Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-04 / 94. szám, hétfő

Egyezmény a szovjet-francia kulturális és tudományos együttműködésről Ny. Sz. Hruscsov elvtárs a rambouilleti sajtóértekezleten: „Csak derűlátással tekinthetek a csúcsértekezlet elé" Ny. Sz. Hruscsov elvtárs szovjet miniszterelnök szombat délután több m'nt nyolcszáz újságíró, rádió- és fotóriporter jelenlétében sajtóértekezletet tartott a rambouillet-i Patenotre-teremben. Andrej Gromiko elvtárs szovjet külügyminiszter rövid megnyitó beszéde után Hruscsov emelkedett szólásra. — Hölgyeim és uraim, kedves barátaink! Franciaországi tartózkodásom alatt növeltem ismeretségemet újságírókörökben. Látogatásom végéhez közeledik. Mindenekelőtt nyilván arra kíváncsiak, hogyan zajlottak le, és mihez vezettek de Gaulle elnökkel folytatott tárgyalásaink. Eszmecseréink sok kérdést érintettek és nagyon őszintén beszéltünk egymással. Igyekeztünk megérteni egymást, és úgy hiszem, ezt sikerült is eíérnUnk. Tárgyalásainkról közös közleményt fogalmaztunk meg. Azt hiszem, ehhez nincs semmi hozzátenni valóm. önök tanulmányozhatják ezt a közleményt, és hírmagyarázatokat fűzhetnek hozzá. Ez a közlemény tartalmazza mindazokat a legfontosabb kérdéseket, amelyeket tárgyalásainkon megvitattunk, s magában foglalja az eredményeket is, amelyeket a tárgyalásokon elértünk. Sokat dolgoztunk, sok munka van ebben a közleményben. Nagyon elégedettek vagyunk azzal a szívélyes fogadtatással, amelyet a francia állam vezetői, a helyi hatóságók és általában a franciák tanúsítottak irányunkban mindazokban a városokban, ahol megfordultunk. Barátaim és én is nagyon meghatódtunk attól a szívélyes, meleg fogadtatástól, amelyet mindenütt tapasztaltunk. Láttuk, milyen nagy erőfeszítéssel dolgoznak a francia munkások, mérnökök, mindazok, akik részt vesznek az alkotó munkában. A nép tudja, hogy az boldogul, aki országa gazdagságát alkotó munkával növeli. A Caravelle-repülőgépek, amelyeken utunk egy részét FranVálaszok az újsá Az első kérdést az AFP munkatársa tette fel. „Nagyobb derűlátással lehet-e a csúcsértekezlet elé tekinteni most, mint a de Gaulle elnökkel való találkozása előtt?" - hangzott a kérdés. — Nyílt ember vagyok - válaszolta Hruscsov. — Derűlátással tekintek a csúcsértekezlet elé. Franciaországi látogatásom előtt is és most is optimizmussal nézek a csúcstalálkozó elé. Minden épeszű ember megérti, hogy szükséges a népek kapcsolatainak javítása; hogy csökkenteni kell a nemzetközi feszültséget és biztosítani kell a békét. Ha ebből a nézőpontból indulok ki — és én ebből indulok ki -, csak derűlátással tekinthetek a csúcsértekezlet elé. Magam személyesen ismerem a találkozó részvevőit, s tudom, hogy ők is ilyen szándékoktól vezérelve vesznek majd részt a csúcstalálkozón. A második kérdést a Monde munkatársa tette fel a nyugat-berlini problémáról. „Ha Nyugat-Berlin - a szovjet javaslat alapján — szabad várossá válnék, vállalná-e a Szovjetunió azokat a nemzetközi biztosítékokat, amelyek Nyugat-Berlinnek kedvező feltételeket biztosítanának elsősorban, hogy gazdasági kapcsolatokat tarthasson fenn saját kívánsága szerint Nyugat-Németországgal és a nyugati világgal; másodsorban: hogyan védhetné meg függetlenségét a szabad város?" Hruscsov erre így válaszolt: — Ogy gondolom, hogy azokat a Diztositékokat, amelyekről a Monde munkatársa beszélt, úgy kell érteni: készek vagyunk rá, hogy bármilyen szinten részt vegyünk a biztosítékok kidolgozásában, és magunk is részt vegyünk valóra váltásukban, s e biztosítékok kidolgozását az ENSZ is elvégezheti. A következő kérdés, amelyet Yves Moreau, az Humanité munkatársa tett fel, így hangzott: — Ha de Gaulle elnök a Szovjetunióba utaznék, mit mutatnának meg neki hazájukban? — Készek vagyunk megmutatni de Gaulle elnöknek mindazt, amit csak látni kíván a Szovjetunióban. Lehetőséget biztosítanánk a Francia Köztársaság elnökének, hogy a Szovjetunió térképén megjelölje azokat a helyeket, amelyekre el kíván látogatni. Mi csak örülni fogunk, ha vendégül láthatjuk őt. ciaországban megtettük, mutatják a francia munkások és mérnökök alkotó képességét. Mindazok a létesítmények, amelyeket láttunk, bizonyítják, milyen tehetségesek a francia munkások, mérnökök. A szovjet nép is igen sok tehetséges emberrel büszkélkedhetik. Felvetődik a kérdés: miért ne egyesítsük erőinket a tudomány, a technika, a kultúra eredményeinek növelésére. Sok lehetőség van rá, hogy a tudományban, kulturális és más területen szorosabbá fűzzük kapcsolatainkat. Semmi sincs annak útjában, hogy kölcsönösen élvezzük kapcsolataink erősödésének gyümölcseit. Az atomenergia békés felhasználásának területén készek vagyunk segíteni önöket, azaz készek vagyunk megosztani önökkel eredményeinket, hogy minél átfogóbb területen tudjuk majd békés célokra felhasználni az atomenergia erejét. Cselekedjünk közösen, hogy betiltassuk az atomfegyvereket és az atomerőt békés célokra használhassuk. Az atomenergiát sok területen lehet felhasználni: az iparban, a mezőgazdaságban, az orvostudományban és még sok helyütt másutt is. Nagyon örülnénk, ha tapasztalatcserére kerülhetne sor Franciaország és a Szovjetunió tudósai között. Ezzel az egyetemes világbékét szolgálnánk. Befejezésül elvtársaim nevében és a saját nevemben is megköszönöm Franciaország kormányának és személyesen Charles de Gaulle elnök úrnak, valamint az egész francia népnek azt az őszinte, baráti fogadtatást, amelyben bennünket részesített, azt a rokonszenvet, amelyet irántunk és országunk iránt tanúsított. Szívünkben magunkkal visszük ennek a fogadtatásnak az emlékét. Természetesen itt még nagyon sok mindenről beszélhettem volna, de megértem: önök azt várják tőlem, hogy válaszoljak kérdéseikre. Tehát kérem, kérdezzenek, kész vagyok válaszolni! gírók kérdéseire Kérdést intéztek Hruscsovhoz a péntek reggeli reggarié-T" francia atombomba robbantásáról is. — Véleményünket már kinyilvánítottuk az első francia atombomba felrobbantása alkalmával. Nagyon sajnáljuk, hogy ilyen robbantásra sor került. Annál is inkább, mert azt is nagyon sajnáljuk, hogy a kísérleti atomrobbantások eltiltására vonatkozólag Genfben még nem sikerült megállapodásra jutni. Ha ilyen megállapodást már elértünk volna, akkor a francia kormánynak is nehezebb lett volna ilyen robbantásokat végrehajtania. Remélem, meg tudunk majd állapodni; meg vagyunk győződve róla, hogy a francia kormány is csatlakozni fog egy ilyen megállapodáshoz. A következő kérdés: „Érintették-e de Gaulle elnök úrral az algériai kérdést?" — De Gaulle tábornokkal való találkozásunkkor több kérdést érintettünk, sok kérdésben folytattunk eszmecserét s mindketten kifejtettük nézeteinket. Az algériai kérdésről is folytattunk eszmecserét! Kifejtettük, hogyan értelemezzük ezt a problémát. Ez azonban olyan kérdés, amely csak kettőnket érint, az elnököt és engem. Ezután az UPI képviselője azt kérdezte, vajon lehetséges-e, hogy a leszerelés elsőrendű helyét foglaljon el, és megelőzze a berlini kérdés tárgyalását ? — Ezek különféle kérdések, nincs közöttük közvetlen kapcsolat. Mi mindig első helyre állítottuk a legfontosabb kérdést: a leszerelést, mivel ez minden országot, valamennyi népet érint, tehát azt a kérdést, hogy biztosítsuk a békét a földön. Ami a német kérdést, a berlini kérdést és a Németországgal kötendő békeszerződést illeti, valamint azt, hogy melyiket kell előbb megoldanunk, az mindig az időtől függ. Ha például májusban megállapodásra juthatnánk a leszerelés kérdésében és júniusban a német kérdésben, a német békeszerződés aláírásában, úgy ez a sorrend számunkra teljesen elfogadható lenne. A Kölnische Rundschau párizsi tudósítója azt kérdezte, van-e lehetőség egy Hruscsov —Adenauer-találkozóra. A tudósító arra hivatkozott, hogy Adenauer Los Angelesben beszélt ennek a lehetőségéről. — Sajnos, nem olvastam ezt a nyilatkozatot, amelyről itt szó van — mondotta Hruscsov. — De ha Adenauer kancellár valóban tett ilyen nyilatkozatot, úgy én ezt ésszerűnek tartom. Nem tartom ' lehetetlennek a találkozást, sőt, hasznosnak is találnám. Bizonyos kérdésekben nézeteltéréseink vannak Adenauér kancellárral, de tisztában vagyunk vele, hogy ezeket nem lehet megoldani háború útján, az „erő helyzetéből" — ez Adenauer kancellár kifejezése —, hanem türelmesen tárgyalni kell az egyes vitás kérdések megoldásának békés lehetőségeiről. Ismétlem, nem tudom, tett-e Adenauer kancellár ilyen nyilatkozatot, de a Szovjetunió kormányának álláspontja a találkozókról ismeretes. Mi úgy tartjuk, hogy a találkőzők hasznosak. Ha találkoznék Adenauer kancellárral, igyekeznék bebizonyítani neki, hogy az a politika, amelyet kormánya jelenleg folytat, a Bundeswehr felfegyverzése, káros politika, mert azt a szándékot mutatja, hogy a vitás kérdéseket az erő útján oldják meg. Meg kell érteni, hogy letűntek azok az idők, amelyek a német militaristáknak kedveztek, s ha valaki Nyugat-Németországot erre a bűnös útra taszítaná, ez katasztrófa, végzetes cselekedet lenne. A következő kérdés így szólt: — Várható-e, hogy de Gaulle elnök a Szovjetunióba látogat, és ha igen, mikor? Hruscsov válasza: — Kijelenthetem, uraim, hogy meghívtuk de Gaulle elnököt, látogasson el a Szovjetunióba, ő ezt a meghívást elfogadta s mi nagyon örülünk ennek. Méltóképpen fogjuk fogadni őt, Ogy beszéltük meg, hogy csak később egyezünk meg abban, mikor érkezik hozzánk. Párizs, (TASZSZ) A francia külügyminisztériumban aláírták a szovjet-francia kulturális és tudományos együttműködésről szóló jegyzőkönyvet és egyezményt. A jegyzőkönyv tájékoztatáscserét, tudósok kölcsönös látogatását és előzetes megállapodás alapján tudományos munkaprogram elvégzését irányozza elő. A jegyzőkönyvet szovjet részről G. A. Zsukov, a külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottságának elnöke, francia részről pedig Roger Seydoux, a külügyminisztérium kulturális kapcsolatok osztályának igazgatója írta alá. Az egyezmény szerint a jövőben fokozzák a két ország tájékoztatáscseréjét, a tudóscserét, továbbá közös tudományos programot valósítanak meg az óceán-kutatás, a biológia az idegélettan, a rákkutatás, a magas molekulaszámú vegyületek kémiája és fizikája területén. Az egy vagy több évre kidolgozandó együttműködési és csereprogram a két ország legnagyobb tudományos intézményeit és legmodernebb laboratóriumait vonja be az együttműködésbe. Ezek kölcsönösen tájékoztatják egymást munkájuk eredményeiről és kiahják egymás tudományos közleményeit, bevonják a másik ország tudósait az előirányzott kutatásokba. A Szovjetunió és Franciaonszág képviselői között folytatott sikeres tárgyalások befejezéséül Moszkvában egyezményt írtak alá, melynek értelmében 1961 nyarán Moszkvában francia kiállítást és Párizsban szovjet kiállítást rendeznek. A kiállítások célja a két országban az ipar, a tudomány, a technika, a kultúra s a művészet terén elért* sikerek szemléltetése lesz. A francia kiállítás Az együttműködési és csereprogram részletes kidolgozására április 21-én Moszkvában összeül a szovjet-francia állandó kulturális cserebizottság tudományos és technikai albizottsága. A tudományos együttműködésről szóló egyezmény értelmében a két ország együttműködik az atomenergia békés felhasználásában. Az erről szóló egyezményt szovjet' részről Jemeljanov, az állami atomerő-főigazgatóság elnöke, francia részről pedig Pierre Couture, a francia atomerőbizottság kormánymegbízottja Irta alá. A jegyzőkönyv és az egyezmény aláírásánál jelen volt Markov, a szovjet egészségügyi minisztérium kollégiumának tagja és Francis Perrin, francia atomügyi főbiztos is. Ez a megállapodás szabályozza a két ország 1960-1961-es tudományos együttműködését az atomerő békés felhasználásában. A nem titkos területeket érintő együttműködés elsősorban a szabályozható termonukleáris reakciókra, a nagy energiájú részecskék fizikájára, valamint az elméleti és a kísérleti fizikára terjed ki, s tapasztalatcserét, tudósok kölcsönös foglalkoztatását és rövid látogatásokat irányoz elő. Moszkvában a szokolnyiki parkban, a szovjet kiállítást pedig a versaillesi parkban rendezik meg. Az egyezményről felvett jegyzőkönyvet de la Grandeville, Franciaország szovjetunióbeli ügyvivője jelenlétében Mihail Nyeszterov, az Össz-szövetségi Kereskedelmi Kamara elnökségének elnöke és Róbert Bordáz, a francia kiállítás főbiztosa írta alá. Ny. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde a francia televízióban Sok Jó barátot szereztünk Jó estét drága barátaim! Franciaországi látogatásom utolsó óráiban örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy elbeszélgessek önökkel. Hazájukban tett látogatásunk alatt sok szép élményben volt részem, melyekben most osztozni szeretnék önökkel. Magától értetődő, hogy 11 nap nem olyan hosszú idő, ha egy országot és népét jól meg akarjuk ismerni. Ismeretes azonban, hogy látogatásunk programja igen tartalmas és változatos volt. Franciaország fővárosán, Párizson kívül, mely joggal lelkesedéssel tölt el mindenkit, aki meglátogatja. Bordeauxban, hazájuk új iparvidékének központjában és Marseilleben, Franciaország történelmi múltú legnagyobb kikötő városában is voltunk, amely nevét adta a dicső Marseillaisenek, megismerkedtünk a francia ellenállási mozgalom háború alatti legjelentősebb központjainak egyikével, Díjon városával, Burgundia szivével és Verdun hősi múltra visszatekintő francia városban is voltunk. Ellátogattunk Reimsbe, Champagne fővárosába, a délvidéki Lacq és az északi Lille nagyipari központokba, ezenkívül további franciaországi városokba, és területekre, amelyek igen változatos történelmi múltra tekinthetnek viszsza s különleges szépségükről nevezetesek. Az új, korszerű állami vállalatok építésében elért sikereik, a francia nép technikai téren megnyilvánuló lángelméje — mindez minden becsületes embert mélységes tiszteletre, baráti vonzalomra késztet. Találkoztunk egyszerű francia emberekkel, elbeszélgettünk Franciaország vezető személyiségeivel, a vállalkozók és az értelmiség képviselőivel s arra törekedtünk, hogy minél több helyen mutatkozhassunk be, minél több ismeretre tegyünk szert amit bizonyos mértékben sikerült elérnünk. Virágzó városaik, korszerű üzemeik és gyáraik, termékeny mezőik és legelőik, és ami a legfontosabb — a francia nép felejthetetlen benyomást tett ránk. Ha az ember távozik abból az országból vagy városból ahová ellátogatott, vendéglátói rendszerint megkérdezik tőle: hogyan érezte magát nálunk? Ezt a kérdést intézték hozzánk is. Búcsúzóul még egyszer meg szeretném mondani önöknek: Jól éreztük magunkat. Franciaország és népe igen kedvező benyomást tett reánk. Bizonyára szeretnék tudni, miként folytak le a de Gaulle elnökkel folytatott tárgyalásaink és beszélgetéseink. összejöveteleinkkel és beszélgetéseinkkel meg vagyok elégedve. Magától értetődő azonban, hogy néhány ilyen, jóllehet hosszan tartó őszinte összejövetel és beszélgetés révén nem oldható meg a sok bonyolult, ellentétes jellegű kérdés tömege, amely világszerte és Európában a „hidegháború", a nemzetközi kapcsolatokban megnyilvánuló feszültség évei alatt felhalmozódott. De azt jelenti ez talán, hogy ölhetett kézzel várakozzunk és úgy vél-, jük, hogy e bonyolult kérdések önmaguktól megoldódnak? A vezető államférfiak legutóbbi időben megvalósult személyes találkozói és jelenlegi találkozónk de Gaulle elnökkel éppen az ellenkezőjéről tanúskodik. Csak akkor gyorsíthatjuk meg a nemzetközi kapcsolatok normalizálását, ha az államférfiak tiszteletben tartják a nemzetek érdekeit, készségesek lesznek egymás iránt és egyetértésre törekszenek. De Gaulle elnökkel folytatott beszélgetéseim bebizonyították, hogy országaink életében sok a közös nevező a legfontosabb nemzetközi problémák értékelésében és megoldásuk módjának megítélésében. Közös megegyezés alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a nemzetközi feszültség további enyhítésére kell törekedni. Leszögeztük, hogy az országok kapcsolataiban felmerült vitás kérdéseket kizárólag békés úton kell megoldani, minden fenyegetőzés, minden erőszakosság nélkül. Ez különösen ma oly fontos, amikor borzasztó, pusztító erejű hadieszközök léteznek a világon. Megállapítottuk azt is, hogy Európa biztonságának megszilárdítására vonatkozó egyes kérdésekben nézeteink azonosak. A nemzetek azt kívánják az országok kormányaitól, hogy a legnagyobb türelmességgel és kitartással a legfontosabb vitás kérdésekre vonatkozó szempontok fokozatos közelebbkerülésére törekedjenek. De Gaulle elnöktől* szívünkben nagy reményekkel búcsúzunk, és ezt üzenetként visszük magunkkal, amikor, Moszkvába térünk vissza. Franciaországban sok jó barátot szereztünk. Ogy vélem teljesen világos mind előttünk, mind önök előtt mennyire szükségesek országaink állandó kapcsolatai, állandó találkozóink és együttműködésünk. Nemzeteink nemegyszer hullatták vérüket közös ellenséggel vívott harcokban. Állíthatjuk, hogy ez nemzeteinket közelebb hozta egymáshoz, nem tekinthetünk azonban csak a múltba vissza, hanem elsősorban a jővőt kell szem előtt tartanunk. Neki kell gyürköznünk és a béke érdekében kell dolgoznunk, meg kell tisztitanunk az utat, amely a békéhez vezet, be kell temetnünk a háború után viszamaradt lövésszárkokat, gránáttölcséreket, meg kell törnünk a bizalmatlanság, a hitetlenkedés jegét és szívós kitartással a világbéke, a nemzetek közötti barátság irányában kell haladnunk. Hogy barátságban élhessünk, egymás jobb megismerésére kell törekednünk. Megelégedéssel szögezhetem le, hogy Franciaországban jelenleg ugyanolyan nagy az érdeklődés a mi életünk iránt, mint a Szovjetunióban Franciaország élete iránt. Sokan megkértek, mondjam el nékik, hogyan élünk, mik voltunk, mennyire fejlődtünk, és hogyan szándékszunk élni a jövőben. Engedjék meg, hogy ezekre a kérdésekre néhány szőval válaszolhassak: Mi, az idősebb nemzedék, melynek élete még a forradalom előtti Oroszországban kezdődött, bárki másnál jobban tudjuk, hogy annak idején milyen volt az élet. Képzeljenek el egy óriási, valóban végelláthatatlan, természeti kincsekben dúsgazdag országot, amelynek népe igen szegényesen tengette életét. A cári Oroszország gazdaságilag nagyon elmaradott volt. Természeti kincseit külföldi tőkések lopkodták szét. Én, aki annak idején egyszerű orosz munkás voltam, kénytelen voltam német, belga, angol és francia tőkések számára dolgozni. A Donbasz-medencében is igen sok üzem és bánya ugyancsak az övéké volt. És vajon csak a Donbaszban volt ilyen a helyzet? Dolgozó népünk 1917 októberében Lenin és a Lenin szervezte kommunista párt vezetésével létrehozta a dolgozó nép hatalmát, kiharcolta a munkások és parasztok államát. Még ma is jól emlékszem ezekre az izgalmas napokra. Kiharcoltuk (Folytatás a 4. oldalon) Kiállítás-csereegyezmény a Szovjetunió és Franciaország között ÜJ SZÖ 2 * 1960. április 4.