Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-15 / 134. szám, vasárnap

(Folytatás) Á fejkendős (úgy fest, mint valami kedélyes falusi ember egy film tömegjelenetében) belenyúl az egyes számú szita alatt halomba gyúlt anyagba, s az ujjai között egy szemernyi finom sárgás szürke por marad. Óvatosan a tenyerébe szórja, s minden erejéből rányomja a másik keze fejét. Csak néhány pillanatig tart, halántékán kidagad az ér az erőlködéstől. Ez alatt a röpke idő alatt a tenyérben csodálatos folyamat mehet végbe, a mikroszkopikusan apró, finom porszemecskék az emberi test melegétől talán elektromos töltést kapnak a gyanta molekulái más molekulákat vonzanak magukhoz, a por modellező anyaggá alakul át. Amikor a kendős halántékán ismét eltűnnek az erek, a varázslatnak vége. A jobb keze hüvelykujjával egy két formázó mozdulatot tesz a bal tenyerében — és im, kész a mű: kurta, görbe kifliszerű valami, egy szem hasis, amely után vágyakozva nyúl a szenvedélyes hasis szívó keze. A növényt sajnos már nem láthatjuk a földeken, későn jöttünk. Dzsámil, aki ezalatt kinn kószált Mámor terem a Bekaa völgyében A hasis élvezete nem új dolog. Sok ezer éve ismeri már az emberiség, Indiában bang, kharasz vagy ganja a neve, Amerikában marihuana. Leginkább mégis az arab országokban fogyasztják, talán azért, mert élvezetét elősegítette a fatalisztikus életszemlélet, amolyan lelketlen beletörődés a végzetbe, amelyből csak valami izgatószer zökkentheti ki az embert. Mindehhez hozzájárult a nyomor és az éhség, amelyből üdvözítő szabadulással kecsegtetett ideigóráig a mámorító hasis. Még nem beszéltünk arról, mi az ára, a hasisnak Libanonban, közvetlenül a termelőnél. A fejkendős is csak akkor árulta el, amikor már harmadszor tettük fel a kérdést. Egy hoa, 1250 gramm hasis 100 — 200 libanoni fontba, vagyis 230-460 koronába kerül, az árú minősége ÍRTÁK: ZIKMUND és HANZELKA agyagpipába rakja, s azt bedugja a kokószdió felső nyílásába. Tulajdonképpen vizipipából szívja tehát a hasist. Feszült figyelemmel követjük minden mozdulatát. Csendesen susog fogyasztás is, hisz eddig sokan azért voltak kénytelenek legalább részben lemondani a hasis élvezetéről, mert a mámort adó füst túl drága volt, nem volt rá elég pénzük. Ez elsősorban Egyiptomra érvényes, amely az arab országok közül a legnagyobb hasis-fogyasztó. Nem véletlen tehát, hogy közvetlenül a cikk megjelenése után az Egyesült Arab Köztársaság beiruti nagykövetsége közbenjárt a libanoni kormánynál és érdeklődött, megfelel-e a hír a valóságnak. Az új libanoni hasisellenes taktika ellenzői azt állítják: dehogyis, a túl sok hasis nem teszi tönkre a kereskedelmet. Ellenkezőleg. Sokkal nagyobb nyereséget hoz mind a termelőknek, mind a kereskedőknek és a csempészeknek. Hogy kit tesz tönkre? Azt az ezernyi ezer nyomorult szerencsétlent, akik egy csipetnyi hasisért az utolsó falat kenyérről is lemondanak. Tan benne, tekintete mérhetetlen boldogságot tükröz, halkan dúdolni kezd, aztán feláll és mámoros léptekkel ide-oda tántorog. Most felteszi a tűzre a teafőzőt, egy poharat félig megtölt cukorral, ráönti a főzetet és szomjasan szürcsölni kezdi az italt. Aztán megint leül a földre, összehúzott szemmel felpillant a diófák lombja keretezte hat oszlopra, a baalbeki Akropolisz ormán. Jupiter oszlopainak tövében Ali vizipipája a diófák lombja, a távolban néha madár szól, de egyébként halotti csend uralkodik a baalbeki Akropolisz nyugati falának tövében, mintha nem is az a Baalbek volna, ahová zsúfolt autóbuszok hordják a zajongó turistákat. A diófák koronáján keresztül csak most látjuk meg, milyen szépek is ezek a romok. Keresztül-kasul jártuk már az antik Baalbekot, de sehonnét sem láttuk ilyen szépnek Jupiter templomának hat oszlopát. Ragyogó ékszerként domborodnak ki a napsütötte háttérből. Miért választotta Ali éppen ezt » helyet mindennapos hasis áldozataihoz? Hisz néhány lépéssel odébb Jupiter oszlopai már eltűnnek az ócska fal mögött... Ali még néhány szál rőzsét dob a tűzre, aztán a zsebébe nyúl és sárgás szürke, apró kiflit tesz a tenyerére, szakasztott olyat, amilyent másfél órája láttunk a hasistermelők falujában. Türelmetlenül összemorzsolja, bedug'dossa a nedves dohány közé, és vascsipesszel néhány szem izzó parazsat • rak rá. Máris mohón fogai közé szorítja a pipa szopókáját. , Kettőt, hármat szippant, aztán köhögni kezd, pár pillanatig csipkésen, boldogan nevet, aztán mintha fulladozna, görcsösen levegő után kapkod és egész testét rázza a sípoló köhögés. Most, most már abba kell hagynia, hisz ezt nem bírhatja ki... De megint színi kezdi a pipát, s tovább horákol, fulladozó, tüdőttépő köhögéssel, mintha lelke szakadna ki. A szíve veszekedetten kalapál, az érverése - Róbert megszámlálta, nyolcvan volt, mielőtt színi kezdte a pipát - három perc alatt százhatvanra szökik fel. Talán öt percig tartott ez a megrázó hasis-áldozat. Ali jobbra-balra hajlong, a szeme , csupa könny a fuldokló köhögéstől és a csípős füsttől; hirtelen különös mosoly csiíCannabis indica — indiai kender Ibráhim és Azíz kissé nyugtalan. Nem kerülte el figyelmüket, hogy reggel egy ismeretlen ember telepedett le az ajtó mellett, akit még nem láttak sem ők, sem a kávés. Kávét rendelt — és negyed óra múlva felszedte a sátorfáját. Magától értetődő, hogy szeretnénk magunkkal vinni egy kis hasis-kiflit emlékbe, a gyűjteményünkbe. — Nem ajánlom, — ráncolja a homlokát Ibráhim. — Még hosszú út áll maguk előtt, Szíriába utaznak és Jordániába, a határon könnyen bajba keveredhetnek, azt mondhatják a vámőrök, hogy hasist csempésznek. — Igaz, óvatosság a bölcsesség anyja, Ibráhim. Megfogadjuk a tanácsodat. Megelégszünk tehát a csodálatos növény két szálával, amely az ablaktalan csűr hasadékában csírázott ki. Nem fű, pedig az ember azt hihetné, hisz hasis arabul mindenféle füvet jelent. A neve Cannabis indica, derék, egyéves növény. A neve közvetlenül rokon az angol canvas szóval, ami vásznat jelent. Innét már csak egy lépés a kanavászhoz. A Cannabis, amelyből a hasist, az emberiségnek ezt az átkát nyerik, ugyanis nem más, mint a kender indiai fajtája.' Ezt az indiai kendert, amely a libanoni ígéret földjén terem, nem egyszer katonák és rendőrök aratják lé és halomba rakva égetik el Baalbek főterén. Ha szerencséje van a szépnevű növénynek, megszárítják, apróra zúzzák, hogy végül mámorító füstté váljon. Ennél bizony sokkal jobb a mi kenderünk sorsa, amelyet a falu végén áztatnak a lányok. Hasznát veszik még a csízek, a rigók, söt a kanárik is. Mert a mag, amelyből az ígéret földjén a mámorító hasis terem, tulajdonképpen nem más, mint a mi madaraink kedvelt csemegéje: kenDr. Róbert Vít, az expedíció orvosa Ali érverését méri Túl sok hasis tönkreteszi az üzletet Ali al Miszri a neve. Egyiptomi Ali. Vagy hatvanéves öregember, sovány, akár a kóró. Hamuszürke arcán borostás szakáll, a szeme mélyen ül, fején cifra hímes lapos sapka. Dzsámil és Azíz beszélt róla. Tőlük tudtuk meg, hol találhatjuk Alít. Elhaladtunk Bacchus templomának déli homlokzata előtt, s a kis vízimalom mellett, ahol a káposztaés a kukoricaföldek kezdődnek, a diófák és a sudár nyárfák tövében balra fordultunk. Az öntözőárok partján találtuk meg Alít, ezt a szánalomra méltó emberi roncsot, ott ült a régi világ dicsőségét őrző romok árnyékában. Badái' az zuhúr fí wakái' ad duhúr (az idők eseményeinek legcsodálatosabb virágai) című krónikájában Ibn íjász arab történész ezt írja: A hedzsra 922. évében (vagyis 1516ban) megkésett a Nílus áradása. Nem volt víz, az a veszély fenyegetett, hogy nem lesz termés. Az uralkodó szavára a nép megfogadta, hogy három napra lemond a hasisról és a boritalról, hogy megkönyörüljön rajtuk az ég. A harmadik nap végén áradni kezdett a folyó ... Ebből a feljegyzésből két dologra következtethetünk. Az egyik az, hogy az akkori Egyiptomban a hasis (és a bor) élvezete mindennapi dolog volt; a nép háromnapos absztinenciát fogadott, hogy kiengesztelje isteneit és uralkodóját. Másodszor pedig a hasis abban az időben nyilván nem volt tiltott cikk, mint ma. A határokon nem lestek fináncok a csempészekre, nem forgatták ki a batyuikat, nem szurkálták keresztülkasul a szénás kötegeket, amelyeket a birka- és kecske-kufárok hoztak Cyrenaikából négylábú portékájuk eleségeként, nem szaglásztak meg minden apróságot, tudván, hogy a hasist minden burkolaton keresztül elárulja a szaga. Nem álltak a bíróság előtt hamuszürke arcú sofőrök, akikbe mérhetetlen erőt és merészséget öntött a hasis, hogy aztán jóvoltából az országutak tömeggyilkos szabad lovagjai legyenek. Nem csukták le az embereket, akik az átkos szenvedély rabjai lettek és gyötrő vágyuktól hajtva készek bármi árat megfizetni a hasisért - s ha nincs pénzük, a legbitangabb gaztettekre, lopásra, sőt gyilkosságra is kaphatók ... Jobbkézben a hasis, balkézben a pipa - immár 30 éve Ali megszokott mozd ulata sist arannyal mérik. Egy gramm hasisért egy gramm aranyat. Néhány nappal azelőtt, hogy elindultunk a hasis nyomán a Bekaa völgyébe, a Beirut Weekly hetilapban rövid cikk jelent meg ezzel a címmel: Too Much Hashish Will Kill Trade. Túl sok hasis tönkreteszi az üzletet. A libanoni kqrmány állítólag azzal akarja megszűntetni a hasis termesztését Hermel vidékén és a Bekaa völgyének többi részeiben, hogy nem semmisíti meg a termést. Ennek következtében a hasisból felesleg támad, annyit állítanak elő, hogy az árak rohamosan zuhanni kezdenek, és a hasistermesztők tönkremennek. A túltermelés magyarán mondva „kicsinálja" őket... Eddig éppen ellenkező módon jártak el. Az egész komédia amolyan gentlemans agreementre, becsületbeli megállapodásra emlékeztetett. Hasist az termeszthetett, aki idejekorán és felszólítás nélkül tudta, kinek mennyit kell fizetnie. Vagyis értett a kenéshez. A tíz ujjunkon kiszámíthatjuk, hogy ha megnő a kínálat, megnő a Elfásultan, török ülésben pihent a földön, ügyet sem vetve ránk. Ujja türelmetlenül remegett, mialatt elővette rongyba tekert szerszámait. Tenyerével idegesen simogatta a kókuszdióból faragott pipa-fejet mialatt hozzáerősítette a bambusz szárat. Mellette üszkösödő tűz füstölgött, a csatorna töltésén pléh teafőző, egy kis zacskó culcor hevert. Társaink elmondták, sok ideje már, hogy Ali kisfiúként idekerült Egyiptomból, azóta hívják Egyiptominak, az igazi nevét senki sem tudja. Negyvenhét éves. - Negyvenhét? Jó hatvanasnak látszik... - Igazuk van. A hasis tette ilyenné. Még kamasz volt, amikor azt beszélték, hogy Ali harminc pipát is elszí napjában. Ma három is elég neki. Ráadásul állítólag tuberkulózisa is van. Ali dohányt szed a tenyerébe, meghinti az árokból merített vízzel, töprengve morzsolgatja. Aztán A hasis-szívás gyászos következménye az udvaron, ránk kacsint és félrehúz. Kissé odább a ház tövében láthatjuk a növényt is. A fal mellett nőtt ki a földből, alighanem egy mag esett oda és kicsirázott. A növény körülbelül háromnegyed méter magas. A fejkendős azonban mindent meglát, és csak nagy nehezen egyezik bele, hogy két-három szálat letépjünk és egy igelit zacskóba csomagolva magunkkal vigyünk. Nem azt a néhány milligramm hasist sajnálja, amit a növény mirigyei kiválasztanak. Dehogyis! A véletlenül kihajtott tövet úgyse vette volna észre senki. De esetleg kellemetlensége származhatna abból, ha valaki megtalálná nálunk a növényt ... Megköszönjük a szívességét, és szürke szeméről leolvassuk,' menynyire megkönnyebbül, hogy végre hátat fordítanak házának a látogatók. szerint. Kétszáz fontot egy építőmunkás hat heti munkájával keres meg. Egyiptomban a hasis ára ennek a tízszerese. Szaúd-Arábiában, Kuvajtban és a Perzsa-öböl menti országokban a haÜJ SZÖ 4 * 1960. május 13