Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-07 / 97. szám, csütörtök

Befejezés előtt a tavaszi kalászosok vetése Világ proletárjai, egyesüljétek! ŰJSZÓ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK N APILAPJA 1960. április 7. csütörtök 50 fillér XI. évfolyam, 97. szám DRÁGA Sok minden megváltozott ezen a világon. Rendszerek dőltek meg, felváltotta őket a haladó, a jobb. Az emberi tudomány, a korszerű technika oly dolgokat alkotnak, melyek csodálattal töltik el az em­beriséget. Az űrrakéták, a lökhaj­tásos repülőgépek, az atomkorszak küszöbén azonban valami még sem változott, s ez az életet adó, lágy kenyérnek való, acélos búzát ter­mő, zsíros, fekete föld. Igen, a föld ma éppúgy termi az élethez való javakat, mint évszázadokkal ezelőtt. Ez a szó föld, egyúttal ki­fejezi a kenyér fogalmát is. De valami azonban itt is változott, mégpedig roppant nagyot. A föld nálunk ma azé, minden kincsével, bő termésével, aki megműveli, s ez a lényeg. Ez a lényeg, mert régen sok ve­rejték hullott a drága anyaföldre, de akik verejtéke öntözte a kenye­ret adó földet, azoknak kevés hasznuk volt terméséből. Mert a hullámzó búzatenger, az illatos szénát termő rét a földesurak pénztárcáját duzzasztotta... Egy évszázaddal ezelőtt azonban a job­bágyrendszer eltörlésével végre földhöz jutótt az is, aki évtizede­ken át művelte, ápolta a más föld­jét. Az örömbe, „a sajátomon dol­gozhatok" örömébe azonban jócs­kán keveredett az életet keserítő ürömből is. Megkezdődött a harc a nagyobb darab földért, s a legyő­zött semmivel sem lett más, mint volt jobbágy korában, mert ha élni akart, mit is tehetett mást, ment a meggazdagodott földbirtokosok­hoz cselédnek ... Talán nincs is borzasztóbb dolog, mint a földín­ség. S mily tragédiák játszódtak le sokszor hazánkban föld miatt még nem is oly régen, arra százá­val találhatók a hiteles feljegyzé­sek. E feljegyzésekből nem hiány­zik az sem, hogy esetenként egy­egy barázda miatt holdakat „ál­doztak" fel, elvitte az ügyvéd, a sok bírósági huzavona. Mintha egy barázda föld boldogította volna az embert! Egy barázda igazán nem ban. Könnyebb volt az illető gazdá­sok, de sokat jelentett a régi falu­nak, amikor „egyenesítette" földje szélét, ha fél barázdányit elnyes­hetett a szomszédéból. Persze a mélyreásott határkő mindig elárul­ta a „tolvajt". A következő esz­tendőben a szomszéd „egyenesí­tett", a visszalopta az övét, de ál­matlan éjszakái lettek volna, ha nem nyes el néhány centiméternyit a szomszéd földjéből. A sok nye­segetésből aztán nem lett más, mint harag, összetűzés, a .béke­kötést" aztán a bíróság végezte, persze nem ingyen! A jó ég a meg­mondhatója, mennyi kisparasztot tett földönfutóvá a földínség, a földhöz való görcsös ragaszkodás. Tizenöt esztendő, az elmúlt más­fél évtized megdöntött mindent, eltörölte a régi szokásokat, meg­szüntette a földéhséget, s azé lett a föld minden bőségével, aki meg­műveli. Persze a szocializmus ellenségei váltig hangoztatják, hogy a szövetkezetek létesítésével „el­vettük a földet" a parasztoktól. A becsületes szövetkezeti tagokat az efféle szajkózásokkal azonban nem lehet megtéveszteni, hiszen minden volt gazda ma a közösben nemcsak megszabadult a fárasztó, nehéz testi munkától, hanem új életet él Hát miből van a falun a sok új ház, új bútor, mosógép, rádió, televízió, ha „elvettük" a földművestől az életet adó földet? Miből él hát ma már minden fa­lusi ember úgy, ahogy valamikor csak a kulákok éltek? A válasz kézenfekvő: „A földből ered a jó­KINCS lét, az életet adó termőföld adja a falu népének a jobb élethez szükséges javakat. Társadalmi rendszerünk a kommunista párt vezetésével mindenben segíti az új úton járó dolgozó parasztságot. A haladó mezőgazdasági tudomány, a korszerű mezőgazdasági gépek mind, mind azt a célt szolgálják, hogy segítségükkel minél többet kicsikarjon a szövetkezet saját földjéből a maga és a társadalom javára. Természetesen az új, a haladó nemcsak a vidék arculatát változ­tatta meg. Üj életet él ma a városi dolgozó is. Üj, nagy üzemek épül­nek, akad munka mindenki szá­mára. E munkalehetőséggel élve sok falusi ember, köztük olyan is, aki egy hold földért talán ölni is tudott volna, ma könnyű szívvel hagyja ott a földet, mert vonzza őt a város, a városi élet. Ennek a ve­lejárója aztán, hogy ma sok szö­vetkezetben ilyetén vélekednek a tagok: Sok a föld, kevés a munka­erő. Az igaz, hogy néhány szövet­kezet munkaerőhiánnyal küzd, az is igaz, hogy akadnak oly közös­ségek, melyekben alig találni fia­talt, de azt mégsem állíthatjuk, hogy annyi nálunk a termőföld, hogy ne tudnánk megművelni. A szövetkezeti mozgalom ma már oly szilárd, hogy a mezőgazdaság gépesítésének mai fokán a meglevő munkaerővel intenzív gazdálkodást folytathatunk. Nálunk egy főre csupán 38 ár szántóföld jut. Övnunk kell tehát minden talpalatnyi termőföldet, mint legdrágább kincset, s arra kell törekednünk, hogy minden talpalatnyi földet úgy megművel­jünk, akár a kertész a kertjét, s annyit termeljünk, hogy jelentősen kevesebb mezőgazdasági terméket kelljen külföldről behoznunk. így bizony a meglévő földből kell ki­elégíteni az állandóan növekvő igé­nyeket. Ha szükségünk van több villany­áramra, építünk vízi- és hőerőmű­veket. Üj bányáinkból egyre több szenet kap a népgazdaság. Más­képpen állunk a szántóföld dolgá­ban. Nagyobb kiterjedésű, új szán­tóterületet nem „építhetünk", nem is „bányászhatunk". A föld, a szántóterület marad a régi, sőt a helytelen gazdálkodás folytán esztendőről esztendőre „fogyogat" a szántóföld azzal, hogy a sokhe­lyütt a legjobban termő földeken építkeznek, nyugodt lelkiismerettel utalják ki hektárszámra a földet, mintha e téren kiaknázhatatlan tartalékaink lennének. E könnyelmű dolognak minél előbb véget kell vetni, már azért is, mert az ország milliárdokat ru­ház be a talajjavítási munkákba, azzal a céllal, hogy a kevés hasz­not hozó földet lecsapolással, vagy öntözéssel termővé tegyük. Mit ér azonban az olyan munka, ha egyik oldalon milliókat költünk a föld termőképességének fokozására, a másik ol<i£lon pedig „kivesszük a forgalomból" a jó termőtalajt, s házat építünk rá. Okosan, éssze­rűen gazdálkodjunk hát a termő­talajjal is, mert a föld mindig megtéríti a reá fordított költséget, fáradságot azzal, hogy a jó mun­káért búsásan fizet. Ezt tartsa szem előtt minden szövetkezet, s bánjon a termőfölddel úgy, mint hazánk drága kincsével, hiszen be­lőle élünk, a jó megművelésétől függ a mezőgazdaság idei felada­tainak megvalósítása. ^ földet vi­szont emberek, szövetkezeti tagok művelik, s az ő jó munkájuk biz­tosítéka annak, hogy az ország lakosságát több és jobb minőségű élelmiszerrel lássuk el. A kedvező időjárás következtében a múlt héten Szlovákia egész terüle­tén teljes ütemben folytak a tavaszi munkák. Közép- és Dél-Szlovákiában a napokban befejezik a kalászosok vetését, az ősziek ápolását, sőt több helyen megkezdik a len, cukorrépa, napraforgó vetését. Szlovákiai méret­ben a szövetkezetek 215 875 hektáron vetették el a koratavasziakat, ami a vetési tervek 85,5 százalékos teljesí­tését jelenti. Az állami gazdaságok 82,5 százaléknál tartanak. A bratisla­vai és nitrai kerületekben befejezték a kalászosok vetését. Szlovákiai mé­retben 11^5 százalékra állnak a cu­korrépa vetésével. Az állami gazdasá­gok valamivel jobban. Sor került a föld előkészítésére a kukorica alá. A BANSKÁ BYSTRICA-I KERÜLETBEN szintén teljes ütemben folynak a ta­vaszi munkák. A kerületben elsőnek a fil'akovói járás végzett a kalászosok vetésével. A fil'akovói járás után kö­vetkeznek a šafárikovói és Rimavská Sobota-i járások, ahol már szintén az utolsó hektárokon vetnek. A kerület­ben a szövetkezetek mostanáig 20 000 hektárt vetettek be, ami annyit jelent, hogy a tervezett terület két harmada már be van vetve. Az állami gazdasá­gok pedig 4 járásban már befejezték a kalászosok vetését. A ŽILINAI KERÜLET alacsonyabb fekvésű járásaiban, mint például az ilavai járásban szintén vé­geztek a koratavasziak vetésével. Tel­jes ütemben folyik a vetés a kerület legészakibb járásában is, az oravai já­rásban. Vetnek a Liptovský Mikuláš-i járásban is. A Dolný Kubin-i járásban szintén csak napok kérdése, hogy be­fejezzék a vetést. Legtöbb szövetke­zetben már elvetették a takarmány­keverékeket, s a délebbi fekvésű já­rásokban megkezdték a cukorrépa vetését. A szövetkezetek nagy része már készül a kukorica vetésére. Az idén a kukorica vetésterületét a ta­valyival szemben több mint kétszere­sére bővítették. A földet gondosan megtrágyázzák, hogy minél nagyobb hektárhozamokat érhessenek el e fontos takarmánynövényekből. A PREŠOVI KERÜLETBŐL jelentik, hogy a tavaszi kalászosok mellett a cukorrépa vetését is meg­kezdték. Mostanáig 300 hektárt ve­tettek be répával. Sőt a michalovcei járásban már két szövetkezét be is fejezte a cukorrépa vetését. A kuko­rica termesztésére ebben a kerületben Május 1. tiszteletére Annak ellenére, hogy ebben az idő­szakban főleg a helytelen takarmá­nyozás következtében csökkenő irány­zatot mutat a tehenek tejhozama, a bratislavai kerület állami gazdaságai — még mielőtt rátérnének a takar­mányok élesztősítésére — intézkedé­seket tettek a tejhozam fokozására. Ennek alapján már első negyedévi tejtermelési tervüket is túlteljesítet­ték és 200 ezer literrel adtak el töb­bet közellátásunknak. Ez idő szerint a tehenek tejhozama 7,49 liter körül mozog. Április végéig ezt a hozamot nyolc literre emelik, ami lehetővé teszi, hogy május 1-én félmillió liter­rel teljesítsék túl termelési tervüket. is nagy súlyt helyeznek. A kukorica tervezett vetésterületének közel a fe­lét négyzetesen vetik el. A KOŠICEI KERÜLET szövetkezetei nagy figyelemmel kísé­rik a . trebišovi szövetkezet azon-irá­nyú törekvését, hogy cukorrépából 240'hektáron az idén átlag 500 má­zsás hektárhozamot érjenek el, 15 hektáron pedig 1300 mázsás hektá­ronkénti hozamra számítanak. A Kráľ. Chlmec-i járás szövetkeze­tesei pedig legalább 100 mázsás átlag­hektárhozamot szeretnének elérni ku­koricából és 700 mázsát silókukoricá­ból. E nagyszerű tervek kezdeménye­zői a lelesiek voltak. A NITRAI KERÜLETBEN a kalászosok vetésének befejezési után teljes erővel hozzáláttak a cu­korrépa vetéséhez. A hurbanovói já­rásban például már a cukorrépának is több mint a l'ele a földben van. A ke­rületben jól haladnak az elöcsírázta­tott krumpli ültetésével. S ha tovább­ra is tart a jó idő, a kerület-déli já­rásaiban a hét végén megkezdik a kukorica vetését is. (i. n.) A lounyi EFSZ és az állami gazdaság doľgozôi példával szolgálhatnak a vi­dék földműveseinek, mert kihasználva a kedvező időjárás minden óráját, idejében elvetették a tavasziakat. Képünkön Václav Novákot. a citolibyi gazdaság tráktoristáját látjuk talajelőkészítő munkában. František Nesvadba (ČTK felv.) BONNBAN ZAVART KELTETT Oberländer moszkvai leleplezése Bonn (ČTK) - A moszkvai nemzet­közi sajtóértekezlet, amely Oberlän­der gaztettéről tárgyalt, Bonnban za­vart keltett, Oberländer még aznap rövid megbeszélést tartott Adenauer kancellárral. A DPA hírügynökség sze­rint a szövetségi parlament képviselői ismét Oberländer miniszter lemon­dásáról vitáztak. Az AP amerikai hír­ügynökség tudósítása szerint a szo­ciáldemokrata parlamenti csoport kö­vetelni fogja, hogy Oberländer leg­alább arra az időre mondjon le mi­niszteri tárcájáról, amíg a parlamenti bizottság befejezi vizsgálatát. Parlamenti körökben rámutatnak arra, hogy a Kereszténydemokrata Unió egyetlen képviselője sem meré­szel szembehelyezkedni a parlamenti vizsgáló bizottság megalakításával. *** * ** * ** * ** * ** *AA***** ** ***** ** ** ** * **** ** ** ************ ****** **** ************i A kunčicei Klement Gottwald Üj Kohóban az elmúlt napokban kezdte meg próbaüzemeltetését a Stiefel-mód­szerrel hengerelt hegesztés nélküli csövek új hengerdéje. Az új hengerde a legkorszerűbb hazánkban. Beren­dezését javarészt a vítkovicei vasmüvek gyártották. (C. Švorčik — ČTK felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents