Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-01 / 120. szám, vasárnap

ÉLJEN ÉS VIRÁGOZZÉK A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG Y CL tizme.gy, k&züi | DÉL-SZLOVÁKIA 14 állami gaz­daságában mély gyökereket eresz­tett a kukoricatermesztés komplex gépesítésére indult százas mozgalom. Hazánkban e mozgalom kezdeménye­zői Horváth Péter és Kovács István (képünkön) a huhicei ÁG traktoro­sai voltak, akik a kukorica termesz­tését a gépek segítségével a vetéstől kezdve a betakarításig a sorközi megműveléssel együtt 100 hektáron vállalták. A gépek és a. vegyszerek hathatós segítséget nyújtanak a gyomok elleni harcban, jelentős szá­mú kézi munkaerő megtakarítását teszik lehetővé. Horváth traktoros és Kovács gépkezelő most arra törek­szenek, hogy a kukorica termelésé­re fordított költségeket a mázsán­kénti 58 koronáról még kisebb ösz­szegre csökkentsék. A hubicei ÁG-on az új termesztési eljárás következ­tében hektáronként 8 mázsával nö­velik a hektárhozamokat és 1500 koronával csökkentik a termelési költségeket. A százasok mozgalma egyre tovább terjed és nagy nép­szerűségre tett szert országszerte. (B. Dušek felv.) Jól megértettük egymást akkor is... Zölden, frissen pompázik a ta­vasz. Jozef Krupa, a Selicei Helyi Nemzeti Bizottság elnöke az ablakon keresztül kitekintve mondja: — Akkor is ilyen idő volt. Szép, zöld volt a határ. A cukorrépa is szé­pen kisorolt a bábpusztai uradalom­ban ... Hosszú, éhséget, didergést hozó tél után végre eljött a tavasz. A naptár 1932-t. mutatott... Selice agrárproletárjai azonban nem tudtak örülni a természet újjászületé­sének. Számukra keveset ígért a ta­vasz. A „bennfentesek" azt híresztel­ték: a nagyságos úr az idén megvá­logatja, kinek ad répát egyelni. Langyos szél járta a határt. Virág­Kicsit elgondolkodik, majd hirtelen felteszi a kérdést. - Ismeri Ady Endrének a Magyar jakobinus dala című versét? Ö is azt írta, hogy „magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy bánat marad", meg hogy mikor mondunk már egy nagyot ma­prüszkölve bukott gazdája csizmás lá­bához ... Három napig sem úr, sem intéző nem mutatkozott a gazdaságban. A munka azonban folyt. Krupáék irá­nyították az egyelést. Negyedik nap erös csendőri fedezet­tel megjött Elek Béla nagyságos úr gyarok és nem magyarok, és Gerö intéző is. Mögöttünk vagy jónéhányszor mondtunk száz - kapával „felfegyverkezett" ­ember. Ján Lavro ellenzőül szeme elé emel­te kezét, majd Kalap Károlyhoz for­dult: - Počuješ, Karol? Ak se nemýlim, to sú Zbehynčania ... - A nyakunkra hozták őket... A seliceiek szinte parancsszóra hagy­ták abba a munkát. Kapával a vállú­Mészáros Ágostont a falubelijei csak Gusztinak szólítják. „Megmond­juk Gusztinak. Guszti majd elintézi. Guszti érti a módját." Ez a sokat emlegetett Guszti nem más, mint a Mostovái Helyi Nemzeti Bizottság és a járási nemzeti bizott­ság tagja. Az állami gazdaság nö­vénytermesztő csoportjának vezető­je. Ismeri őt jól az egész falu, ő is a falut. Itt született, tizenegygyer­mekes család sarjadéka. Édesapja kommenciós cselédként 42 évet dol­gozott a helyi grófi birtokon. Keserű az emlékezés ... A majoron laktak, egyetlen helyi­ségben mind a tizenhármán. Hár­man-négyen aludtak egy ágyon. So­kat éheztek. A száraz kenyeret is nagyon be kellett osztani. Édesanyja, bármilyen fájó szívvel, kénytelen volt a kenyeret dugdosni, hogy másnapra is maradjon. Iskola? Bizony, erre nem sok idő maradt. Kicsi kora óta dolgozik. Télen jó is lett volna ta­nulnia, mert az iskolában legalább fűtöttek. De hát nem volt cipő, me­leg ruha ... A múlt társadalom csak ennyit juttatott a látástól vakulásig végzett embertelen munkáért. Harmincnégy éves. Huszonhárom éve dolgozik ebben a gazdaságban, amely 1949 óta állami. Hogy mi tör­tént azóta, az elmúlt tizenegy év alatt? Nehéz is lenne hamarjában felsorolni. Nagyon sok. Édesapja, a múltban kisemmizett, lenézett cseléd 1952-ben öregségére Sajnos, nem so­Mi pedig „nagyot", új házat épített olyat, hogy beleborsódzott Elek Béla káig élvezhette. A kimerült, rabszol­gára. ga munkában meggyötört szervezet Míg beszél, keze is jár, készíti az összeroppant. Pedig a tizenketted élelmet a sok szárnyas jószágnak. Csak magával egyetlen helyiségben szoros­ruhába öltöztek a fák, ám a közel kon az uradalmi épületek elé men­ezerkétszáz munkára váró munkanél­külit az izgalom, a fojtogatón ráne­hezedő bizonytalanság hideg-forrósága rázta. Fogytán volt már a krumpli is, rongyokban jártak az emberek ... Az utolsó siitet lisztet dagasztották tek. Nem messze a zbehyek telepedtek le. A két tábor pillanatokig farkas­szemet nézett, majd valaki átszólt a zbehyekhez: - Mit akartok? Van közfetek kommunista? ­Jozef Krupáéknál. Kalap Károlyéknál kérdezte Jozef Krupa. sem volt miből rántást pirítani. Ján Lavróéknál a gyerekeknek porciózták a kenyeret. Verle Istvánéknál is vi­csorgatta fogát az inség. S most, ép­pen most jön az ijesztő hír... A ta­vasz életet, kenyeret, meleget ígér, Elek Béla nagyságos úr meg „rostá­lásra" készül. Ki tudja, kitől vonja meg az életet jelentő munkát az úri szeszély, ki lesz rákényszerítve, hogy az éj sötétjébe burkolózva föltépje a krumplibokrot s ha tetten érik, tol­vajt kiáltsanak. Vajon kik lesznek ezek ? Elek Béla nem tesz kivélt. Szemé­ben éppúgy ellenség Jozef Krupa, mint Kalap Károly. Titkon éppúgy fél Ján Lavrótól, mint Verle Istvántól. Gyűlöli őket és fél tőlük, mert kommunis­ták .. az úri rend sírásói. Aranylón önti sugarát a nap. Az Alacsony vézna emberke lépett ki a zbehyek köziül - Van, elvtársak. Ha jól látom, minket alaposan becsaptak... Ne ijedjetek meg, este visszautazunk... úgy mellékesen megjegyzi: — Akkor csak három napig volt mienk a bábi uradalom, most már örökre ... Jó gazdája Kalap Károly az „örök­ségnek". Szépen jövedelmez a barom­fi. Az első negyedévben a salai já­rásban ötvenkilencezer tojást gyűjtöt­tek be. Ebből sokat Kalap Káro­lyék adtak. Szomszédjuk Ján Lavro is új, csinos házat épített. Sajnos, ö már kidőlt a munkából. Azért néha még így is el-eljárogat a szövetkezetbe. Büszke a közös eredményeire és ka­kodó Mészáros bácsi leghőbb álmá­nak megvalósulását az új ház je­lentette. A tizenegy testvér, az öt leány és hat fiú azóta családot alapított. Ti­zenegy család — tizenegy új ház és ezekben eddig 27 csemete, Mészáros néni unokái. Mészáros Ágoston — egy a tizen­egy közül — szintén takaros, új házban lakik. — A két kezemmel építettem! — büszkélkedik. Két dolgos kéz. Tizenegy év óta csoportvezető az állami gazdaság­ban. Hat év óta a nemzeti bizottság tonatiszt fiára. Néha-néha, ha úgy tagja. Hat munkában, eredmények­összejönnek a hajdani földesúri szé- ben gazdag év! rün, egymásra mosolyognak és több­ször felemlítik, hogy a harc nem volt hiábavaló. SZARKA ISTVÁN Jozef Krupa mosolyogva, még mindig az utcára nyila ablaknál áll. Ujjával szórakozottan dobol az író­asztal lapján. • jjj — Másnap már béremelésért hirdet- jj! tünk sztrájkot... jjj A hajdani agrárproletárnak - aho- III gyan magát Jozef Krupa nevezi - Ijj ma aranykaróra csillog a karján, jjj Arannyal pótolta hiányzó fogait is. III S ahogy most végigjárjuk a falut, úgy jjj tűnik, hogy szinte minden második házül új. Hetven televíziós antenna kapasz• jjllyekből teljes biztonsággal kiszámít­kodik az ég felé. Városba is beillő llihatjuk, hogyan, s mikor érjük utói üzletek kínálják áruikat. A helyi nem- Ijia legfejlettebb iparral rendelkező Fáradhatatlan ember. Nem ismer szabad időt, ha a község dolgairól van szó. Büszkén számol be szülő­faluja sikereiről. — A felszabadulás óta száz új ház, utak, utcák és egy 500 férő­helyes kultúrház, amelyet a falu la­kói gyakran látogatnak. Természeteseft, ez csak a „nagy­ja". Az apróbbakat nem is említi. Mondani sem kell, hogy ebben neki is része van. Hisz nincs a falunak olyan ügye, amelynek elintézésében ő is részt ne venne. Egyből felso­rol hat tisztséget... S ezek mind­egyikét becsülettel végzi. Ezt már a falubeliek mondják .., A választók és a választott kö­zötti kapcsolatról esik szó. Fogadó­napok? Igen, azokat rendszeresen megtartotta. De nem ez a lényeg. Ez csak a hivatalos része a dolog­nak. Az emberekkel, a választókkal fenntartott mindennapi kapcsolat a fontos. Munka, beszélgetés közben megtárgyalni a dolgokat. Ez több a hivatalos fogadásnál. No meg, gyakran felkeresik a lakásán is. Még soha nem utasított vissza senkit. Ilyenkor közvetlenebb, melegebb a beszélgetés. Probléma a faluban akad bőven. A múltkor egy asszony jött hozzá, a szomszédjára panaszkodott. A kö­zös udvaron sehogy se tudnak meg­férni. — Ejnye, hát már ez is baj?! Az emberek kapcsolatában sokkal bo­nyolultabb dolgok is megoldódnak... Behívatta a szomszédot is. Hal­lani se akart a békülésről... Azért a jó szó hatott. Azóta szent a béke. Nemrégen egy anya jött. A fia ügyében, akit előbb befolyásolt a pályaválasztásban. — Nem halad, rossz róla a véle­mény. Csak a gépek után vágyik. Ezt is elintézte az elvtársak se­gítségével. A fiú most a gépállomá­son dolgozik és nagyon jó tanoncnak ismerik. . Lám, mi minden tartozik egy nem­zeti bizottsági tag hatáskörébe! Ál­lami gazdaság, munkacsoport, mező­gazdasági albizottság, a falu ügyes­bajos dolgai. Hát a család? Meg ö maga? Magáról nem szívesen be­szél. Jobban fordul a nyelve a töb­bes számra: „mi". Annyit azért el­árul, hogy tavaly szakszervezeti üdü­lésen volt Csehországban. Nagyon tetszett neki a dolgozókról való gon­doskodás. Az idén szeptemberben már a feleségével együtt megy a Tátrába. Bizöny, ezt is a mi rend­szerünk teszi lehetővé. A „miénk"... Igen, a mi társadalmunk, amelyért Mészáros elvtárs egész munkáját, szabad idejét és — a szívét adja. Zsilka László Ä SZABAD MUNKA GYŐZELMET ARAT Hogyan érjük utói az USÁ-t az acélgyártásban ľ Léteznek statisztikai adatok, ame­éhezö munkáravárók talán még Gerö zet i bizottság mellett egy hatalmas jjjkapitalista államokat a termelés ispánnál is korábban észrevették: le het egyelni a répát. Megindult a kor­gó gyomrúak hada az uradalom fe­lé... Gerö intéző mustrát tartott, majd névsort olvasott fel. Egész sor ne­vet kapott szárnyára a virgonc szellő, köztük Jozef Krupáét, Kalap Károlyét, Ján Lavróét, Verle Istvánét... A névsorolvasás után élesen röp­pent az intéző szájából: — Akiknek a nevét olvastam, itt vannak-e? — Itt... - hangzott több irány­ból a válasz. — Ha itt vannak, mehetnek is isten hírével! — mondta fölényesen az intéző. - A többi pedig munkára! A béresgazda majd feljegyzi a nevü­ket ... Néma, fagyos csend görnyesztette épület alapjain akad meg a kíváncsi ||;egyes ágazataiban. Ilyen adat példá-. tekintet. Az elnök azt mondja: Iliül az évi termelésnövekedés üteme. - Kultúrház lesz... IljHa tudjuk, hogy az USA iparában A rohamosan növekvő jólét ezt is jjjmondjuk 4 százalékkal növekszik megköveteli. jiiévente a termelés és nálunk 10 szá­Míg így a falut járjuk, Jozef Krupa jljzalékkal, akkor a ma egy főre eső több ízben elismétli: jjjgyártmányok mennyisége alapján ki­- Nagy erő az, ha az ember össze -!!; számíthatjuk, mikor_ érjük utói és tart. Mi nem néztük, hogy ki milyen jljelőzzük meg az USÁ-t. nemzetiségű. Együtt voltunk ott a ji ; Nem kell attól tartanunk, hogy cukorrépaföldön, és később is, amikor llitúlnagy fába vágjuk fejszénket. Ve­Puček Ferdinánd főjegyző belénk]jjgyük például az acélgyártást. akart lövetni. S amink van, azon ma III Az egy főre eső acélgyártásban is szépen megosztozunk. Persze asze- jjj hazánk már ma is élenjáró helyet rint ki, hogyan járul hozzá a közös jjj vagyon gyarapításához. Kalap Károly sem nyomorogj már. Az ö számára is terem kenyér :|| a volt uradalomban... Hétköznap vagyunk kepesek erre? Az a •;:társadalmi rendszer teszi ezt lehe­kohászati berendezések kikísérlete­zése hosszú időt venne igénybe. Ezért a Szovjetunióval kötött egyez­mény alapján a Szovjetunió a már kész, a gya­korlatban kipróbált modern be­rendezések terveit rendelkezésünk­re bocsátja. Az egész kohómű létezése is a szov­jet együttműködésen alapul: Innen kapjuk a vasércet, a Keletszlovákiai Kohómű nyersanyagát. De nemcsak a Szovjetunió, más szocialista or­szágok tevékeny hozzájárulását is tapasztalhatjuk a kohóművel kapcso­latban. így például a Román Nép­köztársaság a villanyáram-ellátás te­rén járul majd hozzá a kohómű üzemeltetéséhez. Csehszlovákia dolgozói közös ügyüknek tekintik 'a kohómű építé­sét. Az építkezésen cseh, szlovák, magyar, ukrán nyelven folyik a be­széd. A közös célért folyó munka foglal el a világban. Ebben az alap­vezető ágazatban 1965-ig utói ér­jük és túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat. volt, amikor bekopogtattunk szép ••• - - nagy lakásának ajtaján. Magda, a fia- Üj tov e- a™ l y felszabadította az embe­az embereket. Az a névsor egyenlő m menyecske kirántott húst készített !Ü rl munka t; °t­van orsz a9 tf^ 1 ezt a halálos ítélettel, a száműzetéssel... ebédre. Cseresznyeszájú kislánya szép Ü! me g' am e! y ba t. ra n támaszkodhat a S Hirtelen, mint nyári zivatar előtt ü j gyerekkocsiban fekszik. Magda édes- jjjP 3^ Szovjetunió és a szocialista tá­ti Mennydörgés, felmorajlott a tömeg. édesanyja a baromfifarmon doi- orsz a9 a do l9 ozolnak szo h­—* gozik. őt hagyták most itthon ebédet jf' rövid öt év alatt az ac é,_ Kicsit hosszú az út a baromfitele- Hl9y ártá s növelésében oly nagy ugrást j\icsit nosszu az ut a oaromjitele- ;:: vagyun k képesek tenni, mindenek­pig Jut idoa nezelodesre is Olyan ss hatalmas kohászati a hataruk, akar egy lagyan hullámzó jj; kortlbi n& felépítésével érjük el. Ez zold tenger, o termest, gazdagsagot^ kombiná t, a Keletszlovákiai Kohó­igero. S e zold tenger kozepen van a jjj mű Kogice közeléb en épül. Élő pél­baromfifarm, Kalap Karoly második nj dája ez a z építkezés annak, milyen otthona. Közel tíz eve dolgozik már jjjeredményeket hoz, milyen kezdemé­itt a Kalap-csalad. Elégedettek a szö- jjj nye zo erőt szabadít fel a szocialista vetkezettel s velük is a közös... jljtársadalom. Élő példája ez az épít­Kezét nadrágjához törli s csak az- jjjkezés a nemzetközi szolidaritásnak, elé fogott vasderes, mintha az ördög tán parolázunk. És hogy emlékezetébe Illa testvéri együttműködésnek is. bújt volna belé, megcsökönyösödöti. idézem a múltat, miről beszéltünkNézzük csak az építkezést. Ha azt Mire az ostor futásra bírta volna, Jozef Krupával, csak bólint, majd így lilakarjuk, hogy a kohóművet a leg­már erös kezek tartották kötőfekjét. szól: Ijjkorszerűbben" szereljük fel, akkor a A vadul csaholó kutya homlokán tom- - Jól megértettük egymást akkor Üímüszaki haladás élén álló beren­pán puffant egy kapa foka. Vért is, ma is... Illdezéseket kell készítenünk. Az ilyen Az iniéző a pazdaság ielé fordította a 'séza elé fogott vasderest. Az ülé­sen Gerö intéző mellett fogát vicso­rítva fészkelődött egy hatalmas vér­eb. A hangzavarból, mint morajló ten­ge- zúgásából a hajósíp, egy erőteljes hang vált ki: - Megállj, hé! Szavunk van ve­led... - Chytte ho za golier! A tömeg megmozdult. A bricska A Kelet szlovákiai Kohómű egyes részlegeinek építését csak most kezd­ték meg. Az alapok ásását a legkorszerűbb gépek végzik. A kotrógépek ebben az évben 1,7 millió köbméter földet helyeznek át. ÜJ SZÖ 6 * 1960. május 1. I'

Next

/
Thumbnails
Contents