Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-29 / 148. szám, vasárnap

HRUSCSOV elvtárs beszéde a kommunista munkabrigádok kongresszusán (Folytatás a 3. oldalról) lett országokat, világuralomra törekednek és folytatni akarják erőpolitikájukat, amely harmadik világháborúhoz vezet. Elmúltak már azok az idők, amikor az imperialisták büntetlenül cselekedhettek. Útjukban állanak a szocialista országok, melyeknek zászlai alatt több mint egymilliárd ember sorakozik fel és amelyek oldalán állanak a gyarmati elnyomás .alól felszabadult országok nemzetei, amelyek nemzeti függetlenségük megszilárdításáért, a békééit és szabadságért, a békés együttélésért, az imperialista országok agresszív akcióinak beszüntetéséért harcolnak. Amikor Eisenhower elnök meghiúsította a párizsi konferenciát, május 25-i beszédében az amerikaiak előtt újból megerősítette kormányának szégyenteljes álláspontját. Mentegetni igyekezett a Szovjetunió területe felett végzett kémrepüléseket és csupán afelett fejezte ki sajnálkozását, £ogy Powers kémrepülése pem sikerült. Eisenhower úgy tett, mintha nem értené, miért foglalt el Hruscsov Párizsban ily éles álláspontot a kémkedés ellen, az amerikai katonai felderítő berepülések ellen. Hruscsov állítólag már azelőtt is tudta, hogy ilyen repüléseket végeztek, sőt állítólag az elnöknek ezt meg is akarta mondani, de mégsem mondta meg. Ebből pedig az elnök a következőket vonja le: Miután Hruscsov e repüléseknek nem tulajdonított már előzőleg oly jelentőséget, ez annyit jelent, hogy a Szovjetunió jelenlegi álláspontjára nem ezek a repülések voltak döntők, hanem valami más. Igen elvtársak, beszéltem már arról, hogy Eisenhowernek szólni akartam a repülésekről a Camp Dávid ban lefolyt találkozónk alkalmával, amikor „my friend"-nek, oroszul „barátomnak" szólított - láthatják, hogy milyen barátot „szerettem". (Derültség a teremben, viharos taps). Tehát tulajdonképp miért is nem szóltam neki? Hisz az USA repülőgépei valóban rqpködtek országunk felett. Nem beszéltem ezekről a repülésekről. - amint már megmagyaráztam - abból az egyszerű okból: már nemegyszer tiltakoztunk az amerikai repülőgépeknek országunk fölé való berepülései ellen, de az Egyesült Államok tagadták a tényeket, azt mondván, hogy nem az ő felderítő repülőgépeik repültek a Szovjetunió területe fölött. És nekünk nem voltak tárgyi bizonyítékaink ezekről a berepülésekről. Ezért a szovjet kormány úgy vélekedett, hogy a tiltakozás felesleges időpazarfás volna, vagy hogy találó orosz közmondással éljek: tiltakozni anynyit ér, mint igazgyönggyel etetni a disznót. (Derültség a terernben, taps.) Ez felesleges időpazarlást jelentene. Az Egyesült Államok elnöke és militaristái ezt kárörömmel felhasználnák ellenünk, azt állítva, hogy a Szovjetunió azért panaszkodik, mert nincs eszköze arra, hogy nagy magasságban repülő gépeinket lelőjje. Amint mondják - nyelvembe haraptam és akkor ott Camp Davidban az Egyesült Államok elnökének nem szóltam az amerikai kémrepülőgépek berepüléseinek megengedhetetlensé# g€ről, mert tudtam, kivel van dolgom. Ezért nem beszéltem, nem pedig azért, mintha e kérdésnek nem tulajdonítottam volna akkora jelentőséget, mint ma. Május 1-én az amerikai katonai repülőgépet lelőttük és ezt a tényt nyilvánosságra hoztuk. És mi történt? Az amerikai kormány ügyesen kigondolt egy értelmetlen dajkamesét, kijelentve, hogy ez nem katonai repülőgép, hanem békés időjáráskutató. Csak midőn látták, hogy falhoz szorítottuk őket s nemcsak a lelőtt repülőgép műszerei, hanem a kémpilóta is kezünkben van, csak akkor ismerték be, hogy kémrepülőgépet küldtek ki. Ezt már nem is lehet rövidebben mondani, minthogy: íme, ez a „my friend", oroszul „barátom". Az ember önkéntelenül is arra az orosz közmondásra gondol: Ments meg isten az ilyen barátoktól, ellenségeimtől megszabadulok magam is! (Derültség a teremben, taps). Én itt Szemjon Mihajlovics Buggyonyijra pislogok (derültség a teremben), az én parancsnokomra — egy ideig a I. lovasnadseregben szolgáltam, s ha nem is lovon, de amint mondják, a lovasok után futottam. (Derültség a teremben, Hruscsov elvtárs nevet.) Most a Nyugaton azt mondják: a Szovjetunió megmutatta, hogy gyenge, fiert azelőtt az amerikai repülőgépeket nem lőtte le. Igen, nem tar gadjuk: voltak idők; amikor e repülőgépeket nem tudtuk lelőni. Nem tudtuk lelőni, mert nagyon magasan repültek. Vadászgépeink ugyan fel tudtak emelkedni ily magasra, de nem tudták megtalálni és nem tudták lelőni a támadók repülőgépeit. A szovjet kormány tehát a tudósokhoz, mérnökökhöz és munkásokhoz fordult és azt mondotta nekik: ezt a hézagot meg kell szüntetni. Kell, hogy egünket megtisztítsuk az ellenséges repülőgépektől. Tudósaink, mérnökeink és munkásaink alakos munkát végeztek. Ahogy mondják, nekigyűrköztek, nagyszerű rakétafegyvereket szerkesztettek és most maguk az amerikai militaristák tették számunkra lehetővé, hogy teljes mértékben megmutassuk e rakétaeszközök hatékonyságát. (Derültség, taps.) Engedjék meg, hogy erről az emelvényről az SZKP KB nevében köszönetemet fejezzem ki a tudósoknak, mérnököknek, munkásoknak és mindazon elvtársaknak, akik részt vettek e nagyszerű rakéták létrehozásában. (Viharos taps.) E harci eszközök teljesen megbízhatóan működtek; amint már kijelentettük, az első rakéta húszezer méter magasságban telibe találta az amerikai repülőgépet. Ezzel a nappal véget ért a kémrepülőgépek büntetlen behatolása területünk fölé. Amikor a repülőgépet húszezer méter magasságban lelőttük, az amerikai katonák izgalomba jöttek. Aggodalommal töltötte el őket, hogy lelőttük repülőgépüket és hogy rájuk bizonyult a Szovjetunió területe feletti felderítő kémtevékenység. Főleg az nyugtalanította őket, hogy a Szovjetunió elleni támadás egész katonai koncepciója, amely bombázó légierők alkalmazásán alapult, most összeomlott. A korszerű bombázógépek ugyanis 12 500-15 000 méter magasságban repülnek, annál feljebb nem. Ha tehát lelőttünk egy húszezer méter magasságban repülő gépet, akkor természetesen semmilyen bombázógép nem érheti el célját. Lelőjjük rakétákkal vagy vadászgépekkel, vagypedig ily magasságba hordó légelhárító ágyúkkal. így omlik össze az Egyesült Államok háborús kalandozóinak a bombázógépeken alapuló érvelése. (Taps.) Amikor az Egyesült Államok kormányának a Szovjetunióban váló büntetlen kémkedésre irányuló kísérlete csődbe fulladt, most má% országok szuverenitásának szégyenteljes megsértését azzal igyekszik mentegetni, hogy kémkedését legalizálni akarja. Ezért az Eisenhower —Nixon-féle kormány újból kirukkolt a „nyílt ég" régi tervével. Az Egyesült Államok azt akarja, kémkedésük csődjét azzal egyenlítsük ki, hogy az amerikai hírszerző szolgálatnak megengedjük, hogy az ENSZ zászlaja alatt hazánkban legális tevékenységet fejtsen ki. Erre azt válaszoljuk: A Szovjetunió a légiterébe való behatolás minden kísérletét országunk elleni agresszív és szándékos támadásnak fogja minősíteni és kénytelen lesz olyan visszavágó intézkedéseket tenni, amelyeket biztonsága érdekében szükségesnek tart. (Viharos taps, egyetértés kiáltások.) Eisenhower elnök azt állítja, hogy az Egyesült Államok a kormányfői értekezleten állítólag a leszerelés kérdéséről akart tárgyalni. Nehezen hihető, hogy ez így lett volna. Milyen álláspontra helyezkedik az Egyesült Államok kéhnánya a leszerelés kérdésében ? Az elnök május 25-i beszédében egyenesen megmondotta, hogy az Egyesült Államok a leszerelés ellenőrzését, nem pedig a tényleges leszerelést akarja. De ha őszinték akarunk lenni, az ilyen ellenőrzés leszerelés nélkül tulajdonképpen kémkedést jelent. A fegyverkezés ellenőrzése azt jelenti, hogy adatokat szereznek arról, milyen fegyverzete és fegyveres erői vannak az egyik vagy másik országnak és hol vannak elhelyezve ezek az erők. Miért van az Egyesült Államoknak erre szüksége, ha semmi szándékot sem mutat, hogy kezdetben legalább minimális leszerelési intézkedésekbe belemenjen? A szovjet kormány becsületesen tárgyalni készült a nyugati országokkal, ha tényleges, nem pedig színlelt törekvést nyilvánítanak a leszerelés módjainak keresésére. Megismétlem: tényleges leszerelésre fogunk törekedni. A leszerelésre és annak egyidejű ellenőrzésére, nem pedig ellenőrzésre leszerelés nélkül. (Viharos taps.) A Szovjetunió ugyancsak törekedni fog a nukleáris és valamennyi többi tömegpusztító fegyverfajta betiltására, mint olyan fontos le safrelési intézkedésre, amely hozzá járuB-a normális nemzetközi helyzet kialakulásához. Az Egyesült Államok kormányának eljárása nem jogosít fel bennünket arra a hiedelemre, hogy hajlandó beleegyezni a nukleáris fegyverek eltiltásába. Mindenféle módon gátolja a már csaknem eldöntött kérdésnek és a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének a megoldását is.^ Az USA kormánya jól-rosszul biztosítani igyekszik magának a nukleáris fegyverkísérletek folytatásának lehetőségét. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet a következőkre: ha az Amerikai Egyesült Államok bármilyen ürüggyel felújítja a kísérleteket, akkor természetesen mi is kénytelenek leszünk felújítani nukleáris fegyverkísérleteinket, hogy biztosítsuk hazánk és a szövetséges országok biztonságát. Hogy ez hová vezet, mindenekelőtt világos. Nem óhajtjuk az események ilyen fejlődését. Ezért a Szovjetunió valamennyi háborús eszköz, tehát az összes támadó eszköz megsemmisítését, valamint megbízható nemzetközi ellenőrzés bevezetését javasolja, hogy senki se fegyverkezhessék titokban és ne készíthessen elő támadást más ország ellen. Ez a mi álláspontunk s már nemegyszer kifejtettük ezt. Még egyszer megismételtem, hogy senki se maradjon kétségben afelől - készek vagyunk becsületesen és az egyenjogúság alapján tárgyalni az olyan fontos nemzetközi kérdésről, mint a leszerelés. Emellett azonban leleplezzük partnereink kibúvóit, akik ugyan azt mondják, hogy tárgyalni óhajtanak, de a valóságban a tárgyalást mindenképpen fékezik. A szovjet kormány véleménye szerint Eisenhower elnök május 25-i beszédében tett kijelentése arról, hogy az USA-nak tárgyilagos kapcsolatokat kell fenntartania a Szovjetunióval a megoldatlan kérdések tisztázására és hogy meg kell javítani országaink népeinek kapcsolatait, csak akkor lehet pozitív jelentőségű, ha erre az Egyesült Államok nem szavakkal, hanem tettekkel fog törekedni. Ehhez érthetően szükséges, hogy az Egyesült Államok kormánya lemondjon agresszív politikájáról és hogy a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataiban szigorúan a békés együttélés elveihez .igazodjék. Nem utasítottuk el és nem utasítjuk el a kormányfői találkozót, s úgy véljük, hogy hasznos voina most is. De mivel azon a nézeten vagyunk, hogy ezt a konferenciát tisztességes emberek tisztességes szándékú találkozójaként kell megtartani, e konferenciára csak akkor kerülhetne sor, ha az Egyesült Államok kormánya sajnálatát fejezné ki a történtek felett. Készek voltunk a magunk részéről hozzájárulni a kormányfői értekezlet hasznos eredményeinek eléréséhez. De nem ülhettünk egy asztalhoz az elnökkel, aki nyíltan politikájának minősítette a kémkedést és a kémkedés továbbfolytatását hirdette, megsértve egy másik ország népének és kormányának méltóságát s csoda, hogy nem nevezte ki magát a Szovjetunió %llen működő első számú kémnek. Ezzel az emberrel nem ülhettünk le egy asztalhoz hogy tárgyaljunk,, mert ez annyit jelentene, hogy ezzel egyúttal lemondunk más országok szuverenitása és a belügyeibe való be nem avatkozás legalapvetőbb nemzetközi normáinak tiszteletbentartásáról és megőrzéséről. Ez azt jelentené, hogy mentegetjük a rabló imperialista politikát, mi pedig mindig erélyesen harcoltunk és harcolni fogunk az ilyen politika ellen, míg egyszer s mindenkorra meg nem szűnik. (Viharos taps.) Elvtársak! Amint a tények mutatják, az Egyesült Államok imperialista körei nyilvánvalóan nem akarnak hazánkkal békében élni és versenyezni. Félnek ettől, mert nem bíznak rendszerükben és nem hisznek a kapitalizmus hosszú életében sem. Az országunk elleni agresszív akciókkal vissza akarják tartani a nemzetközi kapcsolatok fejlődését, nem enyhülést, hanem újabb kiéleződést akarnak. A feszült légkör zavaros vizeiben az amerikai monopóliumok könnyebben tudják felduzzasztani a katonai termelést és abból óriási nyereségeket facsarni, hogy nagyobb engedékenységre hangoljanak bennünket. Az amerikai imperialisták abból a téves feltételezésből indulnak ki, hogy országunk nem oly erős és egységes, mint amilyen a valóságban. Az amerikai propaganda a legképtelenebb koholmányokat terjeszti a Szovjetunió helyzetéről. Arról fecseg például, hogy a pártban és a kormányban a helyzet nem szilárd és ezért Hruscsovnak állítólag nehézségei vannak, hogy állítólag szembe helyezkednek vele a létszámcsökkentés következtében a hadseregből elbocsátott tisztek és tábornokok. Az imperialisták ugyancsak rágalmazó koholmányokat terjesztenek arról, hogy a többi szocialista ország azt követeli a Szovjetuniótól, mondjon le a feszültség enyhítésére irányuló politikájáról, stb. A kapitalista országok egyes újságírói oly messzire mentek, hogy most azt írják (Amerikában és más országokban már megjelentek ilyen hírek), állítólag újabb áldozat van: Mikojant, a politikai iroda egyik legrégibb tagját kidobták a Központi Bizottságból, már nem jelenik meg, egyik vagy másik fogadáson, nyilvánvaló hát, hogy kidobták őt. Anasztáz Ivanovics most nyugodtan pihen: éppen tegnap beszéltem vele. Hívott engem: „Gyere! Gyönyörű itt az idő, a tenger nyugodt." „Csakhogy kissé hűvös van" — feleltem. (Nevetés, taps.) Látható, elvtársak, hogy nem tudnak kikeveredni a hazugságokból, ha ilyen koholmányokra és köntörfalazásra szánják rá magukat. Uraim, — feleljünk nekik — nyilvánvalóan elvakítja önöket az osztálygyűlölet és a tényeket összetévesztik kívánságaikkal. Allan Dulles hírszerzőszolgálata, amelyre az Egyesült Államok óriási összegeket fordít az adófizetők zsebéből, nyilvánvalóan ebek harmincadján van, ha politikáját ily képtelenségekre, ily primitív koholmányokra építi. Ha hírszerző szolgálatuk ily roszszul és helytelenül tájékoztatja önöket és ha helyesebb elképzelést akarnak nyerni a Szovjetunió helyzetéről, engedjék meg, hogy tanácsot adjunk önöknek: nehezen találnak jobb felderítőt, mint Harriman úr. Abban nem kételkedhetnek egy percig sem, hogy csontja velejéig hűséges a kapitalizmushoz az ún. magánvállalkozáshoz. Beszéljenek vele s ha nem akarnak, olvassák el a hazánkban tett látogatásáról szóló beszámolóját. A Szovjetunióban járt, oda utazott, ahová akart, azzal találkozott, akivel akart. S lám, mit írt a látogatásáról szóló beszámolójában, amely „Béke Oroszországgal" cím alatt jelent meg: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy továbbra is dajkamesékkel ámítgassuk magunkat vagy pedig zavart vigyünk a politikába azáltal, hogy zavaros elképzeléseink vannak arról, ami a Szovjetunióban történik (az amerikai uralkodó körökről beszél) és nem találhatunk vigaszt olyasfajta elképzelésben, hogy a kommunista rendszer mégiscsak megdől vagy áttér a mi hitünkre." Látják, mégis meggyőztük őt, nem hiába utazgatott országunkban! (Derültség a teremben.) A milliomos Harriman azt javasolja az amerikai uralkodó köröknek, fogadják el a Szovjetunió versenyfelhívását a gazdasági és társadalmi élet összes területén való együttélésben. Ezzel aztán igazán egyetértünk (Viharos taps.) Készek vagyunk megvédeni a szocialista termelés becsületét és győzni fogunk. (Viharos taps.) Ha az Egyesült Államok kormányának nem elég Harriman tanácsa sem, talán meghallgatja Randall úr nak, az elnök külön tanácsadójának, a vállalkozó körök neves képviselőjének a tanácsát. Lám, nem is oly rég „Kommunista felhívás az amerikai vállalkozókhoz" című könyvében a következőket írta: „A szovjet ipari termelés növekedésének üteme igen jelentős. A szovjetek teljes nemzeti termelése évi növekedésének százaléka rendkívül naagas. Ha az amerikai bussinesman azt hiszi, hogy a szovjetek minden óhajuk ellenére nem képesek olyasvalamit gyártani, mint amit az ő társasága termel, akkor nincs józan esze." Ezt nem én mondom, ezt az USA elnökének tanácsadója mondja az amerikaikról. „Ha nem gyártanak olyasvalamit, amit mi gyártunk, akkor erre bizonyára igen nyomós okaik vannak. Npm emberfeletti lények, de látnunk kell azt az objektív tényezőt, hogy versenyre kelhetnek velünk bármelyik iparágban, amelyet maguk választanak." Tapsoljatok a kapitalistának! Nézzétek, milyen szépen beszél rólatok! (Nevetés, taps.) A szovjet népről Randall a következőket írja: „Az orosz nép hazaszeretete mindig hagyományos volt. Fennállott, még mielőtt a hazaszeretet alapján létrejött volna a kommunizmus és most mérhetetlen az oroszok nemzeti büszkesége, amelyet erősít az ideológia, úgyhogy minden akadályt elsöpör a további haladás útjából." Tapsoljatok neki! (Ny. Sz. Hruscsov nevet, a jelenlevők viharosan tapsolnak.) Ezt az Egyesült Államok elnökének tanácsadója mondja, akinek nem ta« nácsadónak, hanem az Egyesült Ál* lamok elnökének kellene lennie, (Taps). Gondolkodásából ítélve köt zöttünk igazán csak a legjobb, legbarátibb kapcsolatok jöhetnének létre. Ezt azonban nem mi döntjük el, hanem az amerikai nép, és ezért nem fogunk beavatkozni ügyeibe. Nos, ez értékes beismerés, arról tanúskodik, hogy ezek fényében milyen értékük van Allan Dulles kémszolgálatának, az amerikai propagandának, a Szovjetunió helyzetéről terjesztett bárdolatlan koholmányoknak. Egy mákszemnyi értéke sincs az ilyen kémszolgálatnak, ha szegényes, ostoba koholmányaival megtéveszti saját kormányát és nevetségessé teszi az amerikaiak előtt, az egész világ előtt. Szeretném ehhez hozzátenni, hogy semmit sem ér természetesen az olyan kormány sem, amely ilyen ostoba kémszolgálatot, megtévesztő kémszolgálatot megtűr. (Taps). Elvtársak, az amerikai agresszorok provokációs akciói haragos felháborodást váltanak ki valaménnyi béke* szerető nemzet körében. Az Amerikai Egyesült Államokban is tiltakozó hullám emelkedik az agresszív erők önkénye ellen. Számos neves politi« kus. államférfi, vállalkozó, tudós és újságíró határozottan elítéli az ame« rikai kormány provokációs politikád ját. Sajtónk számos beszédet közölt, amelyekben külföldi országok kiváló államférfiai és közéleti tényezői ki< pellengérezték az Egyesült Államok eme politikáját. Tudják azt is, hogy nemcsak a Szovjetunióban, hanem számos más országban is tiltakozó tömegtüntetéseket rendeztek az amerikai militarista klikk agresszív akciói ellen. Emellett azonban szem előtt kell tartani, hogy a tőkés országokban és főként az Egyesült Államokban vannak még emberek, akik nem értették meg teljesen a történtek lényegét. A kapitalista világban ennek oka az, hogy a kapitalista országok egész propaganda gé~ i pezete, a sajtó, a rádió, a televízió arra irányul, hogy megtévessze az embereket, tájékozatlanná tegye őket és hamisan fesse le a helyzetet. Ez a propaganda éjjel-nappal világgá kürtöli, hogy az amerikai katonai körök agresszív akciói állítólag távolról sem oly borzalmasak, mint- ahogy azt a Szovjetunió kijelenti. Ezzel kapcsolatban szeretnék azokhoz fordulni, akik valóban őszintén óhajtották a kormányfői értekezlet jó kezdetét és jó végét, akiket tényleg bántóan érintett és elkeserített a konferencia elmaradása. Megértjük keserűségüket. Éppúgy, mint ők, mi is szívünk mélyéből kívántuk a konferencia megtartását, sőt éveken át szívósan harcoltunk az összehívásért. Egyes emberek, akik nyilvánvalóan eddig nem értették meg kellőképp a helyzetet, Párizsban azt mondották nekem: Bocsásson meg kérem Eisenhowernek, hisz valószínűleg szíve mélyén ő maga is sajnálja, ami történt. Visszaemlékszem arra a beszélgetésre, amely Párizsban folyt le a nemrégen Koppenhágában megtartott nemzetközi nokongresszus küldöttségével. A nőküldöttefc közül egyesek ugyan elítélték az amerikai kormány agresszív akcióit, de egyúttal megkérdezték: „Nem volna mégis helyes beleegyezni a négyhatalmi értekezlet megtartásába, akkor is, ha az amerikai kormány nem kér bocsánatot? „Egyikük azt mondta: „Bocsánatot kérni, ez az amerikai kormány számára borzaimas. Mások kérhetnek, de az amerikaiak nem?! Képzeljem magam a helyzetükbe — mondta. Igen fejlett érzékük van a szégyenkezésre. Hát akkor szokjanak le róla! (Derültség, taps). Azt válaszoltam neki: Ez igaz, de miért tűrjük el az Egyesült Államok agresszív akcióit? Képzelje el, hogyan festene, ha leülnék a tárgyalóasztal mellé, anélkül, hogy az Egyesült Államok bocsánatot kérne tőlünk! Ez azt jelentené, hogy a Szovjetunió feletti kémrepüléseket törvényesnek tartjuk. Mire vezetne ez? Az agreszszor arra akarna kényszeríteni, hogy hajtsunk fejet és ha meghajtanók derekunkat, megnyergelnének bennünket, majd beleülnének a nyeregbe és nyargalnának rajtunk. Ez az, amit szeretnének! De az imperialista urak tévedtek. Megmondottuk nekik világosan: Olyan konferencián, amelyre egyenlőtlen feltételeket teremtenek számunkra, a Szovjetunió nem vehet részt és nem is vett részt! Ismétlem, számos becsületes embert elkeserített a konferencia meghiúsulása. Ilyen emberek vannak Amerikában is. A keserűség és csalódás érzése túlsúlyban van náluk a tények józan értékelésének képessége felett. Pél(Folytatás az 5. oldalon) Cl SZÖ 4 *1960. május