Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-11 / 101. szám, hétfő

A Csehszlovák Távirati Iroda nyilatkozata Ä bonni kormánykörök a nemzetközi légkör elmérgesífésére törekszenek A nőci Seebohm aljas provokációja Az utóbbi időben Nyugat-Németországban aktivizálják a revansista erőket. Ezen erők akciói a bonni kormánykörök arra irányuló kísérleteinek részét képezik, hogy elmérgesítsék a nemzetközi légkört a Kelet és Nyugat közötti fontos tárgyalások előtt, meghiúsítsanak minden megegyezési lehetőséget és folytassák a hidegháborús politikát. Ilyen álláspontot foglaltak el a Német Szövetségi Köztársaság kormánykörei a külügyminiszterek 1959. évi genfi értekezlete előtt is. Ma, néhány héttel a csúcsértekezlet előtt a helyzet megismétlődik. A Német Szövetségi Köztársaság ezen törekvései a legkifejezőbben Adenauer kancellár rendkívüli aktivitásában nyilvánulnak meg, aki arra igyekszik kényszeríteni a nyugati nagyhatalmakat, hogy a Kelettel folytatandó tanácskozások során ne fogadjanak el olyan megoldást, amely a nemzetközi feszültség enyhítését jelentené. Ezen törekvések célja a bonni kormánykörök militarista programja megvalósítása, feltételeinek megőrzése. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya ezért lázasan törekszik a Bundeswehr felfegyverzésének befejezésére, atom- és rakétafegyverek szerzésére, valamint idegen területen katonai támaszpontok építésére. E politika támadó jellegét az a tény is igazolja, hogy a Szövetségi Köztársaság az egyedüli állam Európában, amely területi követeléseket támaszt több állam ellen és revansista propagandát folytat. E célból számos revansista szervezetet pénzel és buzdít NyugatNémetországban ellenséges tevékenységre más államok ellen, sőt kormányának tagjait képviselőkként a nyugatnémet revansisták különböző öszszejöveteleire és kongresszusaira kiküldi. Ez irányban már több éve különösen erősen támad a javíthatatlan revansista H. Ch. Seebohm, a bonni kormány közlekedésügyi minisztere, aki az NSZK legfelsőbb köreinek egyetértésével az utóbbi időben fokozza arcátlan provokációit, amint arról a példák egész sora tanúskodik. Seebohm náci meggyőződését legjobban jellemzi az a kijelentése, mely szerint „fejet hajt minden olyan jelkép előtt, amelyért a németek életüket áldozták". Ez azt jelenti, hogy a horogkereszt előtt is fejet hajt. E náci politika elvei szerint Seebohm „a Nagynémet Birodalom" felújítását hirdeti, amely nemcsak az 1930. évi határok közötti Németországot, hanem mindazon területeket magában foglalná, ahol a múltban németek laktak. Seebohm ez év március 4-i hamburgi beszédében hallatlan arcátlansággal Csehszlovákiát jelölte meg a második világháború előidézőjeként, amely mint általánosan ismert — a náci agresszió első áldozatainak egyike volt. Bonnban ez év március 27-én elhangzott másik uszító beszédében Seebohm az áttelepültek visszatelepítését követelte, akik valaha a „Heim ins Reich" jelszó alatt Hitler követőiként részt vettek a Csehszlovák Köztársaság megdöntésében. Abban a törekvésében, hogy az áttelepülteket revansista politikájának hatékony eszközéül megnyerje és rábírja a nyugatnémet lakosságot a visszavágás gondolatára, az úgynevezett szudétariémeteket felszólította, keltsenek elégedetlenséget a német nemzetben. Seebohm az agresszív célok hirdetését a náci taktika példájára a kommunizmus elleni régi jelszókkal kapcsolja össze. Erről legjobban azon kijelentése tanúskodik, hogy „a szudétanémetek" elsőrendű feladata, hogy nemcsak Csehszlovákiát, hanem epés? Kelet-Európát felszabadítsák a bolsevizmus járma alól. Hasonló uszító beszédet mondott Seebohm Helmstadtban, Münchenben, Saarbrückenben és Stuttgartban. Ezekkel az uszító beszédekkel Seebohm teljes joggal kiérdemelte „az első számú revansista uszító" nevet és „érdemei" nemcsak tárcát biztosítottak számára a bonni kormányban, hanem egyúttal a legagresszívabb szervezet, az úgynevezett „szudétanémet honfitársi szövetség" képviselőjének legmagasabb funkcióját. Jellemző, hogy Adenauer kancellár kifejezetten hozzájárult ahhoz, hogy Seebohm, a szövetségi kormány tagja elfogadja a revansisták hivatalos képviselőjének funkcióját és személyesen gratulált megválasztásához. Seebohm tehát beszédeiben nemcsak saját nézeteit és' a legagresszívabb nyugatnémet revansista körök követeléseit fejezi ki. Nyilatkozataiért a bonni kormány és a szövetségi kancellár teljes felelősséget viselnek. Magától értetődik, hogy Seebohm nem lehetne 1949 óta megszakítás nélkül a szövetségi kormány tagja, ha a szövetségi kancellár és az NSZK kormánya tevékenységével nem azonosítaná magát. Ez ismét megerősítette azt a régen ismert tényt, hogy a nyugatnémet kormány a revansizmust politikája egyik fő elvévé emelte. Adenauer kancelár ennek ellenére ismét megkísérelte azt az állítást, hogy a revansista elemeknek a Német Szövetségi Köztársaságban nincs semmi befolyásuk, hogy ő maga sohasem volt revansista és hogy kormányában a revansistákat nem tűrné meg. Az a kitartó védelem, amelyet Adenauer nyújt Oberländer háborús bűnösnek, Seebohm revansista tevékenységének támogatása és főképpen a szövetségi kancellár kijelentései hitelesen megdöntik ezt az állítást. Erre mutatnak Adenauer római, Los-Angelosi és tókiői beszédei, melyekben a bonni kancellár nyíltan támasztott követelést a keleti területekre, harcra szólított a kommunizmus ellen és kijelentette, hogy a német nemzet hivatott Európa megmentésére. Ezzel megerősítette, hogy folytatja elődjének. Hitlernek politikáját. Az NSZK ezen politikája, amely a régi náci terjeszkedés útjain halad, ma már Nyugaton is bizalmatlanságot kelt. Seebohm és Adenauer nyilatkozatai a felháborodás hullámát váltották ki az egész világban, elsősorban azokban az országokban, amelyek nemzetei a múltban megismerték a náci agreszszió szörnyűségeit. E nyilatkozatok Nyugat-Németországban is ellenszenvet keltettek. A Daily Herald angol lap március 29-iki számában jogosan írta, hogy az őrült német álom a Hitler által elvesztett keleti területek visszanyeréséről továbbra is fenyeget és minél előbb megerősíti a Német Szövetségi Köztársaság hivatalosan a háború utáni határokat, annál jobb lesz ez a világbékére. A Providence Journal amerikai lap még világosabban fejtette ki álláspontját, amikor megállapította, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak nagy adósságot kell letorlesztenie azokért a gyilkosságokért, amelyekről a világ sohasem feledkezik meg. Egyben utal arra. hogy Hitler gyilkos hadjáratát azzal kezdte, hogy idegen területeknek a birodalomhoz való csatolását követelte. A világ mai erőviszonyai teljesen kizárják a nyugatnémet revansiszták bármilyen támadó tervei megvalósításának lehetőségét. Számos alkalommal hangsúlyozták: minden arra irányuló kísérlet, hogy Nyugat-Németország területi követeléseinek helyt adjanak, háborút jelentene. Általánosan ismert tény, hogy a második világháború után a nagyhatalmak megállapodásával végrehajtott határrendezések végérvényesek és hogy Németország szomszédjai azokról sohasem fognak tárgyalni. A Német Demokratikus Köztársaság, amely közvetlenül határos azokkal a területekkel, amelyek a nyugatnémetországi revansizmus célját képezik, teljes mértékben elismerte a második világháború befejezése után eszközölt változásokat. A nyugatnémet revansisták támadó tervei tehát egyáltalán nem reálisak. Veszedelmük azonban abban rejlik, hogy Európa nemzeteinek ismét pusztulást és felmérhetetlen károkat okozhatnának. Ezért a nemzetek békéjének és biztonságának érdekében múlhatatlanul szükséges békeszerződést kötni mindkét német állammal, és felszámolni a nyugatberlini veszedelmes tűzfészket. A német militarizmus és revansizmus veszedelmére s a német kérdés békés úton való megoldásának szükségességére teljes komolysággal Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hívta fel a figyelmet franciaországi látogatása során elhangzott beszédeiben. Annak ellenére, hogy minden tény teljes mértékben igazolja a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke figyelmeztető szavainak jogosságát, a bonni kormánykörök megkísérlik tagadni politikájuk militarista és revansista jellegét, sőt arra merészkedtek, hogy tiltakoztak Ny. Sz. Hruscsov nyilatkozatai ellen. A bonni kormány álláspontja és a Német Szövetségi Köztársaságban lezajlott legutóbbi revansista provokáció ismét megerősíti azon figyelmeztetés helyességét, amelyet a csehszlovák kormány már több ízben kifejezett, s felhlva a figyelmet a Német Szövetségi Köztársaságban folyó fejlemények veszedelmes azonosságára a hitleri Németországban bekövetkezett eseményekkel. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának tudatára kellene ébrednie, hogy aki a hitleri támadó politika útjára lép, annak Hitlerhez hasonlóan kell pusztulnia. A leghatározottabban el kell utasítani a nyugatnémet kormánykörök veszedelmes agresszív terveit és minden békés erőt össze kell fogni a nyugatnémetországi veszedelmes fejlemények elleni harcra. FELTÁRNI AZ ELET SZÉPSÉGÉIT Gejza Slaninka elvtárs, a bratislavai Süketnéma Intézet igazgatója múlt vasárnap óta Bratislava város dijának viselője. A kitüntetést a város felszabadításának 15 éves évfordulója alkalmából kapta kiváló pedagógiai tevékenysége elismeréséül. Talán e különös körülmények között végzett pedagógiai munkáról árulna el valamit... Munkánk valóban eltér más pedagógusok szokásos munkájától. Intézetünkbe olyan növendékek kerülnek, akik teljesen érzéketlenek mindennemű hang iránt és a látott tárgyak fogalma ismeretlen számukra. Hangokat, hangzókat kiejteni, utánozni nem tudnak A fogalmak megismertetésével egyidejűleg kell őket megtanítani az egyes hangok kiejtésére. Ugyanakkor meg kell velük értetni, hogy az egyes hangokból, hangzókból alkotott szavak bizonyos konkrét fogalmakat fednek... Nem könnyű munka, de szép, nagyon szép! Hány éve végzi ezt a munkát? Pontosan három évtizede. 1945-től vagyok az intézet igazgatója Bár nehéz munka, de ha még egyszer hivatást választanék, újra csak emellett döntenék. Mert a mi munkánkban a legkisebb siker is nagy nagy örmmel tölt el, sok fáradság, kitartó munka és szeretet árán születik. Ám, a szeretet, a ragaszkodás és a hála kölcsönös. S éppen ez benne a szép. A három évtized legkedvesebb élménye ? Ebből bizony akad. Csak el sem merem mondani. Huszonöt évvel ezelőtt történt. Egy növendékemmel rengeteget vesződtem. Nem voltam képes megértetni vele a víz fogalmát. Több hónapon ét kísérleteztem. Egyszer azután elfogyott a türelmem és a kezemben levő pohár vízzel nyakon öntöttem. Hiszi vagy sem - bevált. Ugyancsak hasonló esetem akadt. KeSves fiúcska érkezett az intézetbe, aki nem volt képes egyetlen hangot kiejteni. Csak suttogott. Elkeseredésemben hirtelen ötletem támadt és csiklandozni kezdtem. Hallani kellett volna azt a kacagást! Végre sikerült... Tervei? Ha a legszerényebb akarok is lenni, csak azt mondhatom: nagyszerűek! Korszerű, csaknem szupermodern iskolánk épül. Szeptemberben költözünk. Amit egy nevelő elképzelhet, abban az iskolában meg is találja: uszoda, műhelyek, szertárak, napos tantermek, egyszóval minden. Új módszerekkel kísérletezünk, valószínűleg szakorvos is szegődik hozzánk, aki csak a mi problémáink tanulmányozásának szenteli majd munkáját. A módszerek kidolgozása természetesen már csak a kísérletek eredményeinek leszűrését jelenti. Előbb a dolog mélyére kell hatni: feltárni a logika, a lélektan és az agy működésének legmélyebb titkait. Oj utakat keresünk az egyszerű dolog felismeréséhez, a hallószerv kikapcsolásával. Mindezt azért, hogy a süketség sújtotta embertársaink előtt is feltárhassuk az élet. a világ minden szépségét, amelyek megismerésében a hallás hiánya gátolja őket. Mi nem vagyunk érzelgösek. Ez a mi foglalkozásbellenktől nagyon is távol áll. Az élet legburkolatlanabb valóságával állunk szemben. így értse szavaimat. Nagy, nemzetközi viszonylatban is jelentős sikerekre számítunk, erre minden feltétel adva van. Olyan támogatásban részesülünk, ami álomnak is szép lenne ... Búcsúzóul mit is kívánhatnánk ennek az ízig-vérig pedagógusnak és nagyszerű embernek? Egyszerűen sok sok sikert tervei megvalósításához. ZSILKA LÁSZLÓ Verseny rendkívüli kitüntetések és jutalmak elnyeréséért a mezőgazdaságban • • L. Štrougal földművelésügyi miniszter felhívással fordult a szövetkezeti tagokhoz, az állami gazdaságok, valamint a gép- és traktorállomások dolgozóihoz, hogy ez idén a tavaszi munkák során nagy figyelmet szenteljenek mindenütt a silókukorica vetésterületének fi maximális bővítésére és a cukorrépa hekíárhozamának fokozására. J E terményeknél a legfontosabb a termelés és a munka új haladó formáinak érvényesítése. A silókukorica termelésénél a legfontosabb minden munka komplex gépesítése. Tekintettel a gépesítők munkájának és a növénytermelési igényes feladatoknak fontosságára, a földművelésügyi miniszter ez évre rendkívüli kitüntetéseket és jutalmakat hirdetett ki. A traktoros és gépkezelője, akik négyzetes-fészkes módszerrel 100 hektár kukoricát ültetnek el gépükkel, traktorukra elnyerik a földművelésügyi miniszter díszjelvényét és 300 korona pénzjutalmat kapnak. Ha pedig 150 hek- j tárnyi területet ültetnek be e mód- i szerrel, ugyanazon kitüntetés mel- j lett 1000 korona jutalmat nyernek. < A köztársaság első három legeredményesebb traktorosa és gépkezelője külön jutalmat kap a minisztertől. Azok a traktorosok és gépkezelők, akik ezen feltételek mellett 100 hektárnyi területet ültettek be kukoricával és ezen felül egész éven át gondoskodni fognak a vetésről s hektáronként legalább 500 métermázsa tejes-viaszos érettségű kukoricát takarítanak be, elnyerik a „Szocialista mezőgazdaság építője" címet és 2000 korona jutalmat kapnak. A versenybe az EFSZ-ek és az állami gazdaságok is bekapcsolódhatnak. Amennyiben a mezőgazdasági vállalat minden fejőstehénre 150 métermázsa jó minőségű silótakarmányt és 20 métermázsa szénét termel, elnyeri a „Szocialista mezőgazdaság építője'*' címet. A fentemlített mennyiséget legmagasabban túlszárnyaló tíz vállalatot 10 000 koronáig terjedő külön díjjal jutalmazzák. Ha a mezőgazdasági vállalatok a cukorrépa termesztésénél hektáronként 400 métermázsa hozamot érnek el legalább 30 hektárnyi területen a gépesítés teljes kihasználása mellett, elnyerhetik a „Szocialista mezőgazdaság építője" tiszteletbeli elismerést. A 10 legjobb vállalat 5000 koronáig terjedő jutalmat kap. Azok az agronómusok, gépesítők, vagy zootechnikusok, akik személyes érdemeket szereznek e mutatók eléréséért a cukorrépa termesztésében, elnyerhetik a „Szocialista mezőgazdaság építője" címet és 500 korona pénzjutalmat kapnak. A szövetkezet vagy állami gazdaság azon agronómusa, akinek érdemeként a cukorrépát a vetés után 30—35 napon belül egyelik, négyszer gyomlálják s a vegetáció egész idején legalább 30 hektárnyi területen megfelelően gondozzák, több mint 400 métermázsa hektárhozam elérése esetén elnyeri a „Szocialista mezőgazdaság építője" címet és 500 korona pénzjutalmat kap. -G^rősebhek az óceánnál (III. folytatás) Az óriási hullámok dühödten zúdultak egymás után a naszádra, ostromolták, megpergették. Az esőt, havat csapkodó vihar korbácsolta, véresre sebezte a négy ember arcát, s dermesztő hideget árasztott. Jégpáncél fagyott a ruhájukra. Egyre nehezebb volt irányítani a hajót. — Tartsatok ki, elvtársak! Legyőzzük a tengert, — bátorította társait Zigansin. Tombol a vihar Beállították a rádióadót. Sokáig nem sikerült kapcsolatot teremteni a parttal. Zigansin, miután még egyszer meghányta-vetette a helyzetüket társaival, úgy döntött, hogy újból megpróbálják elérni a homokos partot és ott zátonyra vinni a hajót. „Parti állomás, parti állomás! Itt a T-36. A T-36 beszél Válaszoljatok! Válaszoljatok! Vételre kapcsolok ..." Végre válasz érkezett a partról: „Hogy érzitek magatokat? Mit akartok tenni?" Zigansin azonnal felelt: „Megpróbáljuk elérni a homokos partot és ott zátonyra futtatni a naszádot." A parti állomás egyetértett ezzel és közölte a meteorológiai állomás adatait: keleti szél, sebessége másodpercenként 30 méter, időnként 40-50 méter. A naszád két motorja teljes erővel dolgozott, a hullámok azonban eltérítették a kitűzött iránytői a hajót. A gépek nem voltak képesek dacolni a hullámok és a tenger rohamaival, s a naszád ismét a sziklás partok felé sodródott. Azonnal irányt kellett változtatni, hogy szét ne zúzódjanak a szirteken. Ebéd után hirtelen megváltozott a szél iránya, s most már a vihar a hullámokkal együtt a nyílt tenger felé vitte a hajót. Délről, Japán felől tájfun közeledett. A fészke valahol a Csendesóceán trópusi részében, a Fülöp-szigetektől keletre volt, onnét száguldott előbb északnyugatnak, majd északnak és keletnek. Amerre járt, az óceánt forrongó katlanná változtatta. A hegymagas hullámok egymást érték, egymás után zúdultak le a magasból, hosszúra nyúló tajtékot húzva maguk után. Aztán ismét feltámadtak, tarajosan a magasba törtek, zúgva, bömbölve köpték az égnek a sós habot, a pozdorjává tört deszkák szilánkjait. Tajtékzó vad legény Ázsia keleti partjainál ez a tenger, amelyet itt bizony csak tréfából lehet Nagynak és Csendesnek nevezni. Különösen télidőben vadul meg. A tájfun egyre erősödött, mind távolabbra sodorta a hajót a szigetektől. A vihar és az éjszaka baljós sötétségében már régen kihúnytak a világítótornyok és a jelző bólyák fényei, a semmibe tűnt a part és az öböl, ahol ez az eszeveszett j viaskodás kezdődött a könyörtelen ' viharral. Mert mindez még csak a kezdet volt. Zigansin, Poplavszkij, Krjucskovs7kij, Fedotov jól tudták, hogy egyre újabb szélrohamok, egyre újabb hullámok törnek rájuk. Fölülről az eső paskolta őket, jobbról is balról is a szél sodorta hó tépte arcukat, alulról a habok ostromolták a magányos bárkát, néha úgy látszott — az óceán a holdig és a csillagokig lövellte fel tajtékos testét. s kioltott minden fényt, magába ölelte a mennyboltot... Zigansin, mialatt keményen fogta a kormányt, gondolatban egybevetette a naszád sebességét a szél, az áradat, a hullámok erejével, amelyek mintha 'szövetkeztek volna, együttesen vitték, ragadták a hajót a nyílt tenger felé. Az üzemanyag pedig már fogytán volt. — Akárhogy is számítom, — mondta Krjucskovszkijnak, — az eredmény egy az öthöz a mi kárunkra. Az elemek ötszörte nagyobb sebességgel sodornak, mint amekkorára a gépeink képesek... — Mindent ki kell hozni a motorokból, mindent, ami csak telik tőlük, amíg egy csöpp üzemanyagunk van ... Akkor talán nem sodródunk olyan messzire, — felelte Anatolij. De pár perc múlva a motorok menete meglassúdott, még néhányat köhintettek, aztán leálltak. Még erősebben lehetett hallani a szél vijjogását, a hullámok féktelen csapkodását. Aszhat az órájára nézett. Pontosan este tíz óra. Az üzemanyag elfogyott. Nemsokára negyvennyolc órája lesz, hogy a dühöngő elemekkel küszködnek. Hány napig fog még tartani ez a harc, hány nappalon és éjszakán át? Hiába igyekeztek rádiókapcsolatot teremteni a parttal, a készülék süket maradt és néma. A motor nem : működött, az áramfejlesztő készülék is megbénult, az akkumulátorba ; pedig víz került és kisütötte. Mind a négyen tudták, hogy ebben a pokoli viharban repülőgépről vagy valami nagyobb hajóról sem vehetik észre őket, hiába is indulnának a keresésükre. A hóval kevert ólmos eső fala mögött mintha semmibe veszett volna a környező világ, szikrányi fényt, semmit, de semmit sem lehetett látni. Zigansin sietve, néhány szűkszavú mondatba zsúfolva feljegyezte a hajónaplóban a január tizenhetedike folyamán történteket, a legénység erőfeszítéseit, hogy a naszádot kivettessék a hullámokkal a homokos partra és mindazt, ami azóta végbement. (Folytatása következik) ÜJ SZÖ 4 * 1960 április 13.