Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-03 / 153. szám, péntek

Ny. Sz. Hruscsov válasza az Izvesztyija tudósítójának kérdésére MOSZKVA (TASZSZ) - AZ IZVESZTYIJA TUDÖSTTÖJA AZ ALÁBBI KÉRDÉSSEL FORDULT HRUSCSOVHOZ, A SZOVJET MINISZTERTANÁCS ELNÖKÉHEZ: Az amerikai szenátus külügyi bizottságában, amely vizsgálatot folytatott a „csúcsértekezlet meghiúsítását okozó eseményekről", Fulbright szeríátor, a bizottság elnöke feltette a kérdést Herter amerikai külügyminiszternek, vajon a szovjet kormányfő Párizsban nem vetette-e fel „közvetve vagy közvetlenül" annak lehetőségét, hogy a csúcsértekezletet megelőzően találkozzék Eisenhowerrel? Herter a kérdésre így válaszolt: „Nem. Nem tudok semmit efféle kísérletekről". — Mit tudna ön mondani ezzel kapcsolatban? Hruscsov: Mint már a kommunista munkabrigádok legjobbjainak országos értekezletén, május 28-án elmondottam, Eisenhower amerikai elnök párizsi tartózkodásunk idején, sem a kormányfők előzetes találkozója előtt, sem azt követően nem mutatott semmiféle törekvést arra, hogy szabaddá tegye az utat a csúcsértekezlet felé. Nem tett őszinte erőfeszítéseket arra sem. hogy találkozzék velünk és kimagyarázkodjék. A kormányfők találkozóját megelőzően mi beszélgetést folytattunk Macmillan angol miniszterelnökkel. Ennek során Macmillan megkérdezte, szándékomban van-e találkozni Eisenhower elnökkel, hogy beszélgessünk erről a kérdésről. Ogy tűnt előttem, hogy az angol kormányfő rtem csupán saját kezdeményezéséből tett lépést. Azt válaszoltam Macmillannak, hogy ha Eisenhower elnök érdeklődést tanúsít egy ilyen találkozó iránt, akkor hajlandó vagyok találkozni vele. Én azonban nem akartam kezdeményező lépést tenni ezen a téren. És nem is tehettem, s ez egészen természetes. Kezdeményeznie annak kellett volna, aki megszegte az Egyesült Államok és a Szovjetunió közö'tt már kialakulóban levő jó kapcsolatokat, vagyis Eisenhower elnöknek. A Szovjetuniót megsértették, agresszív lépést követtek el ellene, amely az egész szovjet népet, az egész haladó emberiséget felháborította. Vajon nem világos-e, hogy az Egyesült Államok elnökétől és csakis tőle kellett volna kiindulnia az első lépésnek? Ilyen lépés azonban nem történt. Herter külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában adott válasza ugyanúgy, mint Eisenhower elnöknek néhány nappal előbb elhangzott beszéde azt az igazsággal ellenkező állítást tartalmazta, hogy én nem akartam találkozni Párizsban az Egyesült Államok elnökével. Ennek az állításnak az a célja, hogy félrevezesse az amerikai közvéleményt, és elhárítsa az Egyesült Államokkormányáról a csúcsértekezlet meghiúsításáért rázúdúló igazságos bírálatot. A Szovjetunió emlékirata Hollandia kormányához Moszkva (ČTK) - A szovjet kormány Hollandia kormányához emlékiratot intézett, amelyben hangsúlyozza, hogy a holland kormány a közelmúltban haditengerészeti egységeket, légierőket és szárazföldi csapatokat küldött Nyugat-Irián térségébe, ami fokozza a háború veszedelmét Délkelet-Ázsiában. Ez az eljárás világosan arról tanúskodik, hogy a háborús veszedelem e területen nem Indonéziától ered, amint azt a holland nagykövetségnek a szovjet kormányhoz intézett ez év április 12-i emlékirata közli. A szovjet kormány kifejezi azt a reményét, hogy Hollandia kormánya nem fog olyan akciókat kezdeni, amelyek veszélyeztethetnék a békét és fokozhatnák a feszültséget Délkelet-Ázsiában. A közvélemény elítéli a provokáci ós politiká Iz emberek viszolyognak és bizalmatfanok az USA politikájával szemben Allan Dulles a szenátus külügyi bizottsága előtt Washington (CTK) - Az amerikai szenátus külügyi bizottsága folytatja azon események kivizsgálását, amelyek a csúcstalálkozó kudarcához vezettek. A nyugati 'hírügynökségek jelentések szerint az amerikai szenátus külügyi bizottsága május 31-én kihallgatta Allan Dullest, a központi hírszerző szolgálat főnökét. A külügyi bizottság megtárgyalta Dullesnek az U-2 felderítő repülőgép esetében betöltött szerepét. Azokat a szigorú intézkedéseket, amelyeket május 27-én foganatosítottak Christian Herter államtitkár kihallgatásánál, még fokozták. Az ülés megkezdéséig még a fényképészeknek sem engedték meg, hogy elfoglalják szokásos helyüket. Dulles a tudósítók kérdéseire megtagadta a választ. J. W. Fulbright demokrata szenátor, a külügyi bizottság elnöke kijelentette, hogy a vizsgálat alatt nem hallott semmi olyasmit, ami arról győzné meg őt, hogy Eisenhower elnök ésszerűen járt el, amikor személyes felelősséget vállalt az U-2 kémrepülőgép incidenséért. A SEATO—amilyena valóságban „Elkészült a SEATO vezetőségének egybehangolt katonai terve" — jelentette ki ' Cates amerikai hadügyminiszter a délkelet-ázsiai agresszív tömb washingtoni értekezletének megnyitásakor. Kertelés nélkül kifejtette, hogy az amerikai militaristák továbbra is háborús tűzfészket akarnak e földrészen. Az USA már öt hónapja intenzív hadgyakorlatokat folytat a Távol-Keleten. A SEATO értekezletének előestéjén a Csendes-óceán középső vidékén nagyszabású tengeri hadgyakorlatok kezdődtek és 120 amerikai harci repülő indult útnak Thaiföldre, Fülöp-szigetekre és Tajvanra. Az emiitett akciók célja az. hogy megfélemlítsék a délkelet-ázsiai országok népét, hogy a dél-koreai és törökországi megmozdulásokhoz hasonló népi akciók ne terjedjenek el a több: országokban. A japán problémát illetően az amerikai kormánykörök egyáltalán nem ringatják magukat illúziókban. Az amerikai sajtóban például egyre jobban terjed az az általános nézet, melyet Sulzberger, ismeri hírlapíró a New York Timesben így fejezett ki: „A földrengés (értsd politikai földrengés), mely Szöul és Ankara között végigviharzik Ázsián, nem csillapszik le, míg alaposan meg nem rendíti Japánt." A dél-vietnami bábrendszer sorsa is igen aggasztja az imperialista világ vezetőit. A saigoni amerikai diplomaták meggyőződése, hogy nemsokára népfelkelés tör ki Ngo Dinh Diem ellen. Az amerikaiak távol-keleti provokációscselekményei, melyeknek szerves részét képezi a SEATO washingtoni tanácsülése, még egy célt követnek. Bizonyos formában nyomást gyakorolnak a kétségtelenül agresszív jellegű amerikai-japán katonai egyezmény gyors aláírására és ratifikálására. Az amerikai-japán szerződés nyilván alapját fogja képezni egy űj katonai csoportosulásnak, melyben az USA a jelentős japán erőkön kívül szívesen látná a dél-koreai, tajvani, fülöp-szigeteki, esetleg dél-vietnami és laoszi katonai alakulatokat. Ez az „Északi Csendes-óceáni Tömb", mely északon a SEATO-ra támaszkodnék, kétségtelenül lépés lenne a szocialista tábor körülzárására a Távol-Ke'eten. A SEATO tanácsülése az amerikai tervek konkretizálása szempontjából kétségMoszkva (ČTK) - A párizsi csúcsértekezlet meghiúsulása után a közvéleményt megdolgozó amerikai gépezetet teljes lendülettel megindították, - írja a moszkvai Pravda csütörtöki szerkesztőségi cikkében. A reakciós propagandisták a megszakadásig erőlködnek, hogy igazolják az amerikai nép előtt az USA szovjetellénes agresszív jellépését és tisztára mossák a csúcsértekezlet megtorpedózóit. Ám a reakciósok nem veszik tekintetbe az utóbbi években, jóként a szovjet' kormányfő történelmi nevezetességű látogatása után az egyszerű amerikaiak tudatában végbement változásokat. Sem a kormány embereinek magyarázatai, sem a monopolista sajtó szovjetellenes koholmányai, sem at álszent felszólítások, hogy „a nemzeti egység érdeke hallgatást követel", nem érték el hatást az amerikai népnél. Az amerikai lapszerkesztőségekhez I a berepülések folytatását a csúcsérérkező levelek írói egyenesen és vilá- | tekezlet időtartamára? HERTER: Ilyen formában sohasem vetettük fel konkrétan ä kérdést. GORE SZENÁTOR: Más szóval tehát ön azt állítja, hogy nem határozták el beszüntetésüket? HERTER: így van. ELNÖK: Államtitkár úr, még egy utolsó kérdés. Mi a véleménye: Tanultunk-e valamit, nem csak mi, ön és én, hanem mi mindnyájan önt és a kormányt is beleértve az U — 2 incidenséből? HERTER: Talán azt, hogy nem szabad balesetnek előfordulnia. ELNÖK: Talán csak nem ez minden, amit tanultunk? ... Ogy véli ón, hogy ez az egyetlen tanulság, amelyet az eseményekből levonhatunk? Mint látjuk, az államtitkár egyáltalán semmit sem tanult a történtekből, egyáltalán nem vont le józan következtetéseket belőlük. Herter egyáltalán nem tanult meg igazat mondani. Bár egyetlen érvvel sem tudta igazolni azt a tényt, hogy az Egyesült Államok meghiúsították a csúcsértekezletet, újabb hazuqságtelenül döntő jelentőségű tanácskozás. Mindezt Eisenhower elnök közelgő távolkeleti útja pecsételné meg. Az elnök még e hónapban Japánba, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreába és Tajvanra szándékozik látogatni. Az amerikai tervek sorsa azonban ebben a világrészben is kétes. A japán nép egyre világosabban kezdi iátni az amerikai imperializmus igazi jellegét és ezért harcának élét az Egyesült Államok ellen fordítja — mondotta Kend2si Mijamoto. Japán Kommunisía Pártjának főtitkára. Már 20 millió japán polgár erősítette meg aláírásával, hogy a szerződés felmondását és Eisenhower látogatásának visszavonását követeli. A Japán Szocialista Párt parlamenti csoportja is bejelentette, hogy képviselői lemondanak mandátumokról és lemondásra, valamint új választások kiírására kényszerítik a Kisi-kormányt. Az amerikai imperialisták számára fogas kérdés, milyen álláspontot foglalna ei az amerikai-japán szerződéssel kapcsolatban egy új japán kormány. A hírek szerint más távol-keleti országokban is tiltakoznak az amerikai politika ellen. Az ausztráliai Tribúne például hangoztatja, hogy Ausztrália szempontjából igen veszélyes a SEATO politikája és számára az általános és teljes leszerelés politikája lenne a legalkalmasabb. Ez a politika garantálja, hogy az amerikai imperialisták cselszövéseitől menten, békében és barátságban élhessenek az ottani népek. gosan kifejtik, hogy meggyőződésük Szerint az amerikai légierők betörése a szovjet légitérbe agresszív cselekmény. Hevesen bírálják a washingtoni kormányköröket is. Keserű gúny hatja át G. Millernek, a Chicago Sun and Times olvasójának levelét: „Ike tagadta a kémutat. Ike beismerte, hogy valóban felderítő út volt. Ike kijelentette, hogy folytátják a felderítő berepüléseket. Ike azt mondja, hogy beszüntetik a kémutakat. Lehet, hogy Ike beteg, fáradt, öreg ember. Sajnálom, hogy reá szavaztam". Sok neves amerikai politikus a közvélemény erős nyomására a kormány ártalmas politikai irányvonalának felülvizsgálását és elítélését követelte. A kongresszus tagjainak nagy csoportja május 20-án nyilatkozatban követelte a kormánytól, adjon számot a csúcsértekezletet megtorpedózó politikájáról. A szenátus külügyi bizottsága május 27-én megkezdte a párizsi értekezlet meghiúsítása körülményeinek megvitatását. Már a vizsgálat első napja a napnál is fényesebben igazolta, hogy sok törvényhozó szigorúan elítéli a kormánykörök megfontolatlan kalandor magatartását. Herter államtitkár hiába próbálta mentegetni a kormány eljárását és a Szovjetunióra hárítani a felelősséget a párizsi értekezlet meghiúsításáért. A védő szerepében lépett fel, de a valóságban a vádlottak padján ült. Az USA vezetői szándékosan igyekeztek meghiúsítani a párizsi értekezletet. Ezt eléggé meggyőzően bizonyítják az ülés gyorsírással készült jegyzőkönyvi kivonatai is, bár a cenzúra erősen működött a sorok között. GORE SZENÁTOR: Hetekkel a konkrét berepülés előtt a kémrepülőutak általános programjának összeállításakor gondolt-e ön arra, hogy a csúcsértekezlet idején, vagy előestéjén folytassak, avagy beszüntessék a berepüléseket ? HERTER: Természetesen. Mint mindenki, akkortájban én is nagyon sokat gondoltam a csúcsértekezletre. GORE SZENÁTOR: Ön tehát helyeselte a berepüléseket. HERTER: Igen, jóváhagytam. GORE SZ

ENÁTOR: Helyeselte-e ön AZ USA-BAN GONDOSKODNAK AZ EMBERRŐL Vew York (ČTK) - A Newswek amerikai folyóirat szerint az amerikai kémszolgálati szakértük arról tanácskoznak, mit lehetne tenni annak elérésére, hogy kémtevékenységet kompromittáló bizonyítékok, — mint pl. az U-2 repülőgép és pilótája — ne kerüljenek idegen kezekbe. .4 javaslatok egyike a kővetkező: A repülőgépet olyan berendezéssel kell felszerelni, amely veszély esetén egy gombnyomásra a támaszpontról elpusztítaná a repülőgépet és pilótáját. A kémszolgálati szakértők véleménye szerint a kémtevékenység eltitkolása fontosabb, mint egy emberélet megmentése. gal toldotta meg az utóbbi időben minisztériumában felgyülemlett koholmányokat. Kijelentette ugyahis, hogy Nyikita Hruscsov egyáltalán nem kísérelte meg a találkozást Eisenhowerral. Hruscsov elvtárs válasza, melyet az Izvesztyija tudósítójának kérdésére adott, világosan igazolja, hogy Herter válaszai egy szemernyi igazságot sem tartalmaznak. Herter tehát azzal a hamis állítással, hógy Hruscsov „nem volt hajlandó" Párizsban találkozni Eisenhowerral, becsapta az amerikai szenátust. Félrevezeti az amerikai közvéleményt, hogy kibújjon a felelősség alól az értekezlet megtorpedózásáért. De ez aligha fog sikerülni, mint ahogy nem sikerült elkerülnie a szenátorok éles bírálatát sem. Jellemző, hogy Allan Dulles, a központi hírszerzöszolgálat igazgatója, nyilván Herter felsüléséből okulva — lázas igyekezetet fejtett ki, hogy a bizottság előtt május 31-én adott válaszai egyáltalán ne kerüljenek napfényre. Dulles kihallgatása után Fulbright szenátor kijelentette, hogy még mindig nem lát „igazoló okot arra", hogy az amerikai elnök szentesítse a kémkedés politikáját. „Semmi olyasmit nem tapasztaltam, ami meggyőzne e lépés bölcsességéről" - jegyezte meg. A szenátusban megejtett vizsgálat világosan bizonyítja az agresszorok erkölcsi és politikai elszigeteltségét. A nemzetközi kalandorpolitika pókhálójának szövögetöi sem a szenátusban, sem az egyszerű amerikaiak hajlékaiban nem találnak megértésre. Li Szin-man pártja végképp felbomlott Szöul (ČTK) — Szöuli hírek szerint a dél-koreai liberális párt, amelyben vezérének, Li Szin-mannak bukása után komoly belső ellentétek merültek fel, most végleg felbomlott. Május 51-én a liberális párt 93 képviselője elhatározta, hogy kilép a liberális képviselők parlamenti csoportjából és új parlamenti csoportot alakít. Az új frakció képviselői azonban mindenképpen ragaszkodnak mandátumukhoz, amelyet erőszakkal, a nép akarata ellenére szereztek meg. A. M. KOSZIGEN, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese Buenos Airesből hazatérőben, Rómában megszakította útját, ahol az újságírók -ílöt; rámutatott az Olaszország és Szovjetunió közötti kereskedelmi kapcsolatok bővítfsének nagy lehetőségeiről. Kétnapos római tartózkodása után szerdán délután repülőgépen hazatért Moszkvába. (ČTK) CSOU EN-LAJ, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke és Cshen I külügyminiszter ötnapos Mongol Népköztársaságbeli látogatása után Ulan Bátorból visszatért Pekingbe. (ČTK) A ĽHUMANITÉ és Libération című párizsi lapok beszámoltak arról, hogy a francia kormány nem engedi meg, a laikus (állami) iskola híveinek június 19-i felvonulását. (CTK) , A RENAULT Gépkocsi Gyár munkásai e napokban tartották a vállalati bizottság tagjainak választását. A GGT haladó szakszervezet a szavazatok 78.27 %-át kapta. (ČTK) A NYUGAT-FRANCIAROSZÁGI Loire Atlantique szakszervezeti szövetségek közös nyilatkozatot bocsátottak ki, amelyben követelik, vessenek véget az algériai háborúnak és érvényesítsék az önrendelkezési jog elveit. (ČTK) OLASZORSZÁG június 2-án ünnepelt* az Olasz Köztársáság megalakításának 14. évfordulóját. Gronchi köztársasági elnök a fegyveres erőkhöz intézett kiáltványt bocsátott ki. (ČTK) MINT MÁR közöltUk, három kínai hegymászó: Wang Fi-csou, Csu Jin-Chua és Konbu (tibeti) elérte a Csomo Lungma (a Mount Everest kínai neve) csúcsát. A világ legmagasabb hegycsúcsát a/ északi oldalról mászták meg, amit eddig lehetetlennek tartottak. Az expedíció 46 tagot számlált, akik közül a legtöbben a közbeeső táborokat szállták meg, amelyek élelmezési és utánpótlási támaszpontokul szolgáltak. Az u^élsó tábort 8300 méter magasan állították fel. A csúcsot innen rohamozta meg a három hegymászó. 8888 méter magasan fekvő céljukat az első próbálkozásra elérték. Az expedíciót a legnagyobb nehézségek 5150 méter magasan érték, ahol a tábort többször elsöpörte a hatalmas hóvihar. A csú cs ostroma összesen két hónapig tartott. Az expedíció vezetője az eddig lehetetlennek vélt feladat teljesítése után az IJjkína tudósítójának kijelentette: „A győzelmet expedíciónk minden tagja kiváló képességének, bátorságának és lelkesedésének köszönhetjük. Azt kívánjuk, hogy a nemzetek közötti barátság oly szilárd és tiszta legyen, mint a Csomo Lungma". Képünk az expedíciót az 5800 méter magasan fekvő tábor elhagyásakor mutatja be. Űjkína felv. „Felebaráti segítség ' Eich mannak — «_* WJ Az izraeli sajtó Eichmannak, hat millió zsidó gyilkosának letartóztatásával kapcsolatban komoly tényt derített fel: A nyugatnémet katolikus papság segíti és ellátta Eichmant vatikáni okiratokkal, hogy — valószínűen Spanyolországból - elhagyhassa Európát. A katolikus papságnak egyaránt nagy befolyása van a bonni államban és Franco Spanyolországában. A főpapság mindkét országban szorosan együttműködik a fasisztákkal: Spanyolországban az uralkodó Franco-rendszerrel, az NSZK-ban pedig a volt nácikkal. Az ilyen esetekben, Újabb antiszemita hullám Nyugaton London (ČTK) — Keddre virradó éjjel „I üke Eichman" (Kedvelem Eichmant) felirat jelent meg az egyik londoni zsinagóga falán Az antiszemita elemek így fejezték ki rokonszenvüket a náci háborús bűnös iránt, aki Hitler Németországában az európai zsidók tömeges kiirtását irányította s akit a közelmúltban az izraeli rendőrség elfogott és bíróság elé állit. Egy másik londoni zsinagógára horogkeresztet mázoltak. Londonban már vasárnap nácijelszavak tűntek fel. amikor náci háborús bűnöst kell fedezniök készségesen „jobb sorshoz" segítik. Az izraeli lapok szerint Éichman a háború után két évig amerikai hadifogságban volt, majd 1950-ig Nyugat-Németországban élt. Itt segítségére volt a fasiszta „csendes segély", melyet Hitler barátja, gróf Eisenberg és a volt SS-isták szervezete, a Mayer SS-páncélos tábornok vezetése alatt álló HIAG irányított. A katolikus papság — bizonyára a Vatikán beleegyezésével, ha nem egyenes kezdeményezésére — e fasiszta szervezetekkel karöltve hozzásegítette Eichmant, hogy Argentínába szökjön, ahol az „ArgentínaEurópa" náci szervezet, az Argentínában élő náci csoportok csúcsszervezete vette őt pártfogásba. Könnyű kitalálni az okot, mely arra késztette a katolikus papságot, hogy „felebaráti" segítséget nyújtson Eichmannak: valószínűen attól tartott, hogy Eichman elárulhat valamit a papság és a hitleristák együttműködéséről, melyet a „zsidó-kérdés megoldásában" (egyes kelet-európai országokban például Hlinka „szlovák államában") folytattak. Valóban „a felebaráti segítség" furcsa keresztény elvei késztetik a katolikus papságot milliók gyilkosának mentésére. t-dra ÜJ SZŐ 3 * 1960. június %