Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-10 / 129. szám, kedd

LA j faloak, uj em berek Most is köztünk vannak T IZENÖT SZABAD ESZTENDŐ! Nyomát hagy­ta a falvakon az emberek életén, gondol­kodásmódján. Ott, ahol hajdan végrehajtó zörgetett a szalmatetős, vaksi ablakú házak ajtaján, ma már többnyire új, csinos házak parádéznak, Sosem fogy el a kenyér az asztalról, a munkát szerető ember jólétben, biztonságban él. Az inség madarát, mely mindig ott gubbasztott a falusi ember házatáján, elűzte a szabad élet, mint felkelő nap a hajnali nyirkos ködöt. Helyében a jó­lét kedves szavú madara rakott fészket a falvakban. Oj embereket érlel az élet, olyanokat, akik eszükkel, kezükkel gyúrják, formálják a jelent és a jövőt. A szövetkezet elnöke Egyenes járású, délceg ember a Tekovské Lužian­ky-i szövetke­zet elnöke. Már tíz éve irányítja az ötszáz hektá­ros szövetkeze­tet. Kemény sza­vú, rendszerető ember. A tagok tisztelik s ra­Ötvenben, amikor Tekovské Lužian­ky népe is érdeklődni kezdett a kö­zös gazdálkodás iránt, Molnár János kijelentette: „Ha pedig szövetkezetet alakítunk, az aztán legyen igazi szö­vetkezet, olyan, amilyenek a Szovjet­unióban vannak..." Tíz éve elnök Molnár János és 7 éve tagja a pártnak. Irányít, közben állandóan képezi magát s azt a tag­ságtól is megköveteli. A növekvő szakértelem, a közös tulajdonhoz va­f | A könyvelő ^ Tóth Istvánék öt hektár földdel^ % társultak a belai szövetkezetbe. Az ^ ^ ügyes fiatalembert, aki már előzőleg ^ ^ is két éves mezőgazdasági iskolával ^ ^ rendelkezett, könyvelői tanfolyamra ^ ^ küldték. Ötvenháromban került a szö- i ^ vetkezet irodájába mint könyvelő. v lelke. Ez igaz is. Tóth^ gaszkodnak hoz- k, jó viszony gazdagon gyümölcsözik. zá. Nem kitanult mezőgazdász. Egysze­rű cselédembernek a fia, olyan, aki számára az élet, az igazi emberhez méltó élet tizenöt évvel ezelőtt kez­dődött. Az elemi iskola hetedik-nyol­cadik osztályát már csak úgy tudta elvégezni, hogy a napi munka után be-bejárogatott a tanítóhoz elmonda­ni a leckét. A tanító éleseszű gye­reknek tartotta s könyvekkel is el­látta. A tanulás és könyv utáni vágy egy pillanatra sem hagyta nyugton. Még Kezdetben egy-egy hektárról 4-5 mázsás hektárhozamot arattak, tavaly már az átlagos terméshozamuk bú­zából 34 mázsa volt. A szövetkezet életében nagy jelen­tőséggel bír az, hogy a kojetíni já­rásban levő Verovany szövetkezettel szoros kapcsolatot tartanak fenn. - Sokat lehet tőlük tanulni ­mondja Molnár János. Jól emlékszem rá, alig két évvel ezelőtt Molnár elvtárs kijelentette: „Minden áron el kell érni azt a szín­vonalat, amelyen a verovanyak áll­a cselédmunka mellett is szakított magának időt az olvasásra. Ahogyan ő mondja, egész életében szerette a földet, szívéhez nőtt a sarjadó vetés, a párolgó friss szántás jellegzetes szaga. Igazi paraszti vér kering erei­ben. Szereti a szakkönyveket, bele akar látni az életet adó humusz tit­kaiba. A kijelentést tettek követték. Ma már egy hektár jövedelme elérte a 7832 koronát s a termelési költség 2010 koronát tesz ki. Tehát cseh­országi „partnerükkel" egy szinten állnak. Ez a bevétel termékekre át­számítva annyit jelent, hogy a 39 mázsás átlagos búzatermés a 450 má­zsás cukorrépatermés mellett száz § szövetkezet ^István úgy ismeri a közöst, akár a S ^ saját tenyerét. Tudja, hol tartottak^ ^ötvenháromban s kurta mondatokban^ ^ máris párhuza- v imot von a múlt ^ és jelen között Ä Számokkal dolgo ^ zik, számokban ^beszél is. Ezek a ^ számok azonban % nem unalmasak ^sokatmondók. A i belal szövetkeze' ^nagyszerű fejlő fedését tükrözik. ^ ötvenháromban i amikor először ^ készítette el az , ^évvégi gazdasági ^mérleget, a szövetkezei vagyona 4fe ^ millió 700 ezer koronát tett ki. A ^ ^ munkaegység értéke a természetbe- fe Š niek átszámított pénzértékével együtt fe ^ 12 korona 70 fillér volt. Az egy hek- fe ^ tárra eső tiszta jövedelem még a ^ ^ 2000 koronát sem érte el. Egy-egyfe ^szövetkezeti tagnak az évi jövedelme^ ^ alig érte el a nyolcezer koronát. Ta- fe ^ kács Márton fejőgulyásnak, aki a^ ^ szövetkezetben szorgalmáról neveze- fe ^ tes, az egy év alatt szerzett 901^ ^ munkaegységért 11600 koronát fize- fe § tett ki. ^ ^ A könyvelő szavait követve az öt- ^ i venhármas évből előszedett számok fe A második világégés során már hektár földre 56 szarvasmarha, 119 ^ mellé máris odaállíthatjuk a múlt év$ tudta, hol a helye. Hetsdmagával „el- sertés jut. Egy hektár föld után pe­szakadt" csapattest ét öl s az „ellen­séghez" pártolt. A Szovjetunióban egy szovhozban dolgozott, ahol rövidesen munkacso­port vezetésével bízták meg. Ekkor kezdte az életet másik oldaláról is megismerni. dig 61 kg marha-, 115 kg sertés­húst, 634 liter tejet, és 201 tojást termelnek. Természetesen ennek megfelelő a munkaegységek értéke is. Tavaly 34 koronát fizettek egy-egy munkaegy­ségre. ^ eredményeit. A múlt év értékelésé- ^ ^ nél Tóth István már arról adott szá- ^ i mot, hogy a közös vagyon értéke ^ A BYSTRICA partján egykor a PATAK Fürdik és Rutkay cég szűkablakos, zord épületében ha­joltak gépeik fölé a szövőnők. Kat­togtak, röppentek az orsók, hogy ke­resztbefeszítsék, szövetté sűrítsék a sok gyapjúszálat. Hogy az urak szép ruhában járhassanak. A kisgyárosok, akárcsak a nagyok, tollasodtak. S a szövőnők ...» Csak a fürgevizű Byst­rica a megmondhatója, mennyi sóhaj röppent el fölötte. Annyi munkásbá­natot nyelt el a sok sóhaj, ahány fo­nál sűrítette szövetbe a keresztbe ugráló, kattogó orsócska ... Azóta sok víz folyt el a Banská Bystricát keresztülszelö patak szűk medrében ... A régi épület még ott áll, nem messze a pataktól. Ha rácsok feszül­nének ablakain, börtönnek nézné az ember. Az is volt valamikor, a ki­zsákmányolt munkásemberek börtöne. Ma még emlékeztet a múltra. De a holnap már nem fogja megtűrni. Mert amióta a Fürdik-, Rutkay-félék nem parancsolhatnak, azóta itt, a Bystrica patak partján is a munkásember lett az úr. A régi helyén új életet épít. Hej, élet, élet, be gyöngy élet, ez aztán az élet... - robban ki az emberből a dal, ami­kor ma körülnéz a Fürdik és Rutkay­féle üzem egykori területén. Hatal­mas új gyárépületek épülnek itt. Még épülnek, még jövőre is építeni fogják, de az egyikben már megindultak a gépek. Megkezdték a fonoda gépei egy részének kísérleti üzemeltetését Banská Bystrica egyik büszkesége ez az új épületekkel gazdagodott Slo­venka-üzem, melyben kötöttárut gyár­tanák, gyermekek, nők és férfiak szá­mára. De maradjunk csak az újnál. Ami­kor Jozef Tomek, az építkezési osz­tály vezetője karonfogott s azt mon­dotta: „Jöjjön, nézze meg az új fonodát..." - akkor még nem tud­tam, hogy a magasbanyúló, vakolat­lan falak mögött mit fogok látni. Most már tudom. A leningrádi Vul­kán-üzem, a kuznyecki, a taskenti és penzai gyárakból szállított gépekkel találkoztam itt. Három, öt hónappal a tervezett határidő előtt érkeztek. Kétszázötven vagonban! megértéssel siettek a szovjet embe• rek a szabad élet útjára lépett né­pek megsegítésére. Az elmúlt években Bulgáriában, Albániában és Lengyel­országban szerelte az új textilgyárak fonógépeit. S ma köztünk van, ne­künk segít. Atyai szemmel néz a négy fiatal szerelőre. Alois Vavríkra, Ca­bela, Polomský és Chodás elvtársak­ra. — Nagyon jó emberek, - mondja s munkájáról nincs több szava. Ojra Leningrádról beszél, huszonhárom éves fiáról, aki üzemben dolgozik és tanul, a férjnél levő lányáról s öthó­napos unokájáról. Gondolatban otthon jár, ölelgeti, csókolgatja a kis fiúcs­kát. — Leningrád nincs messze, —• mondja. - A feleségem a múltkori­ban otthon járt s helyettem is ölel­gette a kis unokát... Leningrád bizony nincs messze tő­lünk. Közel van. Csak meg kell szo­rítani Guszev elvtárs kezét, megsi­mogatni a Vulkán-üzem gyártmá­nyát ... Alois Vavrík mondja: — Ezek az új típusú szovjet gépek sokkal jobbak az eddig nálunk hasz­nált angol gépeknél... s halkabbra fogja hangját, nehogy meghallja Gu­szev elvtárs. Magyarázza is: ... nem szereti a dicséretet... — 1 int Viktor Ivanovics felé. Tapasztalt szakember, ég a munka a keze alatt... Nyugodt és türelmes. Nem olyan, mint gyakran mi vagyunk, amikor valami nem megy, dühbe gu­rulunk. ö ilyenkor is azt mondja: ka­raso, karaso, fog az menni... Feltűnt nála, ami bizony sokunknál hiányzik, hogy nagy gondot fordít a gépek karbantartására. Bizony van mit ta­nulni tőle, úgy szereti a gépet, mint saját magunkat... EGY feljebb két szovjet EMELETTEL ember, Gennadi] Pimjonov és Borisz Larkin felügyelete mellett szerelik a nagy szárnyas fo­nógépeket. Az egyik, a 27 éves Ge­nio Kasznaja Polanából, a másik, a 32 éves Borisz Penzából jött Banská Bystricára. Az egyik, Genio magas, erős termetű, tele vidámsággal, ele­venséggel és dallal. Már a szlovák és a cseh dalokat is énekli. A másik. a - •> \ S vetkezetnek. Természetesen, ha nö- 4 * S A ^vekedett a bevétel, a munkaegységek^ § értéke is emelkedett. Tóth István J O . . . . - . - ť akarjuk, hogy a kulturális élet is egyre magasabb színvonalra emel­kedjék falunkban. A múlt évben hazánk fővárosában részt vettem a szocialista kultúra kongresszu­sán s annak határozata szellemé­ben iparkodunk formálni nálunk is a kulturális életet... v Mgbw A kultúr felelős — A mi falunk nem panasznak szánta Török Ist már megtanult ván. Nem, inkább dicsekvés, bizo­szocialista módon nyitás. Azt igazolja, hogy a kul­dolgozni, ám azt túrház igen látogatott. A múlt év során például 116 esetben tartottak filmbemutatót, hatszor léptek játszó csoportok tok, mert Búčon játszó és egy tánccsoport Dicséretére válik zetőségének, hogy sükre álló hordozható géppel a környékbeli tanyákat is felkeresik s kellemes estéket sze Ezeket mondotta a minap Török reznek a tanyák dolgozóinak. István tanító a búči EFSZ irodájá­ba n Különösen nagy az érdeklődés a ' , , . .. . , .. könyvtár iránt. Török István sze­Soóky Lajos, a szövetkezet elno- rjnt g m ű, t sQrán lg6 3 ke szinten így velekedik. A szövet- kölcsönöztek kj Az jdén a zJ ba n kezetnek van is pénze kulturális még nagyobb az érde ki ődés a célokra, s ahogyan a gyakorlat iga- könyvek iránti csa k az év első zolja, nem rosszűl sáfárkodnak ve- ne gyedében már 976-ot kölcsönöz­le. Jó a szövetkezet, jólétet, nyu- tek kj godt megélhetést biztosít a tagok­nak s ötvennyolc végén fedél alá került a vadonatúj, palotának is beillő emeletes kultúrház. Szövet­kezeti klub néven szerepel. Mun­káját a klubtanács irányítja, s en­nek a tanácsnak az elnöke Török István, a fiatal tanító. Búčon azonban már nem az a lényeg, hogy van kultúrház, hogy van olyan színpaduk, amelyen már nemegyszer fellépett a Komáromi Magyar Területi Színház, hogy van biliárdjuk, televíziójuk, különböző társasjátékuk, mozijuk, hanem az, hogy az emberek kedvvel töltik es­téjüket a nagyszerű kultúrházban. — Havonként 5—600 koronát fizetünk csak villanyért — mondja a tanító. Nehogy félreértés essék: ezt ^ romban — ahogyan már előbb is ^ J; szó volt róla — 901 munkaegységet ^ ^ szerzett, a múlt évben 1058-at. öt- ^ ^ venháromban 11600 korona volt az |i ^ évi jövedelme, a múlt évben 40 200 ^ ^ korona. ' S» Š 8 GENNADIJ PIMJONOV MUNKATÁRSAI KÖRÉBEN (KÖZÉPEN) ^ — " ^ ^ molhat be, sőt az sincs kizárva, hogyfe § az év végére az összes termelésig ^ mutatókban elérik az 1965-re terve- ^ & zett szintet. Š >sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss>. A ZOOTECHNIKUS Harmincnyolcadik életévét tapossa már Szép Sándor, a tôni szövetkezet zootechni­kusa. Talán nem is a leghelyesebb, ha mind­járt elöljárójában így tiszteljük, mert a va­lóság az, hogy még csak most járja a két­éves mezőgazdasági iskolát. Az állatte­nyésztés mesterségét iparkodik elsajátítani s most, hogy vége az elméleti oktatásnak, szövetkezetükben végzi a zootechnikusi teen­dőket. Míg ő az istál­lóban foglalatoskodik, Parády Imre, az elődje megjegyzi: — Ügyes ember ez a Sándor, magam is belátom, hogy előbbre jussunk, ahhoz tudás kell... Bár jók az eredményeink, hiba volna megelégedni eny­nyivel... Igaza van Parády Im­rének. A tôni szövet­kezet nagyszerű ered­ményekkel dicseked­het. Nem kicsiség az, hogy hektáronként 215 mázsa húst és 1131 li­ter tejet termelnek. Szép az eredmény, de nem lehet most már megállni. Erre gondolt Szép Sándor is, anjikor iskolára jelentkezett. A szövetkezet vezetősége is helyeselte elhatáro­zását. A fejlődés, a szövetkezet előtt álló feladatok megkövetelik, hogy a tagok, különö­sen a vezetők egyre nagyobb tudásra te­gyenek szert, hogy az országépítő munkában a kéz mellett egyre nagyobb szerepe legyen az észnek is, SZARKA ISTVÄN - S tudja-e, miért tudjuk két év­ről tizenöt hónapra lerövidíteni a szerelési munkák idejét? - kérdezi Tomek elvtárs. Csakhamar megtudtam. Jozef Tomek egy őszhajú, kékszemű emberhez ve­zetett, aki épp az egyik halkan mo­rajló automatagép működését figyel­te. - Viktor Ivanovics... szólította meg az idősebb férfit. GUSZEV volt az illető. Le­ELVTÄRS ningrádból jött ide, hogy meggyorsítsa a gépek szerelé­sét. Kedves és szűkszavú ember. Be­szélgetés közben is a gépet figyeli. Körülötte négyen szorgoskodnak. Ne­kik adja át tapasztalatait, hogyha majd nem lesz itt, hozzáértőén tart­hassák karban a szovjet földről ér­kezett gépeket. Viktor Ivanovics a múlt év augusz­tusától van Banská Bystricán. Eele­ségét is magával hozta. Mosolyogva mondja, hogy a télen - mert akkor még nem volt készen a hőerőmű s az ablaknyílások tárva-nyitva voltak — úgy dolgoztak, mint a szovjet embe­rek a háborús évek idején a bombák­tól megtépázott gyárakban. Hidegben és fagyban. - De ment a munka, gyakorlatunk volt ebben, - mondja Guszev elv­társ, aki azok közé tartozott, akik a fasiszták ellen védelmezték a hős várost, Leningrádot. Viktor Ivanovics, ha szűkszavú is, nem tudja magában tartani, milyen Borisz, alacsony, szerény, halkszavű férfi. Fiatalok és szeretik őket. — A családom is itt van, — di­csekszik Genio, — a kisfiam már szlovákul is beszél!... A háborús években gyerek voltam. Feleségem apja, Nyikita Trofimov harcolt a ma­guk földjén is. De sok szépet is be­szélt magukról! Testvérként fogadták és segítették őket... Most sincs más­képp, - mondja nevetve, — ezért érzem itt is otthon ittgam... Es Genio tekintete a nagy szárnyas gépek szerelésével foglalatoskodó bystricai munkatársait keresi. Rájuk gondol, amikor ezt mondja: - Én tőlük tanulok, ök meg tőlem, így aztán nem csoda, hogy jól megy a munka... AZ akaratlanul is nagy­EMBER nagy öröm tartja fogva. Valahogy úgy érzem, olyan itt minden, mint tizenöt esztendővel ez­előtt volt. Akkor felszabadultan léleg­zett fel a város, mert itt voltak ők, a szabadságot hozó szovjet katonák. S ma, a szabad élet éveiben szárnyat kapott alkotó munka még gyümölcsö­zőbb és sikeresebb, mert most is köz­tünk vannak a szovjet emberek. Test­vérként segítenek, hogy még szebbé tegyék a mát, még gyönyörűbbé d holnapot. S ezt tudjuk, kinek köszön­hetjük. Azoknak, akik itt a Bystrica patak mellől is végleg száműzték az egykori Fürdik és Rutkay cég szövő­nőinek sok munkásbánatból fakadó bánatos sóhaját. PETRÖC1 BÁLINT ÜJ SZÖ 5 * 1960. május 10. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents