Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-14 / 164. szám, kedd

A szovjet javaslat jó alap az eredményes tanácskozásra A genfi leszerelési értekezlet június 13-i ülése Genf (ČTK) - Genfben, a Nemzetek Palotájában hétfőn, június 13-án délelőtt tartották a tízhatalmi leszerelési bizottság 37-ik ülését, amelyen Marian Naszkowski lengyel küldött elnökölt. A június 13-1 ülés napirendjén szerepelt Jules Moch francia küldött felszólalása a Szovjetunió új leszerelési tervéről és Tarabanov bolgár küldött megjegyzései az idegen területen létesített katonai támaszpontokról. Genf (ČTK) - A genfi leszerelési értekezlet június 13-i ülésén elsőnek Jules Moch francia küldött szólalt fel. Az új szovjet leszerelési javaslattal foglalkozott, amely nézete szerint „fontos változást jelent a szovjet álláspontban, bár egyes szovjet elvek egyáltalán nem változtak". A francia küldött hangsúlyozta, bármilyenek is legyenek a terv szerzőinek céljai, a Nyugat .teljesen szolidárisán fog eljárni. Jules Moch legelőször a szovjet javaslattal, mint egésszel foglalkozott, majd figyelmét csupán az általános és teljes leszerelés szakaszainak kérdéseire fordította, melyeket véleménye szerint már most ki lehet tűzni. Beszédének befejező részében a szovjet tervvel kapcsolatos álláspontját a következő pontokban foglalta össze: • 1. Kifejezte azt a kívánságát, hogy a szovjet kormány új javaslatát csupán „leszerelés elérésére irányuló kívánság vagy szükségesség" diktálja. • 2. Ismét hangsúlyozta, hogy a hagyományos leszerelést, az atomleszereléssel egyidejűleg lehet végrehajtani. • 3. Kijelentette, hogy a szovjet küldöttség által előterjesztett tervet nem kellene egészként jóváhagyni, vagy elutasítani, hanem hozzászólásokat és pótindltványokat kellene hozzáfűzni, mert olyan javaslatról van szó, amely az alkalmazkodásra irányuló kísérletekről, nem pedig makacsságról tanúskodik. • 4. Kifejezte a&t a nézetét, hogy a Biztonsági Tanács véleménynyilvánítása nem csupán formális ügy lesz, hanem ez a szerv a javaslatról is szavazni fog. • 5. Amennyiben a Biztonsági Tanács nem veti el a javaslatot, szavazással ezt nem volna szabad egyszerűen platonikus jelszónak tekinteni, ellenkezőleg ez a további intézkedésekről és szakaszairól való tanácskozásra kötelez. Ezt a tézist egyébként megerősíti az is, hogy a Biztonsági Tanács elé terjesztett első jelentés nem tesz említést a további tárgyalásokról. A tárgyalási időszakot csupán a Biztonsági Tanács további pozitív szavazásával határoznák meg. Egyelőre azonban az időszak pontos kijelölésének csupán tájékoztató jellege volna. A feszültség fokozását szolgáló látogatás PEKING (ČTK) - RENMIN RIBAO JŰNIUS 13-ÄN KÖZÖLT VEZÉRCIKKÉBEN RÁMUTAT ARRA, HOGY EISENHOWER KELET-ÁZSIAI ÜTJA FOKOZZA AZ ÁZSIAI FESZÜLTSÉGET. A vezércikk hangsúlyozza, hogy Eisenhower távol-keleti látogatásénak fő célja a beavatkozás más országok belügyeibe, és az USA agresszív terveinek megmentése a teljes kudarctól. Az USA a fő súlyt a tokiói látogatásra helyezi, mégpedig azért, AZ OLASZ KOMMUNISTA képviselők csoportja, azzal a kérdéssel fordult a külügyminiszterhez és a munkaügyi miniszterhez, miképpen akarnak segíteni a belga szénbányákban dolgozó olasz bányászok helyzetén. (ČTK) mert Japán az USA háborús terveiben különösen fontos szerepet tölt be. Ezenkívül Kisi miniszterelnök uralma leáldozóban van, és az USA Japánt mindenképpen meg akarja tartani támaszpontnak. Az USA nagyon jól tudja, ha Japán hazafias erői elérnék a japán-amerikai biztonsági szerződés hatálytalanítását, megdőlne az amerikai agresszív hadigépezet a Távol-Keleten. Eisenhower Dél-Koreába is ellátogat, mert az USA attól tart, hogy ott újabb zavargásokra kerül sor. Az amerikai kormány magatartása Ázsia nemzeteit arra készteti, hogy fokozzák éberségütet. Eisenhower tokiói látogatása az előjelek szerint nem fog kellemes emlékei közé tartozni - írja a kínai lap. JAPÁN SZERTE FOLYTATÖD1K A TILTAKOZÁS AZ AMERIKAI-JAPÁN BIZTONSÁGI SZERZŐDÉS ELLEN. A TÖMEGEK KÖVETELIK, HOGY EISENHOWER NE LÁTOGASSON JAPÁNBA, A japán kormány idegessége Eisenhower érkezése előtt Tokió (ČTK) — A japán kormány június 13-én a biztonsági szervek vezető tényezőinek részvételével rendkívüli ülést tartott. Az Associated Press közlése sze rrnt Zendzsiro Honiki, a tokiói városi közbiztonsági bizottság elnöke kijelentette, nem szavatolhatja Eisenhower biztonságát tokiói látogatása idején és ezt ajánlotta hogy az USA elnöke halassza el utazását A japán kormány elhatározta, hogy június 19-re, Eisenhower megérkezésének napjára Osakából, Kyotóból és Köbéből mintegy 25 000 rendőrt összpontosít To kióban és ezenkívül készültségbe helyezi a gépesített rendőregységeket és a rendőr' iskolák hallgatóit. Eisenhower biztonsága érdekében olyan intézkedéseket fogana tosított, amelyet Japán eddig sohasem ismert. Ennek ellenére a kormány nem biztos abban, vajon sikerül-e a nem szí vesen látott vendéget minden incindens nélkül bekísérni a repülőtérről Tokióba Kisi e napokban összehívta a politikai pártok vezetőit és arra kérte őket! ne rendezzenek tiltakozó akciókat Eisenhower látogatása idején. A Japán Szocialista Párt vezetői nem voltak hajlandók Kisi miniszterelnökkel találkozni. A német mezőgazdaság két útja Két német állam - két társadalmi rendszer. Ez határozza meg a német parasztság jelenét és jövőjét, a német mezőgazdaság fejlődésének útirányát. A két különböző társadalmi rendszer bel- és külpolitikája szöges ellentétben áll egymással, s alapjában a háború és a béke közötti ellentét kifejezői. Ebbő! következik a nyugat- és kelet-német parasztság lényegesen különböző helyzete is. A Fekete Könyv szerint —, melyet a Német Egység Bizottsága adott ki a nyugatnémet parasztok helyzetéről — a bonni kormány fennállásának első hat évében 104 ezer kisparaszti gazdaság ment tönkre. A következő években ez a folyamat még fokozódott, s ez év elejéig a kisemmizett parasztgazdaságok száma elérte a 220 ezret. Ezek a rideg számok fényt vetnek a bonni politikusok aljas szándékaira, akik azt hangoztatják, hogy Nyugat-Németországban „igazi szabadságot" élveznek a parasztok. Ugyanakkor azt bizonygatják, hogy az NDK-ban a parasztok kénytelenek voltak „szabadságuktól" megválni, mivel „bekényszerítették" őket a szövetkezetekbe. Érthető a bonni politikusok álnok szándéka: leplezni akarják a nyugatnémet parasztság aggasztó helyzetét, s ezért szeretnék befeketíteni az NDK parasztjainak boldog jelenét és bíztató jövőjét. A bonni politikusok a parasztság „jótevőiként" állítják be magukat, s ezen „jótevők" élén áll Adenauer kancellár, aki 1949 őszén a parasztgazdaságok megsemmisülési folyamatának kellős közepén a következőképpen körvonalazta kormánya mezőgazdasági politikáját: „Sürgetően szükséges már tisztán gazdasági és emberiességi okokból is az agrárszerkezetet megjavítani." Hogy Bonn ural „tisztán gazdasági és emberiességi okokból", hogyan „javították" meg az agrárszerkezetet, «zt a földönfutókká tett parasztok tízezrei saját bőrükön tapasztalták, s a jövő év végéig még 800—900 ezer paraszt fogja tapasztalni Adenauer „gondoskodását". Ugyanis, aki nem bírja a versenyt a nagyobb gazdaságokkal, a bonni kormány gondoskodik arról, hogy „szabadon" lemondhasson földjéről, vagyis igazi szabadságot biztosit megsemmisülésükre. Bonn tehát „tisztán gazdasági és emberiességi okokból" így támogatja a parasztságot. Az aztán a bonni urakat igazán nem érdekli, hogy vannak megelégedve a parasztok az ilyen támogatással. Nekik az a fontos, hogy a parasztságtól megvont állami támogatás összegét a még lázasabb fegyverkezésre fordíthatják, hogy a kissernmizett parasztgazdaságok helyén katonai gyakorlótereket, repülőtereket. kaszárnyákat építhetnek: A parasztgazdaságok helyett a fegyverkezésre fordítanak egyre nagyobb összegeket. Ezt bizonyltja Strauss hadügyminiszter bejelentése is, aki az ideivel szemben kétmilliárd márkával akarja emelni a jövő évi fegyverkezési költségvetést. Nem a parasztság, hanem Bonn urai élvezik az igazi szabadságot. A nyugatnémet parasztságot Adenauer a tönkrernenés szabadságával „ajándékozta" meg s így semmi alapjuk nincs ahhoz, hogy az NDK parasztjainak szabadságát firtassák. A Német Demokratikus Köztársaság parasztsága — tetszik, vagy nem Bonn urainak — élvezi szabadságát, ezt védelmezi s ennek szellemében cselekszik. Mint a többi szocialista országban, a parasztság itt is a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett, de nem kényszerből, hanem annak felismerése következtében, hogy jobblétüket, jövőjüket csakis a szövetkezeti gazdálkodás keretében alapozhatják meg. Az NDK-ban a múlt év végéig a mezőgazdasági földterületnek csak 45 százaléka tartozott a szocialista szektorhoz. S mint tudjuk ez év áprilisában a falvak szocializálása elérte a 98 százalékot, vagyis a szövetkezetesítés folyamata befejeződött. Ez az esemény nem mindennapi a szocialista tábor országaiban sem, s joggal nevezhetjük ezt az időszakot a gyors áttörés negyedévének. Ez.zel kapcsolatban feltehető a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen gyorsan befejeződött a keletnémet" falu átalakulása? Válaszként e kérdésre a gazdasági okok közül kiemelhetjük a leglényegesebbet, azt, hogy a szocialista szövetkezeti gazdálkodás előnye már a múlt évben sokoldalúan megmutatkozott. Már az 1959-es gazdasági évben a szövetkezetesek jövedelme kétszer-háromszor nagyobb volt az egyénileg gazdálkodó parasztok jövedelménél. Ezenkívül a szövetkezetesítést lényegesen meggyorsította egy nyomós politikai ok. Walter Ulbricht, a Népi Kamarában többek között ezeket mondotta: „... a bonni kormány nagyon sokat tett a keletnémet falu szocialista fejlődésének meggyorsításában. A keletnémet parasztság ugyanis rá döbbent a nyugatnémet revansisták háborús törekvéseire, s meggyőződ tek a nyugatnémet parasztság sorsáról. Ha tehát a falvak szocialista átalakulása az előző években lassú volt - a nyugatnémet parasztok kilátástalan helyzete meggyőzően hatott, s az eddig ingadozó parasztok határozottan a falu szocialista fejlődésének útjára léptek. A keletnémet parasztság ezen elhatározása egyöntetű, világos válasz a háborúra uszító, a parasztság kisemmizését folytató bonni politikusok fáradozásaira. A Német Demokratikus Köztársaság parasztsága tehát saját akaratát fejezte ki, s megalapozta jövőjét. A tizennyolcezer földművesszövetkezet parasztjai célkitűzésének valóraváltása — hogy: 1963-ig megelőzik a Német Szövetségi Köztársaságot az állattenyésztésben és a hektárhozamokban — ezzel kezdetét vette. A célkitűzés teljesítése pedig azt jelenti, hogy a keletnémet parasztság kitűzheti a mezőgazdaságilag legfejlettebb kapitalista országok, mint Dánia és Hollandia állattenyésztésének megelőzését. Ezért nagy súlyt fektetnek a törzsállomány fejlesztésére már ebben az időszakban. Ezt mutatja az is, hogy a nagyobb szövetkezetekben és állami gazdaságokban az a legközelebbi cél, hogy a törzskönyvezett tehenektől évente átlag 6 — 7 ezer kg tejet fejjengk. Sőt azt sem tartják lehetetlennek, hogy a törzskönyvezett tehenek hasznossága idejében egyszer elérjék az évi 8-10 ezer kg tejhozamot is. Nagy célkitűzések megvalósításán fáradoznak a keletnémet parasztok. Érthető, hogy az eddigi eredmények, célkitűzések, a földművesek bíztató jövője szálka a bonni politikusok, bankárok, földesurakszemében. (ks) Kockázatos utazás A merika gyarmatosítása idején a helyi hivatalnokok úgy mutatták be az indiánoknak az elnököt, mint „nagy fehér atyát", aki hatalmasabb Manitunál és akivel nem ajánlatos kukoricázni. A megváltozott történelmi helyzetben az USA egészen Kína partvidékéig ellenőrzi a TávolKeletet. Eisenhower, aki távol-keleti látogatásra indult, most nem az a „nagy fehér atya", aki a törzsfőnökök hódolatát megy fogadni. A törzsfőnökök persze szívesen hódolnának, csakhogy a helyzetet rohadt paradicsomok és záptojások jellemzik, melyekből a japánoknak még Hagerty sajtótitkár „fogadása" után is bőven maradt. Eisenhower két évvel ezelőtt búskomoran kijelentette: „Az elnöki tisztségnek legvisszataszítóbb része a politikai kampány". Akkor a kongresszus köztársaságpárti jelöltjeinek népszerűsítése volt napirenden. Ma sokkal többről van szó: Az agresszív amerikai politika megmentéséről, a birodalom további recsegő-ropogó részében. Különösen Japánban ellenzik az amerikai politikát és támaszpontokat és nem akarják látni Eisenhowert, aki „meg akarja édesíteni" a japánoknak szánt keserű pirulákat. Hát undok egy ügy, az igaz, és sokkal keményebb dió a két évvel előtti választási kampánynál. A legutóbbi események után a legmegdöbbentőbb az, hogy Eisenhower egyáltalán elindul. Eredetileg úgy tervezte japáni útját, hogy szovjetunióbeli látogatásával kapcsolatban többé-kevésbé formális kötelezettségének tesz eleget. S most ez a formális kötelezettség lett útjának fő célja. De nézzük a körülményeket! A szovjet kormány nem kért Eisenhower látogatásából, amikor az elnök azonosította magát a Szovjetunió szuverenitása el nem ismerésének sértő politikájával. Közben összeomlott a szöuli Amerika-barát liszinman-rendszer, s a nép kitörő haragja megrendítette az USA japáni uralmát. Hasonló folyamat érlelődik a Fülöp-szigeteken, s Tajvanon a panoptikumba való Csang Kaj-sek várja Eisenhowert. Az események központjában persze Japán áll. Már ez a tény önmagában elegendő lehetne ahhoz, hogy az .elpök otthon maradjon golfozni és ne' verje költségbe kíséretét, amely az utazás előtt tömeges biztosítást kötött testi sértés esetére. Ám aligha található olyan biztosító intézet, mely biztosítani tudná az amerikai politikát. Hisz egy incidens a nemzetközi események egész sorozatát indíthatja el. Az, ami Eisenhower látogatásakor Toklóban lejátszódhat, LatinAmerikában, a Közép-Keleten és Nyugat-Európában is elkerülhetetlenül visszhangra talál. Mégis mi készteti Washingtont arra, hogy nem megfelelő helyzetben makacsul ragaszkodjék az elnök utazásához, bár tudja, hogy a tömeg kővel várja őt. Lealázó katonai szerződést kényszerltettek rá Japánra. Aláírása óta az amerikai támadó támaszpontok egész csendesóceáni rendszere felélénkült. A mostani helyzetben azonban világos, hogy Eisenhower látogatása nem annyira győgyfr. mint inkább utolsó kenet lehet az erőpolitika híveinek. Ezt a „va banque" játékot kétféleképpen magyarázhatjuk. Először is, az agresszorok helyzete valóban reménytelen. Másodszor Eisenhower karrierja vége felé jár, s a támadó tömbök életének meghosszabbítására személyi tekintélyének utolsó maradványát is fel kell áldoznia. Különben már az is elegendő intelmül szolgálna, hogy sajtótitkárának kötéllétrán kellett beszöknie a helikopterbe. Most azt is megkockáztatják, hogy esetleg maga az elnök veszi igénybe a kötéllétrát. Az elnök újtához való makacs ragaszkodás világosan bizonyítja a kormány hajthatatlanságát, hogy minden áron folytatni akarja a támadó előkészületek és más országok szuverenitása megsértésének politikáját. Eisenhower japáni látogatása nagyon durva beavatkozás egy sorsdöntő elhatározás előtt álló ország belügyeibe. Igen nagy jelentősége van annak a harcnak, amelyet a japán nép az USÁ-val kötött új katonai szerződés ellen folytat. A japán nép sokkal következetesebb harcot vív, mint a délkoreai és török nép. melynek harca elsősorban a fasiszta diktatúra ellen irányul. A japán nép sokban utat mutat az amerikai támadó rendszerbe bevont többi országnak. Aligha találnánk még egy olyan kormányt, mely útnak indítaná államfőjét egy olyan országba, ahonnan egy héttel előbb alig tudott sajtótitkára meglépni. Az amerikai kormány ezt mégis megtette. A következő napokban alkalma lesz további külpolitikai „sikert" elkönyvelni. A nehéz-, ségi törvény rňég azokra is hat, akik nem akarják elismerni. 3. H. Eisenhower Alaszkán Washington (ČTK) - Eisenhower, az USA elnöke a távol-keleti országokba vezető útja során június 12-én az Alaszkán, Anchorage városában rövid ,pihenőt tartott, s június 13-án a déli órákban folytatta útját a Fülöp-szigetekre. Az USA elnökének ez az első hivatalos látogatása Alaszkán, amióta ezt a területet — másfél évvel ezelőtt — az USA 49-ik államává kiáltották ki. Hasonló látogatást tesz Eisenhower a távol-keleti országokból visszautazva a Hawaii-szigeteken, amelyek a közelmúltban váltak az USA 50-ik államává. VARSÓBAN JÚNIUS 7-én több mint kétórás megbeszélést folytattak az USA és a Kínai-Népköztársaság nagykövetei. Az értekezés tárgyáról nem adtak ki jelentést. A két nagykövet megállapodott abban, hogy legközelebb július 15-én találkoznak. (ČTK) mmme Moszkvában a Kropotkin parton rövidesen be fejezik az üj úszómedence építését. A meden cében egyidejűleg 2000 -ren fürödhetnek. Ké pürikön: f ásítják a medence környékét. HELYREIGAZÍTÁS: Tegnapi számunk 3. oldalán technikai hibából téves cím csúszott lapunkba. A középső hasábon levő első hír címe helyesen így hangzik: Az amerikai tengerészek megajándékozása. BRINDISIBEN vasárnap az olasz békevédő mozgalom gyűlést rendezett az olaszországi idegen katonai légitámaszpontok építése ellen. A gyűlésen Velio Spano kommunista szenátor és Tommaso Fiori szocialista professzor mondottak beszédet. (ČTK) M. DESAI, india pénzügyminisztere a Lengyel Népköztársaság pénzügyminiszterének meghívására június 12-én Varsóba érkezett. Az indiai vendég lengyelországi látogatása idején megtekinti a poznani mintavásárt is. (ČTK) GAMEL ABDEL NASSZER és családja június 13-án Jugoszláviába érkezett. Áz elnököt az Egyesült Arab Köztársaság több államférfia kíséri. A vendégek Brioni-szlgetére utaztak. (ČTK) DELHI óvárosában június 12-én » sikhek hatalmas tüntetést rendeztek, amelyen különállam megalakítását követelték. (ČTK) SEGNI, olasz külügyminiszter Cadenabbiában a Como-tó mellett felkereste Adenauer nyugatnémet kancellárt, aki ott tölti szabadságát. (ČTK) A FRANKFURTER RUNDSCHAU közlése szerint a bonni hadügyminisztérium a Nyugateurópai únió közvetítésével megkísérli, hogy elérje a nyugatnémet hadsereg felszerelés* további korlátozásának megszüntetését. (ČTK) INDIA külügyminisztériumának öt tisztviselője érkezett június 13-án Pekingbe, hogv a Kínai Népköztársaság képviselőivel a kínai-indiai határkérdésről tárgyaljanak. (ČTK) A MOXARCHISIA Olasz Demokrata Párt kettészakltásával június lö-án II. Umberto király száműzésének napján Olaszországban „az olasz monarchista mozgalom" címen írt jobboldali pártot alapítottak. (ČTK) AZ ALGÉRIAI francia katonai bíróság előtt június 13-án büntető per kezdődött az algériai nemzeti felszabadító mozgalom nyolc kiváló képviselője ellen. A vádlottak között van Ahmed Akkasz, algériai Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára és Henrik AlItg ismert haladó újságíró, a „Kihallgatás" című könyv szerzője. A tár gyalás titkos. (ČTK) tjj SZÖ 2 * 1960. Június 3.