Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-08 / 98. szám, péntek

1

ÄMERRBA FE \M BA D ÍTO MO VJ ET KATONÍK JA RTAK S'äiíi? .-A*** 'saííT.-. A hála és a szeretet levele A Rosutec, Choč és a Lisica hegyek alján fekszik a két év híján 580 esztendős múltra visszatekintő Istebné. Másfél évtizeddel ezelőtt ez az Orava-vidéki falu hazánk egyik legelmaradottabb, legszegényebb községe volt. A kavicsos föld a nincstelen családoknak még a mindennapi betevő falatot sem adta meg s könyörtelenül kergette idegenbe, munka után az élni és dolgozni akaró népet. Egyedül Csillaghy nagybirtokos úrnak nem volt gondja semmire, csak arra. hogyan költse el szolgái verejtékével összeharácsolt vagyonát. Tizenöt év múlt el a vidék felszabadulása óta. Ez az aránylag rövid idő szinte felismerhetetlenné változtatta Orava arculatát. Istebnén egy hatalmas, korszerű kohóipari üzem kéményének szürke, sűrű füstje hirdeti, hogy ide is eljött a sok ezer embernek munkalehetőséget nyújtó iparosítás korszaka. fttebné és környékének földművesei a kohóipari üzem megnyitása után kissé bizalmatlanul tekintettek az olvasztókemencék fehéren izzó tüzébe. Az osztályellenség a nép tudatlanságát kihasználva olyan híreket terjesztett, hogy az, aki a kemencék tüzénél dolgozik, hamarosan megvakul és megbetegszik. Az üzem munkásai ma már nevetve mesélik, hogy egyesek mennyire féltek a kemencék tüzének „pokoli" lángjaitól... |ehéz volt a kezdet, sok váratlan, előre nem látott akadályba ütközött a termelés. Ján Kubáček és Jozef Roháček elvtársak, a gyár első olvasztárai kezdetben, szinte hetekig nem pihenték ki fáradalmaikat, mert a kemence, amelynél dolgoztak, azokban a napokban többet állt, mint működött. Ilyen kohóipari üzem hazánkban eddig még nem létezett. De az üzem termékéi — a ferrokróm, a ferromolibdén, ferrowolt'ram és ferroszilikát úgy kellett az ötvözött és nemesacélok termeléséhez, mint ételbe a só. Mindenképpen meg kellett tehát oldani az üzem zökkenőmentes termelését. És ekkor a szovjet emberek újra segítő kezüket nyújtották az istebnéi kohászoknak. A cseljabinszki üzemből, ahol már régóta termelik a nemes és ötvözött acélokhoz szükséges fémeket, eljöttek Istebnére segíteni a legtapasztaltabb olvasztárok, mérnökök, Istebnéröl pedig Cseljabinszkba küldték a legszorgalmasabbakat, hogy még jobban elsajátítsák a kohóipari termelés csínját-bínját. így került a Szovjetunióba Ján Furinda munkás is, aki szoros barátságot kötött az ottani dolgozókkal. Különösen a fiatal, szőke Vologya Kurbátov olvasztár nőtt a szívéhez, akinek édesapja Csehszlovákia felszabadításakor hősi halált halt. Ján Furinda szabad idejében sokat mesélt Vologyának hazájáról, a természeti szépségekben gazdag Oraváról, a nép egykori nyomoráról és a mai boldog életről. Vologya hallgatva Ján beszédét, gyakran elgondolkozva tekintett valahová a távolba, hazánk irányába, amelynek szabadságáért sok szovjet apa áldozta fel legdrágább kincsét, életét. ikor Ján Furinda hazafelé készült, megígérték egymásnak, hogy barátságukat továbbra is fenntartják és írni fognak egymásnak. Ján Furinda betartotta szavát. Orava felszabadításának előestéjén újra asztalhoz ült és levelet írt Vologyának. Szerette volna levelében érzékeltetni Vologya előtt mindazt, amiért nemcsak ő, de a Kovohuty Üzem valamennyi dolgozója oly hálás a szovjet népnek. „Valamikor a múltban nálunk csak faházakat építettünk. Most olyan háromszobás téglaházat építettem keresetemből, hogy megcsodálhatja bárki..." — írja többek között uráli barátjának. Azt is megírta neki, hogy kilenc testvér közül már öten dolgoznak az üzemben, Ondrej és ő brigádvezetők, Jozef, Štefan és Milan pedig olvasztárok. Most a 25 éves Jozef akar építkezni, bár még nőtlen. Ez lesz a negyedik új ház a családban! M' * '..

Ä?*®, - •<•> A breznói építészeti dolgozók az Alacso ny-Tátrában a festői szépségű Trangoška hegy aljában a tenger szintje felett 711 méter magasságban 183 ágyas, összkomfortos négyemeletes turista szállodát építenek (A. Mjartuš felvétele.) Hej, de sok írnivalója is akadt hirtelen Ján Furindának. De lehet-e mindent megírni abból a változásból, amely a felszabadulás óta életükben végbement. Hogyan vázolja például azt, hogy szegény édesapja, aki egy lovacskával fuvarozott, soha sem tudta kielégíteni a kilenc éhes szájat, még ha agyondolgozta magát, akkor sem. Az adósság mindent elvitt. Ján még alig volt hatéves, de már ebben a korban mindennap eljárt édesapjának segíteni a fuvarozásban. A legnagyobb szerencsétlenség akkor érte őket, amikor lovuk megdöglött... Minek is írja mindézt, hisz már régen elmúlt, csak a keserű emlék maradt meg. Erről inkább majd kislányának és kisfiának mesél, hogy ők is tudják, milyen volt valamikor a gyermekek élete. Cercegő tollal, nehéz kézzel ** folytatja a levél írását, melyben mély háláját szeretné kifejezni, amellyel a szovjet népnek boldog életéért tartozik. „Tudod, Vologya, építettem garázst is. Lehet, hogy jövőre, vagy azután már összekerül az autó ára. Van már a mi falunkban harminc autó és 60 új ház, mindez azoké, akik a gyárunkban dolgoznak. Üzemünkben minden a legnagyobb rendben folyik. Nemcsak tervünket teljesítjük rendszeresen, de már kétszer a kormány vörös zászlaját is elnyertük. Most, május elsejére elhatároztuk, hogy havi tervünket 115 százalékra teljesítjük, mert kell az országnak a nemesacél, ehhez pedig mi adjuk az ötvöző fémeket... Ez idén szeretnék beiratkozni Ondrejjel együtt az esti hároméves kohóipari iskolába, amely az üzemben van. Én a 12. kemencénél dolgozom és velem Štefan is. Ondrej az ötödik kemencénél, Jóskával együtt. Most elhatároztuk; hogy mind a két csoport jelentkezik a szocialista munkabrigád címért indított versenybe és felhívtam Ondrej brigádját, hogy ki teljesíti ezután jobban mennyiségileg és minőségileg a tervit. Csak öcsém panaszkodik rám odahaza, hogy hozzá szigorúbb vagyok, mint a többiekhez. Pedig hidd el, hogy szeretetből vagyok hozzá szigorú, azt akarom, hogy jó szakember legyen belőle ..." Igy írja a szeretet és hála le" • veiét Ján Furinda barátjának, Vologyának, az uráli szőke fiúnak. Magam is láttam a levelet. A végén kétszer is aláhúzva: Ján Furinda meghívja barátját, hogy jöjjön el látogatóba Oravára. Akkorra már talán Jozef háza is készen lesz és lehet, hogy Jozef és Štefan esküvőjét együtt tartják meg ... Mikor búcsúzóul megszorítom kérges kezét, szürke szemében a megelégedés és az életöröm csillog. Hisz, amit nékem elmondott és amit orosz barátjának írt, legjobban mutatja Orava népének mai boldog életét. Horváth Sándor I ÚJ szo Felkészültek az ünnepre Tizenöt évvel ezelőtt,' március 29-én érkezett el a szabadság napja Dvory n./Žitavou községbe. A felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére az egész falu lakossága háromnapos társadalmi munkában vett részt. A Csehszlovák Vöröskereszt helyi szervezetének tagjai 1800 órát dolgoztak le a tuberkulózis megelőzése érdekében. A község egész lakosságát megröntgenezték. Ezenkívül a faluszépítés keretében a Vöröskereszt tagjai még 120 órát dolgoztak. A sportegyesület sem maradt szégyenben: 100 munkaórát, az EFSZ mellett működő ifjúsági szervezet pedig 200 munkaórát dolgozott le. A pékinasok Kulcsár nevelő vezetésével 450 Dicséretet érdemelnek Tešedíkovón a múlt szombaton a falu apraja-nagyja bekapcsolódott a faluszépítési munkálatokba. Mindenki kivette részét a munkából. Rendbehozták az utcákat, vízleeresztő-csatornákat, árkokat, tereket, virágoskerteket. Dicséretet érdemelnek a helyi nemzeti bizottság tagjai is, akik odaadó, kitartó munkájukkal szervezték meg a faluszépítési akciót. Deák István, Tešedíkovo A felszabadulás tiszteletére A Nitrai Malmok nemzeti vállalat Pohronský Ruskov-i részlegének dolgozói március 27-i üzemi gyűlésükön hazánk felszabadításának 15. évfordulója tiszteletére szép felajánlásokat tettek. Vállalták, hogy a gabona átvételénél és kezelésénél felmerülő kiadásokat csökkentik és így az év végéig 45 650 koronát takarítanak meg. A búza őrlésével kapcsolatos kiadásoknál 38 800 korona megtakarítást vállalták. A további felajánlásokkal együtt összesen 110 480 korona költségmegtakarítást vállaltak az 1960-as esztendőben. A felszabadulási évforduló tiszteletére a Pohronský Ruskov-i cukorgyár dolgozói 87,5 százalékban szocialista munkaversenybe léptek. A cukorgyár egyes termelési részlege más gyárak hasonló termelési részlegeivel vette fel a versenyt. A gyár és a község felszabadulásának 15. évfordulójára külön felajánlást tettek a gyár dolgozói. A felajánlás értéke 168 700 korona. Patyolat Sándor, Pohronský Ruskov Példásan dolgozó Csemadok csoport A Csemadok Ipelský Sokolec-i helyi szervezete 1951-ben alakult meg s azóta a csoport tagjai sok szép eredményt értek el. A tagok aktívan részt vesznek a szövetkezet népszerűsítése és a falu kulturális életének fellendítése érdekében végzett munkában. A Kubo és az Éles Marika menyasszonyi fátyla, című színdarabbal a járási versenyben díjat nyertek. Az elmúlt években többek között a „A fonóban szól a nóta", a „Csikós", a „Liliomfi", a „Kőszívű ember fiai", a „Cigány", a „Kincskeresők" és más háromfelvonásos színdarabokat és esztrádmüsorokat mutattak be. Jelenleg Bródy Sándor: „Tanítónő" című színművének a bemutatására készülnek. A helyi csoport eddigi tevékenysége alatt kb. 50 ezer korona bevételre tett szert. Az összeg legnagyobb részét a helyi csoport felszerelésének gazdagítására fordították. Belányi János, Hokovce Megszoktuk az újat, a jobbat. A régit bizony néha a feledés homálya borítja. De nem árt felidézni a rég történteket, hogy jobban becsüljük a jelent. A Nitra folyó balpartján gyárat építenek. Gyorsan terjed a hír, mert a vidéken nagy volt a' munkanélküliség és a szegénység. A gyártelket a . város vezetősége Bánhegyi, budapesti gyárosnak ajándékozta, aki a bőrgyárat építette. A gyár elkészült és 1900ban megindult a termelés. Veiké Bošany-ból jöttek szakemberek, tímárok, és a Nové Zámky-i munkások is megismerkedtek a nehéz börgyári munkával. Akkor még nem voltak gépek. Minden munkát kézzel végeztek, a meszes, nedves műhelyben. Hlavačka János bácsi akkor 12 éves volt. Férfimunkát végzett gyermekbérért. - Bőrgyári munkás voltam, - emlékezik vissza - de még októberben is mezítláb jártam a gyárba. Télen a nagy hidegben testemre fagyott a vizes ruha, amelyben egész nap dolgoztam. Bizony, sírva szaladtam nap mint nap a gyártól hazáig. Dočkala Pali bácsi 1905-ben napi 25 krajcárért dolgozott, reggel 7-tól este 6-ig, néha tovább is. Abban az időben egy háromkilós kenyér 36 krajcárba került. Később a bőrgyárat egy bécsi gyáros, Suez vásárolta meg. Sueznak Bécsben is volt bőrgyára. Onnan küldött szakembereket, köztük a most 80 éves Pavel Faselt, aki itt tölti öreg napjait nyugdíjban. Az új gyártulajdonos bővítette a gyárat, pedig a munkások hol dolgoztak, hol nem. Néha sok volt a munka, néha semmi. Természetesen változó volt a kereset is, de kevés volt az Új élet a hatvan éves gyárban mindenhogyan. A munkások tiltakoztak az éhbér ellen. A bőrgyár dolgozói az építómunkásokkal 1919-ben kezdtek szervezkedni. Hlavačka lani bácsi a vörös szakszervezet tagja lett. Kiég ma is őrzi az első szakszervezeti tagsági igazolványát. 1920-ban a bőrgyár munkásai háromszor sztrájkoltak. Egyszer szolidaritásból a hlohoveci mezőgazdasági munkásokkal, két ízben pedig saját jogaikat követelték, többek között a nyolc órai munkaidót. De nem tudták kiharcolni. A kommunistákat elbocsátották. Munka nélkül maradt Suchý Gustáv, Hlavačka bácsi és mások. Űjból gazdát cserélt a gyár. Bafa lett a tulajdonos. Az ő uralma alatt könyörtelenebbül zsákmányolták ki a munkásokat, mint bármikor azelőtt. A nyolcórai munkaidő papíron megvolt, de a valóságban nem, s ha valaki kinyAvánítottta elégedetlenségét, azt az elbocsátás szomorú sorsa várta. Batáéknál az elbocsátáhk napirenden voltak. Az elnyomatás legsötétebb évei 1938ban kezdődtek. Horthyék uralma alatt az üzem, amelyet Cikta néven ismertek, hadiüzemmé vált. Kellett a sok katonabakancs a rablóháborúra. A felszabadulás 1945. március 30-án köszöntött be. Évtizedek álmai valóra váltak a gyárban és a városban. Oj üzemek, lakóházak épültek. Nagy változások mentek végbe. Ma már új élet lüktet a 60 éves üzem falai mögött. A régi bőrgyárból gépipari üzem lett. Oj épületekkel, gyarapodott és elkezdte a csölámpák gyártását. 1950 óta a dolgozók száma csaknem háromszorosára növekedett. S a különféle lámpákból 329 százalékkal többet gyártanak, mint 10 évvel ezelőtt. Az egykori tímárok közül többen szakmát cseréltek. Sudor József, a műanyagpréselő műhely mestere lett, Bihari Gyula, az üzei\i első szocialista munkabrigádjának vezetője, stb. A hűtőszekrények gyártását 1953barí kezdték. Azóta gyártásuk csaknem nyolcszorosára emelkedett. Ebben az évben a Nové-Zámky-i Elektrosvit dolgozói 70 000 hűtőszekrényt gyártaAz Elektrosvit-üzemben ez idén 70 ezer villamos és gáz hűtőszekrényt készítenek. Képünkön: Jolana Poláková és Agneša Bratová a hűtőszekrényekbe villamos vezetéket szerelnek. (Št. Petráš - CTK - felv.) nak a hazai és külföldi piac számára. A harmadik ötéves terv végén már 85 000 hűtőszekrényt fognak gyártani évente. Az idén kétmillió 400 ezer darab különféle típusú lámpát gyártanak, a harmadik ötéves terv végén több• mint 3 milliót. A üzem dolgozói a počuvadlói tó mellett nem messze Banská Štiavnicától üdülőt építettek. Ide járnak kétnapos kirándulásokra az Elektrosvit dolgozói és sokan itt töltik szabadságukat is: Minden nyáron az üzem vezetősége és a Forradalmi Szákszervezeti Mozgalom üzemi bizottsága pionírtábort rendez a dolgozók gyermekeinek üdültetésére. Most amikor hazánk felszabadulásának 15. évfordulója évében megünneplik az üzem fennállásának 60. évfordulóját, és az új gyártás bevezetésének 10. születésnapját, a fiatal munkások inkább a jövőről beszélnének. Pedig ez a boldog jelen, a múltban folyt nagy harcok szülöttje. A kommunista párt öreg harcosai és a Nové Zámky felszabadításáért harcoló szovjet katonák ezt akarták, ami most van: megelégedett, gazdag és örömteli életet. FÜLE LAJOS, Nové Zámky órát dolgoztak a község szebbé tételén. A nöbizottság tagjai sem maradtak le, 110 órai munkát ajánlottak fel társadalmi munka keretében. Ki kell még emelnünk a pedagógusok és a tanulóifjúság nagy igyekezetét. Az iskolások valamennyien részt vettek a faluszépítési akcióban, 60 órát dolgoztak le az új iskola építkezésén és az utak rendbehozatalánál. Ezenkívül még háromszáz órát dolgoztak a Jednota előtti térség, az iskola környéki és a helyi nemzeti bizottság épülete előtti térség csinosításán. Az ötödik B osztály Bihertz tanítónő vezetésével a bajéi erdészetben 200 fát ültetett ki. A régi iskola udvarát szép parkká varázsolták. A helybeli szlovák és magyar iskola tanulói 170 mázsa vasat gyűjtöttek. A felszabadulás 15. évfordulóját március 29-én este műsoros est keretében ünnepelték meg a helybeli kultúrházban. Németh Izabella, Dvory n./Žit. Előnyben részesülnek Kostolná Bašta községben óvodát építenek. Községi viszonylatban jelentős dolog ez, mivel felügyelet alatt lesznek és jó gondozásban részesülnek azoknak a szülőknek a gyermekei, akik mindketten alkalmazásban vannak. A sokgyermekes szülőket előnyben részesítik. A szülők ezentúl nyugodtabban végezhetik munkájukat. Az óvoda létesítésében nagy érdeme van a helyi nemzeti bizottságnak és a járási iskolaügyi osztálynak. Tamás István, Kostolná Bašta Több gondot a biztonsági berendezésekre A komárnoi szövetkezet Május 9. nevű üzemében főleg asszonyok dolgoznak. Az asztalos üzemben a fényezést, enyvezést, csiszolást, a kárpitosüzemben pedig kárpitosmunkákat ügyesen végzik a szorgos asszonyok. Az utóbbi időben már a dróthálókötő részlegén is nők vették át a munkát. A 17 éves Komlósi Rozália ismerteti meg az asszonyokkal új munkakörüket. Nagy lelkiismerettel tanítja őket, hogy jól elsajátítsák ezt a mesterséget. Ő maga jó példával jár elő, csak úgy ég keze alatt a munka. Gépe segítségével napi 100 méter dróthálót fon. Komlósi Rozália egyedül végzi el a saját és társnői gépien előforduló kisebb hibák javítását. Az üzem vezetősége most készül a második műszak bevezetésére, ami újabb •munkaerők foglalkoztatását teszi lehetővé. Az új munkerők és a régiek szempontjából is rendkívül fontos lenne, hogy az üzem vezetősége több gondot fordítson az egészségügyi és biztonsági berendezésekre. Az asztalosműhelyben ugyanis nincs szellőző berendezés, a dróthálókötő részlegen f>ídig a gépekről hiányzik a biztonsági berendezés. . Holczer László, Komárno Tesedik Sámuel munkásságáról A Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó nemrégen megjelentette Tesedik Sámuel munkáinak egyes fejezeteit. A könyvet bevezetővel és megjegyzésekkel Dr. Juraj Čečetka látta el. Ez különben a szlovák pedagógiai múlttal foglalkozó irodalom harmadik kötete már. A könyv ismerteti a felvilágosodás jelentős pedagógusának, Tesedik Sámuelnek életét és életművét. Tesedik úgy akarta a szegény, elnyomott népet felemelni, hogy a felvilágosodás nemes eszméit hirdetve, magasabb erkölcsi és anyagi színvonalat akart teremteni. Természetesen kemény harcot kellett vívnia a feudális rendszer híveivel és a szociális elmaradottsággal. Ez a most megjelent könyv — habár kis terjedelmű — alaposan megismertet bennünket Tesedik szarvasi mezőgazdasági és ipari intézetének munkájával. Tesedik itt összekapcsolta a művelődést, az oktatást a termelőmunkával. Ez az intézet egyidejűleg népnevelő központ is volt. Elismerést szerzett nemcsak Szarvason, hanem a .külföld is felfigyelt rá. A könyv megismertet bennünket azokkal a körülményekkel, amelyek Tesedik intézetének a bukását okozták. Ebben a kor szelleme, valamint az uralkodó körök haladásellenes politikája vitte a fő szerepet. A könyv foglalkozik Tesedik gazdasági és szociális reformjaival. Megtaláljuk benne az iskola és az élet összekapcsolására vonatkozó elképzeléseit" is. A könyvben levő magyarázat rámutat Tesedik úttörő munkásságának egyes fontos eredményeire, amelyekből mai tanítóink is meríthetnek. Jó lenne, ha ezzel a könyvvel sokkal többet foglalkoznánk különösen mi tanítók, nevelők és esetleg a közeljövőben ennek a kötetnek a magyar fordítását is kezünkbe vehetnénk. Török Jenő, Želiezovce ÜJ SZÖ 4 * április 8.