Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-12 / 162. szám, vasárnap

Hazánk további (etukáftotolásáéd A választás előtti gyűléseken alkalmunk adó­dott megvitatni a szabad tizenöt év nagy-nagy eredményeit. Nem, most nincs szándékunkban ezeket felsorolni, hisz úgyis mindenki előtt isme­retesek. Ámde nem felesleges újból és újból le­szögezni, hogy ezek az eredmények nem véletle­nek és nem jöttek maguktól. A szocializ­mus építése terén elért minden legapróbb siker a kommunista párt vezette munkás­osztály történelmi harcának egy-egy állomá­sa. Ez a harc pedig egész dolgozó népünk és az egész emberiség szebb, boldogabb és békés holnapjáért folyik. Ezért pártunk politikáját dol­gozóink egyöntetűen támogatják. A választások az elmúlt másfél évtized sikereinek és a harmadik ötéves terv — a szocialista építés befejezése ter­vének jegyében zajlanak le. Ma tehát szavazatunkkal azon rendíthetetlen eltökéltségünknek adunk kifejezést, hogy hazánk­ban a szocializmust felépítjük! A családi élet tisztaságára cc Fiatalok és öregek, nők és férfiak százezrei járulnak ma az urnákhoz, hogy leadják szavazatukat a nép képviselőire. A szavazók között van­nak munkások és értelmiségiek, diá­kok és nyugdíjasok. Mi e nagy nap előestéjén Dávid Terézt kerestük fel. Dávid Teréz az utóbbi években l#tt a csehszlovákiai magyar irodalom jeles képviselője. Mind a" sokak által már jól ismert „Dódi" és a „Lidérc­fény" című drámáiban, mind többi írásában, időszerű társadalmi prob­lémákkal foglalkozik, a ma égető kérdéseire irányítja a figyelmet. A nagy nap előestéjén az írónőtől is arra kértünk választ, milyen érzés­sel járul az urnához, mire szavaz? — Aki figyelemmel kísérte eddigi írói munkásságomat — válaszolta Dávid Teréz — észrevehette, hogy sokat foglalkozom a család, a gye­rek s a gyereknevelés problémájá­val. Ezt azért teszem, mert azt val­lom, hogy a család maga is egy pa­rányi kollektíva, melynek egyik fő rendeltetése, hogy tagjait egy na­A jövő nemzedék boldogságára — Kenyerem javát már megettem, a "égy gyerek közül is már csak egy van a háznál. Egész életemben dolgoztam, sajnos, más látta hasznát. Bizony, ha körülnézek az épületen, amelyen mint kőműves dolgozom és látom a sok jóked­vű fiatalt, felrémlik előttem a múlt képe. Eszembe jutnak azok az évek, amikor az urak gyülekezete döntött arról, meny­nyit kereshetünk, hogyan folyjék a zse­bükbe a két kezünk munkájának az ered­ménye. Ma a Szovjetunió által felszabadított hazánkban már nem az urak határoznak a sorsunkról. Mi magunk intézzük ügye­inket. Tanítom is a fiatalokat a munka fogásaira. Beszélek nekik arról, milyen fontos, hogy minél több téglát, cementet takarítsanak meg, megmagyarázom, hogy a földbe taposott cement olyan, mintha a kenyeret dobná el, amely az övé. Részt vettem választókerületünk vá­lasztási gyűlésein. Azt jelöltük képvise­lőnknek, aki szerintem is a legérdeme­sebb rá. Megmondtuk neki, miért van hozzá bizalmunk. Nincs más kívánságom, csak azt aka­rom, hogy ez a mai életünk még szebb legyen, azt szeretném, hogy unokáim­nak sok-sok boldogságban legyen részük. Ezért jó munkámmal segítem a párt po­litikájának megvalósítását, ezért szava­zok a Nemzeti Front jelöltjeire. RUDOLF BOĎANSKÝ, gyobb, szélesebb kollektíva, a szocia­lista társadalom részére előkészítse. — A gyermekben már kicsiny ko­rától kezdve tudatosítani kell, hogy mindaz a kényelem, ami ma körül­veszi (mint szépen berendezett nap­közi és csecsemőotthonok, ingyenes orvosi szolgálat, testfejlesztő lehe­tőségek, nyaraltatási és ingyen­könyv-akciók, korszerűen felszerelt pionír otthonok, játszóterek stb.) nem létezhetnének a szocialista ál­lamrend nélkül. A gyermeknek meg kell értenie fejlettebb korban és hogy helytelen könnyű vállrándítás­sal elintéznie a szülői, vagy nagy­szülői példálózgatást, mely rendsze­rint így kezdődik — bizony mikor én gyerek voltam ez sem volt, meg az sem volt... — mert a sok elég­telenség, amiben „az öregek" része­sültek valamikor, komoly és szomo­rú valóság volt részükre. — Én — fejezte be Dávid Teréz — a gyermekek egészséges, szocia­lista szellemben való fejlődésének további lehetőségére, a családi élet tisztaságára való törekvésre, és ezen keresztül szocialista államunk felvi­rágoztatására szavazok, s egyben ar­ra is, hogy mint író továbbra is ezt az ügyet szolgálhassam. (b) Gazdagabb életünkért A Mokrancei Egységes Földmú­vesszövetkezet tagjai egységesen járulnak az urna elé. Szavazatuk­hoz gyönyörű felajánlást fűznek: az ötéves tervet négy év alatt teljesítik! Filakovszký László így beszélt a választásokról: — Van minek örülni! Mióta a világ fennáll, soha ilyen jó éle­tünk nem volt. A munkásosztály nagy segítségét szorgalmas mun­kánkkal viszonozzuk. íme, e szorgalmas munka ered­ményeiből: a község naponta ezer liter tejet ád a közellátás szá­mára. A sertéshús felvásárlását állandóan túlteljesítik. A határuk nagyon szép, a rozs kalásza 20 — 22 cm. Rekordtermést várnak a rep­céből és a kalászosokból. Az ara­tásra már most felkészülnek, ad­dig végeznek a növényápolással és a szénabegyűjtéssel. Ez idén minden tehéntől 50 literrel több tejet fejnek és a tervezett ser­tésállományt száz darabbal túl­szárnyalják. (m. s.) Épül a hatalmas Kelet szlovákiai Kohómü, melynek évi termelése 3,8 millió tonna acél lesz. Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy 1959-ben Csehszlovákia évi acéltermelése 6,6 millió tonna volt, 1965-ben már 10,5 millió tonna lesz. Hazánk biztonságára A Duna csehszlovákiai szakaszán szolgálatot teljesítő határőrök mun­kája nem könnyű. Vessünk egy pil­csónakázhat a partra, uszító röpcé­dulák kerülhetnek — gondos mű­anyagburkolatban — a vízre, amely lantást hétköznapjaikba, nézzük meg, hazánk partjaira sodorná őket. Kü­a Poprádi Építkezési Vállalat dolgozója § | A Nemzeti Fronti jelöltjeire A lakásépítés terén óriási feladatokat tűztünk magunk elé. Hogy a la­kásproblémát megoldjuk, a legközelebbi években évente több mint száz­ezer lakást építünk fel. Ez annyit jelent, hogy gyakorlatilag minden öt percben egy új lakást adunk át a várakozóknak. Képünkön a bratislavai Februári Győzelem utca új lakótelepe. milyen tettekkel bizonyítják, hogy mai szavazásuk nem csupán formális dolog, hogy e mögött mindennapi munkájukkal, minden igyekezetükkel állanak. PROCHÄZKA ŐRMESTER ÉS A LÄNYOK Jifí Procházka naszádparancsnok. Az a hír járja felőle, hogy matróz létére nem bír „kikötni" egy leány­nál sem, mert mindig — mint maga is mondja — valami közbejön. Szó sincs róla, hogy valami csélcsap le­gény lenne, vagy netalán olyan, aki nem tetszik a lányoknak. Szép szál fiú, keménykötésű „gyerek", halk­szavú, s a lányokkal szemben talán egy kicsit szégyenlős is. Csakhát ép­pen dunai határőr. Ez „női ügyek­ben" bizony néha hátrányt jelent. Mint például a múltkor is. Nyolcra megbeszélte a találkát, mert hétkor kellett volna befejeznie a szolgála­tot. A laktanyából a saroki óriáig nincs messze — semmi akadálya nem volt, hogy idejében érkezzék. A leány várt negyed kilencig, várt fél kilen­cig ... aztán természetesen haza­ment és, ami a legrosszabb — a kö­vetkező találkára már nem jött el. Mert nehéz azt egy lánynak meg­magyarázni, hogy néhány perccel hét előtt idegen hajót kísért naszádjá­val a Dunán, a hajó pedig ahelyett, hogy idejében odébb állt volna — horgonyt vetett. Horgonyt kellett vetnie tehát a naszádnak is. Kellett? Igen, a határőrök ismerik már a módszereket, tudják, ha határaink közelében őrizetlenül hagynák a ha­jót, akkor — mint már nemegyszer — arról a hajóról hívatlan vendég A 2 z ég közepén bá­mészkodik a nap. Delel a juhnyáj. Pihen a jószág, csak a számadónak és segítőtársainak nincs nyugta. Közel két és fél órát vesz igénybe a fejés. Székely Sándor, a čeče­Szavaz a számadó Eva Bosákovát nem kell bemutatni. ^ Neve már évek óto a csehszlovák tor- ^ ^ násznők ranglétrájának élén szerepel. Vi- k jovcei szövetkezet számadó lágbajnokságok olimpiai győzelem, számos i juhász a éppoly gondot for­nemzetközi siker tették hiressé ezt a ' ľ" m 0nd­rokonszenves cseh tornas;nnt. S 1 ' . A küszöbön áVó Választásokkal kap- § a nyirasra, elletesre csolatban akartunk néhány kérdést in- ^ vagy a juhállomány takar­tézni hozzá s persze szorgalmas edzés ^ mányozására. Munkatársai közben a tornateremben bukkantunk rá. ^ azt mondják róla: „Külön­— Látja elvtártnö, a mindennapi edzés ^ leges ember." nálunk a választásikra és a spartakiádra \ Igen különleges, szor­való előkészületeket jelenti. Vidéki váró- 5; , . ' - - .' -;ti-uin sokban, községekben beszélgetéssel egybe- $ Qalmaval parjat ritkítja kötött tornabemutatókon vettem részt, > nemcsak az említett szo­amelyeken az egybegyűltek, főleg a fia­talok, e részemre oly kedves sportág 5 nyéken is. Munkája neki iránt érdeklődtek. — Tizedikén a televí- i az életet jelenti, nyáját i nem adná oda a fél zióban neves művészek bevonásával ün- § nem adná oda a fél vilá­nepi jellegű műsoros est lesz, amelyen i gért valamennyi fellépő választási ajándékként 5; Maoas szikár ember a tudásának művészetének javát mutatja l szá madó. Ötvenhárom év be a nagyközönségnek — Én természetesen S . ..... ­m h r, tornászni fogok. Válogatott csapatunk a í gyomja a vallat, am ha spartakiádon tömeges fellépésben nem % ugy szembe all veie az szerepelhet, mert időnk nagy részét az \ ember, még most is, aka­olimpiai előkészületek foglalják le, de ^ rata ellenére a sudár dere­hogy mi is hozzájáruljunk a sikerhez, ^ k ú fenyőre gondol. Tekin­a spartakiád keretében komoly, színvo- i f e( e nyílt, őszinte. Kékes­nalas nemzetközi versenyt rendezünk, ^ szürke szeme derűsen mo­amire alaposan fel kell készülnünk. § soluoa Gondolkodás nélkül adom le szavaza- S ' : , , , • tómat a Nemzeti Front jelöltjeire. Ezzel \ Az kt S üT Ztí nemcsak személyuk iránt fejezem ki bi- \ invitál. Oda szokta beköt ­zalmamat, hanem elsősorban rendszerünk i ni paripáját" is a ketszaz­iránt, amely a sportolók számára olyan $ ötvenes Jawát, mert ma­ideális feltételeket biztosít, amilyenekről ^ napság már nem szamár­kapitalista országban még álmodni sem i háton jár a számadó... mernek Jő eredményekkel igyekszem a ^ A dikôr ď, telepedv e ­rólam és a többi sportolóról való gon^ ^^ ^ ..J^ ^ ŕ tött már a számadó, ami­doskodást meghálálni s örömöm az, ha szocialista hazám h'trne- ^ vét öregbíthetem. ^ i kor ellik a juh - most —va >5 munkájáról, életéről beszél. Kilenc éves korában kezdte a juhászságot. Aho­gyan ö mondja, akkor sze­gődött „inasnak" egy számadóhoz. Más embere volt egészen a felszabadu­lás utáni évekig. Cseléd volt. Egyetlenegy célt lá­tott az életben, azt: hogy egyszer kievickélhessen a cselédsorsból. A maga gazdája lehessen, a maga juhait hajthassa legelőre. Közel harminöt évig kellett gürcölnie, nélkülöz­nie, hogy végre — ahogyan akkor gondolta - vágyai teljesültek. Negyhenhétben földet vett a čečejovcei földbirtokostól. — Becsapódtam — mondja meggyőződéssel. Harmincöt év során meg­nélkülözött,. megrongyos­kodott krajcárjaimért föl­det vettem. Az úr olcsón adta, mert ő már látta a megváltozott helyzetet. En meg kidobtam a pénzt. A föld is olyan volt, hogy még birkalegelönek is alig felelt meg. Kis ideig elgondolkozik, majd szemrehányó hangon így folytatja: — En voltam a hibás ... Pedig már ismerhettem volna az urakat... Elvet­te az eszem az a tudat, hogy végre a magam szám­adója lehetek. Higgye el, sokat főtt akkoriban a fe­jem ... Életem egyik leg­helyesebb lépése volt, ami­kor „önállóságom" után a szövetkezetbe való belépés­sel tettem pontot. Jól in­tézik a kommunisták a magamfajta emberek sor­sát. Most a választás előtti napokban is felkerestek. Azt mondták: ők agitáto­rok és arra akarnak figyel­meztetni, hogy szavazni menjek. Azt mondtam rá: „Már hogyne mennék, hisz most olyan emberekre sza­vazhatok, akik eggyek ve­lem, akik azt akarják, amit én..." Az akol „pitvarában" több elismerő oklevél díszí­ti a tisztára meszelt falat. Ötvenhétben hat és félkiló gyapjút nyírt egy-egy bir­káról. A nagyszerű ered­mény nem tette elbizako­dottá. Ügy gondolta, ez még nem lehet a végső eredmény. Jól számított! A múlt évben a nyírási átlag már elérte a nyolc kiló harminc dekát. A ter­vezett tíz kiló sajt helyett tizenkettőt termelt egy­mondatban a számadó ma­gánélete is meg-meg vil­lan. Csak úgy mellékesen em­líti: - Építkeztem. Vettem ezt a — „csikót" - mu­tatt a motorkerékpárra. Három lányomat férjhez adtam. Az egyik legény­fiamat megházasítottam. Lányaimat tisztességesen kiállítottam. A fiamnak is juttattam annyit, hogy le­gyen mivel kezdenie az életet. A vendégek is meg voltak elégedve a menyeg­zőn, és még így sem kel­lett senkitől pénzt kölcsön kérnem... Szavát hosszú hallgatás követi. Amikor megszólal, gondolata már újból a va­sárnapnál jár: - Egyszerű ember va­gyok. Azt azonban, ami ma történik, értékelni tudom. A mostani rendszer igazán fölkarolta a magamfajta embereket. Nemcsak ke­nyeret ad, hanem megta­nítja az embert élni is. Az a vasárnapi szavazás meg már a jövőé is lesz. A fiamé a lányomé, akik már nem lesznek cselédek. Székely Sándor szavazni megy egész családjával. Számadói „parancs" a boj­egy f e jósbirkától. Az ellés täroknak ť h ne soká i pedig mindenki varakoza- ' , sát felülmúlta. varassanak magukra a sza­A mindennapi munka vazó urnáknál, ecsetelése mellett egy-egy Szarka István lönösen ezekben a napokban, a vá­lasztások előtt igyekeznek az ilyes­mivel. Ezért született meg az a vá­lasztások tiszteletére tett felajánlás, hogy nem hagynak kíséret nélkül egyetlen idegen hajót sem. ... Ezért marad el Procházka a randevúról. Mert mindig valami „közbejön". S neki felajánlása van. Itt nagyobb dolgokról van szó, ezt meg kell értened, kislány, KOTÁSEK SZABADSÁGRA MEGY Kotásek a választások előtt sza­badságra ment. De milyen szabad-* ságra! Szülőfalujában a nemzeti bi­zottságba jelölték a példás őrveze­tőt, akit odahaza példás traktorosnak ismernek. Azért kellett szabadságra mennie, hogy bemutatkozhasson vá­lasztóinak, közelebb kerüljön faluja problémáihoz — hiszen őszre lesze­rel, s neki is a falu sorsát kell irá­nyítania. Első eset ez határőrsé­günk történetében, hogy még kato-: nai szolgálatát teljesítő polgárt, szolgálati helyétől távol megválasz­szák. HAJDÚ TÖRZSŐRMESTER ÉJSZAKA JAVlT Hajdú törzsőrmester a parancsno­ka annak a naszádnak, amely már teljesítette a példás legénység cím elnyerésének feltételeit. Ez megfe­lel a polgári életben a szocialista munkabrigád címnek. Nos, ez a le­génység szocialista gondozásba vet­te a naszádot és felajánlotta, naszád­ja a nap minden órájában harcképes lesz, úgyhogy minden, idejében nem jelzett, váratlanul érkező hajóhoz is beoszthassák. A felajánlás szép, csakhogy ... Csakhogy megtörténik, mint nemrég, hogy este motorhibá­val érkezik vissza a csónak. Azelőtt azt mondták volna: holnap is nap van, a délelőtti munkaidő alatt kija­vítjuk. Ma azonban tudják: a harc­képes naszádra idejében van szük­ség. Itt járnak a nyugatnémet ke­reskedelmi hajók, amelyeket azonban nagy előszeretettel felhasználnak uszításra, kémkedésre is. Megtör­tént, hogy nagy, uszító jelszót ra­gasztottak a hajóra, s végigutazták vele a határt. Az ilyen hajót figyel­meztetni kell! Nekünk nincs szük­ségünk uszításra. Ezért tették a vá­lasztások előtt felajánlást. Ezért nem hagyták a hajójavítást reggelre. Ezért javít Hajdú törzsőrmester és példás legénysége éjszaka is, ha kell. KIRE SZAVAZNAK? Štefan Jánoska, Štefan Tomašovič, Jarmila Malecevá nemzeti bizottsági jelöltek büszkék lehetnek: határaink éber őrei, a helyüket minden körül­mények között megálló talpig férfiak szavaznak rájuk. S leadott szavaza­tuk mellett olyan felajánlásokat tel­jesítenek, amelyek méltók azokhoz, akik a belügyminiszter külön dicsé­retét érdemelték ki. S mert a vá­lasztásokon a legjobbakat választjuk, lehetetlen, hogy e határőregység tag­jai ne szerepelnének a jelöltek kö­zött. Amint említettük Kotásek őr­vezetőt a helyi nemzeti bizottságba jelölték, Slivka kapitány pedig a vá­rosi nemzeti bizottság jelöltje. A határőrök ma manifesztációsan választanak. Egyenlő, titkos a sza­vazás. De mi tudjuk kire, mire sza­vaztak. Annak az országnak békés, boldog jövőjére, amelynek határait oly odaadással őrzik. Vilcsek Géza ÜJ SZÖ 3 * 1960. június 12.

Next

/
Thumbnails
Contents