Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-12 / 131. szám, csütörtök

A. A. CROMXKÓNÄK a Szovjetunió külügyminiszterének sajtóértekezlete Moszkva (ČTK) — Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere a szovjet és külföldi újságírók május tl-i moszkvai sajtóértekezletén nyi­latkozott a kémtevékenységet folytató repülőgépnek a Szovjetunió légi­terébe történt behatolásával kapcsolatban. A sajtóértekezletet Moszkvában, a Makszim Gorkijról elnevezett parkban tartották, ahol kiállították a Szverdlovszk mellett lelőtt amerikai repülőgép roncsait. Egy órával az értekezlet előtt a Moszkvában akkreditált diplomaták tekintették meg az amerikai repülőgép roncsait, a készülékeket és az amerikai kémszolgálati felszerelést. ANDREJ GROMIKO kijelentette, hogy a provokációt olyan repülőgép követte el, amelynek állandó tá­maszpontja a ' Szovjetunióval szom­szédos Törökország területén van. Az amerikai katonai légierők ezen ag­resszív akciójában Törökországon kívül Pakisztán is részt vett, amely­nek területéről a repülőgép a Szov­jetunió légíterébe behatolt, valamint Norvégia is, ahol a repülőgépnek fel­adata teljesítése után le kellett vol­na szállnia. Andrej Gromiko kijelentette to­vábbá, hogy a rendelkezésre álló adatok senkit sem hagynak kétség­ben aziránt, hogy a felelős amerikai szervek, amelyek a repülőgépet a Szovjetunió légiterébe küldték a bé­két veszélyeztető célzattal jártak el. Gromiko hangsúlyozta, hogy a négyhatalom csúcsértekezletének összehívása előtt végrehajtott ag­resszió szervezőit „a megdönthetet­len tényekkel falhoz szorították". Az USA külügyminisztériumának azon hazug állítása, hogy az a hi­vatal, amely a katonai repülőgépet kiküldte, csupán a szovjet-török ha­tár térségében uralkodó időjárás iránt érdeklődött volna, kitalálóinak fejére csak szégyent zúdított. A Szovjetunió külügyminisztere hoz­záfűzte, hogy az USA külügyminisz­tériumának május 7-i nyilatkozatát a szovjet kormány az USA kormá­nyához intézett jegyzékében kellő­képpen értékelte. Most hozták nyilvánosságra az USA harmadik hivatalos nyilatkozatát eb­ben a kérdésben — Herter államtit­kár kijelentését. Nyilatkozatának jel­lemzésére a cinikus szó nagyon eny­he volna. Herter kijelentése ismét azt bizo­nyltja, hogy más államok határainak és szuverenitásának megsértése a kémszolgálat és kártevékenység, az USA-ban állampolitikává váltak. Gromiko ezután utalt arra, hogy a jelenlegi nemzetközi jog legfontosabb elveinek egyike az állam területének, felségvizeinek és légiterének sérthe­tetlensége, és hangsúlyozta, hogy a nemzetközi jog szempontjából az amerikai repülőgép behatolása a Szovjetunió térségébe „agresszív cse­lekedet". Adott esetben arról van szó, hogy az USA katonai repülőgépei szándé­kosan szegték meg a Szovjetunió te­rületi sérthetetlenségét. Más államok területi sérthetetlen­ségének provokatív megsértése any­nyit jelent, mint játszani a tűzzel, amely a háború peremén táncolás legveszedelmesebb módjainak egyike. Az úgynevezett hívatlan vendége­ket „úgy fogjuk fogadni, mint aho­gyan a szovjet nép mindenkor fogad­ta az agresszorokat". Azoknak a re­pülőgépeknek, amelyek megkísérlik, áthatolni határainkon, csupán ron­csai maradnak. Azok, akik területü­ket átadják a határainkat megsértő repülőgépek támaszpontjai számára, legyenek tudatában annak a ténynek, hogyha hasonló provokációk ismét­lődnek, a Szovjetunió elpusztítja e támaszpontokat. Gromiko megdöntötte az USA ál­lamtitkárának azon állításét, hogy az amerikai repülőgépek provokatív be­hatolása a Szovjetunió légiterébe nem befolyásolja kedvezőtlenül a csúcsértekezletet. „Azt lehetne gon­dolni, hogy az államférfiak a csúcs­értekezlet feladatát nem az időszerű nemzetközi problémák megoldásában, hanem abban látják, hogy arról tár­gyaljanak, hogy az értekezleten kép­viselt államok milyen legtökéletesebb kémkedési módszereket fognak egy­más ellen érvényesíteni, és egyálta­lán milyenek lesznek a leghatéko­nyabb eszközök arra, hogy még job­ban elidegenedjenek egymástól és még jobban kiéleződjék a nemzetközi helyzet." A Szovjetunió „őszinte szívvel, jó szándékkal megy a párizsi csúcsérte­kezletre és megtesz minden tőle tel­hetőt, hogy hozzájáruljon a kölcsö­nösen elfogadható megegyezéshez". Az értekezlet sikere természetesen nem csupán a Szovjetuniótól függ. Gromiko miniszter ezután a szov­jet és külföldi újságírók kérdéseire válaszolt. Arra a kérdésre, mit tesz a Szov­jetunió, hogy biztosítsa magát az amerikai repülőgépek provokációs berepülései ellen más országok te­rületéről, a miniszter így válaszolt: A szovjet kormány őszintén reméli, hogy az illető államok abból, ami a legutóbbi amerikai repülőgéppel tör­tént, levonják a helyes következteté­seket, és tárgyilagosak lesznek. A szovjet kormány — hangsúlyozza Gromiko — nem szándékozik olyan in­tézkedéseket foganatosítarii, amelyek bo­nyolulttá tennék a helyzetet. Azonban, ha egyes államok folytatnák a provoká­ciókat, vagyis megengednék, hogy tá­maszpontjaikról repülőgépek szálljanak fel területünkre, akkor a Szovjetunió kénytelen lesz — amint azt Hruscsov elvtárs mondotta —, e támaszpontokat megtámadni. ,tt Arra a kérdésre, hogy mikor és hol fognak ítélkezni Powers pilóta fSlött, Gromiko azt válaszolta, hogy a vizsgá­latot még nem fejezték be, és e kér­désről majd azután döntenek. Ezután Gromiko elvtárstól azt kérdez­ték, vajon a szovjet kormány megen­gedné-e repülőgépeinek, hogy az USA és más országok területe íölé repüljenek anélkül, hogy ezeket a légi utakat már előzőleg az illető kormányokkal megbe­szélnék? Már maga ez a gondolat — je­lentette ki Gromiko — ellenkezik a Szov­jetunió politikájával. Az újságírók egyike felvetette ezt a kér­dést: Mivel Herter, az USA államtitkára kijelentette, hogy minden állam folytat kémtevékenységet, van-e a Szovjetunió­nak kémszervezete? Gromiko miniszter azt válaszolta, hogy Herter Washington szerint Ítéli a többi államot is. Ez sú­lyos hiba — hangsúlyozta Gromiko. Az USA kormányának a „nyílt égre" vonatkozó javaslatai — mondotta Gromi­ko —, megfelelnek az amerikai katonai kémszolgálat érdekeinek. Gromikő kife­jezte azt a nézetét, hogy a Nyugaton ma kevesebben vannak azok, akik rokon­szenveznek ezzel az amerikai javaslattal. A Szovjetunió nem fogadhatta el az USÄ­nak „nyílt égre" vonatkozó javaslatát. Az ég a Szovjetunió felett zárt és tovább­ra is zárt marad. Gromiko ezután több kérdésre vála­szolva kijelentette, hogy az USA lakos­ságának széles rétegei elítélik az ame­rikai agresszív cselekedetet és minden indok megvan annak feltételezésére, hogy az amerikai nép java része a csúcs­értekezlet mellett, továbbá a meg nem oldott nemzetközi problémák békés meg­oldása mellett foglal állást. A sajtóértekezleten mintegy 500 szov­jet és külföldi újságíró vstt részt, Ny. Sz. Hruscsov az amerikai repülőgép roncsainak kiállításán Moszkva (ČTK) — Moszkvában, a Kultúra és Pihenés Parkjában meg­tartott sajtóértekezlet után Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke megte­kintette a május elsején a Szovjet­unió területe fölé behatolt amerikai repülőgép roncsait. Óriási érdeklődés a moszkvai csehszlovák kiállítás iránt Moszkva (ČTK) - „Tíz kéz nyúlt egyetlen belépőjegy után, amelyet egy idősebb polgár kínált eladásra, aki nyilvánvalóan valakivel együtt akarta a kiállítást megtekinteni. A bejáratnál több száz ember tolon­gott, akik meg voltak győződve róla, hogy még aznap sikerül megte­kinteniük a „Csehszlovákia 1960" kiállítást - e szavakkal kezdte a TASZSZ tudósítója közvetítését a szokolnyíki parkban rendezett kiállí­tásról, amelyet a szovjet hírügynökség a világ minden tájára su­gárzott. 5 EZER BELÉPŐJEGY EGY ŐR A ALATT Több tízezer be­lépőjegyet rövidesen szétkapkodtak. Az az ötezer belépőjegy, amelyet reggel a pénztárnál adnak el, egy óra alatt elkel. A látogatók töme­ge úgy hat, mint egy emberfolyam. A bejáratná! elhelye­zett számológép pe­reg, mint az ördög motolla. Egy pilla­natra sem áll meg, és a legközelebbi órákban a számtáb­Ia az ötszázezredik látogató megérkezé­sét mutatja. FEL MILLIÓ LÁTOGATÓ 9 NAP ALATT A látogatók igé­nyesek — városuk­ban a legutóbbi két­három évben sok külföldi kiállítást tekinthettek meg. Az első 9 nap múltán bátran ki le­het jelenteni, hogy a látogatók teljes mértékben elége­dettek. Ezt bizo­nyítják a látogatók könyvében látható bejegyzések, melyek­nek száma már több, mint másfél ezer. A NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS VALAMENNYI KIÁLLÍTÁSI szakértők dicsérő TÁRGY IRÄNT szavai és az egy­szerű munkások elismerő bejegyzései l kások csupán ezt írták a könyvbe: „Az egyaránt a nagy sikerről tanúskodnak. I önök kiállítása — egyszerűen knokautoltt Szergej Melihov és Szergej Grankin mun- | az amerikai kiállítást". A csúcsértekezlet előtt Párizs (ČTK) — Párizsban lázasan foly­nak az előkészületek a csúcsértekezletre. A nyugati államok szakértői — a leszere­lésről tárgyaló tízhatalmi bizottság tagjai csütörtökön tartják a Nyugat képviselői­nek első killönértekezletét. Ezt követi szombaton, május 14-én az USA, Nagy­Britannia, Franciaország és Nyugat-Né­metország külügyminisztereinek összejö­vetele. Vasárnap, május 15-én Eisenho­wer, az USA elnöke, de Gaulle francia elnök, Macmillan angol miniszterelnök és Adenauer nyugatnémet kancellár ül össze tanácskozásra. A csúcsértekezlet hétfőn, május 16-án délelőtt 10 órakor kezdődik az Elysée palotában, a francia köztársasági elnök székházában. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Eisenhower az USA elnöke, de Gaulle francia elnök és Macmillan angol miniszterelnök dél­előttönként ülnek össze tolmácsaik je­lenlétében. Délután a külügyminiszterek és a vezető államférfiak folytatnak majd megbeszéléseket. Az USA külügyminisztériumának sajtóértekezlete Miért ellenzi Bonn a békeszerződést Washington (ČTK) — A» USA külügy­minisztériumának május 10-i sajtóérte­kezletén kizárólag annak az amerikai re­pülőgépnek az esetével íoglslkoztak, ame­lyet a Szovjetunió területe fölött le­lőttek. A tudósítók arra kérték Whitet, a2 USA külügyminisztériuma sajtóosz'.ályá­nak vezetőjét, nyilatkozzék Ny. Sz. Hrus­csov figyelmeztetéséről ama államokhoz, amelyeknek területéről amerikai kém­tevékenységi légiutakat végeznek a Szov­jetunió területe felett. White válaszában azt állította, hogy ezeket az államokat „nem terheli felelősség a közelmúltban lezajlott incidensért." A sajtófőnök meg­kísérelte, hogy az amerikai provokácii segítőtársaihoz intézett szovjet figyelmez­tetést „a kis államok megfenyegetésének" tüntesse fel. A szovjet figyelmeztetéssel kapcsolat­ban feltett többi kérdésre adott válaszá­ban az USA külügyminisztériumának kép­viselője az USA és szövetségesei közötti sokoldalú és kétoldalú egyezményekre hivatkozott. Az USA Kommunista Pártja titkárságának nyilatkozata New York (ČTK) - Az USA Kom­munista Pártjának titkársága május 11-én nyilatkozatot közölt az ameri­kai katonai repülőgépnek a Szovjet­unió légiterébe történt agresszív be­hatolásával kapcsolatban. A nyilatko­zatot Gus Hall, a párt főtitkára írta alá. CSOU EN-LAJ, a Kínai Népköztár­saság Államtanácsának elnöke május 11­én megkezdte tárgyalásait Fam Van Dong-al, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság miniszterelnökével. (ČTK) LONDONBAN május 10-én sajtóérte­kezlet volt, amelyen a Délafrikai Unió­ban élő bennszülöttek politikai pártjainak képviselői nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a dél­afrikai kormány politikája a bennszülött lakosságtól megtagadja alapvető létjo­gait. (ČTK) VARSÓBAN május 11-én kezdődött a teológusok nemzetközi tudományos érte­kezlete, amelyen a lengvel szakembere­ken kívül Belgium, Csehszlovákia, Ju­goszlávia. Magyarország, a Német De­mokratikus Köztársaság, Románia, a Szov­jetunió és Svédország képviselői vesz­nek részt. (ČTK) A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az amerikai repülőgép légiútja a Szovjetunió területe felett mindenütt felháborodást keltett. Az amerikai népet rendkívül nagymértékben nyugtalanítja az, hogy e szégyentel­jes incidens a csúcsértekezlet előes­téjén történt. Zsákutcában „a közös piac" képviselőinek értekezlete Luxemburg (ČTK) — A nyugat-európai „közös piac" minisztereinek keddi gyű­lése 18 órás csaknem szakadatlan tanács­kozás után zsákutcába jutott. Az eredménytelenség oka a Hollandia és Nyugat-Németország közötti ellentél a mezőgazdasági termékek kérdésében Hollandia mint túlnyomó részt mezőgaz­dasági állam azt kívánja, hogy „a közös piac" bekapcsolódása nemcsak az ipari, (íanem a mezőgazdasági termékekre lí vonatkozzék. A nyugatnémet kormány azonban elutasító álláspontot foglal el mert fél a holland mezőgazdasági ter­mékektől a nyugatnémet piacon. A miniszterek éjfél után 4 órakor ered­mény nélkül abbahagyták az ülést és a következő értekezletet május 12-re tűz­ték ki, amikor Brüsszelben jönnek össze PÄRIZSBAN már minden készen áll: a tanácstermek, a tolmácsok és az újságírók. Egy lényeges dolog azonban még hiányzik, mégpedig a nyugati hatalmak és elsősorban a bonni kormány javaslata a csúcsér­tekezlet egyik legfontosabb kérdésé­nek megoldására, a német békeszer­ződés megkötésére. Adenauer kormánya ez irányban minden szovjet javaslatot elutasított. Sértő és fennhéjázó módon figyel­men kívül hagyta a Német Demokra­tikus Köztársaság kezdeményező lé­pését: Walter Ulbrichtnak. Adenauer kancellárhoz intézett januári levelét, a Német Demokratikus Köztársaság február 10-i kormánynyilatkozatát, Ottó Grotewohlnak március 25-én a nyugatnémet kancellárhoz intézett levelét, valamint „a német nép ter­£vét". A közvélemény nyomására a Nyuga­ton mindenütt lemondanak a régi dogmákról. Csupán Adenauer kancel­lár ragaszkodik makacsul a tíz évvel ezelőtt űzött politikájához. % És vajon hogyan fest ez a politi­čka? A kancellár e politikát így szö­vegezi: „A szabadság visszaszerzése azon népmilliők számára,, akik 1945 óta a szovjetorosz idegen uralom alatt élnek. Fájdalmasan érint ben­nünket, hogy azon célunkat, hogy ki­vívjuk a szovjet övezet határai mö­gött élő barátaink és rokonaink szá­mára a szabadságot, még mindig nem értük el... Azonban egy szép napon az önrendelkezési jog érvé­nyes lesz Közép-Európában is". így tehát néhány mondatban fel­vázolta az új nyugatnémet imperia­lizmus egész rablőprogramját: fel­forgatni az országokat Nyugat-Né­Jmetország határaitól Keletre, vissza­jállítani az imperialista III. birodal­mat. Ez pontosan ugyanaz, csak más fel­tételek között, amit Hitler kancel­lár mondott Konrád Adenauer kan­Ýcellár előtt. Még kifejezéseik is azo­ľinosak. Adenauer cikkének ez a címe: "^A Kelet fenyegetése", Szinte hihetetlen, de valóság, hogy 15 évvel Hitler után a német impe­rializmus kancellárja ismét a Szov­jetunió térképére mutat és őrjöng­ve kiáltja: „Minket keletről fenyeget a vörös veszedelem, fel kell szaba­dítanunk testvéreinket a bolsevikok járma alól!" Még annyi fáradságot sem vesz, hogy új kifejezéseket keressen. Tel­jesen világos, hogy az Adenauer­klikk miért nem akar a békeszerző­désről beszélni. Hiszen a békeszer­ződésnek szavatolnia kellene azt, hogy a német imperializmust nem újítják fel. A nyugatnémet revan­sizmus azonban ennek az ellenkező­jét akarja: az imperialista III. biro­dalom felújítását, az európai határok megváltoztatását, a szovjet zóna te­rületének „felszabadítását". Ezt nem mi mondjuk, hanem Adenauer, az emiitett cikkben. A BONNI REVANSPOLITIKA egyik kiindulópontja a Német Demokrati­kus Köztársaság el nem ismerése. Adenauer kormánya az NDK elleni gyűlöletében esztelen szélsőségekre ragadtatja magát. A bonni külügy­minisztérium még mindig ragaszko­dik az úgynevezett Hallstein-doktri­nához, amely nevetséges a nemzet­közi kapcsolatok terén. E doktrína szerint a nyugatnémet kormány nemcsak nem ismeri el a Német De­mokratikus Köztársaságot, hanem azokat az államokat sem hajlandó elismerni, amelyek a Német Demo­kratikus Köztársasággal normális diplomáciai kapcsolatokat tartanak fenn. így például, amikor annak ide­jén Jugoszlávia diplomáciai kapcso­latokra lépett az NDK-val, a bonni kormány azzal „büntette" Jugoszlá­viát, hogy megszakította vele a dip­lomáciai kapcsolatokat. A Hallstein­doktrina szerint a Német Szövetségi Köztársaság eddig nem kötött diplo­máciai kapcsolatot Csehszlovákiával és Lengyelországgal. Megmutatkozott tehát, hogy ez a doktrína sajnos nemcsak nevetséges, hanem vesze­delmes is. A bonni revansisták a dokt­rína alapján tulajdonképpen Len­gyelország és Csehszlovákia határait sem ismerik el. Egyáltalán nem véletlen az a tény, hogy Nyugat-Németországban egyet­len hivatalos térkép — beleértve az iskolai atlaszokat is —, sem tün­teti fel az igazi közép-európai hatá­rokat, hanem Németországot „a III. birodalom határai között ábrázolja. E térképen a Német Demokratikus Köztársaságot „szovjet megszállási övezetként," Lengyelország és a Szovjetunió nyugati részét „idegen igazgatás alatt álló német terület­ként" tünteti fel. A NYUGATNÉMET REVANSISTÁK egész egyszerűen a jelenlegi közép­európai helyzetet ideiglenesnek tart­ják, amelynek „egy napon" meg kell változnia. Az első változás lenne a Német Demokratikus Köztársaság meghódítása. A második változás lenne — Adenauer szerint — azok­nak „a felszabadítása", akik most „szovjetorosz uralom alatt kényte­lenek élni". Mi azonban még nem felejtettük el, mit jelentett az, ami­kor Hitler német testvéreit szabadí­totta fel és „Európát a bolseviki ve­szedelem ellen védelmezte". Az a tény, hogy a hitleri impe­rializmus újkori követői nem haj­landók felszámolni a háború marad­ványait, hogy nem akarják aláírni a békeszerződést és ezzel elismerni a jelenlegi európai helyzetet, az új európai háború csíráját hordozza magában. Sajnálatra méltó valóság, hogy a Hitler-ellenes koalíció volt szövetségeseinek bizonyos körei ma is támogatják a nyugatnémet kor­mány ezen revansista politikáját. Bonnal együtt utasítják vissza a bé­keszerződés aláírását, bár a nyugati hatalmak a békeszerződéssel nem veszítenének, hanem nyernének. Azonban ezekben az országokban is eoyre jobban erősödik annak felis­merése. hogy a bonni militaristák irányvonala veszedelmes a nyugati államokra is, és ezért szükséges gá­tat vetni ezen irányzatnak. (R. P.) ÜJ SZÖ 3 * 1960. május 10.

Next

/
Thumbnails
Contents