Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-20 / 139. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljelek! SZIOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1960 május 20. péntek 30 fillér XI. évfolyam, 139. szám KUDARCBA FŰIT A BÉKE ELIEN! PROVOiACiÓ A csúcsértekezlet, melytől né­pünk az égető nemzetközi prob­lémák megoldását várta, véget ért, még mielőtt megkezdődött volna. Az értekezlet megkezdését az Egyesült Államok Párizsban el­foglalt álláspontja tette lehetet­lenné. Mint ismeretes, a párizsi kor­mányfői értekezlet összehívása a nemzetközi helyzetben beállott enyhülés eredménye volt. Az az enyhülés a múlt évben állott be, amikor a Szovjetunió a nemzet­közi feszültség enyhítése és a kü­lönböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élése érdekében fáradhatatlan igyekeze­tet fejtett ki. A Szovjetunió, miután a csúcs­értekezlet összehívását kezdemé­nyezte, hosszú ideig, igen gondo­san és a legnagyobb felelősség­érzettel készült a kormányfői ér­tekezletre. A párizsi tárgyalások megalapozására olyan konstruktív javaslatokat készített elő, amelyek megvalósítása jelentősen hozzájá­rult volna a nemzetek közötti együttműködés megjavításához. Hruscsov elvtárs amerikai látoga­tása lényegesen megjavította a légkört az USA és a Szovjetunió kapcsolataiban. Minden jel arra mutatott, hogy elérkezett a leg­égetőbb nemzetközi kérdések megoldásának ideje. Minél jobban közeledett azon­ban a csúcsértekezlet időpontja, annál inkább megmutatkozott, hogy az USA kormányköreinek politikájában még mindig a hír­hedt erőpolitika uralkodik. A hi­degháború szellemében hangzottak el Nixon, Herter és Dillon ame­rikai politikusok beszédei. Az erő­politika nyilvánult meg az USA küldötteinek állásfoglalásában a genfi leszerelési tárgyalásokon is. Már itt is megmutatkozott, hogy az USA kormánya minden módon meg akarja hiúsítani a megegye­zést a teljes és általános leszere­lés kérdésében. Azok az irányel­vek is, amelyeket az USA a NATO isztambuli ülésén elfogadtatott, arról tanúskodnak, hogy a pári­zsi értekezletet az amerikai kor­mány nem tartja a legfontosabb kérdések megoldása fórumának, hanem olyan eszmecserének, amely semmire sem kötelez, leg­feljebb csak port hint a világ­közvélemény szemébe. Kitűnt azonban, hogy ez még nem minden. Az USA katonai kö­rei a washingtoni kormány tudtá­val sokkal durvább akciókba bo­csátkoztak: közvetlenül a kor­mányfői értekezlet előtt a Szov­jetunió területe fölé kémrepülő­ket küldtek. A szovjet kormány és a világ minden békeszerető embere határozottan elítélte a Szovjetunió területi szuverenitá­sának megsértését, s ezt egyér­telműen az államok közti normá­lis kapcsolatok elvével össze­egyeztethetetlen tettnek minősítet­te. Az amerikai provokáció szégyen­teljes kísérlet volt a kormányfői értekezlet megtorpedózására. Az USA kormánya és maga Eisen­hower elnök is azonosította magát e provokációval, és az amerikai felderítőgépek kémrepüléseit a Szovjetunió területe felett — s így más államok szuverenitásának megsértését is — az amerikai kormány politikája egyik alapelvé­nek mondotta. Az, hogy az Egyesült Államok hivatalosan és egyértelműen a tár­gyaláson egyik résztvevője szuve­renitásának megsértését helyesli, sőt ezt politikája alapelvének mi­nősíti — lehetetlenné tette a kor­mányfői értekezletet. Ezt bizonyítja egyébként az a figyelemre méltó tény is, hogy Norvégia, Dánia és Pakisztán — olyan országok, amelyeket kato­nai egyezmények fűznek az USÄ­hoz —, szintén tiltakoztak a terü­letükön levő támaszpontoknak provokációs célokra való felhasz­nálása ellen. Betetőzik ezt még egyes amerikai politikusok és közírók, mint Stevenson és Lipp­man beismerései is, miszerint „az USA provokációs tette meg­torpedózta a csúcsértekezletet, és egyedül az USA kormánya és Ei­senhower elnök személy szerint felelős az amerikai-szovjet viszony rosszabbodásáért." Most, amikor már világos, hogy a párizsi csúcsértekezlet megva­lósításáért kifejtett igyekezet si­kertelen volt, a nyugati propa­ganda e sikertelenség okozója­ként a Szovjetuniót igyekszik fel­tüntetni. A valóság azonban az, hogy a Szovjetunió részéről" sem­milyen provokáció nem történt, hogy a Szovjetunió nem lankad a feszültség enyhítésére, a tartós világbéke biztosítására irányuló politikájában. Ezzel szemben még a hivatalos „Amerika hangja" is kénytelen volt kedden német nyelvű adásában beismerni, hogy: „Eisenhower — részben Bonn ha­tására — az utóbbi hetekben mindinkább eltávolodott Camp Dá­vid politikájától," az amerikai­szovjet viszony javulásának poli­tikájától. A Szovjetunió fölé kül­dött kémrepülőgép ä „"hideghábo­rú" politikájához való visszatérés­nek csak egyik megnyilvánulása volt. Párizsban az amerikai elnöknek még lehetősége volt rá, hogy el­hárítsa az útból ezeket az általa és kormánya által a csúcsértekez­let elé gördített akadályokat. Elég lett volna elfogadni a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének jogos követelményét es nyilvánosan le­mondani a provokációs politiká­ról. Eisenhower azonban nem tette ezt, hanem cinikusan a nemzet­közi kapcsolatok szabályainak megsértését követő politikát vé­delmezve azt állította, hogy „a kémkedés az Egyesült Államok biztonságának biztosítása szem­pontjából szükséges." A világ közvéleményének meg­tévesztésére a nyugati politiku­sok most siránkozni kezdtek, hogy nem sikerült megtartani a csúcs­értekezletet. Pedig világos, hogy olyan politika mellett, amilyent az USA folytat, lehetetlen lett volna oly lényeges kérdésekben, mint a leszerelés, Berlin kérdése, stb, eredményt elérni. Sőt, meg­történhetett volna, hogy e nyílt kérdések megoldása előtt véglege­sen becsapódtak volna az ajtók. Ez határozottan rosszabb helyze­tet teremtett volna, mint az, hogy az értekezletet el kell'ett halasz­tani. Jellemző, hogy a legjobban a bonni politikusok siránkoznak, akik — tudvalevő — . mindent megtettek, hogy a csúcsértekez­letet mégcsak ne is hívják össze, s ha összehívják, akkor a Nyugat védelmezze a „hajthatatlan" állás­pontot. Ilyen őszinte a nyugati sajnálkozás a meghiúsult konfe­rencia felett. A Szovjetunió törekvése a fe­szültség enyhítéséért nem ért vé­get Párizsban. Továbbra is a bé­kés együttélés politikáját fogja folytatni és igyekszik olyan felté­teleket teremteni, hogy a kor­mányfői értekezlet újra összeül­hessen, s a mostaniaknál nagyobb reményekkel láthasson hozzá az égető nemzetközi kérdések meg­oldásához. Hruscsov elvtárs PÁRIZSBÓL BERLINBE ÉRKEZETT Párizs (ČTK) - Nyikita Szergeje­vics Hruscsov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és kísérete csütörtökön a párizsi Orly repülő­térről az NDK kormányának meghí­vására Berlinbe utazott. A szovjet kormányfőt Guillaimat, a kormányelnökség minisztere, a francia hivatalok képviselői, a dip­lomáciai testület tagjai és az újság­írók kísérték ki. Elkísérték továb­bá Vinogradov párizsi szovjet nagy­követ és a franciaországi szovjet intézmények munkatársai. A repü­lőtéren felsorakozott a díszőrség, mely eljátszotta a szovjet és fran­cia államhimnuszt. Hruscsov elvtárs nyilatkozatot ol­vasott fel, amelyben köszönetet mon­dott de Gaulle köztársasági elnök­nek, a francia kormánynak s a fran­cia népnek vendéglátásukért. „Saj­náljuk, hogy az USA kormányának magatartása meghiúsította a csúcs­értekezletet, melyet oly nagy re­ménységgel vártak a nemzetközi feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítására törekvő népek. Meggyőződésünk, hogy a világ köz­véleménye megérti és helyesen ér­tékeli a szovjet nép jogos követe­lését: szűnjenek meg az amerikai provokációk, melyek miatt a csúcs­értekezlet nem kezdhette meg mun­káját. A szovjet kormány a jövőben is fáradhatatlanul törekedni fog a béke és a nemzetközi együttműkö­dés biztosítására. A szovjet kor­mány továbbra is kész részt venni a csúcsértekezleten, ha az Egyesült Államok elhárítja az útban álló aka­dályokat. Remélem 6 vagy 8 hónap múlva kedvezőbb helyzetben komoly dön­téseket hozhat az értekezlet az idő­szerű nemzetközi problémákról, — mondotta a szovjet kormányfő, majd hangsúlyozta, hogy közös erővel kell törekedni a nemzetközi feszültség enyhítésére, biztosítani kell a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés együttélését. Végül így kö­szönt el a franciáktól: „Viszont­látásra!" (Folytatás a 4. oldalon) A MOSZKVAI Dinamó gyár dolgozói lelkesen támogatják Hruscsov elvtárs párizsi nyilatkozatát és felháborodottan elítélik az USA provokációit. TASZSZ felvételek A SZ0VJETUNI0 RENDÜLETLENÜL TÖREKSZIK A VILÁGBÉKE MEGŐRZÉSÉRE 1 Hazánkban nagy felháborodást keltett az a hír, hogy az Amerikai Egyesült Államok meghiúsította a párizsi csúcsér lekezletet. A dolgozók számos beszél­getésen és nyilvános gyűlésen fejezik ki egyetértésüket Ny. Sz. Hruscsov elvtárs nyilatkozatával és felháborodással ítélik el a kalóz kémakciókat, a hi­deg háborús szellem szítására irányuló törekvéseket. A dolgozók a gyűléseiken hozott határozatokban kifejezésre juttatják népünk egységes véleményét. „Na­gyon felháborított bennünket a Szov­jetunió ellen elkövetett provokációs akció. Ez a terrrorista cselekedett csöppet sem szolgálja a nemzetközi helyzet javulását. Nixon alelnök nyi­latkozata és Eisenhower elnök be­ismerése után a konferencia megtar­tása és a Szovjetunió részvétele e konferencián a nemzetek becsapását jelentené - írják a KRÁĽOVO PO­LE-I GÉPGYÁR dečíni üzemének dolgozói. „Ezért teljes mértékben egyetértünk Ny. Sz. Hruscsov ama álláspontjával, hogy az értekezletet addig nem lehet megkezdeni, míg az USA kormánya nem változtatja meg állásfoglalását." Hasonlóképp hangzik a többi ha­tározat is. „Az USA kormányának provokatív cselekedete közvetlenül érint bennünket is és komolyan ve­szélyezteti a világbékét — írják ha­tározatukban a FATRA CHROPINE­ÜZEM dolgozói. Nyilvánvaló, hogy az amerikai küldöttségnek nem érde­ke a nemzetközi feszültség enyhítése és minden módot felhasznál a béke­szerető emberiség törekvéseinek meghiúsítására — jelentik ki a KRÁ­ĽOVO DVORE-I Antonín Zápotocký cementgyár alkalmazottai. Egyes tiltakozó határozatokat dol­gozóink közvetlenül a prágai ame­rikai nagykövetséghez címeznek. \ HRADEC KRÁLOVE-l CSEH GU­MIIPARI-ÜZEMEK határozatukban a (Folytatás az 5. oldalon) Bemutatkoznak a képviselőjelöltek Szerdán a reggeli műszak befeje­zése után több ezer kladnói acélmun­kás, olvasztár, hengerész gyűlt ösz­sze a Konyev- és Poldi-kohók közöt­ti térségen. Az Északcsehországi Acélművek egybegyűlt dolgozói köré­ben megjelent Jaromír Dolanský elv­társ, a CSKP KB politikai irodájának tagja, miniszterelnök-helyettes, akit a kladnóiak képviselőül javasoltak a nemzetgyűlésbe. Dolanský elvtárs a választási gyű­lésen az időszerű kül- és belpoliti­kai kérdésekről beszélt. Beszédében, amelyet gyakran szakítottak félbe a jelenlevők tetszésnyilvánításukkal, többek között kijelentette, hogy né­pünk egyértelműen elítéli az USA uralkodó köreinek provokációs poli­tikáját a Szovjetunió ellen elköve­tett berepüléssel és a párizsi csúcs­értekezlet meghiúsításával kapcso­latban. „Minden olyan kísérlet, hogy a Szovjetunióval szemben erőpoliti­kát alkalmazzanak, kudarcra van ítélve" — mondotta. Dolanský elvtárs a továbbiakban elemezte új alkotmányunk terveze­tének néhány alapvető vonását, és a harmadik ötéves terv elveit. Ezután Jungr elvtárs felolvasta a kladnói kohászok kötelezettségválla­lását, amelynek teljesítése elősegíti a termelés túlszárnyalását a második negyedben s hazánk számára több száz tonna acélt és hengereltárut jelent terven felül. A gyűlés végén a résztvevők ha­tározatot hagytak jóvá, amelyben tel­jes egyetértésüket nyilvánítják Ny. Sz. Hruscsovnak a párizsi konferen­cián elfoglalt álláspontjával. • • • • Szerdán, röviddel ebéd után a ji­nonicei Ján Šverma Üzem dolgozói, akik részt vettek a CSKP üzemi szervezetének nyilvános ülésén, zsú­• •••••••••••• Milliomos a Horná Potôň-i EFSZ! Május elseje alkalmából a termelésben elért eredményeiért Munkaérdemrenddel tüntették ki a szövetkezetet. Felvételünk a gazdasági épületeket mutatja, melyek több mint ötmillió korona beruházással épültek s a közös gazdaság büszkeségei. (Štefan Petráš - ČTK - felv.) folásig megtöltötték az üzemi étter­met. Igen szívélyesen üdvözölték körükben nemzetgyűlési képviselő­jelöltjüket, Vladimír Koucký elvtár­sat, a CSKP KB titkárát, valamint a prágai nemzeti bizottságba és a JNB­be javasolt további jelölteket. Koucký elvtárs beszédében az új alkotmánytervezetről beszélt. Beszé­de további részében elítélte az ame­rikai uralkodó köröknek a légi pro­vokációval kapcsolatban elfoglalt ál­láspontját. A žilinai szabadtéri színházban csütörtökön, május 19-én nagy­gyűlésre jöttek össze a választók, melyen bemutatkozott Pavol Dávid elvtárs, a CSKP KB politikai irodá­jának tagja, az SZLKP KB titkára, a nemzetgyűlés képviselőjelöltje. A gyűlés megkaedése előtt a népi együttesek kulturális műsorral szó­rakoztatták a dolgozókat. Michal Reguly elvtársnak, az SZLKP žilinai járási bizottsága veze­tő titkárának megnyitó beszéde után Pavol Dávid elvtárs szólt választói­hoz. A jelenlevők egyetértésüket kife­jezve többször hosszan tartó tapssal szakították félbe jelöltjük beszédét. (Pavol Dávid elvtárs beszédét la­punk második oldalán közöljük.) A nagygyűlés befejezéséül bemu­tatták az „Egyedül a farkasok kö­zött" című filmet. A topolčanyi Elektrokarbon üzem dolgozói május 18-án üzemi gyűlésü­kön üdvözölték a Szlovák Nemzeti Tanácsba javasolt jelöltjüket, Oskar Jeleň elvtársat, az SZLKP KB iro­dájának tagját, belügyi megbízottat. Jeleň elvtárs beszédében rámutatott népünk nagy építő sikereire és hang­súlyozta a szocialista építés fejlesz­tésére kitűzött további terveink reá­lis voltát. Kiemelte azt a segítséget, amelyben a Szovjetunió népgazdasá­gunkat részesíti és rámutatott, hogy gazdaságunk fejlődése és az egy la­kosra eső termelés terén Szlovákia már számos tőkés országot megelő­zött. Emellett az ipari termelés ter­jedelme szüntelenül növekedni fog. i i

Next

/
Thumbnails
Contents