Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-06 / 96. szám, szerda

Hruscsov elvtárs beszéde a luzsnyiki sportpalotában A Szovjetunió és Franciaország nemzeteinek érdeke a békés együttműködés MOSZKVA (ČTK) - MINT MÁR KÖZÖLTÜK, HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÖRAKOR A LUZSNVIKI SPORTPALOTÁBAN FOGADTÁK A SZOVJETUNIÓ FŐVÁROSÁNAK DOLGOZÓI NY. SZ. HRUSCSOVOT. Moszkvalak, elvtársaink! Nálunk szép szokást vezettünk be. Á Szovjetunió vezetői külföldről viszszatérve beszámolnak önöknek és egyúttal az egész népnek az ott végzett munkáról. Már többször tartottam ilyen beszámolót, azonban teljesen nyíltan be kell ismernem, hogy amikor erre az emelvényre lépek, mindig különös érzés fog el, mert tudatában vagyok annak, hogy nyilatkozatom felelősségteljes, mert közvetlenül számot adok a népnek arról, hogyan képviseltem a külföldön hazámat, vajon méltóképpen kifejeztem és védelmeztem-e a szovjet nép érdekeit. (Taps.) Amikor külföldi utunkról visszatérünk hazánkba, mindenkor sietünk, hogy közvetlenül találkozzunk önökkel. Most tehát találkozunk önökkel, drága moszkvaiak, elvtársaim. Franciaországi látogatásunk, ahova de Gaulle tábornok, a francia köztársaság elnöke hívott meg minket, 11 napig tartott. Ez alatt az idő alatt Franciaország elnökével több megbeszélést folytattunk, tárgyaltunk vele, találkoztunk Debré miniszterelnökkel s a Francia Köztársaság további minisztereivel és tényezőivel. Közben a francia városokba is ellátogattunk, ahol e városok vezető tényezőivel és a francia néppel találkoztunk. Lehetővé tették nekünk az üzemek, gyárak meglátogatását, elbeszélgethettünk a munkásokkal, alkalmazottakkal, parasztokkal. Találkoztunk a francia kereskedelmi körök, a francia parlament képviselőivel, szakszervezeti és más közéleti tényezőkkel, a francia és a világsajtó képviselőivel. Szóval munkában nem volt hiány. (Taps.) Miért utaztunk Franciaországba? Mi érdekelt ott bennünket? Elsősorban az a kívánság, hogy jobb kapcsolatokra lépjünk de Gaulle elnökkel, a Francia Köztársaság kormányával, eszmecserét folytassunk Franciaország vezető tényezőivel a mindkét országot érdeklő kérdésekről, amelyek már régen megoldásra várnak. Ezt az utat á nemzetközi feszüjt^ég enyhítése, az államok békés egymás mellett élése biztosításának, az európai és a világbéke biztosításának érdekében tettük meg. (Taps.) Ha össze akarom foglalni az eredményeket, ki kell jelentenem, hogy a látogatás sikeres volt. De Gaulle tábornokkal nagyon fontos és hasznos tárgyalásokat és megbeszéléseket folytattam. (Taps.) A Francia Köztársaság elnökével teljesen őszintén és szabadon folytattunk eszmecserét mindazon kérdésekről, amelyek megtárgyalását fontosnak tartottuk, Mindketten nyíltan kifejtettük álláspontunkat és hasonló nyíltsággal nyilatkoztunk a megtárgyalt kérdésekről. Nem fér kétség ahhoz, hogy ez mindkét részről hozzájárul az álláspontok jobb megértéséhez. Természetes, hogy álláspontjaink a legfontosabb kérdésekben teljesen nem azonosak. Azonban az alapos eszmecsere azt mutatta, hogy a kérdések javarészében felfogásunk nagyon közelálló. A leszerelés kérdésében — és minden bizonnyal ez az a kérdés, mely minden olyan embert érint, akinek szivén fekszik a béke biztonsága és kezessége, — a mi álláspontunk de Gaulle tábornok álláspontjával azonos. (Taps.) Már csak azért is, hogy kölcsönösen rávilágítottunk a Szovjetunió és Franciaország álláspontjára a leszerelés kérdésében, érdemes volt Franciaországba utazni. Ezért bátran mondhatom, hogy a látogatás eredményes volt. Természetesen megértik önök, hogy a de Gaulle elnökkel folytatott tárgyalásaim és megbeszéléseim során jelentős helyet foglalt el az a probléma, amely mélyen érinti a Szovjetunió és más európai országok nemzeteit, amelyeket a hitleristák betörése sújtott. A francia elnökkel teljesen nyíltan beszéltünk a német kérdésről. E kérdésben az első fontos dolog pontot tenni a második világháború után, megkötni a békeszerződést Németországgal, ami egyúttal a megszállási rendszer megszüntetését jelentené Nyugat-Berlinben. Ügy vélem, hogy Franciaország elnöke és kormánya jobban megérti és felfogják a Szovjetunió álláspontját, és mi is konkrétebb elképzelést nyerünk a francia kormánynak e kérdésében elfoglalt álláspontjáról. A szovjet kormány álláspontját már több ízben ismertettük. Az európai békére nézve természetellenesnek és veszedelmesnek tartjuk a második világháború csökevényeinek mesterséges fenntartását, amelyek a nemzeteket az új világkonfliktusok, az új háború veszedelmének teszik ki. A Szovjetunió és Franciaország nemzetei ugyanúgy, mint más európai országok népei, amelyeket nem egy ízben sújtott a német bitorlók betörése, nem kívánják a német mifelelne valamennyi nemzet és a világbéke érdekének. Hő óhajunk, hogy a békeszerződés megkötését, a nyugat-berlini helyzet normalizálását a múlt háborúban a hitleri Németország ellen harcoló valamennyi országgal egyetértésben oldjuk meg. A Szovjetunió a békeszerződést a két reálisan létező német állammal törekszik megkötni. Az Ilyen szerződés aláírása hozzájárulna a nemzetközi helyzet megjavításához, a hldeghábol rú felszámolásához, megnyitná a küNY. SZ. HRUSCSOV, A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSÁNAK ELNÖKE FRANCIAORSZÁGI LÁTOGATÁSÁNAK EREDMÉNYEIRŐL SZÁMOL BE A MOSZKVAIAKNAK. litarizmus és revansizmus felújítását. Minden lehetőség megvan arra, hogy igazságosan megoldjuk a német problémát és kiküszöböljük azt a veszedelmet, hogy a német militaristák megsértik a békét. Azt a nézetet vallottuk és valljuk, hogy nem szabad késlekedni, olyan megoldást kell keresni, amely meglönböző szociális és politikai rendszerű országok közötti gyakorlati együttműködés útját. Mindez elősegítené a békés egymás mellett élés elvének érvényesítését a nemzetközi kapcsolatokban. Ezen az űton azohbán még söK'fiehézség merül fel, amelyekről említést kell tenni. . „., A Szovjetunió és Franciaország közös erőfeszítésével el kell érni, hogy Németország ne legyen a háborús veszedelem forrása Egyes politikusok — elsősorban Adenauer kancellárra gondolok —, nem kívánják a német békeszerződés megkötését és szembehelyezkednek azzal, hogy ezt a kérdést a Szovjetunióval és a nyugati hatalmakkal egyetértve oldjuk meg. Megkísérlik a német kérdést a Kelet és Nyugat közötti találkozó „erőpróbájává" tenni. Adenauer kancellár az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során nem törekedett a vitás kérdések megoldására és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez vezető út keresésére. Ellenkezőleg, megkísérelte a hidegháború híveinek mozgósítását, hogy meghiúsítsa a német békeszerződés megkötését. Később, amikor Adenauer Japánban járt, hasonló szellemben nyilatkozott. Álláspontját eképpen lehetne röviden összefoglalni: ha a NATO be akarja bizonyítani erejét, ne engedjen egy tapodtat sem és ne járuljon hozzá semmi változáshoz Nyugat-Berlin jelenlegi statútumának kérdésében. Azonban ez az álláspont rendkívül veszedelmes: a kérdés ilyen értelmezése az emberiséget a háború peremére taszíthatja. És nekünk óva kell intenünk minden embert, akinek szívén fekszik a béke megőrzésének ügye. Adenauer kancellár álláspontjával rossz szolgálatot tesz Nyugat-Németországnak is. Kárt okoz minden nemzetnek, amely a békére és a nemzetközi feszültség felszámolására törekszik. Bátran kijelenthetjük, hogy ha a kancellár nem változtatja meg politikáját és makacsul fog ragaszkodni jelenlegi irányvonalához, akkor az élet a földre sújtja őt, mert az, ami élő, élni akar. (Viharos taps.) Az emberek normális életre vágynak. És ezt csupán a leszerelés kérdésének megoldásával, a mindkét német állammal megkötendő békeszerződéssel lehet megoldani. Ezért Adenauer kancellárnak és mindazoknak, akik meg akarják gátolni a német békeszerződésről szóló egyezmény megkötését, egyenesen kijelentjük: mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezt a kérdést a nyugati hatalmaknak is elfogadható alapon oldjuk meg. Amennyiben a ml törekvésünk e téren hiábavaló lesz, a Szovjetunió békeszerződést köt a Német Demokratikus köztársasággal és meg vagyunk győződve arról, hogy ezt a békeszerződést a Szovjetunióval együtt mindazok aláírják, akik megértik a természetellenes helyzet felszámolásának szükségességét Közép-Európában. (Viharos taps.) Meggyőződésünk az is, hogy Adenauer kancellár minden törekvése ellenére hasonló álláspontra jutnak a nyugati hatalmak is. Maga az élet rákényszeríti őket annak felismerésére, hogy a két német állammal a békeszerződés megkötése az egyedüli helyes megoldás,, amely biztosítja Európában a normális helyzetet — a békét és nyugalmat. (Taps.) A Szovjetunió és Franciaország nemzeteinek, amelyeket több ízben sújtott a német agresszió, érdeke elsősorban a német probléma olyan megoldása, hogy Németország megszűnjék a háborús veszedelem forrása lenni Európában. Franciaországi látogatásom alatt nagyon jól megértettem a franciák hangulatát. Ä francia nép még mindig tudatában van annak, mit jelentene országára a német militarizmus és fasizmus felélesztése. Ezzel kapcsolatban jól emlékszem arra, hogy Párizsban s más francia városokban a találkozók és gyűlések résztvevői' milyen lelkesedéssel fogadták azt a nyilatkozatot, hogy a Szovjetuniónak és Franciaországnak össze kell fogniok, hogy meggátolják a revansisták új agresszióját. Franciaországi látogatásom alatt egyes nyugatiak rossz szándékkal megkísérelték azt állítani, hogy a Szovjetunió a franciákat a németek ellen akarja uszítani, a két ország között az ellenségeskedés magvát akarja elhinteni. Nehezen képzelhető el egyűgyübb koholmány. Bár a szovjet emberek a hitleristáktól többet szenvedtek, mint más országok népei, Németországgal szemben követett politikánkat nem hatja át a németek iránti gyűlölet. A szovjet emberektől távol áll a bosszúvágy. Mi a németekkel barátságban akarunk élni. Őszinte baráti kapcsolatokat tartunk fenn a Német Demokratikus Köztársasággal és ezeket a kapcsolatokat továbbra is szilárdítani, fejleszteni fogjuk. A Szovjetunió rendszeres baráti kapcsolatokat akar fenntartani a Német Szövetségi Köztársasággal is. Amennyiben a Szovjetunió, franciaország és a két német állam barátságban fognak élni, Európában megszűnik minden nyugtalanság és aggodalom oka. Franciaországi beszédeim során kijelentettem és ismét hangsúlyozom, hogy a Szovjetunió barátságban akar élni a Francia Köztársasággal, törekedni akar a baráti kapcsolatok felvételére és a közeledésre Franciaország barátaival is. Elvtársaim! Az eszmecsere világosan azt mutatta, hogy a Szovjetuniónak s Franciaországnak is érdekében áll a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztése. De Gaulle elnökkel folytatott tárgyalásaim során kifejtettük azt a nézetünket, hogy lehetséges és célszerű volna jelentős mértékben kibővíteni a szovjet — francia kereskedelmi kapcsolatokat. Ezért úgy döntöttünk, hogy ez évben tanácskozni fogunk az árucsereforgalom kibővítéséről a legközelebbi öt évre, vagyis 1965-ig. Ez a megállapodás nagyszerű távlatot nyújt a gazdasági együttműködés fejlesztésére. A kereskedelmi körökkel, a kereskedelmi kamara képviselőivel és a nagy cégek tulajdonosaival folytatott beszélgetések megmutatták, hogy a francia kereskedők és vállalkozók ismerik a Szovjetunióval folytatott kereskedelmi kapcsolatok nagy jelentőségét. Mindenkor nagy jelentőséget tulajdonítottunk az államok közötti gazdasági kapcsolatoknak, mert azok szilárd alapot nyújtottak a legjobb megértésre és az együttműködés biztosítására az életszínvonal-emelkedés és a béke érdekében. A Szovjetunió és Franciaország közötti kulturális és tudományostechnikai együttműködésről szóló, Párizsban aláírt jegyzőkönyv olyan konkrét intézkedéseket tartalmaz, amelyek „a ,nemzetek békéjének és jólétének érdekében hozzájárulnak a tudomány feljesztéséhez. A Szovjetunió és Franciaország között megállapodás jött létre, amely az atomerő békés felhasználása terén meghatározza a tudományos együttműködés feltételeit az 1960 és 1961 években. A Szovjetunió és Franciaország olyan nagy államok, amelyeknek jelentős része van az európai gazdaság, tudomány és kultúra fejlesztésében. E két ország kulturális és tudományos műszaki együttműködésének továbbfejlesztése hozzájárul minden békeszerető nemzet barátságának és a világbékének megszilárdításához. Nehéz szavakat találni azon érzelmek kifejezésére, amelyeket a franciák között éreztünk. Mindenütt meleg szeretettel fogadtak bennünket. Franciaországban a Caravelle francia gyártmányú repülőgépen utaztunk. Dijonban új villamos mozdonyokat láttunk, amelyeket szovjet megrendelésre gyártanak. Flins városában gépkocsigyárba látogattunk. Dél-Franciaországban a Rhône folyón öntöző berendezéssel ismerkedtünk meg. Mély benyomást tett ránk a verduni látogatás, amelyet hatalmas temetők öveznek, sok ezer kőkereszttel a katonai sírokon. Ezek a keresztek és sírok a francia népet arra emlékeztetik, honnan tört rájuk leggyakrabban az ellenség. És teljesen világos, hogy sok francia nagyon jól megérti, hogy ma sincs kizárva Franciaország veszélyeztetése onnan, ahonnan országukat többször fenyegette a veszedelem. Az idősebb emberek, akikkel alkalmam volt elbeszélgetni, hálásan emlékeznek meg arról, hogy temetőjükben a francia katonák mellett orosz katonák alusszák örök álmukat, akik az első világháború éveiben a franciák oldalán harcoltak a közös ellenség ellen. Franciaországban mély tiszteletben tartják azon szovjet katonák emlékét, akik a német fogságból megszökve, a francia hazafiakkal együtt harcoltak a fasiszta megszállók ellen. Drága elvtársak! Amint tudjálí, Franciaországban a politikai élet nagyon feszült, mert ez az éles osztályellentétek országa. Ott sok régi és új politikai párt van, amelyei egymással versengenek és különbö* zőképpen befolyásolják a közvéleményt. Ügy tűnik, hogy ezen pártoknak és vezetőiknek a Szovjetunió iránti viszonya és Franciaország bizonyos területén gyakorolt befolyása alaposan megváltoztathatná f franciák viszonyát irányunkban. Azonban aki eszerint ítélné meg i helyzetet, hibát követne el. A valóság teljesen más. Vegyüli például Marseillet, Franciaország egyik legrégibb ipari kikötővárosát. Első helyen itt a kommunista párti áll, ha a községi választásokon szerzett szavazatok mennyiségét tekintjük. A város polgármestere, a szocialista Gaston Defferré, a város lakos* sága és a hatóságok rendkívül barátságosan és vendégszeretően viselkedtek irányunkban. Ebben kétségkívül megnyilvánul á Szovjetunió, a szovjet nép iránti kapcsolat, amely valamennyi reálisan gondolkodó franciánál közös; államunk szerepének és tekintélyének' elismerése a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a leszerelésért folytatott harcban. (Taps.)' Ebben az értelemben kedvező volt bordeauxi tartózkodásunk, amely városnak polgármestere Chaban Delmas, a nemzetgyűlés elnöke, a dé Gaulle-párt tagja. A közelmúltban nálunk járt, mint a francia parlamenti küldöttség vezetője. Moszkvai tartózkodása alatt tréfásan azzal fenyegetőzött, hogy Bordeuxban „megbosszulja az iránta tanúsított vendégszeretetet". Be kell ismernem, hogy Chaban Delmas úr betartottál szavát. Bordeauxban rendkívüli szívélyesen, barátságosan fogadott minket, ez volt az ő „bosszúja", (Taps.) Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy még egyszer köszönetet mondjak valamennyi város Qolgármesterének és a községi tanácsok tagjainak, a prefektusoknak, a kormány megyei képviselőinek, a bennünket kísérő minisztereknek az irányunkban tanúsított figyelmességükért és gondoskodásukért. Nagyon sokáig tartana, ha részletesen kellene beszámolnom arról, hogyan fogadtak minket a francia városokban és falvakban. Ha kizárjuk a hidegháború makacs hirdetőinek elenyésző hangját, akik elcsépelt koholmányaikat ismételgetik, akkor teljes joggal állíthatjuk, hogy Franciaország népe barátaiként fogadta a Szovjetunió képviselőit. Ez meghatott minket, büszkék voltunk hazánkra, a Szovjetunióra. Megmondottuk a franciáknak, hoy tolmácsolni fogjuk a szovjet népnek a szívélyes baráti érzelmeket, amit most nagy örömmel megteszek. (Viharos taps.) Még egy nagy dologra gondoltam. Ez Lenin müvének, Lenin eszméinek nagysága, amelyek megvalósítása hazánkat ilyen magasságokra emelte. A Marie-Rose utcában egy szerény párizsi lakás szobáiban jártunk, az 1909—1912 években itt élt és dolgozott emigrációban Vlagyimir Iljics Lenin. Gondosan összegyűjtötték itt azokat az okmányokat, amelyek arra emlékeztetnek bennünket, milyen nehéz feltételek között élt azokban az években a nagy Lenin, a vasakaratú és meggyőződésű férfiú itt gyűjtötte a forradalmi erőt a döntő ütközetekre. (Taps.) Kezet szorítottunk Thorez, Duclos elvtársakkal és a Francia Kommunista Párt más vezetőivel (taps.), akik e lakásban fogadtak minket és megköszöntük nekik, hogy oly lelkiismeretesen gondoskodtak a Vlagyfmir Iljics életével kapcsolatos emlékhelyek karbantartásáról. E ház ablakai alatt, amely Lenin minden hívének drága, sok ezer párizsi lelkes jelszavakat hangoztatott, éltette a Szovjetuniót, a szovjet-francia barátság got, a nemzetek közötti békét és együttműködést. (Taps.) Április 22-én emlékezünk meg Iljics születésének 90. évfordulójáról. A kommunista eszmék győzelme — ezt a nemes ajándékot adja Leninnek a hálás emberiség. (Viharos taps.) A francia nép értékeli a Szovjetunió szerepét a békeharcban Drága elvtársak! A franciákkal nemcsak a városok utcáin, hanem a gyárak műhelyeiben ís találkoztunk s nem csupán a hivatalos képviselőkkel beszélgettünk. Mondottam már, hogy alkalmunk volt elbeszélgetni a legkülönbözőbb szervezetek képviselőivel. Találkoztunk a francia-szovjet parlamenti csoporttal, a „Francia—Szovjet Társaság" küldöttségeivel, a békevédő mozgalom francia dolgozóival, a hős francia munkásosztály képviselőivel, a szakszervezeti mozgalom aktivistáival. Különösen emlékezetembe vésődött a szakszervezeti funkcionáriusokkal rendezett összejövetel, a többi között azért Is, (Folytatás a 4, oldalon) jfil SZÖ 3 * 1960. április 8.