Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-20 / 139. szám, péntek

Ä Szovjetunió továbbra is tántoríthatatlanul a békés együttélés politikáját követi Hruscsov elvtárs párizsi sajtóértekezletéből Mint már tegnapi számunkban je­lentettük, Hruscsov elvtárs szerdán 15 órakor a párizsi Chaillot-palo­tában sajtóértekezletet tartott. A közölt bevezető nyilatkozat után most a vita anyagát ismertetjük. Hruscsov elvtárs nyilatkozata után Gromiko külügyminiszter felszólította az újságírókat, hogy tegyenek fel kérdéseket.. A londoni Daily Sketch tudósítója azt akarta tudni, hogy vajon folytatja-e a Szovjetunió tár­gyalásait a leszerelésről és az atom­kísérletek beszüntetéséről, Hruscsov elvtárs azt válaszolta, hogy a Szovjetunió a tárgyalások folytatásának híve. Ha az amerikai imperialisták megértenék a helyze­tet, lehetségesek volnának a tár­gyalások. Ha azonban az USA újra elkezdi atomkísérleteit - mint azt már Eisenhower elnök bejelentette —, természetesen a Szovjetunió is újra megkezdi ' hasonló kísérleteit. Hruscsov elvtárs hozzáfűzte: „Haj­landók vagyunk bármikor megkötni az egyezményt!" Válaszát tapssal fo­gadták. Hruscsov elvtárs a továbbiakban rámutatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem a leszerelést, hanem a Szovjetunió fegyverzetének ellenőrzését akarják, tehát kémked­ni akarnak. A Szovjetunió a tényle­ges leszerelésnek és a leszerelési intézkedések ellenőrzésének a hive. Ha a genfi tárgyalások eddigi ki nem elégítő formájukban fognak to­vább folyni, a Szovjetunió az ENSZ Közgyűléséhez fordul ebben az ügy­ben. A Connecticnt Herald tudósítója megkérdezte Nyikita Hruscsovot, nem gondolja-e. mint egy nagy ál­lam nagy vezetője, hogy a 6-8 hó­napos halasztás helyett jobb lenne most megtartani a csúcsértekezletet. - A csúcsértekezlet hívei va­gyunk, hisz ezért jöttünk Párizs­ba — mondotta Hruscsov. — Az USA-nak azonban be kell ismernie agressziös cselekményeit, s bizto­sítékot kell nyújtania arra, hogy többé nem ismétlődnek meg e cse­lekmények és a bűnösök elnyerik büntetésüket Ha így cselekednének, elégedettek lennénk és kezdetét ve­hetné a csúcsértekezlet. De nem tárgyalhatunk az agresszív cselek­ményekhez makacsul ragaszkodó agresszorral. Hruscsov így folytatta válaszát: Uraim! Mindnyájuknak van anyja, én is nagyon jól emlékszem édes­anyámra. Családunk nagyon szegény voit és ritkán ehettünk friss tej­felt Amikor egyszer tejfelhez ju­tottunk és a macskánk is megíz­lelte, anyánk nyakon csípte, jól meg­rázta, beleverte orrát a tejfelbe, az­tán újra megrázta. így szoktatta le a torkoskodásról. Nekünk is így kell megragadnunk az amerikai agresszort, jól meg kel! ráznunk és tudtára kell adnunk, hogy tilos az agresszió a Szovjet­unió ellen. A hamburgi Die Welt tudósítója megkérdezte: „Ügy véli-e továbbra is, hogy békés eszközökkel kell megoldani a nemzetközi problémá­kat?" Hruscsov azt válaszolta, hogy ezzel megerősíti a Szovjetunió ed­digi politikáját, mely kezdettől fogva arra az elvre épült, hogy ne katonai eszközökkel, hanem békés tárgyalások útján oldják meg a problémákat. Majd hozzáfűzte: „Ez volt és ma is ez a politikánk." A Die Welt tudósítója újabb kér­dést tett fel; vajon kitart-e a Szov­jetunió előbbi javaslata mellett, hogy nyilvánítsák Nyugat-Berlint szabad várossá. Hruscsov elvtárs részletes magyarázattal válaszolt, hangsúlyoz­ta, az amerikai kémberepülés után Nyugat-Berlin szabad várossá nyil­vánítása sokkal fontosabb, mint az­előtt. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió továbbra is hí­ven" követi politikáját. Nyugat-Ber­lin szempontjából nincs más értel­mes megoldás. Rámutatott arra, hogy Nyugat-Berlin a szocialista Német Demokratikus Köztársaság területén fekszik, viszont tőkés viszonyok uralkodnak benne. Ennek követ­keztében újabb és újabb viszály­szülő okok merülnek fel. A Szovjet­unió ezért azt javasolja, nyilvánít­sák Nyugat-Berlint szabad várossá és vonják ki az idegen megszálló csapatokat. Nyugat-Berlin lakói a szabad városban szabadon választ­hatnák politikai és társadalmi rend­szerüket. A szabad várossá nyilvá­nított Nyugat-Berlin az egész vi­lággal kapcsolatban állna. A szovjet kormányfő rámutatott, hogy a meg­hiúsult amerikai felderítő berepülés és a kiváltott viszály után ma még égetőbb, hogy szabad várossá nyil­vánítsák Nyugat-Berlint. Közölte, hogy csütörtökön Berlinbe utazik, hogy Walter Ulbrichttal. Ottó Gro­tewohlal és más NDK-beli barátaival találkozzék. A nyugat-berlini Der Tag tudó­sítójának arra a kérdésére, szándé­ka-e Hruscsovnak külön békeszer­ződést kötni Berlinben, a szovjet kormányfő ezt válaszolta: — Igen, megtesszük ezt. De ez nem lesz kü­lönszerződés, hanem a Német De­mokratikus Köztársasággal megkö­tött békeszerződés, mely felszámolja a második világháború maradványait és hatálytalanítja a nyugati hatalmak nyugatberlini megszállási jogát. „Ehhez méa szeretném hozzáfűz­ni: Pontosan azt tesszük, amit az [ USA Japánnal tett. A Szovjetunió és ! az USA közösen harcolt Japán el­| len" — mondotta Hruscsov elvtárs. ; „Am az USA a Szovjetunió nélkül kötötte meg a békeszerződést Ja­i pánnal. A Szovjetunió nagy erőfe­! szitést tett, hogy a hitleri Németor­! szág ellen hadat viselő többi államok­kal együtt kösse meg a német bé­keszerződést. A békeszerződés kö­zös megkötésének lehetőségei most már kimerültek". Ezután azt a kér­dést intézték Hruscsov elvtárshoz, kit látna szívesen tárgyalófélként az USA elnöki tisztségében? A szov­jet kormányfő nevetve így válaszolt: ..Nagyon köszönöm ezt a kérdést. Azt hiszem, jó kérdés, bár nehezen lehet rá válaszolni. Ám mégis meg­próbálom". „Nyikita Hruscsov előbb rámuta­tott arra, hogy amerikai látogatása­kor sok egyszerű emberrel, farme­rekkel, a tőkés világ képviselőivel, vezető személyiségekkel ismerkedett meg. Az illetők többségével folyta­tott beszélgetései sok szép emléket hagytak benne. Itt is olyanok voltak az emberek, mint máshol - mondot­ta Hruscsov. Mindenki békét akar, bizonyára mindenki a maga módján, de ez egyáltalán nem ok a viszályra és főleg nem ok a háborúra. Egészen biztos vagyok benne — mondotta a továbbiakban Hruscsov elvtárs -, hogy a2 amerikaiak több­sége elítéli a Szovjetunió ellen el­követett légi provokációkat. Hogyan éreznék magukat, ha országuk légi­terébe küldözgetnénk repülőgépein­ket? Bizonyára az a meggyőződés érlelődne meg bennük, hogy az ilyesmi megengedhetetlen és háborút idézhet elő. Hangoztatom, hogy ugyanazok az amerikaiak ostobáknak szeretnének bennünket tartani, de ez nem sikerül nekik. Hruscsov elvtárs ezután azzal a kérdéssel foglalkozott, kit látna szí­vesen az USA jövőbeni elnökének tisztségében. A következőket mon­dotta: „Nem akarok most jósla­tokba bocsátkozni, hogy ki lesz az elnök, de hangoztatom, volt egy férfiú, akivel szívesen venném fel a kapcsolatot. Nagy amerikai volt, Rooseveltnek hívták. A második vi­lágháború idején nagyon jól együtt­működtünk. Vele együtt meghalt po­litikája is. Ennek ellenére hiszem, hogy a jövőben is olyan férfiak jutnak ha­talomra az USA-ban, akikkel jól együttműködhetünk. Ha nem most, akkor később. Mindenesetre nincs Okunk viszálykodni az amerikai nép­pel. A szovjet-amerikai jóbarátl kapcsolatok hívei vagyunk. Ha az amerikaiak a kapitalizmus hívei, ám legyen a kedvük szerint. Mi a szo­cializmus hívei vagyunk. Miért ne hagynánk őket a Szovjetunióba lá­togatni, hogy saját szemükkel lás­sák életünket. Megkönnyítjük szá­mukra a vízum kiadását. A Szovjetunió hajdan az elmara­dott országokhoz tartozott. Ma a vi­lág egyik legjelentősebb állama. Hruscsov elvtárs a továbbiakban megjegyezte: — Nem akarok beavat­kozni az amerikai választási küzde­lembe. Az amerikai nép tudni fogja, kit akar elnökké választani. Ha azonban olyan elnököt fog választani, aki nem fogja tudni teljesíteni a kor parancsát, várni fogunk. Ha a követ­kező elnök is képtelen lesz erre, még tovább várunk. Rendben vannak a dolgaink. Jó uton haladunk. Előre­haladunk a kommunista társadalom felépítésének útján. Ha majd az amerikai nép végül szintén erre az útra tér, utánunk fog haladni. Mi majd akkor segítséget nyújtunk ne­ki és megosztjuk vele tapasztalatain­kat. A francia Combat tudósítója meg­kérdezte, miért nem tudták áthidal­ni a felmerült nehézségeket, hisz de Gaulle francia köztársasági elnök igyekezett közvetíteni. Hruscsov azt válaszolta, hogy az amerikai kémre­pülő esete ellenére eljött a Szovjet­unió Párizsba, mert remélte, hogy az Egyesült Államokat lelkiismerete köz­ben mentegetődzésre bírja. Rámuta­tott arra, hogy észak-amerikai repü­lőgép nemrégen szintén megsértette Kuba légiterét. Az USA ezért saj­nálatát fejezte ki. Hruscsov megje­gyezte: - Miért ne tenné meg ugyanezt a Szovjetunióval szemben? A bocsánatkérés nevelés és illem dolga. A szovjet kormányfő ezután nagy­ra becsülte de Gaulle tábornoknak a csúcsértekezlet érdekében kifejtett erőfeszítését. A francia elnök min­dent elkövetett a párizsi sikerért. Hruscsov elvtárs a továbbiakban megjegyezte, hogy a háború után a volt ellenségek is békében élnek. „Mi nem viseltünk háborút, hanem csak feltartóztattunk egy banditát, s elintéztük." A Szovjet­unió ezt a jövőben is megteszi." Hruscsov elvtárs ezután azzal fog­lalkozott, miért nem koronázta siker de Gaulle igyekezetét. „A francia köztársasági elnök az elvek embere és tudja, hogy a tolvajt el kell ítél­ni. Ebben az esetben a tolvaj Fran­ciaország szövetségese, s nemcsak szövetségese, mert az USA vezető szerepet tölt be a Nyugaton. Ha a Szovjetunió szövetségese hasonló cselekményt követett volna el, mint ebben az esetben Franciaország szö­vetségese, a Szovjetunió bocsánat­kérésre bírná. Az ilyen magatartás alapja a kommunista erkölcs. A tő­kés államoknak saját erkölcsük van s nem beszélhetünk helyettük". Hruscsov elvtárs hangoztatta, hogy az amerikai kémrepülő incidense egyáltalán nem befolyásolja a Szov­jetunió és Franciaország viszonyát. „Ma újra beszélgettem de Gaulle köztársasági elnökkel és megállapí­tottam, hogy ő is a francia-szovjet viszony további javulásit kívánja". A Szovjetunió nagyra becsüli de Gaulle elnököt és a francia népet. A két ország viszonyát semmi sem befolyásolta, ellenkezőleg, tovább fog javulni. A berlini rádió tudósítója ezután a következő kérdést tette fel: ­Az amerikai sajtó tegnap közölte, hogy Gates hadügyminiszter, a Pá­rizsban járó amerikai küldöttség tagja, Párizsból riadót rendelt el az egész világon elhelyezett amerikai csapatoknál. Mi a véleménye erről? „Azt hiszem, hogy ez provokáció" — válaszolta Hruscsov elvtárs. „Az­ért tették, hogy a fegyverkezés ér­dekében megfélemlítsék az amerikai népet. Lehet, hogy az a gyáva, aki ezt a parancsot kiadta." Am a gyáva néha épp olyan veszélyes, mint az agresszor. Nem ismerem Gatest, vi­szont nagyon jól ismerem Malinov­szkij marsallt, aki az első és máso­dik világháborúban a német milita­risták ellen harcolt, ő nem rendelt el semmilyen riadót. Gates amerikai hadügyminiszter provokációjának célja az amerikai adótarifa felemelése volt. Ezzel kap­csolatban a szovjet kormányfő meg­jegyezte, mit értek el e téren a Szovjetunióban. 1965-től kezdve sen­ki sem fog adót fizetni. A munkaidő napi 7-6 órára, a bányászok mun­kaideje pedig 5 órára rövidül. „Ez a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának politikája!" E pillanatban üzemzavar történt az áramszolgáltatásban, kialudtak a lám­pák és nem működtek a mikrofonok. Hruscsov elvtárs egy pillanatig mik­rofon nélkül beszélt és megjegyezte, hogy csődöt mondott a tőkés tech­nika. Egy brazíliai újságíró ezután meg­kérdezte, szándékozik-e Hruscsov elvtárs Latin-Amerikába látqgatni és mi a véleménye a latin-amerikai or­szágok szerepéről. Hruscsov elvtárs azt válaszolta, hogy nem kapott meg­hívást Brazíliába, de reméli, hogy meghívják Latin-Amerikába és el is látogat. Kijelentette továbbá, hogy a latin-amerikai országok jelentős sze­repet játszanak az észak-amerikai imperializmus elleni harcban, nagyra becsülte az USA függősége alól fel­szabadult és cselszövéseivel dacoló Kuba harcát és sikereit. A két és félóráig tartó kérdések, válaszok és francia s angol nyelvű fordításuk után Hruscsov elvtárs megköszönte az őszinte fogadtatást de Gaulle köztársasági elnöknek, a francia kormánynak és a párizsi nép­nek. Kijelentette, hogy a Szovjet­unió a jövőben is a békés együt­élés politikáját fogja folytatni és ez­zel lezárta az értekezletet. HRUSCSOV ELVTÁRSAT PÁRIZSI SZÁLLÁSA ELŐTT AZ UTCÁN KÖRÜL­FOGJÁK AZ ÚJSÁGÍRÓK, FOTORIPORTEREK ÉS KÉRDÉSEKKEL OSTRO. MOLJÁK. HRUSCSOV ELVTÁRS május 17-én Párizs környékére látogatott. Moerus falu előtt az út mentén több favágóval találkozott, akik az útmenti fákat vágták ki. Ny. Sz. Hruscsov kiszállt a gépkocsiból, elkérte Jean Cardozo munkás baltáját és öt erős csapással levágott egy vastag ágat. „Én ií munkás voltam" — mondta. Ä világ népei felháborodva elítélik az USA magatartását Francev, Ratyianyi és Nyekraszov, a moszkvai Pravda különtudósítói a lap szerdai számában a párizsi ese­ményeket elemzik. Felvetik a kér­dést: Mi az amerikai hivatalos kö­rök szándéka? Hogyan próbálnak ki­jutni a jelenlegi helyzetből? Her­ter külügyminiszter május 17-én összehívta az amerikai sajtó tudósí­tóit és kifejtette a hivatalos ame­rikai propaganda jelenlegi irányzatát. A fő irányelv annak az ismételgeté­se, hogy a párizsi értekezletet a Szovjetunió hibájából nem tartották meg, továbbá a kétely keltése a ké­sőbbi négyhatalmi csúcsértekezlet megvalósításáról. További utasítás, hogy az amerikai sajtó és rádió az amerikai fegyveres erők és az egész „szabad világ" megszilárdításának propagálására használja ki a jelen­legi helyzetet és így próbálják el­érni a katonai kiadások növelését. A harmadik komoly intelem: A sajtó és a rádió ezt ne úgy állítsa be, mint az amerikai kormány hivatalos álláspontját, hanem mint a közvé­lemény követelését és nézetét. A cikkírók szerint a május 17-i második előzetes találkozó előkészítése halálra rémítette az amerikai politikusokat, akik a hideg­háborús politikát akarják folytatni. Leginkább attól tartottak, hogy a csúcsértekezlet mégis megvalósul. A nyugati kormányfők sokáig vitat­ták az USA ultimátumát, melyben az USA azt követelte, hogy nyugat-eu­rópai kollégáik támogassák a csúcs­értekezlet megtorpédőzásának ameri­kai tervét. Egy egész nap kellett eh­hez. Este végül mind a három nyu­gati vezető diplomatikusabb formá­ban ugyanazt ismételte, amit reg­gel a Fehér Ház szóvivője olvasott fel a lapok tudósítóinak. A KÖZTÁRSASÁGPÁRTI KORMÁNY TEHETETLENSÉGE OKOZTA A CSŐDÖT A New York Post című lap fejtegeté­sekbe bocsátkozik, milyen irányvonalat követ majd az amerikai kormány propa­gandája Eisenhower hazaérkezése után. A lap az egyik tapasztalt köztársaságpár­ti vezért idézi, akinek az a véleménye, hogy az „amerikaiak nem adják fel egy­könnyen a feszültség enyhítésének remé­nyét". Ugyanannak a lapnak párizsi tudósító­ja azt írja. hogy Eisenhower elnök, aki valaha hangoztatta, hogy nem megy el előkészítetlen kormányfői értekezletre, mégis elment a csúcsértekezletre, me­lyet rosszabbul nem is készíthettek volna elő, és éppen azt az embert vádolta az értekezlet torpedózásával, akit maga tor­pedózott meg. A lap vezércikkében vé­delmezni igyekszik az elnök személyét, mégis azt írja, hogy „egyetlen amerikai sem tudja elfojtani azt a kellemetlen érzést, hogy a csődöt a határozatlan és nem egységes kormány tehetetlensége okozta, és mindenkinek fel kell tenni a kérdést, hogyan is végződhetett volna, ha Washington az utóbbi napokban nem kö­vet el végzetes ostobaságokat", A NYUGATNÉMET IMPERIALISTÁK LEPLEZETLENÜL ÖRÜLNEK A Tribúne című N'DK-ban megjeienS német lap rámutat arra, hogy a nyugat­német imperialisták leplezetlenül örülnek a csúcsértekezlet meghiúsulásának. Ve­gyék azonban tudomásul, hogy ezzel még nem szűnt meg a harc Bonn atomfelfegy­verzése és a militaristák ellen. Most még fontosabb, mint bármikor azelőtt, hogy a nép szembeszálljon Adenauer po­litikájával és egyre szélesebbkörü és ha­tározottabb ellenállást fejtsen ki. A népek hajthatatlanok. A német nép is ilyen Adenauerrel szemben; — hangoztat­ja vezércikkében a National Zeitung. Előbb-utóbb sor kerül a tárgyalásra, de becsületes tárgyalásra, melyet a nyugati hatalmak részéről nem szavakkal, hanem tettekkel készítenek elő. PÉLDÁTLAN CINIZMUS A Condueta című argentin lap csütör­töki számában élesen elítélte az amerikai kormányt azért, mert hallatlan 'provoká­ciós cselekményeivel megakadályozta a csúcsértekezletet. „A kémfeladatok tel­jesítése közben a Szovjetunió fölött le­lőtt amerikai repülőgép esete a cinizmus, erőszakosság és könnyelműség példájaként örökítödik meg a diplomácia történeté­ben. A nyugati „keresztény" demokrácia képviselői, akik annyiszor kérkedtek tiszta erkölcsükkel, szégyentelenül beis­merték, hogy a kémkedés az amerikai diplomácia gerince. A repülőgép esete is azt mutatja, mi­lyen erkölcsi és politikai hanyatláshoz vezet a hidegháború. Az amerikai" külügy­minisztérium már nem ismeri el az ál­talánosan bevett szabályokat. Amerika urai félnek a csúcsértekezlettől, félnek a békés együttéléstől. Kennpdy : Eisenhowernek ki kellett volna fejeznie sajnálatát New Vork (CTK) - John Kenne­dy demokrata szenátor május 18-i portiandi beszédében kijelentette, hogy Eisenhower elnök helyében ti kifejezte volna sajnálatát, mint ahogy ezt Ny. Sz. Hruscsov kívánta. Kennedy, akit a demokrata párt az USA elnöki tisztségére jelöl, az U-2 repülőgép provokációs esetét a csúcsértekezlet előtt sajnálatra mél­tónak tartja. / ÜJ SZÖ 3 * 1960, május 20.

Next

/
Thumbnails
Contents