Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-04 / 154. szám, szombat

A Szovjetunió új leszerelési javaslatokat terjeszt elő '(Folytatás a 2. oldalról) Jelentéstétel az ellenőrző tanács­nak és ama ország kormányának, melyben az ellenőrök működnek. A nemzetközi ellenőrök csoport­jaiban a feloszlatandó alakulatok és a megsemmisítendő fegyverek jelle­gének megfelelő szakemberek le­gyenek. Az ellenőrző szervezet zavartala­nul hozzájárulhat az államok kato­nai célokra előirányzott költségve­tési összegeire vonatkozó anyagok­hoz, valamint az államhatalom tör­vényhozó és végrehajtó szerveinek erre vonatkozó határozataihoz. 4. A második szakaszban ezeket a harmadik szakaszban megvalósí­tandó intézkedéseket fogják együt­tesen vizsgálni: a) hogyan biztosítsák az általános és teljes leszerelési egyezmény be­tartását az egyezményben tartal­mazott összes intézkedések végre­hajtásának idején; b) hogyan őrizzék meg a békét és biztonságot az általános és teljes leszerelés feltételei közepette az ENSZ alapokmányának szellemében. 5. A nemzetközi ellenőrző szerve­zet épp úgy, mint az első szakasz­ról a másikra való áttéréskor érté­keli, milyen mértékben hajtották végre a második szakasz intézkedé­seit és jelentést tesz a szerződő ál­lamoknak, a Biztonsági Tanácsnak és az ENSZ-közgyűlésnek. III. szakasz: 1. Az államok fegyveres erői fel­számolásának befejezése. Az álla­moknak csupán szigorúan korláto­zott és minden államra nézve pon­tosan megjelölt, a belső rendnek és az állampolgárok személyi biztonsága védelmének garantálására szolgáló könnyű lőfegyverre! felszerelt rend­fenntartó osztagok (miiciák) állnak majd rendelkezésére. 2. Megsemmisülnek egyrészt köz­vetlenül a fegyveres erőknél, más­részt a raktárakban található ösz­szes megmaradó hagyományos fegy­verfajták és hadikészletek, a hadi­technikát is vagy megsemmisítik, vagy békés célokra használják fel. 3. Minden gyárban beszüntetik a haditermelést és a hagyományos fegyverek gyártását, kivéve az ál­talános és teljes leszerelési program megvalósulása után az egyes álla­mokban megmaradó rendfenntartó osztagoknak (milíciáknak) szánt könnyű lőfegyverek szigorúan korlá­tozott gyártását. 4. Felosztanak a hadügyminiszté­riumok, a vezérkarok, az összes ka­tonai és félig katonai jellegű hiva­talok, intézmények és szervezetek. Megszűnik a tartalékosok behívása. Az alkotmányos eljárásnak megfe­lelően az államok törvényes intézke­désekkel megtiltják az ifjúság kato­nai nevelését és megszüntetik a kö­telező katonai szolgálat bárminő for­máját. 5. Mind az állami szervek, mind a magánszemélyek vagy társadalmi szervezetek részéről katonai célokra fordított kiadások minden formáját beszüntetik. Az általános és teljes leszerelés eredményeképpen felsza­baduló összegeket a lakosságtól be­szedett adók csökkentésére vagy tel­jes eltörlésére, a népgazdaság támo­gatására és az elmaradott országok műszaki és gazdasági megsegítésére használják fel. 6. A harmadik szakaszban a kö­vetkező utólagos ellenőrző intézke­déseket hajtják végre: a nemzetközi ellenőrző szervezet ellenőröket küld ki, hogy helyszínen ellenőrizzék a hadügyminisztériumok, a vezérkarok, az összes katonai és félig katonai intézmények és szerve­zetek feloszlatását, a katonai kikép­zés és minden más katonai tevé­kenység beszüntetését. Beszüntetik a katonai célokra irá­nyuló összegek folyósítását. Az ellenőrző szervezet szükséges esetekben légi felügyeleti rendszert létesíthet és légifényképezést foly­tathat az államok területén. 7. Az általános és teljes leszerelési program megvalósulása után az ellen­őrző szervezet megmarad és tartós felügyeletet gyakorol az államok kö­telezettségeinek teljesítése fölött. Az ellenőrző tanácsnak joga lesz fel­ügyeleti mozgócsoportokat kiküldeni az államok területének bármelyik pontjára és objektumába. Az államok közlik az ellenőrző szervezettel, hol helyezték el a rend­fenntartó osztagokat (milíciákat), mi­lyen a létszámuk minden ponton (te­rületen) és adatokat közölnek a szá­mottevőbb rendfenntartó alakulatok­nak (milíciáknak) az államhatárok közelében történő áthelyezéseiről. A nemzetközi felügyelő csoportok ál­talánosan ' ellenőrzik, hogy a rend­fenntartó osztagok (milíciák) létszá­ma és fegyverzete megfeleljen a minden államra megjelölt normák­nak. 8. Hatályba lépnek a többi kidol­gozott intézkedések, melyek biztosít­ják a teljes leszerelési egyezmény betartását. 9. Az ENSZ alapokmányának meg­megfelelően intézkedés történik a béke és biztonság garantálására, az államok kötelezik magukat, hogy a2 egyes államok rendelkezésére bocsá­tott rendfenntartó osztagokból (mi­líciákból) szükséges esetekben ala­kulatokat bocsátanak a Biztonsági Tanács rendelkezésére. A leszerelési program fokozatos megvalósulásával és az államok ka­tonai kiadásainak csökkenésével egy­idejűleg a felszabaduló eszközök egy részét az elmaradott országok gazda­sági megsegítésére használják fel. * * * Az általános és teljes leszerelés megvalósításának ezt a folyamatát javasolja a Szovjetunió és javaslatá­ban tekintetbe vette a nyugati ha­talmak megjegyzéseit. A szovjet kormány az 1959. szep­tember 18-án benyújtott programját továbbfejlesztő javaslatait előter­jesztve készségét fejezi ki, hogy e javaslatok alapján hajlandó meg­egyezni a leszerelés folyamatáról. A leglényegesebb dolog az egyez­mény megkötése, s végre az általá­nos és teljes leszerelés megkezdése, amire a népek már annyira várnak, s amire az Egyesült Nemzetek Szer­vezete felszólított. A szovjet kormány huzavona, idővesztegetés nélkül kész ezt megkezdeni és őszinte reményét fejezi ki, hogy a többi államok is így fognak eljárni, hogy teljes mértékben tudatosítják azt a felelősséget, amely a leszerelésért, valamennyi állam kormányára, elsősorban azoban a nagyhatalmak kormányára hárul. 1960. június 2. Az angol sajtó az új szovjet leszerelési javaslatokról London (ČTK) - A pénteki angol lapok első oldalukon közlik a hírt az új szovjet javaslatokról. A kommentárokból és vastagbetűs cí­mekből kitűnik, hogy az új szovjet javaslatok Nagy-Britanniában nagy visszhangot váltottak ki és hogy azo­kat pozitívan értékelik. A Daily Mail konzervatív lap „A nyugodtan érvelő moszkvai do­kumentum hangsúlyozza: Az embe­riség a háborúnál jobb sorsot ér­demel", „Hruscsov fél útra jön elénk", „Oroszország új lesze­A Vatikán továbbra is beavatkozik Olaszország politikai életébe Róma (ČTK) - A pénteki olasz sajtó hírt közöl a vatikáni hierar­chia újabb beavatkozásáról Olaszor­szág politikai életébe. Mintini milá­nói érsek és Ruffini bíboros paler­mói érsek pásztorleveleket adtak ki, amelyekben elítélik a keresztényde­mokrata párt eddigi reakciós irány­vonalának bármiféle megváltoztatá­sát. relési tervet javasol" címen ír cikkeket. „A rakéták most a nukleáris fegyverek betiltási jegy­zékében az első helyet foglalják el" — írja a Daily Herald és hozzáfűzi, hogy a Nyugat pozitívan reagál. Az egyik nyugati hatalom moszkvai nagykövete kijelentette: „A javaslat fontos és azt át kell tanulmányoz­nunk, mert olyan dolgokat tartalmaz, amelyeket nem hagyhatunk figyel­men kíviil." A News Cronicle vastagbetűs cí­mében kiemeli a szovjet kormány javaslatát: „korlátozzuk elsősorban a nukleáris fegyvereket" és hozzáfű­zi, hogy az új szovjet terv új re­ménnyel kecsegtet a leszerelés kér­désében. Legdrámaibb javaslat az, hogy az első stádiumban ki kellene küszöbölni a nukleáris fegyverek szállítási eszközeit mégpedig mind a két oldalon. A Daily Express így ír: „A terv sok intézkedést tartalmaz, s a moszkvai nyugati diplomatákat arra készteti, állapítsák meg: ez igazán lépés volt előre." A fogyasztás növekedése a Szovjetunióban Moszkva (ČTK) - Sz. Partyigul, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatal kereskedelmi, statisztikai osztályvezetője a moszkvai Pravdá­ban azt írja, hogy az utóbbi évek­ben a Szovjetunióban nagymérték­ben növekszik az élelmiszerek fo­gyasztása és az ipari cikkek vá­sárlása. A legutóbbi hét folyamán az árueladás növekedése átlagosan 11 százalékkal emelkedik. Az USA­ban ez az emelkedés 3 százalékot, Nagy-Britanniában 0,9 százalékot tesz ki. Növekszik a legértékesebb élel­miszerek — a hús, a tej, a cukor, a zöldség és a gyümölcs — eladása. 1953 —1959-ig a Szovjetunióban az egy főre eső hús és zsír fogyasz­tás 27 százalékkal, a tej és tej­termékek fogyasztása 40 százalékkal, a tojásfogyasztás 44 százalékkal és a cukor fogyasztás 37 százalékkal növekedett. A textilvásárlásban a Szovjetunió túlszárnyalta Olaszorszá­got, utolérte Franciaországot és a legközelebbi években utoléri Nagy­Britanniát és a Német Szövetségi Köztársaságot. A Szovjetunió városi és falusi lakossága fogyasztásának színvonala és összetétele gyorsan közeledik egymáshoz. A Szovjetunióban a fogyasztás növekedésére nagy jelentőségű a la­kosság adójának megszüntetése, ami­nek folytán 1966-ban a munkások és alkalmazottak jövedelme 74 mil­liárd rubellel emelkedik. A szovjet kormány a célból, hogy fedezhesse a közszükségleti cikkek iránti keres­letet, elhatározta, hogy e cikkek gyártásának fejlesztésére az eredeti hétéves tervvel szemben 25—30 mil­liárd rubellel többet fektet be. A bevásárlás jelentős növekedése mellett folyamatosan emelkednek a szovjet dolgozók betétei is, a leg­utóbbi két év alatt 20 milliárd rubel­lel emelkedtek és most túlszárnyal­ják a 105 milliárd rubelt. Üj sziget Quito (ČTK) - Ecuador Csendes­óceáni partja közelében mintegy 60 kilométernyire északra Caraquez öböltől egy 2 kilométer hosszú, 400 méter széles és 30 méter magas sziget emelkedett ki a tengerből. Az Associated Press hírügynökség je­lentése szerint a tudósok e jelen­ség eredetéről a legkülönbözőbb ta­lálgatásokba bocsátkoznak, azonban elvetik azt a nézetet, hogy össze­függésben lehet a chilei földren­gésekkel ** ** » »** *«•> *« ** ** A A *******A*******AAAAAAAA A* A* * *' A' ** A' A*AA* *» **** *-* A* **a ** *** ** ************ ****** *i *AAAA A „Ny. Sz. Hruscsov és R. Ma­linovszkij elvtársak beszédei a kommunista munkabrigádok moszk­vai értekezletén", „Az USA tekin­télye a világ közvéleményének, de leghívebb szövetségeseinek szemé­ben is nagy csorbát szenvedett", „Japánban egyre hatalmasabb tün­tetések zajlanak le", „Mi történik Törökországban" — ezek a leggyak­rabban ismétlődő kifejezések a múlt l)ét eseményeiről tudósító lapok kül­politikai rovataiban. Nem fér két­ség hozzá, hogy jelentős események­ről van sző. A külpolitikai helyzet mai alakulására azonban a legna­gyobb hatással elsősorban a kom­munista munkabrigádok értekezletén mondott beszédek voltak. A Szov­jetunió kormánya képviselőinek nyi­latkozatai nemcsak az USA szövet­ségeseire voltak nagy hatással, ha­nem az Egyesült Államokban is nagy zavart keltettek. Ez annak ellenére is kiviláglik, hogy hétfőn az USA külügyminisztériuma nem is volt hajlandó hivatalosan kommentálni a nyilatkozatokat és Malinovszkij mar­sall beszédével kapcsolatban a hi­vatalos személyiségek később leg­feljebb olyan kijelentésre voltak ké­pesek, hogy „a beszédet komolyan kell venni", vagy „erős hangú fi­gyelmeztetés volt". Akárhogy szeretnék az amerikai vezető politikai körök agyonhallgatni, Hruscsov és Mali­novszkij elvtársak beszédei óriási hatást váltottak ki világszerte. Hi­szen az egész világon a múlt hét fo­lyamán az újságok — legyenek azok a szocialista tábor, vagy a Nyugat lapjai — —központi témája az em­lített beszédek visszhangja volt. A szocialista világrendszer közvéle­ményének állásfoglalására jellemző az USA provokációs politikájának egyöntetű elítélése, a szovjet kor­mány álláspontjának helyeslése, va­lamint azon igyekezet fokozása, amely az új viszonyok közepette is a feszültség enyhítésére irányul. Németország Szocialista Egység­pártjának központi lapja, a Neues Deutschland például hangsúlyozza: „Az Egyesült Államok agresszív erői, a Pentagon tábornokai és nem utolsó sorban a bonni kormány ve­Egy het <I> a nagyvilágban zetői attól féltek, hogy a csúcsér­tekezlet eredményeképpen további enyhülés következhet be a nemzet­közi helyzetben. Ez az enyhülés ve­szélyeztetné a nagy katonai konszer­nek profitját, a Pentagon és a nyu­gatnémet militaristák hódító terveit. Ezért határozták el, hogy megtor­pedózzák a párizsi találkozót. A fe­szültség enyhülése azonban az új vi­szonyok közepette is folytatódni fog. Washington kormányköreinek politi­kája lelepleződött." Bizony, az amerikai politika le­lepleződött. Hruscsov elvtárs leplez­te le, hogy úgy mondjuk — tetten­érte. Innen származik az a hatalmas visszhang, amelyet beszéde keltett. Hiszen a nyugati propaganda évek hosszú során át azt akarta elhitet­ni a nyugati országok népeivel, hogy az Egyesült Államok az az erő, amely békéjüket óvja, amelynek katonai erejében hinni kell, mert ez menti meg őket a „kommunista veszély­től". Most pedig egyszerre a napnál is világosabban a világ szeme előtt áll a valóság: az Egyesült Államok katonai erejét provokációkra hasz­nálja fel, agressziót követ el egy szuverén állam ellen, méghozzá olyan állam ellen, amelynek képviselőivel egy asztal mellett kellene megolda­nia a vitás kérdéseket. Egyszerre a kapitalista országok embere előtt olyan események folynak le, amelyek az amerikai politikáról eddig beléje vert elképzeléseknek éppen az el­lenkezőjét bizonyítják. Mert hiszen mindenki előtt teljesen világos, hogy nem szovjet repülőgép fényké­pezett katonai objektumokat Chicágó felett, hanem amerikai gép Szverd­lovszk felett. Ezt az egyszerű tényt semmilyen bértollnokok cikkei, sem gondosan felkészült politikusok nyi­latkozatai nem tudják úgy megma­gyarázni hogy abból az amerikai po­litika békés volta, vagy helyessége jöjjön ki. A Szovjetuniónak megvan min­den lehetősége ahhoz, hogy megsem­misítő csapást mérjen az agresszorra. Ez a mondat is elhangzott a kom­munista munkabrigádok értekezletén. Talán ez volt az, amely a legnagyobb hatást váltotta ki Nyugaton. Az em­berek ugyanis megtanulták szó sze­rint és komolyan venni azt, amit a szovjet államférfiak mondanak. És ha ilyet mondanak, akkor annak alapja is van. Méghozzá, ha ilyen tények támasztják alá a mondottakat: a szovjet rakéta — elsőnek a repülés történetében — 20 000 méter magasan repülő gépet lőtt le. Ez egy csapásra — pontosabban egy rakétalövésre — szétzúzta azoknak a terveit is, akik atombombázókat akartak küldeni a Szovjetunió ellen. Az a tény, hogy a Szovjetuniónak mindene megvan a támadó megsem­misítéséhez, egy nagyhorderejű nyi­latkozat kíséretében jutott a világ közvéleményének, mindenekelőtt a területükön az USA agresszív céljai­ra kiszolgáltató amerikai szövetsége­sek közvéleményének tudatába. Ez a nyilatkozat Rogyion Malinovszkij marsall, szovjet nemzetvédelmi mi­niszter nyilatkozata, amely figyelmez­tetést tartalmaz azok számára, akik megengedik, hogy területüket a Szovjetunió és más szocialista orszá­gok elleni agresszív akciókra hasz­nálják fel. Az a veszély, amely az agresszív katonai tömbökhöz való tartozással jár, a második világhábo­rú folyamán elég világosan megmu­tatkozott. De amint látható, a tanul­ságot ebből nem vonták le a NATO, a SEATO, vagy a CENTO tagállamai­nak kormányai. Ezen katonai cso­portosulásokba tartozó országok köz­véleménye azonban az említett nyi­latkozat jelentőségét ismerve egyre erősebb nyomást gyakorol a kormá­nyokra: ha későn is, de itt az ideje levonni a tanulságot. A közvélemény figyelmeztet: az embereknek békés egymás mellett élés kell, nem pedig katonai tömbök. A nép ilyen irányú figyelmezte­tése a legjobban a mai Japánban jut kifejezésre. Itt hatalmas tüntetések, óriási tömegmozgalom követeli a ja­pán-amerikai úgynevezett biztonsági szerződés felmondását. Ezekben a napokban kezdődött meg a 17. tilta­kozó akció, amelynek egyik legjelen­tősebb része az egynapos általános sztrájk lesz. Egyre-másra érkeznek feliratok a japán külügyminiszté­riumba, amelyek az U —2-es gépek kivonását követelik az ország terüle­téről. Fuzsijama külügyminiszter persze kijelentette, hogy erről sző sem lehet, azonban kénytelen volt olyan ígéretet tenni, hogy az emlí­tett gépek kizárólag meteorológiai megfigyeléseket fognak szolgálni. Az amerikai „meteorológiai tevékenysé­get" azonban túlságosan jól ismerik az emberek és az ilyen válasz nem elégíti ki őket. A mozgalom Malinov­szkij marsall beszéde után valószí­nűleg tovább fokozódik — mint azt az AP hírügynökség tokiói tudósítója megjegyzi. Kisi kormánya mondjon le, Eisenhower maradjon otthon, ér­vénytelenítsék a biztonsági szerző­dést, — ezek ma a japán dolgozók jelszavai. A mozgalom erős, milliók ügye. Lehetetlen nem megemlíteni a LIFE amerikai lap egyik utóbbi szá­mának tokiói riportját ezzel a ténnyel kapcsolatban. A Life azt írja, hogy „A politika Tokióban nem központi kérdés. Hiszen dr. Ryotaro-t is azért választották polgármesterré, mert nem mint politikus állt választói elé, hanem mint sportoló, aki kiverekszi, hogy az 1964-es olimpiát Tokióban rendezzék meg." Talán Eisenhower japáni útját igyekezett egyengetni a jámbor riporter, és bizonyára nagy sikere is volt: aki már kiadta Ja­pánban azt a 100 jent a Lifeért, legalább jót nevethetett. Ma ott ugyanis mindenki tudja, hogy a ki­fejezetten politikai tiltakozó mozga­lomban aktívan több mint 20 millió ember vesz részt. Ez a hatalmas tömegakció teťft szükségessé a SEATO, a délkelet­ázsiai tömb tagállamai külügyminisz­tereinek tanácskozását. Meg akarják tárgyalni, hogyan állítsák meg azt a lavinát, amely Ázsiában is teljesen felborítja az USA tekintélyét - ha ugyan ilyenről még beszélni lehet. Az, amit ügyük megmentéséért tesz­nek, szinte várható volt. Hiszen mit tesz ilyenkor az imperializmus? Fe­nyeget, hadsereget küld. Ezt tette a SEATO is. Provokatív hadgyakorla­tokat tartanak, repülőgépeket külde­nek a „veszélyeztetett" helyekre. A hadihajók, repülőgépek azonban nem ijesztik meg a népeket, sőt el­lenkezőleg még jobban meggyőzik őket arról, hogy az USA politikája az elnyomáson és a háborús előkészüle­teken alapszik. A tömegek ma a há­borús politika és az ezt megtestesítő amerikai támaszpontok ellen fordul­nak. A tömegek nyomásának ered­ménye volt az a tiltakozó jegyzék is, amelyet Dánia, Norvégia kormányai intéztek az Egyesült Államokhoz te­rületük agresszív célokra való fel­használása ellen. A tömegek egységes harca a háborús politika ellen pedig a békemozgalom megerősödését jele­ti. Ezeket a háborús politikára mért csapásokat a múlt hét legje­lentősebb eseménye — a tegnap köz­zétett beláthatatlan horderejű szov­jet leszerelési javaslat tetőzi be. Hruscsov elvtárs üzenete a világ min­den kormányfőjéhez, maga az új szov­jet leszerelési javaslat — s ez már ma, nyilvánosságra hozása napján világos — a világ minden egyes bé­keszerető emberének támogatását él­vezi. A javaslat szavai a szocialista világrendszerben építő, a Japánban lázongó, a Dél-Koreában tüntető, az öt világrészben békét óhajtó emberek szívéből jött szavak. Ezt a tömegek fogják támogatni. Előttük pedig az agresszív politikusok szűk köre — akármilyen hatalommal bírjon — kénytelen lesz meghunyászkodni. y, e. ÜJ SZÓ 3 * .1960. júnivu 4.

Next

/
Thumbnails
Contents