Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-22 / 141. szám, vasárnap

Ny. Sz. Hruscsov beszéde a hatalmas berlini manifesztáción Továbbra is a vitás kérdések békés megoldására fogunk törekedni Mint már tegnapi számunkban közöltük, Hruscsov elvtárs pénteken nagy jelentőségű beszédet mondott a berlini dolgozók nagygyűlésén. Ma beszédének teljes szövegét közöljUk. Kedves Ulbricht elvtárs! Kedves Grotewohl elvtárs! Kedves Dieckmann elvtárs! Kedves Correng elvtárs! Kedves barátaim, elvtársaim, Berlinnek, az NDK fővárosának lakosai! íme, Ismét találkozhatunk önökkel, Németország történetében az első munkás-paraszt állam fővárosának lakosaival. Engedjék meg, hogy a saját nevemben és a kíséretemben levő elvtársak nevében forró köszönetet mondjak az NSZEP Központi Bizottságának és az NDK kormányának azért a meghívásért, hogy Párizsból Moszkvába hazatértünkben látogassunk el Berlinbe. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és az egész népnek a nevében forró, testvéri üdvözletemet tolmácsolom Berlin lakosainak és az egész Német Demokratikus Köztársaság lakosainak, akik kitartó, szorgos munkával építik a szocializmust az NDK területén. (Viharos taps). Külön elismerésemet tolmácsolom Ebért elvtársnak, Berlin főpolgármesterének és Berlin lakosainak i azért a rendkívül megható, meleg, szívélyes fogadtatásáért, amelyben mindnyájunkat részesítették itt, Berlinben. Mindenütt orgonavirág köszöntött bennünket, amerre elhaladtunk. Forró köszönet ezért a szívélyes fogadtatásáért. Ebben kifejezését látom a Szovjetunió iránt érzett forró szeretetnek. (Hosszan tartó, viharos taps). Látom, hogy forró szeretet nyilvánul meg a mi kommunista pártunk iránt, a mi marxista kommunista eszméink iránt, és a mi népeink iránt, melyek kemény munkával építik a kommunizmust. Párizsban létre kellett volna jönnie a kormányfők találkozójának. E találkozót az egész világ reménykedve várta. Az egész világ azt várta, hogy ezen az értekezleten el fogják dönteni a rendkívül fontos kérdéseket és hozzá fognak látni a fő problémák megoldásához. A világ azt remélte, hogy ez az értekezlet a nemzetek békés együttélése elveinek megfelelően fejeződik majd be. Sajnálatos módon az Egyesült Államok uralkodó köreinek agresszív magatartása miatt az értekezletre nem került sor. Az egész világ tudja ezt, s bárhogy fondorkodjanak is az amerikai diplomaták, hogy másra hárítsák bűnüket, az igazság mindenképpen győzni fog. (Taps). Az USA kormányának nem volt érdeke a csúcsértekezlet A Szovjetunió nagyon kitartóan, gondosan készült az értekezletre. Semmiféle katonai riadót nem rendeztünk, semmiféle katonai gyakor• latot nem rendeltünk el és semmiféle felderítő katonai repülést nem végeztünk. Mi a leggondosabban és a legjobb szándékkal készültünk a konferenciára. A nyugati részvevők, ha-nem Is mind egyformán, látszólag ugyanezeket a nézeteket képviselték, és - habár az értekezlet előtt riadójeleket kaptunk - mégis azt gondoltuk, hogy a józan ész kerekedik felül. Azt reméltük, hogy normális feltételek jönnek létre ezen az értekezleten, s ezek elősegítik a bonyolult nemzetközi kérdések megoldását. Az Egyesült Államokban a felszín alatt bonyolult harc folyt a különböző politikai erők között, s ez súlyos aggodalmat keltett. Önök emlékezni fognak rá, hogy amikor viszszatértem az Egyesült Államok-beli utazásomról már beszéltem erről. Már akkor sem siettük el a dolgot, hogy bizonyos kérdésekre végleges választ adjunk. Már akkor is élénk figyelemmel kísértük, vajon az Egyesült Államokban a fegyverkezés, a hidegháború, vagy pedig a békés együttélés hívei aratnak-e győzelmet. Már akkor is hangsúlyoztam, hogy az Egyesült Államok elnökének nehezebb a helyzete, mint az enyém. Ami hazánkat illeti, ott a bel- és külpolitikánkról a párton, a szovjet kormányon, valamint a népen belül teljesen egységes vélemény uralkodott. Az Egyesült Államokban azonban vannak olyan erős és befolyásos körök, amelyek nem akarják a hidegháború megszüntetését. Ezek az elnök közvetlen környezetéhez tartozó körök nyomást gyakorolnak az Egyesült Államok elnökére. És most már itt van ennek az eredménye. Ahelyett, hogy előmozdították volna a megegyezést a leszerelésben, az atomkísérletek megszüntetésében, a német békeszerződés megkötésében, és ezzel a nyugat-berlini kérdés megoldásában, az Egyesült Államok elnökének tudtával katonai felderítő repülőgép tört be hazánkba. • Képzeljék el, elvtársak, közvetlenül az értekezlet előtt a kormányfők találkozójának előestéjén, amikor — úgy aondolhatnók — a legnagyoöb elővigyázatra lett volna szükség minden érdekelt fél részéről, nehogy megrendítsék a bizalmat és meghiúsítsák az értekezletet, szinte vezényszóra provokációs, fenyegető beszédek hangzottak el. E beszédekben barátságtalan szavakkal illették a Szovjetuniót és a szocialista országokat. Éles és arcátlan beszédet mondott Herter, Dillon és Nixon úr. Világos volt, hogy ezek a szónokok teljesen összhangban vannak egymással. Az Egyesült Államok elnöke sajtóértekezletén csatlakozott hozzájuk, s kijelentette, hogy e beszédek az Egyeslilt Államok politikáját fejezik kl. A legrosszabb feltevéseink igazolódtak a tekintetben, milyen az erők megoszlása az Egyesült Államokban. Minden amellett szól, hogy az Egyesült Államok kormánya semmiképpen sem óhajtja a problémák megoldását. Arra törekedett, hogy ne jöjjön létre az értekezlet, sőt, mindent megtett, hogy újabb ürügyet találjon a kapcsolatok elmérgesltésére, s a végletekig kiélezze a helyzetet, és megfossza a találkozót a normális feltételektől. A szovjet kormány azonban kitartóan is állhatatosan a békére törekszik. Abból a célból, hogy észszerűen megoldjuk a problémákat, megadjuk az embereknek a lehetőséget, hogy nyugodtan éljenek és békében dolgozzanak, még a legkisebb lehetőségeket és esélyeket is készek vagyunk kihasználni. Ügy érezzük, hogy még van reményünk, s továbbra la készültünk a találkozóra. Természetesen nem vártuk, hogy valamennyi kérdést egyetlen találkozón rendezni lehet. De feltételeztük, hogy néhány alapvető kérdést megoldhatunk, ezenkívül útmutatást adhatunk, hogy a külügyminiszterek diplomáciai úton egyezményeket készíthessenek elő. Az Egyesült Államok reakciós erői és különösen a Pentagon képviselői szemlátomást féltek attól a lehetőségtói, hogy az értekezlet sikerrel jár, és mindent elkövettek, hogy az összejövetelt meghiúsítsák és a megegyezést megakadályozzák. Április 9-én felderítés céljából katonai repülőgépet küldtek hazánkba. Mint már mondottam, mi akkor elhatároztuk, hogy nem tiltakozunk, nehogy örömet okozzunk ellenfeleinknek. ök valószínűleg így gondolták: mivel nem lőtték le a repülőgépet, ez azt jelenti, hogy nem is képesek megvédeni légiterületüket a berepülések ellen. Ez nyomás volt, amelyet ránk gyakoroltak. A Pentagon politikusai elhatározták, hogy megismétlik az agreszsziót, s a kémrepülőgép legközelebbi behatolását éppen május elsejére, a nemzetözi proletariátus ünnepére időzítették. De itt aztán valami más történt, mint ahogyan ők előre elképzelték. A repülőgép felszállt, de támaszpontjára már nem érkezett vissza. A repülőgépet lelőtték és roncsai most biztos támaszponton: Moszkvában láthatók, egy kiállításon. S most aztán Igazán elszámították magukat az imperialista cápák. Az agreszszoroknak nyomban bocsánatot kellett volna kérniük, meg kellett volna Ígérniük, hogy többé ilyesmi nem ismétlődik meg, s hogy a felelősöket megbüntetik. De nem: a düh elvakította az agresszorokat, kijelentették, hogy ők már előbb is küldtek hozzánk repülőgépeket s ezt a jövőben is meg fogják tenni, mert az ilyen akció az Egyesült Államok nemzeti politikájának érdeke. Lám még ezt a kijelentést is megkockáztatták. Nézzük csak meg, hogy mit műveltek. Hitszegés volt ez. Gyakran ismétlem ezt a szót, mert nagyon nehéz rá más szót találni, mely olyan pontosan kifejezné az amerikai államférfiak kalandorpolitikájának esztelenségét. Csak arcátlan és gőgös emberek gondolhatják, ha az ő egükön idegen repülőgépek jelennek meg, akkor ők azonnal atombombázó-gépeket küldhetnek, de az ő repülőgépeik nyugodtan megsérthetik más országok légiterét. Eddig is így cselekedtek, és most is sokszor így tesznek. Az ellenségnek azonban sohasem fog sikerülni, hogy behatoljon a Szovjetunió légiterébe. Ha megteszi, akkor pusztulás vár rá. Azért mentünk Párizsba, mert hívek vagyunk a békeharc politikájához Mi ezt az agresszív cselekedetet I feje, mint este. Ha nem értünk szót elítéltük a Legfelső Tanács üléssza kán, egész népünk elítélte. Most pedig a Szovjetunió a kérdést a Biztonsági Tanács elé vitte, és külügyminiszterünk, Gromiko elvtárs már oda is utazott. Nekünk nem az a véleményünk, hogy az amerikai katonai klikknek ez az agresszív cselekedete a háború közvetlen előjele lenne. Ez a cselekmény sötét és gonosz szenvedélyeknek gyümölcse, és azzal, hogy a repülőgépet lelőttük, továbbá, hogy ezt az agresszív akciót ilyen élesen a közvélemény ítélőszéke elé vittük, lehűtjük a hidegháború forrófejű lovagjait. Elvtársak! Hazánk ellen provokációt követtek el, mi mégis elutaztunk Pá rizsba, bár voltak olyan gondolataink, hogy talán nem kellene oda utazni, hl szen az amerikaiak a repülőgépüggyel nyomást akartak gyakorolni a Szovjet unióra és helyzetét gyengíteni próbál ták. Eisenhower elnök, Herter, Nixon és különösen Allan Dulles nyilván már előre mosolyogtak, amikor a párizsi kormányfői értekezletre gondoltak. Eisenhower — úgymond — Hruscsovra néz majd és azt gondolja magában: „Maga csak beszéljen! Az amerikai repülőgépek be repültek a Szovjetunió légiterébe, ön semmit sem tudott tenni ellene és mégis eljött Párizsba. Következésképpen ön nem lesz képes olyan határozottan követelni a megegyezést a leszerelés, a német békeszerződés kérdésében és más Ügyekben." De az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. A repülőgépet az elsó rakétával lelőttük. (Nagy taps). Ahhoz a politikához híven, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget és harcoljunk a békéért, elmentünk Párizsba. Elhatároztuk hogy összejövünk a kormányfőkkel és kijelentjük: az a politika, amelyet az Egyesült Államok folytat, nem vezethet megegyezéshez, hanem kiélezi a nemzet közi helyzetet és meghiúsítja az esetleges megállapodást. Kormányunk elhatározta,' hogy az Egyesült Államok kormányától legelőször is megkérdezi: elítéll-e cselekményét, vagy sem? Ha elítéli, ha az Egyesült Államok kormánya elismeri azt az agressziót, amelyet a Szovjetunióval szemben elkövetett, ha megbünteti a bűnösöket és bocsánatot kér tőlünk, hajlandók leszünk leülni a kerekasztalhoz és a szükséges megegyezésért tevékenykedni. Az előzetes értekezleten világosan és határozottan kifejtettük álláspontunkat De Gaulle francia köztársasági elnöknek, Macmillan angol mi nlszterelnöknek és Eisenhower elnöknek. A többit már önök ls tudják. Eisenhower, akit a megcáfolhatatlan tények sarokba szorítottak, kibúvókat keresett és félbeismerést tett. De komoly politikai dolgokban sem a felemás intézkedések, sem a fél beismerések nem javíthatnak a helyzeten. Ha a Szovjetunió Ilyen helyzetben kész lett volna részt venni a csúcsértekezleten, akkor precedenst teremthettünk volna és az amerikai szoldateszka azt hihette volna, hogy neki mindent szabad, s az erő nyelvén beszélhet velünk. Ilyen körülmények között nem jelenhettünk meg a kormányfők értekezletén. Elvtársak! Minden becsületes ember belátja, aki pedig ma még nem érti, az okvetlenül meg fogja érteni, hogy nem a Szovjetunió hibájából hiúsult meg az értekezlet. A csúcsértekezlet megfeneklése természetesen minden jóakaratú embert elszomorít. Ezért, amikor a május 16-1 előzetes találkozón világossá vált, hogy az amerikai kormány elhatározta a csúcsértekezlet meghiúsítását, azt javasoltuk, halasszuk el a konferenciát kedvezőbb időpontra. Ogy gondoltuk, legjobb lenne a konferenciát hat-nyolc hónappal elhalasztani, amíg lehiggadnak a szenvedélyek, amíg — hogy úgy mondjam — leülepszik a felvert por. Az általunk megadott Időpont a nyugati sajtóban különböző feltételezésekre adott alkalmat. Azt mondották, talán az sz oka, hogy az Egyesült Államok fél év múlva új elnököt választ. Ml viszont nem úgy vetjük fel a kérdést, hogy az értekezletnek Eisenhower nélkül kell lefolynia, bár gyakorlatilag természetesen így lesz. Nem tudjuk, ki lesz az új elnök, és milyen politikát folytat majd. Lehetséges, hogy az új elnök Idején Is a Pentagon reakciós erői határozzák majd meg a politikát. Mi csak a magunk nevében beszélhetünk. Realisták vagyunk, és soha nem leszünk hajlandók kalandorpoUtikát folytatni. A helyzet a Szovjetunióban és a szocialista tábor valamennyi országában Igen jó, szilárd és napról-napra tovább fog javulni. A Szovjetunió azt javasolta, hogy a csúcsértekezletet hat nyolc hónap múlva hívják össze. A közmondás szerint reggel frissebb az ember az Egyesült Államok mai vezetőivel, vagy az Eisenhowert követő elnökkel, akkor megvárjuk a következő elnököt, de nem fogunk soká várni a második világháború maradványainak felszámolásával, a német békeszerződés megkötésével és ennek alapján a nyugat-berlini kérdés rendezésével. Ha a nyugati hatalmak nem mutatnak erre hajlandóságot, kénytelenek leszünk azokkal az országokkal együtt keresni a megoldást, amelyek valóban szivükön viselik az európai béke megszilárdítását, és készek aláírni a békeszerződést. Mi mégis bízunk benne, hogy —i amint a költő mondja - a világ nincsen jó lelkek nélkül. Az amerikai nép, mint a többi nép is, békére törekszik. Voltak Amerikában elnökök, akikre az egész világon, a Szovjetunióban is tisztelettel emlékeznek. Ezek: Washington, Jefferson, Lincoln és Franklin Roosevelt. Nem mi választunk amerikai elnököt, hanem az amerikai nép. Mi nem avatkozunk bele ebbe az ügybe, még akkor sem avatkoznánk bele, ha tehetnénk. Teljesen világos, hogy a világbéke biztosítása szempontjából igen nagy jelentőségű az a kérdés, milyen politikát folytat majd az Egyesült Államok, a kapitalista világ e legerő* sebb hatalma. Nem teszünk semmi olyat, ami kiélezné a nemzetközi helyzetet Elvtársak! Most, amikor az Egyesült Államok hibájából Párizsban nem volt csúcsértekezlet, egészen természetes az a kérdés, vajon milyen lesz a legközelebbi hat-nyolc hónapban a Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tartozó összes szocialista országok politikája. Nem beszélhetek minden szocialista ország nevében. Tanácskoznunk kell erről a kérdésről a baráti államok kormányával. Ezt meg is teszszük, amiként már elmondottam tegnap, amikor Berlinbe érkeztem. Mégis mi az. amit kétségtelennek lehet tartani a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országának politikája szempontjából. Azt, hogy nem teszünk semmi olyasmit, ami kiélezné a nemzetközi helyzetet és visszavinne bennünket a hidegháború legsötétebb időszakába. Ellenkezőleg, a Szovjetunió kormánya továbbra is mindent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör és jobb kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. Szándékunk, hogy továbbra is követjük a szocialista és a kapitalista államok békés együttélésének lenini irányvonalát, a nemzetközi feszültség enyhülésére, leszerelésre, a vitás kérdések békés megoldására törekszünk. Vajon eltűnt-e például a leszerelésnek és az új háborús veszély kiküszöbölésének a problémája? Természetesen nem. A legutóbbi események csak fokozták eltökéltségünket, hogy e kérdés gyökeres megoldására, a veszélyes és a népek számára szükségtelen fegyverkezési verseny megszüntetésére törekedjünk. Mindenki előtt világos, hogy a nemzetközi légkör megjavításában és a normális államközi kapcsolatok megteremtésében döntő szerepe lehetne a teljes és általános leszerelésnek. A leszerelés a kérdések kérdése. Az ideges ember, akinél revolver, van, mihelyt valami neszt hall, azonnal a revolvertáskához kap. Tenger* be kell dobni ezt a revolvert, hogy még el se érhesse. Kapkodjanak csak az ideges emberek az üres pisztolytáskához, s rögtön észhez térnek, megértik, hogy a vitában jobb az ésszerű érvek erejéhez folyamodni, mint az erő érveihez. őszintén mondom, nem üres bőrönddel mentünk Párizsba a csúcsértekezletre, kész javaslatokat vittünk magunkkal a megérett nemzetközi kérdések megoldására. A Szovjetunió elégedetlen a leszereléssel foglalkozó genfi tárgyalások menetével. Mindinkább meggyőződünk arról, hogy a nyugati hatalmak jelenleg nem akarják a leszerelést. Csak látszólag vesznek részt a tizes bizottság munkájában azért, mert nem szánják el magukat, hogy az egész világ előtt megmutassák, ellenzik a leszerelést. Ezért aztán képviselőik Genfben csak üres szalmát csépelnek. Tudják jól, hogy ennek mi az eredménye. A világ népei azt akarják, "hogy megoldjuk a leszerelés problémáit, s mi nem sajnáljuk erőnket, még szívósabban harcolunk, hogy teljesüljön a népek akarata. j Nincs más kivezető út, mint az, hogy békeszerződést írjunk alá a két ténylegesen létező német állammal Elvtársak! Szeretnék most azzal a problémával foglalkozni, amely tudom, önöket mindenekelőtt érdekli. A német békeszerződés megkötésére, s az ettől elválaszthatatlan nyugatberlini kérdésre gondolok. Tegnap tüzetesen megvitattuk ezt a kérdést a Német Demokratikus Köztársaság vezetőivel. Ismételten megállapítottuk, hogy a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztársaságnak ebben és más kérdésekben azonos a véleménye. Államaink megerősítik, hogy a jelenlegi helyzetben nincs más kivezető út, mint az, hogy békeszerződést írjunk alá a kél ténylegesen létező német állammal, s így végre pontot tegyünk a második világháború végére. Ezen az alapon megszűnnék Nyugat-Berlin megszállása, erre mi azt javasoltuk és javasoljuk, hogy Nyugat-Berlint nyilvánítsák szabad várossá. Ez a megoldás, amint már többször is hangsúlyoztuk, megszüntetné azt a teljesen rendellenes helyzetet, hogy a Német Demokratikus Köztársaság szivében vele ellenséges katonai csoportok tartózkodnak és felforgató tevékenységet végző központok működnek, amelyek ezekhez a csoportokhoz tartoznak. Manapság valóban furcsa a helyzet. A Hitler-ellenes koalíció államainak öt évnél valamivel több időre volt szükségük, hogy szétverjék a fasiszta Németországot. A német békeszerződés megkötésére viszont tizenöt év is kevésnek bizonyult. Ez a helyzet annál tűrhetetlenebb, mivel Nyugat-Németországban évről évre fokozódik azoknak a köröknek befolyása, amelyek nem vonták le a múlt háború tanulságait, nem nyugodtak bele a hitleri Németország leverésével kialakult helyzetbe. Az óceánon túl teljes támogatásra lelnek ezek a militarista körök, amelyeknek érdekelt oly buzgalommal védelmezi Adenauer kancellár. Az amerikai,imperialistákat és a bonni revanslstákat a szocialista országok gyűlölete kovácsolja egybe. Adenauer — amint a tények mutatják —, a szíve és a lelke e körök agresszív politikájának. Nem véletlen, hogy Amerika legreakciósabb körei magasztalják Adenauert, mint a kommunizmus ellen indított kereszteshadjárat legfőbb szervezőjét. Ezt az embert elvakítja gyűlölete minden új, eleven és friss jelenség Iránt Olyan politikát folytat, amely a revansista háború előkészítését szolgálja. A becsületes németek véleménye szerint Adenauer tettei bizonyos fokig mind jobban emlékeztetnek Hitler tetteire. Ismeretes, hogyan végezte életét ai eszelős Führer, de Adenauer még sem tud nyugodni. Cgy látszik, megszédítette az a körülmény, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának irányítói őt tették meg szellemi vezérükké. Adenauer nyilván képtelen megérteni, hogy ma már más Idők járnak. A világhelyzet gyökeresen megváltozott. Több mint egymilliárd ember a marxilenini zászlók alatt rendezi be életét. A szocialista országoknak mindenük megvan, nemcsak az önvédelemhez, hanem ahhoz is, hogy megsemmisítő csapással válaszoljanak. ha az agresczorok egy új háborút próbálnának kirobbantani. Ezért, Adenauer úr, ne örüljön annak, hogy — mint egyes amerikai újságírók mondogatják — sikerült az amerikai külügyminiszter tisztségére felvergődnie. Ez a helyzet nem tart örökké. Egyszer az amerikaiak is megértik a dolgok lényegét, A nyugatnémet kancellár sokat tett, hogy meghiúsítsa a csúcsértekezletet, s most valószínűleg kárörömöt érez. Jel(Folytatás a 4. oldalon) IJJ SZŐ 3 * 1960. május 21.