava vidékén folyó kohőmüépítkezések - 1959-ben és 1960-ban összesen 2 nagyolvasztót, 2 nagy martlnkemencét és 5 hengermüvet építünk — meggyőzően igazolják, milyen nagyvonalúan oldjuk meg alapvető ipari ágazatunk fejlesztését és építését, és hogy a párt állt annak a küzdelemnek az élén, amellyel az új kapacitások üzembe helyezése határidőinek teljesítéséért, sőt lerövidítéséért harcolunk. A második ötéves terv éveiben sikerült úgy megoldanunk a fűtőanyag és energetikai alap fejlesztését, hogy megfeleljen a növekvő termelés és személyi fogyasztás szükségleteinek. A szénfejtés, főként a barnaszénfejtés jelentős fokozásával és az értéktelenebb szenet felhasználó nagy erőmüvek gyors építésével a második ötéves terv megkezdése előtt és kezdetén lényegében megoldottuk a népgazdaság fűtőanyag- és villamosenergiaellátásában mutatkozó aránytalanságot. Ezt aránylag rövid idő alatt, erőteljes Intézkedésekkel értük el. A nehézipar elsődleges fejlesztése lehetővé tette a közszükségleti cikkek termelésének további növelését. Ily módon évről évre egyre jobb feltételek alakultak ki a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére. A tényeket nem kell számokkal bizonyítgatni, mert ezt legjobban az áruval és vásárlókkal zsúfolt üzletek, a városi és falusi áruházak lényegesen megjavult hálózata, a közszükségleti cikkek és élelmiszerek jobb csomagolása stb. igazolják a legjobban. A lakosság állandóan növekvő vásárló ereje és ugyanakkor az elegendő közszükségleti cikk szöges ellentétben áll a burzsoá köztársaság régi belpiaci helyzetével, mert akkor csak a dolgozó nép alacsony életszínvonala és csekély vásárlóereje volt képes árufelesleget teremteni az üzletekben és ezzel „bőséget" színlelve optikai csalódást okozni. A múltbeli fejlődés persze arra is figyelmeztet minket, hogy még nem küszöböltünk ki minden fogyatékosságot, különösen nem a piaci árufajták és nagyság szerinti választékában. Ezek olyan nehézségek, amelyek gyorsan leküzdhetők, ha a kereskedelmi és a termelővállalatok is nagyobb figyelmet és rugalmasságot tanúsítanak és jobb együttműködést folytatnak. A Központi Bizottság szeptemberi plénuma élesen bírálta az e téren megnyilvánuló fogyatékosságokat. Az illetékes szervek időközben globális intézkedéseket foganatosítottak, eredményeik azonban még mindig nem éreztetik kívánt hatásukat. Szükséges ezért, hogy valamennyi felelős szerv és dolgozó még következetesebb és hatékonyabb gondoskodást fejtsen ki. E téren hatékonyan fel kell használni a kereskedelem elemzésének és irányításánál? korszerű módszereit. A harmadik ötéves terv minden anyagi és káderfeltételt megteremt általános érvényesülésükre. * * * A társadalmi munka eredményeinek nemcsak a társadalom tagjainak mai fogyasztási szükségletét kell fedezniök, hanem állandóan növekvő kielégítésük lehetőségeit is meg kell teremteniök. Ez azt jelenti, hogy kellő arányban kell elosztani a megalkotott eszközöket a mindennapi fogyasztásra és a felhalmozásra. A népgazdaság gyors fejlődése és a dolgozók életszínvonalának jelentős emelkedése tehát a nagyarányú beruházás nélkül elképzelhetetlen. Az 1956-1960 közötti években több mint 200 milliárd koronát fordítottunk a népgazdaság fejlesztésére, tehát 77 százalékkal többet, mint az 1951-1955 években. A beruházások döntő része az ipar építésére és korszerűsítésére irányult. Ugyanakkor jelentősen bővültek az állóalapok és az ipar és a közlekedés számos ágában megtettük az első lépéseket a nagyarányú műszaki rekonstrukcióra. Hasonlóképpen lényegesen növeltük a mezőgazdasági beruházásokat. A kisüzemi termelés fennállása aktívan értelmezi a maga sokoldalúa mezőgazdaságban azonban a második ötéves terv folyamán még korlátozta a beruházási építkezés teljes méretű, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés szükségleteinek megfelelő lehetőségeit. A szocialista termelési viszonyok győzelme a mezőgazdaságban elhárította ezeket az akadályokat. Lehetővé tette, hogy már a második ötéves terv végén megkezdjük mezőgazdaságunk nagyiránvú műszaki korszerűsítését. Mezőgazdaságunk a harmadik ötéves terv folyamán tovább fejlődik és lényegében új termelési-műszaki bázis kialakulásához vezet. A mezőgazdaság műszaki rekonstrukciójának nagyságát bizonyítja például az is, hogy a második ötéves terv folyamán a mezőgazdasági gépek — állóalapok megkétszereződtek. Az ország gazdasági erejének növekedése, amely lehetővé tette óriási eszközök népgazdasági befektetését, egyidejűleg arra is feltételeket teremtett, hogy megkezdhessük néhány további sürgős feladat megoldását. Közülük a legjelentősebb a lakáshiány megszüntetése. A lakásépítés terén a második ötéves terv éveire kitűzött feladatot teljesítjük. Ugyanakkor lényegesen fokoztuk az iskolák és művelődési intézmények építését. A termelési állóalapok lényeges kibővítésének és a termelési dolgozók gép- és energia ellátása növelésének és javításának alapján, valamint a dolgozók fokozódó alkotókezdeményezése alapján a munkatermelékenység gyors emelkedését értük el. Az iparban az egy munkásra eső munkatermelékenység a második ötéves terv éveiben a tervezett 35,2 százalékkal szemben 39 százalékos lesz, s a többi termelési ágakban is túlteljesítjük. Az iparban a munkatermelékenység színvonalát tekintve hozzávetőleges számítások alapján már túlszárnyaltuk Angliát és Franciaországot és csakhamar elérjük a Német Szövetségi Köztársaság iparában elért munkatermelékenységi színvonalat. Ez tehát azt jelenti, hogy ezen a téren már a harmadik ötéves terv folyamán képesek vagyunk utóiérni a főbb nyugat-európai tőkés országokat. • A termelés rendkívüli gyors növekedése lehetővé tette, hogy a második ötéves terv szintén fontos szakasz legyen a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében. 1945 és 1950 között a társadalmi átalakulásoknak megfelelően elsősorban a munkaeredmények elosztásának módjában hajtottunk végre alapvető változtatásokat, megszüntettük az élősködők fogyasztását és felemeltük a dolgozóknak a háború idején mélyen lesüllyedt életszínvonalát. A következő időszakban legfontosabb cselekedetünk a pénzreform és az egységes piac bevezetése volt 1953ban. Ezzel a munkatermelékenység és a társadalmi termelés gyors növekedése szükségének megfelelően növeltük a bér és a pénzbeli díjazás szerepét; ugyanakkor megteremtettük a feltételeket a nép szükségleteinek egyre gazdagabb kielégítésére. Az ötéves terv idején, melyet most fejezünk be sikerrel, különösen nagyon növekedett a személyi fogyasztás és lényegesen gazdagabban, tökéletesebben és sokrétűbben elégítettük ki a szükségleteket. A lakosság személyi fogyasztása a második ötéves tervben megszabott arányban, tehát egyharmadával növekszik. A névleges bérek növelésével és a kiskereskedelmi árak leszállításával több mint egyötödével emeltük a dolgozók reálbérét. Ugyanakkor a párt döntése alapján, a második ötéves terv kidolgozásakor az eredetileg kitűzöttnél több pénz- és anyagforrást irányoztunk elő számos szociális jellegű probléma megoldására úgy, ahogyan a fejlett szocialista társadalom szükségleteinek megfelel. Fontos, hogy biztosítsuk a lakosság anyagi és kulturális színvonalának harmonikus emelkedését és növekvő szükségleteinek egyre jobb kielégítését. Tehát nem a burzsoá köztársaság idejéből ismert szomorú múltú szociális gondoskodásról van szó. A második ötéves terv folyamán számos intézkedést foganatosítottunk a többgyermekes családok anyagi helyzetének lényeges megjavítására, a lakosság aggkori és betegbiztosításának megjavítására. Határozottan rátértünk a lakosság valamennyi csoportja jóllétének általános emelésére, éspedig a munkadíjazással közvetlenül nem összefüggő formákban is, anélkül, hogy szem elől tévesztenénk a bér társadalmunkban betöltött szerepe állandó erősítésének fontosságát. A lakosság életszínvonala emelkedésének eredményein bizonyíthatjuk be a legjobban és legmeggyőzőbben, hogy népgazdaságfejlesztésünknek a CSKP által kitűzött iránya nagyon helyes és a dolgozó nép helyesen és ságában és bonyolultságában. Hiszen ha dolgozóink nem értenék meg és nem járulnának hozzá aktívan, nem valósíthatnánk meg oly gyors ütemben például az iskola és a gyakorlat összekapcsolásának valóban forradalmi gondolatát. Vagy például nézzük az emberek erőfeszítését, melyet a környezet megjavítására irányuló sok ezer akcióban fejtettek ki, nézzük a nagyfokú kultúrára és életünk szépségére irányuló törekvéseiket. Pártunk a második ötéves terv évében nagy gondot fordított a cseh és szlovák vidék gazdasági, elsősorban ipari fejlődési fokában mutatkozó különbségek fokozatos kiküszöbölésére. Szlovákiában nagyarányú beruházási építkezés folyt, fokozódott a foglalkoztatottság és növekedett a lakosság reáljövedelme. Szlovákia ipari termelése szembetűnően gyorsabban növekedett, mint a cseh országrészeké. Szlovákia ipari termelése körülbelül 84 százalékkal fog növekedni, míg a cseh országrészeké körülbelül 60 százalékkal. A második ötéves terv éveiben e feladatok teljesítésén kívül megszilárdítottuk a köztársaság védelmét is. Köztársaságunk a Varsói Szerződés egyik tagjaként a Szovjetunió oldalán szilárdan őrzi a szocializmus vívmányait. Iparunk tehát általában sikeresen fejlődött és távlataink szilárd alapját képezi. Az ipari termelés tervének általános jó teljesítését azonban bizonyos, kellő figyelmet igénylő jelenségek kísérik. Egyrészt a második ötéves tervben aránylag kis terjedelemben teljesítik túl a fő nyersanyag és anyagnak tervezett termelését, másrészt a feldolgozó ágakban, főként a gépiparban és a közszükségleti iparban jelentősen túlteljesítjük a feladatokat. Ez azt bizonyítja, hogy a feladatok teljesítése folyamán tartalékokat tártak fel a nyersanyag és anyagforrások felhasználásának lehetőségeiben. A tervezett gépgyártás túlteljesítése lehetővé tette, hogy a második ötéves terv utolsó éveiben kibővítsük a beruházások terjedelmét és fedezzük népgazdaságunk egyes további szükségleteit. így is tudatosítanunk kell, hogy nem mindig használtuk fel kellőképpen belső tartalékainkat és lehetőségeinket, tehát még gyorsabban haladhattunk volna előre. Nem mindig teljesítettük következetesen a népgazdaság hatékonysága fokozására kiadott helyes pártelveket. Ez különösen az új technika bevezetésében volt így. A beruházási építés terén, a termelési állóalapok, főként a gépalapok jobb kihasználásában nagy lehetőségeink vannak még gyorsabb ütem elérésére. Az új technika meghonosítása a termelésben megköveteli, hogy a beruházási eszközöket, elsősorban a meglevő termelőüzemek rekonstrukciójára és korszerűsítésére használjuk fel célszerűen. Az új beruházási építkezések műszaki színvonalának is jelentősen emelkednie kell. Ha e téren a termelési állóalapok jobb időbeni kihasználására támaszkodunk, törvényszerűen további nagy forrásokat nyerünk a termelés eddiginél gyorsabb növelésére. Elmondhatjuk, hogy ma, miután a párt nagy munkát végzett a széles tömegek öntudatosításában és gazdasági ismereteik gyarapításában, miután új káderek nevelődtek fel, s új szocialista ember születik, minden szükséges feltételünk megvan az említett társadalmi tartalékok sokkal jobb felhasználására. Mint mondottuk, sikerrel teljesítettük az egyik legfontosabb és legnehezebb társadalmi-gazdasági feladatot — a mezőgazdaság szövetkezetesítését. A mezőgazdasági termelés aránylag nagyfokú belterjessége nemcsak megmaradt, hanem még fokozódott is a történelmi folyamatban. Hisz mezőgazdasági termelésünk színvonala 1959-ben, tehát akkor, amikor a szociális átalakulás lényegében befejeződött, 17 százalékkal volt nagyobb mint 1949-ben, amikor a CSKP IX. kongresszusa után megkezdtük az átalakítást. Persze nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy a mezőgazdaságban szembetűnően növekedett a munka termelékenysége, és a mezőgazdasági dolgozók közül százezrek mehettek át a többi népgazdasági ágba, ami hozzájárult nagyarányú fejlődésünkhöz. Ezeket az alapvető sikereket tudva helyesen értékelhetjük azt a tényt is, hogy általában nem sikerült teljesítenünk a második ötéves terv feladatait a mezőgazdasági termelés növekedésében. Kétségtelen, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel lényegesen többet érhettünk volna el a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. A mezőgazdasági termelési terv nemteljesítésének a népgazdaság alakulására kiható következményeit is látnunk kell. Az ipar sikeres fejlődése segítette elő lényegében a mezőgazdasági termelés fogyatékosságai okozta következmények kiküszöbölését és a kellő források megteremtését részben a fokozott élelmiszer- és nyersanyagbehozatal fedezésére, s csak ezzel biztosíthattuk az élelmiszeripar termelésének tervezett növelését. A lakosság életszínvonalának emelkedése ezért az elmúlt években tervszerűen folyt. A szocialista mezőgazdasági formák kiépítésének nagyfokú igényességében és bonyolultságában volt bizonyára az egyik oka annak, miért nem fejlődött eddig a mezőgazdasági termelés oly szembetűnően, mint más ágak termelése. A földművesszövétkezetek megalakulása még nem tette egyszeriben igazi szocialista gazdálkodókká a parasztokat és nem jelentette a kisüzemi termelésre jellemző technika kiküszöbölését. A szövetkezetesítés ugyan megkönnyítette a parasztok munkáját és bizonyos mezőgazdasági termékeknél munkamegtakarítást eredményezett, ám sokkal nagyobb minőségi változásokat kell eredményeznie a termelés technológiájában s a legújabb tudományos ismeretek alkalmazásához kell vezetnie úgy, hogy lényegesen növekedjenek az egy hektárra eső hozamok, gyorsabban növekedjék a termelés, és következetesebb legyen a mezőgazdaságunkban meglevő tartalékok helyes felhasználását tekintetbe vévő termelési tervek teljesítése. A földművesszövetkezetek megalakulása törvényszerűen azzal jár, hogy meg kell tanulni új módon, korszerű gépi eszközök alkalmazásával gazdálkodni a nagy földtáblákon, ami a mezőgazdasági termelés fejlesztésének más megszervezését követeli meg, mint ahogyan az a túl nyomóan kézi munkát alkalmazó kisüzemi termelésben volt. Ma már számos sikert könyvelhetünk el ezen a téren. Egyidejűleg biztosítunk a mezőgazdaság számára anyagi és beruházási eszközöket, amelyek kétségtelenül lehetővé teszik, hogy néhány rövid éven belül korszerű technikával a termelés még nagyobb termelékenységével és belterjességével rendelkező ágazatot építsünk ki. Míg a második ötéves tervben a mezőgazdaságba fektetett beruházásokat elsősorban az istállók szélesméretű építése és a gépi vontató erő alkalmazása jellemezte, a harmadik ötéves tervben szemléletesen megnyilvánul a föld termőképességéről való gondoskodás s a nehéz és fáradságos munkák gépesítése. Az egységes földművesszövetkezetekben gyorsan bővül a saját géppark, egyesülnek a kisebb szövetkezetek, bevezetik a munkatervezésnek és a szövetkezeti tagok díjazásának új formáit. Az új felvásárlási rendszer megteremti a szükséges feltételeket arra, hogy a szövetkezetek és szövetkezeti tagok nagyobb mérvben legyenek érdekeltek a termelés növelésében és gazdaságossá tételében. A párt jelentősen megerősítette a földmüvesszövetkezeteket a párt- és a nemzeti bizottságok tapasztalt funkcionáriusaival. Fontos intézkedések történnek a mezőgazdasági tanoncnevelés lényeges kiszélesítésére és megjavítására, az EFSZ-ek vezető funkcionáriusai oktatásának bővítésére és alapvető javítására. Tehát minden feltételt megteremtünk a szocialista nagyüzemi termelés előnyeinek teljes felhasználására ebben a népgazdasági ágazatban is. Ezzel párhuzamosan fokozódik a mezőgazdasági dolgozók széleskörű kezdeményezése. A jelenlegi helyzet általános értékelése tehát azt mutatja, hogy a mezőgazdaságban a termelőerők fejlesztésének új időszakába újabb s jobb feltételek közepette lépünk. Hazánk termelőerőinek növekedése szempontjából egyre nagyobb jelentőségű a munkamegosztás tervezett fejlődése a szocialista tábor országai között. Csehszlovákia gazdasága már kapitalista fejlődésének időszakában intenzíven bekapcsolódott a nemzetközi munkamegosztásba, természetesen kapitalista módra. Ez a kapitalista munkamegosztás természetesen gazdaságunkat a világimperializmus függvényévé tette, kiszolgáltatta az imperializmus ellentéteinek és válságainak, megbéklyőzta gazdasági fejlődésünk tehetőségeit. Á szocialista világrendszer fennállása kezdettől fogva hazánk termelőerői gyors és tartós fejlődésének egyik alapvető tényezőjeként hat. A szocialista termelési viszonyok fokozódó győzelmével a népi demokratikus államon belül és a szocialista világrendszer megszilárdulásával új típusú, elvtársi együttműködésen és kölcsönös önzetlen segítségen alapuló új típusú nemzetközi gazdasági viszonyok alakultak ki és fejlődnek. A második ötéves terv időszakát a nemzetközi szocialista munkamegosztás további jelentős elmélyülése jellemzi. Közös erőfeszítéssel megoldották a fő nyersanyag, fűtőanyag és anyagkérdéseket, megvetették a nemzetközi szakosítás alapjait a gépipari termelésben. Mindez már most igen pozitívan megnyilvánul gazdaságunk fejlődésében. A szocialista világrendszerhez való tartozásunkból származó előnyeinket teljességükben értelmezzük, annak minden összefüggésében, tudva azt, hogy a szocialista országok kölcsönös nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése egész közös harcunk részét és jövőnk fontos biztosítékát képezi. Ezért fejlesztettük fontos nyersanyag-ágazatainkat és irányítottuk gépipari termelésünket a baráti országok szükségleteinek megfelelően is és mindig a vállalt kötelezettségek teljesítésére törekedtünk. A gazdasági együttműködés fejlődése következtében a szocialista államokkal folytatott külkereskedelmünk a második ötéves terv alatt kb. kétharmadával növekedett. Békés politikánkkal összhangban fejlesztettük a kapitalista államokhoz fűződő gazdasági kapcsolatainkat is. Ezen államokkal folytatott kereskedelmünk forgalma kb. a felével növekedett. Kiszélesítettük gazdasági kapcsolatainkat a gazdaságilag kevéssé fejlett országokkal, mégpedig jelentős hitel formájában is, amelyet köztársaságunk nyújt. A kereskedelem és a gazdasági együttműködés fejlődése így megerősítette a két világrendszer békés együttélésének gazdasági alapjait. Amikor a harmadik ötéves terv kiinduló alapját értékeljük látnunk kell, hogy az éppen elmúlt időszak is pártunk számos igen fontos intézkedésének jegyében zajlott le. Ezek az intézkedések megteremtik a tervezés, az irányítás és a pénzügyi gazdálkodás színvonala emelésének feltételeit. Ugyanakkor lehetővé teszik, hogy a dolgozók egyre szélesebb köre kapcsolódjék be a termelés irányításába. Tökéletesebbé vált a távlati tervezés s létrejöttek a feltételek a központi irányítás megerősítésére és javítására a gazdasági fejlődés elvi kérdéseiben. Ugyanakkor lehetővé vált a népgazdaság irányításának nagymérvű decentralizálása a termeléshez közelebb álló szervekre. Ebben nagy szerep hárul főleg a nemzeti bizottságokra, amelyek az új területi átszervezés után a gazdaság további széles körét veszik közvetlen igazgatásuk alá. Mindezzel a gyakorlatban teljesítjük azt az elvet, hogy a dolgozók egyre tevékenyebben vegyenek részt a népgazdaság irányításában, ami a szocialista demokrácia szüntelen elmélyülésének egyik alapvető vonása. II. Csehszlovákia Kommunista Pártja, mint társadalmunk szervező és ihlető ereje, s a párt rendszeres gondoskodása a népgazdaság fejlődéséről Elvtársak! Pártunk érdeméből már a košicei programban megfogalmazták az új állam jövő gazdasági fejlődésének fő elveit. A munkásosztály a kommunista párttal, a marxizmussal és leninizmussal felvértezve, az első köztársaságból és a Szovjetunió történelméből nyert tapasztalatai alapján tudta, hogy a monopóliumoknak és bankoknak nemcsak politikai, hanem gazdasági hatalmát is meg kell törni ahhoz, hogy az új állam a dolgozó nép állama lehessen. Ezért pártunk fő feladata az volt, hogy elérjük a termelőeszközök kapitalista tulajdonának fokozatos korlátozását és felszámolását, rendszeresen és céltudatosan megszilárdítsuk és fejlesszük a népgazdaság szocialista szektorát és ugyanakkor bebizonyítsuk a szocialista termelési mód előnyeit a népgazdaság gyors helyreállításával és fejlesztésével. Pártunk IX. kongresszusa már kitűzte a szocializmus építésének fő (Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZÓ 2 * 1960. július 7.