Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-02 / 92. szám, szombat

POZITÍV FORDULAT A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN Fogadás a párizsi szovjet nagykövetségen Párizs (ČXK) — Mint már tegnapi számunkban jelentettük. Hruscsov elvtárs csütörtökön befejezte 5 és félnapos franciaországi körútját és visszatért Párizsba. A párizsi tömegek a Ouai d'Orsay palota előtt lelkesen ünnepelték a visszatérő Hruscsov elvtársat. Hruscsov elvtárs röviddel délután fogadta a szakszervezetek képviselőit, majd családi körben megebédelt. Délután látogatást tett a párizsi szovjet kereskedelmi misszió székhelyén, majd fél hatkor a szovjet nagykövetség épületében ünnepi fogadás vette kezdetét, melyre körülbelül 500 neves francia személyiség volt hivatalos. Vinogradov párizsi szovjet nagykövet csütörtökön este nagy fogadást rendezett Hruscsov elvtárs tiszteletére. A fogadáson részt vettek szovjet részről Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, A. M. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese, valamint a szovjet kormányfőt franciaországi körútján kísérő személyiségek, a szovjet nagykövetség és a többi franciaországi szovjet intézmények vezetői; francia részről Michel Debré miniszterelnök, Couve de Murville külügyminiszter, Jacqinot tárcanélküli miniszter és a kormány más tagjai, Chaban Delmas, a nemzetgyűlés elnöke, Monnreville, a szenátus elnöke, Maurice Déjean, a moszkvai francia nagykövet és más hivatalos személyiségek. A fogadáson megjelentek a nagykövetségek és missziók Párizsban akkreditált vezetői. A meghívott vendégek, köztük politikusok és közéleti személyiségek, a kereskedelmi körök és a sajtó képviselői, a nagykövetség termeiben várták Hruscsov elvtárs érkezését. A vendégek között volt Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Jacques Duclos, az FKP politikai irodájának tagja, a KB titkára, a Kommunista Párt további vezetői, Petit tábornok és a Francia-Szovjet Társaság vezetői, valamint a francia kulturális élet képviselői. Hruscsov elvtárs beszéde Tisztelt miniszterelnök úr! Tisztelt hölgyeim és uraim! Franciaországi körutunk során sok találkozón vettünk részt. Nyílt és hasznos megbeszéléseket folytattunk de Gaulle köztársasági elnökkel a mindkettőnket érintő kérdésekről. Franciaországi látogatásunk vége felé közeledik. Ellátogattunk az egyes városokba, megismertük az ipari és mezőgazdasági vidékeket. Jártunk a közös ellenség ellen vívott történelmi harcok színterén, láttuk a francia mesterek pompás müveit. Sok franciával találkoztunk, különböző nézetű és meggyőződésű emberekkel beszélgettünk, s a legszebb emlékek gyönyörű országukhoz és a derűlátó francia néphez fűznek bennünket. Megszerettük szépséges fővárosukat. Valóban csak egy Párizs van, és önök méltán büszkék rá. Mindenkor szép emlékeink lesznek a kedves és vendégszerető párizsiakról. Májusban újra meg akarjuk látogatni Párizst: itt ülnek össze a csúcsértekezleten Franciaország, a Szovjetunió. Anglia és az Amerikai Egyesült Államok vezetői. Az értekezlet összehívását az tette lehetővé, hogy pozitív fordulat történt a nemzetközi kapcsolatokban. Reméljük, hogy az értekezlet egyszersmind jelentős lépés lesz a nemzetközi feszültség további enyhítésére. Világos, hogy egy találkozón nem nyerhet megoldást minden időszerű probléma. Ezért a legfontosabb és leghalaszthatatlanabb problémákkal kell kezdeni, mint például az általános és teljes leszerelés, a német békeszerződés megkö.tése, az atomfegyver-kísérletek beszüntetése, ha csak időközben nem jön létre megegyezés e kérdésben. A többi kérdés is fokozatosan megoldódik. Nálunk az a szólásmondás: nem egyszerre épült fel Moszkva. Ez azt jelenti, hogy minden nagy ügy végrehajtásához bizonyos időre van szükség. Persze mi lényegesen módosítottuk ezt a közmondást: Az elmúlt nyolc év alatt valójában felépítettünk egy „második Moszkvát". Ez idő alatt ~ felépült új lakóházak és középületek területüket nézve felérnek azokkal a házakkal, melyek Moszkva 800 éves fennállása alatt épültek. Természetesen lényegesen nehezebb a béke kiépítése, mint egy város felépítése. Ám kell, hogy az ész győzelme is segítse az emberiséget a háború erőinek megfékezésében, mint ahogy az emberi ész sikerei napjainkban lehetővé teszik, hogy az emberek rövid idő alatt gyönyörű nagy városokat építsenek. A népek elvárják, hogy a küszöbönálló csúcsértekezlet lehetővé teszi a valóban tartós, kölcsönös bizalom megteremtését, a béke továbbépítését szolgáló szilárd bázis létrehozását. A szovjet-francia barátság Európa és az egész világ békéje és biztonsága garantálásának egyik alapvető tényezője. Számítunk rá, hogy találkozóink és megbeszéléseink de Gaulle köztársasági elnökkel tovább szilárdítják e barátságot. örülünk, hogy itt a szovjet nagykövetségen olyan személyiségeket üdvözölhetünk körünkben, akik különböző téren, politikai, gazdasági, vagy kulturális téren jelentősen hozzájárulnak a francia-szovjet barátság fejlesztéséhez és ily módon a világbéke megszilárdításához. Köszöntöm önöket és önök személyében az egész baráti francia népet, és szívem mélyéből boldogságát és felvirágzását kívánom. Éljen a francia-szovjet barátság? Éljen a világbéke! Vive la Paix! Michel Debré beszéde Michel Debré francia miniszterelnök beszédében a következőket mondotta: „Ha orosz közmondás, hogy Moszkva nem egy nap alatt épült fel, akkor nálunk is közmondás, hogy Párizs sem egy nap alatt épült." A közmondások egyezése jelképesen bizonyítja országaink gondolkodásának hasonlóságát. Franciaországi találkozónk és a 'de Gaulle tábornokkal folytatott megbeszélések azt bizonyítják, hogy újra felvesszük azt a párbeszédet, melyet országaink az évszázadok során nem egyszer folytattak egymással. A mai Franciaország nem olyan hatalmas, mint a mai Oroszország, de mindkét ország együttesen törekszik a szebb jövőre és a békére. Beszéde végén Debré miniszterelnök kijelentette: Annak a jelnek tartjuk az ön franciaországi látogatását és a küszöbön álló csúcsértekezletet, hogy beteljesülnek a békéhez fűzött reménységek, hogy Oroszország és Franciaország is az egyetemes béke biztosítására törekszik. Hruscsov és Debré ezután kezet szorított, egymással. Hruscsov elvtárs a fogadás utána francia köztársasági elnök székhelyére a Rambouillet-kastélyba távozott, ahol folytatják megbeszéléseiket. Hruscsov elvtárs rögtönzött sajtóértekezlete HRUSCSOV ELVTÁRS VONATA, AMELYBEN LILLEBÖL ROUENBE UTAZOTT, MINT MÁR HlRT ADTUNK RÖI^A, SZOKATLAN SAJTÓÉRTEKEZLET SZÍNHELYE VOLT. Nyikita Hruscsov, a kíséretéhez tartozó hivatalos személyiségekkel folytatott beszélgetés után megkérdezte, mennyi idő múlva érkeznek Rouenbe. — Jó másfél óra múlva, — mondta valaki. — Az sok idő. Még dolgozhatunk is — jelentette ki Hruscsov elvtárs. — S mi volna, ha találkoznék és elbeszélgetne az újságírókkal? — kérdezte Hruscsov elvtársat kíséretének egyik tagja. Ugyanezzel a vonattal utaznak, és nagyon kértek minket, hogy találkozhassanak önnel. — Nagyon szívesen. Nincs ellenvetésük ez ellen vendéglátóinknak? — fordult Nyikita Szergejevics Jox miniszterhez, aki franciaországi körútján kísérte a szovjet vendéget. — Persze, hogy nincs, — válaszolta mosolyogva Jox miniszter. — Hisz az idejével ön rendelkezik. — Akkor hát, elbeszélgetek régi és új útitársaimmal, — az újságírókkal. Nagyra becsülöm a munkájukat. Nyikita Szergejevics belépett a különböző sajtóirodák és nagy világlapok, fotoriporterek és filmesek zsúfolt kocsijába. Amikor ahhoz az asztalhoz ért, melynél M. Gordet, a Francé Soir tudósítója, H. Shapiro, a United Press International sajtóiroda tudósítója, Shorr, a Columbia Broadcasting Sistem amerikai rádióés televízió tudósítója és más tudósítók ültek, nyomban körülvették őt az újságírók. A riporterek azonmód fényképezni és filmezni kezdtek. Az újságírók igyekeztek közel férkőzni Hruscsov elvtárs asztalához. Lázasan jegyezték az újságírók kérdéseit és a szovjet államfő válaszait. Az újságírók valóban arcuk verejtékével dolgoztak ... A sajtócsoportnak sikerült megörökítenie azt a szokatlan sajtóértekezletet, melyet Hruscsov elvtárs Liliéből Rouenba vezető útján tartott. Az alábbiakban közöljük a sajtóértekezletről készített feljegyzést: Nyikita Szergejevics Hruscsov fo» gadta az őt körülvevő tudósítók szívélyes üdvözlését és a következőket mondotta: „Eljöttem önökhöz barátaim, hogy megkérdezzem, egészségesek-e és megnézzem, élnek-e még. Amint látom, élnek. Mit is szeretnének tőlem hallani? Kész vagyok segíteni önöknek. Mindig baráti viszonyban voltam a sajtó dolgozóival, a tudósítókkal. Ezt komolyan mondom. Sajtó nélkül nem lehet élni. Hisz a sajtó és rádió nélkül kulturálatlan lenne az élet. A sajtó nélkül elképzelhetetlen a demokrácia, elképzelhetetlen az előrehaladás. Hazánk a kommunizmust építi. A kommunizmus a társadalom fejlődésének a legfelsőbb foka. Sok jó és rossz cikket olvasok. Ha látom, hogy cikkeik objektíven magyarázzák a kérdéseket, nagyon gyakran ajánlom leközlésüket a szovjet sajtóban. Akkor sem haragszom, ha a nyugati újságírók valótlan dolgokat írnak. Egyszerűen sajnálom őket. Szilárd meggyőződésem, hogy azok az újságírók, akik rólunk rosszat írnak, nem rossz szándékkal teszik. Egyesek nem értenek meg bennünket. Mások viszont kényszerből írnak így. Nehéz megmondani, hogy melyikből van több. M. Gordet: Bennünket senki sem kényszerít, engem például nem engednek be a Szovjetunióba. Vinogradov: Lehetetlen rágalmakat ír a Szovjetunióról. Hruscsov: Jöjjön el hozzám, majd én közbenjárok érdekében, hogy adjanak vízumot. Shorr: És nekem? Hruscsov: Ön is jöjjön el. Jó az emlékezőtehetségem, jól emlékszem Shorr úrra. Ha akar, írjon rólunk továbbra is rosszakat, majd csak abbahagyja egyszer. Különben ezzel kapcsolatban egy vidám történetet mesélek el önöknek, egy vicclapban olvastam. Valaki felkeresett egy orvégén beszámolok önöknek az eredményekről. H. Shapiro: Hírt kaptunk arról, hogy az amerikai köztársasági elnök és az angol miniszterelnök megegyeztek az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről. Mit tud ön erről? Hruscsov: Körutam alatt nem tudtam rendszeresen figyelemmel követni a nemzetközi eseményeket. Még nem kaptam hivatalos jelentést e kérdésről. Hruscsov elvtárs különvonatja útban Rouen felé megállt Serqueux állomáson. Hruscsov elvtárs és kísérete az állomáson összesereglett franciákkal barátkozott. Nyina Hruscsova a gyerekek körében. HRUSCSOV ELVTÁRS RÖGTÖNZÖTT SAJTÓÉRTEKEZLETE A VONATBAN vost és megkérdezte, mit tegyen, hogy ne legyen borvirágos az. orra. „Iszik?". — kérdi az orvos, „iszom", — hangzik a válasz. „Akkor igyék tovább, amíg meg nem kékül az orra," — tanácsolta az orvos. (Derültség.) Ennek az orvosnak szavaival szeretnék önnek válaszolni. írja csak rágalmait, úgyis addig fogja írni, amíg egyszer le nem köpik érte. (Derültség, taps.) Minél több valótlanságot fognak írni hazánkról, annál előbb fognak köpni az emberek azokra, akik hazudnak, koholmányokat terjesztenek. Persze nem önökről beszélek uraim, azokra gondolok, akik különféle dajkameséket írnak. M. Gordet: Persze, ez fordítva is érvényes. Hruscsov: Hogyan értsem? M. Gordet: Hogy rólunk se írjanak rosszakat. Hruscsov: Sajtónk objektíven igazat ír. Bizonyára nem- tetszik önnek, ha szembeszállunk rágalmazóinkkal. S ha már ez szóba került, beismerem, hogy sokban egyetértek Krisztussal, akinek nevében igen sok, számunkra elfogadható dolgot terjesztettek. Persze jó magam nem értek vele egyet, amikor azt írja, hogyha valaki arcul üt, tartsd oda a másik orcádat is. Más elvet vallok: Ha valaki arcon üt, én úgy adom vissza, hogy a feje is lerepüljön a verekedőnek. (Derültség.) Látják, ebben különbözöm én Krisztustól. (Derültség.) örömmel láthatjuk Krisztusnak azt a tettét, amikor korbáccsal kergette ki a templomból a kereskedőket és uzsorásokat. Itt az egyik tudósító megkérdi Hruscsovot: - Adnak-e nekem vízumot? Hruscsov: Nem ismerem önt, de adunk. Kérdés: Két évre? Hruscsov: Akár háromra! Kérem, jegyezzék fel az ön vízumkérelmét. — A kérvényt már beadtam, de még nem kaptam rá választ, — mondja a tudósító. Harlamov: Az egészet kitalálja! Hruscsov: Minél többet talál ki, annál nevetségesebb lesz. Kérdés: Mit vár de-Gaulle tábornokkal folytatandó tárgyalásától? Hruscsov: Még korai lenne eredményekről beszélni. Majd a látogatás Kérdés: Mi a véleménye az atomfegyver-kísérletek beszüntetésének távlatairól? Hruscsov: Távlatok mindig vannak. Legjobb lenne, ha az amerikaiak és az angolok elfogadnák saját javaslataikat, mert a mi javaslataink lényegében az ő előbb előterjesztett ja-« vaslataikat tartalmazzák. Kérdés: A leszerelésre is vonatkozik ez? Hruscsov: Nem. A leszerelésre ez nem vonatkozik. Nyugat olyan javaslatokat tett a leszerelésre, melyeknek semmi közük sincs a mi általános és teljes leszerelési javaslatainkhoz, melyeket az ENSZ közgyűlése elé terjesztettünk. Kérdés: Mi az ön véleménye, nem találhatnák meg a közös alapot? Hruscsov: A nyugati államok leszerelési javaslatai nem teremtik meg erre a feltételeket. E javaslatok tagadják a tényleges és radikális leszerelés elvét. Csak a fegyverkezés csökkentésére vonatkoznak. M. Gordet: Mi a véleménye a francia atomrobbantásokről? Hruscsov: Már beszéltünk róla. Jó volna, ha sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió, sem Anglia, sem Franciaország nem végeznének atomrobbantási kísérleteket. Ez volna a legjobb megoldás az emberiség számára. H. Shapiro: Itt-ott különféle hírek keringenek az ön egészségi állapotáról. Hogyan érzi most magát? Hruscsov: Az én egészségem? Hisz látják, alig járok! (Kitörő kacaj.) Egy hang: Hisz alig bírunk futni ön után. Hruscsov: Azért jöttem önökhöz, hogy megtudjam, hogyan mozogjak, ne hogy önök lemaradjanak. (Derültség.) Egy hang: Ez kész maratón. Mindig lemaradunk. Kérdés: Lilieben gyorsan bejárta a gyárat. Mit látott? Hruscsov: Mindent. Tudni kell látni mindent, amit az ember látni akar. (Derültség.) Ügy gondolom uraim ideje, hogy békében hagyjam önöket. M. Gordet: Mi pedig meg akartuk önt vendégelni. Hruscsov: Attól tartok, hogy a vasúti társaság vádat emel ellenünk, (Folytatás a 4. oldalon) jfil SZÖ 3 * 1960. április 8.