Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-14 / 164. szám, kedd

. v | i i AS ZTOTTU N K ENGEDJENEK ELSŐNEK... VÁL és béke legyen ilyenekkel foglalkozzék. Kuporgattak, nélkülöztek, s mire a vályogház he­lyett valamirevalót építhettek, utána az adósság, a váltó kisebbítette a fa­latot. — Csak legalább negyven éves le­hetnék! — tör ki belőle a kívánság. S mivel a letűnt éveket nem lehet visszahozni, megnyugszik sorsán, s felcsillanó szemmel mondja el, hogy új házat akarnak építeni. — ötszázkilencvenegyedik az épít­kezési engedélyük. Tizenötezer koro­na betétünk pedig a takarékpénztár­ban van. Örömmel, megelégedettséggel be­szélnek életükről, jelenükről. Megyeri bácsi most a közösben, a szövetke­zetben, mint éjjeliőr, havonta 46,5 munkaegységet keres, s ezenkívül segélyt is kap. Szereti a jó bort, s ha kedve tartja, a csárdás sem fog ki rajta. Most váltott halászjegyet ­s ahotjy a felesége megjegyzi — csu­pán egy baj van: nem kapnak a ha­lak. De, hogy ez a kisebbik baj, azt mondani sem kell. Valamikor sokkal sötétebb gondok környékezték. ... Megyeri bácsihoz hasonlóan so­kakban felbillenhetett tegnap az em­lékek csilléje. Emlékezhettek az egy­kori „gulyásért" - szavazásokra, ­de szívük a ma mellé állt. A MAI ÉLETÜNKET választották, mert jó! emlékeznek a múltra. Sza­vazatukban ott volt a bizakodás és az erő, hogy mindennap öröm és bé­ke legyen, napfény és megelégedett­ség. (zsolt) ÚJ SZÖ 5 * 1960. június 14. A NYÁRI REGGEL víg ébredése mosolygós kék eget vont a falu fö­lé. Zene, énekszó köszöntötte korán reggel Palkovičovo választóit. De Ha­mar Lajost nem lehetett megelőzni. Kötelességét érezve, talpon érte őt a virradat, hisz egy választókörzeti elnök nem kényelmeskedhet a válasz­tások napján. Benéz a kiskapukon, elbeszélget a szomszédokkal, s mire hatot mutat az óra, körzetének vá­lasztóival - egy emberként - ott van már a választóhelyiség előtt, hogy bizalmukat most már szavazat formájában is leadják a képviselője­löltekre. Csoportjukat újabbak követik, s reggel 8 óra 5 percet mér az idö, amikor Ambrus, Csicsay és Miklós elvtársak a leadott választóigazolvá­nyok alapján megállapíthatják: falu­juk választópolgárai 100 százalékra éltek állampolgári jogaikkal. MEGYERI FERENC bácsi « maga 70 évével ugyancsak ott van a választók ' között. Feleségével együtt az az igye­kezet siettette őket, nehogy lemarad­janak a bensőséges és a falu bizal­mát „hitelesítő" nagy eseményről. Mert az évtizedek kemény leckét ad­tak fel neki is. A hajdani halász, részarató és hajóút-kitűző csak né­hány esztendő óta tudja, tanulta meg, mit jelent: élni. — Ezerszerte jobb ma, mint mikor mi kerültünk össze - mondja Me­gyeri néni az átélt igazságot. S köz­ben nem felejti el megjegyezni: Szí­vesen adta le szavazatát, életében ta­lán harmadszor. Azelőtt nem volt ideje, meg szíve sem hozzá, hogy A bratislavai Mierová kolóniában, a 133-as választókörzetben már reg­gel félhatkor nagy csoport ember várakozott a választóhelyiség előtt, hogy minél előbb szavazhasson. Leg­elői Tisačinová Mária. 78 éves nyug­díjas állt. Amikor hat órakor meg­nyitották a szavazóhelyiséget. .. - Kérem, Kárpátaljáról szárma­zom, én már sok rendszert meg­értem, azt csak én tudom, mi min­dent köszönhetünk a kommunista pártunknak és kormányunknak, ezért elsőnek akarok szavazni. Ké­rem szépen, engedjenek be engem elsőnek. Engedték. A pionírok egy csokor virágot adtak neki s további hosszú életet, jó egészséget, örömet és bol­dogságot kívántak neki. A Mierová kolónia pionírjai ez­után minden idősebb választónak és a megjelent kerületi nemzeti bizottsági jelöltnek is virágcsokrot ajándékoztak. Így hálálják meg. pár­tunknak, kormányunknak, szüleik­nek, az idősebb harcos nemzedék­nek az ifjúságról való gondosko­dást, az ingyen tanszereket, a gond­talan, boldog ifjú életüket. Száraz József A Dojči (Senicai járás) Egységes Földmüvesszövetkezet tagjai ünnepi felvonulással, zenekísérettel érkeztek a választóhelyiségbe, ahol szövetkezetük elnökét megválasztották a nemzetgyűlés képviselőiévé. A választóhelyiség elótt táncol az ifjúság. A szövetkezet legidősebb tagja Pavol Morávek, régi kommunista a Nemzeti Front jelöltjeire szavaz. Foto: L. Andii (ČTK) ... hogy öröm YS/ff/'SSSSS///MS/M/Sf/S//S//S< Antonín Novotný elv- § társ, a CSKP Köz- ^ ponti Bizottságának § elsö titkára, köztár- | saságunk elnöke és ^ neje vasárnap rövid- ^ del 9 óra előtt lé- | pett a prágai Vár | harmadik udvarában ^ levő választási helyi- ^ ségbe, hogy leadja 5 szavazatát a Netnze- i ti Front nemzetgyü- | lési jelöltjére, Zde- ^ nék Nejedlý akadé- ^ mikusra, s a nemzeti ^ bizottságba jelölt ^ Karel Fišer, Stanis- i lav Dubský és Mi- % chal Bernáth elvtár- § sakra. A választók ^ körülfogták Novotný ^ elvtársat és nejét, § akikkel elbeszélget- ^ tek benyomásaikról, jí Novotný elvtárs az- ^ után a várudvaron ^ Hradčany több száz & lakósával együtt fc megtekintette az ál- i látni dal- és tánc- * együttes műsorát. | ////////////////////////////W/AÍ Kékszemű, fiatal barna lány Pe­reszlényi Eszti, a bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság képviselője. Igy kezdtem a választások napján be­szélgetésemet. - Ne haragudjék, de ki kell javí­tanom, Suba Lajosné vagyok s egy­hónapos asszony, — szólalt meg Esztike váratlanul. Hát ez valóban meglepetés volt. Azt tudtam, hogy az ipolymenti so­kolovéciektől messzi vidéken irigyelt könyvelőnő jegyben jár a közéli traktórállomás fiatal ézermésterével, de hogy a legény már be is kötötte a zalabai CSISZ elnökének fejét, ­azmég a riporter számára is újdonság volt. - Hát ez nagyon kedves - foly­tattam tovább félbeszakított monda­tonlat - úgy tudom azonban, hogy nagy fába vágta fejszéjét, már nem ami a házasságot illeti. A munkájára gondolok, ami bizony most tetemesen megszaporodik. Hisz egy nagy szö­vetkezet könyvelőjének kijut a do­logból, még hozzá bőven... A lakos­ság bizalmából most képviselő lett nemcsak a kerületben, de ha jól tu­dom Zalabán is. - Igen, jól tudja, de boldogan vállalom. Először, amikor a javaslat­tal jöttek, bizony, akadékoskodtam. Jelöltjükkel vonultak fel BANSKÁ BYSTRICÄN már hét órától kezdve özönlöttek a válasz­tók a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi nevezetességű terén lei­állított szavazó helyiségbe. Elena Topotská elvtársrió, a városi nem­zeti bizottság képviselőjelöltje is az elsdk között szavazott. A pio­nírok vörös rózsacsokorral ked­veskedtek a város jelöltjének. To­potská elvtársrió a szavazó urná­hoz lépett. Körzetének 180 vá­; lasztója követte. Egyként adták le i szavazataikat a Nemzeti Front je­I löltieire. Utánuk a város egyik legöregebb polgára, a 89 éves Mi­sáni néni következett, aki a sza­vazás után így nyilatkozott: — Tudják, valaha nem volt nagy kedvem választani. De most, bár a kilencedik keresztet érzem a há­tamon, szívesen eljöttem, hogy le­adjam szavazatomat jelöltjeinkre, hisz ki ne szeretné mai gyönyörű j életünket. Ha tudni akarják, én is erre szavaztam! Üjabb és újabb csoportok érkez­nek a szavazó helyiségbe. Mani­fesztációsan dobták szavazataikai az urnába. Kilenc és tíz óra között már több mint négyszázan adták le Szavazatukat. Váratlan vendégek is beállítottak a szavazó helyiségbe. Német turisták voltak, akik az Alacsony-Tátrába tartottak. Élén­ken érdeklődtek, kik a bizottság tagjai és személyesen győződtek meg a választások lefolyásáról. Banská Bystrica lakossága nem­csak a hetes választókörzetben, hanem a jelkelés egész vidékén egységesen szavazott szebb jövőnk­re, a békére. (a. m.) Megvallom őszintén, megijedtem. Ne értsen félre, azért ellenkeztem, mert erre a tisztségre fiatalnak éreztem magam. De az elvtársak meggyőzték, hogy álláspontom helytelen. Azt ugye maguk is tudják, hogy bár még csak 22 éves leszek, már hat esztendeje mint szövetkezeti könyvelő dolgo­zom. A tagság eddig még minden közgyűlésen kitüntetett bizalmával. Szeretnék a szövetkezetben és a fa­luban is. Még majdnem össze is vesznek miattam. Tudja, a zalabaiak azt mondják, ha idegen portán ren­^det tudtam csinálni, most már Jöjjek naza és dolgozzak az én falumban. Persze, én mindkét népet egyformán szeretem. Jólesik közöttük élni, dol­gozni. És még valami. . az az érzé­sem. hogy a fiatalok jelenléte ösz­tönzőleg hat az idősebbekre. Nekünk fiataloknak kell az élet sayának­borsának lennünk. Hat éve dolgozom és ez alatt a hat év alatt a szocia­lista mezőgazdaság egyik téglahor­dozója vóltam. Szeretem a munkát és úgy érzem, hogy szorgalmammal én is elősegítettem szövetkezetünk fejlődését. A kerületen és a járáson arról ér­tesültem, hogy Pereszlényi Esztike, pardon, most már Suba Lajosné ne­vének olyan a csengése, mint a ne­mes acélnak, így hát igazat adtam a falubelieknek, amikor úgy nyilat­koztak, hogy három járás választói jó munkájáért jelölték a kerületi nemzeti bizottság képviselői sorába. — Persze, már a választás előtt is megnövekedett munkája? — Hát természetesen — mondja Suba Lajosné. — Állandóan jártam választókerületemet, a falvakat, — jaj, hogy őszintén megmondjam az igazat, május 21-én nem voltam Lon­tón választópolgáraim ülésén, de ta­lán megbocsátanak, ha megtudják, hogy ez volt az esküvőm napja... — Kedves képviselő elvtársnő, ml a leghőbb vffgýa? — Hogy a választópolgárok meg legyenek velem elégedve! — szavai meggyőzően csengenek, így csak kellő respektussal tudom következő kérdésemet féladni: S mi erről a férj. Suba Lajos elvtárs véleménye? — Én nemcsak képviselőül, de egy életre választottam társul Esztert, s tudom, nem csak éi), választottam jól, de mindannyian, akik ma rá és a Nemzeti Front többi jelöltjeire adták le szavazatukat. N. J> A BRATISLAVAI József utcai nyugdíjas otthonban élő 88 választót Mária Šteinocherová és Ondrej Uhlorek, a körzeti választisi bizottság tagjai keresték fel a szavazó urnával. Meghatottan teljesí­tette állampolgári kötelességét Bratislava legidősebb polgára, Mária Mojžišková, aki május 1-én ünnepelte századik születésnapját. Foto: Slosiariková — ČTK 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents