Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-17 / 197. szám, vasárnap

Songéi helyzetjelentés Az ENSZ-csapatoknak Kongó érdekeit kell 'A BELGA EGYSÉGEKNEK 12 ÓRÄN BELÜL EL KELL HAGYNIOK KONGÓT Lumumba, Kongó Köztársaság miniszterelnöke a kongói parlament alsóházában kijelentette, hogy a belga katonai egységeknek 12 órán belül el kell hagyniuk Kongót. Lumumba egyúttal hangsúlyozta, hogy amennyiben az Egyesült Nemzetek Szervezetének csapatai együttműködnek a belgákkal. Kongó Kormánya kérni fogja visszahívásukat. Lumumba beszédének befejező részében közölte a képviselőkkel, hogy Kaszavubu elnökkel együtt Stanleyvilléba, a keleti tartomány fővárosába repül, ahonnan hírt kapott, hogy ott további összeesküvést szőnek Kongó függetlensége ellen. AZ AFRIKAI ORSZÁGOK FELAJÁNLOTTAK SEGÍTSÉGÜKET KONGÓNAK Szubandrio indonéz külügyminiszter kijelentette, hogy Indonézia bármilyen támogatást kész nyújtani Kongó Köztársaságnak. Indonézia kormánya utasította ENSZ-beli képviselőjét, állapítsa meg, mily módon tudna Indonézia Kongó segítségére sietni. Haile Szelasszié Etiópia császára táviratot küldött Kongó miniszterelnökének, amelyben kifejezi Etiópia készségét, hogy Kongónak segítséget nyújt az ország rendjének helyreállításában. A Reuter jelentése szerint Szudán és az Egyesült Arab Köztársaság kormánya is kifejezték azon készségüket, hogy Kongónak technikai és katonai segítséget nyújtanak. Ghana külügyminisztériuma közölte, hogy Ghana diplomáciai kapcsolatokra lépett Kongó Köztársasággal. A két ország nagyköveti szinten cseréli ki diplomáciai képviselőit. A BELGA KORMÁNY ÁLSZENTESKEDÉSE Wingy belga külügyminiszter a képviselőház július 14-i ülésén Belgium Kongó elleni ícgyveres intervencióját azzal igyekezett Igazolni, hogy ezen beavatkozás egyedüli célja „a belga lakosság biztonságának biztosítása". Wing arról akarta meggyőzni a képviselőket, hogy a belga beavatkozás „törvényes" és emellett hivatkozott a Kongó és Belgium között ez év június 29-én megkötött szerződésre. Ezen érvelés esztelensége és álszenteskedése annál nyilvánvalóbb, hogy a szerződés meghatározza, miszerint a kongói támaszpontokon állomásozó belga fegyveres erők csupán akkor avatkozhatnak be, ha erre őket Kongó nemzetvédelmi minisztere kéri. Amint ismeretes, a belga egységek Kongó állam elnökének és miniszterelnökének, aki egyúttal nemzetvédelmi miniszter, akarata ellenére törtek be Kongóba. A belga külügyminiszter cinikusan kijelentette, hogy a belga kormány nem érthet egyet Kaszavubu elnök azon kívánságával, hogy a belga haderőket vonják kl Kongó területéről. Brüsszelben és má» belga városokban a fasiszta ifjúsági csoportok terrorista kampányt indítottak a Belgiumban élő kongói polgárok ellen. Néhány kongói polgárt durván bántalmaztak. AKCIÓBAN A BELGA EJTŐERNYŐSÖK A Brüsszeli Rádió jelentése szerint Coquilhatvilléban a kongói egyenlítői tartomány fővárosában, július 16-án leszállt egy belga ejtőernyős egység. A kongói hadsereg katonái , nem Belgiumét ellen folytatott kemény harc után a belga támadók megszállták a coquilhatvillei repülőteret. Július 15-én a leopoldvillei repülőtéren két amerikai „Boe'ing" típusú repülőgép szállt le 300 belga ejtőernyőssel. Július 16-án további repülőgép érkezett. A belga kormány nemcsak, hogy nem tartja tiszteletben a Biztonsági Tanács azon döntését, hogy haladéktalanul vonja ki a belga csapatokat Kongó Köztársaságból, hanem ellenkezőleg, még megerősíti a belga katonai egységeket Kongóban. AZ USA A BELGÁKAT TÁMOGATJA Leopoldville (ČTK) - A sajtóügynökségek jelentése szerint július s15én este légi úton érkezett Leopoldvillébe a tunéziai katonák első csoportja, amely az ENSZ határozata alapján Kongó fiatal köztársaság függetlenségének védelmére alapított nemzetközi erők részét fogja képezni. Kongóban tartózkodik már a ghanai katonák kisebb csoportja H. T. Alexander angol tábornok parancsnoksága alatt. Rövidesen Kongóba érkeznek a nemzetközi erők további egységei Tunéziából, Ghánából, Marokkóból és Etiópiából. Az ENSZ nemzetközi csapatai tagjainak létszáma előreláthatólag eléri a 2500-3000 főt. Tekintettel arra, hogy von Horn vezérőrnagy, az ENSZ palesztinai felügyelő bizottságának vezérkari főnöke, akit megbíztak a kongói nemzetközi egységek parancsnokságával, még nem érkezett meg Kongóba és tekintettel azokra az incidensekre, amelyekbe július 15-én Alexander angol tábornok a parancsnok távollétében keveredett, az ENSZ főtitkára helyettesét, Ralph Bulchot bízta meg ideiglenesen a parancsnoksággal. Alexander tábornok ugyanis Kongóba érkezése után felszólította a bennszülött katonákat, ne szálljanak szembe a belgákkal és tegyék le a fegyvert. Ezenkívül a tábornok július 16-án arra kényszerítette a kongói rendőrséget, hogy a leopoldville! repülőtéren beavatkozzon abba az összetűzésbe, amelynek során a belgák két kongói polgárt megöltek. Alexander tábornok arra kényszerítette a kongói rendőröket, hogy saját honfitársaik ellen lépjenek fel. Az incidens folyamán durván megsértették a kongói kormány tagjait és Buchot, az ENSZ főtitkárának helyettesét. A hírügynökségek Alexander tábornok fellépését a nyugati hatalmak azon törekvésének megnyilvánulásaként értékelik, hogy az ENSZ-nek Kongó katonai megsegítéséről szóló határozatát Kongó népe ellen irányítsák. Lumumba, Kongó miniszterelnöke július 15-én azért bírálta az USÁ-t, hogy támogatja a belgákat. Megállapította, az USA Belgiumnak segítségére akar lenni abban, hogy megtartsa kongói támaszpontjait. Az ENSZ nemzetközi egységei első csapatainak megérkezésével kapcsolatban Lumumba hangsúlyozta, hogy e haderők csupán abban az esetben maradhatnak Kongóban, hogyha KonAz USA hadihajóinak provokációi Kuba felségvizein Havanna (ČTK) - Oriente tartományban július 14-én három amerikai hadihajó közeledett Kuba partjaihoz. A Revolucion c. lap jelentése szerint tengeri kalózok nem elégedtek meg Kuba felségvizeinek megsértésével, hanem az egyik hadihajó Kuba partjának tőszomszédságában „tüzelési gyakorlatot rendezett". Garcia, a kubai hadsereg Oriente tartománybeli csapatainak főparancsnoka az amerikai provokációról kijelentette: „Ez a provokáció nem hoz ki a sodromból. A lövöldözés minket nem félemlít meg. Ez csupán az USA Kubával szembeni agresszív viselkedésének további bizonyítéka és további lépés az országunk elleni fegyveres intervenció útján". Hivatalosan is lemondott a Kisi-kormány Tokió (ČTK) A tekintélyét vesztett Kisi-kormány csütörtökön este tartotta utolsó ülését, amelyen hivatalosan is bejelentette, hogy lemond. A liberális demokrata párt képviselői megegyeztek a Japán Szocialista Párt képviselőivel, hogy július 18-án rendkívüli ülésre összehívják a parlamentet. Itt akarják megválasztani az új miniszterelnököt. Tokióban közölték továbbá, hogy a parlamenti bizottságok ülésén az ellenzéki pártok javasolták: a rendkívüli ülésen ne válasszák meg csupán a miniszterelnököt, hanem vitassák meg a parlament munkája normalizálásának, az alsóház feloszlatásának kérdését is és vonják felelősségre az alsóház alelnökét. gó érdekeit fogják védeni, nem pedig Belgiumét. * Sekou Touré, a Guineai Köztársaság elnöke a marokkói királynak táviratot küldött, amelyben felszólítja, hogy a többi afrikai államokhoz hasonlóan szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Belgiummal. BELGIUM TOVÁBBI CSAPATOKAT KÜLD KONGÓBA Brüsszel (ČTK) — A Francé Presse jelentése szerint július 16-án délelőtt Belgiumból repülőgépen további 120 főnyi belga csapategység utazott Kongóba. A nap folyamán még két századot küldtek Kongóba, hogy részt vegyenek a kongói nép ellen folyó akciókban. A műszaki haladás a döntő láncszem Az SZKP KB üléséről Moszkva (ČTK) - Az SZKP KB plenáris ülésének harmadik napján felszólalt Novikov, a Szovjetunió villanyerőmű-építésügyi minisztere is. Bejelentette, hogy ez év első felében 600 000 kW kapacitással több áramfejlesztőt helyeztek üzembe, mint a múlt év ugyanezen időszakában. A Szovjetunió nemzetgazdasága hókkal gyorsabban fejlődik, mint azt a hétéves terv irányszámai előírják. E gyors fejlődés számára biztosítani kell az elegendő mennyiségű villamos áramot: „Ezért feltétlenül szükséges lesz — mondotta Novikov —, hogy a hétéves terv idején a feltételezettnél sokkal több erőmüvet építsünk. Terven felül kell felépítenünk az új szibériai és kazahsztáni szénbányák közelében létesítendő hőerőműveket, s ezenkívül számos vízi villanyeróművet. Az energetikusok ezért vállalják, hogy terven felül 2,5-4 év alatt építik fel ezeket az erőmüveket." Az USA ismét védelmezi az agressziót A szovjet kormány jegyzéke az USA-nak Moszkva (TASZSZ) - Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere pénteken fogadta E. L. Freerst, az USA moszkvai ügyvivőjét és átadta neki a szovjet kormánynak az USA kormánya jegyzékére adott válaszát a Szovjetunió légiterének egy RB-47 típusú amerikai repülőgép részéről július 1-én történt megsértése ügyében. A Szovjetunió kormánya visszautasítja az USA kormányának teljesen alaptalan állítását, amelyet az USA 1960. július 13-i jegyzéke foglal magában és ismét megerősíti a július 11-i szovjet jegyzéket, amelyben határozottan tiltakozik a szovjet határ durva megsértése ellen. Az USA kormánya válaszában megkísérli, hogy a lelőtt repülőgép légi útját „az elektromágneses jelenségek megfigyelési" feladataként tüntesse fel. fit szovjet jegyzék hangsúlyozza, hogy ez a magyarázat nem tűnik eredetinek. Csaknem hü mása annak a módnak, amellyel az USA megkísérelte a világ közvéleményének és saját népének megtévesztését, amikor egy U-2 kémrepülőgép ez év május 1-én a Szovjetunió légiterébe hatolt. E bizonyítékok megvilágításában nyilvánvaló, — hangzik a szovjet jegyzékben —, hogy az USA kormánya július 10-i jegyzékének tartalma teljesen olyan koholmányokon alapul, amelyekkel a tények elferdítésével az USA légierőinek a Szovjetunió elleni agresszív akcióit védelembe veszi. Az új szovjet jegyzék hangsúlyozza, hogy az RB-47 típusú bombavető repülőgép életbenmaradt tagjait bíróság elé állítják és felettük a szovjet törvények teljes szigorával fognak ítélkezni. Ami pedig a bombavető repülőgép parancsnokának testi maradványait illeti, azokat bármikor átadják az USA képviselőinek. A Szovjetunió kormánya felhívja az USA kormányának figyelmét arra — hangzik továbbá a jegyzékben —, van annak egészen egyszerű módja, hogy a jövőben hogyan kerülhetik ki az amerikai repülők életének esztelen veszteségét és hogy a világot meggondolatlanul ne sodorják a háború peremére. Ehhez csupán az szükséges, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel kell véget vetni az agresszív politikának, amelynek megnyilvánulása amerikai repülőgép ismételt behatolása a Szovjetunió légiterébe. Amennyiben ez nem történik meg, a szovjet kormány gondoskodik majd róla, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel biztosítsa a Szovjetunió nemzeteinek biztonságát — hangzik a szovjet jegyzék befejező részében. HRISZIIANOVICS, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai osztályának elnökségi tagja hangoztatta, hogy az olcsó és elegendő mennyiségű villamos áram termelésére szükséges lesz újabb géptípusok szerkesztése. Bejelentette, hogy intézetében kidolgozták egy olyan kombinált gőz- és gázturbina szerkezeti megoldását, amelynek kapacitása meghaladja a 10 000 kilowattot. Ha ilyen gépsorokat fognak alkalmazni az eddigiek helyett, akkor az új erőmüvek építési költségei egyharmadával, az üzemeltetési költségek pedig 20%-kai csökkennek. Hrisztianovics kifejezte azt a meggyőződését, hogy ezek az új szerkezetű kombinált turbinák idővel teljesen kiszorítják az eddigi gőzturbinákat. KUCSERENKO, a minisztertanács építészeti bizottságának elnöke kijelentette, hogy a Szovjetunióban a hétéves terv első két évében annyi objektum épül, mint a Szovjetunió fennállása óta összesen. A fő figyelmet most a nagypaneles építőmódszerre helyezik. Ezért az 1959 - 60as években 120 nagy paneleket gyártó üzem épül. OVEZOV, az Örmény SZSZK Kom, munista Pártjának titkára a KaraKum sivatagban felfedezett földgázlelőhelyek kihasználásáról beszélt. A sivatagban felfedezett, aránylag könnyen hozzáférhető gázlelőhelyek az újonnan feltárt kőolajlelőhelyekkel együtt a Szovjetunió délkeleti részén lehetővé teszik egy új ipari bázis megteremtését. A pénteki ülésen felszólalt Alelcszej Koszigin is, az SZKP KB e!« nökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese. Többek között kijelentette, hogy a műszaki haladás azon kérdései, amelyek most a plenáris ülés napirendjén szerepelnek, a dönté láncszemet képezik a kommunizmus műszaki-anyagi bázisának megteremtésében. Biztosította a felszólalókat arról, hogy javaslataikat és hozzászólásaikat a további tervek összeállításánál, feltétlenül figyelembe veszik. Megmondotta továbbá, hogy a Szovjetunióban máris olyan terveken dolgoznak, amelyek a legközelebbi húsz évre vonatkoznak, s amelyek alapján a SzovjetunlóMe, felépül a kommunizmus. vto. * * * ••i Koszígin beszéde után az SZKP KB plenáris ülése egyhangúlag jóváhagyta az ipar, a közlekedés fejlesztéséről, valamint a tudomány legújabb vívmányainak alkalmazásáról előterjesztett határozati javaslatot. New York-i tudósításunk:] Amerika és a leszerelés Már huzamosabb ideje a következő ellentétnek vagyunk tanúi: Míg Genfben arról folytak a tárgyalások, hogyan kellene leszerelni, addig Washingtonban arról vitáztak, kell-e egyáltalán tárgyalni a leszerelésről. Akármennyire is fenyegető az atomkatasztrófa veszélye, akármilyen erős is a leszerelést követelő közvélemény szava — az USA-ban még mindig sok befolyásos ember abban az illúzióban ringatja magát, hogy a további lázas fegyverkezésből egyoldalú hasznot húzhat. A szocialista országok küldöttei Genfben kormányaik utasításait teljesítették és ennek megfelelően a teljes és általános leszerelésért szálltak síkra. Az USA küldötte nyugati kollégáival karöltve — ugyancsak kormányának utasításait teljesítette: Ügy igyekezett megkerülni a problémák lényegét, ahogy csak tudta. A vitának a nyugati küldöttségek részéről történő zsákutcába vezetése hűen tükrözi azt a zűrzavart, a probléma tisztázatlanságát, sőt a megegyezéssel szemben érzett egyenes ellenszenvet is. amely az US

r4ban a vezető körökben uralkodik. „A nehézség abban van — mondotta erről Adlai Stevenson, a demokrata párt jelentős személyisége hogy a kormány a leszerelés kérdésében kétféle álláspontot foglal el és az elnök ezt az ellentétet nem oldotta meg és nem állapított meg egységes, világos politikát..." Ezekben a napokban egy érdekes beszélgetésem volt az egyik nagy amerikai napilap tudósítójával. A tudósító. mivel pontosan akarta magát kifejezni, nem volt hajlandó „az USA érdekeiről" beszélni. Számára nem létezett valamilyen állami, országos érdek, vagy álláspont, hanem csupán az „elnök álláspontja", „a Pentagon álláspontja", „az atomerőbizottság álláspontja", a „kongresszus egyes tagjainak álláspontja" stb. A Gallup-intézet közvéleménykutatása alapján megállapították, hogy az idei választási kampány fő kérdése a külpolitika problémája. Pontosabban: az, hogy lehetne megegyezni az oroszokkal és megtartani az USA presztízsét a világban. A kampány mind ez ideig azonban adós maradt a választóknak egy olyan vitával, amely hozzájárulna e kérdések tisztázásához. Hogy sor kerül-e ilyen vitára, arról csak később lehetne beszélni. Mindeddig a legegyértelműbben csupán Adlai Stevenson nyilatkozott. Stevenson a legfontosabb célkitűzésképpen a „békét és a leszerelést" hangzotatta. Milyen Kennedy szenátor, a demokratapárti elnökjelölt álláspontja? Kennedy azt mondja, hogy egy hoszszabb időre szóló perspektívát kell adni az amerikai külpolitikának, de egyúttal az „erőpolitikáról" sem szabad megfeledkezni. Azután kell csak tárgyalni a Szovjetunióval. Nixon alelnök — aki a republikánus párt úgyszólván biztos elnökjelöltje semmi olyannal nem lépett fel, ami arra vallana, hogy radikális változást szeretne eszközölni az amerikai külpolitikában. Természetes, hogy — mint a mostani kormány tagja — ésszerűtlennek tartja, hogy ilyen kérdésekről beszéljen, hiszen ezzel önmagát bírálná... A kudarcsorozat, amelyet az USA külpolitikája az utóbbi időben elszenvedett, még jobban elmélyítette azt a válságot, amelyben ez a külpolitika szenved. A hidegháború hívei attól való félelmükben, hogy az Egyesült 'Államok megváltoztatná elutasító álláspontját a leszerelés kérdésében, nagy hangon újabb kampányt indítottak a fegyverkezés fokozásáért. Hogy megtévesszék az embereket, úgy állítják be a leszerelést, mintha Amerika „kapitulációját" jelentené, vagy „kiszolgáltatását a kommunistáknak". Minden lehető alkalommal a nacionalizmust veszik elő. Ilyen hangok kísérete mellett Nelson Rockefeller, a köztársasági párt élenjáró tagja olyan követeléssel áll elő, hogy egyszerűen és világosan 3 milliárd 500 millió dollárral fokozzák a fegyverkezési és az óvóhelyépítési költségeket. Rockefeller szerint nincs fontosabb feladat annál, hogy egy „sebezhetetlen erót" létesítsenek, amelyet interkontinentális rakéták formájában képzel el. A leszerelés kérdését igén érdekesen értelmezi Truman, a volt elnök. Arra a kérdésre, mikor kerüljön sor a leszerelésre, így válaszol: „Akkor, ha béke és barátság fog honolni e földön, előbb semmi esetre sem". A tapasztalat azt mutatja, hogy a „béke és barátság" kifejezésen Truman a szocialista országok nemlétezését érti. A sajtó nagy része ée a különféle nyilatkozatok arról tanúskodnak, hogy a vezető köröknek bizony egy csepp kedvük sincs az amerikai politika kritikus helyzetének elemzésére. Az e politikáról most kezdődő vitát minden erővel zsákutcába igyekeznek juttatni és minden lehetőt megtesznek, hogy megnehezítsék a jelenlegi külpolitika átértékelésének folyamatát. Ez azonban a dolognak csak az egyik oldala. A való helyzetet azonban nemcsak a vezető körök igyekezete, hanem mindenekelőtt az objektív tények határozzák meg. Az objektív tények pedig a következők: az USA politikáját sehol sein fogadják megértéssel, lelőtték az U-2 és az RB-47 típusú repülőgépeket, meghiúsult Eisenhower japáni útja, eredménytelenek maradtak az USA Kuba elleni provokációi. Mindez azt bizonyítja, hogy nem elég ciák »k»r-» ni valamit. Az Egyesült Államok most a választási kampány legfontosabb időszakába lépett. Éles harc kezdődik a szavazatokért. Ez a tény pedig jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az amerikai külpolitikáról mégis csak kifejlődjék a vita. Pŕemysl Tvaroh (jj SZÖ 137 * 1960. július 16.