Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-03 / 153. szám, péntek

Ny. Sz. Hruscsov válasza az Izvesztyija tudósítójának kérdésére MOSZKVA (TASZSZ) - AZ IZ­VESZTYIJA TUDÖSTTÖJA AZ ALÁBBI KÉRDÉSSEL FORDULT HRUSCSOV­HOZ, A SZOVJET MINISZTERTANÁCS ELNÖKÉHEZ: Az amerikai szenátus külügyi bi­zottságában, amely vizsgálatot foly­tatott a „csúcsértekezlet meghiúsítá­sát okozó eseményekről", Fulbright szeríátor, a bizottság elnöke feltet­te a kérdést Herter amerikai külügy­miniszternek, vajon a szovjet kor­mányfő Párizsban nem vetette-e fel „közvetve vagy közvetlenül" annak lehetőségét, hogy a csúcsértekezletet megelőzően találkozzék Eisenhower­rel? Herter a kérdésre így válaszolt: „Nem. Nem tudok semmit efféle kí­sérletekről". — Mit tudna ön mon­dani ezzel kapcsolatban? Hruscsov: Mint már a kom­munista munkabrigádok legjobbjai­nak országos értekezletén, május 28-án elmondottam, Eisenhower ame­rikai elnök párizsi tartózkodásunk idején, sem a kormányfők előzetes találkozója előtt, sem azt követően nem mutatott semmiféle törekvést arra, hogy szabaddá tegye az utat a csúcsértekezlet felé. Nem tett őszin­te erőfeszítéseket arra sem. hogy találkozzék velünk és kimagyaráz­kodjék. A kormányfők találkozóját meg­előzően mi beszélgetést folytattunk Macmillan angol miniszterelnökkel. Ennek során Macmillan megkérdez­te, szándékomban van-e találkozni Eisenhower elnökkel, hogy beszél­gessünk erről a kérdésről. Ogy tűnt előttem, hogy az angol kormányfő rtem csupán saját kezdeményezésé­ből tett lépést. Azt válaszoltam Macmillannak, hogy ha Eisenhower elnök érdeklődést ta­núsít egy ilyen találkozó iránt, ak­kor hajlandó vagyok találkozni vele. Én azonban nem akartam kezdemé­nyező lépést tenni ezen a téren. És nem is tehettem, s ez egészen ter­mészetes. Kezdeményeznie annak kellett volna, aki megszegte az Egyesült Államok és a Szovjetunió közö'tt már kialakulóban levő jó kap­csolatokat, vagyis Eisenhower elnök­nek. A Szovjetuniót megsértették, agresszív lépést követtek el ellene, amely az egész szovjet népet, az egész haladó emberiséget felháborí­totta. Vajon nem világos-e, hogy az Egyesült Államok elnökétől és csak­is tőle kellett volna kiindulnia az el­ső lépésnek? Ilyen lépés azonban nem történt. Herter külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában adott válasza ugyanúgy, mint Eisenhower elnök­nek néhány nappal előbb elhangzott beszéde azt az igazsággal ellenkező állítást tartalmazta, hogy én nem akartam találkozni Párizsban az Egyesült Államok elnökével. Ennek az állításnak az a célja, hogy félre­vezesse az amerikai közvéleményt, és elhárítsa az Egyesült Államok­kormányáról a csúcsértekezlet meg­hiúsításáért rázúdúló igazságos bírá­latot. A Szovjetunió emlékirata Hollandia kormányához Moszkva (ČTK) - A szovjet kor­mány Hollandia kormányához emlék­iratot intézett, amelyben hangsú­lyozza, hogy a holland kormány a közelmúltban haditengerészeti egy­ségeket, légierőket és szárazföldi csapatokat küldött Nyugat-Irián tér­ségébe, ami fokozza a háború vesze­delmét Délkelet-Ázsiában. Ez az eljárás világosan arról ta­núskodik, hogy a háborús veszede­lem e területen nem Indonéziától ered, amint azt a holland nagykö­vetségnek a szovjet kormányhoz in­tézett ez év április 12-i emlékira­ta közli. A szovjet kormány kifejezi azt a reményét, hogy Hollandia kormánya nem fog olyan akciókat kezdeni, amelyek veszélyeztethetnék a békét és fokozhatnák a feszültséget Dél­kelet-Ázsiában. A közvélemény elítéli a provokáci ós politiká Iz emberek viszolyognak és bizalmatfanok az USA politikájával szemben Allan Dulles a szenátus külügyi bizottsága előtt Washington (CTK) - Az ameri­kai szenátus külügyi bizottsága folytatja azon események kivizsgá­lását, amelyek a csúcstalálkozó ku­darcához vezettek. A nyugati 'hírügynökségek jelenté­sek szerint az amerikai szenátus külügyi bizottsága május 31-én ki­hallgatta Allan Dullest, a központi hírszerző szolgálat főnökét. A kül­ügyi bizottság megtárgyalta Dulles­nek az U-2 felderítő repülőgép ese­tében betöltött szerepét. Azokat a szigorú intézkedéseket, amelyeket május 27-én foganatosí­tottak Christian Herter államtitkár kihallgatásánál, még fokozták. Az ülés megkezdéséig még a fényképé­szeknek sem engedték meg, hogy el­foglalják szokásos helyüket. Dulles a tudósítók kérdéseire megtagadta a választ. J. W. Fulbright demokrata sze­nátor, a külügyi bizottság elnöke kijelentette, hogy a vizsgálat alatt nem hallott semmi olyasmit, ami ar­ról győzné meg őt, hogy Eisenhower elnök ésszerűen járt el, amikor személyes felelősséget vállalt az U-2 kémrepülőgép incidenséért. A SEATO—amilyena valóságban „Elkészült a SEATO vezetőségének egy­behangolt katonai terve" — jelentette ki ' Cates amerikai hadügyminiszter a dél­kelet-ázsiai agresszív tömb washingtoni értekezletének megnyitásakor. Kertelés nélkül kifejtette, hogy az amerikai mi­litaristák továbbra is háborús tűzfészket akarnak e földrészen. Az USA már öt hónapja intenzív hadgyakorlatokat folytat a Távol-Keleten. A SEATO értekezletének előestéjén a Csendes-óceán középső vi­dékén nagyszabású tengeri hadgyakorla­tok kezdődtek és 120 amerikai harci re­pülő indult útnak Thaiföldre, Fülöp-szi­getekre és Tajvanra. Az emiitett akciók célja az. hogy meg­félemlítsék a délkelet-ázsiai országok né­pét, hogy a dél-koreai és törökországi megmozdulásokhoz hasonló népi akciók ne terjedjenek el a több: országokban. A japán problémát illetően az amerikai kormánykörök egyáltalán nem ringatják magukat illúziókban. Az amerikai sajtóban például egyre jobban terjed az az álta­lános nézet, melyet Sulzberger, ismeri hírlapíró a New York Timesben így fe­jezett ki: „A földrengés (értsd politikai földrengés), mely Szöul és Ankara kö­zött végigviharzik Ázsián, nem csillap­szik le, míg alaposan meg nem rendíti Japánt." A dél-vietnami bábrendszer sorsa is igen aggasztja az imperialista világ ve­zetőit. A saigoni amerikai diplomaták meggyőződése, hogy nemsokára népfelke­lés tör ki Ngo Dinh Diem ellen. Az amerikaiak távol-keleti provokációs­cselekményei, melyeknek szerves részét képezi a SEATO washingtoni tanácsülése, még egy célt követnek. Bizonyos formá­ban nyomást gyakorolnak a kétségtele­nül agresszív jellegű amerikai-japán ka­tonai egyezmény gyors aláírására és ra­tifikálására. Az amerikai-japán szerződés nyilván alapját fogja képezni egy űj katonai csoportosulásnak, melyben az USA a jelentős japán erőkön kívül szívesen látná a dél-koreai, tajvani, fülöp-szige­teki, esetleg dél-vietnami és laoszi ka­tonai alakulatokat. Ez az „Északi Csen­des-óceáni Tömb", mely északon a SEATO-ra támaszkodnék, kétségtelenül lépés lenne a szocialista tábor körülzá­rására a Távol-Ke'eten. A SEATO tanácsülése az amerikai ter­vek konkretizálása szempontjából kétség­Moszkva (ČTK) - A párizsi csúcsértekezlet meghiúsulása után a közvé­leményt megdolgozó amerikai gépezetet teljes lendülettel megindították, - írja a moszkvai Pravda csütörtöki szerkesztőségi cikkében. A reakciós propagandisták a megszakadásig erőlködnek, hogy igazolják az amerikai nép előtt az USA szovjetellénes agresszív jellépését és tisztára mossák a csúcsértekezlet megtorpedózóit. Ám a reakciósok nem veszik tekintetbe az utóbbi években, jóként a szovjet' kormányfő történelmi nevezetességű látogatása után az egyszerű amerikaiak tudatában végbement változásokat. Sem a kormány embereinek magyarázatai, sem a monopolista sajtó szov­jetellenes koholmányai, sem at álszent felszólítások, hogy „a nemzeti egység érdeke hallgatást követel", nem érték el hatást az amerikai népnél. Az amerikai lapszerkesztőségekhez I a berepülések folytatását a csúcsér­érkező levelek írói egyenesen és vilá- | tekezlet időtartamára? HERTER: Ilyen formában sohasem vetettük fel konkrétan ä kérdést. GORE SZENÁTOR: Más szóval tehát ön azt állítja, hogy nem határozták el beszüntetésüket? HERTER: így van. ELNÖK: Államtitkár úr, még egy utolsó kérdés. Mi a véleménye: Tanul­tunk-e valamit, nem csak mi, ön és én, hanem mi mindnyájan önt és a kormányt is beleértve az U — 2 inci­denséből? HERTER: Talán azt, hogy nem sza­bad balesetnek előfordulnia. ELNÖK: Talán csak nem ez minden, amit tanultunk? ... Ogy véli ón, hogy ez az egyetlen tanulság, amelyet az ese­ményekből levonhatunk? Mint látjuk, az államtitkár egyálta­lán semmit sem tanult a történtekből, egyáltalán nem vont le józan követ­keztetéseket belőlük. Herter egyáltalán nem tanult meg igazat mondani. Bár egyetlen érvvel sem tudta igazolni azt a tényt, hogy az Egyesült Államok meghiúsították a csúcsértekezletet, újabb hazuqság­telenül döntő jelentőségű tanácskozás. Mindezt Eisenhower elnök közelgő távol­keleti útja pecsételné meg. Az elnök még e hónapban Japánba, a Fülöp-szigetekre, Dél-Koreába és Tajvanra szándékozik lá­togatni. Az amerikai tervek sorsa azonban eb­ben a világrészben is kétes. A japán nép egyre világosabban kezdi iátni az amerikai imperializmus igazi jellegét és ezért harcának élét az Egyesült Államok ellen fordítja — mondotta Kend2si Mi­jamoto. Japán Kommunisía Pártjának fő­titkára. Már 20 millió japán polgár erő­sítette meg aláírásával, hogy a szerző­dés felmondását és Eisenhower látoga­tásának visszavonását követeli. A Japán Szocialista Párt parlamenti csoportja is bejelentette, hogy képviselői lemondanak mandátumokról és lemondásra, valamint új választások kiírására kényszerítik a Kisi-kormányt. Az amerikai imperialis­ták számára fogas kérdés, milyen ál­láspontot foglalna ei az amerikai-japán szerződéssel kapcsolatban egy új japán kormány. A hírek szerint más távol-keleti orszá­gokban is tiltakoznak az amerikai poli­tika ellen. Az ausztráliai Tribúne pél­dául hangoztatja, hogy Ausztrália szem­pontjából igen veszélyes a SEATO poli­tikája és számára az általános és teljes leszerelés politikája lenne a legalkalma­sabb. Ez a politika garantálja, hogy az amerikai imperialisták cselszövéseitől menten, békében és barátságban élhesse­nek az ottani népek. gosan kifejtik, hogy meggyőződésük Szerint az amerikai légierők betörése a szovjet légitérbe agresszív cselek­mény. Hevesen bírálják a washingtoni kor­mányköröket is. Keserű gúny hatja át G. Millernek, a Chicago Sun and Times olvasójának levelét: „Ike tagad­ta a kémutat. Ike beismerte, hogy va­lóban felderítő út volt. Ike kijelentet­te, hogy folytátják a felderítő bere­püléseket. Ike azt mondja, hogy be­szüntetik a kémutakat. Lehet, hogy Ike beteg, fáradt, öreg ember. Saj­nálom, hogy reá szavaztam". Sok neves amerikai politikus a köz­vélemény erős nyomására a kormány ártalmas politikai irányvonalának fe­lülvizsgálását és elítélését követelte. A kongresszus tagjainak nagy csoport­ja május 20-án nyilatkozatban köve­telte a kormánytól, adjon számot a csúcsértekezletet megtorpedózó poli­tikájáról. A szenátus külügyi bizottsága május 27-én megkezdte a párizsi értekezlet meghiúsítása körülményeinek megvita­tását. Már a vizsgálat első napja a napnál is fényesebben igazolta, hogy sok törvényhozó szigorúan elítéli a kormánykörök megfontolatlan kalan­dor magatartását. Herter államtitkár hiába próbálta mentegetni a kormány eljárását és a Szovjetunióra hárítani a felelősséget a párizsi értekezlet meghiúsításáért. A védő szerepében lépett fel, de a valóságban a vádlottak padján ült. Az USA vezetői szándékosan igye­keztek meghiúsítani a párizsi értekez­letet. Ezt eléggé meggyőzően bizonyít­ják az ülés gyorsírással készült jegy­zőkönyvi kivonatai is, bár a cenzúra erősen működött a sorok között. GORE SZENÁTOR: Hetekkel a konk­rét berepülés előtt a kémrepülőutak általános programjának összeállítása­kor gondolt-e ön arra, hogy a csúcs­értekezlet idején, vagy előestéjén foly­tassak, avagy beszüntessék a berepü­léseket ? HERTER: Természetesen. Mint min­denki, akkortájban én is nagyon sokat gondoltam a csúcsértekezletre. GORE SZENÁTOR: Ön tehát helye­selte a berepüléseket. HERTER: Igen, jóváhagytam. GORE SZ ENÁTOR: Helyeselte-e ön AZ USA-BAN GONDOSKODNAK AZ EMBERRŐL Vew York (ČTK) - A Newswek ame­rikai folyóirat szerint az amerikai kém­szolgálati szakértük arról tanácskoznak, mit lehetne tenni annak elérésére, hogy kémtevékenységet kompromittáló bizo­nyítékok, — mint pl. az U-2 repülő­gép és pilótája — ne kerüljenek idegen kezekbe. .4 javaslatok egyike a kővetkező: A re­pülőgépet olyan berendezéssel kell fel­szerelni, amely veszély esetén egy gomb­nyomásra a támaszpontról elpusz­títaná a repülőgépet és pilótáját. A kém­szolgálati szakértők véleménye szerint a kémtevékenység eltitkolása fontosabb, mint egy emberélet megmentése. gal toldotta meg az utóbbi időben mi­nisztériumában felgyülemlett kohol­mányokat. Kijelentette ugyahis, hogy Nyikita Hruscsov egyáltalán nem kí­sérelte meg a találkozást Eisenhower­ral. Hruscsov elvtárs válasza, melyet az Izvesztyija tudósítójának kérdésére adott, világosan igazolja, hogy Herter válaszai egy szemernyi igazságot sem tartalmaznak. Herter tehát azzal a hamis állítással, hógy Hruscsov „nem volt hajlandó" Párizsban találkozni Eisenhowerral, becsapta az amerikai szenátust. Félre­vezeti az amerikai közvéleményt, hogy kibújjon a felelősség alól az értekezlet megtorpedózásáért. De ez aligha fog sikerülni, mint ahogy nem sikerült elkerülnie a szenátorok éles bírálatát sem. Jellemző, hogy Allan Dulles, a köz­ponti hírszerzöszolgálat igazgatója, nyilván Herter felsüléséből okulva — lázas igyekezetet fejtett ki, hogy a bizottság előtt május 31-én adott vá­laszai egyáltalán ne kerüljenek nap­fényre. Dulles kihallgatása után Ful­bright szenátor kijelentette, hogy még mindig nem lát „igazoló okot arra", hogy az amerikai elnök szentesítse a kémkedés politikáját. „Semmi olyasmit nem tapasztaltam, ami meggyőzne e lépés bölcsességéről" - jegyezte meg. A szenátusban megejtett vizsgálat világosan bizonyítja az agresszorok erkölcsi és politikai elszigeteltségét. A nemzetközi kalandorpolitika pók­hálójának szövögetöi sem a szenátus­ban, sem az egyszerű amerikaiak haj­lékaiban nem találnak megértésre. Li Szin-man pártja végképp felbomlott Szöul (ČTK) — Szöuli hírek szerint a dél-koreai liberális párt, amelyben ve­zérének, Li Szin-mannak bukása után komoly belső ellentétek merültek fel, most végleg felbomlott. Május 51-én a liberális párt 93 képvi­selője elhatározta, hogy kilép a liberális képviselők parlamenti csoportjából és új parlamenti csoportot alakít. Az új frakció képviselői azonban min­denképpen ragaszkodnak mandátumukhoz, amelyet erőszakkal, a nép akarata elle­nére szereztek meg. A. M. KOSZIGEN, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első helyettese Bue­nos Airesből hazatérőben, Rómában meg­szakította útját, ahol az újságírók -ílöt; rámutatott az Olaszország és Szovjetunió közötti kereskedelmi kapcsolatok bővítf­sének nagy lehetőségeiről. Kétnapos római tartózkodása után szerdán délután re­pülőgépen hazatért Moszkvába. (ČTK) CSOU EN-LAJ, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke és Cshen I kül­ügyminiszter ötnapos Mongol Népköztár­saságbeli látogatása után Ulan Bátorból visszatért Pekingbe. (ČTK) A ĽHUMANITÉ és Libération című pá­rizsi lapok beszámoltak arról, hogy a francia kormány nem engedi meg, a laikus (állami) iskola híveinek június 19-i felvonulását. (CTK) , A RENAULT Gépkocsi Gyár munkásai e napokban tartották a vállalati bizott­ság tagjainak választását. A GGT haladó szakszervezet a szavazatok 78.27 %-át kapta. (ČTK) A NYUGAT-FRANCIAROSZÁGI Loire Atlantique szakszervezeti szövetségek kö­zös nyilatkozatot bocsátottak ki, amely­ben követelik, vessenek véget az algé­riai háborúnak és érvényesítsék az ön­rendelkezési jog elveit. (ČTK) OLASZORSZÁG június 2-án ünnepelt* az Olasz Köztársáság megalakításának 14. évfordulóját. Gronchi köztársasági elnök a fegyveres erőkhöz intézett kiáltványt bocsátott ki. (ČTK) MINT MÁR kö­zöltUk, három kí­nai hegymászó: Wang Fi-csou, Csu Jin-Chua és Konbu (tibeti) el­érte a Csomo Lungma (a Mount Everest kínai ne­ve) csúcsát. A vi­lág legmagasabb hegycsúcsát a/ északi oldalról mászták meg, amit eddig lehetetlen­nek tartottak. Az expedíció 46 tagot számlált, akik kö­zül a legtöbben a közbeeső tábo­rokat szállták meg, amelyek élelmezé­si és utánpótlási támaszpontokul szolgáltak. Az u^élsó tábort 8300 méter magasan állították fel. A csúcsot innen ro­hamozta meg a három hegymászó. 8888 méter maga­san fekvő céljukat az első próbálkozásra elérték. Az expedíciót a leg­nagyobb nehézségek 5150 méter magasan érték, ahol a tábort többször elsöpörte a hatalmas hóvihar. A csú cs ostroma összesen két hónapig tartott. Az expedíció vezetője az eddig lehetetlennek vélt feladat telje­sítése után az IJjkína tudósítójának kijelentette: „A győzelmet expe­díciónk minden tagja kiváló képességének, bátorságának és lelkesedé­sének köszönhetjük. Azt kívánjuk, hogy a nemzetek közötti barátság oly szilárd és tiszta legyen, mint a Csomo Lungma". Képünk az expedí­ciót az 5800 méter magasan fekvő tábor elhagyásakor mutatja be. Űjkína felv. „Felebaráti segítség ' Eich mannak — «_* WJ Az izraeli sajtó Eichmannak, hat millió zsidó gyilkosának letartóztatá­sával kapcsolatban komoly tényt de­rített fel: A nyugatnémet katolikus papság segíti és ellátta Eichmant vatikáni okiratokkal, hogy — való­színűen Spanyolországból - elhagy­hassa Európát. A katolikus papságnak egyaránt nagy befolyása van a bonni állam­ban és Franco Spanyolországában. A főpapság mindkét országban szoro­san együttműködik a fasisztákkal: Spanyolországban az uralkodó Fran­co-rendszerrel, az NSZK-ban pedig a volt nácikkal. Az ilyen esetekben, Újabb antiszemita hullám Nyugaton London (ČTK) — Keddre virradó éjjel „I üke Eichman" (Kedvelem Eichmant) felirat jelent meg az egyik londoni zsinagóga falán Az an­tiszemita elemek így fejezték ki ro­konszenvüket a náci háborús bűnös iránt, aki Hitler Németországában az európai zsidók tömeges kiirtását irá­nyította s akit a közelmúltban az iz­raeli rendőrség elfogott és bíróság elé állit. Egy másik londoni zsinagó­gára horogkeresztet mázoltak. Lon­donban már vasárnap nácijelszavak tűntek fel. amikor náci háborús bűnöst kell fe­dezniök készségesen „jobb sorshoz" segítik. Az izraeli lapok szerint Éichman a háború után két évig amerikai ha­difogságban volt, majd 1950-ig Nyu­gat-Németországban élt. Itt segít­ségére volt a fasiszta „csendes se­gély", melyet Hitler barátja, gróf Eisenberg és a volt SS-isták szer­vezete, a Mayer SS-páncélos tábor­nok vezetése alatt álló HIAG irányí­tott. A katolikus papság — bizonyá­ra a Vatikán beleegyezésével, ha nem egyenes kezdeményezésére — e fasiszta szervezetekkel karöltve hoz­zásegítette Eichmant, hogy Argen­tínába szökjön, ahol az „Argentína­Európa" náci szervezet, az Argen­tínában élő náci csoportok csúcs­szervezete vette őt pártfogásba. Könnyű kitalálni az okot, mely arra késztette a katolikus papsá­got, hogy „felebaráti" segítséget nyújtson Eichmannak: valószínűen attól tartott, hogy Eichman elárulhat valamit a papság és a hitleris­ták együttműködéséről, melyet a „zsidó-kérdés megoldásában" (egyes kelet-európai országokban például Hlinka „szlovák államában") folytat­tak. Valóban „a felebaráti segítség" furcsa keresztény elvei késztetik a katolikus papságot milliók gyilko­sának mentésére. t-dra ÜJ SZŐ 3 * 1960. június %

Next

/
Thumbnails
Contents