Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-05 / 95. szám, kedd

-A KOŠICEI KORMÁNYPROGRAM A NEMZETI ÉS DEMOKRATIKUS FORRADALOM PROGRAMJA M

a van tizenöt esztendeje, hogy az új népi demokratikus Csehszlovákia első kormánya Košicén kihirdette programját, amely azóta Košicei Kormányprogram néven ismeretes. Ez az emlékezetes dokumentum nemzeti és demokratikus forradalmunk programja volt és mint ilyen határkővé vált nemzeteink fejlődésében. Ugyanakkor megteremtette a nélkülözhetetlen feltételeket a nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá való átnövéséhez. A Košicei Kormányprogram tervezete azokból az eszmékből született meg, melyeket pártunk hirdetett, melyekért harcolt s melyekhez igazodott nemzeteink egész nemzeti felszabadító harcának idején. Csehszlovákia Kommunista Pártja következetesen a marxizmus-leninizmus tanaihoz igazodva, nemzeteink eme sorsdöntő harcában politikai irányvonalának és eljárásának meghatározásánál a Szovjetunió Kommunista Pártja gazdag forradalmi tapasztalataiból, valamint a fasizmus és háború veszélye elleni harcban szerzett tapasztalataiból indult ki. E tapasztalatokat érvényesítve az új történelmi feltételek között, pártunk olyan politikai irányvonalat és olyan eljárást tudott kitűzni, amely szabadságharcra buzdította nemzeteink legszélesebb tömegeit és biztosította végső győzelmüket. A kommunista párt irányvonala szellemében megmutatta a munkásosztálynak és a többi dolgozó rétegnek, hogy a nemzeteink fizikai kiirtására készülő fasiszta megszállók ellen élet-halál harcot kell indítani. Ugyanakkor azonban rámutatott, hogy harcolni kell hazai kiszolgálóik, az árulók és kollaboránsok, az áruló burzsoázia ellen is, amely osztálykiváltságai érdekében elárulta saját nemzetét és sorsát a hitleri fasizmushoz fűzte. A munkásosztály lett az egyedUll erő, amely a nemzetet harcra tudta vezetni nemzeti önállóságának és állami függetlenségének felújításáért. Ezért a munkásosztálynak a kommunista párt vezetésével habozás nélkül s elszántan a nemzeti felszabadító küzdelem élére kell állania, vezető szerepet kell játszania a szabadságért vívott harcban, azután pedig a nemzeti és demokratikus forradalomban, amelyben e harc kicsúcsosodott. Pártunk ugyancsak a történelmi tapasztalatokból kiindulva nemzeteink felszabadító harcának támaszát kizárólag a Szovjetunióban látta, amely újból megmutatta, hogy a legőszintébb barátja és védelmezője a fasizmus által leigázott kis nemzeteknek és az egyedUll erő, amely meghozhatja felszabadulásukat a fasiszta járom alól. Ezért pártunk rendszeresen erősítette népünkben azt a meggyőződést, hogy felszabadulása a szocialista Kelet felől érkezik el. Ezért a CSKP moszkvai vezetősége minden téren erősítette a Szovjetunióban lévő csehszlovák katonai egységeket és szilárdította harcképességüket. A londoni Benei-féle klikktől eltérően, amely azt akarta, hogy csupán „jelképesen" vegyenek részt a háborúban és hogy a háború után ezeket az egységeket a burzsoázia eszközévé alakíthassák át a forradalmi nép elleni harcban, pártunk arra törekedett, hogy egységeink mielőbb és- hatékonyan beavatkozzanak a harcba szovjet testvéreik oldalán a közös ellenség ellen. Pártunk azonban kezdettől fogva következetesen harcolt azért az álláspontért, hogy a felszabadító harc fő súlypontja és fő arcvonala hazánk földjén van. Éppen ezért megkezdte e harc megszervezését és áldozatos kibontakoztatását, amelynek népi szervei az illegális nemzeti bizottságok lettek. A

ttól a pillanattól fogva, hogy az első fasiszta megszálló hazánk földjére lépett, kommunista pártunk a moszkvai vezetőség irányelvei alapján hősies erőfeszítést fejtett ki az országos fasisztaellenes küzdelem megszervezésében. És míg nemzeteink dolgozói minden erejüket harcba vetették a megszállók és hazai árulók ellen, az áruló burzsoázia képviselői mér terveket kovácsoltak, hogy hazánkban a felszabadulás után a hatalom újból az ő kezükbe kerüljön, hogy a dolgozó nép toyábbr? is a kapitalista kizsákmányolók rabszolgaságában sínylődjék." Ezért napról napra felhívásokat tettek közzé Londonból, hogy a nép ne harcoljon a megszállók ellen, hanem várjon addig, míg a nyugati imperialisták hadseregei „felszabadítják". Az 1943. év elején döntő fordulat állott be nemcsak a szovjet nép Nagy Honvédő Háborújában, hanem az egész második világháborúban. Ez a fordulat örök időkre Sztálingrád hős város nevéhez fűződik. A szovjet hadsereg csapatai feltartóztathatatlanul nyomultak előre nyugat felé a csehszlovák határok irányában. Közelgett a pillanat, amikor a szovjet hadsereg hazánk földjére lép, hogy kiűzze onnan a gyűlölt megszállókat, így bekövetkezett az a pillanat is, amikor népünk felszabadító harcának hazánk földjén is fel kellett lángolnia. Ugyanakkor s éppen e harc érdekében, amelynek a fasiszta megszállók és hazai kiszolgálóik elleni nemzeti felkelésben kellett kicsúcsosodnia, világosan meg kellett fogalmazni a kommunista párt vezette munkásosztály és dolgozó nép harci erőfeszítésének céljait. Az egész nemzet világos választ várt e kérdésre: Milyen lesz az új, a közelgő szabadság? Milyen lesz a megújult Csehszlovák Köztársaság? Milyen lesz annak rendszere? Mely társadalmi osztályok és rétegek fognak benne dönteni és uralkodni? A CSKP moszkvai tényezői nemegyszer elvi válaszokat adtak e kérdésekre a moszkvai rádióban és az illegális rádióadóiban, így a „Za národní osvobození" és a „Za slovenskú slobodu" elnevezésű rádióadókban. A fő figyelmet azonban mindig a hazánkban küzdő nép harci erőfeszítése irányításának szentelték. Pártunk álláspontját mindezen kérdésekhez konkrétan, akkor világították meg, amikor első ízben folytak tárgyalások Benešsel 1943 decemberében moszkvai látogatása idején. Mint ismeretes, Beneš akkor azért ment Moszkvába, hogy részt vegyen a Szovjetunióval kötött szövetségi szerződés aláírásánál. Moszkvai tartózkodása alatt fontos tárgyalásokra került sor közötte és a CSKP moszkvai vezetőségének képviselői között, akiknek élén Gottwald elvtárs állott. Pártunk küldöttsége megvilágította a CSKP álláspontját nemcsak a nemzeti felszabadító harc valamennyi alapvető kérdésében, hanem a felszabadított köztársaságban elrendezendő viszonyokhoz is. Első ízben vetette fel a volt burzsoá demokráciából a népi demokratikus rendszerre való áttérés kérdését, arra a rendszerre, amelyben a nemzeti bizottságok, a nemzeti felszabadító harc eme népi szervei válnak a felszabadulás után az államhatalom és az igazgatás hordozóivá. Pártunk képviselői a tárgyalások folyamán javaslatot tettek valamennyi alapvető kérdés megoldására, amelyek később a Košicei Kormányprogram alapjává váltak. E

javaslat szerint nem engedhető meg azon reakciós politikai pártok, főleg a csehországi agrárpárt és a szlovákiai Hlinka-féle szlovák néppárt visszatérése, amelyek nyílt együttműködéssel teljesen kompromittálták magukat. Nemzeti Front alakul, amelynek keretében együttműködnek majd az összes demokratikus politikai pártok és amely a munkásosztály vezető szerepére fog támaszkodni. Elkobozzák a németek és kollaboránsok vagyonát, megbüntetik a háborús bűnösöket és kollaboránsokat, az állami apparátust meg kell tisztítani az áruló elemektől és a köztársaságból ki kell telepíteni a fasiszta németeket. Üj módon rendeződik a csehek és szlovákok viszonya, mégpedig a szlovák nemzet önálló létének elismerése, valamint az „egyenlő az egyenlővel" elv alapján. Elkobozzák az ellenség és az árulók földjét és azt a földnélküli parasztoknak, valamint a kis- és középparasztoknak juttatják. Végül ki kell építeni az új néphadsereget a szovjet hadsereg mintájára. írta: ŠTEFAN RAIS Ami a külpolitikai kérdéseket illeti a CSKP álláspontja szerint az új Csehszlovákiának egyértelműen a Szovjetunió felé kell orientálódnia az 1943. december 12-én aláírt baráti, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés szellemében. Pártunk erélyesen elutasította Beneš hamis koncepcióját, aki arra spekulált, hogy köztársaságunk valamilyen „hidat fog képezni a Kelet és Nyugat között". E tárgyalások folyamán pártunk képviselői megmagyarázták Benešnek. hogy a nemzeti felszabadító harcot mint fegyveres harcot aktivizálni kell azzal a távlattal, hogy az nemzeti felkeléssé fejlődjék. A nemzeti és demokratikus forradalomnak, valamint a felszabadított köztársaságban a népi demokratikus rendszerre való áttérésnek koncepcióját ezután Gottwald elvtárs részletesen megfogalmazta az Angliában élő csehszlovák kommunistákhoz Intézett levelében, amelyet Václav Nősek elvtársnak címzett. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy Beneš soha, még a tárgyalások után sem tért el a nyugati Imperialisták felé orientálódó irányvonalától. Csupán a szovjet hadsereg gyors előrenyomulása a csehszlovák határok felé és az antifasiszta harc megélénkülése a hazai fronton kényszerítette Benešt arra, hogy — ha nem is őszintén s csupán feltételekkel — de eltogadja a CSKP javaslatait. Semmiképp sem akart belenyugodni pártunknak főleg a szlovák kérdés megoldására tett javaslataiba a szlovák nemzet önálló létét és egyenjogúságát Illetőleg. De annak ellenére, hogy Beneš tovább folytatta népellenes és szovjetellenes intrlkált, a moszkvai tanácskozások eredménye a kommunista párt óriási sikerét jelentette. Ezt megcáfolhatatlanul bizonyította, hogy a nemzeti felszabadító harcban a vezető szerep végérvényesen a MoľldjClk, h

0gy a kortárs sokszor nem tudja milyen történelmi időket él át, s még kevésbé van tudatában annak, ha véletlenül valamilyen közvetlenül történelmi eseménynek válik szemtanújává. Mégis előfordul, hogy nemcsak az egyén, de sokszor a tömeg is pontosan tudja, hogy nagy horderejű történelmi események részese, sőt hordozója. Ezzel a tudattal állottunk a régi košicei Fő utca Dóm-mögötti kis parkjában 1945. április 5-en már a kora reggeli órákban, amikor a párt a város, sőt a közeli vidék dolgozóit is mozgósította, hogy jelen legyenek az alig néhány nappal előbb a városba érkezett új kormány programjának kihirdetésénél. A sokezres tömegben szinte vibrált a feszültség, az érdeklődés, vajon milyen irányban indítja meg a belpolitikai fejlődést a szovjet hadsereg világraszóló győzelmei nyomán felszabadult területen hivatalba lépő új népi kormány. Voltak, akik azt hitték, hogy Csehszlovákia már közvetlenül és egyenesen szovjet köztársaság lesz. Voltak olyanok is, akik titkon azt remélték, hogy košicei kezdettel — ha valamivel lassabban is — de megismétlődik a dolgozó népnek negyed évszázaddal korábbani tragédiája, amikor a szociáldemokrata vezetők árulása következtében szinte az utolsó 'pillanatban ütötték el a dolgozókat évtizedes áldozatos küzdelmeik gyümölcsétől. Amint peregtek ilyen és hasonló gondolatok megvitatása közben a negyedi>/ák, úgy emelkedett az érdeklődés, és érdekes ; módon úgy lett a dolgozó tömegek hangulata egyre bizakodóbb j Tudat alatt ugyanis mindenki érezte, hogy annyi áldozat után, ennyi tapasztalat birtokában a dolgozók forradalmi pártja immár soha többé nem engedi ki kezéből a nép sorsának irányítását. így amikor déltájban végre közzétették a Košicei Kormányprogramnak azóta már történelmivé vált szövegét a hatalmas tömeg első hallásra is megérezte és megértette, hogy már nem kell többet aggódnia saját és gyermekeinek sorsa felett. A dolgozók sokezres tömege ott a košicei térszerü utcán pontosan tudta, hogy a történelmi aktusnak nemcsak passzív szemlélője, hanem ettől a pillanattól kezdve ebben az országban magának a történelemnek aktív alakítója. (-e-c-) munkásosztály és annak vezető ereje — Csehszlovákia Kommunista Pártja kezébe ment át. A pártunk álláspontjának végső kivívásáért folyó harc tovább folyt. A felszabadító küzdelem utolsó fázisában ezen a téren jelentős szerepet játszott a Československé listy című folyóirat, amely Gottwald elvtárs kezdeményezésére 1943-tól jelent meg Moszkvában. Hasábjain a CSKP moszkvai vezetőségének élenjáró tényezői: Klement Gottwald, Jan Šverma, Václáv Kopecký, Zdenék Nejedlý elvtársak és sokan mások a nemzeti felszabadító küzdelem, valamint a szabad hazában a viszonyok új elrendezése alapvető kérdéseit taglalták. Elsősorban Gottwald elvtárs „Külföldi ellenállási mozgalmunk politikai vezetésének néhány kérdéséről" és „A köztársaság felszabadított területein foganatosítandó egyes intézkedésekről" című cikkei tartalmazták a párt fő irányelveit a nemzeti és demokratikus forradalom előkészítésére és a népi demokratikus rendszerre való áttérésre. Gottwald elvtárs pártunk nevében többek között megállapította, hogy a pénzügyi, ipari és agrár nagyburzsoázia s annak politikai képviselői az agrárpárttal az élen, akik a München előtti köztársaságban vezették a nemzetet és az államot, minden vonalon kudarcot vallottak, s tudatosan árulást követtek el. E történelmi tényből azt a következtetést vonta le, hogy a felszabadított köztársaságban az új politikai és szociális rendszert magának a népnek, a Nemzeti Frontba tömörült népnek kell meghatároznia és hogy a kormányhatalom hordozója a felszabadított köztársaságban csupán a munkások, parasztok, kisiparosok és értelmiség, a városok és falvak dolgozó népének tömbje lehet. Pártunk tudatában volt annak, hogy a nemzeti és demokratikus forradalom a munkásosztály vezetésével, Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által való felszabadításával együtt kedvező feltételeket teremt arra, hogy a politikai hatalom a munkásosztály és a dolgozó nép kezébe menjen át, hogy a szocializmushoz vezető útra lépjünk. A CSKP tehát a munkásosztályt előkészítette arra: A fő feladat az lesz, ne engedje, hogy a felszabadulás után a hatalom Ismét a burzsoázia kezébe kerüljön, hanem az 191Í—1920-as évek tapasztalatai alapján a nemzeti és demokratikus forradalom útján a szocialista forradalom feli Irányuljon. Ezért tűzte ki oly határozottan az államhatalomnak és az Igazgatásnak a nemzeti bizottságok kezébe való áttérését és rendszeresen leleplezte a burzsoá reakció terveit. A burzsoá reakció ugyanis arra törekedett, hogy a nemzeti bizottságok szerepét korlátozza, hogy csupán a helyi önkormányzat félig régi, félig új szerveivé váljanak és mint valaha, bürokraták, járási főnökök és jegyzők alá legyenek rendelve. A munkásosztály forradalmi távlataiban ugyancsak messzemenő szerepet játszottak pártunknak az árulók vagyona elkobzására tett javaslatai, valamint azok a javaslatai, hogy a félmillió korona értéket meghaladó vagyont nemzeti igazgatás alá helyezzék. Ez a javaslat biztosította, hogy e vagyon nagy része mindjárt kezdettől fogva az állam kezébe és a munkásosztály ellenőrzése alá kerül. B

eköszöntött a döntő 1945-ös év és vele hazánk végleges felszabadulása a fasiszta megszállás alól. Világos volt, hogy a szabadságot a szovjet hadsereg hozza meg népünknek. Ez a tény, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelésben erőteljesen megnyilvánult népakarat oly kemény tényezők voltak, amelyek a burzsoá pártok képviselőit Benešsel az élükön arra kényszerltették, hogy 1945 márciusában Moszkvába utazzanak hogy ! ott részt vegyenek a Csehszlovákia Kommunista-Pártjának képviselőive} folytatott befejező tanácskozásokon. Mielőtt meg- ** kezdték volna az új kormány összetételéről ^folytatott tanács..kozásokat, pártunk javaslatára megalakult, a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja GottwaTd elvtárssal az élén. * Jellemző volt, hogy a Nemzeti Front burzsoá pártjai, amelyek a háború egész ideje alatt londoni „állomrendszerüket" arra használták fel, hogy a legkülönfélébb törvényeket dolgozzák ki „tartalékba" még csak a tervezetét sem készítették el valamilyen programnak, amelyet a felszabadulás után a nép elé terjeszthettek volna. Egyedül a kommunista párt terjesztette elő a kormányprogram — a jövő Košicei Kormányprogram —

i megfontolt és póntosan megfogalmazott javaslatát, amely a felszabadított köztársaság bel- és külpolitikájának komplex politikai koncepcióját tartalmazta és megtestesítette a nemzeti és demokratikus forradalom alapvető követelményeit. E javaslat szerzője, amely a tárgyalások alapja lett, túlnyomó részt Gottwald elvtárs volt. A külpolitikáról, a szlovák nemzet új helyzetének megoldásáról, valamint a kollaboránsok és árulók megbüntetéséről szóló fejezeteket Kopecký elvtárs dolgozta ki. A kulturális kérdésekkel foglalkozó fejezet Nejedlý elvtárs, az új hadsereg építésének fejezete pedig Jaroslav Procházka elvtárs munkája volt. A dolgozó népnek a burzsoá pártokban levő ellenségei nem mertek nyíltan tiltakozni a kommunista párt koncepciója ellen és így pártunk javaslata kisebb módosítások után a Nemzeti Front programjává lett. A moszkvai tanácskozások befejeztével a jövő kqrmány kijelölt tagjai éppúgy, mint a többi politikai tényező Košicére utaztak, ahol 1945. április 5-én kihirdették a csehek és szlovákok Nemzeti Frontjának első hazai kormányát Fierlinger elvtárssal, mint kormányelnökkel az élen. Ugyanaznap a Szlovák Nemzeti Tanács ünnepi ülésén kihirdették az új kormánynak a moszkvai megegyezés alapján létrejött programját — a Košicei Kormányprogramot. Pártunk elnökének, Klement Gottwald elvtársnak tartották fenn azt a jogot, hogy kihirdesse a Košicei Kormányprogram VI. fejezetét, amely ünnepélyesen proklamálta, hogy az új köztársaság két egyenjogú testvérnemzet — a csehek és szlovákok egységes népi demokratikus állama lesz. Ez a tény jelképesen kifejezte, hogy a Szlovák nemzet Magna Chartája, amint a Koiicel Kormányprogram eme részét Gottwald elvtárs elnevezte, pártunk harcos erőfeszítése egyedül helyei marxi-lenini nemzetiségi politikájának gyümölcse volt. A

burzsoá pártoknak a kormányban és a Nemzeti Frontban levő képviselői a Košicei Kormányprogramot abban a hitben írták alá — amint Gottwald elvtárs megállapította — hogy „nem kell ettől félnünk". És valóban — e kormányprogram megvalósítása folyamán szüntelenül ellenállást fejtettek ki vele szemben. A kommunista pártnak a munkásosztályra és a dolgozó nép tömegeire támaszkodva lépésről lépésre kellett megtörnie a burzsoá reakció ellenállását és szabotázsakcióit. A Košicei Kormányprogram, amely a nép alapvető forradalmi vívmányait testesíti meg, egyedül pártunk érdeméből vált valósággá. Egyedül a párt érdeméből fejlesztette tovább követelményeit az 1946-os alkotmányozó nemzetgyűlésbe való választásokból kikerült Gottwald-kormány Országépítő programja. A CSKP vezette munkásosztályunk győzelmes felsorakozása, amely 1945 áprilisában kezdődött Košicén, győzelmes befejezést nyert 1948 dicső februárjában, amikor a harc véglegesen a munkásosztály javára dőlt el, amely a dolgozó parasztsággal szövetségben megszilárdította diktatúráját. A Košicei Kormányprogram ezért egyszer s mindenkorra pártunk bölcsességét hirdeti, amely forradalmi követelményeinek jegyében maga köré tudta gyűjteni és tömöríteni az egész dolgozó népet és mai győzelmére vitte a munkásosztály, a szocializmus ügyét. ÜJ SZÖ 5 * 1960 Április 5