Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-21 / 140. szám, szombat

GAZDAG TAPASZTALATAIT GYÜMÖLCSÖZTETI Haja már ezüstös, nem is csoda, hiszen 60-ik évét tapossa Lukács János, akit a balogdi HNB titkára funkciójába jelöltek. Egyszerű szegénysorsú családból származik, a régi monarchia idején szlovák anyanyelve miatt sokat szenvedett. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy már fiatal korában 1919-ben tagja lett Kún Béla hadseregének, melynek keretében harcolt Krompachy mellett. Az első köztársaság éveiben sem volt nyugodt élete. Akár a zvoleni dohánygyárban, akár másutt dolgozott, mindenütt bekapcsolódott a kizsákmányolás elleni harcba, és támogatta a haladószellemű felvilágosító munkát a munkások körében. Ezért aztán gyakori volt nála a házkutatás, a háború vége felé pedig már állandó rendőri felügyelet alatt állott. Ennek dacára sikerüli összeköttetést fenntartania a fi jxociaúxntitf c JOBB EPITOIT JIWLTVK partizán-egységekkel, amelyeket támogatott. A felszabadulás hozta meg Lukács Jánosnak a szabad, gondtői mentes életet. A felszabadulás után a košicei dohánygyárban kezdett dolgozni. Munkatársai a kezdet kezdetén beválasztották az üzemi bizottságba. A dohánygyárban végzett munkát felelősségteljesebb beosztás követte a járási pártbizottságon, majd a járási nemzeti bizottságon Lukács János elvtárs a jNB-n is bekapcsolódott minden nehéz munkába, tevékeny politikai munkát fejtett ki a pártszervezetek aktivistájaként, a helyi nemzeti bizottságok instruktoraként s ugyancsak mint a szövetkezeti mozgalom lelkes agitátora. Most pedig, amikor a párt felszólította a legjobb kommunistákat, hogy menjenek le a falvakba, a kommunista Lukács János itt is az élvonalra állt. A Balogdi HNB-be jelölték. Nem ismeretlen ő e községben. A lakossággal több éves együttműködés folyanján barátkozott meg. A választás előtti időszakban is mindennap kijár e községbe és segít az ügyek intézésénél. Munkájának gyümölcse már mutatkozik is. Jő szervező képességével fellendítette a helyi pártszervezet működését, jobb munkára serkentette a helyi nemzeti bizottságot, megmozgatta az ifjúságot is, de különösen az egységes földművesszövetkezetet, amely ma már minden feladatot tervszerűen végez el. Ilyen ember a Balogdi HNB leendő titkára. Nem fiatal ember, de gazdag tapasztalatai a választók, a község hasznára lesznek. Iván Sándor ÍJJ JÁRÁS SZÜLETIK S í Žiar nad Hronom, ahol az ország egyik legnagyobb alumínium kohókombinátja működik, rövidesen új járási székhellyé alakul. A több mint 14 ezer lakosú ipari város méltó központja lesz az új járási nemzeti bizottságnak. Az új járási pártbizottság, mely a járási konferencia óta új környezetben tevékenykedik, serény előkészületeket tesz a JNB fogadására. A falusi pártszervezeteken és a kommunistákon keresztül megkezdte az új járás gazdasági és kulturális fejlődésének szervezését. Ignác Melieško vezető titkár már Igen széles "áttekintéssel rendelkezik az új járás helyzetéről. Ismeri a Nová Baňa-i, Banská Štiavnica-i és a kremnicaiak problémáit, akik nem egy fontos kérdésben fordulnak hozzá tanácsért. — A volt járások átszervezését olyképpen hajtjuk végre — mondotta a vezető titkár —, hogy az megfeleljen a helyi lakosok és a társadalom érdekeinek. Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársaságunk elnöke is egyik beszédében arra figyelmeztetett, hogy a megszűnt járások székhelyein tovább biztosítsuk a munkások foglalkoztatását, a helyi ipar üzemeinek bővítésével szélesítsük a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások hálózatát és teremtsük meg a kulturális fejlődés további lehetőségeit. Mi ezt az irányvonalat követjük és szigorúan ragaszkodunk a párt útmutatásaihoz. A városok régi hogyamányaikhoz híven továbbra is a környék kulturális és gazdasági központjai maradnak, ahol az állami beruházásokat, a népgazdasági érdekeknek megfelelően osztják el. Nová Baňán továbbra is megmarad az üvegipar, Kremnicán a bányaüzemet olyképpen bővítik majd ki, hogy az nagyobb számú munkásnak nyújtson foglalkozást. Egyelőre azonban a JNB egyes gazdasági szervezetei is a régi helyükön maradnak, mert nem lenne ésszerű, ha a volt járási székhelyeken megfelelő épületek helyett mindenáron új épületeket építenének az új JNB székhelyén csupán azért, hogy a gazdasági szervezetek központosítva legyenek. Ján Bystrianský, ez idő szerint a kremnicai JNB, de egyúttal az új JNB leendő elnöke is arról tájékoztatott, hogy a választásokig csupán néhány hét van hátra és az új JNB székhelyén még mindig átalakítás alatt áll a közigazgatási épület. Szerinte az építőmunkásoknak igazán derekasan kell dolgozniuk, hogy a kiszabott határidőre a JNB épületét átadhassák rendeltetésének. Nagyok az új járás szervezőinek gondjai, de ezek a fejlődés törvényszerűségeivel járó gondok, melyeket az illetékesek, a pártszervezetek szívesen vállalnak. Az új járás örömteli távlatairól sok meggyőző érv tanúskodik. A helyi ipar üzemei tovább szélesítik hálózatukat és munkájuk évi terjedelme jóval túlszárnyalja majd a 18 millió koronát. Az EFSZ-ek beruházási építkezéseire 21 millió koronát meghaladó összeget fordítanak. Ez az összeg megteremti a mezőgazdasági termelés fokozásának feltételeit és még nagyobb mértékben kibontakoztatja a szövetkezetesek jólétének forrásait. Az egészségvédelem és az iskolaügy szakaszán ugyancsak komoly befektetéseket eszközölnek. A választás előtti tevékenységről Pavel Červeň elvtárs, a kremnicai JNB alelnöke tájékoztatott. - Esténként kint járok a községekben és részt veszek az agitációs központokban összehívott népgyűléseken — mondotta. — A dolgozók helyeslik pártunk politikáját és sokat várnak az új nemzeti bizottságoktól, a képviselőktől, akik e napokban mutatkoznak be választóiknak. Szombath Ambrus Újabb versenyzők A Dunajská Streda-i Baromfi • feldolgozó-üzemben nemrég értékelték a szocialista munkaversenyben legjobb eredményeket elért munkásokat. Ez alkalomból újra a baromfihizlalda és a vágórészleg dolgozói kerültek az élre. A szocialista munkaverseny értékelésekor az említett üzemrészlegen egy újabb csoport jelentkezett a szocialista munkabrigád címért indított versenybe. A csoport vezetője Ábrahám Hermina, tagjai: SárkS&y Mária, Oláh Rozália, Bertók Rozália és Bertók Margit kötelezettséget vállaltak, hogy a minőségi tervet 3 százalékkal túlteljesítik. Ezenkívül a toll osztályozásánál 3800 koronát takarítanak meg az üzemnek. Teljesítménynormájukat 110 százalékra ígérték teljesíteni. Az újonnan alakult brigád tagjai elhatározták, hogy magánéletükben is példát mutatnak a többieknek. Patasy István, D. Streda. jól jövedelmez a baromfitenyésztés A trebišovi szövetkezetben 1600 tojóstyúkot, 5000 csibét és 4000 kacsát nevelnek, továbbá saját csirkekeltetőjükkel 20 ezer kis csirkét keltenek eladásra. Hat szorgoskezű asszony viseli gondját az apróságoknak. A legnagyobb munkában találom őket. Étvágygerjesztő vitamint csepegtetnek a háromnapos, aranyszínű kiskacsák csőrébe. Minden kisjőszágot egyenként és hozzáértéssel kezelnek. Nem kis munka ez! „Nagyon szeretem ezt a munkakört. Gazdaságban nőttem fel. Igaz, otthon csak kicsiben műveltem. A múltban is rossz volt az olyan gazdaság, ahol az udvaron nem kaparászott tyúk, nem gágogott liba és nem hápogott kacsa. A közös gazdálkodásban sincs ez másképpen" — mondja igen határozottan Danková Alžbeta, a baromfifarm vezetője. Beszélgetés közben megtudjuk, hogy a múlt évben száraz etetési módszerrel 2500 kacsát neveltek fel. Kilenc hét alatt átlagban 2 kilogramm súlyra fejlődtek. 5000 kilogramm kacsa eladásából több ezer korona bevétele volt a szövetkezetnek. A felvásárlás céljára beadott" több ezer kilogramm baromfihús pótolta a szarvasmarha beadását, miáltal jelentős mértékben növelhette a szövetkezet a 100 hektárra eső jószágállomány sűrűségét. Serkentőleg hatott a jó eredmény. Ez idén ugyanezzel a módszerrel tenyésztenek 4000 kacsát. A kacsatenyésztéshez nem feltétlenül szükséges tó vagy folyóvíz. Erről már meggyőződtek Trebišovon. A vízen nevelt kacsa nem szed magára anynyit, mert a sok lubickolás, úszkálás gátolja a súlygyarapodásban. Tiszta ivóvíz, friss eledel készítése, tisztaság az udvaron és az ólban, ebben rejlik a gyors nevelés titka. Hazánk felszabadulásának tiszteletére május l-ig kettőezer csirkét adnak el. Szép jövedelmet hoz a 20 ezer saját nevelésű csiba is. Nagy keresletnek örvend a környékbeli szövetkezetekben és a tagság szükségletét is kielégíti. A kiscsirkéknél az elhullás mindössze egy százalék volt. — Miért van ez így Trebišovon? Azért, mert a gondozók egész nap gondját viselik az aprójószágnak. Betartják a higiéniai előírásokat. Az eledelt technológiai útmutatás szerint készítik. Tisztaság, friss levegő, többszöri ivóvízváltás a legjobb ellenszere az elhullásnak. Ez idén az egy tyúkra eső tojáshozamot 180 darabra növelik. Ehhez minden feltétel megvan. A szövetkezet vezetősége hordozható ólakat készített. Igaz, ez az első időben munkatöbbletet jelentett a kezelőknek, de a szabadban kaparászó és legelésző szárnyasjőszág gyorsabban fejlődik és ezáltal emelkedik Cftasznossága is. A gondozókat hozam után jutalmazzák. A trebišoviaktól példát vehetnek azok a szövetkezetek, ahol eddig a baromfitenyésztésre úgy tekintettek, mint a mezőgazdas-ág mellékes termelési ágára. A kezelők kiválasztása és iskoláztatása, az ólak korszerűsítése a baromfitenyésztés fejlesztésének alapja. Meg kell végre érteni, hogy minden elpusztult kiskacsa, csirke, tyúk csökkenti a közös bevételi forrást és évről évre óriási hús- és tojásveszteséget okoz egész nemzetgazdaságunknak. Mózes Sándor A trebišovi EFSZ-ben jól jövedelmez a mélyalmozású baromfitenyésztés. Az elmúlt hét eseményeit számos lap a diplomácia történetének legizgalmasabb hetei közé sorolja, s ebben van valami igazság. Hiszen a világ népei azt remélték, hogy a Párizsban találkozó kormányfők hozzáláthatnak az emberiséget nyugtalanító nagy problémák megoldásához, a hidegháború maradványainak eltakarításához és az annyira szükséges bizalom légkörének megteremtéséhez. Sajnos, erre nem kerülhetett sor, a csúcsértekezlet nem ülhetett össze, mert az Egyesült Államok makacs álláspontja 4 lehetetlenné tette. Vessünk egy pillantást az előzményekre, azokra az eseményekre, amelyek tulajdonképpen már a csúcsértekezlet előtt eldöntötték az oly nagy reményekkel várt tanácskozás sorsát. Nem titok, hogy az Egyesült Államok hadügyminisztériumának vezetői, a befolyásos tábornokok a hidegháború legmegátalkodottabb hívei, ők védelmezik leghívebben a fegyvergyártó monopóliumok érdekeit és megszabják az USA politikáját. A legutóbbi hónapokban Hruscsov elvtárs számtalanszor bírálta az öntelt amerikai generálisok békebontó, fenyegetőző kijelentéseit és felhívta a világ figyelmét arra, hogy ezek a körök még sok gondot fognak okozni a békére vágyó emberiségnek. Mindent elkövetnek a nemzetközi feszültség csökkentésének fékezésére és a legdurvább provokációktól sem riadnak vissza. Legjellemzőbb példa erre a közvetlenül a csúcsértekezlet előtt a Szovjetunióba küldött kémrepülőgép. Ez nem véletlen, egy ismeretlen acsarkodó katonatiszt akciója, hanem az Egyesült Államok politikájának lényege, amit teljesen igazoltak a provokáció után lepergett események. Mint ismeretes, az USA először képmutatőan hazudott, amikor pedig kiderült, hogy a lelőtt gép pilótája mindent bevallott, az agressziót még azzal tetézték, a nagyvilágban hogy az amerikai hivatalos politika alapelvévé avatták és kijelentették, hogy az ország „biztonsága érdekében" a Szovjetunió részéről fenyegető, esetleges „váratlan támadás" elhárítása érdekében folytatni fogják. Tulajdonképpen ezzel a hivatalos állásfoglalással dőlt el a csúcsértekezlet sorsa. Hiszen lehetetlen a tartós béke biztosítása, a feszültség enyhítése érdekében tárgyalóasztalhoz ülni, amikor a Nyugat vezető hatalma agresszív politikát hirdet a Szovjetunióval szemben, lábbal tiporja a nemzetközi jog alapelveit és az ENSZ alapokmányának magasztos célkitűzéseit. A Szovjetunió jegyzékben figyelmeztette az USÁ-t a tarthatatlan helyzetre, és Hruscsov elvtárs elutazott Párizsba, hogy még egy utolsó kísérletet tegyen az USA állásfoglalásának megváltoztatására. Azt remélte, hogy Eisenhower elnökben, akinek békés szándékairól annyit regéltek a burzsoá lapok, felébred a lelkiismeret, győz a józan ész, elítéli az agressziót és annak rendje-módja szerint bocsánatot kér, megígéri, hogy többé nem ismétlődik meg, s felelősségre vonják a provokációk szervezőit. Sajnos, nem így történt. A május 16-i előzetes tanácskozások után ugyan kijelentette, hogy beszüntették a kémrepüléseket, de az agresszió elismerésére és sajnálatának kifejezésére nem volt hajlandó. Eisenhower kijelentésének őszintesége azonban nagyon is vitatható, hiszen előző esti televíziós beszédében Nixon alelnök bejelentette, hogy a kémrepülőgépek folytatni fogják tevékenységüket. Azt pedig kizárt dolognak tartjuk, hogy a repülések betiltásáról éppen az Eisenhowert helyettesi .ő alelnök ne tudna. Van azonban még egy jelentősebb momentum, amely arról tanúskodik, hogy az Egyesült lÁllamok vezetője hidegháborús törekvésekkel érkezett Párizsba, hiszen az ő hozzájárulásával adta ki a parancsot a hadügyminiszter a tervezett csúcsértekezlet előestéjén valamennyi amerikai egység riadókészültségére. Ezt a provokációt még az amerikai sajtó is a legélesebben elítéli. Eisenhower úgy látszik, úgy akart leülni a zöld asztalhoz, hogy a levegőben hidrogénbombával felszerelt repülőerődök keringjenek, Amerikában pedig fokozódjék a háborús hisztéria. Ilyen légkörben akart tanácskozni a leszerelésről, a két tábor közötti békés viszonyról. Ezek után önkéntelenül is felvetődik az emberben az a gondolat, hogy az USA nem a megegyezés, hanem a zsarolás szándékával érkezett Párizsba. Ilyen körülmények között csak a világ közvéleményének félrevezetésére szolgált volna a csúcsértekezlet. A napirenden szereplő kérdésekkel kapcsolatos amerikai álláspontokra engednek következtetni az utóbbi hónapok eseményei. Eisenhower megígérte Adenauernak, hogy a német kérdésben és a berlini helyzettel kapcsolatban továbbra is hajthatatlan marad. A genfi leszerelési tizesbizottságban kifejtett amerikai álláspont, és a csúcsértekezlet napirendjére az USA által javasolt úgynevezett „nyílt ég" arról tanúskodik hogy az Egyesült Államok nem híve az igazi leszerelésnek. Néhány nappal a kormányfői értekezlet előtt az amerikai elnök bejelentette a földalatti robbantások felújítását, noha a genfi atomértekezleten a Szovjetunió legutóbbi javaslatai következtében az egyezmények megkötésének stádiumába érkeztek a tárgyalások. Eisenhower elnök nagyon szeret a békéről beszélni és a béke védelmezőjének szerepében tetszelegni. Most, amikor itt volt a nagy lehetőség arra, hogy valóban hozzájáruljon a békéhez, amelyet annyira óhajtanak a világ népei, behódolt a Pentagonnak és a hidegháborús masinéria szolgálatába állt. Nem a bocsánatkérésen és tekintély kérdésén múlott az, hogy Eisenhower makacs álláspontra helyezkedett. Sokkal többről volt szó. Az imperialista politika elítélése és a további provokációk megszüntetése az egész amerikai politika irányvonalának megváltoztatását igényelte volna. Ezt pedig Eisenhower nem tette meg. Nem fordított hátat mindannak, ami eddig is az ő tudtával és beleegyezésével történt, s amit helyeselt. Amit Eisenhower Párizsban elmulasztott, már nem igen hozhatja helyre soha. Hiszen egy esetleg újabb értekezleten már nem ő fogja Amerikát képviselni, mert az őszi választásokon új elnököt választanak az Egyesült Államokban, így Eisenhowerre úgy emlékeznek majd a következő nemzedékek, hogy nem tudta megérteni a kor parancsát, a békés együttélés gondolatát és megtorpedózta a csúcsértekezletet. Az Egyesült Államoknak ez a magatartása felrázta a világ közvéleményét, és a becsületes, békeszerető emberek mindenütt felháborodással elítélik az USÁ-t. A hidegháborús erőkön kívül, amelyek örülnek a csúcsértekezlet kudarcának, az egyszerű amerikaiak ugyanúgy elítélik kormányukat, mint számos jelentős politikai személyiség. Az Egyesült Államok közvéleménye minden bizonynyal levonja a megfelelő következtetéseket és határozottabban szembeszáll majd a hidegháborús politika híveivel. A burzsoá propaganda ugyan a kormánytól kapott instrukciók alapján megkísérli a Szovjetunióra hárítani a felelősséget a csúcsértekezlet elhalasztásáért, napjainkban azonban még Amerikában is egyre nehezebb félrevezetni az embereket. Mindenkiben felvetődhet a kérdés, milyenek a béke megszilárdításának további kilátásai a megtorpedózott csúcsértekezlet után? Hruscsov elvtárs párizsi sajtóértekezletén szilárd hitet tett a békés egymás mellett élés politikájának folytatása mellett, s kijelentette, hogy a Szovjetunió mint eddig, továbbra is mindent elkövet a vitás kérdések békés megoldásáért és a nemzetközi feszültség csökkentéséért. Az Amerikával való kapcsolatról pedig kijelentette: „Hiszem, hogy az amerikai nép bölcsességről tesz tanúságot és méltó elnököt választ. Ha pedig méltatlan embert választ, akivel nehéz lesz megegyezni, és aki nem tudja megérteni, hogy békében kell élni minden országgal — kapitalista és szocialista országokkal egyaránt, nos, tovább várunk türelmesen a következő választásokig. Ha pedig akkor is olyan elnököt választanak, aki nem ismeri fel a békés együttélés szükségességét, mi várhatunk tovább. Hová sietnénk? Igaz ügy a miénk, utunk helyes út. A kommunizmus felé haladunk a marxi-lenini zászló alatt." Lényegében tehát nem a nemzetközi helyzet romlik, hanem a hidegháborús politika jut egyre lehetetlenebb helyzetbe, és a világ népei előtt egyre nyilvánosabbá válik, hogy csupán őszinte, becsületes tárgyalások vezethetnek a nemzetközi problémák megoldásához. Bízzunk benne, hogy az imperialisták minden fegyvercsörtetése ellenére előbb-utóbb bekövetkezik ez, mert ezt kívánja az emberiség többsége. Sz. B. JJJ SZÖ 4 *1960. május 21. I t i