Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-06 / 125. szám, péntek

HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDE A LEGFELSŐ TANÁCS ÜLÉSÉN (Folytatás a 2. oldalról) tvűzza. A monopóliumok óriási nyereséget zsebelnek be a lényegében az adókból drágán megfizetett katonai megrendeléseken. A monopóliumok nyeresége, mint tudjuk, a háború előtti időhöz viszonyítva többszörösére növekedett. A monopóliumok nemcsak alaposan növelik profitjukat, hanem még nagyobb támogatást kapnak az állami költségvetésből. A hivatalos kiadványokból is kitűnik, hogy a mai tőkés államok jövedelmének túlnyomó részét a lakosság adói képezik. Az 1958 —1959-es költségvetési évben az adókból származó bevétel (a társaságok jövedelmi adója nélkül) az állami jövedelem globális összegének az USA-ban 70 százalékát, Angliában 75 százalékát, Franciaországban 73 százalékát, Olaszországban 88 százalékát, a Német Szövetségi Köztársaságban pedig 77 százalékát képezte. A tőkés államok az adók formájában nyert óriási eszközöket elsősorban katonai célokra fordítják. A jelenlegi költségvetési évben az Egyesült Államok szövetségi költségvetése kiadásainak 58,3 százalékát katonai kiadások képezik, s ezek a lázas fegyverkezéssel összefüggő államkölcsönök keretében eszközölt kiadásokkal együtt az egész költségvetésnek több mint 70 százalékát képezik. Ezenkívül a tőkés államok a költségvetési eszközök nagy részét a rendőrapparátus fenntartására és más nem termelési jellegű kiadásokra fordítják. Ezzel szemben a tőkés országok költségvetéseiben az iskolaügyre és egészségügyre előirányzott kiadások igen csekélyek. A Szovjetunió állami költségvetése és más szocialista országok költségvetései egyáltalán nem hasonlíthatók össze a tőkés államok költségvetéseivel. A költségvetések közti alapvető különbség a szocialista és a kapitalista társadalmi rendszer ellentétes jellegéből, a szocialista és a tőkés államok alapjában különböző funkcióból ered. A szocializmusban az értékfelhalmozódás nagy része a pénzeszközök országos alapjának kialakítására irányul. A Szovjetunió állami költségvetésében az ország nemzeti jövedelmének az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem és más népgazdasági ágak tervszerű fejlesztésére, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelésére s az állam más céljaira előirányzott része összpontosul. A népgazdaság összes ágainak hatalmas fellendülése biztosítja államunk költségvetési forrásainak állandó növekedését, a pénz- és hitelrendszer s a pénzforgalom következetes szilárdulását. Költségvetésünk forrásainak terjedelme az 1950 — 1960-as években 423 milliárd rubelról 773 milliárd rubelre, tehát több mint 80 százalékkal növekedett. A gazdaság irányításának átszervezésével, valamint azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi években a hazánkban végzett gazdasági és kulturális építésben növekedett a szövetségi köztársaságok szerepe, különösen növekedtek a szövetségi köztársaságok állami költségvetései. A szövetségi köztársaságok költségvetéseinek általános terjedelme az 1955. évi 141 milliárd rubelről 1960-ban 388 milliárd rubelre növekedett. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy államunk pénzügyei és költségvetése olyan szilárd és stabil, hogy bármelyik tőkés állam megirigyelheti. A szovjet költségvetés szilárdságának bizonyítéka, hogy a költségvetés bevételei mindig meghaladják a kiadásokat. A szilárd hitel- és pénzrendszer a kommunista építés kitűzött tervei teljesítésének, e tervek megvalósításához szolgáló pénzügyi források idejében való teljes biztosításának nélkülözhetetlen feltétele. A mai feltételek között a gazdaság fejlesztésében, a pénzügyek és a pénzforgalom megszilárdításában elért sikerek következtében a Szovjetuniónak megvannak a forrásai ahhoz, hogy már az Idén megkezdje a munkások és alkalmazottak béradójának eltörlését. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után az adók szerepe alapvetően megváltozott. Míg a kapitalista társadalomban az adó a dolgozók további kizsákmányolásának eszköze volt, az Októberi Forradalom után az adókat a történelem folyamén elsó ízben állították a szocialista építés szolgálatába, használták fel a nép érdekében. Államunk fejlődésének előző szakaszaiban a lakosság által fizetett adók jelentős szerepet játszottak a szocialista gazdaság fejlesztése, a szovjet nép történelmi sikereinek elérése szempontjából. A szovjet állam adópolitikájában következetesen szilárd osztályvonalat valósított meg. A kapitalista elemekkel szemben az adókat eme elemek korlátozásának és kiszorításának eszközéül használtuk fel, a városokban és falvakon, olyan eszközként, amely jövedelmük egy részének a szocialista építés érdekében való új elosztására szolgált. Ez a politika elősegítette a munkásosztály és a parasztság szövetségének megszilárdítását, elősegítette a parasztgazdaságok kollektivizálását. A szovjet hatalom fennállásinak első éveiben a lakosság által fizetett adók több okból az állami költségvetés eléggé jelentős részét képezték. A párt és a kormány ebben az időben minden erőfeszítést megtett a népgazdaság, elsősorban gazdaságunk alapját képező nehézipar felújítására és fejlesztésére. Államunk költségvetési eszközeinek túlnyomó részét a népgazdaság és a kultúra fejlesztésére fordítja, de természetesen érthető okokból eme eszközök egy részét fegyveres erőink fenntartására kell fordítania, amelyek az ország békés munkáját és biztonságát védelmezik. A Szovjetunió következetes békepolitikájának megfelelően rendszeresen csökkenti fegyveres erőinek létszámát. Ezért hazánkban az ország védelmére fordított kiadások évről évre csökkennek. Az 1960. évi költségvetésben 12,9 százalékot tesznek ki, az 1955. évi 19,9 százalékkal szemben. A fegyveres erők létszámának a Szovjetunió Legfelső Tanácsa által 1960 januárjában elfogadott törvény alapján megvalósuló újabb jelentős csökkentése lehetővé teszi, hogy újra leszállítsuk az ország védelmére fordított kiadásokat. Államunknak a szocialista gazdaság fejlesztésére, a lakosságnak nyújtott szolgálatokra és egyébb célokra fordított nagy kiadásait elsősorban a szocialista gazdaságból eredő bevételekből fedezzük. E bevételek folytonosan emelkednek és 1960-ban elérik a 703 milliárd rubelt, vagyis valamennyi költségvetési forrás 90,9 %-át. A Szovjetunió állami költségvetése bevételeinek kialakításában részt vesz a lakosság is a személyes bevételeiből fizetett adókkal. Elvtársak! A szocialista gazdaságnak a hétéves terv folyamán bekövetkező rohamos fejlődése alapján az állami költségvetés tovább nőve1 kedik. A termelés bővülésével, a munkatermelékenység szüntelen fokozódásával, a termelési önköltség csökkentésével és ennek alapján a népgazdasági akkumuláció növelésével még jobban gyarapodnak majd a szocialista gazdaságból eredő bevételek. Ez lehetővé teszi, hogy az állam jelentősen növelje a népgazdaság fejlesztésére és a nép életszínvonalának emelésére fordított kiadásait. A Szovjetunió költségvetése a békés, gazdasági és kulturális építés költségvetése. A költségvetés túlnyomó részét, a kiadásoknak csaknem négy ötödét a népgazdaság fejlesztésére, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésére fordítjuk. Konkrétán mire irányulnak költségvetésünk eszközei? A költségvetési eszközökből üzemeket, gyárakat és villanyműveket, új szovhozokat építünk, megtermékenyítjük a szüzföldeket és a parlagon heverő földeket, fejlesztjük és meghonosítjuk az új technikát, lakóházakat, üzleteket, kommunális szolgálatokat nyújtó vállalatokat építünk és további eszközöket fordítünk a népgazdaság fejlesztésére. Az e célokra fordított kiadások az idén több mint kétszeresen meghaladják az 1950. évi kiadásokat és 5,6-szoroson nagyobbak az 1940-es háború előtti év kiadási tételeinél. A költségvetésből nagy összegeket fordítunk a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésére, iskolák bennlakásos iskolák, a még nem iskoláskorú gyermekek számára szolgáló intézmények építésére ösztöndíjakra, a lakosságról való ingyenes orvosi gondoskodásra, nyugdijakra és segélyekre, a tudomány fejlesztésére és más célokra. Elég rámutatnunk arra, hogy 1960ban a szociális és kulturális intézkedésekre fordított költségvetési kiadások az 1950-es évhez viszonyítva 2,1-szer nagyobbak, és hatszorosan meghaladják az 1940. évi kiadásokat. E feladat teljesítéséhez nemcsak óriási erőfeszítésre volt szükség, hanem arra is, hogy a szovjet emberek személyes eszközeinek egy részét az ország gazdaságának fejlesztésébe ruházzuk be. Szem előtt kell tartanunk, hogy gazdaságunkat külföldi hitelek és kölcsönök nélkül fejlesztettük. Nem bízhattunk kölcsönökben, egyedüli forrásunkat belső tartalékaink, belső lehetőségeink képezték. És ezeket a szovjet nép jól használta fel a szocializmus érdekében. Minél jobban gyarapodott a népgazdaság, s minél jobban növekedtek. a szocialista vállalatokból eredő bevételek, annál inkább csökkent a lakosság által fizetett adók hányada a költségvetés bevételi tételeiben. A Nagy Honvédő Háború idején az ellenség felett aratott győzelem érdekében nagy anyagi és pénzforrásokat kellett mozgósítani. Ideiglenesen bevezették a lakosság havi adóját és felemeltek néhány más adót is. A Nagy Honvédő Háború befejeztével 1945-ben megszűnt a hadiadó A párt és a kormány gondoskodik a dolgozókról és következetesen csökkenti a lakosság által fizetett adót. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1953-ban törvényt hagyott jóvá, amelynek alapján a kolhozparasztok által fizetett mezőgazdasági adó két és félszeresen csökkent. További években a jövedelmi adót fizetők száma azáltal korlátozódott, hogy emeltük az adómentes minimumot és csökkentettük az adódíjszabást, és a dolgozók jelentős része mentesült a nem férjezett, illetve nem nős, valamint az egyedül álló személyekre, és a kis családú polgárokra kivetett adók fizetésétől. Eme intézkedések alapján a lakosság által fizetett adók egy évre számítva 13 milliárd rubellel csökkentek. A lakosság által fizetett adók leszállításával egyidejűleg 1856-tól megszűntek a lakosság által jegyzet állami kölcsönök. E kölcsönökből származó költségvetési bevételek, mint ismeretes a háború utáni időben átlag kb. évi '25 milliárd rubelt tettek ki. Ugyanebben az időben megszűntek a kolhozparasztok, a munkások és alkalmazottak gazdaságából származó mezőgazdasági termények kötelező beadásai. Mindez jelentősen növelte a lakosság jövedelmét és hozzájárult a munkások, parasztok és az értelmiség életszínvonalának további emelkedéséhez. Vajon nem erről tanúskodik-e a lakosság takarékbetétjeinek nagy növekedése? Csupén az utóbbi két év alatt a lakosság takarék-betétjei húszmilliárd rubellel emelkedtek és most meghaladják a 105 milliárd rubelt, a takarékbetétek tulajdonosok száma pedig meghaladja az ötven milliót. A béradó megszüntetésére irányuló intézkedések pártunk XXI. kongresszusának határozatai alapján nagy jelentőségűek lesznek a nép anyagi életszínvonalának további emelkedése szempontjából. Ezek az intézkedések kétségtelenül széleskörű támogatásra és meleg egyetértésre találnak az egész szovjet nép körében. Hazánk dolgozói és az egész haladó emberiség ezekben az intézkedésekben újabb meggyőző bizonyítékát látja annak, hogy "a szocialista rendszer minden reális feltételt és lehetőséget megteremtett a nép életszínvonalának rendszeres javítására. A lakosság által fizetett adok teljes megszüntetése természetesen bizonyos időt követel. Ezt az állam lehetőségeihez mérten valósitható meg. Az állami és helyi adók 1960-ra kivetett összege 59 milliárd rubel és a jelenlegi adóztatási módszer meghagyása esetén 1965-ben elérné a 84 milliárd rubelt. A Minisztertanács gondosan megfontolt minden lehetőséget és javaslatot dolgozott ki a munkások béradójának fokozatos csökkentésére, s e kérdéssel kapcsolatban megvitatásra törvényjavaslatot terjeszt a Legfelső Tanács elé. A javaslat értelmében fokozatosan megszűnik a béradó; ennek még az idén kell megkezdődnie úgy, hogy 1965-ben befejeződjék. Elsősorban az aránylag kis jövedelmű munkások és alkalmazottak adóját töröljük el, majd fokozatosan megszüntetjük az összes munkások és alkalmazottak adóját. A törvényjavaslat értelmében teljesen, vagy részben megszűnnek azok az adók, amelyeket a havi 2000 rubelnél kisebb bérű vagy fizetésű munkások és alkalmazottak fizetnek, Ennek eredményeképpen a munkások és alkalmazottak 99,4 százaléka a mai adóknak megfelelő összeggel nagyobb bért fog kapni. A 2000 rubelnél nagyobb bérű vagy keresetű munkások, illetve alkalmazottak béradója úgy szűnik meg, hogy bérük, fizetésük az eddig fizetett adók öszszegével párhuzamosan csökken. Ennek a csoportnak tehát teljesen megmarad a tiszta bére. A béradó eltörlése a következőképpen történik: 1960. október elsejével megszűnik a nőtlen, gyermektelen és kevés gyermekű dolgozók, a havi 500 rubelnél kisebb jövedelmű munkások és alkalmazottak béradója és adója. Egyidejűleg a havi 500 és 600 rubel közötti keresettel bíró dolgozók béradója 40 százalékkal csökken. E csoport tiszta jövedelme így évente 3 milliárd 600 millió rubellel növekszik. 1961. október elsejével megszűnik a 600 rubelt meg nem haladó bérek megadóztatása, és átlagosan 40 százalékkal csökken a 600-700 rubel közötti bérek adótarifája. E dolgozók tiszta bére összesen 4 milliárd rubellel fog növekedni egy év alatt. 1962. október 1-vel teljesen megszűnik a 700 rubelt meghaladó bérek megadóztatása és átlagosan 40 százalékkal csökken a 700-800 rubel közti bérek adótarifája. E csoport tiszta jövedelme egy év alatt 4 és félmilliárd rubellel fog növekedni. A következő években átlagosan 40 százalékkal csökken az eddig fizetett adók összege. A 900 rubelnél kisebb bérű dolgozók adója 1963ban, az 1000 rubelnél kisebb bérű dolgozók adója pedig 1964-ben fog csökkenni. Az e csoportba tartozó dolgozók tiszta jövedelme ily módon egy év alatt 1963-ban '2 milliárd 400 millió rubellel. 1964-ben pedig további 2 milliárd 400 millió rubellel fog emelkedni. Így tehát évente bővül az adófizetéstől teljesen, vagy részben mentesített dolgozók- köre. 1965. október 1-vel a bérek és fizetések csökkenése nélkül teljesen megszűnik a havi 1000 rubelnél kisebb bérű és fizetésű munkások és alkalmazottak adója. Az 1000-2000 rubel havi bérű s fizetésű munkások és alkalmazottak bére és fizetése az adó eltörlésekor a bérük és fizetésük után fizetett adók összegének egy részével csökken. Tehát tiszta jövedelmük szintén növekedni fog. Az 1001-1200 rubel bérű és fizetésű munkások és alkalmazottak tiszta jövedelme átlagosan annak az összegnek 79 százalékával emelkedik, amelyet azelőtt béradó elmén fizettek. A munkások és alkalmazottak szóban forgó csoportja tiszta jövedelmének általános öszszege egy év alatt 6 és félmilliárd rubellal, az 1201-1400 rubel bérű és fizetésű munkások és alkalmazottak csoportjának tiszta jövedelme pedig átlagosan az azelőtt fizetett adók összegének 46 százalékával emelkedik, E csoport tiszta jövedelme évente 2 milliárd 600 millió rubellel lesz nagyobb. Az 1401-1600 rubel közötti bérek és fizetések az azelőtt fizetett adók összegének 29 százalékával emelkednek. E csoport tiszta jövedelme évente 900 millió rubellel lesz nagyobb. Az 1601-1800 rubel keresetű és fizetésű munkások és alkalmazottak tiszta jövedelme havonta az azelőtt fizetett adók összegének átlag 15 százalékával lesz nagyobb. E csoport tiszta jövedelme évente több mint 200 millió rubellel emelkedik. Az 1801-2000 rubel bérű és fizetésű munkások és alkalmazottak jövedelme az azelőtt fizetett adók összegének a 10 százalékával emelkedik; e csoport összjövedelme egy év alatt 200 millió rubellel emelkedik. A béradók eltörlése után 59 millió 400 ezer dolgozó tiszta jövedelme az azelőtt fizetett adók egész összegével emelkedik. Több millió ember jövedelme körülbelül annak az összegnek felével lesz nagyobb, melyet régebben adó címén fizettek és csak elenyésző számú dolgozó tiszta jövedelme marad változatlan. A béradók eltörlésével egyidejűleg megszűnik a nőtlen, gyermektelen és kevés gyermekű dolgozók adója. Ezek az adók 1965-re átszámítva 4 milliárd 400 millió rubelt tennélek ki. Megadóztatott eddigi keresetük nagyságától függetlenül ezzel az összeggel emelkedik valamennyi dolgozó tiszta jövedelme. Az adók teljes eltörlése után a munkások és alkalmazottak jövedelme 1966-ig körülbelül évi 74 milliárd rubellel fog növekedni. Ez további fontos intézkedés a jólét állandó fokozására. (Viharos taps.) Az adók megszüntetésével egyidejűleg a XXI. pártkongresszus határozata alapján intézkedéseket teszünk a legalacsonyabb bérek emelésére. Elvtársak! A párt XX. és XXI. kongresszusa kitűzte a dolgozók bére további emelkedésének biztosítását, ami egyrészt a bérek emelése, másrészt a közsiikségleti cikkek árának csökkentése, a lakosságnak nyújtott szolgálatok kibővítése és megjavítása útján történik. Mindez biztosítja a nép szükségletelnek fokozódó kielégítését. A megtárgyalás végett a Legfelső Tanács elő terjesztett javaslat nem egységes, hanem megkülönböztetett alapon javasolja a lakosság adóinak eltörlését. Abból indul ki, hogy elsősorban a kiskeresetű munkások és alkalmazottak bére emelkedjék. Ily módon csökken a nagyobb čs kisebb jövedelmű munkátok és alkalmazottak közötti bérkülönbség. Fontos, hogy ezt mindenki jól megértse. Egyesek talán nem fogják fel helyesen e kérdést; egyes elvtársak ugyanis arra akarnak bírni bennünket, hogy csak az árak leszállítása útján emeljük a dolgozók életszínvonalát. Nem tévesztjük szem elől az árleszállítás útját, de látnunk kell, hogy ha csak ezen az úton, az árleszállítás útján haladnánk, ha nem törekednénk az alacsony és magas berek közelebbhozására. és az alacsony béreknek a magasabbak színvonalára emelésére, egyenlőtlen feltételek alakulnának ki a dolgozók számára. Tudjuk, hogy az árleszállításból nagyobb lelőnyök származnak a nagyobb jövedelmű dolgozóknak. A szocialista társadalom munkadíjazásában megnyilvánuló különbségek kiküszöböléséről beszélünk, de ugyanakkor nagyon erélyesen ellenezzük az egyenlősdit, a dolgozók bérének megállapításában megnyilvánuló nivellízálást. Vlagyimir Iljics Lenin ezt nagyon találóan fejezte ki. Rendületlenül be kell tartanunk a szocialista társadalom dolgozójának • munkaeredményekben való anyagi érdekeltségére vonatkozó lenini tanítást. Ám a második világháború után túl nagy különbségek mutatkoztak a különböző kategóriájú dolgozók munkadíjazásában és e2t a különbséget csökkentenünk kell. Úgy vélem, hogy a párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány helyes irányvonalat követ s a párt és minden dolgozó egyaránt egyetért vele. (Taps.) Ismétlem, állandóan magyaráznunk kell az ez irányban foganatosított intézkedéseket, hogy mindenki jobban felfoghassa lényegüket. A bérek színvonala közelebbhozásának politikáját kell folytatnunk, arra kell törekednünk, hogy a munkások és alkalmazottak alacsony bérei közepes szín« vonalra, a közepes színvonalú bérek pedig magasabb színvonalra emelkedjenek és így csökkenjen a munkadíjazásban mutatkozó különbség. Ez * mi utunk. S mivel helyes és igazságos ez az út, megteremtjük a feltételeket szocialista társadalmunk minden egyes tagja munkájának serkentésére úgy, hogy elkerüljük az egyenlósdit és a dolgozók ne legyenek híján azoknak az ötleteknek, amelyek hozzájárulnak a konstruktív, tudományos gondolkodás kifejlődéséhez, a jő munkaeredmények elérésére irányuló szocialista munkaverseny kibontakozásához. Fontos, hogy az emberek na csak erkölcsi megnyugvást érezzenek munkájuk eredményeiért, A mennyi,-, ségileg több és minőségileg jobb munkáért a szocializmusban nagyobb jutalmat kell kapniuk az embereknek. A képesített és nagyfokúan termelékeny munkát, mely megteremti a nagyfokú értékfelhalmozódás feltételeit, jobban kell díjazni. Engedjék meg, hogy megállják egy kérdésnél: a mezőgazdasági adónál A kommunista párt és a szovjet kormány az utóbbi években nagyszabású intézkedéseket foganatosított a mezőgazdaság lényeges fejlesztésére és a kolhozparasztok jólétének növelésére. A kolhozok és kolhozparasztok teljesen mentesültek a mezőgazdasági termékek kötelező beadásától és jelentősen emelkedett az államnak eladott mezőgazdasági termékek felvásárlási ára. A kolhozok sok korszerű géphez jutottak és megváltoztatták, megjavították a mezőgazdasági ter* vezés rendszerét. Ez hozzájárult a mezőgazdasági termelés növeléséhez, a kolhozok és kolhozparasztok jövedelmének lényeges emelkedéséhez. A kolhozok pénzjövedelme 1953-hoz viszonyítva 3 és félszeresen gyarapodott és 1960-ban eléri a 154-158 milliárd rubelt. Több mint háromszorosára növekednek a kolhozparasztok-, nak a ledolgozott munkaegységekért fizetett pénzbeli juttatások. Mint már mondottam, a mezőgazdasági adót 1953-ban 2 és félszerte csökkentettük és ma 4 milliárd rubelt tesz ki. A mezőgazdasági adót a háztáji egyéni gazdaságok után fizetik. Ezek a kolhozban végzett munkából szerzett jövedelmen kívül a kolhozparasztok mellékjövedelmének bizonyos forrását képezik. A háztáji gazdaságból származó bevételek részben összefüggnek a termékeknek a piaci áron való eladásával. Ezt az adót még meg kellene őrizni, mert bizonyos szerepet játszik a kolhozok munkafegyelmének szilárdításában és a kolhozparasztok egyéni, mellékgazdaságából származó jövedelmének szabályozásában. A kolhozparasztoknak a kolhozokban végzett munkából szerzett jövedelme nem tartozik mezőgazdasági adó alá. A kolhozok a többi szocialista vállalatokkal egyetemben bizonyos mértékben részt vesznek az országos szükségleteket szolgáló eszközök előteremtésében. A társadalmi termelés növekedésével, a kolhozgazdaság fejlődésével egyidejűleg állandóan növekedni fog a jövedelmük, növekedni fog az újratermelésre, az oszthatatlan alapokra és más szükségletekre fordított eszközök összege. Ez lehetővé teszi egyrészt a társadalmi gazdaság szükségleteinek, másrészt a kolhozparasztok egyéni szükségleteinek természetbeniekben és pénzben való egyre tökéletesebb kielégítését. Ily módon olyan félté* telek jönnek létre, hogy csökkenni fog a háztáji gazdaságok szerepe, el« vesztik jelentőségüket a kolhozpa* rasztok életében és létrejönnek az egyéni mellékgazdaság után fizetett mezőgazdasági adók eltörlésének feltételei. (Folytatás a 4, oldalon) ŰJ SZÖ 3 * 1960. május 6. I »