Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-02 / 182. szám, szombat

gMiroslav Skála: ä Lánc Nyári prágai panoráma (Hanka felvétele) A nevelés útjai a családban i h í-!Széleslátókörű elvtárs: ... tudod \ a kérlek, az utóbbi időben gyak­jí ran elgondolkozom azon, hogy j í| az emberek érzemileg valóban; elkorcsosodnak. Olvastad Eren-1 h burgot ? ^Tanfelügyelő: (nem olvasta) Ter­jí mészetesen. ^Széleslátókörű elvtárs: Különösen'. Ŕ a fiatalságot fenyegeti ez a ve­£ szély. Emlékszel, kedves tanfel­j ügyelő elvtárs, mit jelentett szá­j? munkra, mondjuk a természet. ^ Az erdő alapos ismerete. Valahol 7*. ott kezdődik a dolog: megta­nítani a gyerekeket a természet h szeretetére. Érzékenyen vezetni § őket. E téren még sok a tenni­' 3 valónk, alaposan fontolóra kel­h lene venni ezt a kérdést. Ifi fasizmus lélektana német tükörben Štefan Heym: Á Glasenapp-ügy Á családi nevelés helyes megszer­vezésének a gyermek életében a jel­lemnevelés, az akarati, az érzelmi, és az értelmi élet szempontjából rend­kívül fontos szerepe van. Az értelmi élet fejlesztésének az a feladata a családi nevelésben, hogy a gyermeket fogékonnyá és alkal­massá tegye az ismeretek befogadá­sára. Ennek legjobb eszköze a csa­ládban a gyermekkel való beszél­getések, a könyv és a gyermek szó­rakozásának helyes megszervezése. Az értelmi nevelésben fontos ténye­ző az iskola. Ezen a téren a család és az iskola együttműködésének megvalósítása egyike a legfontosabb feladatoknak. Az értelmi nevelés összhangja megköveteli, hogy a csa­lád azonosítsa magát az iskola ok­tatási feladatainak tartalmával és a maga erejéből támogassa azt. Ha a szülő nem támogatja az iskolában folyó oktatási munkát világos és félreérthetetlen állásfoglalásával, a gyermek érdeklődése a tantárgyak iránt, tehát a tanulás iránt, csök­ken. A gyermek az iskolában hallott dolgokról gyakran megkérdezi szü­leit is, talán többet és részleteseb­ben kíván hallani a történelem egy­egy érdekes fejezetéről. Erre a szülő, miután felelni akar a gyer­mek kérdésére, ellenkező értelem­ben világosítja őt fel, vagy az is lehet, hogy a gyermek kezébe adott, régi kiadású történelmi könyv lerombolja a gyermek értelmé­ben azt, amit ezzel kapcsolatban az iskolában hallott. így nem alakulhat ki helyes történelmi szem­lélete és kétkedik az iskolában hal­lott dolgokkal kapcsolatban. Az érzelmi élet helyes irányú fej­lesztésében is megvannak a család és az iskola e'gyüttműködésének a lehetőségei. A gyermeket az iskolá­ban lelkesedésre tanítják az alko­tás és a jó ügye iránt. Megfelelő tapintattal kezelik őt és figyelem­mel vannak egyéniségére. A család­ban ezt a tényt figyelembe kell ven­ni és támogatni kell az f iskolának ezt a törekvését. A családi légkör jelentőségének elemzésekor rámu­tattunk arra, hogy annak jelentősé­ge a gyermek érzelmi élete szem­pontjából milyen nagy. Természete­sen az iskola légkörére is vonat­koznak ezek a megállapítások. Az iskola derűs légkörét azonban a családi életben is meg kell valósí­tani. A családnak is lelkesedni kell azokért az eszmékért és gondola­tokért, melyekért az iskolában lel­kesedni tanítják a gyermeket. El­lenkező esetben a gyermek lelkese­dése megvetéssé változik. A gyer­mek akarati életét a családnak és az iskolának azonos módszerek al­kalmazásával kell erősítenie. Akarati élete erősítésének egyik legfontosabb tényezője a családban is és az isko­lában is az engedelmességre való nevelés. A családban olykor tévesen ér­telmezik a gyermek engedelmessé­gét. Az engedelmesség kialakítása érdekében a családban a közvetlen ráhatás eszközeinek igénybevételé­vel (jutalmazás, büntetés, buzdítás', fenyítés, stb.) folyik a leginkább a nevelés. Az iskolában — noha szin­tén alkalmazzák a nevelés felsorolt eszközeit — a gyermek engedelmes­sége elérése szempontjából azonban elsődleges módszerként' alkalmazzák a közvetett úton való ráhatást. Ez a módszer olykor megköveteli, hogy a gyermek hibáját a nevelő figyel­men kívül hagyja. A gyermekben a bizalom érzését kelti fel, ha azt ta­pasztalja, hogy olykor eltekintenek hibáitól, mert bíznak abban, hogy erős akarattal legyőzi ezt. Ez a mód­szer serkenti a gyermeket hibáinak SZÖ 6 * W®B. jtíflitrs 3S. Ö 2. e leküzdésében és az új tulejdon- ^Tanfelügyelő: Foglalkoztatok már Ságok kialakításában. g ezz ei a kérdéssel az iskolában, A gyermek hibáira az iskola ugy g igazgatô ei vfá rs? tekint, mint a gyermek gyengesegei- p nek megnyilvánulásaira. Éppon ezért Ölgazgató: Foglalkoztunk. a hibák elkövetésekor nem gyengí- $ „ ,.. •. . ,, , , teni, hanem erősíteni kel! a gyermek H Tanfelügyelő: Nem baj. Szóval a akaratát. Kétséges, hogy a szigor g természetbarátok köreinek meg­és a félelem is erősítheti ezt a gyer- c szervezése vonalát választjuk. meki akaratot. A gyermek akarata 5 Mit szólsz hozzá? azonban csupán akkor lesz erős és h . ., képes a gyengeségek leküzdésében, Ölgazgató: Kituno ötlet. ha növekszik az erejébe vetett ön- hTanfelügyelő: Ügye. Jegyezd hát képes lesz a hibák a foQ n ap végéig összeállítani B bizalom, tehát leküzdésére is. A családi nevelés gyakran távlatokban végzi a nevelés munká- g ját, csupán egy-egy részprobléma ^ megoldásán fáradozik. így pl. a H gyermekhibák eltávolítása esetében Ő a jelentkező hiba azonnali eltávolí- £> tására törekszik és nem arra, hogy Ű a gyermeket felvértezze a hasonló U hibák elkövetésével szemben. C A gyermekre gyakorolt közvetlen ^Igazgató: Hogyan lehetséges, hogy A GLASENAPP-ÜGY című regé­inye nemrég megjelent magyar for­dítása elé Štefan Heym kétoldalas vallomásszerű bevezetőt írt, amely­ben kifejti, hogy ezzel az első köny­vével szerencséje volt. 1942-ben ' kezdte írni, még abban az eszten­dőben befejezte, s meg is jelent New Yorkban. Európának nagyobbik része ak­koriban a nácik hatalmában volt, ; és Prága, a regény történésének | színhelye is a fasiszta megszállók ; igáját nyögte. Heymet a fasizmussal ! szembeszálló, nagyon bátor, nagyon ! tiszta célokért küzdő harcosok von­i zották, mert érezte róluk, hogy ők ; képviselik a jövőt. „De tudni akartam azt ís írja I Heym —, vajon hogyan gondolkodik i az elnyomó. Ismerni kell az ellen­séget, ha eredményesen akarunk küzdeni ellene. És végül azok is érdekeltek, akik a két erő között ingadozva hol az egyikhez, hol a I másikhoz sodródtak. Figyelni akar­' tam, milyenné formálja őket a rá­! juk kényszerített élet — vagy ha­: Iái." Heym eltökéltsége figyelemre mél­| tó és érdemét emeli, hogy minden i időtávlat nélkül valóban „fehérizzá­; sig hevült hangulatban" vetette pa­1 pírra gondolatait a prágai Parnasz­! szus kávéház bárhelyiségében dor­bézoló náci tisztekről és a Gla­' senapp hadnagy eltűnése után le­fogott túszokról. Noha a had­mindazok névjegyzékét, r e^? l r Ä e „ ^ . " . , ... 1 . ' . Sa Moldva es minden kétséget kiza­szamitasba jönnek mint a ter-Ö róan kiderü]> hogy szerel mf bánat á. meszet igazi baratai. Nem kell,% ba n öngyilkosságot követett el, a hogy sokan legyenek. Az már P Gestapo prágai főnöke, Helmut Rein­az egyes iskolák ügyességén mú- H hardt Standartenführer és Heydrich, lik, hogyan szervezik meg. 3. ráhatás — mint a hibák eltávolítá­sának eszköze — a gyermek figyel- H mét csak a hibákra összpontosítja. Ü Minden mással szemben közönyt és g szórakozottságot, olykor feledékeny- S séget idéz elő. Tehát újabb hibák ^ forrása lehet. Ez ismételten alkalmat £ Tanítónő: De ha nem akar belépni, ad a nevelői beavatkozásra. Rend- '1 igazgató elvtárs? szerint az ilyen esetekben erélyS- p ezt a Havlíčeket nem foglaltad • a jegyzékbe, tanítónő elvtársnő ?: Hisz jól tudod, mit mondtunk: \ a mi iskolánkban százszázalékos szervezettséget akarunk: I a nácik Prágában székelő helytartója i jónak látja, hogy gyilkosságnak tün­| tessék fel az ügyet, a lefogott tú« J szok kivégzésével megfélelmlítsék ! és szorosabb együttműködésre kény­í szerítsék a cseh népet. A hatalom­S nak ezek az őrültjei és mániákusai • nem tudják, hogy durva erőszak í rendszerükkel, ártatlanok sorozatos | kivégzésével a leigázottakban csak az [ ellenállás szellemét ébresztik, j A regény szinte lélegzetállító iz­; galmassággal indul. Annak ellenére. ?hogy a gyilkosság tényét a Gestapo sebb nevelői eszközt használ a szü- ^Igazgató: Micsoda? Nem akarja « egy pillanatig sem engedi megcáfolni lő és hatásosabb kényszerítő esz- g éretni a természetet? Hm. ntfgís a lefogou úszok sorsával eleve közhöz folyamodik s igénybe veszi % az apja? Voltál náluk családlá- fe tájban ^ a dorgálás eszközét, tehát büntet. H togatáson? ű ľľ^ítnff MJLJl A overmek akarati életét iobban P. b tarkított tortenet mindvégig ízga­A gyermek akarati eletet jobban h Tanítőn ő. A természetbarátok köre h lomban tartja az olvasót. Heym igen amelv a overmek érdeklődé- V ügyében még nem'. 5helyesen nem valamennyi túsznak, amely a gyermek eraekioae- g _ ^ ^ y ^ „ g hanem csak az egy cellába zárt öt erősítheti az a járás sét annak érzelmein és . tudatán gig azg ató: Kedves elvtársnö, fcény-ű embernek magatartását figyeli és eb­keresztül igyekszik teikeitem a ne— f! txh.j ~ * ^ r u_ 1 .^. 1. — x n 1 _ 1 lyes és a jó iránt. Látjuk tehát, hogy a családban az engedelmességre leginkább kény- iJ szerítik, míg az iskolában arra szok- g tatni kívánják a gyermeket. A szok­télen leszek Téged a tanítás után\ bennfogni. Te, te ... A. bői vonja le nem csupán érdekes, hanem többnyire életigaz, hiteles ál­talános következtetéseit. Egymástól nagyon különböző jelle­mű és vérmérsékletű ember az öt túsz. tatás módszeres eljárásai ' bizonyos k Anya: Tessék, csak vegyen, tanító- £ köztük Wallerstein doktor analitikus fokozatok betartását teszik szüksé-Í3 ne m' ^kísérleteivel az író f.lozöfalgato es ** ű leiekelemzo hajlamanak legfőbb gesse. Az iskola ezt úgy valósítja meg, n hogy a gyermeket is bevonja a mun- 2 kába és a helyes szokások végzésé­ben cselekedteti, tevékeny munkára ? bírja. Helyes, ha ezen a téren a jí család azonosítja magát az iskola G módszerével és a családban is gya- ^ koroltatja abban, amiben az iskola £ foglalkoztatja cselekvően azt. C Tanítónő: Rétest nekünk nem sza- j j tolmácsolója. Wallerstein megállapí­tod (vesz belőle). Ide figyelje- § tásainak nagy része találó, ám nem nek, anyuka, apuka. Azt az egy-Qegy esetben erőltetettnek, kiagyalt­két évet a körben kibírja. No éí^nak is hatnak. Prokoš, a nagy jel­et tanév végén azt is figyelembe Clemszínész, Hamlet, Mefisztó és veszik »Oidipusz király alakítója kissé ta­h lányos figura, mind jellemében, mind 5 élete tényeiben érzünk némi törést. ... . 1 t ~ f u H Aligha hihető, hogy a színpad felaj­giaiKoztatja cselekvően azt. 5Apa: (a fiához): Azonnal ielentke-S zott, felfokozott érzelmi életet élő . . , ' ' . '] , »< -tr/?/ ne « -fov-wióp'yflfrtr P»»offlí S viláaában eav valamennvire eaész­gyermekben a tudatos cselekvés ^ gyakorlatát és önállósítja a szoká- 5 sok alkalmazásában. S Böszörményi János h r,el és a természetet szeretni fogod, megértetted? (jókora po­fon hangzik el). Szily Imre fordítása világában egy valamennyire egész­séges ösztönű színész tizenegy esz­tendei házasságában szűz maradna és ugyanúgy későbbi viszonya Ma­rával is mesterkélt, túlidealizált. Az oivasó német színésznek képzeli a berlini Állami ^Színházban játszó, majd a prágai Nemzeti Színházba kerülő Prokošt. Az egyébként foly­ton elemző és magyarázgató Heym nem tartja fontosnak, hogy a szí­nész kétnyelvűségét egyértelművé tegye és ezért óhatatlanul is az el­írásnak, a tévedésnek gondolata tá­mad az olvasóban. Lobkovitz-al, a fiatal újságíróval bánik Heym a legmostohábban; nincs jellegzetesebb arcéle, s még az sem & emeli ki különösebben a szürkeség­it bol, hogy a cella fojtó légkörében ki­rí pattan a nagy titok: sikerült Pro­kostól, a színésztől elhódítani a q kedvesét, Marát. Kiderül az is, hogy ^ Mara gyermekének Lobkovitz az ap­£$ja, ám ezek a szexuális ügyek, Mara hűtlensége és a két férfi közti sze­relmi vetélkedés csak afféle színes A Kutná Hora-i J. K. Tyl Szípház. A lengyel Pen Club minden esz­tendőben díjjal jutalmazza a lengyel H irodalom legkiválóbb külföldi tolmá­! csolóit. Az idén Mészáros István ma­,gyar műfordítót tűntették ki e díj­J jal. Mészáros István hűen, stilisz­E tikailag kifogástalanul tolmácsolt ;több lengyel klasszikus és mai iro­1 dalmi* müvet. toldalék, mely inkább csökkenti, mint emeli a regény eszmei monda­nivalóját. Heym vitatható lélektana szerint a polgárias, hedonista újságíró a sortűz eldördüiése előtt így elmél­kedik: „Az élet olyan, mint egy bőséges lakoma, amely után illendőség sze­rint azt mondja az ember: Nagyon, nagyon köszönöm, jóllaktam, nagyon ízlett..." Pressinger úr, a Cseh és Morva Szénszindikátus vezérigazgatójának portréja már jóval teljesebb és si­kerültebb. Ez a fasisztákkal paktáló cseh nagytőkés — aki az ismert el­vet vállja, hogy jobb a nácikkal kol­laborálni, mint szovjet segítséget igénybe venni, — valójában megér­demli a golyót, hiszen még a börtön­ben sem tagadja meg patkányjel­lemét, Itt is kész a legaljasabb áru-i lásra. A börtönből azonban fca árulás és millióinak, egész vagyonának felkínálása sem szabadítja ki. Heym itt találóan jellemzi a nácik szem­forgató szocializmusát. A kollaboráló későn eszmél rá, hogy hiába volt talpnyalója, kiszol­gálója a náciknak: az egész játék, a túszok lefogatása voltaképpen csak arra kell, hogy őt az útjukból félre állítsák és minden tulajdonát elko­bozzák. Heym ezekben a vagyonjogi dol­gokban mintha elvetné a sulykot: a nácik első számú kollaboránsa, az egykori miniszter, a bábelnök Hácha barátja talán mégsem pusztulhatott el úgy, ahogy Heym lefesti: telje­sen védtelenül és mindenéből kifoszt­va. De ha Heym okoskodása nem is hat meggyőzően, s kissé felbillenti a regény egyensúlyát, a nagykapi-* talista és Reinhardt közti párbeszé­det a regény egyik legsikerültebb részének tartjuk és Pressinger pusz­tulását elégtétellel vesszük tudomá­sul. És végül itt az ötödik túsz: Já­nošík, a Parnasszus bár mosdójának őre. A lefogottak közt ő az egyedüli munkás és az egyetlen ember, aki a börtöncellában is megőrzi aktivitá­sát. A kivégzés előtti napon öt gyöt­rik meg a legbrutálisabban, kiverik a félszemét és a fogait, összetörik az ujjait, szinte holtra kínozzák, de egyetlen szót nem tudnak kicsikarni belőle. Míg a többi túsz csak a fa­siszta téboly tehetetlen áldozata, addig ez a magát együgyűnek tette­tő, lassú észjárású Jánošík mártírrá nő. Ő tudja, ha reggel agyonlövik őket, valaki hallani fogja a lövé­seket. „Mert hosszan és mSssze visszhangzik a golyó, ha bátor szívet ér." Kár, hogy Heym apró históriákat, együgyűnek tűnő történetkéket me­séltet ezzel a nagyon rokonszenves munkáshősével. Bizonyára Hašek ösztönözte, togy afféle tudatos, kom­munista Svejket faragjon hőséből, s ez a szándék sajnálatosan eltorzul, félre sikerült, mert a mesék leg­többjéből hiányzik a svejki észjárás, a sajátos, másolhatatlan hašeki hu­mor, s az utánzás teljesen feleslege­sen törést okoz Jánošík máskülön­ben jól jellemzett alakjában. A túszok kilátástalan, tragikus sorsa mellett párhuzamosan fut az öngyilkosságba menekült Glasenapp szerelmének, Miladának története. A cseh lány találkozását Bredával, a regény másik munkáshősével Heym. igen szép, helyenként költői sorok­ban ecseteli. Milada a nyomozás fo­lyamán börtönbe kerül, Reinhardt prédájává válik, de a kivégzés órá­jában sikerül elmenekülnie. Sikerül a cseh hazafiak akciója is, a rádió közvetíti Breda leleplező felhívását és a teherpályaudvaron pokoli dör­géssel felrobbannak a keleti frontra indított lőszerszállító vonatok. Jáno­šík azért hagyja magát holttá verni, hogy az akció sikerüljön; a gyilkos sortűz után ott hever a Peček-palota udvarának vériszapos földjén kissé félrehajtott fejjel, mintha „holtan is a mennydörgést próbálná meghal­lani, amely életében már nem érhe­tett el füléhez." Esztétikai tekintetben nem egy kifogást emelhetünk Heym müve el­len, hibáztathatjuk a realitás kárára menő elemzéseit és erőszakolt gon­dolatfűzéseit, de nem vitathatjuk el, hogy már 1942-ben a mások vérén élősködő Übermenschek gaztetteire figyelmeztetett és messzehangzőan, máig érő hitellel tudta a vész ha­rangját megkondítani. Könyve csak­nem két évtizeddel első megjelenése után nem vesztette el értékét, le­leplező célzatosságával továbbra is jó szolgálatot tehet a békéért foly­tatott küzdelmünkben. EGRI VIKTOR'

Next

/
Thumbnails
Contents