Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-01 / 120. szám, vasárnap

A dolgozók nemzetközi szolidaritása — a béke győzelmének záloga! EíiiEŕífŤíír

;; : Í f

;:===írŕší j;

: ÍÍ Í ÍEÍ 3=ŤÍ ÍÍ :=Í ÍÍÍ ÍŤ: ^ ; ^ÍÜÍ? rí rŕŕriíí ÍŠÍ ŤÍ Í

Í£Í íššíí ŤI; ÍÍ ÍSÍÍÍ Í ŕ Í Május elseje a szovjet földön KI NEM ÖRÜL A TAVASZNAK, a virágba borult ligeteknek, a zöld réteknek, ki nem örül az első májusi napnak, amikor mosoly tükröződik az emberek arcán nvvr^VTT] s határtalan öröm W.

I • > . • ».in

r.

itAj hatja át az embereket? Hisz azok, akik a szocializmusban élhetnek, mindig gazdagabban, örömtoljesehben üdvözlik május elsejét. Minden évben azt írjuk erről az ünnepről, hogy még sohasem volt ilyen május elseje. Ez színtiszta igazság, mert ez a szocializmus és a kommunizmus törvénye. A szovjet nép tavaly a hétéves terv megkezdése óta először ünnepelte május elsejét. A tervekből akkor még csak egy-két feladatot teljesítettek. De ezek a tervek a szocializmus teljes és végleges győzelmének sziklaszilárd alapjára, annak a nagy gazdagságnak alapjára támaszkodtak, melyet a szovjet emberek a Nagv Október óta több mint 10 év alati teremtettek meg. Ezért volt a legörömteljesebb az összes május elsejék közül. S az idén? Mennyi változás történt egy röpke év alatt! A hétéves terv első évének és 1960 első negyedévének tervét túlteljesítették. Tavaly mintegy 50 milliárd rubel értékben szárnyalták túl a tervezett termelést. Mintegy 102-szer annyi villamosenprgiát termeltek, mint a cári Oroszország 1916-ban. Majdnem 60 millió tonna acélt olvasztottak. Több mint 2 millió 209 ezer városi lakás és 850 ezer falusi családi ház épült. A földművesek mintegy 125 millió tonna gabonát termesztettek s a tej- és vajri'R iyCUORSZ ic termelésben megelőzték az Amerikai Kgyesült Államokat. A kommunista épiles nagy sikerei érezhetően visszatükröződtek a szovjet emb'

1 rek elets/.ínvonalában. A május elsejei felvonuláson a Viirus-teren kétsegteicniil ilyen feliratokat is láthatunk majd: „Hét órai dolgozunk!" Az id.isebb munkások, a munka veteránjai gondolataikban felidézik a vári kormány 1897. június 2-án kiadott törvényét, hogy az üzemek és gyárak munkaidejét U és Ví> órára rövidítik le. ^ munkaidőnek ezt a lerövidítését a dolgozók tüntetésekkel, sztrájkokkal és a munkatok legjobb fiainak verővel harcolták ki. Az állam legfőbb törvényhozója most a partja és annak lenini Kö/ponti Bizottsága által vezetett nép. A párt XXI. kongresszusán feladatul túzte ki, hogy a munkaidőt fokozatosan 7. majd 6 órára rövidítik le, stb. A múlt év végen több mint 13 millió ember tért át a 7 órás munkaidőre Folyó év május 1-én ujabb millióknak rövidül le a munkanap, és az év végéig minden munkás és adminisztratív alkalmazott 7 órát fog dolgozni naponta Persze a keresetük nem csökken, sot még emelkedik is. így például az élelmiszeripari munkások bére 12—20 százalékkal, a könnyűipari munkásoké 10—13 százalékkal A napi egy órával csökkentett munkaidő a/t jelenti hogy a dolgozók naponta 1 órával többet pihenhetnek, foglalkozhatnak a családjukkal, sporiolliamak. művelődhetnek, szórakozhatnak. A szovjet állam erre is gondolt. A városok körül, a/ erdőkben, a folyók és tavak partján sportszerkölcsönzőkkel, mozikkal, táncterekkel, vendeglokkel és kávéházakkal egybekötött penziókat kezdenek epi'eni. Oj kávéházak és üzletek, strandfürdők, parkok és mozik, játszóterek nyílnak a városokban, nagy tánctermekkel rendelkező palotákat, stb. terveznek. Bővül a népszínházak hálózata. Meghosszabbodik a televíziós adóállomások közvetítési ideje. A hétéves terv értelmében 91 ezer új üzlelnek és 61 300 étteremnek kelt megnyílnia 1963-ig. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunióban naponta átiag 37 üzlet és 25 étterem nyíT

avaly sok ezer munkás gyűlt egybe a párizsi Bourse du Travail (Munkaközvetítő hivatal előtt. A vidéken is május elsejei összejöveteleket és manije&ztációkat tartottak. A munkások az idei május elsején újra megtartják hagyományos manijesztációikat, hogy megünnepeljék a dolgozók nemzetközi napját. Bár a május elsejei ünnepségekre évente kiadott jelszavak hasonlók, s az ünnepségek külső megnyilvánulásaikban egyformán zajlanak le, mégis különbség van a május elsejék között. Háromszáhatvanöt nap jelent valum.it az emberek, különösen a munkások életében. Mire gondol hát most áprilisban a francia munkás? Javult-e az élete? Megelégedést eredményezett-e az elmúlt év és a folyó év néhány hónapja? Joliban él ma, mint egy évvel ezelőtt? Kevés munkás adhat pozitív/választ e kérdésekre. Ezrek, söt tízezrek kénytelenek sztrájkhoz folyamodni, hogy megőrizzék vásárlóképességüket, melyet a növekvő árak naponta veszélyeztetnek. Harcolniuk kell a munkáért, a megélhetésért, a kenyérért. Az észak-franciaországi szénmedence és a Pas de Calais bányászai havonként több munkanapot kihagynak. A kihagyott műszakok már 600 millió frankukba kerültek. A helyzet igazolására felhozott ok: állítólag túl sok a szén. Az általános munkaszövetség, a CGT ezzel szemben azt állítja, hogy nincs šok szén. Az igazság ugyanis az, hogy a néptömegeknek nincs elég pénzük kellő mennyiségű szén vásárlására. A bányaipar helyzetét elemezve a CGT megjegyzi, hogy 1959-ben, tehát akkor, amikor sok bányász munkanélkül volt, 16 millió tonna szenet hoztak be külföldről Franciaországba. Ezenkívül a munkásközpontok vezetőinek az a véleménye, hogy a tőkés monopóliumok előnyben részesítik a kőolajipart a bányaiparral szemben, mert ennek segítségével sokkal gyorsabban gyarapíthatják óriási nyereségeiket. Általános becslés alapján elmondhatjuk, hogy a munkások által helyenként kiharcolt béremelés ellenére u munkások vásárlóereje 1957 óta 12. -13 százalékkal csökkent. B

zzel szemben jól megy a soruk az iparmágnásoknak. Helyzetük olyan jó, hogy egy esti lap a múlt héten a következő címet adta cikkének: „A vállalattulajdonosok derülátók, az idén kedvezően alakulnak az üzleti ügyek". Az üzleti ügyek már a múlt években is JJJ SZÓ 4 + 1960. május 1. kiválóan alakultak számukra. Hogy egy példát említsek: a sochanzi Peugeot vállalat 19 ezer munkást és alkalmazottat foglalkoztat. Minden órában száz autó kerül ki a futószalagokról. A társaságnak 1958-ban 14 milliárd frank nyeresége volt, de még ez sem ébresztette jel benne az emberszeretetet, s így nemrégen a futószalagok mellett dolgozó ötezer munkás béremelésért harcba szállt. N cm volt könnyű dolguk, beszüntették a munkát, manifesztációkat rendeztek és makacs vitába bocsátkoztak a vezetőséggel, amely végül könyleien volt engedni. A munkások 8 és Vz százalékos béremelést vívtak ki. ájus elseje előestéjén megsokszoro<' * zódtak a munkások követeléseiért folyó akciók. Több akciót győzelem koronáz. Nemcsak a munkáscsaládok roszszabbodó létfenntartási viszonyai fokozzák a munkások harci szellemét, a tömegek öntudata is fokozódik. A harag derűlátás és önbizalom váltja fel. Derűlátás és önbizalom, melyet Hruscsov elvtárs franciaországi látogatásu nagyon megerősített. A francia munkások túlnyomó többsége e látogatásban fontos hozzájárulást látott a békeharchoz és nagyon elégedett volt vele. A szovjet miniszterelnöktől értesültek több olyan igazságról, mely nem közömbös számukra. Tényeket tudtak meg a szovjet dolgozók életéről, munkaidejük lerövidítéséről, a munkanélküliség felszámolásáról és az életszínvonal emelkedéséről. E tények világítják be harcuk távlatait. SERGE LAURENT lik meg 50 helységben. Ehhez még annyit füzünk hozzá, hogy csak az idén 200 ezer automatát állítanak fel az utcákon, üzletekben és kávéházakban, melyek több mint 30 ezer elárusítót pótolnak. A jó és olcsó étkezést biztosító éttermek nagy Segítséget jelentenek a dolgozó nőknek, l.enin a kommunizmus hajtasainak nevezte ai első közös étkezdéket Ma már több mini 130 ezer közös étkeztetési vállalat működik az országban és több mint 40 millió dolgozó veszi igénybe szolgálataikat E vállalatok 1961-tól kezdve további árleszállítást terveznek és ugyanakkor kétszer annyi termékkel fognak szolgálni. Az ipari és mezőgazdasági termelés állandó növekedése, a kiskereskedelmi árak csökkenése, a bérek és a járadékok emelése lehetővé teszi, hogy a szovjet emberek évről évre nagyobb bőségben éljenek. Ez világosan visszatükröződik a szovjet kereskedelmi áruforgalom növekedésében. A Szovjetunió áruforgalma a? előző évhez viszonyítva 1955-ben 14 milliárd 300 millió rubellel, 1959-ben már 95 milliárd rubellel bővült. 1959-ben 2 millió 113 ezer tonna, tavaly pedig inár 3 millió 700 ezer tonna húst és húskészítményt adtak el. A tej eladása 1955-höz viszonyítva 2 millió 506 ezer tonnáról 6 millió 940 ezer tonnára, a vajé 354 ezer tonnáról 580 ezer tonnára, a cukoré pedig 1 millió 330 ezer tonnáról 3 millió 870 ezer tonnára növekedett. Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa nemrégen hozott határozata értelmében minden intézkedést megtesznek a burgonyából, kukoricából, zöldségből, gyümölcsből és szőlőből készült élelmiszercikkek termelésének lényeges növelésére, válaszú', kának bővítésére és minőségének fokozására. Egy másik határozat a közszükségleti iparcikkek termelésének növelését, választékának bővülését és minőségének javulását biztosítja. 1958-ban 45 és félmilliárd rubel értékű ipari ári-cikket termeltek, az idén pedig 57 milliárd 900 millió rubellel többet fognak gyártani. Felsorolhatnánk még a nép életszínvonalának emelésére irányuló további jelentős intézkedések egész sorát, ám a felsorolt néhány adatból is kitűnik, milyen lesz az idei ünnepségek tartalma. A szovjet nép forró háláját fejezi ki a párt iránt, mely a lenini úton vezeti a kommunizmus felé. VLADIMÍR LABÄTH A VILÁGON Indiában van a legtöbb ünnep. Csak a fő ünnepekből van vagy 30, s ha összeszámolnánk a külön télé vallások, szekták és csoportok tarka egyvelegének szertartásokkal egybekötött ünnepnapjait, talán egy hétköznap se maradna az évben. Azt mondják, hogy Indiában akkor is ünnep van, amikor nincs ünnep. Május elseje azonban még nem tartozik azok közé a pihenő napok közé, melyeket a vallási ünnepek iránt nagyfokúan türelmes állam elismert. A fiatal indiai munkásosztály harci programjában még mindig szerepel az a követelés, hogy ismerjék el május elsejét India államünnepének. Ennek ellenére a május elsejei hagyomány mély gyökereket vert az országban. Első ízben akkor ünnepelték, amikor nem az várt eldöntésre. 'dolgozzanak-e ezen a napon vagy sem. 1927-et írtak akkor, a bombayi textilmagnások gyárai áltak és munkásaik a textilipari dolgozók első szervezett sztrájkjáva) már több mint fél éve követelték jogaik érvényesítését. így sztrájkküzdelmek tüzében, a munkásosztály legnépesebb városában született meg az indiai május elseje, melyet azóta évente minden nagy ipari központban megünnepelnek, éspedig vagy sztrájkfelvonulásokkal, vagy a munka megkezdése előtt és befejezése után rendezett felvonulásokkal. Ezen a napon nagy munkáscsoportok meneteltek vörös zászlók alatt, énekszóval és egyszerű hangszerekkel vonulnak fel, ápolván a gyarmaturalom elleni harc hagyományait. A hazafiak csoportjai akkor kora reggel ébresztővei járták be az indiai városokat és falvakat, hirdetve az embereknek, hogy felkelt az új nap, s szálljanak ők is harcba az új napért. Ezzel az úgynevezett „hajnali felvonulással" kezdődik ma is május elseje a verőfényes utcákon. A felvonulók megállnak a gyárkapuk előtt. A magántulajdonos kerítésén túl máinem léphetnek vörös zászlóval, mert ezt tiltják a tulajdonjogot védelmező törvények. A magántulajdon kerítésein belül csak a tulajdonos beleegyezésével tarthatók gyűlések. A tulajdonos pedig készséggel beleegyezne abba, hogy sárga zászlókkal vonuljanak fel. így hát azok, akik vörös zászlókkal vonulnak fel, kénytelenek megállni a zöld gyárkapuk előtt és az utcán — amely mindenkié — magasba emelni a szebb életért vívott harcuk zászlaját. Május elsején estefelé újra megelevenednek az indiai városok utcái. A munkából hazatérő munkáscsoportok hatalmas oszlopba olvadnak és így vonulnak fel, hogy tüntessenek követeléseikért és jogaikért. A MAI INDIA egyik legnagyobb ipari ágának, a textiliparnak munkássága országos sztrájk előkészületei közepette ünnepli a május elsejét. Sztrájkra készülnek a gyártulajdonosok ellen, akik elvetették egy különleges kormánybizottság javaslatait, hogy emeljék a textilipai i munkások bérét és ésszerűsítő intézkedések révén további ezrekkel akarják gyarapítani a munkanélküliek sorait. A munkások néhány nappal a dolgozók ünnepe után, május 6-án India minden textilipari központjában tüntetni fognak a havi 8 rupiás, tehát évi 96 rupiás béremelésért. E követelés jogosságát nemcsak az utóbbi hónapokban állandóan emelkedő árak, hanem más körülmények is indokolják, melyekről nemrégen szó esett a parlamentben. Egy textilipari munkás évente több mint 6000 rúpia értéket termel, évi bére azonban csak körülbelül 1400 rúpia. A textilipari munkások május 6-án még csak tüntetni fognak jogos követeléseikért. Ha azonban a textilgyárosok ezután sem lesznek hajiandók lemondani nyereségük jelentéktelen töredékéről, júniusban a legnagyobb sztrájkmozgalmat, a textilipari munkások általános sztrájkját várhatják. A textilipari munkások első ízben 1927-ben Bombayban sztrájkoltak. Az idén a sztrájk minden textilipari központban várható, amelyben megszületett és erősödik az indiai munkásosztály. Az iparilag elmaradt India munkásosztálya számbelileg még gyenge erő. Az egész lakosságnak mintegy 2 százaléka. Ámde ez olyan erő, amely az idegen uralmat megdöntő forradalmi mozgalom nagy hagyományainak talaján a folytatódó ipari építéssel naponta növekszik, és amelyre nagy küldetés vár az áldatlan múlt maradványaitól megszabadult új India építésében. DUŠAN RUPPELT Májusi gondolatok Párizsban szemben a Mars-mezővel, amelyen a közismert Eiffeltorony mered az égnek, a Szajna túlsó oldalán, lankásan emelkedő dombon állt valaha a Trocadero épülete, ahol egészen a századfordulóig a híres párizsi világkiállítások is lezajlottak. Az első világháború után lerombolták és helyére a Szajna felől a városképhez jobban simuló Chaillot-palotát építették, amelyben különböző múzeumokon és előadási termeken kívül ideiglenesen a NATO irodái is helyet kaptak. Nemrégen ugyan a NATO adminisztratív szervei átköltöztek a boulognei erdő elején épült új, hatalmas palotájukba, mégis az épületnek a Szajnára és az .i hintetnek az itmr .al k:i!öli i.|vneve/ett biztonsági szerződés ratifikálás:! ellen és jobb élet i eleket követelnek. A gyakori tüntetéseken a dolgozók valamennyi rétege részt vesz. Egyúttal követelik, hogy • kormány hagyja abba veszedelmes es költséges fegyverkezést. Eiffel-toronyra néző terraszán megmaradt a NATO-államok zászlóinak tövében az a kis propaganda-kiállítas, amelynek fő célja a NATO létjogosultságának és hatalmának hirdetése a szokásos grafikonokkal és jelszavakkal. A néző, akinek tekintetét inkább a hangulatos varoskép vonja magára, mint ez a háborús propaganda, egy adat előtt megdöbbenve marad állva. Nagy betűkkel hirdetik ugyanis az atomháború megszállottjai, hogy a NATO tizenhat országa fennállásának tíz esztendeje alatt 500 milliárd dollárt költött fegyverkezési célokra. Ugyanakkor — mintegy magyarázatul, ennek a horribilis összegnek a m .idén gondolkodó ember előtt értelmetlen elpocsékolására — azzal is eldicsekednek, hogy „a NATO fennállása óta a világkommunizmus a NATO-államok területének egyetlen n-iyyzetkilométerét sem tudta elfoglalni, vagy megszállni." A tavaszi pompában díszlő piatanok és' gesztenyék felett elmélázva is megdöbben az ember a propaganda ostobaságán. Mindenekelőtt azért, mert az úgynevezett kommunista államok, helyesen a szocializmust építő államok soha semmilyen megnyilatkozásukban nem hirdették, vagy követelték a más társadalmi rendszerben élő vagy történetesen a NATO ban szervezkedő kapitalista államok megtámadását, még kevésbé periig elfoglalását. A NATO díszítő jelzőként használja nevében, hogy védelmi szervezet. Mi sem bizonyítja jobban ennek a megjelölésnek hamis voltát, mint az a tény, hogy a senki fltal, semmi szín alatt azonban a szocializmust építő államok által nem fenyegetett államok kötöttek először 1949-ben katonai jellegű szövetséget s csak néhány esztendő múlva, 1955-ben alakult meg /- miután a NATO támadó jellegét már ezer tény bizonyította —a Varsói Szerződés államainak tényleg védelmi jellegű szövetsége. Ezt az időbeni egymásutánt és ok-okozati viszonyt semmilyen csűrés-csavarással megfordítani, az ellenkezőjét állítani, épeszű ember számára lehetetlen. Ezt, természetesen, a NATO fő korifeusai, akiket a magát szocialistának nevező Spaak főtitkár jellemez, éppen olyan jól tudják, mint mi .Ezért a NATO-nak más, be nem vallott, a Chaillot-palota terraszán öklömnyi betűkkel meg nem hirdetett céljainak is kell lennie. Az egyik ilyen be nem vallott cél a monopóliumok érdekében folytatott szédületes arányú fegyverkezés. Valaki kiszámította, hogy azért a félbillió dollárért, amelyet a NATO államok eddig fegyverkezésre kiadtak, egy akkora kontinens népének, mint Afrika, vagyis negyedmilliárd még túlnyomó többségében elképzelhetetlenül alacsony fokon álló embernek lehetnp az életszínvonalát — kapitalista világból vett hasonlattal élve — Svájc lakosságának színvonalára emelni. A másik be nem vallott cél maguknak a NATO-államok dolgozóinak pacifikálása az ún. teljes fog'aikoztatottság révén, elvonásuk a forradalmi munkásmozgalmaktól és bevonásuk a reformista munkáspártokon keresztül az imperializmus céljainak támogatásába. De aki látott május elsejét a NATO-államokban, elsősorban Franciaországban és Olaszországban, az a megmondhatója, mennyire homokra építenek a munkásság félrevezetésének stratégái. A fegyverkezési ún. teljes foglalkoztatottság ellenére is igen tanulságos tanulmányozni a munkanélküliség statisztikáját számos NATOállamban, ahol ez a jelenség mint a kapitalizmus strukturális velejárója egész egyszerűen kiirthatatlan az ország életéből, amíg ott tőkés rendszer marad.